Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-07 / 291. szám

1989. DECEMBER 7. NÉPLAP 5 A tudomány világa A békésebb világért A hadiipar és a tudomány felelőssége Még mindig nem talált meghallgatásra a kor parancsa: "Ková­csoljatok ekevasat a kardokból!" Pedig az emberiségnek jóval na­gyobb szüksége van ekevasra, mint kardokra. Mennyi tudást von el például a fontos problémák megoldása elöl a szigorúan titkos hadi­ipari kutatás! Erről beszélgettünk dr. Berényi Dénes akadémikussal, a nemzetközi Pugwash bizottság magyar tagjával, a kaliforniai Nuc­lear Age /Nukleáris kor/ alapítvány egyik magyar kitüntetettjével.- Hadd legyek az ördög ügyvéd­je! Nemcsak militarista körökben, hanem szélesebb társadalmi réte­gekben is él az a felfogás, hogy az emberiség sokat köszönhet a hadi­iparnak és az azt megalapozó kuta­tásnak. Hiszen - mondják - a hábo­rúk mindig is felgyorsították a ku­tatás fejlődését is, mert az emberi­ség sohasem vetett be annnyi szel­lemi energiát, mint amikor arról volt szó, hgy egy-egy állam legyőz­ze a szomszédját.- Én meg hadd vigyem abszur­dumig ezt az okfejtést! Az orvostu­dományi kutatás bizonyára sokat "köszönhetne" a koncentrációs tá­borokban a végzett kísérleteknek, hiszen addig sohasem végezhettek hasonlóakat a történelemben. Igaz, hogy hátborzongató ez a kijelen­tés? Nos, legalább annyira hátbor­zongató az előző állítás is. Egysze­rűen nem engedhető meg, hogy az emberiség vesztét okozó fegyver­kezés mellékterméke legyen csak, ami előbbre viszi az emberiséget.- Nem csak jámbor óhaj ez? Hi­szen amíg kutatók légiója dolgozik háborús kutatásokon, óhatatlan, hogy ők érik el az új eredmények zömét.- Igaz, hogy a jelenleg dolgozó kutatók negyven százaléka hadi­ipari kutatásokat végez, s tudnunk kell azt is, hogy a világ eddig élt kutatóinak kilencven százaléka napjainkban dolgozik. S iszonya­tos összegeket áldoznak fel, évi több mint 100 milliárd dollárt költ a világ erre. És amilyen drága a ka­tonai kutatás, olyan drága a gyártás terméke is. Egy harci repülőgép például 100-200 millió dollár körül van, egy harckocsi jó néhány mii­hó dollár. A hadiipar pazarolja az anyagot és az energiát, termékei hamar elavulnak, és újakkal, mo­dernebbekkel szükséges pótolni őket. Külön kell hangsúlyozni, hogy a további nukleáris és más modem tömegpusztító fegyverek meglétével nem biztonságunk, ha­nem a veszélyeztetettségünk nö­vekszik.- Pedig a hadiipar embereinek az a másik érve, hogy kell a fegy­ver, hogy elrettentse az ellenfelet a támadástól.- Eddig minden fegyferkező ezt mondta, de a történelmen végig­nézve láthatjuk, mennyire sikerült elrettenteni a mindenkori támadó­kát. A szakemberek azt mondják, hogy a modem fegyverek töredé­ke, az atomfegyverek egy százalé­ka elég lenne már az elrettentéshez. Berényi Dénes portréja Hiszen a szembenálló felek birto­kában annyi nukleáris fegyver van, hogy 50-100-szor elegendő lenne az egész emberiség kipusztítására a Földön.- A biztonságra persze valódi igény van, minden kis- és nagyha­talom szeretné magát bizton­ságban érezni. Mit javasolnak erre például a békéért dolgozó tudó­sok?- Már említettem, először azt a tudatot kell erősíteni, hogy a fegy­verkezés növekedése a biztonság csökkentését idézi elő. De a bizton­ság ma nem lehet egy-egy ország biztonsága, csak közös biztonság lehet, amelyet az országok együtte­sen szavatolnak. Ez mindenképp új gondolkodásmódot igényel az egyes emberektől is. Einsteinnek van egy híres mondása: "Ne felejtsd el, hogy ember vagy, a töb­bit azonban felejtsd el!" Ez azt je­lenti, hogy minden különbség má­sodlagos, ami az emberek között van, csak a közös vonások a fonto­sak. Nyilván el kell felejteni azt az ellenségképet is, amely ebből a kü­lönbségből építkezett.- Még van egy nagyon gyakran hangoztatott nézet. A világon a már említett létszámú kutató mel­lett számos munkás, technikus és mérnök dolgozik a hadiiparban. Mi lesz velük, hiszen ők aztán iga­zán a hadiipar fenntartásában ér­dekeltek?- Annyi más, békés feladat van a világon, amit meg kellene oldani, annyi munka, amit el kellene vé­gezni! Hogy mást ne mondjak, az emberiség éhezik, szűkölködik energiában, szennyezi a környeze­tet. Tudományos módszerek kelle­nek a leszerelési egyezmények technikai ellenőrzéséhez is.- Közismert a Béke Nobel-díjjal kitüntetett Orvosok a békéért moz­galom, amelynek keretében sok egyéni Nobel-díjas is dolgozik. Ke­vésbé ismert egy újabb mozgalom, a Mérnökök a békéért. Az elmúlt évben négy magyar kutató - közöt­tük ön is - illetve műszaki szakem­ber közös pályaműve a kaliforniai Nuclear Age /Nukleáris kor/ ala­pítvány 50 ezer dolláros díját nyer­te el. Ebben kimutatták, hogy a nukleáris korban csak nukleáris háború lehet, ugyanis hiába kez­dődik hagyományos eszközökkel, elöbb-utóbb a vesztésre álló fél nukleáris fegyvert vet be, illetve olyan sok atomerőmű van már a vi­lágon, hogy azokat szükségszerűen leromboló hagyományos fegyver­zet nyomán - sokszoros mértékben mint Csernobilnál - a kiszabaduló radioaktív anyagok halálra ítélnék a Földet. Miért éppen a mérnök- társadalmat acélozták meg a béke érdekében?- Azért, mert a mérnökök és a természettudományos szakem­berek a legszélesebb és bizonyos értelemben meghatározó rétege a mai értelmiségnek. Ezért gondol­tunk arra, hogy az Orvosok a béké­ért mozgalom mintájára meg kell szerveznünk a Mérnökök a békéért mozgalmat is. A pályadíjként ka­pott ötvenezer dollár egy részéből jövőre világtalálkozót szervezünk. Ezen a világ minden részéből ide­jövő mérnökök és kutatók tárgyal­ják meg, mit tehetnek a békéért, a leszerelésért, a háború nélküli vi­lágért.- Nemrég olvastam egy - a har­mincas években megjelent - könyv­ben, s ez azóta be is bizonyosodott, hogy a fegyverek addig-addig gyűlnek, amíg egy napon maguktól fognak elsülni.- Nem a fegyver az igazán ve­szélyes, mert ember kell hozzá, aki megcsinálja és használja, hanem az a gondolkodás, amely azt létre­hozza és ellenségképeket fabrikál. Amelyik azt mondja, hogy csak akkor vagyok biztonságban, ha a másikat megsemmisítem. A gyű­lölködés, a fanatizmus, a más em­berek és más nézetekkel szembeni türelmetlenség a veszélyes. Ezek helyett kell új gondolkodásmód, amelynek lényege a másik ember felé fordulás, és az erőszak kikü­szöbölése. Gőz József: Belsőégésű motor "lelke” A múlt század végén már álta­lánossá vált a különböző feltalálók által szerkesztett, dugattyús belső­égésű motorok alkalmazása. Ezek meghajtására kezdetben világító­gázt használtak, ami azonban a gáz magas ára miatt nem bizonyult gazdaságosnak. Később a föld­gázt, a kohóművek, nagyolvasztók úgynevezett torokgázait is haszno­sítani kezdték a motorok táplálásá­ra, de ezek csak a helyhez kötött motoroknál jöhettek számításba. Járműveken belsőégésű motor al­kalmazására csak akkor kerülhe­tett sor, amikor a meghajtásra fo­lyékony üzemanyagot lehetett használni /kőolaj, benzin, alkohol, ezek keveréke/. Ezek hátránya vi­szont az volt, hogy nem voltak elég illékonyak, nem keveredtek meg­felelően az égést tápláló levegővel és ezért rosszul égtek el, kevés hasznosítható energiát szolgáltat­tak. Olyan berendezésre lett volna szükség, amely a folyékony tüze­lőanyagot elgázosítva juttatja a A villamos csúcsterhelés ccsökkentése Minden villamos rendszernek az az egyik legnagyobb problémá­ja, hogy a termelő-elosztó beren­dezéseket a legnagyobb /csúcs/ter- helés üzembiztos ellátására kell megépíteni. A csúcsterhelés rendszerint té­len a legnagyobb, de jelentősen el­térő és változó értékű az egyes év­szakokban, a nap 24 órájában, sőt még a hét munka- és munkaszüne­ti napjain is. Hazánk múlt évi téli 6523 MW- os csúcsterhelésénél például a jú­niusi csúcsterhelés 1630 MW-tal volt kisebb. /Ez tízszerese mint a Titász Szolnoki Üzemigazgatósá­gának jelenlegi csúcsterhelése./ Mindezekből is jól látható, hogy a hazai villamos rendszernek az az egyik legfőbb gondja, hogyan le­het a "csúcsokat" minél jobban "el­simítani". Ennek egyik igen korszerű esz­köze a hangfrekvenciás központi vezérlés, amely a fogyasztói csúcsterhelés csökkentését a fo­gyasztók szelektív és a terhelési - üzemviteli körülményekhez iga­zodó automatikus vezérlésével éri el. Ez lényegében egy különleges adó-vevő berendezésből áll, mely­nek az adóját egy 120/20 kV-os alállomás 20 kV-os oldalán helye­zik el. Itt számítógép figyeli a te­rület terhelését, s a kedvező idő­szakokban ki-bekapcsolási jeleket továbbítanak az egyes fogyasztók­nál elhelyezett vevő berendezé­sekhez. E jeleket a meglévő erősáramú 20, illetve egy kV-os hálózat továbbítja. így elsősorban az olyan terheléseket lehet "átte­relni" a villamos rendszernek ked­vező napszakokba, mint például a hőtárolós kályhák, bojlerek és az időszakhoz, napszakhoz kevésbé kötött egyéb terhelések. A csúcs- terhelés csökkentésén kívül ez a megoldás jelentősen csökkenti a hálózatveszteségeket is. A Titász Szolnoki Üzemigaz­gatósága a Tiszántúlon elsőként jut ilyen berendezéshez 1990-ben. A pályázat útján elnyert célösszeg­ből egy 120/20 kV-os alállomás el­látási területén valósítják meg ezt a korszerű vezérlést. A fogyasztóknál felszerelt kö­rülbelül négyezer darab vevőkkel és az automatikus irányítást szol­gáló számítógépekkel együtt kö­rülbelül 40 millió forintba kerül ez a beruházás. Ebből az összegből körülbelül 400 kW-nyi új erőművi és hálózati létesítményt lehetne megépíteni. Az új módszerrel pedig - anél­kül, hogy a fogyasztót a legkevés­bé is zavarná - közel 2000 kW-tal lehet majd az adott területen a csúcsterhelést csökkenteni. Ez a beruházás tehát - egy bi­zonyos terhelés értékéig - legalább ötször hatékonyabb, mintha kapa­citást bővítenének, mert a lecsök- kentett csúcs-terhelésnek megfele­lő erőművi és hálózati létesítmé­nyeket nem kell megépíteni, illet­ve a meglévő kapacitás ötöd áron lesz képes ennyivel nagyobb fo­gyasztói terhelés ellátására. A francia importból származó csúcstechnika beszerzésére csak most nyűt lehetőség a Magyar Vil­lamos Művek Tröszt és a Schlum- berger cég együttműködése révén. Madarász Tibor VISSZATEKINTŐ Bánki-Csomka-féle petróleum motor a müncheni Deutsches Museumban. Ezen alkalmaz­ták először a karburátort /1882/ motor hengerébe és így az jobban keveredhet a levegővel. Ezt a problémát oldotta meg Bánki Donát, a kiváló gépészmér­nök/1859-1922/feltaláló társával Csonka Jánossal /1852-1939/ együtt, az elsőközös találmányuk­kal, a petróleum motoron alkalma­zott benzinporlasztóval /karburá­torral/. Ez a szerkezet azt tette le­hetővé, hogy az elporlasztott fo­lyékony üzemanyagot úgy kever­je össze a levegővel, hogy annak minden részecskéje a levegőnek egy-egy kellő nagyságú részecs­kéje mellé kerüljön. Ez a keverék aztán a motor változó terhelése mellett is mindig megfelelően egyenletes maradt. A karburátor emellett szabályozható is és lehe­tővé teszi a motor könnyű beindí­tását, majd az egyenletes gyorsítá­sát is. Ez a kiváló feltaláló páros még több találmányt alkotott, me­lyek közül maga a karburátor/por­lasztó/ inkább Bánki, a motorok, járművek kiépítése pedig inkább Csonka János nevéhez fűződik. Kováts Andor Első számú közellenségünk: A LÉGY Az embernek szinte min­dennapos ellensége a légy. Sokszor nem is gondoljuk, mi­lyen ártalmas ez a kis, körülöt­tünk röpködő megszokott állat. Legfeljebb bosszankodunk, ha ellepik a szobát, sétálgatnak a megterített asztalon, csiklan­dozzák a bőrünket és álmunk­ból felébresztenek bennünket. A magának élő, jámbor em­berről mondják, hogy "a légy­nek sem árt". A légy pedig na­gyon is árt az embernek, jónak- rossznak egyaránt. Gyakran végzetes veszedelmet hoz. A rengeteg légyfaj közül a házi légy irtózatos tömegben lepi el a lakott területeket. A kutatók vizsgálatokat végeztek számuk viszonylagos megálla­Ez a légyfaj hazánkban vadon nem él, megmaradását kizáró­lag a ház, főként a konyhának és az istállótrágyának a mele­ge biztosítja. Lárvái javarészt sertéstrágyában, kis részben konyhahulladékban fejlődnek. A petéből kifejlődő nyűvek egyáltalán nem hasonlítanak a szüleikre: nincs szemük, nin­csenek végtagjaik. Ez érthető, hiszen a legyek - miként álta­lában a fejlettebb rovarok - tel­jes átalakulással, metamorfó­zissal fejlődnek. Ez azt jelenti, hogy a petéből kikelő lárva - a legyek lárvája a nyű - többszö­ri átalakulással éri el a fejlett állat alakját. A legyek, a rovarok többsé­géhez hasonlóan kétivarú álla­A házi légy trágyába rakott petéi /MTI-Press/ pítására. Sok lakást megvizs­gáltak, és nyáron egy lakásban 80 legyet fogtak /a többi elre­pült/. De olyan konyhára is akadtak, ahol 5500 legyet szá­moltak meg a légypapíron. Hogy falun, az istálló és a disz­nóól közelében hány légy nyü­zsög, arról jobb nem is beszél­ni. Ezek a hatalmas számok ak­kor keltenek igazán iszonya­tot, ha figyelembe vesszük, hol tanyáznak és szaporodnak a le­gyek. A legtöbb légy a trágya­dombon, főleg a sertés- és ló­trágyában születik. Nemcsak kifejlődnek ott, hanem a kifej­lett legyek is fogyasztják a trá­gyát. Minden légyfaj szívesen szörpöli a trágyalét. Éppen ma­gyar kutatók mutatták ki el­őször, hogy a korábbi véleke­déstől eltérően, az emberi székletet, az ámyékszéket a házilégy csak ritkán látogatja. tok, nőstények és hímjeik van­nak. A nőstény és a hím egy­másra találása után megtörté­nik a megtermékenyítés, a hím ivarsejtek behatolnak a peték­be . Ezt követően - fajonként el­térően: azonnal vagy hosszabb idő eltelte után - a nőstények petét raknak, néha csak egyet, de sokszor ezret is. A petékből kifejlődő nyűvek, ha elegendő táplálékuk van, rohamosan fej­lődnek, eközben többször "ki­növik" bőrruhájukat. A házi légy a kórokozó bak­tériumok széthurcolásával ter­jeszti a tífuszt, a gümőkórt, a kolerát, a vérhast, a trachomát és még sok más betegséget. A legyek szerepére a betegségek terjesztésében már nagyon ré­gen rádöbbentek. Ez a beteg­ségterjesztő szerep azonban jelentősen különbözik a többi rovar, például a szúnyog be­tegségterjesztésétől. MTESZ hírek A Gépipari Tudományos Egyesület Szolnoki Szerveze­te november 16-án vezetőségi ülést tartott. Ezen megtár­gyalták az éves munkaterv­ben rögzített szakmai-tudo­mányos célok teljesülését, s a jövő éves program kialakítá­sát. November 20-án a Techni­ka Háza adott otthont a Ma­gyar Hidrológiai Társaság Szolnoki Csoportja és a Szol­nok Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat együttes rendezé­sében lebonyolított rendez­vénynek. Az ivóvíz kútjavítás hatékonyságának fokozása témakörben több előadás hangzott el, amelyet bemuta­tó, illetve kiállítás egészített ki. Török Ferenc, a K+F kere­tében alkalmazott eszközök és eljárásokról dr. Vergi Kata­lin a laboratóriumi kísérletek eredményeiről, dr. Juhász Jó­zsef, a K+F ajánlásairól, s a helyszíni kísérletek eredmé­nyéről tartott előadást. November 27-én a Techni­ka Háza a Galéria Baráti Kör rendezvényét fogadta, míg no­vember 29-én a Magyar Köz- gazdasági Társaság rendezvé­nyére került sor. December 4-én és 5-én a Magyar Iparjogvédelmi Egye­sület rendezett tanfolyamot, melynek keretében az újítás­sal foglalkozó szakemberek is­merkedhettek meg a legújabb iparjogvédelmi, újítási és ta­lálmányi előírásokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom