Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-24 / 70. szám
6 1990. MÁRCIUS 2< Néplap Szándékaink szerint néhány egész oldalas összeállítást szeretnénk Önök elé tárni, válogatásokat a szomszédos ország magyar és román nyelven megjelenő sajtótermékeinek írásaiból. Az elsőt ezennel nyújtjuk át, a következőt előreláthatóan szerdai számunkban olvashatják. Magyarázószöveget, "használati utasítást" vagy kommentárt nem fűznénk hozzá, ezek az írások önmagukért beszélnek. Csupán a Néplapban való közlésük mellett érvelnénk röviden: íme a hiteles gondolat és Tallózás romániai lapokban A közösségi autonómia olyan közigazgatási fogalom, amely a modem demokráciák alapfogalmai közé tartozik. Összefügg azzal, hogy a demokratikus társadalom alulról fölfelé építkezik: ez a struktúra a biztosítéka annak, hogy a személyiségek és közösségek sajátos érdekei érvényesülni tudjanak, ne korlátozza őket centralizált hatalmi gépezet. Ilyen társadalomban mindenekelőtt érvényre juthat a közösségi autonómiák legelemibb közigazgatási megnyilvánulása: a község, a város, a megye helyhatósági önállósága, ami abban áll, hogy a települések gazdasági-társadalmi-kulturális élete a sajátos feltételekhez és érdekekhez igazodik. Eznemcsak a helyi lakosság, hanem az egész ország javát szolgálja, mert módot"ad, hogy az állampolgárok - sajátjuknak érezve a települést - a legnagyobb felelősséggel gazdálkodjanak, beruházásokra és önkéntes társadalmi munkákra is vállalkozzanak. Ezt ösztönzi a piacgazdálkodás is. Ha a lakosság nem érzi magáénak a települést, a földeket és a várost, ahol él, nem érzi annak szükségét sem, hogy gazdasági-kulturális szempontból mind többre és többre törekedjék. A helyi autonómia a biztosítéka annak, hogy a község, a város, a megye lakossága - saját köréből választott vezetőkkel az élén - otthon érezze magát szűkebb és tágabb hazájában. Itt nálunk, főleg román körökben, mintha nem ismernék az autonómia fogalmának egyetemes etikai, jogi és politikai tartalmait. Az autonómia kifejezést többnyire úgy értékelik, mint a magyar kisebbség nacionalizmusát rejtegető trójai falovat, amely a román állam integritását veszélyezteti. így az autonómia szónak olyan jelentést tulajdonítanak, ami nemcsak a magyarok demokratikus törekvéseivel szemben mutat rosszhiszeműséget, hanem éppenséggel árt a román demokrácia általános érdekeinek. Amiképpen az autonómia minden személy alapvető tulajdonsága, épp úgy alapvető egy igazi demokráciában a helyhatósági autonómia. Ez nálunk együtt járna az átkos emlékű központosított hatalom megszüntetésével, a túlcentralizált államszerkezet, az egypártrendszerű politikai önkény felszámolásával. Vajon a Mehedinti vagy Dőlj megyei községnek vagy városnak nem válik javára, hogy sajátos gazdasági-társadalmi-kulturális érdekeinek megfelelően igazgassa önmagát? Vajon a ro-' mán nemzetnek nem érdeke az Nő a zűrzavar! Február 22-én nézem a tévét. A híradó másfél percet szán a nemzeti kisebbségi tanács sajtótájékoztatójának... Közel hatórás megbeszélésről volt szó az ország, a kisebbségek számára létfontosságú kérdésekről. A résztvevő számára érdekes felfedezés volt észrevenni a különböző nemzeti kisebbségek problémáinak hasonlóságát. Suceaván például az ukránokat azzal a váddal tessékelik ki a vezető szervekből, hogy "mint oroszok, a Szovjetunióhoz akarják csatolni Suceayát, s veszélyeztetik Románia területi épségét". A bolgárok szervezete egy hónappal ezelőtt közleményt juttatott el megalakulásáról a tévének, az Adevarul, a Románia Libera és a Libertatea című napilapoknak, ám sehol sem adtak helyt hirdetményükérzelem, így látják ők onnan a sorsukat, lehetőségeiket. És íme a bizonyíték: az utóbbi napok marosvásárhelyi véres eseményei nem úgy jöttek, mint derült égből a villámcsapás, mint kedves olvasóink meggyőződhetnek, hetek, hónapok óta súlyosbodott a helyzet, a magyarellenes programokat elég nyilvánvaló mód, titkolózás nélkül készítették elő. /A válogatás február végi és március eleji lapszámokból készült./ A SZERKESZTŐ alulról fölfelé, önszervezés útján formálódó civil társadalom, amely az egyedüli lehetőség arra, hogy szabad emberek szabad közösségei éljenek egymás mellett? Vajon a személyes és közösségi autonómiát, ami a lelke mélyén minden igazi demokratának - a románnak is - érdeke, lehet-e korlátozni nemzeti megfontolások avagy hiúságok alapján? Lehet. De vajon mihez vezet ez? Ami jár Craiovának, az nem járhat Sepsiszentgyörgynek? Ami jár a román helyi közösségeknek, az nem illeti meg a magyar nemzetiségű állampolgárok közösségeit? Avagy a kisebbségekre is kiterjesztett - azaz következetes - demokrácia sérti a románság jogait? Az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatának melyik cikkelye alapján lehetne ezt bebizonyítani? Demokrácia - eddig és ne tovább?! A kisebbségeknél álljunk meg? Milyen demokrácia az, amelyikben működik a diszkrimináció? Alapítsunk pártokat, egyesületeket, intézményeket a nemzeti politikai-kulturális törekvések minél színvonalasabb és többszólamú kifejezése érdekében! De magyarokat ne! Tartsunk demokratikus helyhatósági választásokat, melyekből a legjobb vezetők kerüljenek a települések élére! Csak a magyarok ne! Még a magyar többségű településeken se! Mert - és vannak ilyen demagóg érvek is - az veszélyeztetné a demokráciát. Legyen jogunk az oktatás minden fokához olyan iskolában, amilyeneket gyermekeinknek igényelünk! Csak a magyaroknak ne! Nekik csak olyan iskolákhoz legyen joguk, amilyenekben mi akarjuk látni őket! Mi ez, ha nem a jogok korlátozása totalitárius nemzeti alapon? Akár azon az áron is, hogy ellentmondásba keveredünk a saját alapelveinkkel, melyekre hivatkozunk, figyelmen kívül hagyjuk a nemzetközi egyezményeket, és - ami a legsúlyosabb - a politikai fogalomzavarokkal továbbra is sötétségben tartjuk a román nép tömegeit. Sajnos, a fogalomtisztázás, a felvilágosítás helyett az értelmiség egy része most azzal foglalkozik, hogy megszervezi a többség önvédelmét a kisebbség "agresszivitása" ellen. Pedig a kisebbségnek semmi ereje, hatalma nincs. Csupán a nehéz évtizedek alatt elméletileg elsajátított és dédelgetett fogalmai vannak, a jogról és a szabadságról. Cs. Gyimesi Éva Valóság, Bukarest nek. (Vajon ők Dobrogeát akarják ellopni?) Mi magyarok nagy bizalommal voltunk a Front programja iránt. Nemzetiségi minisztérium megszervezését vártuk. Halogatják. Egyelőre sürgősebbnek tűnt az úgynevezett Erdélyi ügyek Minisztériumának felállítása, amelynek élén az a Mutiu barátunk áll, aki nyíltan a Vatra Romaneasca híve (e szervezet tagjai egyébként már meg is ideologizálták állásfoglalásukat: a Románia Libera február 21-i száma szerint a kisebbségi minisztérium puszta léte veszélyezteti az állam biztonságát/. Jellemző, hogy e sebtében felállított minisztérium első konkrét intézkedése - úgy tűnik - Pálfalvy Attila kirúgása volt, amiért is komolyan vette a kormány ígéreteit. A cigányok képviselője igen kulturált hangnemben azt kifogásolta, hogy a tévé és személy szerint Mihai Draganescu miniszterelnök-helyettes uszító kijelentéseket tett, mondván, hogy a huligánok nagy része cigány. Bizonyos falvakban a cigánygyűlölet robbanása máris emberáldözatokat követelt. A törökök, csehek, szlovákok, örmények stb. problémáira most részletesen nem térek ki, ezek lényegében hasonlóak a fentebb említettekéhez. A bizottság többszörösen figyelmeztette a kormányt e problémák súlyosságára, a feszültség növekedésére és a konfrontáció veszélyeire. Válasz azonban nem érkezett. Ezzel szemben Párizsban Petre Roman miniszterelnök enyhén szólva furcsa kijelentéseket tett, melyek szerint az iskolákat nemzeti alapokon nem fogják szétválasztani. E nyilatkozatát állítólag később cáfolta, de a Rompres nagy örömmel és sietséggel csak az első változatot közölte. Megjegyzendő, hogy a sajtótájékoztatón a kormányt senki sem képviselte, annak ellenére, hogy a tanács erre kifejezetten felkérte az illetékeseket. Megértem őket. Sokkal súlyosabb problémák foglalkoztatták a minisztereket: pár nappal ezelőtt néhány tucat huligán megcibálta Gelu Voican szakállát! Bányai Péter Fiatal Fórum, Bukarest Nekünk egy balláb is elég... A kolozsvári Vatra Romaneasca Szövetség gyűlésére csöppentem be. S ezúttal megismerkedhettem az általam eddig csak történelemkönyvekből és - leckékből ismert nacionalista uszítás és korlátoltság tömegmegnyilvánulásával. Élőben. A teremben iskolai és egyetemi tanárok, más értelmiségiek, hivatalnokok, munkások hallgatták a szónokokat. Bevezetőként természetesen az erdélyi magyar iskolák bonyolult ügyéről esett szó. Csodák csodája (a történelem mégis ismétli önmagát): ismét mások tudták jobban mint mi, magyarok, az érdekeltek, hogy mi a teendő, mire van és mire nincs szükségünk. Egyesek egészen távolról közelítettek a kérdéshez. így megtudhattuk például, hogy a kommunizmust javarészt Luka Lászlónak, Pauker Annának - nevük így, magyarosan hangzott el -, Mogyorós Sándornak (most az egyszer nem Alexandrunak se nem Moghiorosnak) köszönhetjük; a Bolyai egyetem pedig a magyarbarát ("filoungur") Petra Groza "ajándéka". A magyarság képviselői - állapítja meg az elemzés - példátlanul nagy számban tevékenykedtek a romániai kommunista vezetésben. (Csak megkérdeznénk: az utóbbi 25 "fényévben" is?). Az ilyesmi a továbbiakban megengedhetetlen, hiszen a román kultúra létét fenyegeti. Mert mi az például, hogy a három tanügyminiszter-helyettes közül az egyik magyar? A magyarság talán a lakosság egyharmad részét teszi ki? (A tárgyilagos szemlélőnek is van fantáziája: elképzelem, amint Demény egyik lábát, mondjuk a balt, kinevezik a tanügyminisztérium vezetőségébe, a pontos arány kedvéért.) Érdekes: a kisebb lélekszámú német nemzetiség esetében már nem akadály, hogy a másik tanügyminiszter-helyettes viszont - német... És ha már az arány számokról beszél, a felszólaló tágítja a kérdést: hogyan engedhető meg az, hogy egyes vidékeken a helyi vezetőségben a magyarság többségben legyen? Az arányt - hangzik az ítélet - nem az illető helység népességének, hanem az ország összlakosságának a nemzetiségi öszszetétele kell hogy eldöntse. A magyarságnak az a bizonyos hét százalékos részaránya sem biztos. Az egyik felszólaló (az egyik legjobb kolozsvári román nyelv- és irodalomtanár) szerint az erdélyi magyarság, miközben a legnagyobb nemzeti kisebbségnek állítja be magát Európa előtt, voltaképpen hét nemzetiség nevében beszél: a maga nevében, a székely, a csángók, a magyar zsidók, a magyar cigányok, az elrománosodott magyarok és a vegyes házasságból származók képviseletében. Csakis a valódi, megbízható népszámlálás tisztázhatja ezt az ügyet - véli a szónok. Nem mondta ki senki, de sejteni lehetett, hogy ebben a népszámlálásban a nemzeti hovatartozás kritériuma nem az lesz, hogy ki minek vallja magát. Tehát - horribile dictu - ismét mások, tudják helyettünk, hogy kik és mik vagyunk. Senkinek sincs kifogása úgymond, a magyar nyelvű oktatás ellen. De ez csak bizonyos szintig, bizonyos tantárgyak esetében engedélyezhető, a román kormány szigorú ellenőrzése alatt, méghozzá akkor és csakis akkor, ha nem veszélyezteti az erdélyi román kultúrát. Felsőfokú szinten nincs szükség semmiféle magyar vagy más idegen nyelvű oktatásra, külön magyar egyetemről nem is beszélve - mondta a legradikálisabb felszólaló, a marosvásárhelyi meghívott. Emlékezetből idézem: a román művelődésnek nincs mit kezdenie "nyelvi fogyatékosokkal" (handicapati lingvistici). A terem persze felállva tapsolt. Ezután azt is megtudtuk, hogy lám, máris idegen, külföldi tankönyvek kerültek be egyes iskolákba, és ez a hír döbbenetét, zúgolódást váltott ki a jelenlevők közt ("extraordinär! ","asa ceva" - "fantasztikus", "de még ilyet"). A történelemlecke ezzel még korántsem ért véget; így tudtuk meg, hogy az erdélyi magyarság telepes (vagy gyarmatosító?) nép, amelyet a románokkal szemben oly ellenséges történelem sodort e tájakra. A felszólalók legtöbbje még a beszéde elején gondosan leszögezte, hogy sohasem volt nacionalista. Sokan felsorolták magyar barátaikat. A hangulat bizakodóvá vált: a jó magyarok melléjük fognak állni. Percekig tartott a szövegekben a megkülönböztetés a jó és rossz magyarok között. Előbbiekben ismételten felajánlották a dialógust. Úgymond az őszinte, építő szellemű párbeszédet. A beszédek után következett a csaknem kétórás videózás: képek a marosvásárhelyi tüntetésekről, az ottani iskolák körüli vitákról. Egy vásárhelyi küldött mikrofonnal a kezében magyarázta az eseményeket a kolozsvári nézőknek. Megtudtuk, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem volt magyarellenes tüntetés, voltak viszont románellenes feliratok, bár a felvétel nem mutat ilyeneket. Igaz, magyarellenes feliratot sem... Aztán képek egy gyűlésről; Demény Éajos beszél A kommentátor megígérte: "a kolozsváriak leváltották Pálfalvyt, mi, vásárhelyiek leváltjuk Deményt". Pereg a felvétel: Kincses Elődöt hazugsággal vádolják, egy katonatiszt megkérdi tőle, hogy szerinte, mint ügyvéd szerint, őmaga milyen paragrafus alá esik, hazugságért, megtévesztésért. Kincses feltűnően nyugodtan áll az ökölrázók között. Hasonlóan higgadt a három tanügyminiszter-helyettes is, akik az ügy rendezése végett jöttek el Vásárhelyre. Egyik román, másik magyar, a harmadik német. A román tanügyminiszterhelyettes vállalja a füttykoncertet és közli, hogy véleménye szerint Marosvásárhelyen szükség van egy magyar iskolára. "Félrevezették” - magyarázták ekkor a teremnek. "Az ilyent le kell váltani" - hangzott valahonnan a teremből. Némelyek megdöbbenésére és a közbeszólások ellenére jól hallatszott, amint a miniszter kijelenti: "de kérem, ezeket a jogokat nem megszavazzák, hanem biztosítják". A jelenlévők közül voltak olyanok is, akik csak részben értettek egyet a felszólalókkal, távol tartva magukat egyesek indulatoskodásától - ezt később tudtam meg. Az indulatokra, bizonyos jól irányított információkra építve azonban a Vatra Romaneasca alkalmassá válhat egy szélsőségesebb, durvább, elvakultabb, esetleg erőszakos szervezet ideológiai menedzselésére. S történhet mindez az emberi jogok, a román kulturális értékek, az alapvető erkölcsi normák, a demokrácia, a szabadság, a testvériség, az antixenofobizmus(!) és antinacionalizmus, a Közös Európai Ház nevében. Magyari Tivadar Valóság, Bukarest A Vatra Romaneasca Szövetséghez A nevem Erdei loan és én is részt akartam venni az önök által rendezett nagygyűlésen. El is indultam, de nem értem messze. Ilyesmi még a ceausizmusban sem fordulhatott volna elő, hogy aszerint, mi a neved, vehess részt egy nagygyűlésen. Mi egy vegyes család vagyunk, helyesebben voltunk. Anyám magyar, apám román, már halott, Isten nyugtassa.- Jó román volt. Mi gyerekek abban a szellemben voltunk nevelve, hogy mindenkit tiszteljünk, senkit meg ne sértsünk és toleránsak legyünk. Nem mentem el a gyűlésről, mert hallani akartam, úgy, hogy megálltam kint. Nyomatékosan alá szeretném húzni, hogy nevem magyar hangzású, de az ortodox templomban voltam keresztelve és román vagyok. Örvendek, hogy nem engedtek be, úgyis kijöttem volna. Román testvérek! Hogy engedhetjük mi meg magunknak, hogy így~ beszéljünk a magyar kisebbségről és ilyen hangnemben? Mi ilyenek lennénk, ez a román türelem, emberség, tolerancia? Szégyellek anyám szemébe nézni. Ő nem volt ott, de tudja mit beszéltek és nem tőlem. Apám ha élne, ezt mondaná: Román testvérek! Ez megengedhetetlen. Ébredjetek! Európa és a világ szeme rajtunk van. Nem szabad testvéreim, hol a román emberség és tolerancia? Merem remélni, hogy a jóérzésű románok egyetértenek velem, ami a magyar kisebbségről való beszédet illeti és magáról a hangnemről. Azok, akik ott voltak, tudják, mit akarok mondani, szégyellem elismételni. Ezt a levelet románul is megírtam és elküldtem a helyi román lapnak, azzal a meggyőződéssel, hogy mindkettőben megjelenik. Erdei loan Népújság, Marosvásárhely Sütő András: Drága barátaim és testvéreim! Bejelentett és föltett szándékunk szerint, tüntetésünk néma volt, és imával fejeztük be. Ezzel a némasággal, fegyelmezettséggel, példás emberi magatartással, méltóságunkkal többet mondtunk el, mint szónoklatok egész sorával. Az el nem hangzott szónoklatok eszméi és gondolatai, törekvései, vágyai kinek-kinek a szívében élnek, elméjében és törekvéseiben hatnak a jövőben is. Mostani néma tüntetésünk nem jelenti azt, hogy némaságra kárhoztatjuk magunkat a következő órákban, hónapokban és esztendőkben. Am ez a példa, amit most fel akartunk mutatni az országnak és a nagyvilágnak, azt célozta, hogy kulturáltságunk és tisztességes szándékainknak legyen a metaforája. A lelkiismeret, a tiszta lelkiismeret büszkeségével hagyjuk most el ezt a teret, azzal a szándékkal és törhetetlen akarattal, hogy Tamási Áron szavával szólva, olyan világot akarunk, amelyben elmondhatjuk, azért vagyunk ezen a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, és ez a város, Erdély és ez az ország a mi igazi otthonunk, amelyben ezután kell biztosítanunk minden eddig el nem nyert jogunkat, a Petőfi-álmodta jognak asztalánál. Köszönjük a részvételt! A viszontlátásra! Népújság, Marosvásárhely A békés párbeszéd esélyeiről
