Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

4 Néplap 1990. JANUAR 11. Nyílt levél Tiszafüred tanácselnökéhez Tisztelt Rente Ferenc Úr! Bizonyára csodálkozik, ami­ért így fordulunk Önhöz, de úgy látjuk, ez az egyetlen járható út. Ugyanis a legutóbbi tanács­ülésen a Néplap helyi tudósító­jának, dr.Szabó Ottónénak a fel­vetését meg sem hallotta, nem válaszolt rá. Ő azért emelt szót, hogy a tanácsülések - amelyek elvben nyilvánosak - ne munka­időben tartassanak. Ezzel a té­mával kapcsolatban, a Tiszafü­reden szűkülő nyilvánosságról már szólt a Néplapban megjelent cikkében is, de hiába. A városunkkal foglalkozó cik­kek egy része - információink szerint - csak az Ön és a Néplap főszerkesztőjének konzultációja alapján láthatnak napvilágot. Pedig Önnek is tudomásul kell vennie az idők megváltozását, s azt, hogy a város lakói közül so­kan szeretnének élni a demokrá­cia, a nyilvánosság adta lehető­ségekkel, s részt venni az olyan fórumokon, ahol róluk, életük­ről, lakóhelyük sorsáról dönte­nek. Különösen fontos tanács­ülésre kerül sor január 23-án, kedden 9 órakor, hiszen az éves költségvetést fogják megtár­gyalni. Ezen a tanácsülésen, de az áprilisban tartandón is (úgy tudjuk, e kettőt tervezték az ön- kormányzati választásokig) föl- tétlen ott akar lenni az MSZP városi szervezetének néhány képviselője is! Mivel eddig - saj­nos - ez az egyetlen legitim párt működik a városban, nem hagy­hatja figyelmen kívül a létezé­sét! S azt sem, hogy a nyilvános­ság ma már nem látszat, hanem realitás! Javasoljuk tehát, hogy a ta­nácsüléseket ne munkaidőben hívják össze, mert: - ez a tanács­tagok többségének sem lehet megfelelő, hiszen aktív dolgo­zók, s emiatt jónéhány órára el kell távozniuk munkahelyükről; nem jó a város azon polgárainak sem, akik kíváncsiak arra, mit és hogyan cselekszenek a városi képviseleti testület tagjai, mi­lyen döntéseket hoznak az ő ne­vükben, helyettük! Tisztelettel az MSZP városi szervezete reformkörének nevében; Klukáné dr.Pilishegyi Ibolya Puczik László Arra fordítsák a pénzt, amire adták! Románia népeinek megsegíté­sére - a tiszaszentimrei lakosság adományaként - január 2-án a megyei Vöröskereszt MNB- számlájára 97oo forintot befizet­tünk. A Néplap január 5-ei szá­mában közölt, Mi legyen a pénz­zel? című tájékoztatás, az - SZDSZ javaslata, a gyűjtést szervezőkben, adadakozókban egyaránt felháborodást váltott ki. Amennyiben a pénzt más célra kívánják felhasználni, kérem, hogy az általunk befizetett ösz- szeget a tiszaszentimrei Vörös- kereszt részére szíveskedjenek visszafizetni. Ebben az esetben majd mi eldöntjük, hogy mire kí­vánjuk fordítani. Ha eljuttatják Romániába, úgy az összeg fel- használásáról, átvételéről igazo­lást küldjenek, hogy az adakozó­kat hitelesen tájékoztatni tudjuk. Az SZDSZ és MDF megyei vezetőinek felhívására megjegy­zem, hogy a községekben az em­bereket a szavak hitelessége alapján ítélik meg. Az itt élő em­bereknek, vezetőknek, szerve­zőknek úgy kell "A"-t mondani, hogy az másnap nem lehet "B". Még egyszer hangsúlyozom, hogy az általunk befizetett ösz- szeget a Vöröskereszt csak Ro­mánia népeinek megsegítésére használhatja fel! Juhász Sándorné községi vk.-titkár XXX A Vöröskereszt megyei veze­tősége arról tájékoztatja a megye lakosságát, hogy a Románia megsegítésére felajánlott ado­mányokat csak erre a célra for­dítja. Az összeg felhasználása a nemzeti és hazai segélyezés sza­bályainak megfelelően történik, melyről a Vöröskereszt országos vezetősége pártolótagsági iga­zolványt ad ki. Dr.Földy Dánielné megyei vk.-titkár Kőtelken is gyűjtöttek Cserkészcsapatunk - a romá­niai helyzet indíttatására - de­cember 22-én úgy határozott, hogy az erdélyi magyarok részé­re gyűjtést szervez a faluban. Felkerestük a Szabadidős Társa­ságot, a Magyar Cigányok De­mokratikus Szövetségének helyi csoportját, a Vöröskereszt közsé­gi vezetőségét, majd az MSZP helyi szervezete is csatlakozott hozzánk. Három nap alatt össze­gyűlt egy pótkocsis tehergépko­csi-rakomány, valamint 27.78o forint. Aközségi tanács és az Ady Tsz lo-lo ezer forinttal, vala­mint gépkocsival nyújtott segít­séget. Az összeget befizettük a Vörös- kereszt megyei elnökségének, az élelmet pedig 27-én hajnalban indítottuk Erdély felé. A szállít­mányt - Czárán György cser­késztiszt kíséretével - vöröske­resztes tehergépkocsi vitte át a határon, és szerencsésen célba ért. Csörghe Géza cserkészparancsnok Kőtelek Hozzászólás cikkeinkhez HARMADIK MENET A Néplap december 15-ei szá­mában olvastam a Karcag-Berek- fürdő- Kunmadaras lakóihoz szóló MDF-felhívást. Korrektnek tartot­tam a kommentáló szerkesztőségi sorokat, és megértem, hogy a szer­kesztőség csak a felhívás hangne­mét kifogásolta - a pártatlan tájé­koztatás kötelezettségének eleget téve. Engem nemcsak a hangnem zavart, hanem a logikai sorrend mellőzésével összerakott sorok, mondatrészek halmazából lépten­nyomon előbukkanó jelzők és mi­nősítések, kinyilatkoztatások, amelyek úgy gondolom, hogy Karcagon éppen az MDF-nek ár­tottak legtöbbet. Sajnálom, mert a számomra szimpatikus Magyar Demokrata Fórum tisztességes gondolatiságától nagyon messze estek az MDF-mezbe öltözött kar­cagi órásmester szavai. Ha vissza­lapozza a tisztelt olvasó, a Néplap ugyanazon számában (az első ol­dalon) két tudósítást is talál a Szol­noki MDF Szervezetének megyei könyvtárral kapcsolatos fórumá­ról, illetve a vállalkozók háza lét­rehozásának kezdeményezéséről. Ahol az MDF zászlaját ilyen ügyekben lobogtatják, nem kell szégyenkezniük. Nem ért váratlanul, hogy a de­cember 15-ei felhívásra január 2- án választ is találtam a Néplapban. Profi választ, ahol mondattanilag minden a helyén van, a hangnem sem kifogásolható. A tartalom azonban elgondolkodtató. Igaza van a válaszírónak, hogy neki és elvtársainak törvény által biztosított joga az MSZMP szerve­zése. Az vonhat le talán a hivatkozás értékéből, hogy a sorok írója a pro- letárdiktatúra fogaskerekeként nem próbálta hamarabb kezdemé­nyezni, alkalmazni azokat a játék- szabályokat, amelyek ma egyfor­ma esélyeket adnak a szervezke­désre. A diktátorsággal megvádolt volt pártmunkás visszautasít és bizo­nyítást kér. Nem hozzám intéző­dött a kérés, így nem is bizo­nyítanék, csak elgondolkodom. A korábbi MSZMP ideológiájában a forradalmi marxizmus fő ismérve a proletárdiktatúrához való vi­szony. Gyanítom, hogy a diktatúra megvalósítóit, fenntartóit nem a satupadoknál dolgozó volt MSZMP-tagok között kell keresni, talán a több évtizedes pártmunkás múlttal rendelkezőknek kellene önvizsgálatot tartaniuk. S talán ép­pen a diktatúra tettenérése az, ami­kor azt olvasom a volt első titkár válaszából, hogy szigorúan eljárt azokkal szemben, akik vétettek a törvények és a közerkölcs normái ellen. Talán csak azokkal szemben kellett volna eljárnia, akik a párt szervezeti szabályzata, illetve ha­tározatai ellen vétettek. Vagy mint a megyei párttestületek állandó tagjának, fel kellett volna szólalnia azokkal szemben is, akik megyei vezetőként kerülték meg a tör­vények, a közerkölcs és az etika normáit. Csak hát magam is tudom, hogy a diktatúra egyirányú utca. /Felül­ről lefelé irányuló.../ És még vala­mit: azokra, akik diktátorokat, dik­tatúrákat tűrnek, nem a diktátor minősítés sértő, hanem a diktatúra maga. Az MSZMP újjászervezése kap­csán olyan veszélyekre mutat rá az MDF felhívásírója Karcagról, me­lyet a volt első titkár rémítgetés- nek, megtévesztésnek, hangulat- keltő uszításnak minősít. A bárdo- latlan hangnemben leírt MDF-es jelzők tényleg ellentmondanak a társadalmi megbékélésnek, a nem­zeti közmegegyezés eszméjének. Már csak azon lehet elgondolkod­nom, kinek, milyen hegemóniája, élcsapata, vezető szerepe, demok­ratikus centralizmusa, bürokrati­kus apparátusa okozta mai helyze­tünket, amelyben most közmeg­egyeznünk, megbékélnünk kelle­ne. így azt is megértem, kinek a legfontosabb az óhajtott közmeg­egyezés, a nemzeti összeborulás. Tisztességes a szándék, amelyet - az MSZMP Karcagi Szervezete újjáalakulásakor - megfogalmaz­tak, de elgondolkodtató, hogy mi­től határolódnak el. Mert úgy gon­dolom, hogy a múlt, a történelem nem követ el hibákat , bűnöket - csak így, személytelenül. Ennek jegyében nem a múlttól, meg "azoktól, akik..." kell elhatárolód­ni, hanem elsősorban saját magam, magunk, maguk hibáitól, tévedé­seitől, rossz gyakorlatától, kivált­ságaitól. Akkor talán méltó lehet az MSZMP a bizalomra, és érde­mes a támogtatásra, mint egy szer­vezet a többi között a politikai pa­lettán. Az MDF-felhívásra válaszoló volt pártmunkás őszintén sajnálja, hogy az újjáalakuló MSZMP ki­nyilvánított együttműködési szán­dékának nyomait sem találja vi­szonzásul az MDF Karcagi Szer­vezete felhívásában. Én nemcsak sajnálom, hanem próbálom megér­teni, mi az oka, hogy a csecsemő­korú, maroknyi, kisvárosi MDF- szervezet miért felhívásokkal, til­takozásokkal, aláírásgyűjtésekkel operál. Talán azért, mert nem bízik a magát sokadszor is megújultnak kijelentő MSZMP-ben, amelynek korlátlan állampárti szerepe a múl­té, de az általa létrehozott, megtes­tesített továbbélő hatalom a hatás­köri listák megszüntetése után is konkrét valóság. S ez az admi­nisztráció az elmúlt évtizedekben nem az együttműködés gyakorla­tát valósította meg azokkal, akik kiesve a "támogatott-tűrt" rostá­ján, .csak a "tiltott" skatulyában kaphattak helyet. Bóka Péter Ficzere Béla tiszafüredi kistermelő tavaly is megkapta a Szövosz különdí- ját. Ezúttal újfajta almát (mucsu, idared) oltott a régi, starking almafába, ami sárga és piros színű termést hozott. Egy-egy alma eléri a 8o dekát, és ízletes, jól telel. (Fotó: Mészáros) "A jó kórház kevesebbe kerül" című, december 14-ei íráshoz szeretnék néhány kiegészítő gon­dolatot fűzni, melyben többek kö­zött az egészségügy finanszírozási rendszeréről, a karcagi kórház-ren­delőintézet tapasztalatairól szól­tam. Arra a kérdésre, hogy az egészségügyben nagy pazarlás fo­lyik, azt válaszoltam, hogy egyér­telműen. Az indoklás azonban ki­csit hézagos. Igaz, hogy a betegek 3o százalékát nem kórházi szinten kellene ellátni, de nyugodtan mondhatom azt is, hogy erről nem a körzeti orvosok tehetnek. Fenn­tartva, hogy a körzeti ovosok nem érdekeltek a minél színvonalasabb szakmai munka végzésében, ez nem jelenti azt, hogy nem végez­nek színvonalas munkát. Inkább azt jelenti, hogy nincsenek meg a tárgyi, felszerelésbeli lehetősége­ik, és sajnos nincs meg a kellő anyagi és erkölcsi elismerésük sem. Bátran állíthatom, hogy Kar­cagon ennek ellenére a körzetben nem valósult meg a kontraszelek­ció, hiszen egy kivételével minden orvosnak van szakvizsgája, sőt van, akinek kettő is. így nálunk megvalósul az a szakmai igény, hogy jól képzett, döntésképes or­vosok találkozzanak először a be­teggel. Sajnos a társadalmi, szociális és munkahelyi problémák megoldása az, ami meghaladja az erejüket, en­nek ellenére nálunk a körzetekben jó a gyógyulási arány,jó a tovább­küldési százalék a szakrendelőbe és kórházba, és még a táppénzes mutatók is jónak mondhatók. Vé­leményem szerint az itteni orvosok alkalmasak arra, hogy ha majd szükség és lehetőség lesz rá, meg­valósítsuk a háziorvosi rendszert, A tárgyalóteremből Ki a dudás a csárdában? A vita tárgya ezúttal valóban a hangszer, és nem a csárdába be­térő legénykedése volt. Igaz nem duda, csupán egy kopott hegedű körül alakult ki a tettlegességig fajuló vita. Érdemes megemlíte­ni, hogy a legénykedő néhány hónap múlva tölti be az 50. éle­tévét. A csárda elnevezés is csak az öreg közmondásban állja meg a helyét. Jászladányban a Marx K. úti italboltot sokan Purgely-féle kocsmának hívják, de még töb­ben egyszerűen így ismerik: ci­gány- kocsma. Ide tért be az idén, egy csendes nyári estén Kökény Péter, Budapest, Kálvá­ria út 24. szám alatti lakos. A hazalátogató vendéget elkísérte veje, Suki Elemér, Jászladány, Garami út 7. szám alatti lakos, és Pali Róbert, aki ugyancsak Jász­ladányban, a Bacsó út 14. szám alatt lakik. Az ivóban szólt a zene, egy szál hegedűjén Rácz Lehel helyi lakos muzsikált. Az ital, ha zene­kísérettel fogyasztják, meghoz­za a jókedvet, hamarább felper­geti a hangulatot. Ezt tette Kö­kény Péterrel is, aki az elfo­gyasztott italtól vagy a zenétől, de az is lehet, hogy a felidézett emlékektől elérzékenyült. Any- nyira, hogy odament Ráczhoz és szó nélkül elvette a hegedűjét. A zenélésben megzavart Rácz ezt zokon vette, rosszallását fe­jezte ki, de Kökény visszaszólt. Mire a jelenlévők - voltak vagy húszán - felfigyeltek a szóváltás­ra, már azon vitatkoztak, hogy ki a jobb prímás. Természetes, hogy mindegyik a maga rezgő hangját meg pizzicatoját (ujjal pengetés) dicsérte, és határozot­tan állította, hogy nótája köny- nyeket csal a szemekbe, a csár­dásától pedig a köszvényes láb is táncra perdül. A zenei műszavak mellett a vi­tatkozók hozzátartozóinak neve is elhangzott, és nem mindig hí­zelgő formában. Feltételezhető, hogy egymás fülhallását is két­ségbe vonták, az dühítette fel Su- kit, a vejkót annyira, hogy pofon vágta Ráczot. A kocsmáros, aki rokona volt Rácznak, de Köké­nyéknek is, elrendelte a zárórát. A vendégeket kitessékelte, Ráczot azonban marasztalta, mert sejtette, hogy Kökényék az utcán is folytatni akarják a vitát. Úgy is volt. Amikor a kocsmá­ros az épület előtt parkírozó ko­csijához kísérte Ráczot, hogy ha- zaküldje, a kint várakozó Köké­nyék körülvették a kocsit. Kö­kény a nyitott ablakon át bevá­gott egy sörösüveget és a vélet­lennek köszönhető, hogy Rácz­nak csak a keze sérült meg. Ga­rázda magatartásuk ezzel sem ért véget, Rácz lakása elé vonultak, és nem törődve azzal, hogy késő éjszaka van, ordítottak, betörték az ablakot, megrongálták a kerí- tést.A Jászberényi Városi Bíró­ság Táborosné dr. Varga Rozália hozott ítéletet Kökényék ügyé­ben. Kökény Pétert súlyos testi sértés kísérlete, valamint folyta­tólagosan elkövetett garázdaság miatt egy év börtönbüntetésre, és 5 ezer forint pénzbüntetésre ítél­te. Suki Elemér és Pali Róbert - folytatólagosan elkövetett ga­rázdaság miatt - hét-hét hónap börtönbüntetést és három-háro­mezer forint pénzbüntetést ka­pott. Kökény Péter büntetésle­töltését a bíróság három évre -, Suki Elemér és Pali Róbert ese­tében pedig két-két év próbaidő­re felfüggesztette. Az ítélet jog­erős. és egy új biztosítási rendszerben az ő érdekeltségüket is megfelelő módon lehessen honorálni. A cikk nyomán - a laikusok kö­rében - sajnos az terjedt el, hogy a szakmai munkájukat nem tartjuk megfelelőnek. Erről szó sincs, de a jelenlegi szervezési keretek, mű­ködési lehetőségek, anyagi viszo­nyok a továbblépést nem teszik le­hetővé, és csak a körzeti orvosok rendkívüli leterhelésével biztosítható az ellátás. Dr.Zsembeli József Az elfelejtett múlt Érdeklődéssel olvastam aNéplap január 2-ai számában Lukácsi Pál cikkét, mely a jászberényi városvédők tevékenységéről, arról szólt, hogy videofilmét készítenek a város nevezetességeiről, jeles szemé­lyiségeiről. Valóban dicséretes munkát végeztek és végeznek a kü­lönböző temetőkertek felkutatásával, rendezésével, amelyekhez nyil­ván hozzájárul majd a rendezendő "Jász bál" is. Helyeslésem fenn­tartása mellett hadd tegyek néhány megjegyzést, kiegészítést. Nem én találtam ki az idézetet: "Annak a népnek, amely nem ismeri múltját, nincs jövője". Tudják-e az igen tisztelt városvédők, hogy többségük redemptus? Mit jelent ez a latin szó, és mi volt a redemp- tió? A Jász Múzeum egyik falán jelentéktelen kis hirdetés emlékezik meg a redemptióról, a megváltásról, amikor a XVIII. század elején a német lovagrendnek eladott Jászság 11 községe, élén Jászberénnyel, 1745-ben megváltotta, visszavásárolta földjét és szabad jász jogát. Nos, azok a családok, amelyek részt vettek a megváltásban, redemp- tusokká váltak, s azok lettek leszármazottaik is. Néhány éve magas rangú vendégemet kalauzoltam a városban, ismertetve történelmét is, de nem tudtam emléket mutatni, amely ezt a történelmi tényt igazolta volna. Elfelejtettük. Elfelejtettük a Sorhá­zat, amely egykor a német lovagrend székháza volt. Leromboltuk, beépítettük. Még néhány ablak emlékeztet a volt polgári fiúiskolára, a "mezítlábas gimnazisták" intézményére, de erre sem hívja fel semmi a figyelmet - lassan feledésbe megy. Csupán jóleső nosztalgia emlékeztet a volt Margit-sziget orgonabokros sétányaira, nyári ven­déglőjére, ahol most a robusztus vízmű foglal helyet. Elsárgult fény­képek mutatják az Alföldön egyedülálló, volt vízimalmot - patkány- irtás helyett leromboltuk.Büszkén emlegetjük városunk nagy szü­löttjét, Székely Mihályt, akiről iskolát neveztünk el, de a szülőházára nem telik vakolat, s nem kell sok idő ahhoz, hogy rommá váljon. Nem jelent meg statisztika arról sem, hogy a volt népes tanyavilág termelői mit értek azzal, hogy városi fogyasztókká váltak. El kellett hagyniuk az állattal teli tanyákat, s azzal áltattuk magunkat, hogy a fogyasztás meglendült, és ezzel mértük az életszínvonalat. Kiegészítésem csupán azt a célt szolgálja, hogy felhívjam a város­védők figyelmét: a múlt ismeretében munkájuk egyre szélesebbre táruljon, és támaszkodjon mindazok részvételére, akiknek rajtuk kívül is vannak elgondolásaik, akik ma már büszkék is lehetnek szülővárosukra, lakóhelyükre. Dr.Medve Pál Jászberény Összeállította: Csankó Miklósné 1A szerkesztőség postájából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom