Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

2 1990. JANUAR 29. Néplap Németh Géza református lelkésszel, akinek neve összeforrott a Frontátvonulással kísérve romániai kisebbségek jogaiért folytatott harccal, Budapest egyik Thököly úti második emeleti lakásán beszélgettünk. A kisebbségek védelmében Kiűzessék a nacionalizmus ördöge- A családi gyökerek Felvidék­hez kötnek, erdélyi irányultságot a feleségem révén szereztem. Ő neves családból származik, fel­menői között szerepel Kriza Já­nos népdalgyűjtő, sőt anyai ágon Dózsa György a parasztvezér is. A szomszédos magyarság érde­kében nyíltan már a 60-as évek­ben szót emeltem közösségek­ben, lelkészgyűléseken. Kárhoz­tattam a közömbös világi és egy­házi politikát. Mint később meg­tudtam káderlapomra fel is je­gyezték ezeket a cselekedetei­met. A ’70-es évektől rend­szeresen jártam ki Erdélybe és az első lelkész vagyok, aki akkor már Moldovában, a csángók kö­rében prédikált. Élelmiszerrel, könyvvel, puszta jelenlétünkkel segítettük a magyarokat, de ezek a kiutazások egyre nehezültek, míg az utóbbi két évben teljesen lehetetlenné váltak. Már az első menekültekért- Akkor jelentkeztek az első menekültek.- Nyolcvanhét őszétől sorra kerestek fel a visszatérni nem akarók, majd szöktek a határon is át. Először a Csaba utcában ren­deztük meg a fogadásukat, de ka­rácsonyra már háromszázan vol­tak, ezért Rákosszentmihályon is berendeztünk egy menekülttá­bort Páncél Tivadar lelkész és mások közreműködésével.- Ez az időszak volt az, amikor a közvélemény is tudomást szer­zett a menekültekről?- Igen, amikor hivatalosan is törvényesítették az állapotokat. Attól kezdve a szeretetszolgálat ezernyi gondja szakadt ránk, amiben munkatársam, Reményi Tibomé végez áldozatos mun­kát. A menekülési, szökési ára­dat azonban nem hagyott alább, ezért 1988 végén már vidékre irányítottuk a hozzánk forduló szerencsétleneket. A tengernyi bajban legkínzóbb a családok kettészakadása volt, és semmi hajlandóságot nem tapasztaltunk a román hivatalos szervek részé­ről. Érdekükben az Egyesült Ál­lamok kongresszusához is elju­tottam a múlt évben, ahol köz­benjárásukról biztosítottak. Va­lóban mintegy kétezer családnak meg is oldódott a gondja.- Ennél azonban kezdett egy jóval súlyosabb probléma tuda­tosulni határon innen és túl is.- A múlt év végére a menekül­tek, áttelepültek száma elérte az ötvenezret. Közöttük tanárok, orvosok, sőt papok is. Ez az ér­ték, és a még szakadatlanul tartó folyamat, az Erdélyben maradt kisebbség fennmaradási esélyeit már veszélyesen rontotta. Az a véleményem, hogy ebben az esetben a személyiségi jogokat alá kell rendelni a nemzeti érdek­nek, vagyis valamiképpen útját kellett állni az áradatnak - az ott­hon maradók érdekében. Nem is szólva arról, hogy az érkezők mintegy ötödé egyszerűen nem érdemelte meg az össznemzeti együttérzést, mert a dolog vagy családi viszály elől szökött el. A határon nem volt megfelelő a szűrés.- Én magam több mint 120 in­terjút adtam a legnagyobb nyu­gati és távolkeleti lapoknak, rá­diónak, tv-nek. Talán most elő­ször sikerült nemzetközi szimpá­tiát ébreszteni az erdélyi magyar­ság mellett, mert korábban jó esetben nem tudtak erről a prob­lematikáról semmit.- A forradalom új helyzetet teremtet Romániában, de egy- csapásra megoldotta a mene­kültkérdést is?- Meg ugyan még nem oldotta, de a változtatás lehetőségét az ott élő kisebbségek számára is meg­teremtette. Ezért úgy gondoljuk, hogy nem fogadunk több mene­kültet itt az irodában és a tábo­rokban sem. Szívesen foglalko­zunk azonban az erdélyi turisták­kal, a rászoruló betegekkel, illet­ve a fiatalokkal, diákokkal. Na­ponta érkeznek pedig még most is, és keresik, hol osztják a se­gélyt. A segélyt Kolozsváron, Vásárhelyen, otthon osztják, ma­gukon kell segíteniük. Nehezte­lünk is a Belügyminisztériumra, hogy a mai napig is kiadják a tartózkodási engedélyeket ezek­nek a szülőföldjükhöz, sorstársa­ihoz hűtlen embereknek. A mi­nap is kaptam egy levelet az egyik erdélyi lelkésztársamtól, aki kéri, hogy vegyük rá a mene­külteket a hazatérésre, az ottani magyarságra szégyent hozókat pedig utasítsuk vissza. De ma­gam is tapasztaltam, amikor kint voltam, hogy hol sírva, hol fölhá- borodottan kérdezték a gyüleke­zetek, hogy még most is miért fogadjuk be a közös gondok elől szökőket. A változásokban nem bíznak?- Szökni már valóban nem kell, mert két nap alatt útlevelet kap­nak, de még mindig jönnek oda- átról, hogy itt keressenek hazát. Nem bíznak a változásban?- Lehet ez is egy magyarázat, de bizonyosan csalóka illúziók is élnek az erdélyiekben Magyaror­szágról. Óriási lelki és anyagi te­hertétellel hátat fordítanak ottho­naiknak, szeretteiknek, elkótya­vetyélik vagyonukat, házukat, bútoraikat, s itt jó esetben egy külvárosi sufniban, vagy egy al­földi tanyán kötnek ki. A rosz- szabbik, hogy az aluljárók, pá­lyaudvarok földönfutóit szapo­rítják. A magyar tömegtájékoz­tatás is hibás ebben, hogy oda­kint Magyarországot egy tejjel, mézzel folyó Kánaánnak tekin­tik, holott a nyomor országa va­gyunk. Ezt nem tudatosítják a ha­táron túliakban.- Érdekes megfigyelni manap­ság a vendégeinket. A szemek beszélnek. Akik áttelepülési szándékkal érkeznek, azok mind boldogtalanok, bűntudatosak, aki könyvért, gyógyszerért csön­get be és újságolja melyik vonat­tal indul vissza, annak sugárzik az arca. Lélekben már otthon van, ahol várják, fogadják,- Mit tehetünk mi magyaror­szágiak, Jász-Nagykun-Szolnok megyeiek értük?- Mindenkinek meg van a teen­dője, a nagyhatalmaknak, a ro­mán és a magyar kormánynak és a kisebb, nagyobb közösségek­nek, az egyes személyeknek is, hogy Romániából kiűzessék a nacionalizmus ördöge. Ki kell dolgozni egy kisebbségi stratégi­át, amelynek egyik lényeges ele­me, hogy idehaza nem határreví­ziót, hanem szabad, úgynevezett látszólagos határ megteremtését igényeljük. Az erdélyi magyar­ságnak pedig nemcsak egy szűk területre koncentrált jogait sze­retnénk látni, hanem a minden állampolgára számára szabad, demokratikus Románián belül valamennyi kisebbséget megil­lető jogokat. Ezeknek az elvek­nek a gyakorlati megvalósításá­ban találnak teendőt a Jász- Nagykun-Szolnok megyeiek is.- Emberi és intézményi kap­csolatok kellenek. Céltudatosan már most meg kell kezdeni a fel­készülést a kölcsönös látogatá­sokra, kirándulásokra. Munka­társaimmal mi is már most négy erdélyi sátortábor szervezésén fáradozunk. Olyan táborokra gondolok önöknél, ahol a Tisza, Zagyva partjain, vagy a pusztá­ban a fiatalok közösen tölthetik el a nyár egy részét, de lehet ez csereüdülés is tanári felügyelet­tel. Gondolni kellene azokra a vidékekre, ahol a magyarság je­lentős kisebbségben van, illetve azokra, akikben a nemzetiségi tudat elbizonytalanodott.- Ezekben a táborokban a fia­talok, kisiskolások a környékkel való ismerkedésen túl a magyar irodalommal, történelemmel, zenével, helyi népszokásokkal is ismerkedhetnének. Ehhez azon­ban hozzátartozik, hogy ha raj­tuk akarunk segíteni, akkor ma­gunkon is kell. Az elmúlt évtize­dek felelőtlen kultúrpolitikájára gondolok.-Nem kell attól tartani, hogy ezek a vendégjáró akciók a ro­mánságban visszatetszést kelte­nek?- Ez lehet, de a demokratikus szabadságjogokhoz ezek hozzá­tartoznak. Arra természetesen ügyelni kell, hogy minden a megbékítés szellemében történ­jen, a magyar öntudatot ápolni kívánjuk, de nem teremtünk ro- mánellenességet. Javasolnám, hogy minden megye állítson fel koordinációs bizottságot, készít­senek programot, és ne mindenki menjen mindenhová, hanem vá­lasszunk egy települést és ott ala­kítsunk ki meghitt, baráti kap­csolatokat. Az erdélyieknek szí­vünkre, barátságunkra is szüksé­gük van, nemcsak tárgyainkra. Nyújtva kezünket is járnunk kell saját utunkat-Mi nekünk, itthoniaknak a fe­lelősségünk a határon túli ma­gyarsággal szemben?- Azon túl, hogy nyújtjuk a kezünket és segítjük őket nemze­tiségi megmaradásukban (ezen a téren a szovjetunióbeli magyar­ság vizsgázott legjobban ahol egységes tömbben maradtak meg; néhány közvetlen szom­szédos területtől eltekintve na­gyobb a pusztulás Szlovákiában; de a Vajdaságban a nyugati ki­költözések miatt kifejezetten erős a vérveszteség és megrom­lottak a magyarság újjáépülésé- nek esélyei), sikeresen végig kell járnunk a saját demokratizálás­ban megkezdett utunkat. Ha a szétzilált gazdaságunk fejlődés­be lendül át, akkor a környékbeli népek részéről az utóbbi évek­ben tapasztalt jóindulat, szimpá­tia megerősödik, és nem kell tar­tanunk attól, hogy a határokon túlra került magyarság elvész számunkra. Lukácsi Pál Megalakult a HNF megyei szövetsége Szombaton Szolnokon meg­alakult a Hazafias Népfront szer­vezeteinek megyei szövetsége. Ezt az tette lehetővé, hogy me­gyénkben tizenkét városban ezeregyszázötvennégy taggal és hatvankilenc résztvevővel (akik mozgalmi tevékenységüket a HNF tagjai sorába való belépés nélkül kívánják kifejteni) és húsz községben négyszázkilenc tag­gal és harminc résztvevővel megalakultak a HNF helyi szer­vezetei. A szövetség alakuló ülése ügy­rendi kérdések és az alapszabály meglehetősen sótlan megvitatá­sával kezdődött, ám rögvest foj­tott indulatok törtek a felszínre akkor, amikor a vezetőség meg­választására, tehát a személyi kérdésekre került sor. Csak a ta­nácskozás elnöke határozottsá­gának köszönhetően kerülték el az értelmetlen személyeskedést. A felszólalásokból így is ki­tűnt, hogy a mozgalom eddigi tisztségviselői között enyhén szólva nem minden esetben volt meg az egyetértés, és az is, hogy a szövetség alakuló ülését nem a legjobban készítették elő. Né­hány küldött ezt azzal bizonygat­ta, hogy a számításba jövő tiszt­ségviselőkről előzőleg nem kérte ki véleményüket a jelölőbizott­ság. Annak vezetője azzal véde­kezett, hogy tisztükre csak ezen az ülésen választották őket. Az egyik felszólaló így tromfolt: ak­kor két nappal ezelőtt hogyan lát­hatta azt a listát,amely megegye­zik a jelölőbizottság által beter­jesztett névsorral? Kapták a listát valakitől, avagy csodálatos egy­beesésről van szó? Mindenesetre antidemokratikus lépésként könyvelte el a jelölést. Egyszóval állt a bál. Az olyan - bár meghallgatásra találó - kér­dések, hogy miért nincs nő a ve­zetőségi tagnak ajánlottak kö­zött, enyhe fuvallatnak tűntek. Burkoltan, ám mégis közért­hetően hangzottak el olyan véle­mények az elnökjelöltekről, hogy "a süllyedő hajón lévők kö­zül kell kapitányt választani,nem pedig a már mentőcsónakban ülők közül." Ehhez persze tudni kell azt, hogy Tóth Lajos, a HNF eddigi megyei titkára már nem a HNF által fizetett tisztségviselő, tisztét társadalmi megbízatás­ként látja el. Védelmében arra hivatkozott a másik tábor, hogy ez nemcsak a pillanatnyi szorító körülmények miatt van így, ha­nem ez a jövő útja, a HNF nem fog rendelkezni nagy létszámú, függetlenített apparátussal. A szövetség elnöki posztjára Tóth Lajost, illetve Szarvas Zol­tánt javasolták, majd titkos sza­vazással Tóth Lajost választot­ták. Irodavezetői posztra Hajdú Lászlót és ugyancsak Szarvas Zoltánt jelölték és szintén titkos szavazással Hajdú Lászlót vá­lasztották. Addig, amíg a szavazatszedő bizottság végezte munkáját, Tóth Lajos arra kérte a küldötte­ket, hogy figyelmüket most már az országyűlési képviselő-vá­lasztásokra összpontosítsák és segítsék elő a Hazafias Választá­si Koalíció által jelöltek győzel­mét. Ezt a koalíciót azért hozta létre a HNF, hogy valamennyi pártonkívüli; minden, nem párt- szerűen tevékenykedő tömeg- szervezet; a pártok harcában részt venni nem kívánó egyhá­zak; a nemzetiségi és baráti szö­vetségek; a szokványos pártok által nem képviselendő kisebb­ségi és hátrányos helyzetű cso­portok erkölcsi és anyagi forrá­sait összpontosítva, a pártok és a részérdekek kötelező képvisele­tétől független jelöltek parla- mentba való bejutását szolgálja. Tóth Lajos tájékoztatója sze­rint eddig országosan több mint húsz és megyénkben is több szervezet csatlakozott a Hazafi­as Választási Koalícióhoz. S.B. Döntött az országos gyűlés Nem válik párttá a Demisz Fidesz választási gyűlés Orbán Viktor, a Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) szóvi­vője és Várhegyi Attila részvé­telével Fidesz választási nagy­gyűlést rendeznek január 31 -én 16,30 órakor Újszászon, a Mű­velődési Házban és 18.30 órakor Jászberényben, a Déryné Műve­lődési Házban. A találkozón szó lesz aktuális belpolitikai kérdésekről és a le­hallgatási botrányról is. Totóeredmények 1. Bologna - Cesena 1:0 1 2. Cremonese - Atalanta 1:1 X 3. Fiorent - Na 0:1 2 4. Lecce - Lazio 0:0 X 5. Verona - Ascoli 0:0 X 6. Ancona - Torino 0:1 2 7. Avellino - Mesina 1:0 1 8. Catanzaro - Licata 1:1 X 9. Como - Brescia 0:0 X 10. Padova - Barletta 1:0 1 11. Reggina - Cagliari 1:0 1 12. Triestina - Monza 2:1 1 13. Pescara - Parma 2:0 1 Pluszmérkőzés: 14. Juventus - Intern: 1:0 1 A jövőben sem válik párttá a Demisz, hanem pártoktól függet­len autonóm társadalmi szerve­zetként, az ifjúsági szervezetek szövetségeként és meghatározott értékek képviselőjeként kíván a közéletben részt venni. így dön­tött a szövetség jövőjével kap­csolatban vasárnap Százhalom­battán a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség második or­szágos gyűlésén a több mint há­romszáz küldött. Döntés született arról is, hogy a Demisz a jövőben nem kíván pártifjúsági szervezet lenni, es nem fogadja el egyetlen párt irá­nyítását sem. Kapcsolatait és együttműködését más szerveze­tekkel az érték- és érdek- azonosságra építve alakítja ki. Mivel a szövetség jelen akar len­ni a közéletben, szüksége van hosszú távra szóló politikai szö­vetségre. Helyileg a tagszerve­zetek nagyobbrészt a Szocialista Párttal, kisebb részben más pár­tokkal teremtettek ilyen kapcso­latot. A tagszervezetek által ki­alakított szövetségekre alapozva alakítja majd országos kapcsola­tait ki a Demisz. A továbbiakban a küldöttek el­fogadták az országos gyűlés do­kumentumait: a programot, a vá­lasztási téziseket, az alapsza­bály-módosítást és határozato­kat. Nagy Imre tér Olaszországban Nagy Imréről nevezték el vasárnap Poggibonsi olasz kisváros egyik terét. Poggibonsi harmincezer lakosú város Toscanában, Sie- nától északra, a középkori tornyairól híres San Gimignano mellett. A városi tanács a közelmúltban döntött az elnevezésről. Az avatási ünnepségen a polgármester emlékezett meg a mártírhalált halt ma­gyar politikusról. Az ünnepségen részt vett Misur György római magyar nagykövet. Tisztelt Választópolgárok! A Szocialistar Párt Szolnok város és környéke szervezetei országgyűlési képviselőjelölt­nek ajánlják a 3. sz. választókerületben dr. Szegedi Károly ügyvédet, a 4. sz. választókerületben Kovács Libort, a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskola igazgatóját. Kérjük Önöket, támogassák jelöltjeinket. Ajánlási szelvényüket átad­hatják az igazolvánnyal ren­delkező megbízottainknak, akik felkeresik Önöket lakásu­kon, de eljuttathatják választá­si irodánkhoz is. Jelöltjeink első bemutatko­zására 1990. január 30-án 17 órakor kerül sor városi székhá­zunkban, melyre tisztelettel meghívjuk Önöket. Címünk: Szolnok, Tófenék u. 1-3. Tel: 31-714,43-515. A választási kampány ideje alatt ügyeletet tartunk, hétköz­nap 8-19, hétvégén 8-12 óra között. Várjuk érdeklődő levelei­ket, javaslataikat, kérdéseiket. A Szocialista Párt Választási Irodája Német mise Budapesten Ünnepélyes keretek között né­met misét celebrált Paskai László bíboros, prímás, esztergomi ér­sek vasárnap Buapesten, a Fő ut­cai Szent Ferenc Sebei templom­ban. Az istentiszteleten a kor­mány képviseletében megjelent Beck Tamás kereskedelmi mi­niszter, jelen volt - Helmut Kohl kancellár személyes megbízott­jaként - Wolfgang Gröbl, az NSZK parlamenti államtitkára., Több mint 40 év óta ezúttal tartottak először német misét Bu­dapesten. A továbbiakban min­den vasárnap délelőtt 10 órakor német mise színhelye lesz a Fő utcai templom. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom