Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

1990. JANUAR 11. Néplap 3 Úttörőházból munkásőrbázis, bázisból... Pályázat a kunhegyesi A tagok csalódása tanulság a téesz vezetőinek is Tiszaföldváron vörös létesítmény hasznosítására A hatvanas évek elején, ponto­san 1961-ben nagy munka kezdő­dött Kunhegyesen a vasút mellett, a hajdani lóger helyén. Az egyko­ron szérűként használt területen ásós, lapátos emberek jelentek meg azzal a céllal, hogy úttörőhá­zat húzzanak fel a község diákjai''' nak, fiataljainak. Nemes volt a cél, de kissé túlméretezett, hiszen az épületkolosszus elsősorban társa­dalmi munkában készült volna, sőt még a téglákat is ily módon égették az állomással átelleni téglagyár­ban. Hétvégekre egy előzetes üte­mezés szerint a cégek, intézmé­nyek, vállalatok dolgozókat, brigá­dokat küldtek a helyszínre, de a tehetősebb munkahelyek gépeket már elkészült létesítmény kétmilli­ót ért. Az is kiderült, hogy végleges befejezésére nem ennyi, hanem a duplájánál is több kellene. Az új járás viszont nem áldozott a félig kész épületre, a község pedig kép­telen volt a hiányzó milliókat e- lőteremteni, hiszen akkoriban Kunhegyes éves fejlesztése pár százezer forint körül volt. Egy szó mint száz, néhány év roskadozás, romlás után végre fedél került a falakra, befejeződtek a félbema­radt munkák. A körülkerített, idő­közben fürdővel, stranddal is ren­delkező épületegyüttes egészen a múlt év végéig munkásőrbázisként szolgált. Tavaly az Országgyűlés döntése Felvételünkön az úttörőhöz készült, volt munkásőrbázis főépülete látható Fotó: M J. / is biztosítottak. így szombat dél­utánonként, vasárnaponként pezs­gő munka folyt, amelyet három szakember irányított. 1964 végére már az épület emeleti része is állt. Létrehozásában szó szerint kétkezi munkát végzett a község apraja- nagyja, hiszen még az általános is­kolák negyedikesei is hordták, adogatták a téglát. Igen ám, de 1965 tavaszán meg­szűnt a kunhegyesi járás, és vele együtt a további munkálkodás, no­ha az akkori felmérések szerint a értelmében - amelyet a népszava­zás is megerősített - feloszlatták a munkásőrséget, így a bázis üresen maradt. A városi tanács termé­szetesen igényét jelezte a létesít­ményre, amely további hasznosítá­sa érdekében több lehetőség is fel­merült. Az ottani pártok képvise­lői, meg a pedagógusok például szívesen látnák a hajdani bázist kö­zépiskolai kollégiumnak. Annál inkább, mivel a helyi gimnázium és híradástechnikai szakközépis­kola körzete nemcsak több telepü­lésre, hanem megyére is kiterjed, így a felvetteket a nagy távolság miatt kivétel nélkül lenne hol elhe­lyezni. Mindezen kívül azt is java­solták, hogy lehetne a létesítmény­ből például szociális otthon, eset­leg üdülőféleség. A hasznosítást bonyolítja, hogy a bázissal udvarlábas a gyógyhatá­sú, meleg vizes strand, amely min­den csábereje ellenére alapos ráfi­zetést jelent a kezelőnek, azaz a tanácsnak. Erre a célra hovatovább olyannyira nincs pénz, hogy las­sanként a szintentartásra sem futja. Időközben tisztázódott, hogy a bázis december elsejétől a Pénz­ügyminisztérium felügyelete alá tartozik. Az érintett főhatóság mi­niszteri biztost nevezett ki az efféle létesítmények hasznosítására. Ez a szakember a napokban felkereste Kunhegyest, a bázist, majd talál­kozott a település vezetőivel. A nem minden vita nélküli ta­nácskozás eredményeképpen kompromisszumos megoldás szü­letett. A létesítmény majd a városi tanács kezelésébe kerül, és a to­vábbi hasznosítás érdekében pá­lyázatot írnak ki. (zt ismertetik bél­és külföldön egyaránt.) A tervek szerint a pályázatot a Pénzügy­minisztérium állítja össze, és a bá­zis a továbbiakban meleg vizes üdülőként szolgálna. Termé­szetesen a fürdővel együtt. Azt is tisztázták, hogy a haszonból a he­lyi tanács 60 százalékban részesül­ne. Marad azonban még egy nyitott kérdés: hol kapnak végül helyet majd a középiskolás kollégisták? Ha máshol nem, itt is lenne nekik szállás. Ugyanakkor további tár­gyalások folynak a városközpont­ban lévő két olyan épületről, amely tanácsi kezelésbe kerülve szintén alkalmas lehetne egy elkövetké- zendő, de már állandó jellegű kö­zépiskolai kollégium kialakításá­ra. D.Sz.M. Ferrari az Agrokertől /folytatás a 1. oldalról /1A föld- tulajdonnal és a földhasználattal kapcsolatos törvény és rendeletek várhatóan módosításra kerülnek, ezzel elhárulnak a farmergazdasá­gok kialakulásának fő akadályai. A vállalat felkészülve a tulajdon- viszonyok átrendeződésére, olyan erő- és munkagépek beszerzésére törekszik, amelyek hatékonyan üzemeltethetők a kisgazdaságok­ban.A magyar mezőgazdaságban ma még nem találhatók olyan uni­verzális 30-40 lóerő teljesítményű erőgépek és hozzájuk kapcsolható munkagépek, amelyek lehetővé teszik a kisüzemi táblák gazdasá­gos művelését. Előrehaladott tár­gyalások folynak olasz Ferrari tí­pusú traktorok és munkagépek be­hozataláról. Ismerve a nagymúltú cég kiváló minőségű sportkocsija­it, valószínű, hogy a mezőgazdasá­gi gépei is magas műszaki színvo­nalat képviselnek. Az Agroker ve­zetői szerint elérhető áron lehet majd megvásárolni ezeket a gépe­ket. L.Z. Születésnapra Az ember a hóeleji fieztésnap előtt előveszi csekk­lapjait, összead, szoroz, - kiszámol, miközben arról dünnyög, magát számolja ki - pedig többnyire ponto­san tudja, hogy mennyi az annyi. Amennyivel aztán - lehetőleg fizetésnapon, mert huncut a forint, hamar elgurul manapság - elballag a takarékba. Mivel szinte minden magyar családban így van ez, a takarékpénz­tárban hó elején az ember ritkán fog ki csendes, tolon­gástól, tülekedéstől mentes napot. És ezért az ember rendszerint morog a bajsza alatt. Hogy, hiába, no, itt ráérnek a tisztviselők, meg a rossz munkához is sok idő kell. Azért az ember mégis körbenéz a nagy bank csarnokában. Ha a tolongás, várakozás nem idegesíti, még arra is hajlandó, hogy elismerje, nincs manapság hazánkban olyan munkahely, ahol az ügyfél szeme láttára, szinte nyitott térben dolgoznak a tisztviselők. Következésképp az ember ilyenkor jóindulattal azt is elismeri, itt aztán nem lehet lazsálni. Pedig! Az átlagember nem is tudja, hogy cseppet se növekvő létszám mellett tavaly csak ebben a megyé­ben 177 millió forinttal több hosszúlejáratú hitelt ad­tak ki egy félév alatt, mint előtte. Hogy a különféle rövidlejáratú hitelek értéke félév alatt 50 millióval nőtt. Hogy: mindez megemelt, sőt, változó kamatok mellett történhet, s az ember épp pár napja olvasta az újságban fogát szivogatva: "Az új típusú változó ka­mattal folyósított hosszúlejáratú lakáskölcsönök ka­mata 1990-ben megint új lesz, 24,5 százalék. A fo­gyasztási hitelek kamata pedig február elsejétől 28 százalékra emelkedik". Hiába, sóhajt az ember, ha szidja is közben a pénzügyi kormányzatot - tudja, az ótépé erről mit se tehet, éppúgy, mint hentes a hús áráról... Hát ilyen hangulatban jött el a születésnap. A ma­gyar takarékpénztári mozgalom első születésnapja: 1840. január 11-én 423 alapító létrehozta az első magyar takarékpénztárat, a Hazai első takarékpénztár Pest vármegye pártfogása alatt elnevezéssel. Első út­törő alapítója a polihisztor - író, jogász, parlamenti küldött, közgazda - Fáy András volt. Tőle, alapításától számítja eredetét a mostani utód, az immár negyven esztendős "gyerek”, az Országos Takarékpénztár, s őt tekintik elődjüknek a falvak, kisvárosok bankjai, a takarékszövetkezetek is. Nem igazi születésnap ez, hiába kerek és szép. Százötven esztendő távolából még Fáy András bölcs gondolatai is kétkedve lelnek befogadásra. "A taka­rékpénztárak, mint a tenger az apró folyókat, felfogják a szorgalomnak megtakargatott fillérjeit..." A születésnapot ülőt köszönteni illik. S vele, velük a bankosokkal reménykedni: eljön még az idő, meg­érjük tán, hogy szorgalmunk forintjait felfoghatják a takarékpénztárak. Hogy addig életünk, mindennapja­ink legfőbb segítői? Természetes. S hiába fizetjük meg az "árát”, a jó kívánság ma nem maradhat el! Gazdagabb jövőt az OTP-nek, a takarékszövetkezeteknek - véle, általa a miénk is az lehet! Nélküle még 1990-ben is aligha... (SJ) posztó a vöröshagyma Volt, akinek a ráfordításai se térültek meg Panasz nyomában jártunk Tisza- földváron, a téeszben, és szót vál­tottunk más termelőkkel is, hogy a tagok közül sokakat érintő problé­máról bővebben tájékozódhas­sunk. A szerkesztőségben járt tár­saikhoz hasonlóan az általunk fel­keresett szövetkezetiek is ragasz­kodtak hozzá: ne hozzuk nyilvá­nosságra nevüket, beosztásukat. A kérésüket tiszteletben tartva ko­rántsem találomra választottuk ki egyikőjüket - a neve maradjon csak Gy.-né -, hanem azért, mert tőle ismertük meg legrészeleteseb- ben a háztáji hagymatermés átvé­telével kapcsolatos sérelmeket. A boltban miért ötször annyit?- Egy éve ilyenkor, mint minden esztendőben - kezdte a fiatalasz- szony -, nyilatkozniuk kellett a ta­goknak, hogy milyen árunövényt kívánnak termelni az intenzív ház­táji területen. Minden munkahe­lyen ismertették a feltételeket: a választható növények körét, az ezer négyzetméteren elérhető ár­bevételt, a tagok és a szövetkezet kötelezettségeit. A hagyma eseté­ben úgy szólt a tájékoztatás, hogy kilogrammonként 3 forint 50 fillé­rért veszi át tőlünk a szövetkezet a termést. Levonva természetesen az árbevételből a művelési és egyéb költségeket. Ezer négyzetméteren­ként 11 ezer forintos árbevétel re­ményében igényeltünk tavaly ja­nuárban hagymaterületet, ezzel szemben decemberben kiderült, hogy van olyan tag nem egy, aki­nek a ráfordításait sem fedezte a hagyma ára. Adódott ez abból - mint hallot­tuk többüktől -, hogy az átadott termés értékesíthető részéért nem mindért kapták meg az ígért 3.50- es árat.- Igen, egyrészt az okozott csa­lódást, mi több, felháborodást a ta­gok között, hogy az év eleji meg­állapodásban csak egyféle, azaz a 3.50-es ár szerepelt. Az elszámo­láskor viszont kinek-kinek külön­böző arányban másodosztályú áru­ért is fizettek. Kilónként csak egy forint 40 fillért. Arról nem is be­szélve, hogy minimum 25 százalé­kát, de sokunk esetében 30-40 szá­zalékát a leadott hagymának érték­telennek minősítették a rákóczifal- vai feldolgozóban. Ezért aztán dol­gozhattunk fél éven át a háztáji­ban ! Az átvételi átlagár a 2.50-et se érte el. Közben a tiszaföldvári bol­tokban kilónként 12 forintnál ol­csóbb hagymát nem tudnak vásá­rolni a háziasszonyok! Éréskor tikkadt, szedéskor ázott A panaszáradat persze nem ennyiből állt, de néhány, a tagok által sorolt sérelem kiderül a Lenin Tsz termelési elnökhelyettesével, dr. Császár Szilveszterrel folyta­tott beszélgetésükből is.- Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki tudja: nincs olyan szántóföldi, kertészeti nö­vény, ami csakis kiváló minőségű termést ad. Önök mégiscsak egyfé­le árral biztatták egy éve ilyenkor a háztájiban vöröshagyma ter­mesztésére vállalkozó tagjaikat.- Valóban így történt, sajnáljuk. A Ramexa Kft-vel kötött szerződé­sünkben kétféle ár szerepelt, a ta­goknak ajánlott 3.50-es az első osztályú áruért, és J,40-es a má­sodosztályúért. így a minősítés után valóban csalódás érte a tagja­ink többségét. Sem nekik, sem a téesznek nem szolgál a mentségére a pontatlan megállapodás közrea­dása, illetve annak aláírása, mert valóban nem létezik dömpingáru esetében csak egyfajta és csakis jó minőség.- Ha már a minőségnél tartunk: a panaszosok szerint az értéktelen­nek minősített áru nagy arányát szállítási szervezetlenség is okozta, amiről a tagok nem tehetnek. Arról például, hogy - elmondásuk szerint - hetekig vesztegelt a határban a rendre felszedett hagyma.- A Ramexa által jelzett átvételi időszak előtt idejében felszedettük a tagokkal a közös értékesítésű hagymát. A 130 hektár nagy részén már renden száradt a termés, ami­kor jött egy hetes, vagy talán tízna­pos esős időszak. A táblákra rá se tudtunk menni, nemhogy a hagy­mát járművekre rakni, elszállítani. Mire újra megszáradt, termé­szetesen sokat vesztett a minősé­géből, különösen a felszedéskor sérült hagyma. Persze nemcsak ez okozta, hogy a Ramexánál a 350 tonna hagymánk megközelítőleg 30 százalékát jogosan értéktelen­nek minősítették. Országosan mostoha volt tavaly az időjárás a hagymára. A nagymérvű pero- noszpóra fertőzés és a július végi, augusztus eleji szárazság miatt sok volt a termésben az apró, szab­ványon aluli méret. A Lenin Tsz elnöke, Fekécs Má­tyás is elismeri: A háztájiban "hagymázó" 650 téesztag valóban nem hibáztatható a hónapok múl­tával csalódást okozó pontatlan szerződés, a szállítási szervezet­lenségek miatt. Nem tehetnek arról sem, hiszen nem ők rendelték "föntről", hogy tíz napig ázott, utá­na másik tíz napig száradt és köz­ben csírázásnak indult a renden a termés. Ez utóbbival kapcsolatban azonban más véleménye is van az elnöknek:- A tagjaink, az alkalmazottaink legalább úgy tudják, mint az agrár- szakemberek, hogy kockázat nél­kül nincs mezőgazdasági termelés. Senkinek sem volt kötelező hagy­mát termelnie a háztáji területén. Ki-ki igényelhetett volna - mint tették is sokan - paprika vagy cse­megekukorica területet is. Vagy például megválthatta volna, ezt is tették sokan. Főleg a jószágtartók, holdanként 25 mázsa májusi mor­zsolt kukoricával, vagy annak az árával. Abban nincs semmi kocká­zat, mert azt akkor is megkapja a tag, ha harmad- vagy féltermést ta­karítanak be a közösben. Ezentúl helyben mi­nősítenek, fizetnek- Maradjunk azért annyiban, hogy nem mindegy mennyi pénzt visz haza valaki a munkája után év végén. Annyit-e, amennyire számí­tott, vagy csak fele, vagy esetleg harmadannyit. Az elmúlt évi, vitat­hatatlanul zűrös hagymaátvétel és kifizetés szolgált-e valamiféle ta­nulsággal a téesz vezetőinek?- Azzal mindenképpen, hogy a téesz és a termelő kötelezettségeit és jogait, az értékesítési és a fizeté­si feltételeket egyaránt pontosab­ban, világosabban, ha úgy tetszik számonkérhetőbben rögzítő meg­állapodás-tervezetet fogadtatunk el idén a háztáji bizottsággal. A hagymát, miután 1990-re még egyetlen felvásárló szervezet sem tudott árajánlatot tenni, kihagyjuk a háztáji növények közül. Na­gyobb területen vállalkozhatnak a tagjaink fűszer- és pritaminpapri- ka, hibrid- és csemegekukorica, paradicsom és uborka termesztésé­re. Az értékesítési rendszerünkön is változtatunk úgy, hogy az job­ban szolgálja a tagok érdekeit. Idén a háztájiban termelt árut közvetle­nül az átvétel után, itt a téeszben minősítjük és azonnal kifizetjük érte a minőség szerint megállapí­tott árat a tagoknak. Ők így hama­rabb hozzájutnak a kiegészítő jö­vedelmükhöz amiért megdolgoz­tak, és nem érinti őket az előtárolá- si, szállítási veszteség. Már kap­tunk is ajánlatot olyan felvásárló cégtől, amelyik hajlandó a tábla szélén átvevőhelyet kialakítani, ahol naponta fizet és ahonnan na­ponta elszállítja a termést. T.F. Ev elején a múzeumban Angliában is használják Anyagvizsgáló berendezések Kiújszállásról Angliában is dolgoznak azokkal a műszerekkel, amelyeket a kisúj­szállási AVIG kisszövetkezetben gyártanak. Ezeket a termékeket a textilipari laboratóriumokban használják, azt vizsgálják velük, hogy a gyártandó kelmék alap­anyagának, összetételének megfe- lelő-e a minősége. Az 52 dolgozót foglalkoztató szövetkezetben 18-20 millió forin­tos árbevételre tesznek szert éven­te, s a nyereségen több saját fejlesz­tést és kutatást finanszírozhatnak. Legújabb szerkezetük egy sodorat- vizsgáló műszer, amelynek már el­készült a prototípusa, s a berende­zést az év folyamán több kiállítá­son kívánják propagálni. A tavalyi év "mérleg serpenyő­jében" ott van még jónéhány em­lítésre méltó kiadvány is, mint pél­dául a jászkunságiak bácskai kite­lepülésének 200. évfordulóján rendezett jubileumi tudományos ülés előadásainak gyűjteménye, A Jászság földrajzi nevei, vagy az ELTE régészeti tanszékével közö­sen készült A Tisza-vidék kulturá­lis és kronológiai kapcsolatai a Balkánnal és az Égeikummal a ne- olitikum, rézkor időszakában. Vé­gül egy sikeres tudományos ülés­nek is házigazdája volt - más szer­vekkel együtt - a múzeum. Az idei debreceni nemzetközi finnugor konferencia előfórumaként orszá­gos finnugor tanácskozást rendez­tek Szolnokon, amelyen külföldi vendégek, s neves hazai szakem­berek is előadást tartottak.- Mindent egybevetve a körül­mények ellenére sem rossz évet zárt a múzeum. De, vajon mi­lyen lesz az idei esztendő?- Teljes bizonytalanságban é- lünk. Fogalmunk sincs róla, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhatunk, s majd mire futja. így csak terve­ink, elképzeléseink vannak egye­lőre, biztosnak csak azt mondha­tom, hogy január 22-én megnyílik a kilencvenesztendős Gecse Ár­pád gyűjteményes kiállítása a Szolnoki Galériában.- S ha minden igaz, év végére elkészül a múzeumépület felújí­tása, bővítése.- A tervek szerint legalábbis. Az ugyanis most már biztosnak lát­szik, hogy az előirányzott pénz va­lószínűleg nem lesz elég. Annál is inkább, mert "menet közben" újabb problémák merülnek fel, nemrégiben derült ki például, hogy a gyermekkönyvtár teteje életveszélyessé vált. Mindez per­sze már egy másik beszélgetés té­mája lehetne! Tál Gizell

Next

/
Oldalképek
Tartalom