Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)

1990-03-14 / 63. szám

1990. MÁRCIUS 14. Néplap Képviselőjelöltek a megye 6-os számú (Mezőtúr) választókerületében Árvái Gyula Szabad Demokraták Szövetsége Tiszta múltú, közösséget sze­rető és érte tenni akaró ember­nek ismerik Mezőtúron Árvái Gyulát. Iparos családban született 1942-ben. A gimnazistaévek után a gépészoklevél mellé a Budapesti Műszaki Egyetemen tanári diplomát szerzett, hu­szonhárom éve tanít a Dózsa György Gépészeti Szakközépis­kolában. Szülőföldjén, Mezőtú­ron él feleségével és gyermeke­ivel. Az aktív politizáláshoz is az ő jövendő sorsuk féltése ve­zette. Szeretné, ha gyermekei­nek már nem kellene félelem­ben, hazugságok közt felnőni. Olyan országot szeretne, ahol az emberek szabadságuk tuda­tában élhetnek, és önnön sorsuk egyedüli alakítójává válhatnak. A Szabad Demokraták Szövet­ségében találta meg azt az irányvonalat - tudom meg tőle - , amely képes kivezetni az or­szágot abból a súlyos politikai, erkölcsi, gazdasági válságból, melyet a negyven évi diktatúra okozott.- Kihez szól Ön, kihez szól­nak a szabaddemokraták?- A Szabad Demokraták Szö­vetsége nem egyes társadalmi csoportok, rétegek érdekeit kí­vánja képviselni, hanem az egész társadalom számára kíván programot adni. E program túl­lép a továbbfejlesztés, a reform, a kibontakozás, a megújulás so­kat hallott igéjén: a békés rend­szerváltást tűzte ki célul. A többpártrendszeren alapuló par­lamentáris demokrácia és a magántulajdonra épülő, a tulajdonformák szabad­ságát biztosító gazdasági rendszer megteremtésé­hez ugyanis nem elegen­dő a jelenlegi viszonyok megújítása. Olyan gazda­ságot akarunk, ahol az ál­­lami tulajdon többé nem uralkodó sem a mezőgaz- I daságban, sem az iparban, I ahol a magántulajdon kü- I lönböző formái túlsúly­­ban vannak. Igazságos, segítőkész nyugdíjrendszert, mérsékelt, vállalkozást ösztön­ző adórendszert, az infláció megfékezését és szociális biz­tonságot hirdetünk. Nem a cso­dában bízunk, hanem kiutat mutatunk.- Hallottam az Ön mezőgaz­dasági programjáról, röviden tájékoztatná az olvasókat?- Olyan mezőgazdasági prog­ramot dolgoztunk ki, ahol a tör­ténelmi igazságtalanságot nem tetézzük újabbal - ezt pontosan vasárnap este fejtettem ki a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ zsúfolásig megtelt hallgatósága előtt. Mi lehetősé­get kívánunk adni azoknak, akik az egyéni gazdálkodásra kívánnak áttérni - ha éreznek magukban képességet erre -, de ugyanakkor a kiöregedettek és azok számára is, akik e fordula­tot nem kívánják, biztonságot óhajtunk nyújtani. Tehát szimbolikusan elfogad­juk a 47-es állapotokat, s azt mondjuk, hogy a telekkönyv­ben kimutatható tulajdonosok rendelkezhessenek korlátozás nélkül tulajdonukkal. Az örökö­sök az 1967. III. törvényben előírt, és nevetségesen ala­csony, megváltási árért vásárol­hassák vissza a földet - öt évi részletfizetéssel -, ha maguk akarják művelni, vagy a föld közelében kívánnak maradni. Meg kell továbbá teremteni an­nak a lehetőségét, hogy aki föl­det kíván venni, vagy munka­­nélkülivé válik és a mezőgazda­sághoz kíván visszatérni, rész­letfizetési kedvezménnyel és banki hitelgaranciával termő­földhöz juthasson. Ez képezné azt az erős far­mergazdaságot, amely versenyt és új feltételeket teremtene a részben vagy egészben maradó téesszel szemben, ahol a későb­biek során a közös tulajdont a vagyonjegyek alapján meghatá­rozott új közös tulajdoni rend­szer váltaná fel az ehhez kap­csolódó összes konzekvenciák­kal. Dr. Bujdosó László Magyarországi Szociáldemokrata Párt- Kérem, beszéljen először önmagáról!- Fegyvemeken születtem 1954-ben. Az általános iskola elvégzése után Kisújszálláson érettségiztem, majd felvételt nyertem a műszaki egyetem közlekedésmérnöki karára. A diploma megszerzése után egy ideig még az egyetemen dol­goztam, a gazdaságtan tanszé­ken. Választókörzetemben már tudják, hogy jelenleg a túrkevei Tiszántúli Autójavító Vállalat igazgatója vagyok. Beosztáso­mat pályázat útján nyertem el a múlt év tavaszán. Nős vagyok, három gyermekem van.- A Magyarországi Szociál­demokrata Párt hol helyezhető el a politikai palettán?-Ami pártunk a politikai pa­letta bal oldalán elhelyezkedő néppártként fogalmazza meg önmagát. Én, mint aki közel ti­zenegy évet foglalkoztam mér­nök létemre gazdaságtannal, hi­szem, hogy létezik olyan átme­net a magyar gazdaságban, amely később a szociális piac­gazdasághoz vezetheti Ma­gyarországot. Az országot most végre meg lehet szaba­dítani mindazon béklyóktól, amelyekbe a több mint négy évtizedig uralkodó régi poli­tikai és gazdasági hatalmi e­­lit kényszerítette. Nincs to­vább joga senkinek kétes kí­sérletekbe vinni a magyar társadalmat. A szociálde­mokrácia alapértéke a sza­badság, az igazságosság, a szolidaritás, egy ilyen ala­pértékeken létrejövő társadalom megalakítása a célunk. Minden­kinek képzettségének, végzett­ségének, rátermettségének meg­felelő boldogulást kell biztosí­tani.- A sokak által vitatott tulaj­donreformról mi az Ön vélemé­nye?- A tulajdonreformnak véle­ményem szerint nem szabad teljes privatizálást jelentenie. Az viszont igaz, hogy a jelenle­gi túlállamosított gazdaságon változtatni kell. Például a ver­senyszféra felelős döntéseket hozó tulajdonosok nélkül el­képzelhetetlen. A fejlett tőkés­országokban is tapasztalható igen sokszínű vegyes tulajdonú társadalmi berendezkedés híve vagyok.- A hatos számú választókör­zetben döntően a mezőgazda­ságból élő szavazópolgárok lak­nak. Mit üzen számukra?- A mezőgazdaságban a ter­mékek piacát oly módon kell átalakítani, átszervezni, hogy az a közvetlen termelők, valamint a fogyasztók, ne pedig a közve­títők érdekeit szolgálja, ugyan­akkor szükség van egy korrekt kereskedelmi disztribúciós há­lózatra. Mindenképpen szüksé­ges az árutőzsde létrehozása.- Visszatérve egy korábbi kérdésre: Önt, mint igazgatót hogyan érintheti a tulajdonre­form változása?- A tulajdonreform során a dolgozói részvényvásárlásokat biztosítani kell még olyan áron is, hogy ezeket a műveleteket bankhitelek segítségével hajt­hassák végre az üzem vagy a gyár dolgozói, s így váljanak tényleges tulajdonosaivá üze­meiknek vagy gyáraiknak. Az viszont biztos, hogy hozzáértő menedzserek nélkül, akik a krí­zisben lévő vállalatokat képe­sek kivezetni a kátyúból, sem­milyen tulajdonreform nem ve­zet eredményre. A dolgozók­nak, akik tulajdonosai üzemeik­nek, gyáraiknak, olyan mene­dzsert kell alkalmazni, aki az előző feltételeknek megfelel. Én nem félek a megmérettetés­től, bármilyen formában képes vagyok ellátni azt a feladatot, amivel az "új tulajdonosok" megbíznának. Magyarországon a hitelező­inkkel szemben garancia az itt élő dolgozók szaktudása, szel­lemi tőkéje. Nincs más út - ha még ez fájdalmas is - csak a technológiaváltás, a működőké­pes "karcsúsított" szervezetek létrehozása. Dr Draskovits Dénes Magyar Szocialista Párt Lázár Mihály Független jelölt Agrárszakember, gépészmér­nök, diplomáját Gödöllőn szerez­te - sőt doktori értekezését is itt védte meg. Reformer - annak az új nemzedéknek a tagja, amelyik már évek óta friss szemmel és éles kritikával szemléli és ítéli meg a valóság dolgait, az élet mozgásait. Egyetemet végzett, mégis azt vallja: az ő igazi egyetemei a Ti­szántúlon eltöltött évek: Mezőtúr, Túrkeve, Mesterszállás - életé­nek, pályájának egy-egy állomás­helye, ahol az élet hajszálgyöke­rein át szívta magába, az itt élő emberek, munkatársak tanították meg vele, hogy csak megfontol­tan és felkészülten lehet bármibe is belefogni. Tőlük tanulta meg, amit szakmai pályatársa Gonda Sándor, a mezőtúri főiskola tan­üzemének igazgatója is elismerő­en említ vele kapcsolatban: a tel­jes nyíltságot és emberi őszinte­séget. "Dénes sohasem taktiká­zott, nem konspirált - személyé­hez semmiféle korrupció nem fű­ződik." Túrkevén kapja az első ösztön­zéseket, az autójavítónál ifjú mér­nökként vesz részt az üzem teher­gépkocsi-programjának kimunká­lásában, s szüntelenül fáradozik a technológia korszerűsítéséért - si­kerekkel. Ezekre az időkre emlé­kezve Kőrizs István túrkevei ta­nácselnök ma is elismeréssel szól: "Igen, sokat tett a népszerű IFA-gépkocsik országos javítási­felújítási bázisának megteremté­séért. Bátran kezdeményező, vita­kész embernek ismertem meg." E régióban dolgozva tanulta meg - szerepet játszott benne a szülőföld iránti olthatatlan szere­tet is - , hogy becsülni kell múlt­béli értékeinket, sőt építeni lehet, kell is rájuk. Arra is, amit például a gazdálkodásban eddig elértünk. Itt van például a földtulajdonlás. Nem engedhetünk - vallja - sem­miféle szélsőséges nyomásnak. Csak fokozatos, kiérlelt lépések­kel és türelmesen haladva kell megoldanunk, nehogy nagy siet­ségünkben szétverjük azt is, ami az elmúlt évtizedekben hagyomá­nyosan jónak bizonyult. Ugyan­akkor épp a fokozott érdekeltség szempontjából is szükséges, hogy az agrárgazdaságokban is tényle­ges tulajdonosok dolgozzanak, szövetkezzenek a közös munkára. Igenis legyen a föld a tagok ne­vén, képezze szent és sérthetetlen tulajdonukat, hogy sorsáról saját maguk dönthessenek. Az elmúlt évek tapasztalatai juttatták el ahhoz a felismeréshez, hogy e tipikusan agrárvidéken, ha nem sikerül felemelni az átlagos ipari nyereségszintre azok jöve­delmi viszonyait, akik a földdel foglalkoznak, akkor bizony ez a régió elszáradt gallyként hull le az ország fájáról. Hogy ne követ­­kezhessék be, ez a harc széles lá­tókörű, az új dolgok iránt nyitott, fogékony gazdasági szakembert követel; művelt, idegen nyelveket beszélő, tárgyalóképes, rugalmas szakemberek segíthetik elő a ma­gyar átalakulást - amilyen Dras­kovits Dénes is, állítja róla dr.Horváth Józsefné, a mezőtúri szakközépiskola igazgatóhelyet­tese. Racionális ember, képzelete mégsem földhözragadt, s ha fel­­számyal, maga előtt olyan nagy­üzemeket lát, melyek európai színvonalon termelnek, s termé­keikkel a világpiacon versenge­nek; pompás kisgazdaságokat, melyekben virágzik a kertkultúra és bő haszonnal jár az állatte­nyésztés; olyan jövőt, amelyben végre jogos tulajdonosként néz mindenki e tájra, s amelyben ki­ki szabadon dönthet, hogy mikép­pen biztosít magának nyugodt örökséget, saját pénzén kötve akár betegbiztosításokat; olyat, amelyben a térség városaiban alapvető emberi jogként válik va­lósággá az arzénmentes, tiszta ivóvíz; ahol a vállalkozó szelle­met adókulcsok és bankrendszeri diktatúrák nem nyomorítják; ahol egy négytagú családnak nem kell már negyven évig takarékoskod­ni, mindenről lemondva, hogy egy másfél szobás panellakáshoz jusson; s amelyben korszerű tele­fonhálózat köti össze e vidéket az országgal és a nagyvilággal; olyan világot, amelyben teljhatal­mú gazdaként irányítják a váro­sok, községek önmagukat, s visszakapják újra régi rangjukat, szellemi és kulturális méltóságu­kat... Menedzsertípusú szakember. Ha bizalmat kap - mondja - a par­lamentben is szülőhazáját szeret­né jó szívvel szolgálni, szorgal­masan menedzselni. A jászladányi születésű Lázár Mihály életét meghatározta a ké­sőbbiekben is a gyermekkorban végzett mezőgazdasági munka. Elvégezte a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági és Élelmi­­szeripari Főiskolát, ahol mező­­gazdasági üzemmérnöki diplomát szerzett. 1974-től mezőtúri, illet­ve a környékbeli termelőszövet­kezetekben dolgozott. A saját bőrén érzi tehát a mezőgazdaság­ban dolgozók munkájának és eredményének lebecsülését. Még­is bizakodó mind a saját helyze­tét, mind a parasztság egészének jövőjét illetően. Pillanatnyilag libatenyésztéssel foglalkozik. Mezőtúr külterületén van a telepe. Barátai kérésére került a képvi­selőjelöltek közé. Azok mondták, hogy ha már szabad választás van, akkor azt jelölik, akiben bíz­nak. A kopogtatócédulákkal nyo­­matékot is adtak akaratuknak. Programjuk meglehetősen széles körű, de egyszerűbb a pártokénál. Azt mondja: ha elképzeléseinél jobb a másé, akkor győzzön az. Ha viszont a józan paraszti ész kell valamihez, akkor ő vállalja a megbízatást.- Azt hiszem - mondja -, hogy a politikusoknál jóval tisztábban, nem annyira elvontan látjuk a na­pi dolgokat, bár lehet, hogy azok sókkal összetettebbek, mint ahogy mi gondoljuk. Hogy a leg­egyszerűbb feladatokat vegyem, itt van például a nyugdíjkérdés. Mindig az alsó határát emlegetik, de a felsőről nem szól senki. Azért, hogy az egyre romló gaz­dasági helyzetben az ország ter­heit ez a kérdés ne súlyosbítsa, elképzeléseink szerint a létbi­zonytalanság szélén álló emberek gondját nem azzal kell megolda­ni, hogy hol két-, hol háromszáz forinttal emeljük a nyugdíjukat, és még ezt sem tesszük megkü­lönböztetetten, mert akinek har­mincezer forint a nyugdíja, annak is annyival emelünk, hanem azzal oldanánk meg ezt a kérdést, ha a nyugdíj felső határát megszab­nánk, és az afeletti juttatásokat osztanánk szét a kisnyugdíjasok között. A pártok megítéléséről így vé­lekedik: nagyon örültem a több­pártrendszer bevezetésének és annak, hogy az újonnan szervező­dő pártok melldöngetve hangoz­tatták, hogy állami támogatás nélkül is megélnek a tagdíjakból, és a pártoló tagok által befizetett összegből. Én ezt nagyon üdvös­nek tartottam. Helyeslem, hogy legyen több párt, mely a főbb el­képzeléseket figyelemmel kíséri, és ha a dolgok ferde irányba men­nek, idejében- korrigálják azokat. Sajnos azt tapasztalom, hogy mindegyik párt benyújtja a szám­lát az államháztartásnak, sőt egy­re hangosabban irodaházakat, szolgálati gépkocsikat, telexet, függetlenített gárdát követelnek. Ezzel is csak a bürokráciát növel­jük. Elősegítjük megint azt, hogy legyen egy csomó olyan ember, aki termelőmunkát nem végez, ezáltal gyengíti a gazdaságunkat. Nekem és támogatóimnak olyan elképzelésem van, hogy éljenek meg a pártok a tagsági díjakból, és politizáljanak úgy, hogy a pár­toló tagok tömege sorakozzon fel mögéjük, és egészítse ki a tagdí­jat. Dolgozzanak ki olyan progra­mot, ami ezt elősegíti. Üdvösnek tartom azt is, hogy legyenek egyházi iskolák, hiszen a demokráciához az is hozzátarto­zik, hogy ha valaki egyházi isko­lába akarja járatni a gyerekét, akkor legyen arra lehetősége. De ennek a fordítottja is igaz. Nem szabad tehát elsorvasztani az álla­mi iskolákat. Ide tartozik az is, hogy a gyermekek nevelését - te­hát nemcsak az oktatását - jórészt átvette a családtól az iskola, ezért a pedagógusok anyagi elismeré­sét végképpen rendezni kell. A Kisgazdapárt programjában sok minden tetszik, de a nagyüze­mek szétverését semmiképpen nem helyeslem, mert azt nem bír­ná el az ország. A farmergazda­ság erősítését viszont helyeslem. Nagy híve vagyok annak, hogy a földnek legyen pénzforgalmi ér­téke. A farmergazdaság kialakítá­sa szerintem hosszú időt vesz igénybe, hiszen a kezdeti támoga­táshoz megint az állam zsebébe kell kölcsönért nyúlni, s a törlesz­tést csak évek múlva kellene megkezdeni, amikor a befektetés már kezd megtérülni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom