Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 21. szám
Folytatta munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) illetve előterjesztette a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet. Jelenleg az állambiztonsági szervezetnek nem állnak rendelkezésére olyan normák, amelyek alapján tevékenységét végezhetné. Ebből a szempontból különleges jelentősége van a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályairól szól. A törvény addig lesz hatályban, amíg az átfogó nemzetbiztonsági jogszabályokat meg nem alkotják. Az erről szóló törvénytervezet lényegében már elkészült. Az államtitkár kiemelte, hogy a titkosszolgálati eszközök engedélyezésének jogát a tervezet a szolgálattól független személyre kívánja bízni. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezet körülhatárolja azokat a feladatokat, amelyeknél egyáltalán titkosszolgálati módszerek igénybe vehetők. A tervezet fontos eleme az is, hogy az állambiztonsági szolgálatokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből, és a Minisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli. Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat elnevezése is: a javaslat értelmében az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzetbiztonsági szolgálat lépne. Nyomoz a katonai főügyészség Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, ám a napirendhez nem állítanak előadót. Mivel több képviselő nyújtott be módosító javaslatot, ezért elrendelte a törvényjavaslat feletti általános és részletes vita megtartását. Elsőként dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze kért szót. Részletesen beszámolt a lehallgatási botránnyal kapcsolatos vizsgálat eddigi eredményeiről. Szíjártó Károly szerint az eddigi vizsgálatok alapján ma még nem lehet választ adni arra: terhel-e és kiket büntetőjogi felelősség, az adott magatartás a Büntető Törvénykönyv melyik pontjába ütközik. A politikai felelősség tisztázása viszont nem a vizsgálat feladata. Átfogó vizsgálatra egy országgyűlési bizottság lenne képes. Ugyanakkor szükség van az átmeneti kérdéseket szabályozó törvény elfogadására is. Ennek rendelkezései ugyanis elősegítik a végleges törvény megalkotását is. Az ügyben a Katonai Főügyészség nyomozást folytat. A nyomozás azt igyekszik felderíteni, hogy a BM vezetői, beosztottai követtek-e el bűncselekményt, illetve a törvénysértő gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. A hivatali visszaélésen túl vizsgálják az államtitok-sértés gyanúját is. Az eljárás során nemcsak a gyanúsítottak terhére írható tényeket, hanem a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan felderítik. Arra törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejezzék, s azt követően a nyilvánosságot tájékoztatni fogják a vizsgálat eredményéről. Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke emlékeztette a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Hivatalból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a jogával, hogy megvizsgálja: a belső utasítások összhangban állnak-e a nemzetközi szerződésekkel, a belső jog megfelel-e a Magyarország által aláírt emberi jogi szerződéseknek. Szólt arról, hogy a Belügyminisztériumtól 84 titkos jogszabályt kapott meg az Alkotmánybíróság, közülük három minisztertanácsi határozat, a többi miniszteri utasítás, illetve parancs volt. E dokumentumokat az elmúlt héten átvizsgálták, mint utóbb kiderült, jószerivel feleslegesen, mert Horváth István, az akkor még hivatalban lévő belügyminiszter értesítést küldött: az összes vonatkozó jogszabályt hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság mégsem dolgozott feleslegesen, mert nemcsak a belügyi utasításokat nézte át, a külföldi jogállamok gyakorlatát is tanulmányozta. Sólyom László felkérte Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy az összes vonatkozó, s a végrehajtás részét képező miniszteri utasítást és parancsot- tájékoztatásul - küldje meg az Alkotmánybíróságnak, mert e nélkül a törvény nem értelmezhető. Egyébiránt a minisztérium amúgy is köteles a végrehajtási szabályokat a törvénnyel együtt megalkotni. Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) kritikus hangvételű és heves ellenérzésekkel is fogadott hozzászólásában kijelentette: mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter beszéde, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a sajnálkozásnak akárcsak egyetlen szavát is intézze azokhoz, akiknek emberi, személyiségi jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatársai folyamatosan megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, hanem a magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak egyetlen mondat volt számára elfogadható, az, amely a lemondásáról szólt. Az SZDSZ nem kívánja a kormány távozását Ugyancsak nagy csalódást keltett benne Németh Miklós miniszterelnök beszéde is, mert- emlékezete szerint - arról beszélt: ma Magyarországon az a fő veszély, hogy a főbb politikai mozgalmak, illetve a közvélemény egyes részei anarchiába kívánják sodorni az országot, félelmet keltenek, és „ködgéppel ködöt fújnak, és mérges gázokat szivattyúznak a légtérbe,,. Elöl Szűrös Mátyás és Jakab Róbertné, középen Hámori Csaba gondolkodik hozzászólásán Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint ez a helyzetkép elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy mint a politikában tevékenykedő ember, maga is gyakran találkozik elfogadhatatlan, brutális és alacsony rendű megnyilvánulásokkal. Megerősítette a Szabad Demokraták Szövetségének kongresszusán elmondott szavait, amelyek szerint a szabad demokraták nem kívánják a jelenlegi kormány távozását, sőt a békés átmenet érdekében feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ez a kormány a helyén maradjon. Visszatérve a lehallgatási botrányra, a képviselő leszögezte, hogy a szabad demokraták az ügy kirobbanása óta annak lokalizálására törekedtek, de ez azért nem sikerült, mert Horváth István nem mondott le idejében. Miután ez most megtörtént - mondotta -, itt az ideje ennek a valóban a politikai egyensúlyt és a békés átmenetet veszélyeztető helyzetnek véget vetni. Leszögezte azt is: az állampárton belüli reformerőknek jelentős szerepük volt abban, hogy lesz demokrácia Magyarországon. Végezetül Tamás Gáspár Miklós röviden ismertette két törvénymódosító javaslatát. Politikai válság fenyeget Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő úgy vélte: belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához értünk, s nem túlzás megállapítani, hogy kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és módszereit elvetve a létezőkonfliktusokat ütközésig vigye. A békés átmenet szabályait felrúgva - mivel számukra kevés amit eddig elérhettek -, radikális hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétverése céljából szervezett akciók mellett megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné tétele is. Erre példaként azt'hozta fel, hogy néhány hónappal ezelőtt Gödöllőn az ellenzék vezetői is marasztalták a távozni készülő tanácselnököt, s miután az maradt, most, a választási kampány indulásakor kezdeményezték visszahívását. Mondanivalójának további alátámasztásaként idézett Tamás Gáspár Miklós választási röplapjából, miszerint „az 1985-ben csalással, erőszak alkalmazásával megválasztott Parlament össze-vissza szavazgat, és csak növeli a zűrzavart; éppen ideje, hogy körmére nézzenek ennek a Parlamentnek,,. Majd aggodalmát fejezte ki azért, hogy az Országgyűlés az Országos Választási Bizottság tagjává nevezte ki Torgyán Józsefet, „az egyik kisgazdapárt vezetőjét,,, akinek azt a kijelentést tulajdonította: „aki nem szakít 180 fokosán a bolsevik elvekkel, az fasiszta elveket vall. Ez jelenleg érvényes a Magyar Szocialista Munkáspártra, amely nem szakított korábbi bolsevik politikájával, de a Magyar Szocialista Pártra is.„ Feltette a kérdést: ilyen nézetekkel hogyan tudja majd Torgyán József biztosítani a választások tisztaságát? Hámori Csaba a továbbiakban javasolta: legyen a nemzeti és a társadalmi felelősség próbatétele, hogy minden demokratikus politikai erő együttműködik a közösen elhatározott és elfogadott békés átmenet feltételeinek biztosításában, olyan légkör kialakításában, hogy az emberek valóban szabadon, félelem nélkül dönthessenek a márciusi választásokon. Ez az állásfoglalása a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportjának. Hámori Csaba felhívással fordult a poliBánffy György és Csehák Judit tikai egyeztető tárgyalások résztvevőihez, hogy járuljanak hozzá a tárgyalások dokumentumainak nyilvánosságra hozatalához, az Országgyűlés és a kormány elnökéhez pedig azért, hogy hozzák nyilvánosságra a múlt év decemberében a különböző politikai erőkkel és társadalmi szervekkel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvét. Felhívta a köztársaság ideiglenes elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztal mellé, s újra tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért. Roszik Gábor (Pest m„ 4. vk.) személyeskedésektől szintén nem mentes felszólalásában kijelentette, hogy Tamás Gáspár Miklós mondanivalóját sokkal inkább felelősségteljesnek érezte, mint Hámori Csabáét. A Tisztelt Ház felzúdulását hallván hozzáfűzte: ennek a Parlamentnek a nemtetszése valójában kedvezőnek ítélhető. Véleménye szerint Hámori Csaba több állítása nem felel meg a valóságnak, így például nem igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete kezdeményezte volna a tanácselnök visszahívását. Erre csak akkor került sor, amikor a tanácselnök határozatlan magatartásával, bizonytalan helyzetet idézett elő a városban. A belügyminiszter lemondásával a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja egyetért - mondotta Roszik Gábor. A képviselő szükségesnek tarmentarizmushoz az is hozzátartozik, hogy a képviselők fegyelmezetten végighallgassák egymást, ne „ordítsanak,,, ha nem értenek egyet egyes megfogalmazásokkal. A képviselő elmondta: a Magyar Demokrata Fórum nem törekszik az államapparátus szétverésére, csupán másikat, jobbat akar állítani. Békés körülmények között. Az MDF egyébiránt fenntartja azt a javaslatát, hogy a lehallgatási botrány kivizsgálására parlamenti bizottság jöjjön létre, s e bizottság a Parlamentben képviselt pártok egy-egy képviselőjéből alakuljon meg. Végezetül arról tudakozódott, hogy a belső elhárítás milyen kapcsolatban áll a szovjet belügyi szervekkel. Debreczeni József (Bács- Kiskun m„ 3. vk.) arról szólt, hogy Bács-Kiskun megyében tovább folytatódik a helyi MSZP-szervezet tulajdonában lévő iratok megsemmisítése. A képviselő szerint az MSZP folytatja az iratmegsemmisítési akciókat, s nincs olyan törvény, nincs olyan hatóság, amely ez ügyben beavatkozhatna. Debreczeni József ezért felkérte a miniszterelnököt, hogy sürgősen hozzon intézkedést. E konkrét ügyről, illetve az ülésteremben kifejtett pártpropaganda megkérdőjelezhető voltáról kisebb vita alakult ki, amelynek során szót kért Csipkó Sándor, Debreceni József és Re- idl János képviselő. Horváth Lajos az általános, Az előtérben Horn Gyula és Szentágothay János tóttá megerősíteni: bizalommal van a miniszterelnök iránt, és nem kívánja, hogy ő vagy a kormány lemondjon, sőt kéri és támogatja, hogy a következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. Végül Roszik Gábor az MDF parlamenti csoportja nevében újfent hangoztatta: továbbra sem szándékuk aláásni a kormányt, ám ennek nem mond ellent, hogy a belügyminisztériumi botrány felfedezéséhez hasonló módon járnának el, ha esetleg tudomásukra jutna, hogy egy miniszter korrupcióval vádolható. Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) hangoztatta: az ország- gyűlési képviselő legfontosabb feladata a törvénytelenségek feltárása. Tamás Gáspár Miklós módosító javaslatát illetően viszont nem értett egyet azzal, hogy a rendőrség a bűnügyi-fel- derítő munkában ne alkalmazhassa a különleges technikai eszközöket. Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) a helyenként indulatos felszólalásokra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a Tisztelt Ház falain belül megindult a választási propaganda. A vita hangnemével - sem az SZDSZ, sem az MSZP részéről - nem tudott egyetérteni, mert érzékelhető volt, hogy egyes személyek lejáratására, sárba tiprá- sára törekedtek a képviselők. Ezzel összefüggésben leszögezte: olyan Országgyűlésnek nem kíván tagja lenni, ahol ilyesmi előfordulhat. A tisztességes parlamajd újabb hozzászólók hiányában a részletes vitát lezárva, szünetet rendelt el, mert több képviselő nyújtott be a törvénytervezethez módosító indítványt. Ezek megvitatására, véleményezésére az ebédszünetben összehívták az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint honvédelmi bizottságát. A szünet után Gál Zoltán röviden válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzott észrevételekre. A vélemények tanúsága szerint nem folyik támadás az államapparátus ellen, nincsenek próbálkozások annak szétzilálására - összegezte a felszólalásokat az államtitkár, hangoztatván, hogy saját tapasztalatai szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. Hangoztatta: az államapparátus fél, s emiatt nem képes tisztességesen elvégezni feladatait, ami a választások szempontjából rendkívül kedvezőtlen. Gál Zoltán kifogásolta a Du- na-gate botránynak azt a momentumát, hogy az Ország- gyűlés egyik - Gál Zoltán felszólalásában meg nem nevezett - képviselője, miután tudomást szerzett az ügyről, nem a Parlament elé hozta a problémát, hanem a Fekete doboz munkatársait kereste meg. Gál Zoltán mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az állami intézmények normális működése sokak számára ma már nem érdek. Márpedig a nemzetnek az (Folytatás a 3. oldalon)
