Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-09 / 293. szám
1989. DECEMBER 9. j^ÉPlAP A piaci viszonyok döntenek Adózz, koldus! A Pedagógiai Intézet jövője KINEK VAN RÁ SZÜKSÉGE? Minden nap hallunk, látunk, olvasunk valamit a pedagógusokról, van aki már azt gondolja, többet árt ez az állandó nyilvánosság a közoktatás ügyének, mint amennyit használ. Talán két oka lehet ennek a gondolkodásnak: egyik a 40 éve berögződött szokás: hadd menjen minden a maga útján, teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz, csak ne beszéljünk róla. A másik újke- letűbb: félni kell a sajtótól, mert most meg gyakran átesünk a ló másik oldalára, ha kell, ha nem,- Ha a kérdés úgy merül fel, van-e szükség egy bürokratikus intézményre - mondja Jakatics Árpád -, akkor egyértelműen nemmel kell válaszolnom. A kérdés azonban nem ez, hanem, hogy ellát-e, vagy el kell-e, sőt el kellene- e látnia a Pedagógiai Intézetnek bizonyos irányító tevékenységet? Eléggé benne akarunk-e lenni a közéletben? Mi a szó szoros értelmében háttérintézmény vagyunk,- Azok az iskolák, akik segítségünket kérik szakmai kérdésekben, jól tudják és ma is érzik, szükségük van ránk, mint szakmai tanácsadó szolgálatra.- Milyen más tevékenységük van?- A Pedagógiai Intézethez csatlakoztak a szaktanácsadók, vagy ahogy régen nevezték: a szakfelügyelők, akiknek munkája persze még pedagógus körökben sem népszerű olykor, sőt ma is a legvitatottabb kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán tanfelügyelőre? Ennek a jövőjét nem most kell eldönteni, hanem akkor, amikor az új nemzeti kerettanterv bevezetésre kerül, s felmerül a kérdés egy új korszakban milyen objektív külső mindent megkérdőjelezünk, néha már csak azért is, hogy lássák rajtunk, reformerek vagyunk. Sem az egyik, sem a másik megfontolás nem vezetett bennünket, amikor bekopogtattunk a Pedagógiai Intézetbe, hogy Jakatics Árpáddal, az intézet igazgatójával arról beszélgessünk, ami mostanában egyre erőteljesebben fogalmazódik meg: kell-e egyáltalán egy Pedagógiai Intézet, mi szükség rá ilyen anyagi viszonyok között? ezért elképzelhetetlen, hogy egy csillogó, a közvélemény előtt gyakran szereplő pedagógiai intézet jó legyen. Az, hogy a mi tevékenységünk jó vagy rossz, az iskolákon csapódik le, és igazán ott is mérhető. Nemhogy a közvéleménynek, de még egy pedagógusnak sem muszáj tudnia arról, hogyan szervezi meg az intézet a tanulmányi versenyeket vagy más hasonló dolgokat. mérési, értékelési rendszerre van szükség? A szaktanácsadó szolgálat koordinálása mellett szakmai kötelességünk a pedagógus továbbképzések szervezése. Most ezek közül legnépszerűbbek a kétéves intenzív továbbképző tanfolyamok, amelyek elvégzése után a pedagógusok 800 forint fizetéstöbbletet kaphatnak. Vannak ezen kívül alkalmi továbbképzéseink. Például az új óvodai nevelési program megismertetése, vagy egy-egy pedagógiai problematikához kapcsolódóan is szervezünk továbbképzést.- Feladatunknak tekintjük most is, hogy tágabb teret nyissunk annak, hogy a pedagógiában az újszerű dolgok szakmai nyilvánosságra kerüljenek. Pályázati lehetőséget is kínálunk a pedagógusoknak, akik gyakran élnek ezzel a megmérettetéssel. Ebben az évben az országos kuratórium által elfogadott 257 pályázat közül huszonnyolc Szolnok megyei pályázó volt. Tartunk pályaválasztási tanácsadást, van szakmai pedagógus könyvtárunk, helyet adtunk a Mátyás király vetélkedőnek, van egy iratmásoló szolgáltatásunk, satöbbi. I A jövőről majd a piac dönt- Véleményem szerint, mi a jövő közoktatási struktúrájába is beleférünk, mégpedig egy másfajta, fordított konstellációban, mint a mai. Ha az iskolák önállóak lesznek, újfajta szolgáltatásokkal állunk elő: aszerint,hogy egyházi, magán vagy másfajta iskolával állunk-e szemben, s majd a piac dönti el, kell-e, amit kínálunk? A piachoz alkalmazkodunk mindenképpen, feltételezve, hogy fizetőképes keresletre találunk: vagyis, amíg ma az a helyzet, hogy az iskola tőlünk kérdezi meg, tudnánk-e adni egy pedagógus továbbképzéséhez 2000 forintot, addig a jövőben színvonalas szakmai szolgáltatásainkért mi fogunk "tandíjat" kérni. Már most is ennek szellemében dolgozunk, tehát nem egy leépülő intézet utóvéd harcait folytatjuk, hanem szakmailag is komolyan készülünk a jövőre. Azt szeretnénk, ha ez a pedagógusok háza lenne, szellemi, szakmai központ, ahová érdemes bejönni - mondotta: Jakatics Árpád. Lejegyezte: Kátai Szilvia Egy bürokratikus intézet senkinek se jó Szükség van-e tanfelügyelőre? REVERENDA AZ ISKOLÁBAN Hitoktatás utolsó órában KORREKT, SEGÍTŐKÉSZ KAPCSOLAT Az iskolák államosítása után nem szűnt meg rögtön a hitoktatás, de az állam megtalálta a módját, hogy a jelentkezők száma fokozatosan csökkenjen. Aki a gyereke jövőjét nézte, továbbtanulási, érvényesülési esélyeire gondolt, az nem választotta az amúgy se divatos vallásos nevelést. Az egyházellenes társadalmi hangulatban általános volt a szülők megfélemlítése, ez is hozzátartozott az ideológiai harchoz. Farkas Mátyás jászberényi apátplébános szerint Szolnok megyében olyan eredményes volt ez a lelki nyomás, hogy a 60-as évek elejére teljesen megszűnt az iskolai hitoktatás. Ezzel párhuzamosan az egyházak a templomban szervezték meg a hittanórákat, mely azt mutatta, hogy a gazdasági, politikai konszolidáció idején is maradt ilyen igény. Az utóbbi években Jászberényben mintegy 300 gyerek részesült hitoktatásban, akik két évig az első áldozáshoz készültek, újabb két év után pedig bérmálkoztak. A Jászság erős katolikus hagyományaiból máig megőrzött annyit, hogy a megyében itt a legerősebb a vallási élet. Az utóbbi években egésznapos ministráns találkozókat szerveztek, évenként ifjúsági találkozókat tartottak. Jászberényben kántorképző, hitoktató képző, tavaly óta pedig egyházmegyei teológiai tanfolyam is működik. Négy évtized alatt egy teljes generáció kimaradt a hitoktatásból, ennek pótlására a hétfő esti szentmisék után katekizmust tartanak a főpásztor által kijelölt témákból. Miniszteri rendelet ezévtől lehetővé tette az iskolákban a hitoktatás bevezetését. Rövid idő volt a szervezésre, de a művelődés irányítói és a pedagógusok segítőkész hozzáállásával sikerült megszervezni az órákat. Az egyház levelet írt a megkeresztelt gyerekek szüleinek, plakátokat ragasztottak, prédikációkban hívták fel az érdeklődők figyelmét. Jelentkezéseket elvileg augusztus 20-ig fogadtak el, de még októberben is voltak beiratkozók. Jászberényben és a városhoz tartozó településeken, Pórtelken, Pusztamonostoron és Jászfelsőszentgyörgyön mintegy ezer tanuló részesül idén iskolai hitoktatásban. Emellett nem szűnt meg a templomi hitoktatás sem. A Lehel Vezér Gimnáziumban idén nem volt rá igény, de jövőre szeretné valamennyi középiskolában megszervezni az igehirdetést. A Jászságban még Fényszarun, Jánoshidán és Alattyánban ismerkednek a tanulók az iskolákban a vallással, Já- szárokszálláson, valamint Jásza- pátin és körzetében pedig a templomokban szervezték meg a hitoktatást. A reverendás papok megjelené se az iskolákban lassan megszokottá válik a gyerekek és a tantestületek számára. Általában nincs is gond az együttműködésben, Jászberényben csak egy iskolában panaszkodott a hitoktató tevékenységének szándékos megnehezítésére. Egyszer a tantermet zárták be, máskor a padokat vitték el, a hittanóra idejére házi bajnokságot, iskolai programokat rendeztek, a gyerekeket a tanárok megfélemlítették. A Bajcsy iskolában /mert róluk van szó/ ugyanakkor semmi problémáról nem tudnak, a kapcsolatot korrektnek tartják, szerintük kölcsönös tisztelet is jellemzi mindkét felet. A felmerült problémák pedig nem szándékosak, hanem az iskola korábban kialakult rendjével, illetve szokásaival függnek össze. Ebben új színfolt a hittan, ami egyelőre úgy nem helyezhető el, hogy programok egymással ne ütközzenek. LP KOZMUVELODES AZ ÁFA ÁRNYÉKÁBAN Növekszik a bevétel, kevesebb a pénz Lassacskán pontosan két éve bővülnek matematikai ismereteink az adózás jóvoltából. Az áfát ma már senki sem keresi biológiai lexikonban, az szjá-ról pedig nagyon is jól tudjuk, hogy mindennapi kenyerünket kurtítja. A családi költségvetés "kidolgozása" egyre nagyobb bűvészmutatvány. Miközben egyre többet költünk élelmiszerre, gyerekruhára, kevesebbet fordítunk könyvre, hanglemezre, ritkábban öltjük fel színházi ruhánkat, s hiába vonzana egy-egy pódiumest, hangverseny, visszatart a belépődíj. Az adózás előtti évekkel összehasonlítva a jelenlegi állapotokat érzékelhető, hogy drágább és kevesebb a művelődési házakban a kulturális program, s ma már meg sem lepődünk azon, hogy lakodalom, cipővásár, ruhavásár, bolhapiac az intézmények "ajánlata" két kiállítás, vagy két koncert között. Persze ez még a jobbik eset lenne. A kisebb - s evégből pár százezer forintból gazdálkodó - intézményekben nem hogy kettő, de gyakran hetekig egyetlen közművelődési rendezvény sincs. A „0" is jobb lenne Nehéz időket él a kultúra, jóllehet a törvény adómentességet szavatol a közművelődési tevékenységnek. A szakemberek azonban úgy vélekednek, hogy ennél a "nulla" is jobb lenne. Ázaz a "0" adókulcsba sorolás. Akettő ugyanis, bármennyire is hihetetlen a pénzügyi gondolkodásban járatlanok számára, nem ugyanaz. Mi akkor hát a különbség?- Az adómentesség azt jelenti, hogy a közművelődési tevékenységből származó jövedelem után nem kell adót fizetnünk - világosít fel Perge Tamásné, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gazdaságvezetője. - De ez egyben azt is jelenti, hogy nem is igényelhetjük vissza az általános forgalmi adót, ami az árakban benne foglaltatik. Egy példával illusztrálva, a Tisza Táncegyüttes ruházata egy új produkcióhoz mondjuk 100 ezer forintba kerül, erre 25 százalékos az áfa. Ha nulla adókulcsos lenne az intézmény, ezt a 25 ezret visszakaphatnánk.- Mint a színházak. A törvény a művészeti tevékenységet ugyanis a "0" adókulcsba sorolta.- Igen, de ez az amatőr művészeti csoportokra nem vonatkozik.- Vagyis művészet és művészet között legalábbis az adó szempontjából változatlanul különbség van... Mennyi pénzzel gazdálkodik az intézmény?- 25 millió forint az éves költség- vetésünk, a Komarov teremmel, a szabadtéri színpaddal, a kertvárosi és a szandaszőlősi klubkönyvtárral együtt.- Mennyi jut ebből a tartalmi munkára?- ötmillió, a többi a bérekre, a házak fenntartására, rezsijére, karbantartásra stb. megy el.- Mennyi a központ bevétele?- Ugyancsak ötmillió forint. A bevételek egy része után azonban adót kell fizetni. Mégpedig a bál és a diszkó után a teljes bevétel 25, a ruhatár után 15 százalékot. Az utóbbi különösen érthetetlen, hiszen természetes dolog, hogy a közönség nem üldögélhet kabátban egy koncerten. Nálunk egyébként ritka kivételtől eltekintve díjtalan a ruhatár. A kisebb művelődési intézményeknek, miután befizetik mondjuk a diszkó és a ruhatár utáni adót, annyi pénzük sem marad, hogy a következő diszkó költségeit fussa. Ebből a szempontból azt mondhatnám, hogy a MMK a tízmillió forintból úgy ahogy boldogulhatna. De ha hozzáteszem, hogy mintegy hatvan kiscsoportot működtetünk korszerű, s evégből rendkívül drága eszközökkel, s az előadói díjaknak már nincs is felső határa, akkor már nem is olyan sok az a tízmillió forint. Ahhoz, amit a szolnoki közönség elvár az MMIK-tól, s természetesen amit a népművelők még maguk is szeretnének megvalósítani, valóban nem. Dehát minden relatív. A Damjanich Múzeum vagy a megyei könyvtár alighanem örülne, ha ennyi pénze maradna a tartalmi munkára. A két intézmény, valamint a levéltár évi költségvetése összesen 40 millió forint. Ebből 16 millió a könyvtáré. Dr. Török Emil gazdasági igazgató így "osztja” tovább a pénzt: Könyvekre 1,2 millió- Ennek mintegy 60 százalékát teszi ki a bérek összege, természetesen a 43 százalékos társadalombiztosításijárulékkal együtt. A fennmaradó pénzből fizetjük a fűtés, világítás egyre növekvő költségeit, vásároljuk az irodaszereket, a postaköltségünk évente 300 ezer forint. A könyvbeszerzésre összesen 1,2 millió forintot tudunk fordítani. A könyvárakat ismerők sejthetik, hogy hány kötetet tudunk ebből megvásárolni. Ma már az is előfordul, hogy bizonyos könyvekből csak egy-két példányt veszünk meg, s az idén már néhány külföldi lapról is kénytelenek voltunk lemondani, de nem teljes a gyűjteményünk az itthon megjelenő lapokból sem. Mindezt akkor, amikor megállt az olvasók számának csökkenése, hiszen ők sem tudják már megvásárolni házi könyvtárukban az egyre drágább köteteket.- Vállalkozás - jegyzem meg a kor "kulcsszavát".- Amikor lehetőség nyílt szerződéses munkavállalásra, a megyei könyvtár az elsők között kapón az alkalmon. 1971-ben vásároltunk xerox gépet, tavalyelőtt pedig ofszet gépeket. Van könyvkötészetünk. Próbálkoztunk kiadványokkal is. Egy ezer példányban megjelent gyerekverskötet - hadd ne nevezzem meg a szerzőt - tíz év alatt fogyott el, de 300 példány még megvan az 1956-os eseményeket a sajtó és nyomtatványok tükrében bemutató kiadványból is. Próbálkoztunk videokölcsönzés- sel, de az árak miatt nem versenyezhettünk ezzel a piacon. A bevételünk ettől függetlenül évről- évre növekszik, az idén várhatóan eléljük a 600 ezer forintot. Szeretnénk egy lézer nyomtatóval bővíteni a nyomdánkat, ezzel megnövelhetnénk a kapacitást. De mivel nem tudjuk, hogy jövőre hogyan alakul a költségvetés, nem meijük megvenni. Hiába kaptunk az idén 40 százalék fizetésemelést, az átlagbér így is csak 10 ezer forint körül van. A nyereségünkből a könyvtárosok bérét kell legalább karbantartanunk. Aki szegény, az a legszegényebb Hogy mit várhatnak a jövő évtől, nem tudja megmondani Hajdú László, a múzeumi szervezet gazdasági igazgatója sem. Egyébként a múzeumi tevékenység is az adómentes sávba tartozik. Jóllehet be- leillene a "0" adókulcsot élvező tudományos műhelyek sorába. Hajdú László most mégsem ezt fájlalja a leginkább.- Az épületünk 130 esztendős. Egy nemrégen készült vizsgálódás szerint 180 millió forint kellene a teljes felújításhoz. Ezzel szemben csak a tető átépítésére van lehetőség, az előző ugyanis már életveszélyessé vált. A Művelődési Minisztériumtól 30 millió forintot kaptunk rá, s szerencsére sikerült ennyiért is vállalkozót találnunk. A mintegy nyolcmillió forint áfa azonban még hiányzik. A felújítások után ugyanis nem jár sernek - kora visszatérítés. Az építkezés ettől függetlenül úgy tűnik, megfelelő ütemben halad, s talán a jövő év végén birtokba vehetik a beépített tetőteret, s lehetőség nyílik arra, hogy a múzeum bemutassa a közönségnek gazdag - ma mindenféle sufnikba gyömöszölt - gyűjteményét, egyáltalán múzeumként működhessen. Nem merem leírni, hogy tudományos műhelyként, hiszen a pénzügyi kormányzat nem tekinti annak, s ilyenformán megfosztja a kedvezményektől, akárcsak az összes nem hivatásos művészeti csoportot. Vagyis amellett, hogy a közművelődés ma sem részesül a költségvetésből szerepének megfelelő súllyal, annyira sem, hogy eddigi tevékenységét szinten tarthassa, még az adótörvény sem kíméletes hozzá. "Aki szegény, az a legszegényebb" sors vár rá, eközben a felnőtt társadalom szakmai és általános műveltségének növelése a kívánatos. Csak éppen a feltételek lesznek egyre hiányosabbak hozzá. Tál Gizella Tetőcsere- és beépítés a m ízeum épületén nyolc millió áfával Fotó: Nagy Zsolt
