Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-08 / 33. szám

1990. FEBRUÁR 8. Néplap A Mátraalja egyik legnagyobb oltványkészítő mezőgazdasági nagyüzemében, a nagyrédei Szőlőskert Terme­lőszövetkezetben megkezdődött a szőlőoltványok készítése. A téli időszak alatt 30 fajtából másfél millió szálat oltanak, iskoláznak, osztályoznak az olt vány készítéssel foglalkozó dolgozók. A közös gazdaság saját hálózatán keresztül értékesíti a szőlőoltványokat. /MTI fotó: H. Szabó Sándor/ A MESZI első sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) igazán készültünk fel, sokan lebe­csülték a bajt. Okai között szerepel az is, hogy nálunk tömeges leépí­tések nem voltak, a közvélemény egy része a munkanélkülieket tart­ja hibásnak, sokan azonosítják őket a lumpenekkel, holott köztük egyetemet végzettek is vannak. A MESZI megtett minden tőle telhetőt a helyzet enyhítésére. A tanácsok részvételével folyik a munkahelyteremtés. Ahogy egy kérdésre adott válaszból megtud­tuk, itt is találunk jó és rossz pél­dákat. Országosan, de itt a megyé­ben is kevésbé halad előre az ügy. Mint a későbbi vitából kiderült, itt az alapvető gond az, hogy a mun­kahelyteremtés összefügg az or­szág gazdasági helyzetével. Mert hiába jött létre a múlt évben a me­gyében mintegy 300 új munka­hely, ha közben legalább ugyan­ennyi megszűnt. A vállalkozói kölcsön igénybevételénél már biz­tató képet vázolt fel beszámolójá­ban az előadó. Az idén 400 ezer forintra emelt újrakezdési kölcsönt már a múlt évben is egyre többen vették igénybe, de az idén január­ban ezen a területen felpörögtek az események. A dilemmáktól persze ez a terület sem mentes. Az igazi munkanélküli nem biztos, hogy igazi vállalkozó, aki pedig vállal­kozni akar és tud, többnyire egyébként sem kerülne olyan hely­zetbe, hogy csak így tudná megol­dani gondjait. A "kény­szervállalkozók" többsége nincs felkészülve a vállalkozásra, alap­vető ismereteik sincsenek meg. Az iroda tesz lépéseket a helyzet meg­változtatásba. A kezdőknek in­gyenes tréninget tartottak például, de a 347 kezdő vállalkozóból csak 20 jelentkezett. A hitel nagysága egyébként sem teszi lehetővé a va­lódi vállalkozások elindítását, hi­szen ebből saját forrás híján tech­nikát, gépeket, berendezéseket be­szerezni nem lehet. A jogos ellen­vetések ellenére, amelyek között az is felmerült, hogy talán nem az iroda feladata lenne a vállalkozá­sok szervezése, az iroda minden tőle telhetőt megtesz ezen a terüle­ten is. Egy kontra négy és fél Az átképzések támogatása szin­tén jó eszköz lehet a gondok eny­hítésére. A feltételek itt is nehezen alakulnak, sok az akadályozó té­nyező. Tantervek, minisztériumi engedélyek hiányoznak az előrelé­péshez. Korábban egy regionális átképzési központ terveiről volt szó a megyében, amely a világ­bank által meghirdetett feltételek teljesíthetetlensége miatt nem itt létesül. Ehelyett most egy nyugat­német oktatási céggel folynak tár­gyalások, oktatási vegyes vállalat létrehozásáról. Egyelőre a feltéte­lek megteremtése van napirenden. A jelenlegi állapot szerint a mező­túri főiskola vagy a MÁV Jármű­javító egyik üzemcsarnoka jöhet számításba. Itt az iroda is kipróbál­hatja saját vállalkozóképességét, hiszen szintén be akar szállni a vállalatba. Sok feltétel hiányzik még, köztük anyagiak is, de gyor­san kell lépni. Remélhetőleg a me­gye nem fogja elszalasztani ezt a lehetőséget. Az átképzés jelentő­ségét az iroda munkatársa úgy ér­zékeltette, hogy rámutatott: amíg nyugaton egy ember átlagban négy és fél szakmával foglalkozik élete során, addig nálunk egy szakma az egész életpályát megha­tározta. Az eredmény ismert. A munkanélküli-segély csak tü­neti kezelés. A múlt évben 7-800- an vették igénybe. Ez január első hetében százötvennel nőtt, de újabb igények sokaságát kell elbí­rálni. Az országos átlaghoz képest sok a 30 év alatti igénylő, akik között sajnos nagy számban talál­hatunk képzetlen, esetenként anal­fabéta fiatalembert. Átlagban 3-4 hónapig veszik igénybe a nem túl magas, átlagosan4000-4300 forint körüli segélyt. Ennél 15 megyében magasabb a segélyek átlaga. Volt aki csak 770 forintra volt jogosult! A legtöbb jóváhagyott segélyezett Karcagon található, 213 fővel. A segélyezettek közel fele segéd­munkás, de a 60 százalékot is eléri Karcag és Törökszentmiklós. Har­maduk középiskolai végzettséggel rendelkezik, míg 6-8 százalék egyetemi diplomával. A leginkább veszélyeztetett ágazatok sorrendje pedig így néz ki: az agrárszféra, építőipar, vízügy és vegyipar. Közhasznú munkavégzésre ebben az évben 350 főnek lesz lehetősé­ge. Ez tizenöt települést érint, Kunszentmártonban állítólag már ehhez is protekció kell. Kritikus körzetek Az irodát a múlt évben 14 ezer ember kereste meg, ami a többszö­ri visszatéréseket is figyelembe véve 27 ezres forgalomnak felel meg. Az év első hónapjában ez a szám is jelentősen nőtt, az előző évhez képest 75 százalékos a nö­vekedés. Ugyanakkor az üres állá­sok száma 2600-ról januárra 1900- ra esett vissza. Az üres munkahe­lyek 60 százaléka Szolnokon van, de itt is gond ezek összetétele. Ha hivatalosan nem is tekinthető kri­tikusnak, itt már akként kezelik Ti­szafüred és Kunszentmárton kör­nyékét, Karcagot, Tiszabőt és Ti- szaburát. A hátrányos helyzetű ré­tegek száma a fenti gondokkal együtt nő. Akiken a legkevésbé tudnak segíteni, azok a szakkép­zetlenek, börtönviseltek, alkoho­listák, megváltozott munkaképes­ségűek, nyugdíjasok, a többször munkahelyet változtatók. Ezek egy része a segélyekből is kiesik. A fentiek tehát hatalmas felada­tot rónak az irodára. Rossz körül­mények között, egy-egy irodának napi 160-190 embert kell ellátnia. Erre jelenleg nyolc kirendeltségük és harmincöt emberük van. Ebben az évben három irodát szeretnének létesíteni, Martfűn, Kunhegyesen és Jászapátin. A legelőrehaladot- tabb állapotban a martfűi áll. A megyei tanácson kívül az állam és esetenként a helyi tanácsok támo­gatják őket anyagilag. Probléma nélkül természetesen ez sem megy ma. A tanácsoknak egyre keve­sebb a pénze, sőt van olyan tanács, amely éppen a MESZI-től szeretne pénzt látni, például bérleti díj for­májában. Ez elég paradox. Fel is tehetjük ezeknek a tanácsoknak a kérdést: mi lesz, ha e miatt be kell zárni egy-egy irodát? A felelős­séget ki vállalja ilyen döntésért? Merthogy a feladatot el kell látni, ez pedig sajnos nem csökken. 200 - 300 ezer? Az irodavezető tájékoztatója itt befejeződött. Élénk eszmecsere kezdődött, amelyekből csak a leg­fontosabb gondolatokat emelhet­jük ki. Az iroda tevékenységét nem magányos farkasként végzi. Kapcsolatban van a tanácsokon kí­vül a VOSZ-szal, a bankokkal és más szervezetekkel is. Az újrakez­dési kölcsönnel kapcsolatban el­hangzott, hogy az OTP-vel nehe­zebb, az igazi bankokkal, így az OKHB-val, a Budapest Bankkal, az MHB-val már könnyebb ügyle­teket kötni. Ez nem azt jelenti, hogy könnyű, hiszen az anyagi hátteret ott is megvizsgálják. A MESZI szerint jobb lenne, ha a vállalkozás milyenségét vizsgál­nák inkább. A megyei tanács kép­viseletében dr. Ábel József, osz­tályvezető-helyettes elmondta, hogy a tanácsnak igen kevés lehe­tősége van a veszélyeztetett térsé­gek megsegítésére. A helyi forrá­sok mellett a központi foglalkozta­tási alapból lehet támogatni a mun­kahelyek teremtését. Segítséget je­lent az is, ha a fejlesztéseket ide irányítják. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az említett alap forrásaira minél hamarabb pályázzanak, ne­hogy elfogyjon a pénz. Elhangzott az is, hogy ebben az évben az iroda adatai szerint Szolnokon 3-400 fő­nyi leépítéssel lehet számolni. Ugyanez Jászberényben 200-300, Karcagon 150-200, Mezőtúron 100 fő, de ennél kisebb létszámok leépítése máshol is! várható. Az ér­tesülések nem tekinthetők hivata­losnak, ez is tükrözi többek között a vállalatok bizonytalan helyzetét. Országos információjuk nincs, ha lenne sem tudnának mit kezdeni vele, mert a munkaerőt ma igen nehéz megmozgatni. Azt sem tud­ja senki, hogy ténylegesen mennyi a munkanélküli. 20 ezer - 30 ezer? Mennyi lesz? 200 ezer, 300 ezer ebben az évben? Megannyi kér­dés, amire nem biztos, hogy a ME- SZI-nek kell válaszolni. Füle István ÚTTÖRŐSZÖVETSÉG HEGYEN-VÖLGYÖN A társadalom gyermekszervezete- Vannak még úttörők? - kérde­zett vissza hitetlenkedve az utazási iroda alkalmazottja, amikor a ta­nárnő befizetett a kirándulásra. Az esetben sajnos nincs semmi meglepő. A szülőkön kívül más alig tud valamit a negyvenegyne- hány éves szövetség jelenéről, esé­lyeiről. Felröppent olyan hír is, mi­szerint megszűnt a szervezet. A kompromittáló információt a na­pokban egy csillebérci tájékoz­tatón cáfolta Germánné dr. Vastag Györgyi, a Magyar Úttörők Szö­vetsége főtitkára. A hétszázezer tagot számláló szervezet háromezer-kétszáz úttö­rőcsapatot képvisel. Előrelátható­an csökken a mozgalom munkájá­ban résztvevő gyermekek száma, de ez nem jelenti azt, hogy a csa­patokból is kevesebb lesz. Egy is­kolában ugyanis akár több közös­ség is alakulhat. Nem kizárt a lakó­helyi szervezetek létrehozása sem. A taglétszám a tevékenység tartal­mi vonásai mellett másodlagos - vallják a vezetők. A méretek he­lyett lényegesebb a színvonal ja­vulása. A mozgalom irányítói keserűen veszik tudomásul, hogy az ország hét év alatt képtelen volt meg­emészteni: 1983 óta már nem az MSZMP gyermekszervezeteként működtek, és azóta a KlSZ-szel is csak anyagi kapcsolatot tartottak fenn. (1990. január 1. előtt az ifjú­sági szövetség költségvetéséből gazdálkodtak.) A társadalom gyermekszerve­zete tavaly 42 millió forintból pró­bálta céljait megvalósítani. Ennyit lehetett a megyék és az úttörőcsa­patok között szétosztani. A felsze­letelhető kenyér itt is kisebb, az iskolások szabadidős tevékenysé­gének támogatására már csak mor­zsák maradnak. A MUSZ Szolnok Megyei Szervezeténél a héten ha­tároztak az első negyedévi költ­ségvetés felosztásáról. A kiporció- zott pénz csak a létfenntartáshoz elég, jóllehet hatra csökkent a füg­getlenített vezetők száma. Az úttörőszövetség szekere azonban nemcsak emiatt a "forin­tos" kerék miatt döcög. Optimális működési feltételek mellett is szükség van olyan felnőttekre, akik nem sajnálják a gyermekekre fordított időt.- Nem az a baj, hogy az iskolá­sok nem akarnak úttörők, kisdobo­sok lenni - mondja Görömbei Zol­tán megyei úttörőelnök -, sokkal inkább az, hogy manapság keve­sebb a felnőtt vállalkozó. Ezen sem lehet csodálkozni. Ez a feladat immár nem kötelező a pedagógu­sok számára. Az energiából pedig másra is kell tartalékolni. Az úttörőszövetség átmeneti ál­lapotban van. Ha sikerül a talpára állítani a szervezetet, akkor műkö­désének alapja a csapatok munkája lesz, melyek területi elven vagy tevékenységi körök szerint tarthat­nak fenn egymással összekötte­tést. Ha az előbbi kapcsolati for­mát vizsgáljuk, akkor megyénk­ben tíz vonzáskörzetet kell fi­gyelembe venni jelenleg. Nem ki­zárt újak alakítása sem. Az utóbbit nézve pedig megyénkben is meg­figyelhető a feldatokhoz igazodó tagozódás. Már nálunk is léteznek hagyományőrző csapatok; orszá­gos szervezet részeként műkö­dik a - vízi sportokat kedvelő gye­rekeket összefogó - flotta. A belépés önkéntessége most kulcskérdés. Megszűntek a kény­szerítő eszközök. A programokon, az úttörővezetők személyén mú­lik, mennyire képesek vonzóvá tenni az úttörőéletet. Ennél is lé­nyegesebb: egyik párt politikájá­nak sem kiszolgálói, nem kíván- • nak el- és lekötelezettjei lenni egyik szervezetnek sem. Úgy sze­retnének a jövőben politizálni, hogy a gyerekekben kialakuljon egy olyan készség, melynek segít­ségével értelmezni tudják a körü­löttük zajló társadalmi folyamato­kat. Erkölcsileg viszont támogat­ják azokat a képviselőjelölteket, akik programjukban kifejezik: va­lós támogatásra van szüksége azoknak a családoknak, melyeket súlyosan terhel a gyermeknevelés költsége; gyermekközpontú, önál­ló, szabad, működőképes iskolák­ra van szükség; nagyobb figyelmet és hatékonyabb intézkedéseket ér­demel a gyermekek esélyegyenlő­ségének elősegítése; a gyerme­keknek védettséget nyújtó közren­det és közbiztonságot kell teremte­ni. Jelenleg is dolgoznak MDF, MSZP, MSZDP, MSZMP-tag út­törővezetők. Igénylik a pártok se­gítségét. Egyelőre azonban úgy tűnik, a gyerekek ügyénél fonto­sabb dolgok kötik le a figyelmü­ket... Az országban sajnos már előfor­dult, hogy az iskola vezetése lehe­tetlenné tette az úttörőcsapat mű­ködését. Pedig az egyesülési tör­vény és az oktatási törvény értel­mében gyermekszervezeteket nem lehetkitiltani az iskolákból.- Én nem tudok ilyen összefér­hetetlenségről - jegyzi meg a me­gyei úttörőelnök - igazából az is­kola érdeke, hogy beengedje a gyermekszervezeteket az intéz­ménybe. Szabadidős programokat szerveznek, sajátos eszközeikkel közéletiségre nevelhetnek. Termé­szetesen a cserkészek sem zárha­tók ki az iskolákból. A megyében 124 úttörőcsapat van. Ezidáig mindössze egy szűnt meg, ez a szolnoki Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola úttörőcsa­pata volt. Remélhetően a jövőben nem kí­vülállók döntenek az úttörőmoz­galom fennmaradásáról, mint haj­dan a cserkészmozgalom felszá­molásáról. Létjogosultsága vagy életképtelensége csak a szövetsé­gen és tagjain múlik. Sz.Z. Nemcsak lövik, de nevelik, őrzik is a vadat (Folytatásr az 1. oldaloról) rodó élőhelyeket pótolják, vadbú- vó helyeket alakítsanak ki, de az ott vetett kukorica, köles, napra­forgó az állatok etetésére is szol­gál. Hatvan mázsa kukoricát taka­rítottak be tavaly, amit azért 270 mázsa szemes kukoricával ki kel­lett egészíteni, és 80 mázsa lucer­nát is vásároltak, hogy télen a nyu- lakat, őzeket ellássák. Az október közepétől január vé­géig tartó vadászati szezonban 17 alkalommal rendeztek vadászatot. Aki ezek nagy részén jelen volt, az puskavégre kaphatta az őt megille­tő vadászrészt (kompetenciát), a 60 fácánt. Márpedig Jákóhalmán a példás közösségi hangulat követ­keztében nagy létszámú vadásza­tokat szoktak tartani, és átlagosan 54 részt így is hazavittek a tagok. A november végén 5 külföldi részvételével rendezett egynapos fácánvadászaton 1081 fácán került terítékre, de az elmúlt 5 év során volt úgy, hogy 2 nap alatt 3100-at lőttek. Élő nyúlból 9 nap alatt 1273-at fogtak be, volt azonban korábban 1800 is a zsákmány. Mintegy 400-ra becsülik a 20-50 hektár nagyságú öt erdőben és a környéken az őzállományt, mely­ből tavaly 25-öt lőttek ki. Sérelme­zik azonban a differenciálás nélkül tiltó rendelkezést, mely szerint hi­ába dolgoznak eredményesen, és vadásznak hibapont nélkül, csak 250 grammal kisebb trófeás bakra lőhetnek. A tavaly 5 és fél millió forinttal gazdálkodó Béke Vadásztársaság a megyei intézőbizottság értékelé­se alapján a vadgazdálkodásban 1985 óta minden évben a megye legeredményesebb társasága volt (a megye pedig rendszeres dobo­gós az országos összehasonlítás­ban). Az öt év során elnöki teendő­ket ellátó Fejes Sándor szerint ezt nem lehet csak a kedvező adott­sággal magyarázni, mert a 48 tag (közülük 16 nem helybeli) áldo­zatkész, lelkiismeretes munkája nélkül nem tudnák azt hasznosíta­ni. Összetartozásukat a társadalmi munkákon túl (újraépítették a skét- pályát, toronykakas-pályát készí­tettek, betonoztak, kiállítást ren­deztek) egységes vadász- és ün­neplőruha készítésével is kifeje­zik. A kompetencia egy részének felajánlásával pedig idén télikabá­tot varratnak valamennyi tagnak. A napokban tartott évadzáró közgyűlésen értékelték az elmúlt 5 évet, alapszabályt fogadtak el, majd újraválasztották az intéző, a fegyelmi és az ellenőrző bizott­ságot. A vadásztársaság elnöke Teijéki Béla lett. - Ip ­Több megyei vállalatot, üzemet érzékenyen érintett a szocialista exportpiac befagyasztása. Hiszen egyik napról a másikra nem tudtak, tudnak átállni. A Ganz Danubius Hajógyár tiszafüredi gyára annak ellenére, hogy az utóbbi években mérsékelte szocialista exportját, gondokkal küzd. A Kereskedelmi Minisztérium kérésére múlt évi kiszállítását erre az évre ütemezte. Vesztére, mert az elkészült darukat csak külön engedéllyel exportálhatja. Fotó: T.Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom