Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. JANUÁR 20. Néplap TÚRI ÖREGDIÁKOK AZ ALMA MATERÉRT Schnitzler-bemutató a Szigligetiben "A mezőtúri protestáns iskola alapítása 1530 évre tehető. Alapítói, megszervezői voltak a város első reformátorai, Thúri Szabó Lukács és Thúri Sánta Jakab." - idézi a kezdeteket az iskola 400. születésnapjára készült mára már sárguló 60 éves emlékfüzet, amelyet az akkori öregdiákok egyesülete adott ki. A képekkel, dokumentumoké al is hitelesített vékonyka kis kötet szolidan, visszafogottan eleveníti fel az iskola történetét, eredményeit, tudós tanárait, híressé vált tanítványait. A büszkeség helyett az alma mater iránti szeretet, ragaszkodás jellemzi a füzet minden sorát, jóllehet joggal lehettek volna büszkék iskolájukra az egykori öregdiákok. A mezőtúri protestáns iskola az ország egyik legrégibb iskolája, alapításakor még nem nyílt meg sem a híres sárospataki, sem a debreceni kollégium. A fiatalabb "testvérek” persze később nagyobb hírnévre tettek szert, s mivel a mezőtúri iskola felépítése a debrecenihez hasonlított csak, "kis Debrecen"-nek nevezték a Berettyó-parti várost az elmúlt századok során. Sőt később "Berettyó-parti Athénnek" is. Az idén 460 éves iskola nevét nem kisebb tudósok, művészek, költők írták be a magyar oktatás- történet értékei közé mint Szegedi Kis István világlátott reformátor tudós, író az iskola első rektora, "a tanítás művészének" emlegetett Borsos Károly, Thúri György nyelvész, költő, Péteri Volt egyszer egy Mkis Debrecen" A nagyhírű gimnázium egy múlt század végi festményen Az első rektor, Szegedi Kis István. Károly történelmi elbeszélések, regények írója a XIX. században, Pályi Sándor, a népoktatás egyik úttörője, Czebe Gyula, a neves byzantiológus, a költők: Szép Ernő, Erdélyi József, Tam- kó Sirató Károly, Rédei László matematikaprofesszor, Sántha Lajos olimpiai tornászbajnok, Csenki Imre, Várady Lajos, s sorolhatnánk hosszan az akadémikusokat, professzorokat, egyetemi tanárokat. A 945 után megváltozott az iskola élete is. Államosították, majd amikor az 1964-65-ös tanévben elkezdődött a mezőgazdasági szakközépiskolai képzés, fokozatosan elsorvasztották a gimnáziumot. Az egykori református főgimnáziumban - ma Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola - 1974-ben érettségizett az utolsó gimnáziumi osztály. A "profil- váltás" vegyes érzelmeket váltott ki. Különösen az öregdiákok baráti köre szemlélte ellenérzésekkel a gimnázium megszűnését, s 1980-ban, amikor az iskola 450 éves fennállását ünnepelni mentek Mezőtúrra már-már "botránnyá fajult" a találkozójuk. Természetesen az akkori idők gyakorlata szerint minősült botránynak, az őszhajú öregdiákok egyszerűen csak egyet nem értésüknek adtak hangot. S tavaly már nemcsak szóban, hanem írásban is. A kör tagjai levelet írtak Pozsgay Imre állammi- nisztemek, amelyben közbenjárását kérik a gimnázium visszaállítására, méghozzá református gimnáziummá. Az öreg diákok ragaszkodásból, az alma mater iránti szere- tetből - mint az iskola története során mindig -most is jelesre vizsgáztak. Honnan, miből táplálkozik ez a rajongás - erről kérdeztem Füstös Jenőt, a baráti kör elnökségének tagját:- A mezőtúri gimnáziumban mindig kiváló, tanáregyénisé gek tanítottak. Mindenekelőtt hazaszeretetre, munkára neveltek bennünket szigorúsággal, de hallatlan emberi tapintattal, a személyiség maximális tiszteletben tartásával. A túri diákok keresettek voltak az egyetemeken, főiskolákon. Nagy tekintélyű professzorok szívesebben láttak egy közepesen érettségizettet Mezőtúrról mint más iskolából egy jelest, hiszen tudták, hogy "kis Debrecenben" igen magas követelményeket támasztanak a diákokkal szemben. Amit egy iskola csak adhat egy nyiladozó értelmű kamasznak, azt adta tanítványainak az iskola, s a diákok hálából amerre csak megfordultak a világban könyvet küldtek, hoztak ajándékba az alma matemek. így jött létre az iskola értékes,könyvritkaságokat őrző híres könyvtára. Éri szintén elhibázott lépésnek tartom a gimnázium felszámolását, a város akkori vezetői sajnos nem álltak hivatásuk magaslatán. Az iskola "metamorfózisát" persze nemcsak az öreg diákok sajnálják. Perjési Sándor lelkésznek szinte naponta mondják a mezőtúriak, hogy nyissák meg újra "a református főgimnáziumot", s abban a hagyományokhoz hű szellemben neveljék a fiatalokat. A nagytiszteletű úr nem csodálkozik a ragaszkodáson. Hosszan idézi az egykori gimnázium és a város összefonódott életét, a lakossági adományokat, áldozatokat az iskola fenntartására. Jóllehet az intézményben nem csak túri diákok tanultak. Árvákat, más felekezetű gyerekeket is "fogadott" a gimnázium, s a tehetséges pénztelen diákok egyetemi, főiskolai tanulmányait ösztöndíjjal segítette. Mi több, a tanároknak még arra is futotta az idejéből - egy 1793- ból való okirat szerint -, hogy felkarolják "az elzüllött gyerekeket".- Az egyház természetesen ugyancsak igényt tart a "veteményeskertre", ahogyan az iskoláról a reformáció korában beszéltek. - mondja Perjési Sándor. - Az egyház épületének fundamentumai az iskolák, amelyek nélkül a protestáns egyház fala sem állhatott volna - idézi a nagy elődöket.-A gimnázium visszaállításának jogossága vitathatatlan. De közben eltelt 40 év. A városban működő Teleki Blanka Gimnáziumnak pár éve még beiskolázási gondjai voltak. Elbír-? a város még egy gimnáziumot?- Konkurencia nélkül nincs minőség, ha visszakapjuk az iskoláinkat megadatik a lehetőség a nemes vetélkedésre. A régi kollégiumot - amely jelenleg kórház - természetesen nem kérjük vissza, de helyette az iskolához tartozó jelenlegi diákotthonra igényt tartunk. S mit szólnak mindehhez a Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskolában, amelyet a mezőtúri főiskola bázisiskolájának szántak annak idején, de a gyakorlat ezt nem igazolta, hiszen a diákok csak elenyésző részben tanultak ott tovább.- Az államminisztemek küldött levélről nekünk is van tudo- másunk - mondja Győrfi Györgyné igazgatónő. - Hivatalos értesítést a gimnázium visszaállításáról azonban még nem kaptunk.'Ez nem is helyben fog eldőlni. Akik döntenek bizonyára mérlegre teszik majd a mi eredményeinket is. Addig tesz- szük a dolgunkat, képezzük a technikusokat, s várjuk a leendő elsősök jelentkezését. Nézői "olvasat" a Körtáncról Egy darabnak többféle rendezői olvasata lehetséges - egy előadásnak is, a nézőben. íme, az én "olvasatom", egy a sok közül. Nos, ez az előadás tárgyából ítélve lehetne olcsó malackodás, hisz a szerelmeskedésről szól; frivol játék, amely csiklandja az érzékiséget; süllyedhetne nyers naturalizmusba, kéjelegve a szerelmi beteljesülés részleteinek ábrázolásában. Ez a Körtánc azonban - sietve írom ide - egyik sem, minden porcikáját nemesebb szándék mozgatja: az erotikus képekben tükröt tartani az emberi természetnek, a szerelem keletkezésének és gyors elmúlásának történetében feltárni az emberi lélek titkait. Nem az ölelés, hanem az azt megelőző, majd nyomon követő események itt a fontosak, s az úgynevezett aktus csaknem teljesen semlegesül, képét mindig kimerevítve látjuk, torzított formában, s esetleges hatását groteszk muzsika kontrázza - az elidegenítés "brutális" formájaként. Nem véletlen, hogy ezekben a pillanatokban fel-feltör a nevetés is a nézőtéren. (Egyébként érdekes, Arthur Schnitzler részletes szerzői utasításokat ad darabjához, ám a szerelmi aktusokra egyetlen szava sincs, csupán vonalakkal jelzi helyét a szövegben, azaz formáját a mindenkori rendezésre bízza. Ezért is lényeges ábrázolásának mikéntje: jellemzi a rendező szemléletét, megmutatja ízlésbeli felfogását!) Nem könnyelmű, léha, illemsértő ez a játék, nekem inkább "egy vakmerő és végeredményében szomorú költemény" - Bródy szavaival. A körtáncot lejtő képek láttán, melyekben különböző rendű és rangú "szerelmesek" vonulnak fel különböző helyzetekben, az egyszerű bakától az előkelő grófig vagy a közönséges utcalánytól a finom szépasszonyig, elszomorodva fordulhatunk magunkba: hát ilyenek volnánk, voltunk, vagyunk, mi, emberek? Önzőek, képmutatók, hazugok, felelőtlenek! Csak épp nem merjük, nem akarjuk bevallani, mert illúzióinkat féltjük tőle, hogy szertefoszlanák. Meg talán jobb is nem tudni bizonyos dolgokról, akkor talán hihetjük, hogy nem is léteznek. Hogy például - Adyt idézve - "mindig az a fűző, omló, habos szoknya, vérünket fölűző, parfü- mös kisnadrág, finom batiszt-já- ték" - mindig ez a szándék, amit szívesen lepleznénk hamis látszatokkal. Úgy érzem, erre utal, a leplezés gondolatára a pompásan kitalált színpadkép hatalmas fátylaival és lepleivel, selyemből, bársonyból, csipkéből alkotva, magas oszlopokról aláomolva, - "a leplek erdeje", amely valóban elleplezhet mindent (Csík György álmodta meg), ahonnan előtűnnek, majd ahová eltűnnek a Körtánc figurái. S közben pedig lelepleződnek egy-egy jelenetben. Bennünk pedig ott a felismerés: igen, a valóság mindig szomorúbb gyönyörű képzelgéseinknél - a szerelemben is. Illúziók romboltatnak itt le, önámításainkról hull le a lepel. S a "leplek erdejében", mely látványnák is imponáló, könnyedén lejtik táncukat az erotikus képek (Igaz, egy magányos hegedű szomorú nótájára, mely olykor szinte belénk hasít), zavartalanul követhetik egymást, egy valóságos körtánc benyomását keltve - lám így forog a világ, körbe-körbe - a szerelem körül. A rendezés elsőrendű, Fodor Tamás fényekből, finom hangzásokból, színekből impresszionista módon teremt költészetet, s mérnöki pontossággal, a legapróbb, legfinomabb részletekre is ügyelve kidolgozott művészettel állítja elénk a játék figuráit. Mondhatni a "felszínesség" játékait a legelmélyültebb alapossággal tervezi meg. És kevés eszközzel is mily sokat tud kifejezni! Elég itt például egy ócska petróleumlámpa, meg egy kopott vaságy, hogy megszülessék máris egy bordélyház szegényes szobájának teljes illúziója. Pergő, ritmusos játék, valamivel több latinos könnyedség azonban elférne még benne, mely oly jellemző a szerző művészetére is, de a Körtánc így is igen szórakoztató, élvezetes. Azzal a finom iróniájával, ami hozzátartozik az előadás szellem- i eleganciájához, s ami a színészi játékban pazar bőséggel van jelen. Mint például Mertz Tibor játékában is, aki rendkívül finom eszközökkel mutatja fel egy üreslelkű poéta "nagyzoló pózait", ki a mámort csak "koholt szeszekkel" míveli; látszat és valóság kontrasztja testesül meg mulatságos formában. Erről az alakításról csak felsőfokon lehet beszélni: nagyszerű. Miként általában is a színészi teljesítmények. Bajcsay Mária és Meszléry Judit szinte egymást múlják felül a jóértelemben vett komédiázásban; az előbbi egy szépasszony szerepében remekel, hajszálpontosan rajzolja meg a kalandra éhes szépasz- szony képmutatását (vajon hány férjes asszony sütötte le szemét a nézőtéren magára ismerve benne?). Ahogy megjátssza az erkölcsös asszonyt, s közben pedig minden idegszálával az "erkölcstelenségért" remeg - tökéletes. Ezt a típust nála jobban alighanem még senki nem mutatta fel; a lélek legrejtettebb mozgásait teszi látható valósággá. Meszléry Judit egy színésznő szerepében parádézik, s széles jókedvvel leplezi le teatralitással a teatralitást, azt a művészembert, színészt, aki az ágyat is színpadnak véli, miképp körülötte az egész világot. Éles váltásai, harsány hangjai, fölényeskedő magabiztossága a figurát teljes mértékben fedi. Kozák Ágnes: ennivaló cukorbaba, kedvesen butácska, ártatlannak látszó játékszer a férfiak kezében; az erkölcsös kislány, aki húga erényeire híven vigyáz, ugyanakkor gyanútlanul szeparézik éjjelente idegen urakkal. Mindezt aranyosan hozza. Derűjéről, nevetéséről egy-egy pillanatra olykor az ég kékje juthat az eszünkbe. Ifj.Újlaky László akárcsak Czi- bulás Péter az ábrázolás gazdagságával lep meg. Az előbbi egy kujon, mondhatnánk nagykujon férjet hoz színpadra, az utóbbi a filozofikus, tartózkodó grófot formálja meg érzékletesen. Gombos Judit - az utcalány - , Horváth Lajos - a baka - a közönségesség remek "szószólói" ebben a "vakmerő" játékban. Ahogy fel-felröhögnek az első képben, az egyszerűen "állati". Császár Gyöngyi főleg a fiatalúrral való jelenetben mutatja meg képességeit. Mennyi fiA költő: Mertz Tibor nomság a szobalány kiszolgáltatott helyzetének ábrázolásában! Bellus Attila fiatalura is szépen meg van rajzolva, itt is a lélektani hitelesség dominál. Úgy játszik itt mindenki, mintha testére szabták volna a szerepét. Végül valamit: aki jegyet vált a Körtánchoz, ajánlom mielőtt a nézőtérre beülne, kabátjával együtt hagyja a ruhatárban esetleges előítéleteit - s vásárolja meg azt a csinos programfüzetet, amelyet az előadás dramaturgja, Szeredás András szerkesztett: rengeteg érdekes dolgot olvashat ki belőle. A szépasszony és a fiatalúr: Bgjcsay Mária és Bellus Attila A színésznő: Meszléry Judit
