Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-20 / 66. szám
1990. MÁRCIUS 20. Néplap 5 Képviselőjelöltek a megye 7-es számú (Kunhegyes) választókerületeben Tolnai Antal Szabad Demokraták Szövetsége Túri Ignác Vállalkozók Pártja 29 éves vagyok. Az általános iskolát Mezőtúron végeztem, Szolnokon érettségiztem. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanultam tovább. Magyar szakos középiskolai tanári és könyvtárosi diplomát szereztem. A tiszabői általános iskola igazgatója vagyok. Feleségem szintén pedagógus, két gyermekünk van. Sok levelet kapok és írok, életem első igazi névtelen levelét azonban a közelmúltban kaptam. Maga a levél mélyen megrázott. Nem azért, mintha nem tudtam volna a levél nélkül is, hogy hogyan próbálják a helyi hatalmasságok "nehezen szerzett" tekintélyükkel agyonnyomni az "egyszerű" embereket, mert hogy ők mindent tudnak, sőt mindenkiről tudnak mindent. Még csak nem is azért, mintha a levél nélkül nem tudtam volna, hogy az ország milyen katasztrofális gazdasági helyzetben van, s hogy mennyire sújtja az infláció a nyugdíjasokat, a kis fizetésűeket és a nagycsaládosokat. Még csak az sem lep meg, hogy a téesz elnöke milyen cinikus fölényeskedéssel beszél a téesz pocsék helyzetéről, a "gazdálkodás nehézségeiről", no meg a szabályozórendszer hibáiról, s észre sem veszi, hogy amikor új szabályozórendszerről beszél, önmagával kerül ellentmondásba, s a tulajdon kérdését igyekszik összemosni az érdek fogalmával.Nem azért sújt le a levél, mintha nem tudnám, hogy a magukra maradt öregek problémáit jól hangzó frázisokkal igyekszik elhárítani a tanácstitkár, s a fiatalok városba menekülése, az egyre súlyosbodó alkoholizmus, az iskolázatlanság, a cigánykérdés, a szegénység kapcsán lokálpatriotizmusról, munkafegyelemről, meg erkölcsről beszél. És még csak nem is azért sújt le a névtelen levél, mert írója azt mondja /azt kiáltja!/, hogy "itt a faluban az élet bármely kérdéséhez is nyúlunk, visszaélések, panamák és kiskirálykodás köszön vissza ránk, s úgy érezzük, nem tehetünk semmit, mert minden hatalmasság - az iskolától a téeszig foggal-körömmel igyekszik átmenteni hatalmát. Pedig tudják, jócskán benne van a kezük abban, hogy a falu építménye lassan ránk dől, és összetör mindnyájunkat." Nem ezekért sújtott le a levél, hanem azért, mert szerzője azt írja: "Nagyon vártuk már Önöket, a Szabad Demokratákat, hogy valaki végre lerántsa ezekről a mocskos dolgokról a leplet, de ne haragudjon, a nevemet még Önnek sem írom alá, MERT FÉLEK!" Azt hiszem, a szabad demokraták sokat tehernek, és tesznek is ezért a hazáért, mert ez nemcsak lehetősége, hanem parancsoló kötelessége is minden felelősen gondolkodó politikai erőnek. A közösségekért legtöbbet akkor tehetjük, ha az eddigi hátrányos megkülönböztetés helyett az előnyös megkülönböztetést /pozitív diszkriminációt/ alkalmazzuk. Ezt meg is teszik a szabad demokraták, s mindent megtesznek a szabad emberek szabad társadalmáért. De az egyes települések belügyeinek a megfelelő mederbe terelése az Önök dolga lesz, tisztelt választópolgárok. Ezért nem mindegy hát, hogy március 25-én kire szavaznak. S ami ennél még fontosabb: az augusztusi helyhatósági választásokon Önök önkormányzatot választanak! Nem lehet közömbös, hogy az önkormányzat az lesz-e, ami a neve. Ne feledjék, "saját bőrüket viszik a vásárra", s ha nem merik felvállalni önmagukat, nem lesz Új Magyarország, nem lesz szabad demokrácia. Ezért kérem Önöket, most is és augusztusban is felelősséggel döntsenek. Ne féljenek, most tényleg Önök választanak. Túri Ignác mezőgazdasági mérnöktanár Törökszentmiklóson él családjával. A városban a Vállalkozók Pártja népszerű: már ötvenöt tagja van. Akad közöttük mezőgazdasági kistermelő, iparos, kereskedő és értelmiségi is. Mit vár a Vállalkozók Pártja az új kormánytól? Túri Ignác elmondja, hogy azt, hogy biztosítsa a magántulajdon elsődlegessét. Hozzon létre a kormány olyan kamarát vagy minisztériumot, amely segíti a vállalkozókat /tanácsokkal stb./. Olyan bankrendszerre is szükség van, amely tőkéhez juttatja a vállalkozót. Hogy a tőke itthonról vagy külföldről származzék-e? Azt szeretnék, ha a hazai gazdasági életben a hazai tőke játszana elsődleges szerepet, de természetesen a külföldi tőke segítségétől se zárkóznak el. Jelenleg sok gondot okoz az adó- és a hitelpolitika, a vállalkozók vállát iszonyú terhek nyomják. Magas a társadalombiztosítási járulék, az adó és a hitelek kamata. Ugyanakkor kevés az olyan vállalkozás, amely akkora profitot termel (főleg a kezdeti időszakban), hogy mindezeket fizetni tudja és még meg is él. A Vállalkozók Pártja azt javasolja, hogy a kisvállalkozók a kezdeti időszakban, amíg megvetik a lábukat, élvezzenek adómentességet. Célul tűzték ki az áfa csökkentését is. Magasnak tartják a jelenlegi százalékokat, és szeretnék elérni, hogy az általános forgalmi adó 10 százalék körül legyen, de 15 százaléknál semmi esetre se magasabb. Az adóterhek csökkentésével nem egyedi példát mutatnánk a világnak, hanem egy jól ismert utat járnánk be: hiszen sok ország úgy ért el gazdasági eredményt, hogy csökkentette az adót. Magyarországon jelenleg az adóterhek megbénítják a gazdasági életet és a vállalkozást: ugyanis senki nem akar fejleszteni a magas adó miatt. A földről a Vállalkozók Pártjának az az álláspontja, hogy nem kívánják mindenáron szétosztani. Aki kéri, annak vissza kell adni azt a tulajdont, amelyet bevitt a közös gazdaságokba. De csak akkor, ha az illető meg is műveli a földjét. Ezzel a kitétellel el akarják kerülni, hogy a földdel kereskedjenek az emberek, és úgynevezett földmaffia alakuljon ki az országban. Az infláció fékezését a vállalkozások támogatása mellett a veszteséges vállalatok felszámolásával akarják elérni. Hiszen már eddig is milliárdokat fordítottak olyan célokra és beruházásokra, melyeknek nem lett haszna. Ha ugyanezt a pénzt a kft-kbe, kisebb vállalkozásokba fektették volna, a gazdasági élet kedvezőbben alakult volna. A vállalkozóknak kedvez a társadalombiztosítási rendszer megváltoztatását célzó elképzelésük is. Lenne egy kötelező összeg, amelyet mindenkinek be kellene fizetni. Ezen felül ha akar, még fizethet be önkéntes alapon is. Ugyanígy kellene fizetni a betegségbiztosítást is: lenne egy kötelező minimum, amelyet mindenki anyagi helyzetének megfelelően fizethet túl - plusz szolgáltatásért, ellátásért. A nyugdíjat természetesen aszerint kapják majd az emberek, ahogy a társadalombiztosítási hozzájárulást fizették. Azok, akik kevesebbet voltak táppénzen, magasabb nyudíjat kapjanak, hiszen ők többet dolgoztak. Fontos, hogy a nyugdíjak reálértékét meg tudjuk őrizni. Az utóbbi években ez nem sikerült, hiszen az infláció sokkal magasabb volt, mint ahány százalékkal emelték a nyugdíjakat. A párt programjában szerepel az is, hogy az iskolai oktatást át kell alakítani. A tanítás gyakorlatias, életközeli legyen. A tanterveket (főleg a szakmai tanterveket) ennek megfelelően kell módosítani. Céljuk, hogy a szakmai iskolák ne a művelődésügyhöz tartozzanak, hanem az ágazathoz (a mezőgazdasági iskolák például a mezőgazdasági minisztériumhoz, az egészségügyi szakiskolák az egészségügyi minisztériumhoz.) Napi postánkból Mezőtúr - alulnézetben A március 10-i Néplapban Palágyi Béla Mezőtúrról írt, amely úgy látszik, városunkban az utolsó csepp volt a pohárban - legalábbis, ahogyan azt az MDF Mezőtúri Szervezete érzékeli. Ezért vált elkerülhetetlenné, hogy hozzászóljunk. Palágyi Bélát nem kell bemutatni a túri olvasóknak, hiszen a tavaly februárban újra indított Mezőtúr és Vidéke című újságbólismerjük, mint főszerkesztőt. Az újság elődje, mely 1884 óta jelent meg városunkban, mindig is ellenzéki színezetű volt, az ő főszerkesztősége alatt vált néhány tanácsi tisztségviselő és bizalmas ember szócsövévé, mellesleg mintegy 600 ezer forintos deficit termelőjévé. így aztán nem csoda, hogy aki a helyi dolgokról tájékozódni akart, továbbra is a megyei, az országos lapokra hagyatkozott. Nos, Palágyi úr bevezetőjében egy delphoi jósnőt megszégyenítő homályos fejtegetésbe bocsátkozik, amelynek sejtelmes borzongása azt sugallja, hogy Mezőtúron egyelőre csak a természet készülődik rézsimváltásra. Ezt alá is támasztja, hiszen az MSZMP-jelölt tanácselnökön, Papp Jánoson és a volt munkásőrparancsnokon, a münniches Kovács Sándoron kívül esze ágában sem volt a helyi társadalmipolitikai viszonyokról informálódni. A választások előtt úgy gondoljuk, ez színtiszta manipuláció, amelyet a Néplap hasábjain kell helyre igazítani. A jelenleg is működő pártok közül Mezőtúron elsőként a Független Kisgazdapárt alakult meg, 1989 februárjában. Rokonszenves és mértéktartó politikájuk a napokban érik be, egyre több követőre találnak. Képviselőjelöltjük dr.Szúnyogh Valéria. Kérdés, hogy hajthatatlan követelésük a földkérdésben valójában mire vezetne... Bővebben kell szólni a következő - igaz "csak" várospolitikai alakulatról, a Pétery Károly Társaságról, mely pontosan egy évvel ezelőtt alakult meg, 1989. március 15-én. A kisgazdáktól eltérően, rögtön a nyilvánosság elé léptek és az akkor megfogalmazott 14 pontjuk még ma is helytálló. Mondani sem kell, hogy hivatalos részről a legteljesebb elhallgatásban volt részük. Olyan indítványuk, mint egyes régi utcanevek visszaállítása, vagy az ősi címer rehabilitálása, mind a mai napig teljesítetlen maradt. Az ide koncentrálódó, helyben jelentős erőre mutat, hogy e társaság tagjaiból alakult meg végül két mezőtúri pártszervezet is, az MDF és a Vállalkozók Pártja. Megjelenés előtt áll a már sokak által várt saját újságjuk, a Túri vásár. Ez a hely a lelkek temetője - ezt érzi ma mindenki Mezőtúron. Az ezen való változtatás vágya vezérelte végül tavaly október 15-én a helyi MDF-szervezet életre hívóit. Városi programunkat december 7-én tártuk a nyilvánosság elé és a vegyes fogadtatás ellenére el lehet mondani, hogy ma részben vagy egészben, minden helyi párt az ebben lefektetetteket hirdeti, s biztosak vagyunk afelől, hogy méginkább így lesz az önkormányzati választások előtt. Az MSZP helyi szervezete október 16-án alakult meg - itt is a volt MSZMP-tagokból. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az MSZMP-nek korábban itt nem volt reformszámya, így nyilvánvaló, hogy az emberek teljesen hiteltelennek tartják őket. Súlyosbítja a helyzetet a kacsalábon forgó székházuk átadása, amit a városi közakarat semmibe vételével építettek meg. Képviselőjelöltjük dr.Draskovits Dénes. Szabadjon néhány szót az ő programjához szólni - ha már Palágyi Béla elmulasztotta. A városi kábeltévén keresztül több napon át hallottuk-láthattuk lekezelő érvelését az 1947-es földbirtokviszonyok visszaállítása ügyében. Mint mezőtúri születésűnek, illett volna tudnia, hogy a mezőtúri jobbágyok nem 1947-ben kapták meg földjüket, hanem kicsit hamarább. Az alsórésziek 1763-ban, a felsőrésziek 1772-ben, amikor is egy jobbágytelek nagysága 52 hold volt. Az pedig a városi értelmiségben külön megütközést keltett, ahogyan a kultúráról szólt - mondván, hogy arra addig ne is gondoljunk, amíg kisnyugdíjasok vannak. Először: a jelenlegi kisnyugdíjasok legtöbbje valamikori földtulajdonos, akiket a tisztes megélhetéstől fosztott meg földjeik elkommunizálása; másodszor: nem hisszük, hogy hitelesen tud szólni valaki a szegénységről, aki évente az említett földek hasznából százezres nagyságrendű javadalmazásban részesül; harmadszor: beigazolódik a gyanú, hogy az MSZP nem sok változtatást hoz, hiszen a kultúra maradványelven való kezelése a néhai MSZMP egyik fő ismérve volt. A helyi MSZMP rövid kábulat után, tavaly novemberben tért magához, s már akkor elindult - úgy látszik, nem alaptalanul - a szóbeszéd, hogy fő szervezője a tanácselnökünk. A "vívmányok" elismerése mellett: vajon mi az oka annak, hogy Mezőtúr rendre valamilyen botrány kapcsán tud a megyei és az országos köztudatba bekerülni? Említhetjük a Kossuth-ház ügyét, az 1988-as szalmonellajárványt, a válogatós Váncsáné esetét a duplafalú fazékkal, a párttitkár és Papp János torzsalkodását, az MSZMP- székház utódlásával kapcsolatos hercehurcát, a kórházigazgató kinevezése körüli bonyodalmakat. Mindezek jelzik, hogy itt valami nincs rendben. S hogy ez így van, abban a mezőtúri értelmiségnek igenis vállalni kell a rá eső felelősséget. Elképesztő, hogy azok az emberek, akiknek hivatásuk egy város lelki- és szellemi egyensúlyának megteremtése, - tisztelet a csekély számú kivételnek - mintha nem is itt és most élnének! Vagy nagyon is tudatában vannak a mai Mezőtúr viszonyainak?! Hiszen minden jelentős pozíciót azok töltenek be, akiknek ilyen vagy olyan okok miatt elemi érdekük, hogy helyben ne változzék semmi. A beosztott és a mai napig függőségben tartott értelmiségiek tűrve-tűrőn nézik, hogy egyesek hogyan próbálják a mostani választásokat - saját érdekeik szerint - "levezényelni". De Mezőtúr nem felejt, és az emberek tudják és tudni fogják, hogy kik azok, akik kiállnak mellettük, ami itt még ma sem kockázatmentes. Ide vezethető vissza az is, hogy évtizedek óta tart a helyi fiatalok és értelmiségiek elvándorlása. Az SZDSZ-szervezet tavaly decemberben alakult meg, s mozgékony tagjaik révén, hamar jelentős befolyásra tettek szert. Persze a harsányság nem mindenkinek rokonszenves, és Árvái Gyula képviselőjelöltjük gyűlésein rendre elfelejtkezik arról, hogy mit is igényelt a Rendszerváltás programja című SZDSZ-kiadvány a 88. oldalon. Nem tévedés, a lakáskamatadó bevezetését. íme itt van. Végezetül szóljunk a Vállalkozók Pártjáról, mely viharosan kezdett a helyi politizálásba, s jelöltjük, Sánta Mihály egyedül mondhatja el magáról a túri jelöltek közül, hogy ő nem akkor kezdte a politizálást, amikor már "tiszta" volt a levegő. Ez tehát a jelenlegi helyzet itt, Mezőtúron. Annyit még hozzátehetnénk: fájdalmas, hogy ez az ősi református város képtelen atyáinak megtartó hitét eleven tűzre szítani, s ebben a túri presbitériumnak kellene lépnie, amíg nem késő. Sokat segítene ebben egy városi közakarat megvalósítása: a református gimnázium helyreállítása, mellyel először szintén az MDF helyi szervezete állt a nyilvánosság elé. Ha pedig Palágyi úr a túri tanácsházán járt, illett volna elbeszélgetnie a naponta tucatjával jelentkező munkanélküliekkel, ők hogyan látják ezeket a dolgokat. A túri tanácsháza persze nem először lesz egy kortézia irányító központja. így volt minden választás előtt, már 1929-ben, Spett Ernő idejében is, és azóta folyamatosan. De most utoljára. S ha utoljára, akkor a politikából tavaszt lehet csinálni. De csakis akkor, ha minden jogosult szavazópolgár eljön a választás napján, valóban választani, egy szabad Mezőtúrt. Azzal a szavazattal mindenki tartozik a hazának. És Mezőtúr nem felejt, de élni akar... Az MDF Mezőtúri Szervezete nevében Szabó András és Bodorik Sándor Az újságíró megjegyzése: Szándékunk nem az volt, hogy a város politikai arculatát megrajzoljuk, mindössze néhány színt igyekeztünk kiragadni Mezőtúr napi életéből. Hogy a tanácselnökre esett a választás, ez talán érthető, hiszen a mai napig ő a város közigazgatásának választott első számú embere. Ugyancsak érthető az emberi kíváncsiság, amely arra vezetett, hogy egy dogmatikusnak számító MSZMP-tagot megkérdezzek: miként is érzi magát napjaink forgatagában? Az MDF okfejtése szerint minden cikknek minden párt hangulatát vissza kellene tükröznie ahhoz, hogy az elfogultság vádjával ne illessék. Márpedig aligha van sajtóorgánum, amelyik erre vállalkozni merne. Ami pedig a városi lap főszerkesztői tisztének ellátását illeti: köztudott, hogy távozásom oka éppen az volt, hogy nem tudtam szót érteni a tanács egynémely bennfenteseivel! Mondom, a szándékunk annyi volt, amit a cikk közreadott. Ha ez arra inspirálta levélíróinkat, hogy ismertessék a város más politikai áramlatait, úgy ezt örömmel vettük.
