Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-14 / 63. szám

Néplap 1990. MÁRCIUS 14. Képviselőjelöltek a megye 6-os számú (Mezőtúr) választókerületében Mázik Sándor Független jelölt Perjési Sándor Hazafias Választási Koalíció Mázik Sándor 1946. július 29- én született Túrkevén egy laka­tos kisiparos családjában. Itt nőtt fel, itt tanult, ezen a vidéken. Ecsegen, Bálán, a Zsilinszki ta­nyán, valamint Mezőhéken sajá­tította el a szántás, vetés, az ara­tás fortélyait, hiszen Mezőtúron végezte el a mezőgazdasági gé­pésztechnikumot. Hiába szerette azonban szülővárosát, ifjú tech­nikusként bezárult előtte minden helyi ajtó, mivel "egyéb" szár­mazása miatt sehová nem vették fel dolgozni. Noha itt éltek a szü­lei, valamennyi rokona, nem ma­radt más hátra, mint nekivágni a nagyvilágnak. Ez a fővárost je­lentette. Volt lakatos, műszaki ellenőr, majd a Budafoki Papír­gyárban egy víztisztítómű veze­tője. Dolgozott a fiatalokkal a fiatalokért, mert az emberi tisz­tesség ezt követelte, küzdött azért, hogy egyenlő munkáért mindenki egyenlő bért kapjon, és csatározott annak érdekében, hogy az emberi értékek rend­szerében ne az édesapa, édes­anya pozíciója, hanem a ráter­mettség, a felkészültség és a tu­dás számítson. Talán ezért is vá­lasztották meg a gyárban szak­­szervezeti tisztségviselőnek, a múlt év végén pedig a Papíripari Dolgozók Szakszervezete főtit­kárának. A felesége is túrkevei: egy lányuk van, aki jelenleg gimnáziumi tanuló. Az idén lesz huszonhat éve, hogy Mázik Sándornak távoznia kellett Keviből, de ő ezt a kény­szerű válást soha nem sértődött emberként vette tudomásul, ha­nem oly módon, hogy ahol tudta, segítette szülővárosát, az ott élő embereket. Programjában ki­emelt helyen szerepel a munka­­vállalók, a bérből és a fizetésből élők gondjainak felkarolása. En­nek érdekében elsődlegesnek tartja, hogy új munkahelyek lé­tesüljenek, és az ott megtermelt javakat helyben dolgozzák fel. Ami a munkahelyek létesítését illeti, ő már megvalósított vala­mit, hiszen például a Túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben kooperá­cióban papírfeldolgozó üzem lé­tesült, amelynek szervezésében tevékeny részt vállalt, így juttat­va munkához ötven asszonyt. Céljai között szintén jelentős he­lyet foglal el, hogy a túrkevei termálfürdő minél hamarabb fontos szerepet töltsön be a gyógy-idegenforgalomban. Mint a kun emberek közül na­gyon sokan, Mázik Sándor is azt vallja, hogy az ő függetlensége főleg és elsősorban a pártoktól való elhatárolódást jelenti, mivel meggyőződése, hogy a pártérde­kek kötelező terhei nélkül egy képviselő magabiztosabban szolgálhatja az emberek, a vá­lasztók közvetlen érdekeit. Tud­ja, az ország válságban van, a nép elkeseredett, és túlontúl megosztott. A sokat emlegetett és idézett felemelkedéshez hitre, összefogásra, és végre tettekre van szükség. Jelöltként elsősor­ban a jelenlegi válság kárvallott­jait, az anyagi gondokkal küzdő­ket, az inflációs terhek viselőit, a létbizonytalanságban élőket kí­vánja képviselni. Összefogással megvalósíthatónak tartja a jog­rend által garantált, félelem nél­küli életet, az erős, a nyilvános­ság felügyelete alatt működő ön­­kormányzatot, a munkavégzés helyi lehetőségeinek bővítését, azt, hogy a föld magángazdaság­ban vagy önkéntes társulásban a művelőit gazdagítsa. Síkraszáll azért, hogy a vállalkozásokat akadályozó bürokratikus rendel­kezéseket végre szüntessék meg. Esélyegyenlőségért harcol az oktatás, a művelődés vala­mennyi területén, és tisztában van azzal, hogy a család össze­tartó szerepét erősíteni kell. En­nek a területnek, környéknek a természeti és a környezeti adott­ságait óvni, védeni szükséges, ugyanakkor célszerűen, a táj jel­legének megfelelően kellene, kell hasznosítani. Vissza kell ál­lítani az errefelé megszüntetett vasútvonalat, illetve el kell érni, hogy az emberek egészségének a megóvása érdekében végre ja­vuljon az ivóvíz minősége - vall­ja Mázik Sándor, a 6. számú vá­lasztókerület független képvise­lőjelöltje. Lehet, hogy a választásokon induló Perjési Sándor megvá­lasztása esetén sem lesz "igazi" képviselő - legalábbis a szó ha­gyományos értelmezésében. Lelkipásztor és az is marad min­dig, hite és tiszte szerint él> e legnagyobb megbízatását az Úr­tól kapta - vallja önmagáról. Lel­kiismerete és az igéből kapott tanítás szerint tesz eleget a ne­mes szolgálatnak. A lehetőségek adta keretek között fáradozik az emberekért. Tulajdonképpen ez a magyarázata újabb közéleti, jó­­szolgálati vállalkozásának is. Igent mondott a Hazafias Vá­lasztási Koalíció felkérésére, mert Kálmán Farkas 1861-ben megfogalmazott hitvallásával azonosul: "Magyar vagyok, ez politikai s társaséleti hitvallá­som. Büszke vagyok nemzetünk erényeire, s nem szégyenlem osztozni még hibáiban is." Az ige pedig azt tanítja, hogy "amíg csak tisztességesek, igazak, jó hintek, azokról gondoskodja­tok". De miért éppen a Hazafias Vá­lasztási Koalíció felkérésére mondott igent? Azért, mert a ko­alíció gerincét alkotó Hazafias Népfront iránt régóta elkötelezte magát. Ugyanis hosszú időn ke­resztül - az egyházakkal szembe­ni politikai diszkrimináció miatt - jószerével csak itt fejthette ki lelkipásztori hitvallása által ve­zérelt jószolgálati tevékenysé­gét. Itt fáradozhatott az örege­kért, a magányosokért, a perifé­riára szorultakért, a hatalom által elnyomottakért. Perjési Sándor a nagy hírű me­zőtúri református gyülekezet lel­készelnöke, és az egyházmegye espereshelyettese, főjegyzője. Gazdálkodó szülők egyetlen gyermekeként született Rákóc­­zifalván 1926-ban. Későbbi pá­lyáját meghatározó élménye: a községben élő református lel­készpár fiaként^ szerette és egyengette útját. így került az érettségi után a Debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem Hittudományi Karára, ahol 1950-ben lelkészi diplomát szer­zett. Három éven keresztül Ti­szafüreden segédlelkész volt. Utána Hódmezővásárhelyre ke­rült, itt érte az 56-os forradalom. Részt vett a 17 pontos követelés összeállításában, neve el is hang­zott a későbbi bírósági tárgyalá­son, de aztán elfeledkeztek róla, "megúszta". Mezőtúron 1958 óta él, egy felnőtt gyermekük van. Nézete szerint a képviselőség ma nem egy kényelmes, kelle­mes megbízatás, hanem életha­lálharc a nemzetért, a nemzet méltóságáért, amit oly sokszor arcul ütöttek már. Szeremé, ha a választók úgy tekintenének rá, mint aki látja ennek a népnek a válságos hely­zetét. Az ország úgy néz ki, mint a vizsgálat alatt fekvő beteg. A vizsgálat után kezdődik a gyógy­kezelés, a terápia. Hogy ez mi­ként és milyen hatásfokkal törté­nik, az függ az orvostól és a be­teg ellenálló képességétől. A Ha­zafias Választási Koalíciónak át­fogó programja van az ország bajainak kezelésére - ennek ré­szeként a hatos választókörzetre is. Nem akar nagy ígéretekkel előállni. Akik ismerik, tudják, hogy soha nem volt megalkuvó. Szavai: igen vagy nem. Az általa képviselt helyi prog­ram többek között célul tűzi ki az Alföldet és a megyét jellemző infrastrukturális elmaradottság megszüntetését, az itt élő gazdál­kodó szervezetek és állampolgá­rok termelési feltételeinek javí­tását. Hangsúlyozza, hogy a tel­jes feldolgozottságú termékek előállításának feltételeit helyben kell megteremteni. Megfogal­mazza Mezőtúr környezetvédel­mének javítását, a várost érintő folyószakasz üdülőkörzetté ala­kításának lehetőségét. A prog­ram érinti a telefonhálózat javí­tásának szükségességét, a város földútjainak kikövezését, a köz­­biztonság javítását. A művelő­désügy területén szorgalmazza, hogy a régi iskolák kapják vissza a gimnáziumi rangot, épüljön az Újvárosban új iskola, tornate­rem. Perjési Sándor részletes prog­ramjával a választói gyűléseken készséggel áll az érdeklődők rendelkezésére. Papp János Magyar Szocialista Munkáspárt Sánta Mihály Vállalkozók Pártja Papp János pártonkívüli kép­viselőjelölt 1973 óta a mezőtúri városi tanács elnöke. Az MSZMP felkérésére vállalta a képviselőjelöltséget, mert szereti a nehéz feladatokat, és mert kor­osztálya felkérésére nem lehetett "nem"-et mondani. Vallja, hogy a múlt helyett jó lenne már a jövőről beszélni, a munkára koncentrálni. Azért dolgozik, hogy az embernek le­gyen meg a veleszületett legter­mészetesebb joga: a kiszámítha­tó jelene és jövője. Az a véleménye, hogy nem or­szágos, hanem helyi politikát kell csinálni, olyat, amelyik jól illeszkedik az országoshoz. Programját is ennek jegyében határozta meg. Szeretné elérni a teljes egészségügyi hálózat re­konstrukcióját. A mezőtúri váro­si kórházhoz több mint 40 ezer ember tartozik, és még a szom­széd megyéből is fölkeresik a be­tegek. Mivel a kórház korszerűt­len, elkezdték teljes rekonstruk­cióját. A felújítás során 50 ágy­gyal szeretnék fejleszteni is az intézményt. Papp János programjában sze­repel az iskolák, a művelődési intézmények feltételeinek javítá­sa is. Az ebben a választókerület­ben, lévő iskolaépületek általá­ban régiek. Sokukban teljes re­konstrukcióra van szükség, ugyanakkor új iskolákat is kell építeni. Tervezi a kollégiumi fé­rőhelyek bővítését is. Célja, hogy minden iskolában legyen tornaterem. A közművelődési in­tézmények jó része ugyanis nem közművelődési célra épült. Elha­nyagolt, rossz körülmények kö­zött vannak a könyvtárak is. Fon­tosnak tartja a pedagógusok la­káshelyzetének a megoldását is, amelyet állami lakások építésé­vel képzel el. Képviselői tiszteletdíját ala­pítvány létesítésére ajánlaná fel - jó tanulók, jó sportolók részére. Azért jutott erre az elhatáro­zásra, mert úgy tartja, hogy egészséges emberrel bármilyen nehézségen könnyebben úrrá le­het lenni. Ne segélyeket kelljen adni, ha­nem biztosítsunk normális meg­élhetést, lehetőleg nyolc órai munkából - vallja a képviselője­löltprogramjában. A segély min­dig a megaláztatás érzését kelti az emberekben. Ez az alamizsna­osztogatás tőle idegen. Mint ta­nácselnök tapasztalja a segélye­zés kilátástalanságát: az évek so­rán duplájára nőtt a segélyezet­tek száma, a segély összege pe­dig alig emelkedett. Egyre töb­ben nem tudják kifizetni a lak­bért, a vízdíjat, a gyógyszert. Az emberek tűrőképességére már nem lehet számítani, a helyzet robbanásig feszült. Mivel az utóbbi időben lényeges változá­sok nem történtek a gazdasági életben, és mivel csak egy biztos pont van az életünkben: az állan­dó romlás - ezért a békés átmenet számára megvalósíthatatlannak tűnik. Irritálja, hogy mostanában di­vat lett minden hibát a múltra kenni - különbségtétel nélkül. Nevén kell nevezni a dolgokat: nem mind a 800 ezer ember - aki tagja volt az MSZMP-nek - hibás azért, hogy idáig jutottunk. Sokan új arcokat követelnek, ugyanakkor arról nem szólnak, hogy mi lesz azokkal, akik tisz­tességesen végezték a dolgukat. Nem osztja azok nézetét sem, akik manapság visszahúzódnak a politikától, mondván, hogy majd mások megoldják a gond­jainkat. Azért nem tartja helyes­nek a visszahúzódó magatartást, mert így teret adnak azoknak, akik csak hangerővel bizonygat­ják igazukat. Mostanában sok az ígéret, ugyanakkor az ígérgetők nem számolnak azzal, hogy elképze­léseikre nincs pénz. Papp János programjának utolsó pontja így szól: "Az ígérgetések, a nyilat­kozatok háborújában a teljesíté­sek számonkérése legyen a segí­tés mércéje." Sánta Mihály a GATE Mezőgaz­dasági Gépész Üzemmérnöki Ka­rának kollégiumában dolgozik kollégiumi tanárként. Nem akar munkahelyet változtatni, ezért jo­gosnak tűnik a kérdés:- Miért a Vállalkozók Pártja színe­iben lép fel képviselőjelöltként? Úgy tűnik, sokan megkérdezték ezt már tőle, mert kissé ingerülten válaszol:- A mi pártunk képviselőitől min­dig megkérdezik az emberek, hogy vállalkozók, vagy nem, pe­dig egy politikai párt - még akkor is, ha rétegpárt -, nem biztos, hogy csak a választók szűk körének ér­dekeit képviseli. Ha csak azt kép­viselné, akkor elég lenne egy ér­dekképviseleti szervezet párt he­lyett. Sánta Mihály korábbi közéleti ér­deklődésére jellemző, hogy egy barátjával együtt kezdeményezte a Pétery Károly Társaság megalakí­tását. Ennek a társaságnak a céljai között szerepel Mezőtúr haladó hagyományainak folytatása, a helytörténeti kutatások elősegíté­se, a helyi nyilvánosság kiszélesí­tése, egy időszaki kiadvány meg­jelentetése, a fiatal helyi tehetsé­gek támogatása, állásfoglalás vá­rospolitikai kérdésekben, a kör­nyezetvédelemben és így tovább. Bizonyára ilyen irányú érdeklődé­si körére figyelt fel a Vállalkozók Pártja, és felkérte, hogy vállalja el a képviselőjelöltséget. Egyet­ért pártjának programjával, mely­ben - többek között - az szerepel, hogy alkossanak egy olyan, vállal­kozást serkentő adótörvényt, amely a jelenlegi nyolcvan száza­lékon felüli elvonást harminc szá­zalékra csökkenti. Célul tűzi, hogy a kezdő kisvállalkozóknak három évig adómentességet biztosítanak, megszüntetik a társada­lombiztosítási járulék adójellegét, és a betegbiztosítást a biztosí­tótársaságokra bízzák. Ezáltal sok­szorosára növekedhet a vállalko­zások száma, sok új munkahely lesz, helyreáll a munka becsülete, A Vállalkozók Pártja ragaszkodik ahhoz, hogy a külföldi tőke fel­­használását a magas színvonalú technológia és technika behozata­lára korlátozzák, egyúttal piacot biztosítva a termékek számára. A Vállalkozók Pártja programján túl Sánta Mihály - megválasztása ese­tén - szeretne közreműködni a vá­lasztási körzet kisvállalkozásainak fellendítésében, ezáltal is vissza­szorítani a munkanélküliséget. Céljai között szerepel továbbá az idős emberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének megteremtése; a családok összetartó erejének növe­lése érdekében megváltoztatni a nők társadalomban elfoglalt he­lyét, szerepét. Feladatának tekinti továbbá a természeti és az emberi környezet védelmét, a környezet­kímélő technológiák előtérbe he­lyezését mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Támogatja a föld magántulajdonba való vissza­adását az 1947-es állapotok sze­rint. Szorgalmazza az összefonó­dások és a bürokrácia megszünte­tését. E vázlatos felsorolásból is látszik, hogy nem lesz könnyű dolga, plá­ne, ha figyelembe vesszük, hogy gépészmérnök feleségével együtt két gyermeke neveléséről kell gondoskodnia. Tisztában van ne­hézségeivel, ezért mondja: aki pá­lyára lép, az játssza végig a játék­időt, ha eredményt akar felmutat­ni. Egy tisztességes versenyben alulmaradni még mindig jobb, mint azon meditálni, hogy mi lett volna, ha... Sánta Mihály harmincnégy éves. Tősgyökeres mezőtúri családból származik. Középiskolai tanul­mányait Mezőtúron végezte, majd a debreceni tanítóképző népműve­lő-könyvtár szakán szerzett diplo­mát. Első munkahelye a mezőtúri városi könyvtár volt, majd a me­gyei moziüzemi vállalatnál, ké­sőbb a Mezőtúri Dózsa György Tsz népművelőjeként dolgozott. 1983 óta van a mezőtúri főiskola kollégiumában. Még most is képe­zi magát - a József Attila Tudo­mányegyetem pedagógiai szakát végzi. A választási esélyeket latol­gatva azt mondja: - Bárki legyen az, akit képviselőnek választanak ebben a körzetben, az ne csak a saját pártja, hanem az egész régió képviselőjeként tevékenykedjen. Ne felejtse el, hogy ennek a régió­nak a képviselője, s ez a táj az átlagosnál gyengébben fejlett, fel­lendítésért munkálkodjon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom