Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-20 / 66. szám

■ 4 Néplap 1990. MÁRCIUS 20. Képviselőjelöltek a megye 7. számú /Kunhegyes/ választókerületében Sípos Zsigmond Hazafias Választási Koalíció Dr. Szabó Lajos Magyar Demokrata Fórum Sípos Zsigmond református parasztcsalád fiaként született 1944. február 5-én Szolnokon. Tanulmányai során agrár ker­­tészmémöki diplomát, mező­­gazdasági közgazdászi szakmér­nöki képesítést szerzett. Dolgo­zott Kenderesen, a Szolnok Me­gyei Növényvédő Állomáson, azután öt évet termelési rend­szernél, öt évet a Teszövnél, mint gazdaságpolitikai és köz­­gazdasági titkárhelyettes. Jelen­leg a Kengyeli Dózsa Tsz elnö­ke. Nős, három gyermek atyja, negyvenhat éve lakik Török­­szentmiklóson és huszonnégy esztendeje tevékenykedik a me­gyében, illetve a térségben. So­hasem volt, ma sem tagja egyet­len pártnak sem, éppen ezért vál­lalta a Hazafias Választási Koa­líció programját. Ez a program szerinte azoknak a vidéken élő milliók érdekeit szolgálja, akik nem tagjai egyetlen pártnak sem, ugyanakkor nem szeretnének másodrangú állampolgárként politizálni. Mit szeretne képviselni meg­választása esetén? Elsősorban azt, hogy megszűnjék Budapest és néhány futtatott megyeszék­hely kizsákmányoló, egész tér­ségeket, falvakat, községeket el­nyomorító monopóliuma. Vall­ja, ahol a pénz és a jövedelem "terem", az maradjon is ott, és a felhasználásáról ne mások és máshol, hanem az értékeket ter­melők döntsenek. Tűrhetetlennek ítéli a törvény­­alkotások mai módját is: például azt, hogy egy negyvenoldalas adótörvénynek ötven-hatvan ol­dal a végrehajtási utasítása, azaz az értelmezése. Ez mindennek nevezhető, csak éppen nem köz­érthető, tartalmas törvényalko­tásnak. Márpedig a világosan megfogalmazott paragrafusokra szükség lesz, hiszen segítségük révén alakulhat ki vidéken is az igazi önkormányzat. Ez azt je­lenti majd, hogy a tisztességes többség választja a vezetőket, így az ott élők maguk döntenek sorsukról, életük jobbá tételének feltételeiről. Úgy érzi, már most is túlontúl sok a politikai vita, a tartalmat­lan szócséplés, a személyeske­dés - ahelyett, hogy a gazdasági bajokat orvosolnánk. Mindezek szomorú eredményeképpen ezen értelmezések, hogy megbízható­ság, biztonság hiányoznak a bel­politikai palettáról. Ez pedig ko­moly veszély, hiszen az ehhez hasonló kusza politikai viszo­nyok a külföldi tőkét nem vonz­zák. Véleménye szerint az alapve­tő bajok nem az emberekből, ha­nem a kormánytól származnak. Olyan hiteles, országos vezetők szükségeltetnek, akik a kölcsö­nökkel úgy bánnak, hogy a fel­­használás mikéntjéről, módjáról bármikor közérthetően el bírnak számolni az Országgyűlésnek, és a bevétel alapján tervezik meg a kiadásokat. Jó dolognak tartja, hogy egyre több ember rendelkezik devizá­val, de ennek a rétegnek a pénze elköltését csak itthon engedné. Igaz, mindennek akkor lesz jog­alapja, ha bizonyos áruházakban megteremtenék a külföldi üzle­tekhez hasonló választékot, bő­séges árukínálatot. Az oktatást nemzeti sorskér­désnek tartja. Azt tapasztalja, hogy a világszínvonalhoz, a ha­tékony XXI. századi gazdálko­dáshoz másféle iskolarendszer szükséges. Éppen ezért a jelenle­gi felépítésén gyorsan kellene változtatni, és az állami iskolá­kon kívül egyházi és magánisko­lákat is szervezni. Ezekben pedig népünk menta­litására, a magyarságra jellemző tananyagot tanítanának a peda­gógusok. Tudja, a föld a legdrágább és ily módon pótolhatatlan nemzeti kincs. Úgy kell a vagyonnevesí­tést elvégezni, hogy az ott dolgo­zók érdekeit a legjobban szolgál­ja. Véleménye szerint az 1947-es tulajdonviszonyokhoz a vissza­térés lehetetlen, hiszen akkor még a 200 hold alatti egyházi és magánbirtokok is megvoltak. Azóta "eltűnt" egy megyényi föld is, nem beszélve arról, hogy a fogságban lévő tízezreknek ak­kor nem parcelláztak semmit. Sípos Zsigmond vallja: csodát tenni nem bír, éppen ezért nem ígér, hiszen kérni jött. Március 25-re bizalmat, azután pedig - ha képviselő lesz - segítséget. Kunhegyesen született, 1938- ban. Népi származású, általános iskoláit szülőhelyén, a gimnázi­umot Kisújszálláson, a tudo­mányegyetemet Debrecenben és Budapesten végezte el. Történe­lem-földrajz szakos tanár, nép­művelő, valamint pedagógiai előadó. Élete eddig a Nagykun­ság vidékéhez kapcsolódik: 1961-88 között Kisújszálláson kollégiumi nevelő, kollégiumi igazgató, megyei szakfelügyelő, 1988-tól pedig a kunhegyesi gimnázium és szakközépiskola igazgatója. Helytörténész, böl­csészdoktor, Apáczai Csere Já­­nos-díjas pedagógus, és tavaly elsőként részesült a hat nagykun település tanácsa által alapított Nagykunságért kitüntetésben. Nős, két felnőtt fia van. Ezt a tájegységet tekinti szülő­földjének, amelyhez elkötelezet­ten ragaszkodik. E térség telepü­lésföldrajzi, gazdasági és társa­dalmi helyzetének ismerője, a szükséges változások szorgal­mazója. Tanítványai, előadásai, írásai révén ismeretsége széles körű, kapcsolata kiterjedt. Szo­ciális és nemzeti érzelmű, de­mokratikus beállítottságú. A magyarság sorskérdései évtize­dek óta foglalkoztatják, emiatt 1983-84-ben politikai megfigye­lésben, zaklatásban volt része. Tagja a Magyar Demokrata Fó­rumnak. Azt sem hallgatja el, a teljes igazsághoz hozzátartozik, így erkölcsi tisztessége bevallani, hogy korábbi MSZMP-tagságá­­tól jutott el a Magyar Demokrata Fórumig, amelyet egészében vállal, mert programjával azono­sulni tud. "Az utat én akartam, mert engem akart az út." A szo­cializmus és a kommunizmus­kép gyakorlati megvalósíthatat­­lanságának kételyeit kezdettől fogva magában hordozta, az illú­zió szertefoszlásával, a pártál­lammal történő ütközésen, rend­őri megfigyelésen és zaklatáson keresztül vezetett az útja a De­mokrata Fórumhoz, amely szá­mára a nemzeti és a demokrati­kus erő hordozója. Vallja, az MDF mérsékelt, de­mokratikus és nemzeti jellegű középpárt. Mint ilyen erő, eluta­sítja a bosszúállás politikáját, de jelentést kíván az államvagyon­­ról és a felelősökről, akik az oko­zott kárt fizessék meg. Fontosnak tartja a szülőföldet, a családot, az anyaságot, mint hivatást. Ha valaki édesanya, és neveli a gyermekeit, ezért fize­tést kapjon. Célja a tulajdonviszonyok, a tulajdonjogok tisztázása, de nem ért egyet a jó téeszek szétverésé­vel, a megfelelően gazdálkodók megszüntetésével. Híve a vállal­kozásoknak, a vegyes tulajdon­­formáknak: legyen az társas, szövetkezeti, vagy magánjelle­gű. A magyar mezőgazdaság jö­vőjét a családi munkán alapuló magángazdaságokban látja, ahol önállóan, vagy önkéntes szövetkezésben dolgoznak a gazdák. Nem tartja lehetséges­nek az 1947-es földviszonyok helyreállítását, hiszen azóta me­­gyényivel kevesebb a szántó­föld, amely csökkenés miatt minden bizonnyal hosszan el­nyúló peres ügyek keletkezné­nek. Arról is szól a programjában, hogy elősegíti minél több füg­getlen kis- és középüzem létre­jöttét, majd a szervezésben el­sőbbséget szán a magántulaj­donnak. Ezzel együtt teret en­gedne a különböző közösségi, egyházi alapítványi tulajdonfor­máknak, valamint egyes munka­helyeken a résztulajdonnak. Szorgalmazza a vidéki telepü­lések valódi önkormányzatát, ami azt jelenti, hogy az ügyeket helyben intézik, a vezetőket az ottani közösségek választják. Önkéntes alapon, minden felül­ről érkező szorgalmazás nélkül. Az időseknek tisztességes nyug­díjat akar, a betegeknek pedig olyan biztosítóintézetet, ami a jelenleginél színvonalasabb el­látást garantál. Végül, de nem utolsósorban olyan semleges Magyarországot, amely léte be­lépést jelentene az európai ház­ba. Dr.Slezák Sándor független képviselőjelölt Szelekovszky István Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Húsz éve alkalmazza, forgatja a jogszabályokat, húsz éve tanú­ja a törvény- és rendelethalmaz kuszaságainak. Iratgyűjtők tel­tek meg az országos főhatósá­gokhoz megküldött módosító ja­vaslataival, de a - zömében poli­tikai indíttatású - szabályokon eddig nem sikerült változtatnia.- Nem álmodozhatunk jogál­lamról, míg nincsenek értékálló, az átlagember számára is érthető és követhető jogszabályok - vall­ja a 42 éves jogász. - Felerősö­dött politikai indulatok - folytat­ja egy másik megállapítással - a társadalom érdekei ellen hatnak. Embercentrikusnak kell lenni, a nép képviselőjének, akiben bíz­hatnak a választók. Dr.Slezák Sándor független képviselőjelölt személyében összefonódik a csak látszólag különálló előbbi két gondolat. Tömören az előbbi állításaival indokolja indulását is a választá­sokon. Nem véletlenül foglalkoztat­ják a jogalkotás visszásságai. Jogtudományi egyetemen vég­zett Pécsett. Bírói és ügyészi vizsgái után jelenlegi lakhelyén, Törökszentmiklóson lett bünte­tői szakos bíró. Több mint 10 évet töltött a Tiszatáj tsz-nél, közben mezőgazdasági szakjo­gász másoddiplomát szerzett. Je­lenleg a Teszöv titkárhelyettese, de csak április 1-ig marad hiva­talában, mert vállalkozásba kezd, egy jogtanácsosi munka­­közösség vezetője lesz. Független jelöltként indul, mert mint mondja, többé nem veti alá magát semmiféle pártfe­gyelemnek. Néhány napon belül kétezren támogatták ajánlócédu­láikkal.- Félrevezettek engem és még 800 ezer embert - jegyzi meg. A nevünkben, a nép nevében csele­kedtek. - Egy párt sem veheti a bátorságot, hogy tízmillió ember helyett nyilatkozzon, intézked­jen. Az állampolgárokat olyan személyeknek kell képviselniük, akik mindenféle központi érdek­től mentesek, akik az állampol­gárok között élnek, ismerik gondjaikat. Azt vallom, hogy el kell számolni az előző időszak­kal azért, hogy tanuljunk belőle. Nem szabad azonban túlzásokba esni. Állok elébe az erkölcsi­anyagi megméretésnek. Mindazt támogatja, ami az egyszerű embereknek jó - sum­mázható programja. Ennél per­sze többről van szó.- A vidék - részletezi elképze­léseit -, ne kerüljön indokolatlan hátrányba a fővárossal, a na­gyobb központokkal szemben. - Elfogadhatatlan a drágább víz, a gáz, a villany. Aggasztó továbbá a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmi helyzete. Alacso­nyabb a fizetésük, ezért később a nyugdíjuk is. Romlott a termelői kedv, kevesebb lesz a sertés, a baromfi. A változások megköve­telik a bürokrácia leépítését, a költségvetés szigorúbb ellenőr­zését. Ki kell alakítani a vegyes tulajdonú gazdaságot. Ehhez szükség van arra is, hogy a szö­vetkezetekből az léphessen ki, aki akar. A földtulajdonnal kap­csolatban nem szabad azonban elfelejteni, hogy 1947-ben ingat­lanokat, üzemeket is államosí­tottak... Tudomásul kellene ven­ni azt is, hogy az agrárágazat meghatározó szerepet játszik az ország életében. Az ipart, a me­zőgazdaság színvonalasabb tá­mogatására kellene ösztönözni.- Több választói gyűlésen - tér ki eddigi tapasztalataira - tettek fel cigánykérdéssel, szociálpoli­tikával, anyagi támogatással kapcsolatos kérdéseket. - Én úgy vélem, rossz oldalról közelítjük meg a kérdést. Szerintem az a lényeg, hogy ki-ki a munkában álljon helyt, így mérjük össze a dolgozó embereket. Választókerületében két fe­szültséggóc megszüntetését szorgalmazza: a kuncsorbai ve­­szélyeshulladék-tároló ügyét; Kunhegyesen, Törökszentmik­lóson a munkanélküliséget. A képviselők tervezett díjazá­sáról az a véleménye, hogy min­denki azt a pénzt kapja meg, amit a korábbi munkahelyén kapott, így hamar kiderülne, ki akar ténylegesen a köz érdekében dolgozni. Burkoltan, a felelőt­lenül ígérgető pártok programjá­ra utal egy időszerű és epés mon­dás: "Szent György napján min­denki lehet pásztor, Szent Mi­hály napján az a pásztor, aki el­számol." Szelekovszky István azt vall­ja, hogy az olyan változások ide­jén, amelyek napjainkban társa­dalmunkat érintik, a múlt tör­vénytelenségeit, túlkapásait le­hetőség szerint minél hamarabb orvosolni kell. Erre azért van szükség, mert csak ily módon képzelhető el a reform egész­séges folytatása, az ország, a nemzet várva várt felemelkedé­se. Csodálatos haza lakói va­gyunk, hiszen az összterület fele szántó, és ez az adottság egyér­telműen meghatározza a gazdál­kodás profilját. Tehát agráror­szágnak számítunk. Súlyos téve­dés az, hogy elődeink mégis ipa­ri országot szerettek volna kiala­kítani, holott a mezőgazdasá­gunk rendelkezett olyan évszá­zados földművelési hagyomá­nyokkal, amelyek apáról fiúra öröklődtek. Általuk folyton­­folyvást gazdagodott a paraszti kultúra, és kialakult egy mély hittel, gazdafeladattal rendelke­ző magyar paraszti réteg. Ennek a rétegnek a föld nemcsak az életteret, hanem a mát és a hol­napot: azaz a biztonságot, az ön­megbecsülést jelentette. A me­zőgazdaságon belül pedig olyan tanyavilágot, amely a magyar Alföld sajátos települési és üzemformája volt. Ezt a réteget, ezt a néhány százezer családot érte a legnagyobb sérelem, ami­kor durván, tőle független mó­don változtatták meg minden­napjait. Vallja, összességében az itt le­írtak jellemzőek hazánk külön­böző vidékeire, kisebb-nagyobb falvaira, községeire. Mindez a tény kimondva, kimondatlanul települések tucatjainak az elsor­vasztását, lassú haldoklását von­ta maga után. Minderről neki például közvetlen élményei van­nak, hiszen az édesanyja egy pici faluban tanított. Sorsa azonban a fokozódó centralizálás, közpon­tosítás miatt gyökértelenné vált, ezért ott kellett hagyni a falut, hiszen az iskolát bezárták, így lassú vegetálásra ítélték az ott maradottakat. Mindebből annyi bizonyosan kitetszik, hogy Szelekovszky István is egy hasonlóan apró te­lepülésen, Sajóvelezden szüle­tett 1942. október 5-én. A mező­­gazdasági technikumot Karca­gon végezte el, majd Gyöngyö­sön kapott üzemmérnöki diplo­mát. Karcagra került a Béke Tsz­­be agronómusnak, majd a szak­ma lépcsőfokait végigjárva Kun­hegyesen, a Kunság Népe Tsz­­ben lett növénytermesztési fő­­ágazatvezető. Innen választották meg 1988. november 1-jén a nagyközségi, majd később a vá­rosi tanács elnökének. Előtte azonban közel negyedszáz évet töltött a mezőgazdaságban, köz­vetlenül a termelésben. Jelenleg a Független Kisgazdapárt tagja, a 7-es választókerület egyik je­löltje. Nem véletlen, hogy prog­ramjában kiemelt helyet foglal el a földkérdés, az önkormányza­tok kialakítása, a falu, a falvak, a vidéki Magyarország helyzete. Tudja, nálunk a legnagyobb érték a föld. Éppen ezért a kis­gazdákkal együtt azt vallja, hogy ez a kérdés az alapvető fontossá­gú, így rendezni kellene már végre a táblák tulajdonjogát, ezt követően pedig a föld használa­tát. A módosítások - ha úgy, tet­szik: változások - semmiképpen nem jelentik a mostani téeszek erőszakos szétverését, noha köz­tudomású, hogy ezeknek a gi­gantikus gazdaságoknak több mint a fele ma is veszteséges. Vallja: a tulajdonjog rendezése után az kapjon földet, aki dol­gozni akar rajta, műveli, tehát közvetlen megélhetésének te­kinti. Kívülük bizonyára lesznek továbbra is olyanok, akik hagy­ják valamilyen típusú szövetke­zésben a földjüket. Egyúttal ké­sőbb rendezni kell a kártérítése­ket is, és mindezeket az új föld­törvény jogi garanciái teszik majd lehetővé. Ä falvakban, meg a községek­ben pedig igazi népképviseleten alapuló önkormányzatokat kell létesíteni, hogy az ügyeket hely­ben dönthessék el, az ott befize­tett pénzek elsősorban ne a köz­ponti számlát gazdagítsák. Mindezek segítségével egy olyan közmegegyezéssel végre­hajtott reformot lehetne megva­lósítani, amely révén a magyar­ság végre megtalálná önmagát, történelmi hagyományainak, sú­lyának megfelelő helyet a mo­dem Európában, hangsúlyozza a programjában Szelekovszky Ist­ván.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom