Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám

4 Néplap 1990. FEBRUÁR 1 Tiszta vizet a pohárba Az arzénos vízért nem hajlan­dók többet fizetni Kétszázhar­minc aláírással - a nevek mellett személyi számmal, lakcímmel - érkezett hozzánk az alábbi tilta­kozó levél: /Rövidítve közöljük./ Mi, karcagi lakosok láttuk, hallottuk a békési emberek tilta­kozását a vízdíjak emelése ellen. Azt hiszik az illetékesek, hogy velünk is lenyelethetnek minden békát, illetve mindenféle vizet megiszunk? Nem mi, egyszerű állampol­gárok vagyunk felelősek az ál­lam nyakába szakadt terhekért! Tiltakozunk a vízdíj 550 százalé­kos emelése ellen! /Szolnokon növelték ennyivel a vizdíjat, Karcagon 342 százalékkal. A szerk./ Amíg nincs tiszta ivóvizünk, nem vagyunk hajlandók önként fizetni a felemelt díjat. Fizessék azok, akik az országot ilyen lehe­tetlen helyzetbe sodorták és azok, akik nem arzéndús, bakté­riummal szennyezett vizet kény­telenek fogyasztani. A karcagi víz problémája or­szág-világ előtt ismert, magas fórumokon és különböző sajtó- orgánumokban foglalkoztak ve­le. Sajnos a helyzetünkön ez semmit sem változtatott, még mindig ugyanazt a vizet isszuk... A vásárlási akción tilos belé­pődíjat szedni! Lapunk február 5-i számában közöltük a "Belépőt kértek a ci­pővásáron" című olvasói levelet, melyre a Törökszentmiklósi Vá­rosi Tanács VB városfejlesztési és gazdálkodási osztályától a kö­vetkező választ kaptuk. A nyílt árusítású kereskedelmi egységekben a belépődíj szedése tilos, a levélírónak teljes mérték­ben igaza van. Osztályunk az ügy észlelésekor azonnal felhív­ta erre az illetékes vezető figyel­mét, de sajnos nem vette tudo­másul... A Topán Kft terembért fize­tett, azonban mulasztást követett el, mert az árusítással megbízott felelőse eltűrte, hogy a művelő­dési központ illetékesei belépő­díjat szedjenek. Ugyanis a nyílt árusítási üzlet forgalmába tarto­zó egységbe a nézelődő vagy ve­vő, minden kötelezettség, vásár­lási kényszer nélkül betérhet. A levélíró észrevételét kö­szönjük. Szecsei József csoportvezető * /A városfejlesztési és gazdál­kodási osztály állásfoglalását Soós Pál, a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Tanács ipari és ke­reskedelmi osztály vezetője megerősítette. A vásárlókkal, nézelődőkkel szemben tanúsí­tott szabálytalan eljárást kivizs­gáltatja, és az ügyre visszaté­rünk. A szerk./ Pontosítás A Néplap február 12-i számá­ban jelent meg Búzás Sándor ta­nácselnök válasza, amit dr.Kis Zoltán nyílt levelére adott. Le­vélválasza egy helyen pontatlan, ezért a következőket fűzzük hozzá. Az MSZP nem biztosította az újjászerveződő MSZMP műkö­dési feltételeit. A Kossuth út 58. szám alatti területi pártszékházat 1989. december 5-én a - zárcsere után, az épület összes kulcsával együtt - jegyzőkönyv alapján át­adtuk a Jászberény Városi Ta­nács ellátó szervezet képviselői­nek. Mindezek alapján az épület­be csak a városi tanács tudtával és közreműködésével lehetett bejutni. Ehhez az MSZP városi szervezetének már semmi köze. A pártszékház használatának problémája a városi tanács de­cemberi ülésén már felvetődött. /Erről korrekt tudósítás jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok című lap január 31 -i számában./ MSZP elnöksége Jászberény Mindennapi kenyerünk ségük speciálisan képzett szak­munkás. A hatékonyan működő nagyüzemi termelést meggon­dolatlanság lenne egy kisebb csoport érdeke miatt "szétverni". Nem állítom, hogy mezőgaz­daságunk problémamentes, de nem nagyobb mértékben, mint az egész népgazdaság. E súlyos gazdasági válságban sokan úgy vélik, hogy ezt a problémát pri­vatizálással meg lehet oldani. Ez hazárdjáték, mert igazságos pri­vatizálás elképzelhetetlen. Ha mégis sor kerülne rá, igen körül­tekintően kell végrehajtani: a nemzet érdekének figyelembe­vételével! Nem engedhetjük meg, hogy a termelés egy jottá­nyit is csökkenjen, mert hogy mi békés átmenetről beszélhetünk, főleg annak köszönhetjük, hogy nem kell élelmiszerért sorban állni, vagy külföldre túrázgatni. Ez a tény elősegíti tűrőképessé­günket. A földet, a termelő berendezé­seket a tsz-ekben dolgozó tagság tulajdonába kell átadni, és min­den állami regulációt hatályon kívül kell helyezni; abszolút de­mokráciát kell biztosítani a ta­goknak; a tsz-ek önmaguk alkos­sanak működési alapszabályt; a nagy tsz-eket - ha a tagság úgy akarja, és ezzel a termelést haté­konyabbá tudják tenni -, kisebb részegységekre kell bontani. A tsz-ek önállóan gazdálkodjanak, és meg kell szüntetni a tsz-bér- munkát. Mint tulajdonosok, ér­dem szerint részesüljenek a tsz jövedelméből olyan mértékben, amilyen hatékonyan, eredmé­nyesen dolgoznak. Véleményem szerint csak a szövetkezi út a jár­ható és biztonságos. De az le­gyen önálló, önkéntes és jól szer­vezett, a dolgozók pedig egyen­jogú gazdái a közös tulajdonnak! Az a közmondás, hogy "közös lónak túrós" a háta, a mai mo­dem világban elavult. Aki nem hiszi, menjen el Izraelbe, és ta­nulmányozza az ott működő, a világ élvonalába sorolt kibuco- kat. Pedig ott a tagok nemcsak egyenjogúak, hanem egyenlően részesülnek a jövedelemből is. Olyan hatékonyan dolgoznak, hogy a lakosság 7 százaléka megtermeli az ország élelmi­szerszükségletét. Tisztelt Illetékesek! Nem ok nélkül aggódom a mindennapi kenyerünkért. Nekem már nem sok kell ugyan, de van hat uno­kám, azok igen jó étvágyúak, és nem szeretném, ha cselédek len­nének! - írta többek között Pádár Lajos karcagi olvasónk. / Kéményseprés Ovirághegyen Vasárnaponként sugározza a televízió a Kéménymesék című filmmű- sorát óvodásoknak . A tiszaföldvári Óvirághegyen lakók gondja annyi­ban kapcsolódik e témához, hogy nálunk is csak a mesében létezik kéményseprő. Arra kényszerültünk, hogy benevezzünk a "csináld ma­gad" mozgalomba, s mi kotorjuk a kéményeket. Persze az igazsághoz hozzátartozik: fűtési szezon előtt és befejeztével igencsak megjelenik a kéményseprő, hogy a díjat kisöpörje a zsebünkből. Szeretnénk ezen a területen is némi változást tapasztalni, mert csak az elvégzett munkáért jár fizetség. Bárány László Tiszaföldvár Köszönet A Szolnoki Bizományi Áru­házban elveszítettem a karórá­mat. Értéke sem elhanyagolható, de legjobban azért bántott, mert a lányomtól kaptam ajándékba. Hálám jeléül fogtam tollat, hogy a nyilvánosság előtt is kö­szönetét mondjak az áruház dol­gozóinak, akik megtalálták, és visszaadták. További munkájuk­hoz jó egészséget kívánok. Márki Gáborné Szolnok Hozzászólás cikkeinkhez A kultúra olyan, mint a tábori konyha... Hívő emberek imáikba foglal­ják, hogy: "add meg nekünk a mindennapi kenyerünket". Ár­pád apáink gazdagon termő föl­det választottak hazánknak. Itt mindig megtermett az ország ke­nyere. A napi politikai progra­mokat értékelve, mégis aggálya­im vannak a mindennapi kenye­rünket illetően. Újból földosztás /reprivatizálás?/, harc a föld bir­toklásáért. Karcagon /tudtom­mal/ eddig körülbelül 3000 hek­tár földet igényeltek, mely a ter­mőföld mintegy 15 százaléka. Ez a mennyiség a nagyüzemi terme­lést alapjában nem rendíti meg, de komoly következményei le­hetnek. Kérdés, hogy a kiosztott föld kiknek a tulajdonába kerül, és azt hogyan hasznosítják, a ki­öregedett nyugdíjasok vagy fia­tal örökösök? A termelőszövet­kezetek megalakítása óta gene­rációváltás történt, az egyéni gazdálkodásnak már nincs folya­matossága; a termelőeszközök korszerűsödtek, a nagyüzemi gazdálkodáshoz "szabottak". Véleményem szerint a "virágzó egyéni gazdálkodás" nosztalgia. /Benne éltem mint cseléd-nap­számos./ Az eredményes egyéni gaz­dálkodás előfeltétele: a tapasz­talt, hozzáértő ember, aki a föld és az állattartás szerelmese, aki a mezei pacsirtával ébred, és késő este tér pihenőre - 6-7 órára, mert a paraszti munka igen nehéz, embert viselő. A mai generáció a 40 órás munkahéthez, a kom­fortos kényelemhez szokott... Nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül, hogy a tanyákat lebontották, a kis ekéket, boronákat ócska­vasba dobták, a lovakat, ökröket kipusztították. Ezek pótlására nem csekély beruházás szüksé­geltetik. Félő, hogy a föld­igénylők nem az egyéni gazdál­kodáshoz, mint inkább a föld tu­lajdonlásához ragaszkodnak. A föld mint vagyon, lehet /speku­láció/ adás-vétel tárgya. E téren fokozott óvatosság szükségelte­tik, mert a leggondosabb eljárás­sal is előfordulhat, hogy akik ma megpróbálkoznak az egyéni gazdálkodással, egy-két év múl­va otthagyják földjüket. Erre már volt példa 1946-47-ben. Annak ellenére, hogy erősza­kosan hozták létre a tsz-eket, a ’70-es években világszínvonalú volt a termelés; igen sok, külföl­dön is elismert, speciális kép­zettségű szakember dolgozik a nagyüzemekben. Mezőgazdasá­gunk "húzó" ágazat volt. Ma már nem parasztokról, hanem agrár­üzemi munkásokról, dolgozók­ról beszélhetünk, hiszen életkö­rülményeik megváltoztak, több­Az utóbbi néhány évben egyre fenyegetőbbé vált gondokat, a kul­túra, a művelődés ellehetetlenülé­sét teszi szóvá - joggal és okkal - a Csendes háború című cikkében Horváth Károly megyei könyv­tárigazgató. /I.31./ Maradéktalanul osztom a véleményét abban, amit a könyvtárak egyre bizonytala­nabb anyagi helyzetéről, minden­nek a jövőre nézve nehezen föl­mérhető következményeiről ír. Ha ez az anyagi helyzet csak a könyv­tárakra vonatkozna, akkor is szóvá kellene tenni és protestálni. Sajnos ez a gazdasági helyzet jellemző a kultúra más intézményeire - közte a művelődési otthonokra is, me­lyekben a közösségi együttlétet kellene biztosítani a művelődésre, a szórakozásra, szabad eszmecse­rére, s amelyekben sok településen most már a minimumként elvárha­tó fűtött, meleg, barátságos helyi­ség sem fogadja a betérőt. Nem értek egyet Horváth Ká­rollyal abban, hogy a művelődési házak csak a szórakozás színterei. Nem azért, mintha a szórakozás - szórakoztatás valami szégyellni való, kultúraellenes tevékenység lenne, szemben a könyvtárral, a "tudomány tárházával". Két évtizeddel ezelőtt jártam Finnországban. A finnek szegény ország polgárainak tartották magu­kat akkor, amikor a művelődési há­zaikban jelentős felnőttoktatási, különböző ismeretszerzési, műve­lődési tevékenységet folytattak. /Lehet, hogy országuk kibontako­zó gazdaságát ezzel alapozták?/ A mai finn gyakorlatot csak tanul­mányokból ismerem, a hazai vi­szonyainkat közvetlenül is, ezért állítom, hogy a művelődési házak klubjai, amatőr művészeti csoport­jai, nyelv- és egyéb tanfolyamai, rendezvényei a műveltséggyarapí­tás lehetőségei is. Ugyanazt a célt szolgálják, mint a könyvtárak: el­igazodást a világ, a társadalom dol­gaiban, önmegvalósítást - legfel­jebb más módon, mint a könyv­tárak. A formálódó helyi társada­lmaknak egyre inkább szükségük kell hogy legyen ezekre az intéz­ményekre - ebben az értelemben is. A Mostani szorongató pénzügyi helyzetben félő, hogy pótolhatatla­nul károsul az intézményekben je­len lévő kultúra értéke. Szakmánk egyik jelesének találó hasonlata szerint a kultúra olyan, mint a tá­bori konyha: előrenyomulásnál utolsó, visszavonulásnál első. Mi évek óta tartósan visszavonulunk, nem tudni hová, s meddig, miköz­ben Európához akarunk fölzárkóz­ni a kultúrában is. Vajon sikerül­het? Czakó Jánosné, az MMIK igazgatója P | A TÁRGYALÓTEREMBŐL | I Nem fizette a tartásdíjat Nem tudom, hogy a külterüle­ten élő, 39 éves szolnoki Papp Dániel miképpen kedvelheti két kiskorú, tizenhat és tizenhárom éves gyermekét, de úgy tűnik, hogy irántuk aligha dobog erő­sen atyai szíve. Ugyanis Pappék már korábban elváltak, és ezzel, mint aki jól végezte a dolgát, a volt családfő hátat fordított egy­kori szeretteinek. Olyannyira nem érdekelte a gyerekek sor­sa, hogy nem fizetett, így azután már kapott felfüggesztett, majd végrehajtandó szabad­ságvesztést is. Talán sokallta, sokallhatta a havi 1 ezer 600 forintot? Megle­het. Esetleg úgy gondolta, boldo­guljon a család nélküle, ahogy bír? Elképzelhető, hogy efféle * 1 indok is vezérelte. Tény, immá ötödször állt a bíróság előtt szaknyelven fogalmazva -: a fi zetési kötelezettség elmulasztá sa miatt. Itt a bűnösségét elis merte, hiszen legújabban is má 14 ezer 400 forint tartozás nyom ta a lelkét. A törvény előtt sú lyosbító körülményként értékel ték büntetett előéletét, azt hog) hasonló cselekedetek miatt mái többször elmarasztalták. Mind ezek figyelembevételével, < Szolnoki Városi Bíróságon Papj Dánielt tartás elmulasztásának z vétsége miatt - mint különös visszaesőt - hat hónap börtön- büntetésre ítélték, továbbá eg) évre eltiltották a közügyektől Az ítélet jogerős. D.Sz.M. I J°gi tanacs I __________ N yugdíj — korengedménnyel Január 18-ától egyszerűbbé vált a korengedményes nyugdí­jazás. A Minisztertanács rende­leté szerint: a munkáltató azzal a dolgozóval /ideértve a szövetke­zeti tagsági viszonyban állókat, a bedolgozói jogviszonyban fog­lalkoztatottakat is/, aki legfel­jebb öt év múlva tölti be az öreg­ségi nyugdíjkorhatárt, megálla­podhat - a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének egyetértésével - a korengedmé­nyes nyugdíjazásban. E nyugdíj­ba vonulást mind a munkáltató, mind a dolgozó kezdeményez­heti. Feltételei: 1. A dolgozó az adott vállalat­nál legalább öt éve alkalmazott /kivéve, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje alakult meg és a dolgozó a megalakulás óta ott áll munkaviszonyban/. 2. Nőnél 25, férfinál 30 évi - méghozzá az illetékes társada­lombiztosítási szerv által előze­tesen igazolt - szolgálati idő ren­delkezésre álljon /ez korábban a férfiaknál 35 év volt/. 3. A munkáltató vállalja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár be­töltéséig a korengedményes nyugdíj összegét a Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóságnak /féléven­ként előre/ átutalja. A dolgozóval kötött megálla­podásról értesíteni kell a társada­lombiztosítási szervet, s be kell jelenteni, hogy a munkáltató a nyugdíjazás költségét magára vállalja. Ennek megfelelően a korengedményes nyugdíjak összegét a munkáltató köteles minden év január 31., illetve jú­nius 30. napjáig a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságnak befizetni. Újabb korengedményes nyugdí­jazáskor a legközelebbi félévi befizetésnél kell rendezni az összeget. Ha pedig a dolgozó nyugdíjjo­gosultsága a korengedményes időtartam alatt bármi okból meg­szűnik, az előre befizetett nyug­díjösszeg hátralévő arányos ré­szét a társadalombiztosító visz- szatéríti. A kifizetett nyugdíjösszeget a vállalat, a gazdálkodó szervezet a költségei /a költségvetési szerv a megtakarításai/ terhére szá­molja el. Vannak olyan esetek, amikor a korengedményes nyugdíjazás­sal felmerült költségek alól rész­leges vagy teljes mentesítést kér­het a munkáltató. Szabályai: A költség legfeljebb 50 száza­lékos átvállalását kérheti a mun­káltató a Foglalkoztatási Alap terhére, ha az előző évi mérleg- eredménye nulla vagy negatív volt, és a létszámleépítése jelen­tős. A létszámleépítés akkor mi­nősül jelentősnek, ha a munkál­tató az előző évi átlagos állo­mány legalább 25 százalékának (vagy legalább 500 főnek) szün­teti meg a foglalkoztatását. A teljes költség átvállalása ak­kor kérhető a Foglalkoztatási Alap terhére, ha a gazdálkodó szervezetet felszámolják vagy jogutód nélkül szűnik meg. A költségek átvállalása iránti kérelmet a megyei tanács mun­kaügyi szakigazgatási szerve bí­rálja el - a terület munkaerőhely­zetének mérlegelése - az ÁBMH költségvállalásra vonatkozó ál­lásfoglalása alapján. Dr. K.L. Jászárokszállási modellező Bagi Sándor keramikus, népi iparművész csaknem tíz eszten­deje hódol hobbijának, a repülő­modellezésnek. Nemrég elkészí­tette az 50-es években Ameriká­ban gyártott Gorion kísérleti sport- és túragép kicsinyített má­sát. A balzafa és vászon borítású, távirányítású gépet - amin 300 órát dolgozott - egy 15 köbcen­timéteres Moki motor emel a magasba. /Foto: H.Szabó Sán­dor/ Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom