Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-07 / 291. szám
4 NÉPLAP 1989. DECEMBER 7. [a szerkesztőség postájából ] "Gáz van! Gáz van?" Maradtak volna a bortermelésnél Nagyon örültünk, amikór ebben az évben Tiszaföldváron megkezdődött a gázvezeték építése. Családonként körülbelül 80-I00 ezer forintot fektettünk bele, s mintegy 5oo lakás gázfűtése készült el a mai napig. Sajnos nem kifogástalanul, mert több lakásban üzemzavar keletkezik. A nyomás- csökkentők rendszeresen meghibásodnak, a családok fűtés-, főzési lehetőség nélkül maradnak. /A készülékek javításakor a rendszerből víz zúdul ki!/ Véleményünk szerint a TIGÁZ és a kivitelező Rizling Termelőszövetkezet nem lép a probléma hathatós megoldásában, tüneti kezelést alkalmaz. Előfordul, hogy a készülék javítása után egy órával már nincs gáz. Miközben 12-13 fokos lakásban, nagykabátban ülünk, úgy érezzük, hogy használhatatlan berendezésekre költöttünk el jelentős összeget. Az illetékesek segítségét kérjük. Több utca lakói nevében nyolc aláírás Olvasóink panaszával Maijas Koméit, a TIGÁZ üzemigazgatóját kerestük meg, aki a következőkről tájékoztatott: Kirendeltségükhöz november 18-án érkezett Tiszaföldvárról az első hibabejelentés, szerelőik még aznap a helyszínre mentek és a nyomásszabályzó lefagyásait kijavították. Másnap már feltételezhető volt, hogy az üzemzavart a vezetékben lévő víz okozza, ezért november 2o-tól az elosztó hálózat lefúvatá- sához fogtak, s egész héten, napi egy alkalommal ismételték. Erőteljesen csökkent a hibabejelentések száma, ettől függetlenül folytatták a munkát, és két napig a helyszínen ügyeletet tartottak. A további vizesedés megszüntetése érdekében, november 27-én felvették a kapcsolatot a Pusztamérgest Rizling Termelőszövetkezettel. A velük folytatott december 4-i megbeszélésen úgy döntöttek, hogy feltárják a Nefelejcs-, Jókai- , Bajcsy-Zs.-, Kossuth L - és az Ó.Nagy Béla út elosztó vezetékeinek végpontjait, melyekre egy-egy lefúvató fáklyát építenek - december II-15-e körül. Az érintett utcák vezetékeiből ezt követően kifúvat- ják az építés során belekerült vizet, s teszik ezt mindaddig, míg a településen az ilyen jellegű üzemzavar indokolja. Vezsenyi emlékezés Felemelő, szívmelengető percek részesei lehettünk október végén a vezsenyi temetőben, amikor a n. világháborúban elhunyt katonákra emlékeztünk. Eljöttek a közel- és távolban élő hozzátartozók, hogy végre nyilvánosan is elsirassák idegenben nyugvó szeretteiket. Benépesült az emlékoszlop környéke, virágözön terült szét a jelképes síron. Fábián Zoltán, Abony és Vezseny lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket az alkalomhoz illő igével: "... én útra kelek és nem térek vissza." Igen. Csaknem fél évszázada, hogy a vezsenyi családokból is vitte a katonavonat az édesapákat, fiakat, testvéreket azon az úton, melyről csak kevesen tértek vissza. Nevüket most először látjuk együtt - az összefogással megteremtett emlékoszlop márványtábláján. Ismét velük vagyunk, hogy lelkünk szárnyain jeltelen sírjukhoz zarándokoljunk: a Don menti harcmezőkre, Voronyezs, Uriv, Aleksze- jevka, Osztrogoszk tájaira. Isten veletek Testvérek. Álmodjatok ott messze a Tisza mentéről, falunk szépen szóló, értetek konduló harangszaváról, rétek zöldjéről, délibábról és szivárványról, amely összeköt bennünket Veletek. Mié- ink vagyok ma is, ott is, örök figyelmeztetőül a jelennek és a jövendőnek. A lelkipásztor emlékezését követően Kálmán Dezsőné, a Tisza- jenői Községi Közös Tanács vezsenyi elöljárója méltatta az esemény jelentőségét, Fábián Zoltán és felesége indítványozását, önzetlen támogatását, a székhely község és Vezseny megértő, gyors anyagi segítségét, a presbitérium tagjainak vállalását, akik felkutatták az elesett katonák neveit. Köszönetét mondott a jelenlévő vezetőknek is, akik segítették az emlékhely megvalósulását. A hozzátartozók nevében dr.Katona Csontos Miklós édesapjára is emlékezett. A lenyugvó Nap sugarai aranyozták be a temető sírjait, amikor a neveket hangosan olvasva, nemzeti szalaggal átkötött fehér szegfűt helyeztek az emlékoszlophoz - a hozzátartozók virágaival, és felhangzott a magyar nép zivataros századaira emlékező ima: Isten áldd meg a magyart... Győré Pál, az abonyi múzeum vezetője Anyanyelvűnk ápolásáért A szolnoki Tallinn Általános Iskola azzal a céllal hozta létre az Anyanyelvápolók Szövetségének helyi csoportját, hogy soraiba tömörítse mindazokat, akik féltő aggodalommal figyelik napjaink nyelvhasználatát, a magyar nyelv helyzetét; akik jó példával, felvilágosító munkával tenni készek anyanyelvűnkért. A csoport vezetője: Nagy Imréné, tagjai jelenleg az iskola pedagógusai, de nem csak a magyar szakosok. Nyitottságukra utal, hogy az Anyanyelvi Akadémia segítségével a szülőket és a családot is bevonják a nyelvművelő mozgalomba. A nehézségekkel küszködő gyerekek felzárkóztatására játékos foglalkozást tartanak, a tehetségesek pedig részt vehetnek a nyelvművelő önképzőkörben, diákújság- faliújság szerkesztésében, anyanyelvi műsorok - vers, próza, népdal, drama- tikus játékok - előadásában. Tanulhatnak régi népi szokásokat, tréfás nyelvtörőket stb. Kapcsolatot keresnek újságírókkal, akik a tehetséges tanulókat szívesen bevezetnék az írás rejtelmeibe; tagjaik sorába várnak művészeket, írókat, költőket, akik egy-egy találkozás során felkeltik az érdeklődést az olvasás, írás és a szép beszéd iránt. Szívesen együttműködnének vállalatok, üzemek kulturális csoportjával, művelődési intézményekkel. Támogatókat keresnek, hogy nagyobb kiadással járó feladatokat is elláthassanak. A csoport eredményes munkájára garancia a soraikba tartozók szakmai elhivatottsága, anyanyelvi műveltsége, gyermekszeretete. Jamnik Judit Nyakon kellene csípni a pusztítókat A szolnoki Széchenyi lakótelepen, a Jászi Ferenc út 14. számú ház földszinti és második emelet közötti lépcsőházában nem először törték be az 5 milliméteres drótüveget. Ebben az évben ez volt a hetvenkilencedik eset, a javítási költség pedig lassan eléri a loo ezer forintot. Úgy véljük, ha a tetteseknek saját zsebből kellene fizetniük a kárt, tömi-zúzni vágyó kedvüket talán nem engednék szabadjára. Nyakon kellene tehát csípni őket, amiben az ott lakók segíthetnének, de méginkább a pusztítás megelőzésére kellene törekedniük - tette szóvá elkeseredetten Csortos Ferenc. /Fotó: N.Zs./ Most ne az utcanevekre, az óvodabővítésre fordítsanak gondot! Átkeresztelik az utcák, terek neveit? címmel olvastam a Néplap november 23-i számában, hogy e célból bizottságot is alakítanak. Az a véleményem, hogy ne ilyen dolgokra fordítsanak most pénzt és energiát, mert attól, hogy öt-hat utca neve megváltozik, az életszínvonalunk nem lesz jobb. Most minden forintnak helye van, éppen ezért javaslom, hogy az utcanevek megváltoztatására szánt összeget fordítsák a szandaszőlősi óvoda bővítésére. Tarthatatlan állapot, hogy kiköltözik ide több ezer ember, s óvoda hiányában az apróságokat reggel, este a zsúfolt buszon kell húzni-vonni. Ha már nem tudnak helyben gondoskodni az óvodás korúak elhelyezéséről, legalább a buszjáratok indításánál legyenek tekintettel a gyerekkel utazókra. Ezúton szeretnék a Jászkun Volán illetékeseihez is szólni: Nagyobb figyelmet fordítsanak azokra a járatokra amelyeket óránként indítanak, így a 8 Y jelzésűre. Elszomorító látvány, amikor a szülők gyermekeikkel rohannak a kis bolt előtti megállóhoz, mert kimaradt egy Y-os járat... Aggódó nagymama Szandaszölös Hozzászólás cikkeinkhez A tandíjat most is a néppel fizettették meg A Dehogy mondok le! című íráshoz kívánok hozzászólni, mely a Néplap november 3o-i számában jelent meg. Egyetértők Szabó Imrével, mert én is nagy felháborodással fogadtam azt a hírt, hogy a kormány hatszázmilliót juttatott a pártoknak a népszavazás lebonyolítására akkor, amikor lassan már minden állami támogatást megvon, még a gyermekruházatoktól is. Felháborító, mert erre a népszavazásra nem volt szükség. A tétje - egy kivétellel - már lezárt tény volt. Ráadásul a szavazás tisztasága sem volt makulátlan, hogy úgy mondjam, ezt is a szokásos "magyaros módon" oldották meg. Mint a többpártrendszer híve, csalódottan tapasztaltam, hogy országunk olyan messze áll a demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha a pártok elfogadták a kormánytól azt a hat- százmilliót, amennyit elvárhattunk - legalább mi, akik éltünk szavazati jogunkkal -, hogy a szavazás lebonyolításával megbízott személyek tisztességesen járnak el, nem úgy, mint Debrecenben. Megítélésem szerint nem volt, nem lehetett egyedi eset. Egyáltalán milyen jogon várják el a szavazatok számlálására berendelt dolgozóktól, hogy a vasárnapi pihenőnapjukon tizenkét órát dolgozzanak ingyen a pártoknak? Igenis, kapják meg a munkájukért járó nettó 48o forintot. Idézem a cikk íróját: "Ha már a nagy közös kalappal oly könnyedén bánnak, legalább egy tisztességes pártonkívüli pénzére ne bazírozzanak." Mikor jutunk már el oda, hogy az ilyen visszás dolgokat felszámoljuk, és a pártok a saját pénzükből finanszírozzák a hadakozásaikat? Szeretném remélni, hogy sem a kormány, sem majd az újonnan mandátumhoz jutó képviselők nem szavaznak meg többé egy fillért sem a pártoknak. Szerintem itt kezdődne az igazi demokrácia. Legyen ez a népszavazás a tandíjunk. Olyan tandíj, amit sajnos - mint mindig - most is a néppel fizettettek meg. Németh Mihályné Szolnok A tárgyalóteremből Hivatásos cserbenhagyó Jobb tilosban parkolni, mint elütni valakit a zebrán és cserbenhagyni. A jászberényi Márkus Sándor már jól tudja ezt. Különbséget is tud tenni. Mert amíg az előbbiért, azaz a tilos parkolásért mindössze 2500 forintra bírságolták meg, most viszont az utóbbi cselekedetért jóval többel fizet. Márkus ugyanis magántaxis, immár hosszabb ideje. Hallottunk már atTÓl, hogy a taxisok között nem a legbékésebb olykor-olykor a hangulat a konkurenciaharc miatt. Márkus pedig nem a legjobb hímek örvendett eddig sem Azt, hogy közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt már 9600 forintos pénzbüntetésre ítélték egykor, tudta, aki tudta. Hogy korábban üzérkedésért vonták felelősségre, hát azzal se dicsekedett. De azt maguk is tudták kollégái, Márkussal nem jó vitázni. Nem érdemes, nehéz jóban lenni vele. Nem tekinthető kollégiálisnak az sem, ahogy történetesen társával járt el. Leépítésre hivatkozva mondott föl neki még áprilisban. Valami okot csak kellett mondani, hát az ivást találta ki, de bizonyítani már nem tudta. A társak viszonya viszont megromlott, mint a befőtt, amelybe piszok kerül, csak hát a megbuggyant befőtteket ki lehet dobni, de az emberek magukban hordják sérelmeiket és félelmeiket. Márkus Sándor lelkiismerete sem lehetett patyolattiszta, érezhette, hogy volt társa talán méltán őrről rá, hiszen munka nélkül maradt miatta. Lehet, hogy ezért félt is tőle, félt találkozni vele. Az ember nem szívesen veszi, ha hibáit szemére lobbantják, s nem tud igazán védekezni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Márkus jogosan cselekedett azon az áprilisi napon, amikor Jászberényben egy városközponti presszó előtt parkolt. Ezúttal nyugodt lehetett, most nem tilos helyen. Mégsem volt az, mert a gyalogátkelőn meglátta volt társát, akiről - ez már a bírósági tárgyaláson derült ki - azt hitte, neheztelő szándékkal közeledik feléje. Ezért a történtekből - úgy tűnik - félelme támadásba csapott át. Autójával elindult, s a zebrán elcsapta egykori társát. Ha most az olvasó azt gondolja, hogy egy sofőr azonnal megáll és elsősegélyben részesíti a bajba jutottat, az természetes. De nem Márkus esetében; ő hivatásos pedig, mégsem állt meg, továbbhajtott. A baleset kárvallotjának, de magának Márkusnak is a szerencséje, hogy csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Végül is Márkus Sándort a városi bíróság Szolnokon bűnösnek találta veszélyeztető helyzetet előidéző által elkövetett segítség- nyújtás elmulasztásának bűntettében, s ezért kilenchónapi börtön- büntetésre ítélte, eltiltotta a közúti járművezetéstől 1 év 6 hónap időtartamra. A börtönbüntetést azonban három év próbaidőre felfüggesztették. Az első fokon hozott ítéletet a megyei bíróság dr. Szűcs Sándor tanácsa helybenhagyta. SZ.GY. Jogi tanács az öröklésről 12.1 Aki lemond az öröklésről Kiesik az öröklésből, aki az öröklésről lemondott, vagy aki az örökséget visszautasította. E két fogalom a köztudatban gyakran keveredik, összecserélődik. Ennek oka elsősorban az, hogy a "lemondás" a köznyelvben inkább egyoldalú akaratot, elhatározást jelent - ugyanakkor jogilag az öröklésről való lemondás az örökhagyó és a számításba jövő törvényes örökös kétoldalú, kölcsönös, írásbeli megállapodása arról, hogy a törvényes örökös nem fog élni öröklési jogával, vagyis "lemond" az öröklésről. Ez az eset tipikus példája annak, amikor a jogi elnevezés nincs összhangban a köznapi értelemmel. A lemondás lehet ingyenes, de lehet ellenérték fejében való lemondás is. Nincs akadálya, hogy például a szülő abban állapodjék meg írásbeli szerződésben az egyik gyermekével, hogy őt még életében valamilyen vagyoni juttatásban részesíti /lehet mondani: "előre kiadja az örökrészét"/, és ennek ellenében a gyermek az örökségről lemond. Ha ez a kielégítés /vagyoni juttatás/ eléri azt a mértéket, amely kötelesrészre a lemondó jogosult, akkor a lemondás kihat a lemondó leszármazóira is. /Egyébként akkor is kihat, ha a lemondási szerződés így rendelkezik./ Az ún. kötelesrészről itt röviden csak annyit, hogy törvényben meghatározott esetekben és személyeknek /ezek elsősorban: a le- származók és a szülő/jár, és mértéke általában a törvényes örökrész fele. A lemondás természetesen meghatározott személy javára is történhet; ennek a kedvezményezett személynek a lemondási szerződésben nem kell szerződő félként részt vennie, vagyis neki nem kell aláírnia a lemondó és az örökhagyó közti megállapodást. Kiteljed mindazon vagyonra, ami a lemondás pillanatában az örökhagyóé, mind pedig arra a vagyonra is, amit az örökhagyó később /a lemondási szerződés időpontját követően/ még szerez. Ha az örökhagyó vagyonában utóbb olyan rendkívüli növekedés áll be, amelyre, a lemondó örökös nem számíthatott /ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg/, erre a vagyonra a lemondás már nem terjed ki. Ilyen lehet például, ha az örökhagyó nagy összegű nyereményhez jut, jelentős értékű ajándékot kap, stb. Ami már most a következő öröklésből való kiesési okot, a visszautasítást illeti, visszautasítani csak az örökhagyó halála után lehet. Ez már természetesen egyoldalú nyilatkozata az örökösnek, és visszautasítható mind a végintézkedésen /végrendeleten/, mind a törvényi renden alapuló örökség. "Visszautasítani" az örökséget úgy, hogy az örököstárs vagy más személy javára szóljon, nem lehet. Az más kérdés, hogy az örökség /tehát a már elfogadott örökség/ másra átruházható, /például ajándékként/. Ez különbözik a visszautasítástól. Az ajándékozás viszont adott esetben a már elfogadott /megörökölt/ vagyon továbbadása. A visszautasítás során nem lehet "válogatni", vagyis hogy egyes vagyontárgyakat az örökös hajlandó elfogadni örökségül, másokat nem. Ez alól egy lényeges kivétel van: külön is vissza lehet utasítani a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzátartozó fel- szerelési tárgyak, munkaeszközök és állatállomány öröklését - feltéve, ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. (Folytatjuk.) Dr. Korpás László Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
