Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-09 / 293. szám

6 Nemzetközi körkép 1989. DECEMBER 9. A vadászattól a fegyvercsempészésig A nómenklatúra édes élete Az NDK volt vezetői pillanatok alatt bűnösök lettek Erős idegek és önuralom. Mindkettőre nagy szükségük volt az NDK parlamenti képviselőinek, amikor a hatalmi visszaélések és korrupciós ügyek földerítését vég­ző bizottság elnöke a minap felol­vasta a kétheti vizsgálat eredmé­nyét. A jó félórás beszámolóból kide­rült, hogy az NSZEP KB Politikai Bizottságának számos tagja nem érte be a Wandlitzban lévő „erdei település,, nyújtotta előnyökkel - úgy mint ingyenlakás, különleges szolgáltatások, nyugati áruválasz­ték fogyasztási cikkekből (ez utób­biak áráról még semmit nem tudni). Jó páran előrelátóan gondoskodtak gyermekeik jövőjéről is: Willi Stoph, Günther Kleiber és Werner Krolikowski minisztertanácsi ke­retből építtetett fiának házat, s nem is akármilyent. Az ifjabb Kroli­kowski részére Üdersében épült házikó - szakértői becslés alapján - legalább 400 ezer márkába került. (A havi átlagfizetés 900 márka, de például egy megyei NSZEP-titkár 4500 márkát kap.) Bár egy hónap­pal ezelőtt a minisztertanács titkár­ságvezetőjének utasítása alapján Krolikowski, potom 125 ezer már­káért, megvásárolta a házat, az ügyészség vizsgálatot indított mind az építkezés körülményei­nek, mind a különös adásvételi szerződésnek a tisztázására. A nómenklatúra egyik gyengé­je - annyi más mellett - a vadászat volt. E passzióhoz többen valósá­gos vadászkastélyokat építtettek maguknak, minden valószínűség szerint közpénzből. Gerhard Mül­ler, Harry Tisch, Willi Stoph és Erich Honecker úri vadászatait nem zavarhatták meg avatatlan személyek. Neubrandenburg me­gyében például az erdőterület 20 százaléka ,.katonai övezet,, gya­nánt zárva volt a helyi lakosság, a természetbarátok elől. Egy-egy va­dásztanya berendezését - fedett úszómedence, szauna, bárhelyiség, video terem, borpince, márkás hi-fi készülékek - sok Rajna-menti gyá­ros is megirigyelhetné. A volt állambiztonsági minisz­ternek, Erich Mielkének is jócskán van vaj a fején. Wolletz faluban, ahol vidéki „tanyája,, van, nyugat­német Neckermann-házakat építte­tett a munkatársai részére, persze az állam pénzén, ráadásul a falusi­aknak épült sorházat is lefoglalta „ávósai,, számára. Mellesleg az élemedett korú Mielke (82 éves lesz karácsonykor) ugyancsak ész­nél volt, amikor távoznia kellett posztjáról: két páncélszekrényét üresen hagyta utódjára, tartalmukat - alkalmasint egykori vezetőkre nézve terhelő dokumentumokat - gondosan megsemmisítette... A főtitkári fizetést, amelyre csak következtethetünk a megyei titkárokéból, Honecker úgy látszik kevesellte: 1978-ban Günter Mit­taggal együtt az építéstudományi akadémia tiszteletbeli tagjává vá­lasztották, amivel évi 20.000 már­ka tiszteletdíj járt. (Honecker ere­deti szakmája tetőfedő, s a Berlini Fal építésében is jelentős érdeme­ket szerzett). Ezért a „tagságért,, 12 év alatt 240 ezer márkát vett föl az államkasszából. A kasszával kapcsolatos az egyik legvisszataszítóbb ügy is. Csúcspontja Schalck-Golodkows- ki ex-államtitkár külföldre szöké­se. Gerhard Beil külkereskedelmi miniszter elmondta, hogy beosz­tottjának részlege, a Kereskedelmi Koordináció (Ko-Ko) Ügyosztály saját szakállára bonyolított le devi­za-ügyleteket, sok esetben a tör­vényesség határát súrolva. A bevé­telekkel az államtitkár bizonyára a gazdasági KB-titkámak, Günter Mittagnak, illetve Erich Honecker- nek tartozott elszámolással. Adevi- zabevételek egyik forrása volt a Ko-Ko ügyosztály hatáskörébe tar­tozó Imes Kft tevékenysége. A Rostock elővárosában lévő Imes- raktárról ellenzéki aktivisták kide­rítették, hogy fegyvereket, lőszert, katonai teherautókat rejt. A szállít­mányok célja „tengerentúli orszá­gok, voltak. Az államügyészség le­foglalta a raktárkészletet és az üz­leti bizonylatokat, fuvarleveleket, kartotékokat. A Honecker-féle vezetés bűn- lajstromán különösen rút szégyen­folt lesz, ha bebizonyosodik, hogy a világbéke védelmezőjeként tet­szelgő vezetők titokban - s ráadásul saját zsebükre - éveken át fegyve­reket szállítottak válságövezetnek számító térségekbe. (Emelett már igazán csak „úri csínytevésnek,, hat, hogy az Interflug légitársaság gépparkjából nem kevesebb mint 15 repülőgép (TU-134, TU-154 és 11-62 típusúak) tartozott a nomenk­latúrát szállító különleges keretbe.) ,,Ez volt az utolsó csepp a pohár­ban. Ezek után már azon sem le­pődnék meg, ha holnap kiderülne, hogy az NDK-nak köze van a nem­zetközi kábítószer-kereskedelem­hez is„ - mondta a lakóházaktól kő- hajításny ira fekvő fegyverraktár le­leplezésének napján egy felhábo­rodott rostocki polgár a tv-híradó- ban, dühtől elakadó lélegzettel. A nyilatkozó hangulata igencsak jel­lemző az NSZEP-tagság és a lakos­ság érzéseire. Modrow kormányfő, akinek a neve egyetlen zavaros ügyben sem merült föl, nagyon is fején találta a szöget, amikor a mi­nap leszögezte: „A bizalmat elve­szíteni pillanatok műve, megőrizni szüntelen erőfeszítést igényel, ám visszaszerzése az egyik legnehe­zebb politikai feladat.,, Pedig ez utóbbi hárul most a te­kintélyének mélypontjára jutott NSZEP-re. Egyre radikálisabb jelszavakkal több tízezren vonultak fd Drezda központjában december 4-én, a már hagyományosnak számító hétfői tüntetésen. (A felirat szövege: Engedjünk min­denkit szabadon és fogjuk ki a cápákat!) 68 újra él Fordulat Csehszlovákiában Gázálarcba öltözött fiatalok is tüntettek december 4-én a Vencel téren, amikor több százezer em­ber követelte az új csehszlovák kormány lemondását, szabad választások kiírását és Husak elnök lemondását- Csehszlovákiában megkezdő­dik annak a több mint négyszáze­zer párttagnak a rehabilitálása, aki­ket az 1968-as reformkísérletek el­fojtása után zártak ki a pártból - je­lentette be a prágai televízióban Karel Urbánek pártfőtitkár, aki még két hete sincs, hogy átvette a párt vezetését. Megfigyelők szerint ez logikus folytatása annak, hogy a Varsói Szerződés Moszkvában tartott csúcsértekezletén hat ország veze­tői, és egyidejűleg a szovjet kor­mány is elítélte a tagországok 1968 augusztusi katonai beavatkozását A párttagok jelentős részét ugyan­is éppen amiatt zárták ki, mert til­takoztak a szovjet, lengyel, kelet­német bulgár és magyar csapatok bevonulása ellen. A VSZ nyilatkozatának másik következménye, hogy - mint azt Prágában már hivatalosan bejelen­tették. tárgyalások kezdődnek a Csehszlovákiában állomásozó szovjet csapatok kivonásáról is. Urbánek főtitkár egyúttal ki­mondta: érvénytelen a "Tanulsá­gok..." című pártdokumentum, amely az utóbbi húsz évben a cseh­szlovák pártideológia sérthetetlen "szent tehene" volt, és igazolásul szolgált az emberarcú szocializ­mus megteremtésére tett reformkí­sérlet minden nyomának felszámo­lására. A pártfőtitkár még azt is ki­fejezetten leszögezte, hogy a CSKP a továbbiakban meríteni kí­ván a Prágai Tavasz szelleméből. Az Állampolgári Fórum Husák lemondását követeli Megfigyelők szerint a rehabili­táció politikai része viszonylag si­mán lebonyolítható, ám azt aligha lehet "visszacsinálni", hogy 1968 után nem csak a pártból zártak ki hatalmas tömeget, de felbecsülhe­tetlen számban kényszerült kazán­fűtőtől ablakpucolói, vagy segéd­munkás munkakörbe az értelmiség színe-java. A brezsnnyevi sugallat­ra, Gustáv Husák vasöklű irányítá­sával végrehajtott "konszolidáció" gyakorlatilag a kontraszelekció mindent átható uralma volt. S a tár­sadalom életébe vezető szerephez juttatni a kárvallottak töredékét még lehet, de az okozott kárt, az or­szág fejlődésének lefékeződését, és a húsz év alatt kimaradt lehető­ségeket behozni aligha lehetséges. Csehszlovákiában bármennyi­re viharos tempóban haladnak a változások, 1968-at - a rehabilitá­lásokon túlmenően is tisztába kell tenni a továbblépéshez. Ennek út- jából immár mind az országon be­lüli, mind azon kívüli akadályok elhárultak. Nyilvánvalóan ez a kér­dés áll majd mind a december 14- re összehívott központi bizottsági plénum, mind a január 26-ra beje­lentett - de minden bizonnyal előbbre hozandó - rendkívüli párt- kongresszus homlokterében. Málta után Megmarad az atlanti szövetség Málta, a Gorbacsov-Bush talál­kozó után megváltozott az időszá­mítás, új Európa épül új körülmé­nyek között, új lehetőségek tárul­ták fel. A NATO-központ szürke iro­daépületeiben azért gyűltek össze a nyugati szövetség országainak vezetői, hogy maguk is hozzáiga­zítsák óráikat az amerikai elnöké­hez, számbavegyék, mi maradt meg a korábbi világrendből és mi az, ami változik. Nem meglepő, hogy úgy dön­töttek: megmarad maga az atlanti szövetség. Erre két okot is megje­löltek. Az egyik: a változás kocká­zatokkal is jár, tehát szükség van stabilizáló erőre. A másik: ha Gor­bacsov őszinteségét nem is vonják kétségbe, ha a Varsói Szerződés szándékai ma békések is, katonai képességei és lehetőségei a Nyugat szemében még nem sokat változ­tak. A NATO szerepe azonban át­alakul, bővül. Előtérbe kerül poli­tikai feladata, vagyis a nyugati szö­vetség közös célkitűzéseinek, érté­keinek megvalósítása, ezen belül a demokratikus változások ösztön­zése és támogatása Kelet-Európá- ban, beleértve a gazdasági szférát is. Ami katonai szerepét illeti, a Nyugat biztonságának további ga­rantálása mellett az egyre inkább arra összpontosul, hogy a leszere­lési folyamatot szervezze - elsősor­ban a hagyományos fegyverzet te­rén. Ezeknek a misszióknak a betöl­tésében a NATO-nak egyre kevés­bé ellenlábasa, egyre inkább part­nere a Varsói Szerződés. Ez tűnik ki Bush amerikai elnök arra irá­nyulójavaslatából, hogy amennyi­ben sikerül az általa és Gorbacsov által egyaránt óhajtott szoros ha­táridőn belül, jövő nyárig tető alá hozni a hagyományos fegyverzet radikális csökkentéséről, az euró­pai országokban saját határaikon kívül állomásozó szovjet és ameri­kai csapatok egyforma szintre va­ló csökkentéséről szóló megálla­podást, akkor azt a NATO és a VSZ 23 országának csúcsszinten kellene aláírnia. A NATO vezetésében tért hódít az a felismerés, hogy a magát meg­reformáló Varsói Szerződés fontos része lehet az európai jövőnek, hi­szen keretet szolgáltathat a válto­zásokhoz és ahhoz, hogy azok a Szovjetunió - a két szuperhatalom egyike - biztonsági érdekeinek fi­gyelembe vételével menjenek vég­be. Ez pedig fontos feltétele a si­kernek. Ha a Varsói Szerződés szerepé­nek ilyen elismerése inkább csak az összefüggésekből, a hipotetikus kérdésekre adott hipotetikus vála­szokból tűnt ki, az amerikai elnök egyértelműen megjelölte - mint fo­galmazott - "a jövő architektúrájá­nak" két további pillérét Az egyik a Tizenkettek Európai Közössége, amelynek kiteljesedő intergrációja "mágnes­ként" hathat Kelet-Európára, a má­sik pedig maga a helsinki folya­matmivel az abban részt vevő 35 állam áthidalja mind a két katonai tömböt, mind pedig az Atlanti-óce­án két partját. Mint ilyen, éppen az EBK nyújthat megfelelő keretet a Nyu­gat által vallott cél, Európa és Né­metország megosztottságának fel­számolásához. Az utóbbi azonban csak az önrendelkezés alapján, bé­késen, fokozatosan, lépésről lépés­re, az NSZK NATO-kötelezettsé- geinek és az Európai Közösség in­tegrációjának fenntartása mellett - mindenfajta időhatár nélkül - me­het végbe a NATO-konszenzus szerint. Mert ha új időszámítás kezdő­dik is Európábanjellemzője éppen az, hogy abból mind az örökre vál­toztathatatlan politikai berendez­kedések illúzórikusnak bizonyult fikciói, mind a kötelező határidők veszélyes diktátumai hiányoznak majd - ami megfelel mindkét fél ér­dekeinek. Urbánek lehetősége Azzal, hogy megnyílt az út 1968 és képviselői rehabilitációja előtt Karel Urbánek pártfőtitkár irigylésre méltó lehetőséghez ju­tott. Visszállíthatja a párt és meg­alapozhatja a saját tekintélyét. Ha jól tud élni a kínálkozó alkalommal koncepciózus és karizmatikus ve­zetővé léphet elő, hiszen eddig nem sokkal több szólt mellette an­nál, hogy nem játszott szerepet a husáki visszarendezésben. A párt megtépázott tekintélyének helyre- állításához az emberarcú szocializ­mus eszméjének méltó elismerésé­vel úgy járulhat hozzá, ha megsza­badul a hitelüket vesztett konzer­vatív apparátcsikoktól, és megpró­bálja visszahódítani azokat, akik az elmúlt húsz évben követett merev és retrográd politikája miatt fordul­tak el a CSKP-től. A csehszlovák ellenzék állás­pontja szerint fontos ugyan, hogy a párt átértékelje az utóbbi két évti­zedet meghatározó felfogását, de nem elég. Minthogy 1968 elítélése és megítélése az egész ország sor­sára alapvető befolyást gyakorolt, ez nem maradhat kizárólag a párt ügye. Ezért az Állampolgári Fó­rum először is követeli, hogy Gus­táv Husák mondjon le államfői tisztéről; független - és nemcsak a VSZ tagországainak történésze­iből felállítandó - bizottság vizs­gálja meg az 1968-as Prágai Tavasz tartalmát és elfojtásának következ­ményeit. A felelősség megállapítá­sa végett pedig elengedhetetlen, hogy végre név szerint megnevez­zék azokat a csehszlovák politiku­sokat, akik a "testvéri" országok beavatkozását kérték Moszkvától. Miközben folyik a megtisztu­lás, nem szakad meg a fejlődés sem. Az Állampolgári Fórum ha­talmas: tömegek támogatását sze­rezte meg a kormány további átala­kítására vonatkozó követeléséhez, miután a vasárnap átrendezett szö­vetségi kabinet 21 tagja közül még műidig csak öt nem kommunista párti politikus. Ez ellentmondásban van azzal, hogy az alkotmányból már törölték a kommunista párt vezető szerepét kimondó cikkelyt. A CSKP szóvivője legutóbb már jelezte, hogy pártja a hétvégi kormányátalakítás fogadtatásának hatására "hajlandó újra megfontol­ni a kormány összetételével kap­csolatos álláspontját". Adamec mi­niszterelnök a hatalom lengyel mintához hasonló megosztásának kialakítására törekszik, ezért aján­lotta fel, hogy hajlandó a miniszter- elnöki tisztet az ellenzéknek áten­gedni, ha a köztársasági elnök - ugyanúgy mint Varsóban - kom­munista marad. Az Állampolgári Fórum azon­ban eddig nem volt hajlandó belép­ni a kormányba, s csak ezen a hé­ten vette fontolóra, hogy a cseh köztársasági kormányban - ebben már kisebbségben vannak a kom­munisták - hajlandó valamilyen szerepet vállalni. Kiderül, vajon Adamec ajánlatára változtat-e ed­digi álláspontján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom