Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. MÁRCIUS 14. Néplap 5 Képviselőjelöltek a megye 6-os számú (Mezőtúr) választókerületében Dr. Szuny ogh Valéria Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Talán az egyik legfiatalabb je­lölt a mezőtúri dr. Szunyogh Va­léria, 1965-ben született. Iskoláit is Mezőtúron járta, majd a mis­kolci egyetem jogi kara követke­zett. Az államvizsga után vissza­került szülővárosába, a Magyar- Mongol Barátság Termelőszö­vetkezet jogtanácsosaként. Ké­sőbb az Alap Kft. ügyvezető igazgatója, majd a szegedi 5-ös számú jogtanácsosi irodában he­lyezkedett el.- Hogyan kerül egy fiatal nő a Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párttal kapcsolat­ba? - ez a kérdés óhatalanul fo­galmazódik meg az emberben.- Idén lettem a párt tagja. Fel­kértek rá. Addig nem foglalkoz­tam politikával, legalábbis nem voltam egy pártnak sem tagja. Kértem egy kis időt, áttanulmá­nyoztam a FKgP programját. Úgy ítéltem meg, én ezzel azono­sulni tudok, már csak azért is, mert én is vidékinek vallom ma­gam, vidéki parasztcsaládban nőttem fel. Ez a történelmi párt pedig épp a vidék pártja, poten­ciális támogatói a vidéki embe­rek.- Az Ön pártja a közvélemény­kutatások szerint egyre népsze­rűbb. Ebben a földtulajdonnal kapcsolatos álláspont játszhat közre.- A párt programjában valóban alapvető az 1947-es földtulajdo­ni viszonyok visszaállítása. Ez azonban nem jelenti az ország újrafelosztását. Rehabilitálni szeretnénk azokat, akiktől elvet­ték a földet, de ez nem minden­kire kötelező, csak azok számá­ra, akik ezzel élni kívánnak. Döntően azok jönnek számítás­ba, akik saját földjüket hasznosí­tani szeretnék, tehát vagy maguk művelik, vagy bérbe adják. A FKgP egyébként nem zárkózik el az új típusú szövetkezetektől sem.- Mégis, arányaiban milyen változást eredményez ez az el­képzelés?- Az ország mezőgazdasági földterületének körülbelül 20 százalékát érinti. A párt kezde­ményezte a tulajdoni igazolási eljárást. A dokumentumok 40 százalékban a volt tulajdonosok, illetve a földhivatalok rendelke­zésére állnak, a többit a levéltá­rak őrzik. A statisztikai adatok azt is kimutatják, hogy a tulajdo­nosok 30 százaléka kívánja meg­művelni a földet.- A magántulajdon, a vállalko­zás szabadságát hirdeti a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, ezzel együtt ellenzi a monopóliumok, a lánckereske­delem kialakulását.- Épp az infláció megakadá­lyozása végett. A tények ugyanis azt mondják, az ország állatte­nyésztésének 40 százalék^ a magánszféra adja. A gyü­mölcsnek több mint a felét. Ezt növelni kell, s közvetlen értéke­sítéssel csökkenteni lehet az ára­kat. Jó példa erre ez a néhány kisgazdabolt, ahol már példaként bizonyított, lehet olcsóbban is értékesíteni.- Eddig a párt programjáról volt szó, a térség gondjairól mi a véleménye?- A körzet problémája vi­szonylag egységesnek tekinthe­tő. Ez azt jelenti, sok a közös gond. Bárki legyen is a képviselő majd, az Országházban ezek megoldásáért küzdenie kell. Én például az alföldi mezőgazdasá­gi városok munkaerőgondjai enyhítéséért szólnék. Feldolgo­zóipar létrehozásával ugyanis ez megoldható. Az ivóvízellátás javítása, a szennyvízelvezetés ugyancsak minden település megoldást sür­gető általános gondja. Harcolnék a Túrkeve-Mezőtúr vasútvonal visszaállításáért. Úgy érezzük, igazságtalan, meggondolatlan döntéssel vágtak el bennünket a világtól. De ott van Kétpó is. Megengedhetetlen, hogy az or­szág egyik legjobb földterületét veszélyeshulladék-tárolónak használják. Az egészségügyi, oktatási színvonal emelése, álta­lában az infrastruktúra kialakítá­sa is feladatot ad majd a képvise­lőnek. "A tanítás a hivatásom, így munkám egyik eszköze a meg­győző szó. Ezért azt mondom: kellő alaposággal beszéljünk meg mindent, de utána menten a megvalósítás következzék. Természetemnél fogva opti­mista vagyok. Hiszem, hogy még lesz kék egünk, éltető vi­zünk, zöld, virágos mezőnk, s a határban nyílik még szarkaláb... Hiszem, hogy lesz anya, ki gyermeket szül, fiatalság, mélyé a jövő. Lesz meghitt családi ott­hon, életerős népesség, lesznek munkájuk után megfizetett bol­dog felnőttek, megbecsült öre­gek. Hiszek a hitben, a keresz­tyén neveltetésben. Hiszek egy békés átmenetben. Hiszek magunkra találásunkban. Hiszek egy reményteljes reform­korban. Hiszek európaiságunk­ban, a más hazában élő magya­rok jobb sorsában. Hiszem, hogy két-három gyötrelmes esztendő meghozza gyümölcsét." Az idézett sorok Tóth Albert gondolatait tartalmazzák. A kis­újszállási gimnáziumi tanár 1941. március 11-én született, Dr. Tóth Albert Magyar Demokrata Fórum ebben a nagykun városban. Az ősei középparasztok voltak, az édesapja a második világháború áldozataként Ukrajnában tűnt el. Tóth Albert nős, két gyermeke van. Természettudományi dok­tor, 26 éve tanít biológiát és föld­rajzot első munkahelyén, a kisúj­szállási gimnáziumban. Megyei középiskolai biológia- és kör­nyezetvédelmi szaktanácsadó, és eddig huszonkét, a Horto­­bággyal, valamint a Nagykun­sággal kapcsolatos publikációja jelent meg. Korábban MSZMP- tag volt, de semmiféle pártfunk­ciót nem töltött be. Az MDF egyik lakitelki alapítója. Kedvelt időtöltése a diákokkal és az idő­sekkel az országjárás, a kertész­kedés, a jó barátokkal a beszél­getés, a bölcs, idős emberekkel a borozgatás. Példaképe Szent- Györgyi Albert professzor, aki­vel 1972-től a Nobel-díjas tudós haláláig levelezett. Dr. Tóth Albert programjában különleges helyet foglal el a vi­dék helyzete. Küzd azért, hogy az itt élők ne szenvedjenek szük­ségszerűen hátrányt a főváros, valamint néhány kiemelt telepü­lés lakóival szemben. A lemara­dás felszámolásához pedig meg­különböztetettjogokért száll sík­ra. Vallja: ennek a megvalósítása érdekében erős önkormányzat szükséges: Kétpón, Mesterszál­láson, Mezőhéken elöljáróság, Kisújszálláson, Mezőtúron, Túr­­kevén törvényhatóság. Ezzel együtt sürgeti, hogy a városok szerezzék vissza elveszett állami hivatalaikat, és az önkormányza­tok legyenek valódi tulajdonosai a területükön fekvő - magán- és kisközösségi gazdálkodásba be nem vont - ipari és mezőgazda­­sági vagyonnak. Véleménye szerint ennek a tájegységnek is erős kisipar, ke­reskedelem és minőségi szolgál­tatás kell. Régi elképzelése, hogy a megyehatár ne válasszon el bennünket mesterségesen a szomszédos térségektől, ezért lenne előnyös a Mezőtúrt Szar­vassal összekötő Körös-híd, va­lamint Gabonáson át a Túrkeve- Dévaványa közötti műút. Szor­galmazza a Kisújszállás-Túrke­­ve-Mezőtúr vasútvonal megépí­tését. Sürgeti kivételes nemzeti kincsünknek, a termálvíznek ér­tékéhez méltó felhasználását; gyógy- és idegenforgalmi, uszo­dai, primőrtermesztési és egyéb célból. Egyúttal hangsúlyozza, hogy keresni kell a megoldást a vészesen megnövekedett talaj­vízszint és az általa okozott ká­rok megszüntetésére Kisújszál­láson, de másutt is. A KörÖs-Berettyó mentét be lehetne kapcsolni az alföldi ide­genforgalomba, a falusi turiz­musba. Szorgalmazza, hogy az arra alkalmas földeken telepítse­nek erdőt, illetve végre étjük már el, hogy egészséges ivóvi­zet, megfelelő szeméttelepet, szennyvíztisztítót kapjanak fal­­vaink, városaink. Mindezek eredményeképpen elérhető, hogy újra élővíz legyen a Be­rettyó. A hatos választókerület egyik jelöltjeként felkarol, segít min­den helyi kezdeményezést, le­gyen szó népfőiskoláról, ipar­testületről, gazdakörről, telepü­léstörténeti kutatásról, helyi új­ságról, esetleg alkalmi kiad­ványról. Szeremley Béla Magyar Néppárt Ez azért tetszett! Szeremley Béla munkahelye a Parlament, szülőhelye Kisúj­szállás. A kunsági város lakói igazi patinás családként tartják számon a famíliáját, a képviselő­­jelölt édesapja körorvos volt, nagyapja a református főgimná­zium igazgatója, Móricz Zsig­­mond irodalomtanára, dédapja pedig Túrke ve első városi főor­vosaként vált ismertté. A Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem el­végzése után Szeremley Béla másfél évtizedet töltött különbö­ző beosztásokban a mezőgazda­ság első vonalában a termelőszö­vetkezetekben, hat éven keresz­tül az Agrokémiai Egyesülés igazgatója volt, de jelenleg is mi­niszteri tanácsosként a mezőgaz­daság és az agrárpolitika a ke­nyere. Egyetlen mondatos ars poeticája: "Nem tekintem ér­demnek, hogy nem voltam ko­rábban tagja az MSZMP-nek, úgy érzem, ha nehezebben is, de meg tudtam valósítani elképze­léseimet a szakmában, sikerült becsületben nevelni három gyer­mekemet, nem vagyonosodtam meg, és mindig nyugodtan alud­tam." Hogy miként vélekedik az az ember Kisújszállásról, akinek a családfája itt terebélyesedett? Vannak fenntartásai a város mai arculatával szemben. Új utcasor nem épült az elmúlt évszázad alatt, viszont jöttek mérnökök Pestről, akik néhány napos szemlélődés után egy település­idegen lakótelepet "álmodtak" a város legértékesebb területére. És ha a közösségek önfejlődésé­ről esik szó, máris a jelölt ked­venc témájánál, az önkormány­zat megszervezésénél vagyunk. Véleménye ugyanis az, hogy mindenféle tennivaló elvégzésé­hez jól működő, demokratikus alapokon szerveződő önkor­mányzat megalakítása szüksé­ges. Napjaink gazdaságpolitiku­sai ezt gyakran elfelejtik, így az MSZP és az SZDSZ szakem­berei városiasán gondolkodva az ipari részvénytőke feltételrend­szerének analógiájára előbb pri­vatizálnak, és utána alkotnának önkormányzati törvényt. Ez sú­lyos tévedés. A települési önkor­mányzat joga ugyanis a bérleti díjak és a letelepülőknek, föld­vásárlóknak juttatott föld árának megállapítása. Ugyancsak az ön­­kormányzat szükséges ahhoz, hogy a föld rátaláljon igazi gaz­dáira. A szövetkezeti tagok meg­­váltatlan földingatlana országos átlagban 35-40 százalék, ugyan­így van gazdája a 7 százaléknyi magántulajdonban lévő földnek, és viszonylag gyorsan visszaigé­nyelhető az 1967-es földmegvál­tási rendelkezés időpontjáig a termőföldek 15-20 százaléka. A tulajdonosok természetesen visszafizetnék a megváltási dí­jat, mindenesetre a föld 60 szá­zalékának nem kellene új tulaj­donosokat kreálni, mert meglen­nének a természetes gazdái. A megmaradt 40 százalékos föld­­vagyont az önkormányzat vállal­kozóknak vagy szövetkezteknek adná bérbe. Természetesen így is biztosítható lenne a szövetkeze­tek szervezése, de most már a természetes magántulajdon alapján, és annak mélységes tisz­teletben tartásával. Szeremley Bélának a foglal­kozásából adódóan érthetően széles rálátása van a mezőgazda­ság egészére. Úgy véli, az egész magyar gazdaság ár- és bérrend­szere torz, a hibás gazdaságpoli­tika által a piaci árviszonyoktól szándékosan el van térítve. Az ipari árak túlértékelődtek, a szel­lemi munka és a mezőgazdasági termék alulértékelt. Ami a párt­program legfontosabb üzenete: a Magyar Néppárt vallja, hogy a földtulajdont csak az önkor­mányzati törvény megalkotása után lehet megnyugtatóan ren­dezni. És mivel nemzeti sorskér­désről van szó, döntsön az új par­lament, vagy ha szükséges, ak­kor népszavazás. Álljon itt végezetül Szeremley Béla egy személyes vallomása: "Saját családom sorsán tapasz­talva két fontos kiindulópontot vallók magaménak: tisztelettel lenni az idősek és a nehéz sorsú­­ak iránt, és úgy mint őseink, be­csülettel és szívósan küzdeni a magyar nép boldogulásáért, megmaradásáért, melynek egyik igen fontos területe, választóke­rülete szülőföldem." Megszokhattuk már, hogy mos­tanában a képernyőn is nagy ígére­tek, meghökkentő kijelentések hangzanak el, mégis, aki szerda este a Szigligeti Színházból törté­nő közvetítés bevezető beszélgeté­sét hallotta, felkaphatta a fejét a színházigazgató szavaira. Még a riporter is történelminek nevezte a pillanatot! No nem világtörténel­minek, csupán színháztörténeti­nek. Ugyanis Schwajda György nem kevesebbet közölt velünk, minthogy ebben az egyre szűkö­sebb anyagi világban megoldja a kispénzű emberek rendszeres szín­házba járását; azokét, akik forint hiányában kénytelenek kívül ma­radni a falakon. Pénzalapot szerez, illetve teremt hozzá. Miért is ne tehetné meg, s hozta a példát, haj­danán a görögök felismerték már az említett ügy fontosságát. Nem­­csakhogy ingyen juthattak be a po­lisz tagjai az amfiteátrumba, még fizettek is nekik, csakhogy beülje­nek a nézőtérre. Mert a léleknek épp oly szüksége van a művészet nyújtotta gyönyörűségre, mint az emberi testnek a tápláló kenyérre - tartották a jó görögök. Wisinger István - ő vezette a beszélgetést - próbálta kifürkészni az ötlet megvalósításának módjait is, erről azonban az igazgató egye­lőre bővebbet nem mondott, de ka­tegorikusan kijelentette és meg­erősítette: ha fene fenét eszik, ak­kor is megvalósítja tervét. Amely­hez egy megható eset adta valójá­ban az indítékot, idős tanár házas­pár ajánlotta fel családi könyvtárát a színháznak, s cserébe érte az elő­adások díjmentes látogatását kér­ték; azaz "természetben" kívántak fizetni Tháliának. Nos, e megható és egyben elszomorító történet aj­­zotta fel Schwajda György képze­letét, s pattantotta elő agyából a ma kissé képtelennek tűnő, merész, szenzációs ötletet. Bármi legyen is a sorsa, ez a gondolat mindenkép­pen tetszik. Még akkor is, ha a kivitelezés módját illetően e sorok írójának is vannak kétségei, aggo­dalmai, s a hallottakon érzett örö­met megkontrázza annak tudata, hogy hová is megy ez a világ, ha az állampolgár kultúrához, szóra­kozáshoz való jogát - kellő anya­giak híján - ilyen partizánkodó módon lehet csak érvényesíteni. Talán megbocsátja az olvasó, hogy nem az Ahogy tetszik érté­keiről, a sugárzás minőségéről szólottám részletesen, de hát erről az előadás szünetében az alkotó­­művészek maguk is beszéltek. Ta­lán túlságosan is hosszan sorolva például a Shakespeare-dráma szín­padi pályafutásának állomásait. De úgy vélem, az igazi szenzáció az említett bejelentés volt. S talán nem túlzók, ha azt mondom, ezzel a gondolattal, "programmal", akár képviselőséget is nyerhetne Schwajda, ha indulna a választáso­kon. A hét másik "szenzációja": nagy színészegyéniségek parádéja a képernyőn. Véletlen vagy szándé­kos, teljesen mindegy, a tény: óri­ások közelébe kerülhettünk, hisz nemcsak egy-egy filmben talál­kozhattunk világhírű színművé­szekkel, arcképet is kaptunk róluk, amelyben civilben ismerhettük meg őket: a sugárzó tehetségű Ing­rid Bergmant, a "kisember nagy karakterművészét", Jack Lem­­mont, aztán Giulietta Masinát. Portréfi Írnek a színészet klassziku­sairól, akik magánemberként is épp oly vonzóak, mint művé­szetükben. Persze elsősorban sze­repeikből ismerhetjük őket. Az In­termezzo - vasárnap este -, amely még a háború előtt készült, s ma­gán viseli a harmincas évek ameri­kai ízlését, s amely azt a gondola­tot boncolgatja egy édes szerelem születésének, majd konfliktusai­nak bemutatásával, hogy vajon jo­ga van-e bárkinek is boldogságra szert tenni mások boldogtalansága árán, nos ezt az érzelmes történetet csak Ingrid Bergman tiszta érzel­műjátéka tette máig elviselhetővé. Ő képes volt egy nemes lélek vívó­dásainak hiteles ábrázolására, még a szinte giccsbe hajló históriában is. Klasszikus szépség, finom, tisz­ta vonások, felkavaróan sugárzó érzelmek, a boldog boldogtalan­ság művésze, játékában a formák fegyelme párosul az érzelmek za­­bolátlanságával. A másik óriást, Jack Lemmont az Eltűntnek nyil­vánítva című filmben csodálhattuk meg péntek este. Csak egyetlen pillanatot idéznék a filmből /ezt a pillanatot a portréban is láthattuk/, azt, amikor az apa hírül veszi fia halálának hírét. Ahogy megder­med, majd évtizedeket öregedik pillanatok alatt ez az ember, ahogy összetöpped testben is a tragédia súlya alatt, s ahogy a lélekben le­játszódó drámát tökéletesen szó­laltatja meg, az emberi lélek mély­séges szakadékait nyitva meg előt­tünk, lenyűgöző. Némileg más ez a Lemmon, mint akit eddig vígjá­tékokból ismerhettünk. Igaz, az ő komédiázása ott is mindig köny­­nyekré fakaszt. Ő tudja: a nevetés és a sírás egy tőről fakadnak. És még egy nagyságról, aki ma­gyar, s aki már sajnos nem él, Rutt­­kai Éváról, akit egy öt éve készült előadás televíziós felvételéről lát­hattunk újra a Premier műsorában, a Találkozás című drámában. Egy érzelmeiben, szerelmében megté­pázott asszonyt állít elénk döbbe­netes erővel, torkot szorongató őszinteséggel. Valkó Mihály m\ ffi%p prpillMlfrpl/Tf|!P paIi^l If H» W w jÄ»«^ «&!§»¥ wJ V V&wl»l»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom