Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-09 / 293. szám
1989. DECEMBER 9. Néplap 5 Ügyvezető autóbuszsofőrök Kevesebb adót, több hitelt GAZDAGABB IDŐKRE VÁRVA Arra kérem a csöngetésemre ajtót nyitó szőke fiatalembert, hogy szóljon édesapjának Horváth Attilának. (Nem tudom miért, a Hor- váth-busz kft. vezetőjét legalább középkorúnak képzeltem.) Meglepetésemre kiderül, őróla van szó. Megtudom tőle, még katonaideje alatt levizsgázott buszvezetésből, majd a leszerelés után magán teherfuvarozó lett. Nem titok, az első járműre a szülők adták a pénzt. Néhány hónap alatt beigazolódott: hasznos útravalót kapott. Ügyes kezekbe került a kormány. Nem csupán a járművet képesek irányítani. Az a pénz, amit egy év alatt tett félre, elegendő volt egy olcsó, használt busz megvásárlásához. A reform hatása tavaly csak kevéssé érződött a jogalkotásban. Saját autóbusszal még nem engedélyezték a személyszállítást. A SZÖVTAXI-val kellett társulnia. Mint bosszús szavaiból kiveszem, ez csak kényszermegoldás volt. Ennek ellenére összegyűlt egy újabb járműre való is. Az indulás nehézségein immár túl van. Elviselhetőre csökkent munkaóráinak száma. Alkalmazottainak, a többi gépkocsivezetőnek is kevesebb ideig kell úton lennie, mint volános kollégáiknak. A kereset mégis több mint ott. Visszás adószabályok Jelenleg öt autóbuszuk van. Csak az üzletmenettől függ, mikor vásárolnak újabbakat, mert a társaság vezetője mindenképpen bővíteni kívánja a gépparkot.- Elkeserítő, hogy ha beruházni akarok, akkor kétszer annyit kell dolgoznom az új járműért, mint amennyibe kerül - kritizálja a sokat szidott visszás adószabályozást. Csak az adózott nyereségből vásárolhatok, így lényegében egymillióba kerül az 500 ezer forintos autóbusz. Indulatosabb gondolatai után úgy folytatjuk, ahogy abbahagytuk. Mit lehet tenni? A törvényt úgysem változtathatja meg, de a fejlesztésről se mond le. Nagy kereslete van most a buszoknak. Drágák, de fele annyit sem érnek - vélekedik Horváth Attila. A személyszállításban most úgy válogathat a megrendelő, mint régebben a teherfuvarozásban. Valószínű, jövőre már nem vállalnak külföldi turistautakat. A kft. vezetője a használt autóbuszok műszaki kiszámíthatatlanságával indokolja döntését. i 'A* i- Mondják pedig, nagy üzlet a külföldre utaztatás - jegyzem meg.- A haszon kell, de nem mindenáron. Hazai utakkal is jól megy - az üzlet. Az Állami Építőipari Vállalat munkásait szállítjuk rendszeresen. A sikeres reklámnak köszönhetően naponta több megrendelés is érkezik. Olcsóbbak vagyunk a VOLÁN-nál. Tarifánk 5- 6 forinttal alatta van az ő díjszabásuknak. Még egy lényeges dolog: járművezetőim - különösen turistacsoportnál lényeges - udvariasak az utasokkal és nem takarékoskodunk a fűtéssel. A Horváth busz kft. telephelyet létesít. Járműbontót és külső munkára is alkalmas műhely kialakítását fontolgatják. Személyes ismeretség Csak a teljesség kedvéért kutattam "hivatalos helyeken" autóbuszos személyszállítók után pedig nyilvánvaló, Szolnokon könnyebb megtalálni valakit az ismeretség révén, mint a cégbírósági vagy a tanácsi akták segítségével. A személyszállítási üzletkör öt korlátolt felelősségű társaság iratai között szerepel, tényelegesen csak kettő foglalkozik ezzel. Egy újabb ügyintézés bonyodalmait elkerülendő, praktikus az efféle előrelátás. A megyeszékhelyen még két személyszállító kisiparos fuvaroztat autóbusszal. Úgy tűnhet, mindez kevés egy 80 ezres városban. Bíró Gyula személyszállító kisiparos most kevesebbet van távol Szolnoktól. A tél mégsem holtidény számára. Annak ellenére nem, hogy útjai javarésze érthetően a turista szezonban indul. Akkor egy hónapban akár húsz csoportot is utaztat. A biztos jövedelemnek számító munkás- szállítás helyett, a hosszabb külföldi és hazai utakból él. Ilyenkor év vége táján többet tartózkodik itthon, de lakótelepi lakásában csak este érem utói. Most jobban ráér a járművel foglalkozni. Autószerelő, ért hozzá.- Öreg géppel is lehet járni - vallja -, csak nem szabad elhanyagolni Alaposan megbosszulhatja magát a nemtörődömség. Zürichben találkoztam olyan hazai kollegával, aki tőlem kért alkatrészeket. Ha nem segítek, ott marad. A motor már "szektorsemleges". Nem veszi tudomásul a tulajdonviszonyokat. A segítséget kérő vezető állami szállító vállalat dolgozója volt. így is el lehet indulni... Kötött biztosítást, ennél azonban fontosabb, hogy végső megoldásként számíthat szolnoki "felmentőbuszra", ha elakadna. Szerencsére ilyen még nem fordult elő. Európát már a VOLÁN alkalmazottjaként bejárta. 750 ezer balesetmentesen megtett kilométer van mögötte... és néhány kitüntetés. Egy család azonban ennyivel nem mindig éri be. Tizennyolc évi munkaviszony után nem volt könnyű belevágni az ismeretlenbe, pontosabban csak a magán személyszállító (díj ellenében) szerep volt az új. Bíró Gyulát a szolnoki utazási irodák ismerték, ő meg az országutakat. Legtöbbször IBUSZ- csoportokat szállít, de az iskolák is megkeresik.Tavasszal nem kellett más az üzlet beindításáthoz "csak" egy autóbusz. A jelenlegit 150 ezer forintért vette, igaz rengeteget kellett dolgozni, javítgatni rajta. Jó lenne újabb, fiatalabb. Egy amolyan kedvére való, legalább másfél millió forintba kerül.- Egy részét az állam is kipótolhatná alacsony kamatozású hitellel - mondja somolyogva. Érzem, komolyan gondolja. A buszosok számából nem derül ki, hogy telített a piac. Néha nagyobb a kínálat mint a kereslet, a fuvart ilyenkor az élelmesebb viszi el. Nem csak az állami-, szövetkezeti vállalatoknak jelentenek kon- kurrenciát, hanem az utazási irodáknak is. Ebben az egyre bővülő körben mindenki jól ismeri egymást, árgus szemekkel figyelik a másik tevékenységét. Rengeteget számít a személyes kapcsolat. Nem csinálnak mást, mint kihasználják a változatlanul nagy konjuktúrát. Kettőn áll a vásár: a másik oldalon az emberek utazni, vásárolni akarnak míg tudnak. Többségüket nem érdekli más csak az, hogy a lehető legkevesebbe kerüljön az út, és ezer kilométerekre odébb minél olcsóbban vásárolhassanak. A külföldre-utaztatási piac most nagyjából ezt a képet mutatja. Másfajta alternatívára - valószínű még egy jó darabig - a gazdagabb idők eljöveteléig még várni kell. Nagyon nehéz dolgunk lenne, ha most kezdenénk - mondja a Karaván kft. egyik ügyvezetője Kapitány József. - A jövőben is a munkás szállítás marad a fő profilunk. Legnagyobb megrendelőnk a KEV-Metró Vállalat. Tervezzük, hogy tevékenységi körükben felhasználható járműveket, célgépeket vásárolunk és bérbe adjuk őket. Idegenforgalmi tevékenységre várjuk a kereskedelmi minisztérium engedélyét. Üzletszerűen nem foglalkozunk turistautak szervezésével, de ha egy vállalati, vagy magán csoport utazni akar, akkor elvisszük őket. Kétezerötszáz forint egy török út, ott kinn pedig mindenki úgy intézi sorsát, ahogy akarja. Az idén nem számítanak nyereségre, se veszteségre se. Nem panaszkodnak, de bíznak abban, hogy jövőre eredményesebb évet zárhatnak. Előrehaladott együttműködési tárgyalásokat folytatnak török- és nyugatnémet utazási üzletemberekkel. Irreálisnak tartják a szolnoki irodák árajánlatait (követeléseit), mert véleményük szerint a hasznot ők fölöznék le. Úgy vélik, a kisvállalkozások támogatásáról szóló nyilatkozatok csak szólamok, mert a gyakorlatban nem történik sok minden. Nevezetesen ők is arra várnak, mint a többiek. Kisebb adóra, nagyobb és alacsony kamatozású hitelekre. Szurmay Zoltán Egy nevelési koncepció része Értelmet az éveknek! Megnyílt a mozgássérültek óvodája Szolnokon Több mint fél évvel ezelőtt készült egy riport Rózsavári Lászlóval, Szolnok Város Tsnácsa művelődési osztályának vezetőjével, aki akkor ígéretet tett, hogy a mozgássérültek Szolnok] óvodáját legkésőbb ez év december elején megnyitják. így történL Minden, az ilyenkor szokásos csinnadrattát mellőzve december 4-én birtokba vették azok az apró emberpalánták, akiknek készült. Az e- lőzményekről, a szervezésről és az építőmunka körülményeiről kérdeztük most meg Károly Imréné vezető óvónőt, az intézményhez főzött reményeikről Gálné Kriszta! Esztert és Nagy István- nét, az érinted szülőket, valamint az alapelgondolás megvalósít- tatáját, Rózsavári Lászlót DL: - Hogyan kezdték a szervező, előkészítő munkát? Kl-né: - Még a tavasszal megkerestek a művelődési osztályról kint a Vegyiműveknél, mert tudták, hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban vezettem lábstatikai illetve tartásjavító tornát. Óvónőként ezt követően kétségek között vívódtam, hiszen 18 évig normál óvodában dolgoztam, de Nagyné Kasza Ilonával történt többszöri beszélgetés után igent mondtam a vezető óvónői megbízatásra. Ekkor még kezdetleges stádiumban volt az építkezés, átalakítás az óvoda területén. Köz-- ben kezdett kialakulni az a csapat is, amely most együtt dolgozik. Közülük is ki kell emelnem kolléganőmet: Fehér Lajosnét, aki Egerből jött ide. ő azért szánta rá magát erre a nehéz feladatra, mert neki is van egy sérült gyermeke, aki már iskolába jár. Feladataink meglehetősen sokrétűek lesznek, hiszen a normál közösség kialakításán túl, speciális tennivalókat kell megvalósítanunk. Szerencsére a pesti Pet- hő Intézetből kaptunk egy konduktort is Baloghné Deák Erzsébet személyében, aki egyelőre heti egy alkalommal tud foglalkozni a gyermekekkel, de jellemzően a mentalitására, már most az első alkalommal is órákig túlórázott, és a távolléte idejére is meghatározta azokat a szakmai tennivalókat, amelyeket hét közben meg kell valósítanunk. Természetesen az a végső célunk, hogy konduktori foglalkozás mindennapos legyen. Jelenleg az ő iránymutatása alapján még a da- duskák is végzik a mozgásfejlesztő gyakorlatokat. A saját, minél alaposabb felkészülésünk érdekében két napot töltöttünk a Pethő Intézetben, meglátogattuk a székesfehérvári hasonló óvodát, ahol 1985- től folytatják ezt a fajta munkát. Most szervezett továbbképzésben veszünk részt nyolc alkalommal Budapesten, ahol ennek a speciális tevékenységnek az alapjait tudjuk elsajátítani. DL: - Az óvoda már a gondolat megszületésének pillanatában is a támadások kereszttüzébe került, főként pedagógiai okokra hivatkozva. Kl-né: - Ezek a gyermekek nagyon sokszorosan sérültek, mert a mozgás korlátozottságukból adódóan az érzelmi világuk is megviselt. Éppen ezért van szükségük sikerélményre, hogy nap mint nap láthassák, érezhessék saját fejlődésüket, nem beszélve arról, hogy közel azonos mozgáskultúrával rendelkezők között vannak, így csírájában el lehet folytam a kialakuló kisebbségi érzést. Sajátos módon, de sokszorosan segítik egymást, főként a buzdító szavakkal. DL: - Az önök számára mit jelent a lehetőség, hogy megnyílt az a speciális óvoda; mit várnak tőle? - a kérdésre szülők válaszolnak. GKE: - A kislányom eddig a Pethő Intézetbe járt. Ez "hetes” óvoda volt, hetente csak egyszer találkozhattunk. A Néplapban megjelent újságcikk hatására feladtuk otthonunkat, beköltöztünk Szolnokra, mert így naponta együtt lehet a családunk. Ezért kimondhatatlanul örülök ennek a lehetőségnek. Ez kész csoda és igazán az ünnephez méltó "közel-karácsonyi" ajándék. Nl-né: - Én Tószegről hordom a kisfiámat, aki edig nem volt közösségben. Jól érzi itt magát, és az utazás fáradalmait is elfelejtve nagyszerű dolog, hog itt lehet. Ez még akkor is igaz, hogy tudjuk, Pistinél nagy fejlődésre nem számíthatunk, mivel idegsorvadása van, talán sohasem fog menni egyedül, de itt legalább olyan közösségben van, ahol ha picit is, de segíteni tudnak rajta és pszichésen is kevéssé megerőltető számára, mint egy normál óvoda, amelynek végzésére egyébként is teljességgel alkalmatlan. GKE: - Az örömünk sajnos csak szeptemberigfog tartani, mert akkor a lányomnak iskolába kellene mennie. Tisztelettel kérdezem a városi tanács illetékeseit - a későbbiekben volna-e esetleg lehetőség a mozgássérültek általános iskolájának kialakítására? RL: - Nagyon jónak tartjuk a felvetést, mert így lenne konzekvens az e témakörben elképzelt nevelési koncepciónk. Minden csak az anyagi feltételeken múlhat. Amennyiben gazdasági helyzetünk romlásának folyamata megáll, úgy 1992-94 között a mozgás- sérültek iskolája is otthonra talál Szolnokon. Nagyon sok szervező koordinációs munkát kellett végezni ezen óvoda létrehozásához is. Sok ember megértő támogatására, cselekvő együttérzésére volt ehhez szükség. A tanács művelődési,egészségügyi, ifjúsági és sportbizottsága, a tanács egészségügyi osztálya, akikkel közös szervezőmunkánk eredménye ez az intézmény. Sok pénzre is szükség volt, mert egy szünetelő óvodai csoport helyén valósult meg elképzelésünk, ezért minden lehetséges pénzügyi forrást felkutattunk a cél érdekében. Önmagában azonban még ez is kevésnek bizonyult Ehhez kellett még az is, hogy sokan értsék ennek az elképzelésnek a fontosságát, és ki-ki a saját lehetőségeinek megfelelően tevőleg is járuljon hozzá a munkálatokhoz. így ki kell emelnem a 8-as számú óvodai közösséget, az Óvodai Gazdálkodási Szervezet dolgozóit, vezetőit, akik ha kellett, takarítottak, ablakot pucoltak, de ha a megértés és a türelem volt napirenden, abban is partnerek voltak. Külön is megköszönjük a Ság vári Endre katonai alakulat vezetőinek, hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy a nehezebb fizikai munkák, illetve szakipari munkák egy részében katonai állományuk részt vegyen, az ott tényleges munkát végzőknek pedig a lelkiismeretes tevékenységéért mondunk köszönetét. Deák László Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola a Studentben tankonyhát létesített, ahol az elsőéves vendéglátóipari tanulók hideg- és melegkonyhai ételkészítési gyakorlatukat végzik Szabó Lászlóné oktató vezetésével. Képeink az egyik csoport gyakorlatát kísérik végig az előkészületektől a befejezésig, a kóstolóig. Mit csinál a másik? Vendéglátóipari kabinet
