Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-21 / 67. szám
6 Néplap 1990. MÁRCIUS 21. A Néplap ifjúsági rovatának vendége... Hídvégi Péter gyermekszínész Sport, öröm, tanulás A Doktor Zsivágó, a III. Richárd, a Kastély és a most bemutatásra kerülő Egy kis udvarházban fémjelzik Hídvégi Péter gyermekszínészi pályafutását. A Szigligeti Színház előadásain a közönség sokszor megcsodálhatta jól megformált szerepeit. Finom intelligenciával előadott jelenetei méltán váltották ki a közönség legnagyobb elismerését, a tapsot. Noha ő maga nem vallja magát hivatalosan gyerekszínésznek, a cím mégis megilleti. Szerkesztőségünkbe édesanyjával jött el, itt ismerkedünk vele közelebbről. Civilben egyébként a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola 6. b. osztályos tanulója.- Péter, hogy kerültél kapcsolatba a színházzal?- Évekkel ezelőtt, mikor a színház a Doktor Zsivágóra készült, egy újsághirdetésben olvastuk, hogy színészkört szerveznek 10-15 éves gyerekek részére. En akkor még csak nyolc és féléves voltam, de Tomival, a bátyámmal együtt, aki most nyolcadikos, én is jelentkeztem. Akkor még kicsi voltam, de ott maradtam, és csináltam ugyanazt, mint a többiek, és egyszercsak jön egy papír a színháztól, hogy felvettek. Engem. Tomit nem. Nagyon örültem, de Tomit is bekönyörögtem, amit azt hiszem, nem bánt meg a színház, mert később ő játszotta a III. Richárdban az egyik főszerepet. Ő volt V. Edward. És hát így kerültem bele ebbe a körforgásba.-Az iskola mellett még állandó próbák, fellépések - nem fáraszt ez el nagyon?- Én még a színházat nem éreztem fárasztónak. Ellenkezőleg. Tapasztalatokat szerzek és nagyon élvezem. Most már meg is szoktam. Olyan rendezők kezében voltam, akikkel éjjel kettőig is kellett próbálni, de ez egyáltalán nem fárasztó. x - Hogyan, kivel mégy haza az éjszakai próbák után?- Eleinte szegény apu vitt magávafaz éjjeli próbákra. Neki fárasztóbb volt, mint nekem. Most már taxival járok haza.- Ki fizeti ki a taxit?- Én magam.- Borravalót is szoktál adni?- Szoktam. Rendesek a taxisok, mindig meglepődnek, hogy egy gyerek éjjel egyedül taxizik.- Ügy látom, jóval többet dolgozol, mint egy felnőtt. Hogy telik egy napod, Péter?- Ha délelőtt nincs próba, akkor nyolctól fél kettőig iskolában vagyok, utána ebédelek. Két óra húsztól fél négyig napközi, fél öttől heti három alkalommal fociedzés a Mátyás király úton. Utána hazamegyek. Ha van este próba, még elmegyek próbálni. Amikor délelőtt próba van, akkor fél tizenegykor öltözködés, tizenegykor próba vagy megbeszélés, általában két óráig, fél háromig - tízperces szünetekkel. Ezután lehet pihenni. Fél hétkor, hétkor kezdődnek az esti próbák - éjfélig vagy egyóráig.- Az iskolából hogy engednek el? Egyáltalán mit szólnak a tanáraid mindehhez? Csodálkoznak az emberek, hogy mennyi mindent csinálok- Egyáltalán nem bántanak miatta. Sőt, nagyon kedvesek, nagyon tetszik nekik, hogy én járok színházba. Szívesen elengednek. A magyar tanárom az, aki ebben a legjobban támogat. egyértelmű még, hogy színész leszek. Még kicsi vagyok, nem tudom megítélni, más pálya mennyire tetszene. Kicsit fárasztó élet a színészélet. Egyik színházból ki, másikba be. Most csak azt tudom, nagyon szeretem a színházat. Minden darabot megnézünk a testvéremmel. Van úgy, hogy egyet ötször, hatszor is, de majd csak később fogom eldönteni, hogy mi legyek.- Mit szeretsz még a színházon kívül?- Például focizni. Nemrég voltunk Nyíregyházán három napig. Döntés előtt, a "Küszöb alatt" Ifjúsági fórum felnőtteknek Palettának hívták azt az előadássorozatot, melynek vendégei - a hazai közélet jól ismert alakjai - a szolnoki Ifjúsági Iroda felkérésére látogattak a múlt évben a megyeszékhelyre. A szervezők hasonló megfontolásból hívták meg legutóbb a szolnoki pártök képviselőit a Hazafias Népfront székházába. A cél ezúttal is egy közéleti fórum kialakítása volt. Küszöb alatt - sejttették öles betűk a vita témáját, mely egész pontosan a következő volt: "Mit képviselnek, tesznek, terveznek a szolnoki társadalmi szervezetek az ifjúság érdekében?" Sokféle hozzászólás hangzott el, a kérdés mégis megválaszolatlan maradt. HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL Az Egy kis udvarházban Baktati Marci szerepében- Az osztálytársak nem irigyelnek?- Szerintem vannak olyanok, akiket nem is érdekel, hogy én a színházba járok, aki meg irigyel, csak azért, mert akkor nem kell suliba menni. Pedig én nem ezért járok színházba.- Milyen a bizonyítványod?- Most 4,6 volt, szerintem elég jó- Mi szeretnél lenni?- Nehéz kérdés. Nem annyira Ez egy kupasorozat volt, ötödikek lettünk. Ez elég jó, mert voltak NB I-es csapatok is. Már négy és fél éve focizok, ezt is nagyon szeretem.- Nagyon sok mindent csinálsz. Ezek után talán túlzás, mégis megkérdezem: van valami hobbid, Péter?- A hobbim a teniszezés, a tévénézés. És az olvasás is az. És még szeretek otthon segíteni főzni, krumplit pucolni, takarítani, autót mosni. Péter valóban sohasem fáradt. Szemei ragyognak, kényelmesen ül a fotelban mialatt beszélgetünk. Igazi gyerek, ugyanakkor felnőtt is. A színház szeretete, szép sikerei semmiképpen nem hatnak rá negatív irányban. Szerény, igyekszik edzőjét, tanárait, szüleit méltatni, akiknek hálás, mert mindezt a plusz gazdagságot, amit a színház nyújt számára, úgy érzi, nekik is- köszönheti. Mi is sok sikert kívánunk neki, örülve, hogy ízig-vérig gyerek maradt, és sokak számára jó példa. Kátai Szilvia Volt aki a régi mozgalmi élet szépségeit, a klubok sok tanulsággal szolgáló eredményeit, a KISZ-lakásépítések jelentőségét húzta alá. Az első lakáshoz jutásról többen is szóltak, de elhangzott olyan vélemény is, mely szerint garzonlakás építéssel potenciális lakáshiányt termelünk. Egy másik párt részéről a 20-30 évig tartó "röghözkötést" ostorozták. Bírálták a fiatalok jelenlegi erkölcsi nevelését, önállótlanságát, politikai képzetlenségét. "A gyerekek elsősorban lelkileg, és nem anyagilag vannak küszöb alatt" - említette hozzászólásában a fórum lelkész vendége. Ugyanezekről a dolgokról a televízióban is hallhatnánk" - jegyezte meg az egyik népművelő. Néhány konkrét felvetését követően elevenné vált az eszmecsere, elmaradtak a hatásukat vesztett "az ifjúság a társadalom része", az "alulról építkezés" vagy a "célt kell adni" megjegyzések. A szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban elmondták, hogy tanácsi támogatás nélkül a nyári gyermektáborokért a szülőknek túlságosan sokat kell fizetni. Félő, hogy a kisiskolások nyári üdültetését nem tudják megoldani. Az anyagiaknál maradva a hozzászóló kitért más ifjúsági létesítmény helyzetére is: nemcsak új zenés-táncos szórakozóhelyekkel állnak versenyben, hanem az egyre inkább irracionálissá váló üzemeltetési költségekkel is. Amennyiben a belépők árát emelik, le kell mondaniuk jónéhány fizető fiatalról. Meghívókat több oktatási intézménybe is küldött az iroda. Nem derült ki, hogy a középiskolák depolitizálásának, vagy a tanulók érdektelenségének a következménye volt az, hogy mindössze egy-két tizenéves jött el. Az ifjúsággal foglalkozó politológusok és szakértők próbálnák tudatosítani mindahnyiunkban a fiatalok kilátástalan helyzetét. Korosztályok, társadalmi rétegek, különböző foglalkozású emberek mind-mind saját gondjaikat hangsúlyozzák. Megoszlik közöttük az emberek figyelme. A fiatalok gondjaival kevesebbet törődnek, mindez az ifjúsági tanácskozáson egyet jelentett azzal, hogy helyi ifjúsági programot nem tudtak vázolni.- A közélet közeljövőben vezetővé váló szereplői alig tudnak valamit az ifjúság lényegi gondjairól - jegyzi meg Baricz Péter, a szolnoki Ifjúsági Iroda vezetője -, pedig a nemzedéki kérdés nemzeti kérdéssé válhat. A helyzet annyiban változott - válaszolja az ehhez hasonló tanácskozások gyakorlati hasznát firtató kérdésemre -, hogy a politikailag aktív személyek "útipoggyászába" is beletettük azokat a súlyos köveket, melyek minket húznak. A választások előtti helyzet kettősségét jelzi: van aki már nem, van aki még nem érzi magát "illetékesnek". Annyi bizonyos, sokan eleget tettek az iroda meghívásának. Érdeklődésüknek örülnünk kell.- Sok olyan szolnoki jött el - kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Baricz Péter -, akiknek számítanak valamit a fiatalok. - Létezik égy szakembergárda, amely szívesen segít. Ha azt kérdezed, hogy elégedett vagyok-e a találkozóval, akkor annyit mondhatok: van aki csak sopánkodik, és van aki szembesül a problémákkal. Az utóbbiakat érzem többnek, lényegében eddig jutottunk a fórumon. Túlságosan szétválik a nagy- és a helyi politika. Életünk dolgai pedig nem képezhetők le csak politikai és gazdasági eseményekből. Igenis fontos a humán szféra, ez azonban egyelőre háttérbe szorult. Sz.Z. Semmiféle bübáj nem segít Még Sri Lankán is jobb a helyzet Elképzelem magam egy menekülteket már tíz évvel ezelőtt is fogadó ország valamelyik jövedelmező biztosító társasága alkalmazottjaként. Örülök ugye a mostaninál feltételezhetően kedvezőbb fizetésnek. Egyszer. Aztán annak is, hogy az életbiztosítási díjak megállapításánál nem kellene olyan aggódva figyelnem az újabb bevándorlókat, mint a jólétben élő, netán gazdag ügyfeleim - emlékeimhez képest - különc dolgait, száz veszéllyel járó hóbortos életüket. Rábíznám magam az átlagokra, s csak a statisztikákra hallgatnék a jövevények tarifájának felemelésében. Nézzük először a lényegtelennek tűnő tényeket, és hagyjuk most a miérteket! Ugyanannyi marhacomb árát hamarabb megkeresik például Dél-Afrikában vagy Argentínában, mint nálunk. Égy japán hatvan percnyi munkája után már régen elköltötte nyolc tojásból készített rántottáját, míg itthon, éppen csak felütöttük a miénket. Úgy értem, azt az egyet. Az olasz csizmán élők - persze nekik sokkal könnyebb - szinte minden munkanap után új cipőben mehetnének haza. A magyar átlagembernek ehhez egy hét kell. A kis összeállításra ráfoghatnánk, hogy torz a csoportosítás, hogy ez így demagógia. Okoskodhatnánk így is: gazdasági fejlettségünk jelenlegi színvonalának elkerülhetetlen megnyilvánulásairól van szó. Nem teszek kitérőket, mert mindebből még nem jósolhatnám meg, amire tulajdonképpen kiváncsi vagyok: az emberek fizikai értékcsökkenésének ütemére, a Mosoly kvartett Mindannyiónk emlékezete őriz olyan történeteket, amit baráti társaságban szívesen közread. Legutóbb az egyik összejövetelen az egyéniségekről beszélgettünk, ennek kapcsán jutott eszembe néhány - szakmájukban igen különböző figura. Olyanok, akikre évek múltával is emlékszik az ember. Gyerekkori tanárom, aki egyszer az osztály rémétől - mikor már nem bírta "madzaggal" - megkérdezte: "Fiam, tulajdonképpen te elgondolkodtál már azon, hogy mi szeretnél lenni?" Béla, aki az ilyen kérdésekre mindig is kapásból tudta a választ, nem várakoztatta a pedagógus pályára felesküdött osztályfőnökünket: "Hóhér!" A tanár bal szemhéja egyet rándult, de különösebben nem zökkentette ki a szokatlan válasz szerepéből. Válasza emígyen hangzott: "Akkor is már ítéletvégrehajtó, de neked ahhoz még nagyon sokat kell tanulnod!" Azt a taxist sem felejtem el, aki a szolnoki Múzeum Étterem előtt parkolva a vendéglőből kitámolygó utast kapott. A merevség határát súroló férfi úticélként, közvetlenül az étterem kijárata melletti lépcsőház címét morogta el, majd elszunnyadt. A sofőr márványszerű arccal körülbelül öt percéig könyökölt rezzenéstelenül, ezután a következőt mondta: "Uram, megérkeztünk!" Ekkor az anyósülésen ülő vendég következett: "Mennyivel tartozom?" "Semmivel - volt a válasz -, ez a fuvar a cég ajándéka volt!" Most is emlékszem az első napra a katonaságnál. Riadt szemű újoncként feszítettünk a folyosón, miközben Sejp szakaszvezető - a százötven centis óriás - bemutatkozását hallgattuk: "Én vagyok a bakonyi vaddisznó unokája, minden ütésem halálos, de tudok nagyobbat is suhintani! Nézzék, nem vagyok én egy rossz ember - mondta halkan, szinte elérzékenyülten, majd két centire közelhajolt az arcomhoz és belefröcsögte ordítva - de jó se!" •srfv -j+v <+> Most is előttem van Misi bácsi - a Kis-Tisza egykori pincére, aki a tréfában nem ismert határokat, Egyszer aB VSC pólósai tértek be az étterembe ebédelni és húszán, húszfélét rendeltek. Az Öreg serényen jegyzetelt, majd konyhába távozása előtt, kacsintva odamutatta a papírt az asztalunkhoz. A lapon csak vízszintes vonalak voltak, amin mi elgondolkodtunk: vagy ilyen jó a memóriája Misi bácsinak, vagy valami égetverő botránynak leszünk a szemtanúi. A következő pillanatban - a pincérek gyöngye - berúgta a konyha csapóajtaját, és torokhangon a következőt mondta: "Húsz pirított máj, sósburgonyával rendel!" A kint ülők mosolyogtak, mondván milyen humoros emberrel hozta össze őket a sors. Csak akkor fagyott az arcukra, amikor az öreg tíz tányér májjal a két karján megjelent az asztaluknál és elegánsan tálalt! Az a bizonyos "se köpni, se nyelni" helyzet állt elő a sportolóknál, de jobbnak látták ha hallgatnak, Misi bá’ megbabonázta őket.- somogyi -folyamat végső időpontjára. Igaz, ahhoz a statisztika sem biztos, hogy elegendő. Az élethossz számításnál fontos mutató lehet például egy - jogi komplikációktól mentes - engedély megszerzésének az időtartama; súlyozottan veendők figyelembe a hiánycikkek felkutatására elfecsérelt órák; magasabb "amortizációval" ajánlatos kalkulálni az autójavítás megszervezésénél. A példák tetszés szerint folytathatók, kiegészítve egymás lelki marcangolásával. Annyi bizonyos, hogy egy ilyen előéletű érkezőnél normál életbiztosítási díjról szó sem lehetne. "Sárkány ellen sárkányfüvet!" - kiáltotta egy mesefigura. Csakhogy esetünkben nem segít a bűbáj, a hókuszpókusz. Idegesítő, hogy már élet-elixírekért is sorba kell állni, és hatásosnak tartott cseppeket sem kaphatunk meg hipp-hopp. Bizakodva kapaszkodunk varázsfűszálakba, mindent gyógyító kenőcsökbe, drága kúrákba - az utolsó kenetig. "Klottgatyában a vízparton" - vágná el barátom a megoldhatatlannak tűnő csomót. Bizonyos vagyok benne, hogy hozzátenné: "így kéne élni." Pedig tudom, ő is tehetetlen. Élete homokórája a kelleténél neki is gyorsabban pereg. De ne álmodozzunk! Ezer lakosra számítva rosszabb a halálozási statisztikánk többek között Dániáénál, Elefántcsontparténál vagy Indiáénál. A születéskor várható élettartam a férfiaknál több mint Kínában, kevesebb mint Srí Lankán, és cseppet sem vígasztal, hogy utánunk következik az országok többsége. Azzal nekem nem lesz jobb. Most veszem észre. Az idézett statisztikák két évvel ezelőttiek voltak... Szurmai Zoltán
