Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-20 / 66. szám

1990. MÁRCIUS 20. Néplap 3 Képviselőjelöltek a megye 7. számú /Kunhegyes/ választókerületében Dögéi Imre Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Herbály Imre Magyar Szocialista Párt Törökszentmiklós első tele­pesei között voltak az ősei. El­mondhatja tehát, hogy tősgyöke­res törökszentmiklósi családból származik. Örökölte elődei föld­­szeretetét, amihez a gépek iránti vonzalma párosult. 1943-ban ezért szegődött el géplakatos ta­nulónak. Szakmaválasztásában az is vezérelte, hogy gyermekfej­jel testközelből ismerve a mező­­gazdasági munka embert próbá­ló nehézségét, szeretett volna könnyíteni a parasztság sorsán. A tanulóévek után géppel szántott, vetett és csépelt. Édesapja 1950- ben összeroppant a beszolgálta­tás súlya alatt. Nem sokkal ez­után elvették cséplőgépjüket, földjüket pedig le kellett adni az államnak. Dögéi Imre ezek után kisemmizve került a törökszent­miklósi mezőgazdasági gép­gyárba. Sorsának ilyen alakulása sem jelentette a földtől való elszaka­dást, hiszen apósa minden szen­vedést és megaláztatást vállalva végig kitartott az egyéni gazdál­kodás mellett. Halála után a Dö­géi család örökölte a többszörö­sen és egyre rosszabb minőségű­re cserélt földet, amely tizenhét kilométerre van a várostól. Min­den ott végzett munkáért har­mincnégy kilométert kell tehát megtenni. Dögéi Imre földszere­­tetére vall, hogy így is vállalta és vállalja annak a földnek a meg­művelését. Mindig élt benne a szándék a továbbtanulásra. Beiratkozott a technikumba is, de közben elvit­ték katonának. Leszerelése után sem oda, sem a munkahelyére nem vették vissza. Életét végig­kísérte származása. Továbbta­nulásra csak a szakképzésben nyílt szabad út számára. Azt mondja: láttam, hogy csak így tudok boldogulni. Ismeretség­re tett szert a hegesztő, az öntő és az autóvillamossági szak­mában. A lakatos szakmában a mestervizsgát is megszerezte. Nem csoda tehát, hogy egy ko­rábban vett traktorát teljesen felújította, s aminek jó hasznát veszi. A Kisgazdapárttal való kap­csolata nem újkeletű. Szívügye ez, és korai életpályája is odakö­ti. Meggyőződéssel vallja: - Is­merem a parasztság sorsát, tu­dom, mi fáj neki, s azt is tudom, hogyan termelhet olcsóbban, hi­szen a parasztok között nőttem fel. Azzal is tisztában vagyok, hogy az olcsóbb termelés kulcs­kérdése az, hogy a parasztnak le­gyen tulajdona. Akkor majd sok év távlatában gondolkodva, kis haszonnal olcsón termel, nem akar egyik pillanatról a másikra meggazdagodni. Ha földhöz jut a parasztság, akkor a munkanél­küliség is csökken, hiszen a pa­rasztcsalád minden tagja részt vesz a gazdálkodásban, hazajön­nek a nagyvárosokba számlázot­tak. Az előbbiekből is kitűnik, hogy Dögéi Imre egyéni prog­ramja sem lehet más, mint ami a Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt által meghir­detett cél: a korlátlan magántu­lajdon és a vállalkozói szabad­ság. Visszaköveteli a földet és az államosított ingatlanokat. Ez­úton látja a Nagykunság felvirá­goztatásának módját és azt, hogy a fiatalok tisztességes munka ré­vén jó megélhetésre és otthonra találjanak. Azt mondja: - Szeretném újra­éleszteni a vidék, a falu, a tanya­világ egykori virágzó életét és a parasztság ősi hitét. Ez utóbbiból a vallásos neveltetésre való tö­rekvés is kiérződik. Nem vélet­len pártjának az a jelszava: Isten, Haza, Család! Az egyik lánya óvónő, a másik pedig a debreceni református teológiára jár. Pálya­­választásukkal elégedett: "így mind a ketten a tiszta erkölcs alapján nevelik az embereket. Az egyikük kiskorukban, a másikuk pedig felnőttebbé válásuk ide­jén." Dögéi Imre most kezdi nyug­díjas életét. Évtizedeket töltött a törökszentmiklósi baromfifel­dolgozóban, onnan ment nyug­díjba. A Törökszentmiklóstól nagy távolságra lévő öröklött föld megművelése mellett olyan ambícióval szervezi a Kisgazda­­pártot, mintha még most is annak siheder korban lévő ifjúsági alel­­nöke lenne, mint ami régen volt. Az iparban töltött évtizedek nem tudták elszakítani a földtől, mert - mint mondja - egész életét vé­gigkísérte a parasztság sorsa. "Több mint negyven esztendő után újra demokratikus választá­sokra készül az ország. A válasz­tások első félideje, előkészítő szakasza - politikai kultúránkat is beszámítva - rendben lezárult. Most a nehezebb második félidő van hátra. Ebben a szakaszban sokak szerint várható az indulatok el­szabadulása, különböző - a je­lölttársakat lejárató - informá­cióbombák robbantása. Pedig most nem erre, sokkal inkább egymás gondolatainak megérté­sére, a véleményünkkel való összevetésre van szükség. Ez a méltósággal, bölcsességgel foly­tatott politizálás eredményezhet­né azt a nemzeti összefogást, amire a választások utáni felada­tok végrehajtásához mindenkép­pen szükségünk lenne. Mert azt tudni kell, hogy gondjaink fel­számolásához nemcsak egyes pártok, de az állampolgárok többségének összefogására van szükség. Én ezeknek a megfontolások­nak a jegyében készülök a vá­lasztásokra, és az ezt követő fel­adatokra" - mondja önma­gáról, politikai hitvallásáról Herbály Imre, a 7. számú választókerület egyik kép­viselőjelöltje. Herbály Imre szegény­paraszti családból szárma­zik, és 1946. szeptember 8- án született Kunhegyesen. Iskoláit helyben, majd Szol­nokon végezte, és 1971-ben szerzett gépészmérnöki dip­lomát Gödöllőn, majd hat év múlva gazdasági mérnöki okle­velet. A kunhegyesi téeszben dolgozott 1987-ig, és jelentős ér­demeket szerzett a helyi sport fellendítésében. Három éve a kenderesi termelőszövetkezet el­nöke. Családjával ma is Kunhe­gyesen él: nős, óvónő feleségé­vel két gyermeket nevelnek. Szívügyének tekinti a falu, a vidék, a parasztság, a múlt érté­keinek képviseletét, olyan gaz­daságpolitika támogatását, amely a lehetőségekhez képest gyorsan, de fokozatosan rendezi át a terheket, oldja meg a feszítő gondjainkat, és vegyes gazdasá­got hoz létre. Programjában szerepel az is, hogy ki kell alakítani és megerő­síteni a helyi önkormányzatot, mégpedig olyan irányítással, amelyik mentes a bürokráciától, és csökkenő lelki, anyagi terhe­ket ró az emberekre. Megőrizve támogatja a mező­­gazdaságban a szövetkezet érté­keit, ugyanakkor a többszektorú­­ság kialakulását is. Szorgalmaz­za a vidéken lévő, de nem helyi irányítású ipari üzemek önálló­ságát. Reformelkötelezett, és a Szocialista Párt tagjaként magá­énak vallja annak a programját, a munkások, a szövetkezeti pa­rasztság, a kisemberek képvise­letét, a valóságos demokráciát. Támogatja a vállalkozókat, azt, hogy megbecsülése legyen a tu­dásnak és a tudás terjesztőinek. Nem fogadja el a kisebbség ural­mát a többség fölött, ily módon elutasítja a diktatúra minden for­máját. A kenderesi termelőszövetke­zet elnökeként köszöni a válasz­tók bizalmát, egyúttal azt, hogy szavazataik alapján képviselője­löltként részt vehet ezen a törté­nelmi eseményen, az elkövetke­zendő szabad, demokratikus vá­lasztásokon. Kéri a szavazókat, hogy éljenek választójogukkal, és hassanak oda, hogy rokonaik, ismerőseik, barátaik is vegyenek részt a választási fordulókon. Ne egy szűk kisebbség, hanem a nagy többség döntsön arról: ki­ket kívánnak viszontlátni a tör­vényhozásban, kikben bíznak a kormányzati feladatok végrehaj­tása során. Herbály Imre mind­ezeket saját meggyőződése alap­ján és annak a pártnak a nevében mondja, amelynek a tagjai kö­vetkezetesen véghezvitték az ál­lampárti diktatúra felszámolását. Egyúttal utat engedtek annak a demokratizálási folyamatnak, amely eredményeképpen márci­us 25-én nem szavazásra, hanem valóságos választásra készülhet­nek a haza tizennyolc éven felüli állampolgárai. Elekes Sándor független jelölt Nem mondható vándorma­dárnak, hiszen harminchárom év óta a Törökszentmiklósi Tiszatáj Termelőszövetkezetben dolgo­zik. Három gyermeke és három tetvére van. Közgazdász, a téesz elnökhelyettese. Könnyen azt hinné az ember, hogy számára kibetonozott út vezetett idáig - pedig nem így van. Életútja egy szebbre, jobbra becsülettel tö­rekvő ember küzdelmének meg­testesülése. Édesapja korán meghalt, ezért tizenhárom és fél éves korától kezdve dolgozik. Először vasön­tő képesítést, majd a munka mel­lett továbbtanulva, a Közgazda­­sági Egyetem elvégzésével ag­rár-közgazdász diplomát szer­zett. A tudásra igen, különböző tisztségek betöltésére viszont so­ha nem sarkallta személyes am­bíció. Ezért nem gondolt arra, hogy képviselőjelölt legyen. A Törökszentmiklósi Munkás Ba­ráti Kör kérésére vállalkozott csak erre. Állásfoglalásáról, politikai célkitűzéseiről így vall: - Mivel dolgozni munkásként kezdtem, ezért ma is a munkások, termelő­szövetkezeti tagok, a dolgozók érdekeit szem előtt tartó értelmi­ségiek, alkalmazottak pártján ál­lok. Sorsukért aggódó, felelős­séget érző embernek tartom ma­gam, ezért a felkérésnek eleget téve - ha lehetőségem nyílik rá - vállalom ebben a zűrzavaros idő­ben a dolgozók érdekeinek a szolgálatát. Legfontosabb fel­adatnak az infláció megfékezé­sét, az életszínvonal romlásának megállítását tartom. Nem tartozik azok közé, akik bármilyen formában is megta­gadják a múltat, de ez számára nem jelenti és sohasem jelentette a hibákkal való megalkuvást. Azt mondja erről:- Felháborodva elítélem és el­ítéltem azokat, akik súlyos vétsé­geket, vagy bűncselekményeket követtek el ártatlan emberekkel, csoportokkal szemben, de ugyanúgy azokat is, akik netalán most készülnek hasonló cselek­mények elkövetésére. Semmilyen politikai párt nem áll mögötte, de bízik abban, hogy a hozzá hasonlóan gondolkodók között támogatásra talál. És azokra is számít, akik nem érte­nek egyet a bizonytalanságot keltőkkel, a köpönyegforgatók­kal. Könnyebb is, nehezebb is a dolga, mint a különböző pártok jelöltjeinek. Nehezebb azért, mert nem áll rendelkezésére az államkasszából finanszírozott pártpropaganda-költség. A legolcsóbb és ezért minőségileg is kifogásolható szórólapját csak barátai rábeszélésére készíttette el. Utólag is meditál azon, hogy helyesen cselekedett-e, hiszen szerénysége lázadozik az önrek­lám ellen. Bizonyára három gyermeke jövőjére is gondolt, amikor el­érendő célként a következőket fogalmazta meg: Békében, biz­tonságban, öregkorára nyugod­tan élhessen minden magyar ál­lampolgár. Legyen lakása minden család­nak és munkahelye a dolgozni akarónak. Stabil ár- és bérviszo­nyok között szűnjön meg az inf­láció, váljék konvertibilissé a fo­rint. Saját közegéből adódóan természetes a követelése: azoké legyen a föld, akik biztosítják az ország élelmiszer-ellátását. Sür­geti a tulajdonváltási folyamat felgyorsulását. Azt akarja, hogy váljon teljes körűvé az önkor­mányzat, a vidék kapja meg megérdemelt szerepkörét és ez­által szűnjön meg hátrányos helyzete. Szerinte az eddiginél jóval többet kellene tenni kör­nyezetünk és egészségünk meg­óvásáért, tudásunk, műveltsé­günk gyarapításáért. Elekes Sándor, számára is nyilvánvaló, hogy mindezt egyik napról a másikra nem lehet meg­valósítani, hiszen az ország gaz­dasági helyzete nem tesz lehető­vé azonnali, látványos változást. Saját életútjából azonban joggal szűrheti le azt a tapasztalatot, hogy az áldozatokat is vállalva, következetes és céltudatos mun­kával minden elérhető. Mezei Imréné Magyarországi Szociáldemokrata Párt Mezei Imréné Törökszent­­miklóson él. Tősgyökeres mikló­­si családban nevelkedett. Tanul­mányai befejeztével visszatért szülővárosába. Óvónői és gyógypedagógiai főiskolát vég­zett. Logopédusként dolgozik. Férje a Gabonaipari Vállalat ke­reskedelmi osztályának vezető­je. Két leánygyermekük van. A fiatalabb 13 éves, az idősebb 20 éves, aki már maga is édesanya. Mezei Imréné már másfél éve nagymama. Fiatal pedig még. Nemcsak megjelenése, évei szá­mát tekintve is: negyvenéves. Azt hiszem, a pártok alaposan körülnéztek, amikor a képviselő­­választáshoz megfelelő, arra al­kalmas embert szemeltek ki ma­guknak. A Magyarországi Szoci­áldemokrata Párt Mezei Imrénét választotta. Mezei Imréné biza­lomgerjesztő, népszerű ember a városban. Egy közismert, köz­kedvelt ember pedig a legjobb propagandája egy párt, adott esetben az MSZDP politikájá­nak.- Nem túl sok nő vesz részt a választási küzdelemben. Vajon Mezei Imrénét mi késztette, hogy szerepet vállaljon a politi­kai életben?- Az igazság az: szívesen élem én is a családanyák életét. Öröm­mel és szívesen teszek eleget en­nek a feladatnak. Mégis, az el­múlt évek tapasztalata alapján, úgy érzem, ennél többet kell vál­lalnom. Tenni szeretnék azért, hogy ez az ország megoldja gondjait. Az emberek becsü­letesen élhessenek és megélhes­senek. *- A belső vészharang mitől szólalt meg önben?- Munkámnál fogva látom, át­élem azt a tragédiát, amibe az ország belejutott. Pedagógus­ként, logopédusként olyan ta­pasztalatokat szereztem, ame­lyek semmiképp nem tekinthe­tők egyedieknek. Munkám révén a társadalom keresztmetszetébe tekinthetek be. Aggasztóan hat rám minden réteg sorsa. Látom a családok, a fiatalok, a nyugdíja­sok szinte kilátástalanná vált helyzetét. Logopédusként a tár­sadalom peremére szorult embe­rek tömkelegével találkozom nap mint nap, hiszen 50-70 szá­zalékuk halmozottan hátrányos, veszélyeztetett.- A szociáldemokraták önt vá­lasztották képviselőjelöltjüknek, és ön miért a Magyarországi Szociáldemokrata Párt mellett szavazott?- Részben családi indíttatás miatt vonzódtam a szociálde­mokrácia eszméihez, céljaihoz. Úgy érzem, azok az alapértékek, amelyeket képvisel, elfogadha­tók, mert emberségesek. A de­mokrácia, az igazságosság és a szolidaritás hirdetését vállalva voltam szervezője a pártnak Tó­­rökszentmiklóson.- A párt céljaival, programjá­val már sokan megismerkedhet­tek. Mit ragadna ki ezekből?- Azt szeretnénk többek kö­zött, hogy mindenki szabadon választhassa meg boldogulása útját; igazságos és tisztességes bért fizessenek a tisztességes munkáért; emberséges munka­­körülmények között dolgozhas­son mindenki; hogy a törvé­nyesség, az alkotmányosság és az emberi jogok érvényesüljenek hazánkban.- Foglalkoznia kell azzal a gondolattal is, mi lesz, ha beke­rül az Országgyűlésbe. Erre van esélye, hiszen a megyei pártlistát vezeti, szerepel az országos lis­tán is.- Őszintén meg kell monda­nom: magamtól nemigen vettem volna a bátorságot, de a szociál­demokrata párt bizalmat előlege­zett nekem. Támogatnak, segíte­nek. Ha sikerül elnyernem a vá­lasztópolgárok bizalmát is, ak­kor kötelességem őket képvisel­nem. Azt tudom - ez nyilván ed­digi pályámból adódik -, elsősor­ban a családok helyzetének job­bításáért küzdenék, beleértve a nők valódi egyenlőségét is. Ter­mészetesen jövőnk szempontjá­ból az oktatáspolitika feltétel­­rendszerének kimunkálásába is szívesen bekapcsolódnék. Min­denképp választóközpontú kép­viselő lennék. Fontosnak tartom, hogy a választók érdekeit képvi­seljem. Tudásom, lelkiismere­tem szerint minden elkövetnék ezért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom