Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

Néplap 1990. JANUÁR 2. Európai nép akarunk lenni Szűrös Mátyás újévi köszöntője Tisztelt Honfitársaim! Köszöntőm Önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Ma­gyar Köztársaság valamennyi ál­lampolgárának, a határainkon túl élő magyaroknak, minden becsü­letes,jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és biza­kodással, ha nem is minden aggo­dalomtól mentesen köszöntőm Önöket a XX. század utolsó évti­zedének küszöbén, egy esemé­nyekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt ha­zánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolya­matot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik órában, az általános összeomlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gaz­dasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért - a törté­nelemben nem először - újra ag­gasztó körülmények között kell megküzdenünk.. Szakadatlanul kérdezzük, ho­gyan és miért jutottunk idáig. Hiá­ba rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és harag­mentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye. Úgy tűnhet néha, hogy történel­münk nem egyéb, mint örökös ne- kifeszülések és kudarcok soroza­ta. De hogyan maradhattunk meg akkor mégis annyi balszerencse, oly sok viszály után magyarnak, Magyarországnak? Hamis és in­dokolatlan, sőt félrevezető a teljes reménytelenség keserű, önfeladó érzete. Történelmünk nem a sza­kadatlan szerencsétlenségek hal- mazata, hanem a törhetetlen újra­kezdések megtestesítője és kifeje­zője. Ez a tanulság tölthet el ben­nünket reménységgel a mai idők­ben is, amikor ígéretes segítőkész­séget tapasztalunk ugyan világ­szerte, de a magyar társadalom és gazdaság átalakítását mégis ma­gunknak kell önmagunkért vég- hezvinnünk, akár emberfeletti erőfeszítések árán is. Tudjuk és érezzük: minden a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segé­lyekről, de támogatni csak azt lehet és érdemes, aki erre rászolgál. Se­gíts magadon, az Isten is megsegít! - vallja a népi bölcsesség, s bizo­nyára azok a körök is, amelyek kiállására bizton számítunk. Tisztelt Hallgatóim! Sorsfordító volt az elmúlt esz­tendő. Megjelentek és működnek már az új politikai erők és pártok, létre­jöttek az állampolgári szabadság, a jogállamiság biztosítékait jelentő első sarkalatos törvények, gyöke­resen megújítottuk alkotmányun­kat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget im­már bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Mindenkinek joga van a maga módján gondolkodni és kedve sze­rint berendezni saját életét, de a törvényes keretek között, és köte­lessége is ugyanezt a jogot a másik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tar­tós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyforma­ság börtöne, hanem a különbsége­ket, az eltérő nézeteket tűmi képes emberek igazságos és színes kö­zössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes eszközökkel féken tarta­ni az elvaduló indulatokat, az ag­resszív magatartást, az emberte­lenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetélkedés, az egymást ser­kentő kezdeményezések biztosí­tják az ország tisztességes fejlődé­sét. Európai nép akarunk lenni min­den tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő eu­rópai folyamatokba, és fokozato­san felzárkózni a fejlődés élvona­lához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy - képletesen szólva -, hogy az európai ház melyik szo­bájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszo­bába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nem­zetközi színtéren, folytatva a nyi­tás külpolitikáját. Az egyenjogúság és akölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcso­latainkat és együttműködni kelet­nyugati és észak-déli viszonylat­ban egyaránt, felszámolva külkap- csolatainkban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkra széliünk a lesze­relésért, a katonai tömbök felszá­molásáért, a külföldön állomásozó katonai egységek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Ma­gyarországról történő mielőbbi ki­vonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonságunk érdekében alapvető törekvésünk a jószomszédi vi­szony, a barátság és együttműkö­dés erősítése a környező népekkel. Az elmúlt hónapok példái mu­tatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretöré­se az egyetlen lehetséges út a nem­zeti, nemzetiségi ügyek tisztessé­ges rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történe­lem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresz­tése, a szófiai tüntetők háborítat­lansága, de az Erdélyből kiindult tragikus áldozatokkal járó romá­niai népfelkelés is nem utolsó sor­ban azzal kezdődött, hogy Magyar- ország felszámolta a vasfüggönyt. Nagy nemzetközi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elöl jár a demokrácia építésében. Új évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, de­mokratikus Magyarország megte­remtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes tö­rekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön! Szűrös Mátyás ideiglenes köztár­sasági elnök köszöntője, amely a Kossuth rádióban tegnap 12.15 óra­kor hangzott el, a Televízióban pedig 19.15 órakor sugározták. Adományok Románia megsegítésére A városi tanács, a városi Vörös- kereszt, a Hazafias Népfront, az SZDSZ, az MDF, a Kisgazdapárt a Pétery Károly Társaság szervezé­sével Mezőtúr polgárai is csatla­koztak a gyűjtési akcióhoz és de­cember 27-30-ig szinte egymás­nak adva a "kilincset" vitték ado­mányaikat a gyűjtőhelyre. Többfé­le holmival és közel 30 ezer forint­tal próbálták és próbálják enyhíte­ni a Romániában élők jelenlegi életkörülményeit. Az MSZMP Szolnok Megyei Intézőbizottsága kéri a megyében élő tagjait, hogy a romániai embe­rek megsegítésére szánt adomá­nyaikat a Vöröskereszt által szer­vezett akció keretében továbbít­sák. December 22-én és 23-án Nagykörűben a községi tanács kezdeményezte Románia megse­gítésére a gyűjtést. A ruhaféléket nem számítva, 126 ezer forintot meghaladó értékű segély gyűlt össze, amelyet még 23-án este egy magánfuvarozó teherautójával el­szállított Berettyóújfaluba, ahol az SZDSZ-MDF gyűjtőállomáson át­vették és másnap továbbították Romániába. Kőtelken a helyi cserkészcsa­pat, a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, a Vö­röskereszt, az MSZP és a Kőtelki Szbadidős Társaság fogott össze: tagjai több napon át gyűjtötték az adományokat, amelyből egy pót­kocsis teherautónyit már el is szál­lítottak. Készpénzből közel 40 ezer forintot fizettek be a Vöröske­reszt számlájára a kőtelkiek. A Jászsági ÁFÉSZ félmillió fo­rint értékű tartós élelmiszert aján­lott fel a romániai segélyalaphoz. Jászárokszálláson a Kisgazda- párt helyi szervezete és a tanács működött együtt. December utolsó napjaiban egy teherautónyi élelmiszert továbbí­tottak Békéscsabára, az egyik gyűjtőhelyre. A község beliek által felajánlott 83 ezer forintot már szintén befizették a Vöröskereszt számlájára. Az SZDSZ szolnoki szervezete folyamatosan szállítja a segélycso­magokat Romániába. December 29-én is mintegy 15 ezer forint értékű szállítmánnyal indult útnak három gépkocsi. A HNF megyei bizottsága közel 60 ezer forint értékű ruhaneműt ajánlott fel, és 15 ezer forint kész­pénzt fizetett be a segélyalapba. Tervük, hogy január első felében kiállítást szerveznek a Galériában, s aműalkotásokeladásából befolyt pénz nyolcvan százalékát az alko­tók felajánlják a Romániában él­őknek. A megyei koordinációs bizottság tájékoztatója Nem szünetelt a Romániá­nak nyújtott adakozás az ünnep alatt sem: az év utolsó napján például a Megyei Ifjúsági és Művelődési Központból, vala­mint az MSZP székházból a honvédség segítségével 6 torma élelmiszert és ruhaneműt szállí­tottak a Csaba utcai raktárba, a tárolóbázisra. A bizottság to­vábbra is kéri, hogy fagyérzé­keny zöldséget és gyümölcsöt, továbbá üveges befőtteket ne küldjön senki, mert ezek szállí­tása nem biztonságos. A téeszek terményfelajánlásait a Jász- Nagykun-Szolnok megyei Me­zőgazdasági Termelők Érdek- védelmi Szövetsége koordinál­ja, és egyeztetés után lehet a segélyeket kiszállítani. A Vö­röskereszt csekkeket küldött ki a helyi tanácsokhoz, hogy eze­ken adják fel a lakosság által felajánlott pénzeket. A bizott­ság kéri, hogy az egyéb befize­tési lehetőségekkel szemben ezt részesítsék előnyben, hogy a felmerülő szállítási és egyéb ki­adások pénzügyi fedezete biz­tosított legyen. Jászberényi városvédők Videofilmét készítenek a város nevezetességeiről és jeles _______személyiségeiről_______ Á polják a műemléki környezetet Két éve alakult Jászberényben a Városvédő és Szépítő Egyesület. A tényleges munka 1988 júniusában kezdődött, amikor hozzákezdtek egy műemlék jellegű temetőkert kialakításához. A Fehértói temető elhanyagolt, gazzal benőtt részén azóta dédel­getett gondolat volt ez az érték­mentés, de a keretet, lehetőséget az egyesület létrejötte teremtette meg.Munkát nem kellett keresni, mert rengeteg a tennivaló, tulaj­donképpen a számukra legfonto­sabbal kezdték. AXVEL században nyitott Fehértói temető sokáig őrizte a korabeli sírkereszteket, egyesek számon is tartották az alig áthatolható növényzetben megbú­vó értékeket. Az értékek azonban, különösen az utóbbi években, ro­hamosan fogyni kezdtek. Nem a fehér és fekete márvány síremlé­kek, amelyeket az egyház kiárusí­tott, hanem a régi, olykor bárdolat- lan megjelenésű, vagy szépen ívelt és különös esztétikai értéket hor­dozó keresztek. Körülöttük lebegett az évszáza­dok levegője, amíg ott őrizték megdőlve, mélyen a földbe süp­pedve halottaikat. Egyre több tűnt azonban el közülük, s lett valahol udvari dísz, vagy egyszerűen dob­ták az alapbetonba. Az öreg részen még álltak a város neves polgárai­nak síremlékei is, mint Bartsik Márton jászkapitányé, Sípos Or­bán múzeumalapítóé, Visontay Já­nos 48-as honvédhadnagyé, akik­nek a feledésből újból a köztudat­ba emelését is feladatának tartotta az egyesület.A rendezés tavaly előtt nyáron a városvédő építőtá­bor diákjaival kezdődött meg, majd vállalatook, szövetkezetekés a honvédség segítségével az egye­sület tagjai kiszedték a kereszte­ket, felszántották a terepet és újra­telepítették valamennyit. A munka dandárja az év végére fejeződött be, amit a temetőkertben a halottak napi gyertyagyújtással ünnepeltek meg. Tavaly ugyancsak az építőtá­bor résztvevőivel virágokat, fákat, bokrokat ültettek, majd a temető széléről odatelepítették a görög kereskedők míves sírkeresztjeit. Igaz, nem véletlenül voltak a töb­biektől külön húzódva, de a teme­tőárok közelében maradva, sok máshoz hasonlóan, előbb-utóbb veszendőbe mennek. A temető- kertbe korhű padokat is elhelyez­tek, melyek öntöttvas vázát, egy kriptában talált minta után, az Ap­rítógépgyárban öntötték le. Sok segítséget kaptak a Zagyvamenti Tsz-től, valamint a Víz- és Csator­namű Vállalattól. A múlt évben a hagyomány te­remtés szándékával egy sor meg­emlékezést is tartottak. Májusban a múzeummal és az úttörőházzal közösen a jászberényi születésű bükki polihisztorra, Vásárhelyi István természettudósra emlékez­tek, március 15-én és október 6-án az aradi vértanúk napján Visontay János, illetve a szabadságharc hősi halottjainak sírjánál tartottak em­lékünnepséget és koszorúzást. Megemlékeztek a város szülötté­nek, Déryné Széppataki Róza ha­lálának évfordulójáról is. A no­vember végén tartott évzáró köz­gyűlésükön emlékplakettekkel ju­talmazták a szép környezetért te­vékenykedőkollektívákat, szemé­lyeket. Az idei feladatok között legna­gyobb szabásúnak a február 10-én megrendezendő jász bál ígérkezik, melynek sikere érdekében hóna­pok óta rendezőbizottság dolgo­zik. A múlt századvégi báli hagyo­mányokat felelevenítő, nosztalgi­kus meglepetésekkel szolgáló, és a korabeli etikett szabályai szerint tartandó rendezvényen, az építői­pari szövetkezet nagytermében, fellép a Bergendy Szalonzenekar, a Jászberényi Kamarazenekar, a Lehel Táncklub. Külön báli újság is megjelenik. Más temetőket is végigjárnak, hogy felkutassák, gondozásba ve­gyék az elhanyagolt neves szemé­lyek sírjait. Ilyen a város első pol­gármesterének, Pintér Mihálynak a síremléke, vagy a Szendrey Júlia rokonainak, Sismis Mihályéknak a sírjai. Több évre szóló feladat lesz a főtér közterületi részletei­nek, úgynevezett utcabútorainak /hirdetőtáblák, szemétgyűjtők, pa­dok, virágtégelyek.../ a műemléki környezethez igazodó megterve­zése és elkészítése. Tervbe vették a ma élő jászberényi neves közéle­ti emberek bemutatásáról egy vi­deo archívum megalapozását, a város nevezetességeiről video film készítését, valamint a védett temetőkertről kiadvány készítését. Lukácsi Pál A szabadság égő áldozatai Egy osztrák szemtanú a temesvári tragédiáról A fiatalembert Holger Jungba- uemek hívják. Mindössze huszon­három éves. Eddig is kalandos éle­tet tudhat maga mögött. Az osztrák állampolgár Németországban, Hamburgban dolgozik, pontosab­ban "munkaterülete" az egész vi­lág, lévén hogy tengerész a foglal­kozása. Bejárta már a tengereket, élete legemlékezetesebb élményét azonban mégis a szárazföldön élte át. Nevezetesen Erdélyben, Te­mesváron. Szemtanúja volt az ot­tani eseményeknek. A történteket Szolnokon, ahol átutazóban tar­tózkodott, elevenítettük fel.- Hogyan került Temesvárra?- Gyakran fordultam meg Ro­mániában. A foglalkozásom révén több baráti kapcsolat fűz az ott él­őkhöz, de rokonaim is élnek Er­délyben. Legutóbb épp Constantá­ban voltam, majd hazafelé Temes­várra érkeztem. Ott töltöttem a de­cember 22-23-ai napot.- A tévé, a rádió, az újságok világgá röppentették a hírt. A szemtanú hogyan élte át a borzal­mas napokat? Mire emlékszik?- Ismerőseimnél szálltam meg. Tőlük tudtam meg, hogy a Tőkés László mellett tüntetőkbe belelőt­tek. Már az első nap után kilenc­ezer halottról beszéltek. Hogy pontosan hányán is haltak meg, nem tudom felmérni, de azt a két szememmel láttam, hogy minden­kire válogatás nélkül lőttek az ál­lambiztonságiak. Nagyon sok ha­lottat láttam, gyereket, felnőttet, öreget. Csak a barátaim közül es­tek el hatan.- A Securitate avagy a hadsereg egységei végezték ezt a mészár­lást?- Hogy 22-én ki hol állt, nem tudom, de 23-án láttam, amint a hadsereg a szállodát a szekusoktól tisztította meg. Ekkor már egyér­telműen a nép oldalán harcoltak. Eleinte a Securitate tagjai is egyen­Holger Jungbauer: "Életem leg­megrázóbb napjait éltem át Te­mesváron." Fotó: Mészáros ruhát hordtak, de később megsza­badultak ettől. Aztán polgári ruhá­ban folytatták az öldöklést. Ez ne­hezíti is a katonaság helyzetét, hi­szen nem lehet tudni, hogy egy- egy cilivruhás embernél van-e fegyver vagy sem.- Azt mondja, többször járt Er­délyben. Számított-e arra, hogy ilyen tragédia részese lesz?- Sokat beszélgettünk a kiala­kulthelyzetről. Szász barátaimnak az volt a véleménye, hogy a romá­nok beletörődéssel viselik a Ceau- sescu-diktatúrát. A rémuralom még náluk is jobban sújtotta a szá­szokat, magyarokat. Aszászok kö­rében - az elviselhetetlen megpró­báltatások, a megaláztatások miatt - fel-felmerült a lázadás gondolata, de azt tudták, hogy kevesen van­nak ehhez. Erre azokon a települé­seken van esély, ahol a nagy lélek­számú magyarság él. Valahogy az­tán így is történt. Constantában én nyomát se fedeztem fel a várható fejleményeknek, ott még minden "békés" volt. Temesváron láttam viszont, amint elszabadult a pokol.- Mi volt a legmegrázóbb kép, ami megmaradt az emlékezeté­ben? ­- Nem tagadom, félelemmel él­tem át azokat a borzalmas napokat. Megpróbáltam a magyar határon átjönni, de visszairányították a vo­natot. így visszakerültem ismét Temesvárra, ahol a legmegrázóbb látványban volt részem. A harcok még folytak, de az elesetteket nem engedték elszállítani a rokonok­nak, hozzátartozóknak. Láttam, amint benzinnel öntötték le őket. Iszonyatos az égő áldozatok, égő emberi testek látványa. Ma is be­leborzadok...- Az a hír is elterjedt, a kegyet­lenséget idegen kommandósok hajtották végre. Mi igaz mindeb­ből?- Magam is láttam olyan, a har­cokban elesett egyént, akiről szemmel láthatóan megállapítható volt, hogy idegen származású. Va­lóban részt vettek arabok a harcok­ban, de hogy mely ország katonái voltak, ezt nem lehetett kideríteni. Egyébként pedig Temesváron úgy tudják, hogy a Securitate embereit külföldön képezték ki. Ott sajátí­tották el a gyilkolás mesterségét.- A fejleményeket bizonyára nyomon követte. Mi a véleménye a Ceausescu házaspár kivégzésé­ről?- Az az ember, aki megengedte, hogy ártatlan kisgyerekeket mé­szároljanak le, szerintem a legsú­lyosabb büntetést érdemli. Az, aki népeket, nemzetiségeket ítélt ha­lálra, megérdemelten nyerte el büntetését. Megegyezik a vélemé­nyem az ítélettel.- Mikor látogat el újból erdélyi rokonaihoz, barátaihoz?- Hamarosan. Szeretném minél előbb viszontlátni őket. Viszont­látni békében, szabadságban.- Szőke -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom