Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-21 / 67. szám
1990. MÁRCIUS 21. Néplap 3 Képviselőjelöltek a megye 8. számú (Karcag) választókerületében Bóka Péter Hazafias Választási Koalíció Csecskedy Lajos Szabad Demokraták Szövetsége A karcagiak ma már bennszülöttként ismerik Bóka Pétert, jóllehet a negyvenesztendős, háromgyermekes családapa Tiszanánán született, és két évtizede mondhatja magát a kunsági város polgárának. Szülei tanácsi kistisztviselők voltak, ő maga közgazdasági technikumot végzett Budapesten, majd aranyműves-ötvös mesterséget tanult. Dolgozott a berekfürdői üveggyárban, majd a KISZ függetlenített munkatársaként tevékenykedett, ám ezt a korszakát életének ma sem szégyelli. A termelőszövetkezetnek 1978 óta tagja, ahol egy ipari üzemet vezet. A közéleti érdeklődése az elmúlt év tavaszán élénkült fel, miután beigazolódni látszott korábbi törekvéseinek helyessége. Véleményét közügyekről többször olvashatták a Néplapban, a "maholnap"-ban és a karcagi Hírmondó hasábjain. Életének négy évtizede alatt soha nem volt közömbös, amolyan különc típus, hanem mindig aktív közösségi emberként ismerhették. Azok közé tartozik, akiknek bizalma az elmúlt évtizedek politikus egyéniségeiben megrendült, ám az új időkben feltűnt politikai csillagok még nem kápráztatták el. Úgy véli, átmeneti korunkban a lakosság nem fog egycsapásra felzárkózni a szezon eleji nyüzsgést mutató pártok mögött, ezért a pártonkívüli aktivitást választotta. Tudja, hogy egy a tíz jelölt közül, akikre voksokhatnak március 25-én, mégis meri vállalni a megméretést, hiszen ismeri azokat, akikkel együtt lép a közvélemény elé. Ő is vállalkozó, mint Dányi József: öt évet dolgozott munkaidő után otthon egy géemkában, ahol nyugat-európai kiállításokon díjat is nyert, napkollektoros kerti zuhanyozót gyártottak. Tag abban a termelőszövetkezetben, ahol másik jelölttársa, dr. Kasuba János is dolgozik. Amíg nem vált párttá, Bóka Péter is politizált az MDF-ben, s jelöltjükkel, Szabó doktorral együtt öltötték fel az angyalbőrt Karcagon. Herédy doktor népfrontos volt, mint jómaga, a kisgazdajelölt, dr. Varga László pártjánál pedig az írógépe van kölcsön. Tiszaörsön, ahol egy parányi telke van Bóka Péternek, ott Csecskedy Lajos, az SzDSz jelöltje tarnt. Fiatalabb korában, mikor maga is nyüzsgött az ifjúsági mozgalomban, mint most Varga Mihály, számos szép emléket tudna feleleveníteni, tárgyi bizonyítékul pedig sok-sok virágtartót, vagy parkot a Baráth-ház helyén, netán a berekfürdői ifjúsági tábort, ahol ma már a gyermekei nyaralnak. Dr. Bugán Mihállyal, az országos kerekasztal mintájára alakult megyei politikai érdekegyeztető fórumon találkozott, Fekete Györggyel pedig ugyanazon a megyei listán jelölt, egyszóval ilyen kicsi a világ, ily közel állnak egymáshoz a jelöltek. A pártonkívüliek társadalmi szervezetét tömörítő Hazafias Választási Koalíció támogatását megtiszteltetésnek vette Bóka Péter, miként az elmúlt évek történelmi átalakulásának törvénydömpingjét levezénylő dr. Kulcsár Kálmán is; miként a Rádió Első kézből műsorának szerkesztője, Havas Henrik; mint Bálint György, a népszerű Bálint gazda; mint Raduly József, a száztagú cigányzenekar vezetője. A képviselőjelöl t maga is úgy gondolja, hogy ekkora társadalmi változásokat nem minden emberöltő alatt lehet megélni, ezért azt szeretné, ha az embereket tetteik alapján, és nem politikai, felekezeti milyenségük, netán bőrük színe minősítene. Mindenki ígér: ő nem. Vagy ha igen, akkor egyetlen dolgot: a parlamentben józan paraszt- i ésszel kíván dönteni a legkevésbé rossz megoldás mellett. Ami pedig a politikai programját illeti, nem a közösségi társadalomból ábrándult ki, inkább azt az utat és azt a módot veti el, ahogyan az elmúlt negyven évben megközelíteni próbáltuk. Véleménye az, hogy a társadalom szerveződésében a természet legalapvetőbb törvényeinek kell érvényesülni, ha ez a legelemibb logika szerint való rendeződés csorbát szenved, úgy a társadalom önmaga ellen fordul. Szép szimbólum, hogy a szarvasoknál a legerősebb hím lesz a vezér. Ha a társadalomban fotelek mélyén, kávé mellett döntik el, ki legyen az első, úgy elképzelhető, hogy a vezérszerepet a szarvasok között - egy kecskére osztják. Az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje vagyok. Életutam röviden a következő: 1944. július 12-én születtem a Szabolcs megyei Büdszentmihályon. Apám háromgyermekes kőművesmester volt. A középiskolai érettségi után először a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem, de felvételi vizsgám sikertelen volt. Az egri tanárképző főiskola biológia-testnevelés szakán 1969-ben szereztem tanári diplomát. A főiskola elvégzése után a Pest megyei Kartal községben kezdtem pedagógusi munkámat. Majd négy évig a 2. számú Fiúnevelő Intézetben, Aszódon dolgoztam, mint nevelőtanár. Tizennégy éve Tiszaörsön tanítok. Feleségem szintén pedagógus,- matematika-kémia szakos tanár. Leányunk III. éves gimnáziumi tanuló. Vagyonunk egy Tiszaörsön épülő családi ház. Minősített sportoló voltam tornából, kézilabdából és atlétikából. SZDSZ-tagságom előtt semmiféle pártnak tagja nem voltam. Azért lettem az SZDSZ tagja, mert felfogása egyezik nézeteimmel. A szabadság és a szolidaritás pártja, küzd az egyén szabadságáért, emberi és állampolgári jogaiért. Szeretne eljutni a liberális demokrácia felépítéséhez, amelyben az egyéni felelősség, az egyéni méltóság és büszkeség fog uralkodni. Küzd azért, hogy az emberi méltóság ne csak némelyek előjoga legyen. Az Országházban hazánk demokratikus újjászületését kívánom elősegíteni, a vidéki Magyarország érdekeit akarom képviselni, amennyiben erre tisztelt választóim méltónak találnak. Szerintem elérkezett az idő, amikor a magyar nép végképp megszabadulhat a kommunista hatalomtól, és történelme során először megalapozhatja a demokráciát, a szabadságot és a jólétet. Ehhez alapvetően szükségesnek tartom:- Magyarország gazdasági élete a magántulajdonon és a piacgazdaságon alapuljon.- Közmegegyezésen alapuló, nyilvánosan ellenőrzött tulajdonreformot kell kidolgozni és végrehajtani.- Legyenek szabad szakszervezetek.- Szabad vallás gyakorlás mindenkinek.- Idegen csapatok ne tartózkodjanak Magyarországon.- Valódi önkormányzat a falvaknak, községeknek és városoknak. Az országos feladatokon túl a következő helyi problémák megoldását tartom nagyon fontosnak:- Az egyre növekvő munkanélküliség enyhítése érdekében a vállalkozások fellendítése.- Az elszegényedés lassítása, majd megállítása. A létminimum alatt élők szociális és erkölcsi támogatása.- Az elmaradott infrastruktúrájú helyiségek fejlesztése, a központi és a helyi források racionális felhasználásával. Van kiút! Ez rövid távú gazdasági programunk címe. Ez az én véleményem is. Amennyiben az SZDSZ a parlamentbe kerül, nem fogjuk elfelejteni azt, hogy azok, akik a demokrácia mibenlétében gondolkodtak azt mondták, hogy a demokrácia nem csupán azt jelenti, hogy a többség akarata érvényesül, hanem azt is, hogy minden körülmények között tiszteletben kell tartani a kisebbség jogait. A kisebbség és egyáltalán az emberi jogok mellett ki fogunk állni. Az SZDSZ a választásokon megmérettetik. A kommunistákat nem a politikai küzdőtérről, hanem a hatalomból kívánjuk kiszorítani. Azok a jogok, amelyek bármely más párt, illetve állampolgár számára adottak, őket is védeni fogják. Végezetül tisztelettel megköszönöm választópolgáraimnak, hogy ajánlószelvényeikkel hozzásegítettek képviselőjelölésemhez. Részletes programommal készséggel állok minden érdeklődő rendelkezésére. Dr. Bugán Mihály Magyar Néppárt Dányi József Magyar Szocialista Párt Középparaszti családban született 1942-ben. Gyermekkorában megismerhette a paraszt- i életmód szépségét, majd 1952- től sok-sok nehézségét is. Természetes, hogy életpályája a mezőgazdasággal, a vidékkel fonódik egybe, ezért kezdte 1956-ban középiskolai tanulmányait Karcagon, a mezőgazdasági technikumban, ahol 1960-ban szerzett képesítést. Karcagon megtanították együtt élni a földdel, a rajta munkálkodó néppel, velük sorsközösséget vállalva, alázattal szolgálni jó ügyüket, képviselni őket a szükségben, szószólójukká válni a jövő formálásában. Karcag áldozatot vállalt az agrárképzésért kilencven évvel ezelőtt. A közbirtokosság földjén létrehozta a kor legmodernebb gazdasági iskoláját, azért, hogy Tiszafüredtől Szolnokig mindenhez értő, korszerűen termelő gazdákat neveljen, hogy tanácsot adjon a környék gazdáinak. Akik ott végeztek, az egyetem, a főiskola elvégzése után is vállalták a kis falvak, mezővárosok népének sorsát, a mindennapi megmérettetést, a kecskelábas asztaltól - a kolóniáiig. Felvállalták azt, hogy javítsanak a parasztság sorsán. Százszor bukdácsolva, de felkelvén újra vonszolva magukat is, másokat is egy szebbnek hitt falusi élet útján, a politikai akarat árjával szemben is, mely nem akart falut fejleszteni. Bugán Mihály gyermekei is sáros utakon mentek az első osztályba, de a nyolcadikba már járdán, kövesúton jártak, s egyszer csak helyükbe jött a világ, a humán- és az agrárértelmiség nagy számban. Tiszaörsön a mentő nem tudott az orvosi rendelőig, vagy a személykocsi a tanácsházáig sem menni, mert nem volt ott sem kövesút. A vegyesboltba szállított csomagból kilógó kolbászt a sáros kerék dörzsölte végig az úton. Bugán Mihályék csinálták ott az első kövesutakat, és mennyi mást! Sok-sok egyeztetés, tárgyalás végeredménye mindaz - bár az emberek úgy vélik talán, hogy ez a természetes. Jó lenne, ha az ország összes faluja így érezhetné, de nem teheti. Sok munka várja tehát az intézkedni tudó, akaró képviselőt, a megnagyobbodott körzetben van mit tenni: visszaállítani Karcag főiskolai város rangját, mely elkótyavetyélődött. Jó bázisa maradt viszont az öreg iskola, a kutatóintézet. Karcag, Kunmadaras az elmúlt időben másképpen, mérsékeltebben fejlődött, mint a szomszédsága, de erről nem a karcagi emberek tehetnek. Egy hold földet sem bírhatnak őseik földjéből, a korábban kékkötős emberektől, hatalmas árukészlettől lüktető piac ma szegényes áruválasztékkal az ország legdrágább piaca lett. A város rátelepedett a kertekre is, a nagy határból nem futotta bővíteni azt. A háztáji gazdaságok kis falvakban kifejlődve gazdagítják a népet, Karcagon viszont a mezőgazdaság szellemi műhelye körül sorvadóznak, nem nehéz kitalálni, miért. A helyhatósági választásokon a karcagi emberekkel együtt értő, együtt gazdálkodó vezetőkben kell gondolkodni, akik harcolnak a népükért. A népet képviselni kell, a város, a falvak érdekeiért harcba kell menni. Ezt vallja Bugán Mihály és nem szégyelli a kijáró képviselői jelzőt. Úgy véli, még többet kellett volna a vízfejű fővárosból kijárni. Nem örül a Hungaroringnek, mert Karcagon sok a sáros utca, Tiszafüreden nincs gáz és munkahely, s a körzetben megannyi még a tennivaló. Győrfi István szellemi hagyatéka: Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mennyivel gyarapítottuk az európai művelődést - ezt tartja szem előtt Bugán Mihály, s megválasztása esetén ezért is munkálkodik. Jászfényszarui kisparaszti családban született 1938. november 29-én. Heten voltak testvérek. Általános iskolai diákéveinek befejezése után Törökszentmiklósra került a mezőgazdasági technikumba, majd ezután Balassagyarmaton tanult tovább. Itt érte az 1956-os forradalom, ahol a diáktanács elnökévé és a forradalmi tanács tagjává választották. A népszerűségéért alaposan megbűnhődött, mivel az események befejeződése után elbocsátották az iskolából. Segédmunkásként bírt elhelyezkedni, majd három hónapra előzetes letartóztatásba került. Végül bizonyítékok hiányában kiengedték. 1962-ben Tiszafüredre költözött körzeti mezőgazdásznak. Esztendőre rá megnősült. Feleségével együtt négy fiúgyermeket neveltek, nevelnek. Ilymódon nemcsak gyerekkorában, de később is érezte a nagycsaládosok csodálatos, de olykor nehéz helyzetét. Nyolc évig a helybeli Hámán Kató Tsz kertészeti ágazatvezetője, majd tizenöt évig a Tiszafüredi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetője volt. 1989. január 15-e óta vállalkozó, huszonhat, zömében nyugdíjas dolgozóval fonott fűztermékeket készítenek. Tavaly ősszel lépett az MSZP-be, bár korábban nem volt párttag. Döntését úgy indokolta, hogy az egypártrendszerű társadalmat nem tudta magánemberként politikailag elfogadni, jelenleg pedig a megújult Szocialista Pártot népből fakadónak ítéli. Olyannak, amelyik az egyszerű dolgozók érdekeit képviseli. Mint bármelyik vidéken élő ember, ő is sorskérdésnek tartja a föld, a földtulajdon mindenki számára megnyugtató, igazságos rendezését. Pontosabban: vegyes gazdaságot szeretne, amelyben a magángazdálkodók, a szövetkezetek, a vállalkozók a piac törvényei szerint megférnek egymás mellett. Hirdeti: azé legyen a föld, aki megműveli, így kapjanak végre igazi gazdákat a táblák. Elvégre csak ilymódon érhető el, hogy végre valahára valódi értékük szerint szerepeljenek a katasztrális holdak. A tagosítás során elkövetett hibákat, az igazságtalan földmegváltásokat pedig olymódon kell rendezni, hogy a tisztességes kártérítést majd a költségvetésből biztosítsák. Dányi József és az általa képviselt program a munkásoknak biztos megélhetési lehetőséget akar, egyúttal fékezné a munkanélküliséget. Úgy, hogy a jelenleginél jóval bővebb teret biztosítana a vállalkozóknak, vállalkozásoknak. Ez a mostani jogszabályok mellett elképzelhetetlen, így olyan törvényeket szükséges majd az új parlamentnek alkotni, amelyek elegendő mozgásteret nyújtanának a pénzüket kockáztatóknak. Esélyegyenlőséget, ami nem tesz különbséget az állami vállalatok, közintézmények, szövetkezetek, családi vagy magánvállalkozások esetében. Ezért alapjaiban felül kell vizsgálni az adórendszert, és biztosítani a kedvezményeket a gazdasági formák kialakulásának felgyorsulásához. A környezetet vizsgálva megállapítható, hogy a Tisza II. tározó rossz és jó hatásaival meghatározó lesz a térség jövőjére: a mezőgazdasági viszonyokra, a vízminőség alakulására, az üdülőtelkekre, a turizmusra éppúgy, akár a szolgáltatásokra, azaz az egész környezetre. Mindezekből következik: a lakosság életkörülményeire is. Éppen ezért ha megválasztanák képviselőnek, javasolná egy független, szakértői bizottság létrehozását, amely a térség érintett településeinek bevonásával szakmai vizsgálatokat végezne, elemezné a jelenlegi és a várható helyzetet. Ezek tudatában a további fejlesztések, beruházások, döntések iránya meghatározható lenne. Végezetül azt vallja, amit Deák Ferenc mondott 1867-ben: "Sokan még többet is óhajtanának, én is kívánom a többet; de az csak úgy lehet, ha a meglévőnek alapján építve tovább haladunk."
