Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

4 Néplap 1990. FEBRUÁR 28. Képviselőjelöltek a megye 1. számú választókerületében Dr. Kis Zoltán Szabad Demokraták Szövetsége Kókai Rudolf független jelölt A Szabad Demokraták Szö­vetségének képviselőjelöltje a Felső-Jászságban. Jászberényi születésű, 36 éves, nős, két gyer­meke van. Jogi egyetemet vég­zett Szegeden, jogtanácsosként dolgozik a jásztelki Tolbuhin Tsz-ben. Az SZDSZ jászberényi szervezetének egyik alapítója, ügyvivője.- Az SZDSZ köztudottan a de­mokratikus ellenzék örököse. Hogyan került épp ezzel a szer­vezettel kapcsolatba?- A szamizdat irodalom, a Be­szélő folyóirat eljutott hozzám. Érdekeltek, politikai nézetem­hez közel álltak azok a dolgok, amiről ezekben olvastam. Az SZDSZ megalakulásáról megje­lent elvi nyilatkozattal szinte egyidőben, 1988 őszén kapcso­latba kerültem dr. Demszki Gá­borral, Rajk Lászlóval, dr. Danis Györggyel. Belépni 1989 tava­szán sikerült, utána kezdtük el barátaimmal a helyi szervezet létrehozását.- Mit várhatnak Öntől a vá- lasztópolgáfok, ha mandátum­hoz jut?- Az SZDSZ programpárt. Ki­dolgozott koncepciónk van, amit következetesen szeretnénk meg­valósítani. Ez itt a Jászságban is kézzelfogható lesz. Meg kell te­remteni a Jászság önállóságát, a megyerendszer lebontását, a he­lyi önkormányzatok kialakítását. Ez óhatatlanul személycserékkel jár. A tisztségviselőkre, bizo­nyos politikai beosztásban dol­gozókra vonatkozik ez. A szak­emberekre nagy szükség van. Szaktudásukat kiteljesíthetik, csupán lojalitást kérünk tőlük. Tehát félelmet nem akarunk kel­teni! Viszont a pártállam vezető­inek, ha visszaéltek hatalmuk­kal, szembe kell nézniük azzal, hogy elszámoltatjuk őket. Nem az SZDSZ, nem is a pártok, ha­nem a független bíróságok. S ha törvénybe ütközőt követtek el, bizony vállalni kell a büntetést. Ez az alfája és ómegája a rend­szerváltásnak.- Mi várható a gazdaság élet­képessé tételében?- A magántulajdon túlsúlyá­nak megteremtésére törekszünk. A Jászságban döntő lesz a mező- gazdaság átszervezése. A téesze^ két nem akarjuk szétverni, de le­hetőséget kell biztosítani a pa­rasztságnak önálló földtulajdon megszerzésére.- A jelenlegi telekkönyvi álla­potokból indulunk ki. A föld sza­bad forgalmát, valódi szövetke­zést hirdetünk. Az állami vállala­tok magántulajdonba kerülése kis részben közvetlen dolgozói tulajdonba adásával, nagyobb részt biztosítótársaságok, alapít­ványok, szövetkezések révén képzelhető el. Fontos, hogy a gyárak irányí­tói és tulajdonosai szétváljanak. A vidék esélyegyenlőségéért is sokat kell tennünk. Elsősorban a helyi önkormányzatoknak kell lehetőséget biztosítani. A vállal­kozásbarát, liberális adórendszer az egyik kulcsa ennek. A város, a falu fejlesztését az adók helyi felhasználása segítse. Az önkor­mányzatok adókedvezmények­kel is támogassák a településen élők munkalehetőségeit bővítő kis- és középvállalkozások szü­letését.- Tehát szabad vállalkozást minden téren?- Nem egészen. Vannak, lesz­nek állami feladatok. Például a közoktatás, az egészségügyi alapellátás, a szociális gondos­kodás nem lehet csupán a helyi önkormányzat gondja. De az alapellátáson túl érvényesüljön a piac, a versenyszellem. A lakás- helyzet tarthatatlan jelenleg. Az állami építőipar monopolhelyze­tét, árdiktátumát versenyhelyzet kialakításával meg lehet tömi.- Ha bejut a parlamentbe, dön­téseit mi fogja meghatározni, az SZDSZ céljai, a választópolgá­rok elvárásai?- A képviselőnek, akit egyéni választókerületben választottak, pártállásra való tekintet nélkül mindenkit képviselni kell. Elő­fordulhat, hogy az ország érdeke mást fog diktálni, mint a Jászság érdeke. Ez esetben a saját lelkiis­meretem szerint fogok dönteni. Kókai Rudolfot, Jászberény országgyűlési képviselőjét, aki ezt a tisztséget a most következő választáskor is megpályázza, a melegházban, kedvenc kaktuszai között találjuk meg.- Amióta képviselő vagyok, kevés időm jut erre a szép hobbi- ra -^mondja, - de azért kikapcso­lódásra nagyon jó. A mai napo­mat is azzal kezdtem, hogy a fu­tár által hozott kilónyi anyagot tanulmányoztam, s azután jöttem egy kis időre a virágaim közé. Régebben párttag volt, sőt a Hűtőgépgyár üzemi pártbizott­ságának a titkára. Ezek után jo­gos a kérdés:- Miért független jelöltként in­dul?- Régóta figyelem a közélet alakulását, s gyakorlatilag már a múlt év végén arra a következte­tésre jutottam, hogy szükség lesz a következő parlamentben egy villámhárító erőre, amit én a füg­getlen képviselőkben látok. Való igaz, hogy korábban párttag vol­tam, és a jelölések előtt több szervezettel álltam kapcsolat­ban, de hogy úgy mondjam, nem találtunk egymásra, noha akik is­merik közéleti tevékenységemet, azt, hogy rövid három év alatt mit tettem Jászberényért, azok semmilyen kifogást nem emel­hetnek munkám ellen.- Milyen programmal lép vá­lasztói elé?- Úgy hiszem, emelt fővel áll­hatok az emberek elé. Jó érzés volt számomra, hogy a jelölési időszakban több hűtőgépgyári dolgozó megkeresett, s egyetér­tett programom kulcsszavaival, amik a következők: gazdaság, ember, vidék, nemzet. Nagyon fontosnak tartom, hogy rendbe tegyük a magyar gazdaságot. Alapos, nagy műtétre van szük­ség.- A tulajdonviszonyok rende­zését tartom elsődlegesnek, fi­gyelemmel arra, hogy a tulajdon­lás vágya a magyar embert év­századok óta jellemzi. Ezt komp­lexen kell megoldani, nem úgy, hogy ma rendezzük a földügye­ket, holnap a kereskedelmet és így tovább. Máris késésben va­gyunk, az új parlament legfonto­sabb feladatának ezt tartom. Hazánk jellegéből adódóan fejlett mezőgazdaságot és a mel­lé korszerű élelmiszeripart kell létrehozni. Anélkül a mezőgaz­daság csak félkarú óriásnak te­kinthető. Nem szabad, hogy a magyar mezőgazdaságot csak a tokaji bor és a szalámi jellemez­ze a nyugati országokban. Ennél sokkal többre vagyunk képesek. Az ipar fejlesztéséről úgy véle­kedem, hogy magas fokú szel­lemi befektetésre, kevés anyag- és energiaigényes termékek gyártására van szükség. A jövőben nagyon meg kell becsülni a legnagyobb erőfor­rást, az embert. Az utóbbi évtize­dek egyik legnagyobb bűnének tartom az értékrendek felrúgását. Ha ez így folytatódik, lakossá­gunk helyzete orvosi eset lesz. Tapasztaljuk azt is, hogy nagy jövedelemkülönbségek alakul­tak ki, a fiatalok helyzete kilátás­talanná vált. Egyre több nyugdí­jas tengődik a létminimum alatt. Megnyirbálták az emberi jogo; kát. Ezek mind összefüggenek és ezért az új parlament elsődleges feladatának kell hogy legyen egy feszültségi sorrend kialakítása és a legégetőbb gondok orvoslása. Ide tartozik szerintem a személyi jövedelemadó-rendszer megre­formálása. ' Ha megválasztanának, követ­kezetesen képviselném a vidék érdekeit, hogy a kisebb települé­sek lakói ne érezzék másodrendű állampolgároknak magukat, ugyanolyan juttatásokban része­süljenek, mint a fővárosiak. Ami a Jászságot illeti: főleg azért küz- denék, amiért eddig is munkál­kodtam: az egészségügyi ellátás és a telefonhálózat fejlesztéséért, természetesen nem hagyva fi­gyelmen kívül, hogy ennél jóval több gond is van. Nemzeti méretekben gondol­kozva egyetértek a mai külpoliti­kával, az egész magyarság ösz- szefogásával. Egyetértek azzal is, hogy a szovjet csapatok mielőbb hagy­ják el Magyarországot és belát­ható időn belül semleges legyen országunk, és szomszédainkkal, jó viszonyt építsünk ki. Dr. Knorr János független jelölt Dr. Lukács Zoltán független jelölt- Nem szabad elfelejteni, hogy az emberek a munkahelyeken összeszorított foggal dolgoznak. Ennek feloldására elsősorban gazdasági reformokra yan szük­ség, - kezdi a beszélgetést dr.Knorr János, a Hűtőgépgyár jogtanácsosa, aki független, pár- tonkívüli jelöltként indul.- Hogyan akar segíteni az or­szágos és az egyéni gondokon?- A legtökéletesebb piacgaz­daság se szünteti meg a munka- vállalók kiszolgáltatottságát. Hogy piacgazdaság legyen, ah­hoz tőkés is kell, a tőkésnek pe­dig bérmunkásokra van szüksé­ge. Félreértés ne essék, én nem csak á gyárban dolgozókról be­szélek, mert bérmunkás például a rendelőintézeti asszisztens is. Én tehát a bérből, fizetésből, nyugdíjból élők érdekvédelmét vállalom.- Hogyan képzeli el az érdek- védelmet?- Három fő elvem van. Az első az autonómia. Szeretném elérni, hogy az egyén ne legyen kiszol­gáltatott a hatalomnak, hanem szabad akaratából dönthessen. Szűnjön meg például ez a rög- hözkötöttség, amely napjaink­ban igen erős még. Ha valaki munkahelyet, lakóhelyet akar változtatni, legyen rá pénze és lehetősége. A másik elvem a jog- biztonság. Én nem a politikai harcokat érzem a legfontosabb­nak, hanem, hogy a felelős­ségérzet, a szenvedélyes ügysze­retet és az arányérzék jelen le­gyen az életünkben. Ezekre kü­lönösen a törvényhozásban van nagy szükség. A harmadik el­vem: a jólét. Nem lehet megen­gedni, hogy évről évre azoknak a vállára rakjanak fokozott terhe­ket, akiknek munkájából az álla­mi költségvetés bevételének döntő része származik. Ezért olyan gazdaságpolitikát kell megvalósítani, amely megőrzi a foglalkoztatottsági szintet, meg­gátolja az államháztartás pazar­lását, és megszünteti a piacot uraló vállalatok árfelhajtó tevé­kenységét.- Mi szükséges ahhoz» hogy ilyen gazdaságpolitikánk le­gyen?- Fel kell számolni a vesztesé­ges gazdálkodást támogató hitel- rendszert és segíteni az ésszerű privatizációt. A szerkezetváltás azonban ne csak a veszteséges vállalatok leépítését és a tömeges munkanélküliséget jelentse, ha­nem új munkahelyek teremtését is. Ezt a működő tőke bevonásá­val, a vállalatok átalakulásával, az új társasági formák felhaszná­lásával képzelem el.- A gazdasági átalakulás bizo­nyos vonzataival /pl .a munka- nélküliség/ hogyan számol ön?- A munkanélküliség miatt szükség van átképzési rend­szerre, átképzési támogatásra és hatékony munkaerő-közvetítés­re. A gazdaságpolitika teremtsen vállalkozási jogegyenlőséget a munkavállalóknak is, hogy ne le­gyenek teljesen kiszolgáltatottak a munkaadójuknak. Mivel régóta jogsegély szolgá­lati munkát is végzek, bepillant­hatok a családok hétköznapjaiba. Minél nehezebb az életünk, an­nál fontosabb, hogy a család biz­tonságot jelentsen számunkra. Mivel a családok összetartását többnyire a nők vállalják, nem mindegy, hogy milyen terheket kell elviselniük. A nőket érintő döntések előtt feltétlenül meg kell hallgatni az ő véleményüket is. A képviselő-választásoknál egyébként fontosabbnak tartom a helyhatósági választásokat. Meg kell változtatni a gazdag gyár, gazdag téesz és a szegény tanács viszonyát.- Hogyan?- Növelni kell a helyi önkor­mányzatok tulajdonosi szerepét. Ha például eladnak egy gyárat, a terület, amelyen a cég található, a helyi önkormányzaté. így a he­lyi önkormányzat részvényes lesz, mivel a földterületet ő vitte be a vállalkozásba, rész­vénytársaságba. Ezzel megte­remtődnek az együttműködés feltételei a közéletben, a közmű­velődésben és a sportban is. Dr.Knorr János főállásban képzelné el választói érdekének képviseletét. E munkájának mot­tójául a következő gondolatot választotta: Nem elég az újat ki­találni, és hirdetni; hitet kell ten­ni mellette. Hitet tenni pedig csak tettekkel lehet, ott és akkor, ahol és amikor szükség van rá. Lukács Zoltán 1951. október 16-án született Jászárokszállá- son. Középiskolai tanulmányai befejezése után földrajz-testne­velés szakos tanári diplomát szerzett, majd 1983-ban gazda­ságföldrajzból doktorált. Jelen­leg tizenötödik tanévét tölti az ottani Solymosi Ignác Gimnázi­umban. Nős, egy gyermeke van, a felesége meós a Hűtőgépgyár he­lyi részlegénél. Lukács Zoltán érdeklődésére ráillik a sokoldalú minősítés. Ugyanis a szakmáján kívül érdekli a számítógép, de kedveli a történelmet, a zenét és szereti a jó könyveket is. Noha világéletében figyelemmel kí­sérte és most is kíséri a politikát, sőt véleményt alkotott a szűkebb és bővebb haza mindennapi ese­ményeiről, az MSZMP-nek nem volt tagja. Tavaly nyáron annyit módosult ez a helyzet, hogy csat­lakozott a Magyar Demokrata Fórumhoz. Tette ezt önként, leg­jobb meggyőződése szerint, hi­szen szimpatizált a programjuk­kal. Mivel másfél évtizedes pe­dagógus munkássága során jóné- hány tisztelője, barátja, jó isme­rőse lett a településen, illetve a vonzáskörzetben, nem kevés töprengés után az ő rábeszélé­sükre mondott végül igent, és in­dult el a választásokon. Elmon­dása szerint független jelöltként. Úgy látja, hogy a jelenlegi Ma­gyarországon a nyilatkozatok, meg a szép szavak ellenére - a mindennapi életben - még a leg­jobban dolgozóknál, a legiparko- dóbbaknál is súlyosbodnak a ter­hek, a megélhetés, a gyermek, a gyermekek nevelésének költsé­gei. Ennek többféle oka közül nem kis szerepet játszik a régi rend képviselőinek halogató tak­tikázása, döntésképtelensége, amelyek következményeképpen az adósságok és a veszteségek növekednek, és általánosságban érezhetően romlik a közbizton­ság. Napról napra látja - elvégre a diákévei kivételével az eddigi életét a Jászságban töltötte -, hogy szülőföldjének lakói szinte emberfeletti tűrőképességgel, reggeltől estig tartó kemény küz­delem révén jutnak hozzá azok­hoz a javakhoz vagy a javak tö­redékéhez, amelyek a létfennta- táshoz szükségesek. Mindebből az is következik, hogy ma a ma­gyar valóság, a vidék gondja Já- szárokszállásnak, Jászberény­nek, Jászágónak is a gondja, hi­szen a központosított újraelosz­tásból láthatóan szűkén csordo­gál a nem fővárosi, illetve nagy­városi lakosságnak. Ezért szinte hitvallásának tartja a vidék, a vi­déki emberek segítését, a koráb­bi differenciált településfejlesz­tés falvakat romboló következ­ményeinek a mielőbbi mérséklé­sét, megszüntetését. Arról sem feledkezik meg, hogy errefelé a szaknyelven fogalmazott inf­rastruktúra, azaz civilizációs el­látottság sem rózsás. Nincs ele­gendő telefon, műút, hovatovább néhány településrészen ivóvíz, a szennyvízhálózat döbbenetes hi­ányáról nem is beszélve. A város-vidék különbség érződik az egészségügy alapellátásában is, elvégre előfordul: olykor egyszerű műszeres vizsgálatért is utaznia kell a falusi, községi embereknek. Mivel pél­dául Jászárokszállásról is renge­teg az eljáró, a más városokban, sőt megyében dolgozó, éppen ezért a programja ösztönözné az új munkahelyek, illetve vállalko­zások létesítését. Vallja: elérke­zett az az idő, amikor a föld, meg a tőkejavak jogos tulajdonosai lehetnek az állampolgárok is. Ez viszont természetesen csak igaz­ságosabb közteherviselés révén, egyes kizsákmányoló adók meg­szüntetése után valósítható meg. A Jászságban is rengeteg a kis­nyugdíjas, idős ember, így arra mindenképpen törekedne, hogy a ledolgozott évtizedek, a nyug­díj havi járandósága megőrizze vásárlóértékét. Vallja azt is, hogy a társadalom minden réte­gének, személyének biztosítani kell az olyan esélyegyenlőséget, ami nem a származáson, a párt­tagságon, hanem elsősorban szakmai ismereteken alapul. Dr. Lukács Zoltán márciusban két­szer is tisztelettel várja a válasz­tókat a személyes véleménycse­rére: március 6-án éste hatkor Jászágón és március 22-én Jászárokszálláson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom