Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-21 / 67. szám

6 Néplap 1990. MÁRCIUS 21. A Néplap ifjúsági rovatának vendége... Hídvégi Péter gyermekszínész Sport, öröm, tanulás A Doktor Zsivágó, a III. Ri­­chárd, a Kastély és a most bemu­tatásra kerülő Egy kis udvarház­ban fémjelzik Hídvégi Péter gyermekszínészi pályafutását. A Szigligeti Színház előadásain a közönség sokszor megcsodálhat­ta jól megformált szerepeit. Fi­nom intelligenciával előadott je­lenetei méltán váltották ki a kö­zönség legnagyobb elismerését, a tapsot. Noha ő maga nem vallja magát hivatalosan gyerekszí­nésznek, a cím mégis megilleti. Szerkesztőségünkbe édesany­jával jött el, itt ismerkedünk vele közelebbről. Civilben egyébként a Kodály Zoltán Ének-Zene Ta­gozatos Általános Iskola 6. b. osztályos tanulója.- Péter, hogy kerültél kapcso­latba a színházzal?- Évekkel ezelőtt, mikor a színház a Doktor Zsivágóra ké­szült, egy újsághir­detésben olvastuk, hogy színészkört szerveznek 10-15 éves gyerekek részé­re. En akkor még csak nyolc és féléves voltam, de Tomival, a bátyámmal együtt, aki most nyolcadi­kos, én is jelentkez­tem. Akkor még ki­csi voltam, de ott maradtam, és csinál­tam ugyanazt, mint a többiek, és egyszer­­csak jön egy papír a színháztól, hogy fel­vettek. Engem. To­mit nem. Nagyon örültem, de Tomit is bekönyörögtem, amit azt hiszem, nem bánt meg a szín­ház, mert később ő játszotta a III. Ri­­chárdban az egyik főszerepet. Ő volt V. Edward. És hát így kerültem bele ebbe a körforgásba.-Az iskola mellett még állandó próbák, fellépések - nem fá­raszt ez el nagyon?- Én még a színházat nem érez­tem fárasztónak. Ellenkezőleg. Tapasztalatokat szerzek és na­gyon élvezem. Most már meg is szoktam. Olyan rendezők kezé­ben voltam, akikkel éjjel kettőig is kellett próbálni, de ez egyálta­lán nem fárasztó. x - Hogyan, kivel mégy haza az éjszakai próbák után?- Eleinte szegény apu vitt ma­­gávafaz éjjeli próbákra. Neki fá­rasztóbb volt, mint nekem. Most már taxival járok haza.- Ki fizeti ki a taxit?- Én magam.- Borravalót is szoktál adni?- Szoktam. Rendesek a taxi­sok, mindig meglepődnek, hogy egy gyerek éjjel egyedül taxizik.- Ügy látom, jóval többet dol­gozol, mint egy felnőtt. Hogy te­lik egy napod, Péter?- Ha délelőtt nincs próba, ak­kor nyolctól fél kettőig iskolában vagyok, utána ebédelek. Két óra húsztól fél négyig napközi, fél öttől heti három alkalommal fo­ciedzés a Mátyás király úton. Utána hazamegyek. Ha van este próba, még elmegyek próbálni. Amikor délelőtt próba van, akkor fél tizenegykor öltözködés, ti­zenegykor próba vagy megbe­szélés, általában két óráig, fél há­romig - tízperces szünetekkel. Ezután lehet pihenni. Fél hétkor, hétkor kezdődnek az esti próbák - éjfélig vagy egyóráig.- Az iskolából hogy engednek el? Egyáltalán mit szólnak a ta­náraid mindehhez? Csodálkoznak az emberek, hogy mennyi mindent csinálok- Egyáltalán nem bántanak mi­atta. Sőt, nagyon kedvesek, na­gyon tetszik nekik, hogy én járok színházba. Szívesen elengednek. A magyar tanárom az, aki ebben a legjobban támogat. egyértelmű még, hogy színész leszek. Még kicsi vagyok, nem tudom megítélni, más pálya mennyire tetszene. Kicsit fárasz­tó élet a színészélet. Egyik szín­házból ki, másikba be. Most csak azt tudom, nagyon szeretem a színházat. Minden darabot meg­nézünk a testvéremmel. Van úgy, hogy egyet ötször, hatszor is, de majd csak később fogom eldön­teni, hogy mi legyek.- Mit szeretsz még a színházon kívül?- Például focizni. Nemrég vol­tunk Nyíregyházán három napig. Döntés előtt, a "Küszöb alatt" Ifjúsági fórum felnőtteknek Palettának hívták azt az elő­adássorozatot, melynek vendé­gei - a hazai közélet jól ismert alakjai - a szolnoki Ifjúsági Iroda felkérésére látogattak a múlt év­ben a megyeszékhelyre. A szer­vezők hasonló megfontolásból hívták meg legutóbb a szolnoki pártök képviselőit a Hazafias Népfront székházába. A cél ezút­tal is egy közéleti fórum kialakí­tása volt. Küszöb alatt - sejttették öles betűk a vita témáját, mely egész pontosan a következő volt: "Mit képviselnek, tesznek, terveznek a szolnoki társadalmi szerveze­tek az ifjúság érdekében?" Sok­féle hozzászólás hangzott el, a kérdés mégis megválaszolatlan maradt. HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL Az Egy kis udvarházban Baktati Marci szerepében- Az osztálytársak nem irigyel­nek?- Szerintem vannak olyanok, akiket nem is érdekel, hogy én a színházba járok, aki meg irigyel, csak azért, mert akkor nem kell suliba menni. Pedig én nem ezért járok színházba.- Milyen a bizonyítványod?- Most 4,6 volt, szerintem elég jó­- Mi szeretnél lenni?- Nehéz kérdés. Nem annyira Ez egy kupaso­rozat volt, ötödi­kek lettünk. Ez elég jó, mert vol­tak NB I-es csa­patok is. Már négy és fél éve focizok, ezt is nagyon szere­tem.- Nagyon sok mindent csi­nálsz. Ezek után talán túlzás, mégis megkér­dezem: van vala­mi hobbid, Pé­ter?- A hobbim a teniszezés, a té­vénézés. És az olvasás is az. És még szeretek ott­hon segíteni főz­ni, krumplit pu­colni, takarítani, autót mosni. Péter valóban sohasem fáradt. Szemei ragyog­nak, kényelme­sen ül a fotelban mialatt beszélge­tünk. Igazi gye­rek, ugyanakkor felnőtt is. A színház szeretete, szép sikerei semmiképpen nem hatnak rá ne­gatív irányban. Szerény, igyek­szik edzőjét, tanárait, szüleit méltatni, akiknek hálás, mert mindezt a plusz gazdagságot, amit a színház nyújt számára, úgy érzi, nekik is- köszönheti. Mi is sok sikert kívánunk neki, örül­ve, hogy ízig-vérig gyerek ma­radt, és sokak számára jó példa. Kátai Szilvia Volt aki a régi mozgalmi élet szépségeit, a klubok sok tanul­sággal szolgáló eredményeit, a KISZ-lakásépítések jelentőségét húzta alá. Az első lakáshoz jutás­ról többen is szóltak, de elhang­zott olyan vélemény is, mely sze­rint garzonlakás építéssel poten­ciális lakáshiányt termelünk. Egy másik párt részéről a 20-30 évig tartó "röghözkötést" osto­rozták. Bírálták a fiatalok jelenlegi er­kölcsi nevelését, önállótlansá­­gát, politikai képzetlenségét. "A gyerekek elsősorban lelkileg, és nem anyagilag vannak küszöb alatt" - említette hozzászólásá­ban a fórum lelkész vendége. Ugyanezekről a dolgokról a tele­vízióban is hallhatnánk" - je­gyezte meg az egyik népművelő. Néhány konkrét felvetését köve­tően elevenné vált az eszmecse­re, elmaradtak a hatásukat vesz­tett "az ifjúság a társadalom ré­sze", az "alulról építkezés" vagy a "célt kell adni" megjegyzések. A szabadidős tevékenységek­kel kapcsolatban elmondták, hogy tanácsi támogatás nélkül a nyári gyermektáborokért a szü­lőknek túlságosan sokat kell fi­zetni. Félő, hogy a kisiskolások nyári üdültetését nem tudják megoldani. Az anyagiaknál ma­radva a hozzászóló kitért más if­júsági létesítmény helyzetére is: nemcsak új zenés-táncos szóra­kozóhelyekkel állnak verseny­ben, hanem az egyre inkább irra­cionálissá váló üzemeltetési költségekkel is. Amennyiben a belépők árát emelik, le kell mon­daniuk jónéhány fizető fiatalról. Meghívókat több oktatási in­tézménybe is küldött az iroda. Nem derült ki, hogy a középisko­lák depolitizálásának, vagy a ta­nulók érdektelenségének a kö­vetkezménye volt az, hogy mindössze egy-két tizenéves jött el. Az ifjúsággal foglalkozó poli­tológusok és szakértők próbál­nák tudatosítani mindahnyiunk­­ban a fiatalok kilátástalan hely­zetét. Korosztályok, társadalmi rétegek, különböző foglalkozású emberek mind-mind saját gond­jaikat hangsúlyozzák. Megosz­lik közöttük az emberek figyel­me. A fiatalok gondjaival keve­sebbet törődnek, mindez az ifjú­sági tanácskozáson egyet jelen­tett azzal, hogy helyi ifjúsági programot nem tudtak vázolni.- A közélet közeljövőben ve­zetővé váló szereplői alig tudnak valamit az ifjúság lényegi gond­jairól - jegyzi meg Baricz Péter, a szolnoki Ifjúsági Iroda vezetője -, pedig a nemzedéki kérdés nemzeti kérdéssé válhat. A hely­zet annyiban változott - válaszol­ja az ehhez hasonló tanácskozá­sok gyakorlati hasznát firtató kérdésemre -, hogy a politikailag aktív személyek "útipoggyászá­ba" is beletettük azokat a súlyos köveket, melyek minket húznak. A választások előtti helyzet ket­tősségét jelzi: van aki már nem, van aki még nem érzi magát "il­letékesnek". Annyi bizonyos, sokan eleget tettek az iroda meghívásának. Érdeklődésüknek örülnünk kell.- Sok olyan szolnoki jött el - kapcsolódik ismét a beszélgetés­be Baricz Péter -, akiknek számí­tanak valamit a fiatalok. - Léte­zik égy szakembergárda, amely szívesen segít. Ha azt kérdezed, hogy elégedett vagyok-e a talál­kozóval, akkor annyit mondha­tok: van aki csak sopánkodik, és van aki szembesül a problémák­kal. Az utóbbiakat érzem több­nek, lényegében eddig jutottunk a fórumon. Túlságosan szétválik a nagy- és a helyi politika. Életünk dol­gai pedig nem képezhetők le csak politikai és gazdasági ese­ményekből. Igenis fontos a hu­mán szféra, ez azonban egyelőre háttérbe szorult. Sz.Z. Semmiféle bübáj nem segít Még Sri Lankán is jobb a helyzet Elképzelem magam egy mene­külteket már tíz évvel ezelőtt is fogadó ország valamelyik jövedel­mező biztosító társasága alkalma­zottjaként. Örülök ugye a mostani­nál feltételezhetően kedvezőbb fi­zetésnek. Egyszer. Aztán annak is, hogy az életbiztosítási díjak meg­állapításánál nem kellene olyan aggódva figyelnem az újabb be­vándorlókat, mint a jólétben élő, netán gazdag ügyfeleim - emléke­imhez képest - különc dolgait, száz veszéllyel járó hóbortos életüket. Rábíznám magam az átlagokra, s csak a statisztikákra hallgatnék a jövevények tarifájának felemelé­sében. Nézzük először a lényegtelen­nek tűnő tényeket, és hagyjuk most a miérteket! Ugyanannyi marha­comb árát hamarabb megkeresik például Dél-Afrikában vagy Ar­gentínában, mint nálunk. Égy ja­pán hatvan percnyi munkája után már régen elköltötte nyolc tojásból készített rántottáját, míg itthon, ép­pen csak felütöttük a miénket. Úgy értem, azt az egyet. Az olasz csiz­mán élők - persze nekik sokkal könnyebb - szinte minden munka­nap után új cipőben mehetnének haza. A magyar átlagembernek eh­hez egy hét kell. A kis összeállításra ráfoghat­nánk, hogy torz a csoportosítás, hogy ez így demagógia. Okoskod­hatnánk így is: gazdasági fejlettsé­günk jelenlegi színvonalának elke­rülhetetlen megnyilvánulásairól van szó. Nem teszek kitérőket, mert mindebből még nem jósolhat­nám meg, amire tulajdonképpen kiváncsi vagyok: az emberek fizi­kai értékcsökkenésének ütemére, a Mosoly kvartett Mindannyiónk emlékezete őriz olyan történeteket, amit baráti társaságban szívesen közread. Legutóbb az egyik összejövetelen az egyéniségekről beszélgettünk, ennek kapcsán jutott eszembe néhány - szakmájukban igen különböző figura. Olyanok, akikre évek múltával is emlékszik az ember. Gyerekkori tanárom, aki egyszer az osztály rémétől - mikor már nem bírta "madzaggal" - megkérdezte: "Fiam, tulajdonképpen te elgondolkodtál már azon, hogy mi szeretnél lenni?" Béla, aki az ilyen kérdésekre mindig is kapásból tudta a választ, nem várakoz­tatta a pedagógus pályára felesküdött osztályfőnökünket: "Hóhér!" A tanár bal szemhéja egyet rándult, de különösebben nem zökken­tette ki a szokatlan válasz szerepéből. Válasza emígyen hangzott: "Akkor is már ítéletvégrehajtó, de neked ahhoz még nagyon sokat kell tanulnod!" Azt a taxist sem felejtem el, aki a szolnoki Múzeum Étterem előtt parkolva a vendéglőből kitámolygó utast kapott. A merevség hatá­rát súroló férfi úticélként, közvetlenül az étterem kijárata melletti lépcsőház címét morogta el, majd elszunnyadt. A sofőr márvány­szerű arccal körülbelül öt percéig könyökölt rezzenéstelenül, ez­után a következőt mondta: "Uram, megérkeztünk!" Ekkor az anyósülésen ülő vendég következett: "Mennyivel tartozom?" "Semmivel - volt a válasz -, ez a fuvar a cég ajándéka volt!" Most is emlékszem az első napra a katonaságnál. Riadt szemű újoncként feszítettünk a folyosón, miközben Sejp szakaszvezető - a százötven centis óriás - bemutatkozását hallgattuk: "Én vagyok a bakonyi vaddisznó unokája, minden ütésem halálos, de tudok nagyobbat is suhintani! Nézzék, nem vagyok én egy rossz ember - mondta halkan, szinte elérzékenyülten, majd két centire közelha­jolt az arcomhoz és belefröcsögte ordítva - de jó se!" •srfv -j+v <+> Most is előttem van Misi bácsi - a Kis-Tisza egykori pincére, aki a tréfában nem ismert határokat, Egyszer aB VSC pólósai tértek be az étterembe ebédelni és húszán, húszfélét rendeltek. Az Öreg serényen jegyzetelt, majd konyhába távozása előtt, kacsintva oda­mutatta a papírt az asztalunkhoz. A lapon csak vízszintes vonalak voltak, amin mi elgondolkodtunk: vagy ilyen jó a memóriája Misi bácsinak, vagy valami égetverő botránynak leszünk a szemtanúi. A következő pillanatban - a pincérek gyöngye - berúgta a konyha csapóajtaját, és torokhangon a következőt mondta: "Húsz pirított máj, sósburgonyával rendel!" A kint ülők mosolyogtak, mondván milyen humoros emberrel hozta össze őket a sors. Csak akkor fagyott az arcukra, amikor az öreg tíz tányér májjal a két karján megjelent az asztaluknál és elegánsan tálalt! Az a bizonyos "se köpni, se nyelni" helyzet állt elő a sportolóknál, de jobbnak látták ha hallgatnak, Misi bá’ megbabonázta őket.- somogyi -folyamat végső időpontjára. Igaz, ahhoz a statisztika sem biztos, hogy elegendő. Az élethossz számításnál fon­tos mutató lehet például egy - jogi komplikációktól mentes - enge­dély megszerzésének az időtarta­ma; súlyozottan veendők figye­lembe a hiánycikkek felkutatására elfecsérelt órák; magasabb "amor­tizációval" ajánlatos kalkulálni az autójavítás megszervezésénél. A példák tetszés szerint folytathatók, kiegészítve egymás lelki marcan­­golásával. Annyi bizonyos, hogy egy ilyen előéletű érkezőnél normál életbiztosítási díjról szó sem lehet­ne. "Sárkány ellen sárkányfüvet!" - kiáltotta egy mesefigura. Csak­hogy esetünkben nem segít a bű­báj, a hókuszpókusz. Idegesítő, hogy már élet-elixírekért is sorba kell állni, és hatásosnak tartott cseppeket sem kaphatunk meg hipp-hopp. Bizakodva kapaszko­dunk varázsfűszálakba, mindent gyógyító kenőcsökbe, drága kú­rákba - az utolsó kenetig. "Klottgatyában a vízparton" - vágná el barátom a megoldhatat­lannak tűnő csomót. Bizonyos va­gyok benne, hogy hozzátenné: "így kéne élni." Pedig tudom, ő is tehe­tetlen. Élete homokórája a kelleté­nél neki is gyorsabban pereg. De ne álmodozzunk! Ezer la­kosra számítva rosszabb a halálo­zási statisztikánk többek között Dániáénál, Elefántcsontparténál vagy Indiáénál. A születéskor vár­ható élettartam a férfiaknál több mint Kínában, kevesebb mint Srí Lankán, és cseppet sem vígasztal, hogy utánunk következik az orszá­gok többsége. Azzal nekem nem lesz jobb. Most veszem észre. Az idézett statisztikák két évvel ezelőttiek voltak... Szurmai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom