Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-13 / 11. szám

4 Néplap 1990. JANUÁR 13. SzomBatijegyze t Te leszel az áldozat Azt hiszed, hogy ezt meg lehet úszni. Némán, csöndben, meglapulva, félelmed köpönyegével le­takarva a szavakat. Észrevétlennek maradni min­denáron, hogy ne lássanak beléd. Hogy egyszer senki ne vethesse a szemedre: ez volt a vélemé­nyed!. Hát inkább úgy mutatod: nincs is vélemé­nyed. Nem gondolod ezt vagy azt, egyáltalán: nem is gondolkodsz. Vannak még, akik ezt el is hiszik. Hiszen évekig arra szoktattak bennünket, hogy ne gondolkod­junk, és főleg ne másképp, mint ahogy illik. Ezért nem is csodálkoznak, ha valaki azt hangoztatja: őt nem érdeklik a körülötte lévő történések, vagy nincs véleménye, netán kisebb gondja is nagyobb annál, hogy közügyekkel foglalkozzék. Csak Te ne hidd, hogy ezt meg lehet úszni. Tudom, figyelsz. Éberen. Óvatosan bár, nehogy az érdeklődést észrevegyék rajtad. Figyeled azokat, akik úgy döntöttek, hogy nem hallgatnak. Hogy megmondják, kiállnak, szembeszállnak. Mert ele­gük van már a torkukra keseredett hallgatásból. Mert tiszta, szabad lélegzetet akarnak venni végre; megvetés, szégyenkezés nélkül szembenézni ön­magukkal. Vállalni akarják sajátmagukat, hibáik­kal, tévedéseikkel, vétkeikkel együtt. Mert inkább egyéniségek akarnak lenni - botladozók és gyen­gék akár -, mint arctalan "hibátlannak" maradni a szürke, bólogató tömegben. Persze nem könnyű a dolguk, Te is tudod. Mert úgy próbálgatják még a bátorság lépteit, mint ami­kor a gyerek járni tanul, és nem tudja, mennyit mehet egyedül, kapaszkodók nélkül. De azért lép­nek. De azért kockáztatnak. Mert nem akarják eladni a jövőjüket. Bele akarnak szólni abba, ami lesz itt, a Kárpát-medencében a következő évek­ben. Szólnak hát,nyilatkoznak és bírálnak. Látod Te is, olvasod Te is: mert elmondják a véleményü­ket az újságban, a rádióban, televízióban. Ilyenkor talán össze is rándul a gyomrod: mit mernek "ezek"! Hát nem tudják, micsoda bajt zúdíthatnak a fejükre? De. Tudják. Tisztában vannak a veszéllyel, főleg azok, akik a főnökeiknek mondanak ellent. Vagy csupán a véleményük más, eltérő. Ez is végzetes lehet bizonyos szakmákban. Az egészségügyben például. A beosztott orvos nem mondhatja a vezető főorvosnak, hogy tévesen állapított meg egy beteg­séget, vagy hogy rosszul kezel egy pácienst. Es mégis. Mégis vannak, akik ellentmondanak és nyilatkoznak. Kockáztatnak? Hát persze. A jövő ígéretéért teszik, a jobb, tisztább életért, az egyenes gerincért, a lélek szabadságáért, ők tudják, amit Te nem akarsz tudomásul venni, hogy kockázat nélkül nincs ígéret. Hogy mernie kell annak, aki változ­tatni akar. Hogy az őszinteségével, önmaga válla­lásával veszthet: egzisztenciát, fizetést, barátnak hitt havert, olykor még családot is. Te, aki csöndben maradsz, Te is szeretnél v áltoz- tatni, Téged is vonzanak a vágyak messzeségei, csábít egy jobb élet ígérete. De nem akarsz kockáz­tatni. Várod, hogy mások vívják meg helyetted a harcot. Például az újságírók. Mondják ki az igazat. leplezzék le a visz- szaéléseket - persze nélküled, mert Te ugyan semmiféle se­gítséget nem adsz nekik. Vagy például a kollegáid, ismerő­seid álljanak ki véle­ményükkel, bírálja­nak bátran, vessenek véget már egyszer s minden­korra az igazságtalanságoknak. A harcokról persze Te is értesülsz. Legtöbbször az újságok hasábjain. Talán még drukkolsz is ma­gadban: na ezek most jól beolvasnak egymásnak! Lelked mélyén csodálkozol is azokon, akik szem­be mernek szállni a még megingathatatlannak vélt hatalmakkal, akik ellent mernek mondani, pedig tudják, hogy másnap behívja őket a főnök, hogy fegyelmi vagy legjobb esetben is "fejmosás" jár a vélemény vállalásáért. Aztán várod az újabb fejle­ményeket, de könyörtelen következetességgel fi­gyelemmel kíséred, mi lett azoknak a sorsa, akik szólni mertek, részvétlen közönnyel figyeled: ki­nek lesz igaza - vagy durvábban fogalmazva -, ki kitj’yőz le. Es az istennek se segítesz. Pedig de sokszor segíthetnél! De sokszor csatlakozhatnál azokhoz, akik bírálnak! De sokszor írhatnád le: én is így gondolom! Nem írod le. Még csak nem is mondod ki. Sza­vad és bátorságod (ami van még) a védekezésre tartogatod. Arra az esetre, ha Téged támadnának. Persze őszintén szólva ezt nem nagyon hiszed. Abban reménykedsz, hogy nem bánt senki. Hiszen csöndben maradtál. A bikaviadalon is azt akarják felöklelni, aki a vásznat lobogtatja. Te pedig holmi kritikával, véleményvállalással nem haragítottál magadra senkit. Nem álltái ki azok mellett, akik nekimentek a falnak, próbálták megdönteni vagy legalább tágítani a korlátokat. Miért is haragudna hát Rád bármilyen hatalom? Nem lehet ezt megúszni, hidd el. Ütközés nélkül, konfliktus nélkül, színvallás nélkül. A zsarnoknak, a tehetségtelen vezetőnek, aki még egyre át- meg átmenti magát, Te is útjába kerülhetsz egyszer. No nem azért, mert bátor voltál, bírálni merészeltél, más véleményed volt, mint neki. Útjába kerülhetsz azért is, mert okosabb vagy, ügyesebb, tehetsége­sebb. Mert neked ötleteid vannak, és neki nincse­nek. Az elmúlt évtizedek pedig nem arra tanítottak bennünket, hogy a tehetséget és a másságot elvi­seljük. Különösen azok nem tudják elviselni, akik még ma is kinyilatkoztatásokkal, fegyelmikkel és terrorral akarnak irányítani. És te, aki most csöndben figyeled, összecsap-e a víz mások feje fölött; talán Te leszel a következő áldozat. És körülötted is hallgatni fog majd min­denki, mint ahogy Te hallgattál eddig. cXuX^ua II m m m mm Magyar Compact Disc-ek A Glória Kompaktlemezgyártó Kft-t három magyar és egy holland vállalat alapította 1988. márciusában. A Videoton 55 százalékban, a Lakó Participation B. V. 35 százalékban, a Hungaroton 5 százalékban és a Magyar Hitelbank 5 százalékban részvényes. 1989. szeptemberében adták át az új üzemegységet. Novemberben már 450 ezer lemezt gyártottak. Termelésük 60-70 százaléka tőkés piacra történő bérnyomás. A kompaktlemezek a Hungaroton Vörösmarty téri boltjában. A pedagógusok és a népszámlálás Adatok bevallásos alapon Január 2-a óta számlálóbiztosok kopogtatnak be a lakásokba. Tükör készül az ország demográfiai álla­potáról, mégpedig az 1989. de­cember 31-i állapotáról. A nép- számlálás ugyanis - ahogyan azt hivatalosan megfogalmazták - azokat az állampolgárokat érinti, akik szilveszter napján éltek. Me­gyénkben eszerint a népességnyil­vántartó adatok alapján 474.073 Hogy hogyan is "csöppentek be­le" a pedagógusok a népszámlálás­ba? Elsőként erről kérdeztem Berki Istvánt, a jászszentandrási Általá­nos Iskola igazgatóját.- Az volt az alapelv, hogy "írás­tudó" emberek végezzék el az összeírást. így esett a választás a pedagógusokra, hiszen akkoriban minden településen volt iskola.- És hogy történt a megbízás?- Az iskola igazgatóját behívták a tanácsra és közölték, hogy mi a feladat. S aztán az igazgató a tan­testületnek továbbította az üzene­tet, s több-kevesebb lelkesedéssel összeállt a számlálóbiztosok "csa­pata". 1960-ban, 70-ben, 80-ban azért volt hosszabb a téli szünet, hogy a pedagógusoknak legyen idejük elvégezni a népszámlálást. Egyébként aligha árulok el titkot ha elmondom, hogy nemcsak az emberek számlálása volt a mi fel­adatunk, hanem ha jól emlékszem egészen 1970-ig évente az állatok összeírása is. Házról házra jártunk, s összeírtuk, hogy hány tyúkot, Ez utóbbi megjegyzésemmel nincs nagy sikerem. Menyhárt Pál- né igazgatóhelyettes joggal teszi szóvá, hogy a pedagógusbérek már-már közüggyé váltak, másról se igen lehet hallani, olvasni, min­denki azt hiszi, hogy a nevelők fi­zetése magas, holott az idénre be­ígért béremeléssel sem érik majd el a tavalyi értelmiségi átlagot. S ép­pen anyagi okok is közrejátszottak abban, hogy a pedagógusok egy része az idén is vállalkozott a nép- számlálásra.- Sajnos rá vagyunk utalva, jól jön minden fillér - jegyzi meg Pász­tor Béla technika szakos nevelő, aki 1960-tól tízévenként rend­szeresen számlálóbiztos.- Mennyit kapnak majd a mun­kájukért?- Ezt őszintén szólvanem tudjuk. Korábban, mondjuk a ’60-as nép- számlálásnál, amikor 950 forint volt a fizetésem, 1000 forintot kap­tam. Igaz, hogy a feleségemnek rá- mentegy pár csizmája, annyitmen- tünk - ő is biztos volt ugyanis -, de azért maradt a pluszjövedelemből. Az idén hallottuk azt is, hogy az összeírt személyenként 4 forintot, s azt is, hogy kétszer 1800 forintot kapunk. S nem tudom, mi lesz majd az egyéb költségeimmel sem. Én ugyanis a tanyákat vállaltam el, s előfordult, hogy 30 km-t autóztam. Volt olyan tanya, ahová háromszor mentem el. Hiába hagytam üzene­tet, harmadszor is ugyanott talál­tam, de ekkor mégis szerencsém volt, mert meglátott az idős bácsi. Felvilágosított, hogy ő a kerti ka­pun szokott ki-be járni, nem ott, ahol az üzenetet hagytam. Egy má­embert "számlál össze" ezerhá­romszázhuszonhárom számláló- biztos. Amíg a korábbi népszámlá­lásokat több mint kilencven száza­lékban a pedagógusok végezték el, az idén már csak húsz százalék kö­rül van az arányuk a biztosok kö­zött. Ez a csökkenés is jól jelzi, hogy korábban sem igen lelhették örömüket a nevelők e pluszmunká­ban. disznót, stb. tartanak a háztartások­ban. Ha jól emlékszem 20 fillért kaptunk egy tyúk után.- S meg is számolták?- Hát, igazság szerint meg kellett volna, de bevallom, én sohasem ellenőriztem a bemondott adat igaz vagy hamis voltát.- Micsoda szemforgatás volt. A pedagógust akkoriban elmarasztal­ták, ha állatokat tartott vagy fóliá­zott, mondván, elveszi az idejét a tanítástól, szellemének karbantar­tásától. Miközben számos olyan feladatot kaptak, amelyek aligha szolgáltak a szellemi épülésükre. De térjünk vissza az idei népszám­láláshoz!- Az idén teljesen önként vállal­kozhattak rá a pedagógusok. A hu­szonegy nevelőből nyolcán vesz­nek részt az összeírásban.- Ezek szerint Ön nem...- Enélkül is van éppen elég mun­kám. Kollektív szerződést kell ké­szíteni, megtervezni a költségve­tést, stb.- S gondolom, a fizetésemelése­ket. sik tanyába meg azért nem tudtam bejutni, mert a szintén idős úr el­ment gyalog a több kilométerre lé­vő boltba, fekvő beteg feleségére pedig rácsukta az ajtót.- Ma már én csak nevetek a ko­rábbi hasonló élményeimen - szól közbe Menyhártné. - 1960-ban borzasztó rossz idő volt, eltéved­tem az óriási ködben. Végre vilá­gosságot láttam, bekopogtattam, elmondtam mi járatban vagyok. A háziak megjegyezték, hogy ugyan őket már "összeírták", de ha aka­rom, én is összeírhatom őket. Kide­rült, hogy egészen Hevesig bo­lyongtam a ködben. Néha persze alkalmi fuvar is adódott, lovasko­csival elvittek egyik tanyáról a má­sikra.- Mindennapi munkájuk mellett, hogyan haladnak a népszámlálás­ban?- Elég nehezen, hiszen csak este és a hétvégeken dolgozhatunk. Amikor azonban sötétedni kezd, az emberek bezárkóznak, csengő nincs, az udvaron kutyák morog­nak vissza a zörgetésre. Félnek, rosszkedvűek az emberek. S ha mégis bejutok egy-egy házba, ta­nárnőként fogadnak, beszélnek a gyerekekről, megmutatják a csalá­di fotóalbumot, fölöslegesnek tart­ják az egész népszámlálást. S hogy őszinte legyek, annak tartom én is. Nem ebben kellene felzárkóznunk Európához, s a súlyos millióknak - amibe kerül - ezer más jobb helye is lenne.- Ráadásul amúgy is nyilvántar­tanak bennünket több hivatalban - veszi át a szót Pásztor Béla. - A most felvett adatok pedig meggyő­ződésem, hogy hamisak lesznek. Nekünk ugyanis nincs jogunk semmiféle igazolást, igazolványt kérni, az emberek azt mondanak, amit akarnak. Egy szemmel láthatóan 4x4 mé­teres szobára szemrebbenés nélkül állították, hogy az négy négyzet- méteres. Az emberek attól is fél­nek, hogy ezek az adatok eljutnak mondjuk az adóhivatalba. V agy ott van például az iskolai végzettségre vonatkozó kérdés. Ez is "bevallásos alapon" vála- szolódik meg. Márpedig aki az el­múlt évtizedekben felelős poszto­kon dolgozott, nem biztos, hogy bevallja, valójában milyen ala­csony az iskolai végzettsége... De említhetném az idősebbek pontat­lanságát is. Nyolcvan, kilencven évesen nem emlékeznek már arra, mikor született a gyermekük, mi­kor épült fel a házuk, stb. Néha előfordul, hogy én jobban tudom az ő adataikat, mint ők maguk.- Mennyi időt vesz igénybe mondjuk egy család összeírása?- Az adatlap kitöltése 20-25 perc lenne, de sokszor azzal megy el az idő, amíg tisztázódik, hogy ki, ki­nek a kije. Ilyenkor kínos rákér­dezni a "bonyolult" családi viszo­nyokra. Egyébként az adatfelvétel után még legalább ugyanannyi idő kell, amíg a lapokat otthon össze­sítjük. mmmmmmmmmmmmmmim 2000-ben már nem Pontosan végszóra betoppan Ör­dög Lászlóné, a jászszentandrási népszámlálás egyik területi felelő­se. Egy halom adatlapot hoz vissza "a feladónak", Menyhártnénak. A hosszú eszmecseréjükből én csak annyit értek, hogy valamit nem úgy kellett volna értelmezni, mint ahogyan azt az "eligazításon” mondták. így hát nincs mit lenni, ki kell javítgatni az elkészült lapo­kat. Hogy mikor? Lyukasórában? Éjszaka? Az idő ugyanis sürget.- Nem tudni mi okból, de nekünk január 20-ig kell elküldeni az adat­lapokat a megyei statisztikai hiva­talhoz - mondja Ördög Lászlóné.- A rádióban, televízióban meg azt halljuk, s az újságokban olvas­suk nap mint nap, hogy január 2-től február 3-ig keresik fel a lakossá­got a számlálóbiztosok - replikáz- nak a pedagógusok. Nem tudjuk, miért hát akkor itt a nagy sietség? Próbálom megtudni Ördög Lászlónétól is, hogy mennyi lesz a fizetség, s hogy ki fogja megtéríte­ni Pásztor tanár úr "útjait". Válasz helyett ő is csak széttárja a karját, ő is hallotta ezt is, azt is, hivatalo­san azonban senki sem adott tájé­koztatást. Persze lehet, hogy nem is kér­dezték. A nyolc pedagógus kitartott az igen mellett még akkor is, amikor a 4 forint személyenkénti díj halla­tán mások visszaléptek. Becsü­letből, az adott szóért megcsinál­ják, amit elvállaltak.- Egyszer már ráment a nép számlálásra egy női csizma. Lehet hogy most más ruhanemű? - évő döm Pásztor tanár úrral, aki így is tud jót nevetni a tréfán, de azér megjegyzi, hogy az ezredfordulór esedékes újabb népszámlálásban már nem lesz számlálóbiztos. Tál Gizella mmmmmmmmtm Egy tyúk = 20 fillér "Szükségünk van a pénzre" A CD-ket gyártó gépsor

Next

/
Oldalképek
Tartalom