Néplap, 1990. március (41. évfolyam, 51-70[76]. szám)
1990-03-12 / 61. szám
2 Néplap 1990. MÁRCIUS 12. A kivezető út a demokrácia Beszélgetés dr. Schöner Alfréd főrabbival a vidéki zsidóság helyzetéről és az antiszemitizmusról Történelmi tapasztalatok szerint a gazdasági helyzet romlása együtt jár a bűnbakkereséssel, a nemzeti kisebbségek iránti gyűlölet szításával minden országban. Sajnos, hazánkban is gazdag példatára van ennek. A józan ész érveit semmibevevö hangulatkeltés nálunk manapság is tapasztalható és közismert. Kevésbé halható viszont a támadások célpontjának, a nemzeti kisebbségeknek a hangja. Az például, hogy miként vélekednek a zsidókérdésről és az antiszemitizmusról a leginkább érdekeltek Ezért kértük fel egy rövid beszélgetésre dr. Schöner Alfréd főrabbit.- Hallhatnám, mi a véleménye a mai magyar zsidóság demográfiai és topográfiai összetételéről?- A második világháborút megelőzően a mai Magyarország területén körülbelül hét-nyolcszázezer lélekszámú zsidó populáció élt Közismert történelmi okokról nem szeretnék részletesen beszélni, csupán jelzésértékként néhány mondatot szólnék. 1944. március 19-én a náci Németország hadserege megszállja Magyarországot, és ezzel a magyar nép, s benne a magyar zsidóság sorsa is megpecsételődött. Megindulnak - a zsidóságról beszélek - a deponálások. Tulajdonképpen az egész vidéki zsidóságot deportálják. Ma néhány egzakt szám van a birtokunkban. Hozzávetőlegesen több mint hatszázezer magyar zsidó esett a második világháborúban - a különböző korabeli diszkriminációs intézkedések következtében - áldozatul. Mártírokká váltak, hiszen korra és nemre való tekintet nélkül, állati kegyetlenséggel ölték meg őket A budapesti zsidóságot nem deportálták, hanem gettóba zárták. Az elmondottak következménye, hogy a mai Magyarországon a zsidóság többsége Budapesten él. A vidék zsidóságát jórészt kiirtották. Most főleg a nagyobb városokban, tehát Szegeden, Pécsett, Győrött, Miskolcon, Debrecenben él kisebb pár száz lélek. A közepes nagyságú városokban pedig tízes nagyságrendben élnek zsidók, falvakban pedig időnként és jielyenként egy-egy. Ez természetesen több olyan lépést von maga után, melyek döntő módon meghatározzák a mai magyarországi zsidóság problémakörét. Ezek közül az első a második világháború után a tulajdonunkból elkerült épületek - köztük gyakorló rabbi számára leginkább a zsinagógák - elvesztése fáj. Ezeket jelentős részben eladták. Nem önös érdekből, hanem egyszerűen azért, mert nem tudták a közösségek fenntartani. Az viszont már komoly probléma - és ebben talán az eladó is, meg a vevő is hibás volt -, hogy nem határozták meg pontosan, hogy mi legyen ezeknek az épületeknek a sorsa. Nincs olyan vallási törvény, amely tiltaná a zsinagógák eladását, de íratlan törvény van használatukra. Ha az épületet a zsinagógái funkció megszűnése után arra használják, hogy tovább éljen a zsinagóga "eszmeisége”, az az egyetemes gondolatkör, ami a kultúrát, az emberek szolgálata iránti kötelességet testesíti meg, ebben az esetben valamilyen módon folytatódhat az előbb kifejtett folyamat Erre a rengeteg negatív példa mellett több pozitívat is említhetek. így például a bajai klasszicista zsinagóga, eredeti állapotába visszaállítva városi könyvtárként működik. A másik a XVIII. század végi késő barokk stílusban épült apostagi zsinagóga, amely népházzá alakult tehát valamilyen módon folytatja hivatását. Sajnos, a negatív példák egész sorát említhetném. Raktárnak, tárháznak, s hadd ne soroljam tovább, hogy mire nem használják a zsinagógákat pedig a zsinagógaépítészet szerves része a magyar építészettörténetnek, s az európai építészet fontos eleme. Tehát nem zsidókérdésről, kizárólag zsidó építési problémáról van szó, hanem az egész magyar kultúra értékeinek megőrzéséről. Ugyanilyen jellegű gond a zsidó temetők megőrzése, hiszen ebben az országban pillanatnyilag mintegy ezerháromszáz elhagyatott temető van. Azért elhagyatott mert az ottani közösség tagjait megölték, nincsenek ott hívek, akik gondoznák a sírokat. Következésképpen a temetők elhanyagoltak, lopják az ottani sírköveket. A rendőrség meg tehetetlen. így aztán illetéktelen kezekbe kerülnek a nagyon értékes sírkövek, gyakoriak a velük való visszaélések. A legnagyobb probléma számomra - a rabbi szólal meg belőlem - az egésznek a kegyeleti gondolatköre. És megszólal belőlem a művészetért a művészettörténetért aggódó ember, hiszen ezek a sírkövek egy kultúrának a hordozói - mégpedig nemcsak formájukban és minőségükben, hanem kirajzolódhat belőlük egy adott kor története is. Mindez igaz Szolnok megyében is.- Tapasztalatai szerint növekvőfélben van-e Magyarországon az antiszemitizmus?- Nincs olyan szeizmográf, ami mérni tudná, hogy nagyobb mérvű-e ma az antiszemitizmus, mint ami volt az utóbbi negyvenöt esztendőben. Egy biztos: nyíltabb. Mivel van ez összefüggésben? Nyilván az átmenet állapotával, amikor az újságok belső kontrollja megszűnt, vagy részben megszűnt. Kétségen kívüli tény, hogy a sajtóetika ma még nem az, amit szeretnénk. Olyan erők is hallatják hangjukat, melyekről nem tudni - hiszen ez nem mérhető -, hogy milyen mélységű közösségi véleményt tükröznek, hogy egyéni hang-e, avagy szélesebb körű a napvilágot látott publikáció. Nem tudom elfogadni, hogy Magyarország antiszemita ország. Ilyen nincs. Lehetnek viszont antiszemita csoportok, antiszemita emberek - nem is kevesen -, de ezek hangjának erőssége mindig az adott ország demokráciájától függ. így van ez nemcsak a zsidókérdésben, mert az ellenségeskedés ugyanúgy vonatkozhat szerbekre, románokra, szlovákokra, cigányokra és így tovább, tehát a kisebbség és a nagy többség problematikájáról van szó. Ha Magyarországtól elvonatkoztatok és megnézem a világ nagy, demokratikus országait, akkor azt látom, hogy máshol is van kisebbségi probléma. Tessék belegondolni: Spanyolországban, Belgiumban, de egy adott ország demokratikus jellegéből adódik, hogy ezeket a problémákat a demokrácia határain belül próbálják szabályozni. Nincsenek, vagy legalábbis ritkák az olyan kilengések, melyek fizikailag vagy szellemileg sértenék vagy rongálnák a kisebb közösségek autoritását. Nem biztos, hogy szereti egy adott többség az ottani kisebbséget, de elfogadja, hogy ott van, s megpróbál vele együttélni. Nos, Magyarországon az antiszemitizmus kérdése, amely engem mint magyarországi zsidót elsősorban érint, azt hiszem, az előbb elmondott elméletnek a következménye. Megítélésem szerint a kivezető út a demokrácia. Az antiszemitizmus diktatórikus eszközökkel való elfolytása egy lehetőség. A diktatúrát azonban senki nem fogadja el és senki nem szereti. A demokráciába való átmenet viszont kifejlesztheti az előbb elmondott vadhajtásokat, jogsértéseket, melyek beárnyékolhatják a demokrácia megteremtésének lehetőségét. Óriási türelemre, toleranciára van szükség a többség részéről. A kisebbség részéről pedig vigyázni kell arra, hogy ne legyen túlkompenzált érzékenysége. Mindezek persze csak elméletek. Annak a zsidónak, akinek a családját kiirtották, akinek mindenkije és mindene odaveszett, s azután az ötvenes években kitelepítették, hadd ne mondjam tovább, és most megint hall ilyen meg olyan hangokat, azt kell mondanom, hogy jogos a félelme. Megalapozott az aggodalma és a rettegése, mert nem egy egészséges húsz-harmincéves ember fizikumával és idegrendszerével kell gondolkoznia, hanem azzal a történelmi háttérrel, azzal a történelmi miliővel, amiről beszéltem. Nem lehet egy részt kiragadni az egészből, csak összefüggésben mérlegelni, és - ezt talán nem nekem, a rabbinak kellene mondanom, hogy milyen tapintattal kellene viszonyulni egy ilyen, egész életében vegzált, megpróbáltatásokat és szenvedéseket átélt emberhez.- Ml a véleménye egyes vezetők vallási vagy faji alapon történő megítéléséről?- Az, hogy egyesek egy egész közösséget ismételten bűnbaknak kiáltanak ki, hogy egyes embereknek, akiknek semmi közük nem volt a zsidósághoz, azoknak a cselekedetéből általánosíthatnak és a zsidóságra nézve következtetéseket vonhatnak le, ez egyszerűen történelmi anakronizmus. És ha valamelyikőjük súlyos hibákat vétett, rögtön azt mondják, azért követte el azokat, mert zsidó. De ha ugyanakkor más gyökerekkel rendelkező munkatársa követ el valamit, akkor a gyökereket nem említik. Csak akkor, ha zsidó az illető. Miért? Tekintsünk el a nevektől. Például, valaki egy adott korban bűnöket vagy hibákat követett el; megkérdőjelezendő, hogy mennyiben vállalta fel a zsidóságot? Vallási alapon? Járt a zsinagógában? Soha! Nemzetiségi alapon? Soha nem vallotta magát zsidó nemzetiségűnek. Akkor csak azért zsidó, mert valamelyik őse, rokona az volt? Ez tehát borzasztóan hibás megközelítési mód és zsákutca! Minden társadalmi krízisnél és gondnál - ez történelmi tapasztalat - fellelhető a bűnbak-effektus. Ennek a magyarországi zsidóság, meg Európa - főleg Közép- és Kelet-Európa történelmében klasszikus hagyományai vannak. Ilyenkor mindig és mindenért a zsidók felelősek? Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van! Közgazdászok, történészek, politológusok, szakemberek nagy történelmi rálátással tudják megállapítani, hogy ki, mi a felelős, és miért. Eddig soha nem lehetett bebizonyítani, hogy valamiért a zsidóság összessége lett volna a felelős. A tárgyilagosság szükségszerűen lesz a jövő záloga. Előítélet és félelem nélkül élni - ez az "útlevél" a XXI. századhoz közeledve.- Köszönöm a beszélgetést. Simon Béla Emléktábla-avató és választási nagygyűlés Jászberényben Mementó a kisgazdák egykori főtitkárának Látványos választási programot szervezett tegnap délután Jászberényben a Független Kisgazdapárt. Elsőként Kovács Bélának, a párt 1945-47 közötti főtitkárának, akkori földművelésügyi miniszternek az emléktábláját leplezték le ünnepélyes külsőségek között. A márványtábla annak a városközpontban lévő épületnek a falán kapott helyet, ahol a kisgazdák vezéralakja utolsó börtönéveit töltötte. Életútjáról, példamutató politikai tevékenységéről Vörös Vince, az FKgP elnöke beszélt a kortárs hitelességével. Kovács Bélát hét társával együtt Rákosi Mátyás szovjet közreműködéssel 1947-ben tartóztatta le koholt vádak alapján, noha a parlament megtagadta kiadatását. A koncepciós per végkimenetele már nem lehetett kétséges: kilencéves szibériai fogságra ítélték, ahonnan 1955-ben, Sztálin halála után a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével került haza, de honi földön még 2 évig újra cella várt a testileg és lelkileg meggyötört emberre. 1956 áprilisában szabadult, s bár a forradalom eseményeit még megélte, az elhatalmasodó kór 1959-ben végzett vele. Ezt követően a Független Kisgazdapárt választási nagygyűlésére került sor a Déryné Művelődési Központban. A termet teljesen megtöltő hallgatóság vastapssal fogadta a pódiumra szónokként fellépett Vörös Vincét. A kisgazdák elnöke beszéde bevezetőjében leszögezte: büszkeséggel töltheti el a szervezet minden tagját, hogy 1989 őszén újjászerveződve, szinte elsőként szálltak szembe a kommunista hatalommal. Zömében idős fejjel indultak el azon az úton, amelynek célja: hátuk mögött hagyják az eddig sok-sok embertelenséget és megaláztatást hozó 40 esztendőt. Hitet adott számukra a becsületes magyar emberek sokasága, akik egy szebb, boldogabb jövőre várnak. Vörös Vince a párt programját ismertetve részletesen foglalkozott a földkérdéssel. Mint kifejtette: mostanában az a vád éri a kisgazdákat, hogy a földek azonnali visszaadással kapcsolatos elképzelés csupán szélhámosságnak minősíthető, kortesfogás. Erre az a válaszunk - mondotta nagy tetszésnyilvánítás közepette -, hogy a szélhámosság már az 1950-es években megtörtént, amikor a Rákosi- diktatúra alatt 650 ezer magyar parasztot fosztottak meg földjétől, küldtek börtönökbe és intemálótáborokba. Az egykori tulajdonosoknak igenis vissza kell kapni jogos jussukat, vagy pedig törvényes örököseik dönthessenek az őket megillető földekről - hangoztatta. /lazányi/ Vörös Vince elnök a Független Kisgazdapárt nevében helyezte el koszorúját az emléktábla alatt ígérgetés» nélkül Hogyan is állunk hát a kommunisták agyagba döngölésével? Miként látja a képviselőjelölt a Fidesz koalíciós lehetőségeit? Milyen oktatási rendszert tervez a szervezet, és miért tartja indokoltnak a kamatadót? - e kérdések, sok mással egyetemben, a Fiatal Demokraták Szövetsége /Fidesz/ választási gyűlésén hangzottak el vasárnap este Szolnokon, a Csanádi körúti iskolában. A megye 4. számú választási körzetében dr. Lévai Anikó ügyvédnőt indítja jelöltként a szövetség, vele találkozhattak, s az ő programját ismerhették meg az érdeklődő polgárok. A képviselőjelölt érdekes politikai térképet vázolt fel hallgatói előtt, természetesen oly módon, ahogy azt ő szervezete látja. A politikai palettán szép számmal feltűnt "kívánós" és "ígérgetős" pártokról elmondta, hogy a felelőtlen, de kétségkívül hangzatos ígéreteket pusztán a választási retorika eszközeinek tekinti, s e szóvirágok mögött nagyon kevés valós esélyt lát. E szervezetek szerinte a választások után vagy "leszállnak a földre", vagy hatalmasat buknak. Az ügyvédnő mindenesetre ezen a fórumon is megerősítette a korábban már hallott Fidesz-álláspontot, miszerint a szervezet az új időszakban a politikai lelkiismeret szerepére vállalkozik: parlamenten belül vagy kívül, de a pártok fejére szándékoznak olvasni a levegőbe pufogtatott és nem teljesített ígéreteket. Az est szótárából viszont hiányoztak a szociális demagógia jól ismert, elcsépelt közhelyei, és ez bizony némi visszatetszést is keltett a hallgatóság soraiban. Lelkűk mélyén talán ilyeneket vártak volna a választók az egyik legradikálisabb ellenzéki szervezet választási gyűlésén. Nem ígért dr.Lévai Anikó sem gyors adócsökkentést, sem új földosztást, még csak azonnali nagy béremeléseket sem, ahogy ez már választási kampányban egyébként szokás. A föld körül zajló vitákkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy szervezete nem lát lehetőséget az "új földosztásra", a "földet viszsza" jelszót pedig komolytalannak tartja. Az egyik választópolgár bátornak nevezte azokat, akik ma képviselőjelöltként személyesen ki mernek lépni a politikai küzdőtérre. Ez a "játék" a mi korosztályunk és gyermekeink bőrére megy - válaszolt a jelölt -, ezért ott a helyünk, ahol a jövő döntéseit meghozzák. Zárszónak sem volt rossz ez az összegzés. Szabaddemokrata vasárnap délután Tiltakozó levél A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének küldöttközgyűlése és a Mezőgazdasági Szövetkezetek és Termelők Országos Szövetségének elnöksége levélben tiltakozott Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettesnél, Hütter Csaba mezőgazdasági miniszternél és Vissy Ferencnél, az Árhivatal államtitkáránál, mert - véleményük szerint - nem váltották be a Péter-Pál-napi aratási tüntetés idején tett ígéreteiket. Nem számoltatták el Gabonatrösztöt, nem alakítottak ki a világpiachoz igazodó gabonaárakat, nem számolták fel a mezőgazdaságot kihasználó monopolszervezeteket. A nyári ígéretek helyett a mezőgazdaságban felhasznált anyagok árai tovább növekedtek. A levélírók szerint a címzettek "elszabotálták" azt, az átalakulási törvényben megadott lehetőséget, miszerint az élelmiszeripari vezetők korszerűtlen gazdasági szervezeteiket új - például kft. - formában tegyék életképessé. Tegnap 17 órakor Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nagyterme megtelt azokkal az érdeklődőkkel akik a Szabad Demokraták Szövetségének választási műsorára voltak kíváncsiak. A program házigazdái Hortobágyi Zoltán, és Fodor Tamás képviselőjelöltek voltak. A népszerű énekes Bródy János dalai után a hat országgyűlési képviselőjelölt "lépett a színre". A házigazdák mellett helyet foglaló vendégek, dr.Kiss Zoltán, dr Juhász László, Árvái Gyula és Tolnai Antal egy jelképes vizsgabizottság kérdéseire adtak szellemes és csattanós válaszokat A show résztvevői sokakban élő talányokat oldottak meg szabaddemokrata módon. Mik a legképtelenebb pletykák, amiket magáról hallott? Kaptak-e névtelen leveleket? Kinek imának levelet? Fél-e a rendőröktől? Melyik országban élne szívesen? A villámkérdésekre adott általában frappáns válaszokat tapssal jutalmazta a publikum. A pergő ritmusú műsor kissé lelassult amikor személyre szabott, a rendszerváltásra vonatkozó kérdések következtek. A képviselőjelöltek ekkor alaposabban fejthették ki nézeteiket Szóltak a jelenlegi oktatás- és művelődéspolitika megreformálásáról, a lehetséges koalíciós partnerekről - Fidesz, kisgazdák, szoedemek -, a nyugdijak igazságos elosztásáról, a Varsói Szerződés jövőjéről, pártjuk főbb gazdaságpolitikai elképzeléseiről. Kitértek a béremelésekre és az infláció problémájára is. Az előbbi témában gazdasági válságövezetek kijelölését szorgalmazták, az utóbbi elleni küzdelmet az SZDSZ legfőbb céljaként jelölték meg. A kérdésekre adott válaszokból a hallgatók eldönthették magukban azt hogy a színpadon szereplők vajon megállnák-e helyüket az Országgyűlésen is. Mint a bevezetőben elhangzott éppen ez volt a választási gyűlés egyik célja. Bródy János kedvelői a program második részében újból találkozhattak kedvencükkel. SzZ.
