Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-07 / 291. szám
1989. DECEMBER 7. NÉPLAP 3 A napi teendők mellett nem megy Czibulka Péter mérlege a képviselői ciklusról Czibulka Péter, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat igazgatóhelyettese a legutóbbi választások során úgy került a parlament faragott székébe, hogy ez még őt magát is meglepte. Pedig nem indult könnyű mezőnyben: ellenlábasa a megyei tanács elnöke és Forró Tamás, a Magyar Rádió népszerű riportere volt.- Miként emlékszik vissza, immár bizonyos történelmi távlatból, az akkori választásra?- Megmondom őszintén, a választók döntése engem is meglepett, hiszen, amikor felkértek, hogy induljak harcba a képviselői mandátumért, meg voltam győződve, hogy mindez merő formalitás lesz, én a demokratizmust szimbolizálom, és ámyékjelölt- ként szállók harcba. A jelölőgyűlések során látszott, hogy a Kertváros és Szandaszőlős nincs egységes véleményen, ám még az árnyéka sem valós annak, amivel ma gyanúsítanak; nevezetesen, hogy korteshadjáratot folytattam volna a megválasztásomért. Az igaz, hogy a jelölőgyűléseken sok ismerős arcot láttam - legtöbbjük vállalatunk dolgozója volt -, dehát közülük sokan laknak éppen ebben a térségben, másrészt semmilyen előírás nem tiltotta, hogy a jelölőgyűlésen más körzetben lakók is részt vegyenek.- Aligha kellett ilyen hosszan magyarázkodnia, hiszen a döntés nem a jelölőgyűléseken született, hanem a választások során, ahol Ön kapta a legtöbb voksot. Mit ígért a választópolgárainak?- Csodát semmiképp, várospolitikai kérdésekben segítséget a közjó ügyében, így a 4-es elkerülő szakaszának megépítésében, az új Tisza- -híd kivívásában. Ebben aztán képviselőtársaimmal együtt, erőnkhöz mérten el is jártunk. Valamivel konkrétabb volt a segítségem a gázvezeték építése ügyében. A dolog elakadt, bizony a gázfogadó szűkös kapacitása miatt sokáig úgy volt, hogy nem is engedik a bekötést. Mit mondjak? Utánajártam, hogy előzetes engedélyt adjanak a vezetékek nyomvonalainak kiásására, azzal a feltétellel, hogy ha bővül a kapacitás, a bekötés is megtörténhetik. Ezzel jelentős időt nyertek a mostani fogyasztók. Nézze, én alapvetően elégedetlen vagyok magammal. Biztos, hogy nem tudtam volna annyit végezni, hogy azt mondjam, most már elég. így hát azt sem tudom megítélni, megfeleltem-e választóim várakozásának. Mindenesetre, felelősségteljes munkám mellett végeztem, amennyit bírtam. Csakhát ma már nem olyan világot élünk, hogy a nyüzsgés látszatával el lehetne "bűvölni" a közvéleményt. Súlyos kérdésekben kell szinte minden ülés alkalmával állást foglalni, de ugyanez a csatározás folyik az ülések közötti bizottsági összejöveteleken is. Miután a társadalom ítélete olyannyira megoszlik, ami az egyik félnek jó, az biztos nem tetszik a másiknak, a képviselőnek le kell számolni azzal az illúzióval, hogy valamennyi honpolgár szemében népszerű legyen.- A megváltozott körülmények az Ön véleményét is formálták. Korábban arra esküdött, hogy a képviselői munkát amúgy másodállásban, a főhivatás mellett kell végezni, most viszont az a meggyőződése, hogy főhivatású, "profi" képviselő kellene...- Valóban így van, annak a híve lettem, hogy a napi teendője mellett, amúgy társadalmi munkában, már nem képviselheti megfelelően a választóit, meg az ország érdekét a képviselő. Megváltozik a választás rendje is, 150 választói körzet lesz, a többi képviselő a listákon jut majd be a parlamentbe, és a pártok között kialakult egyéb csatornákon. Míg jelenleg, egy képviselő mögött 20-30 ezer választó áll, a jövőben a képviselő 60 ezer embert fog reprezentálni. Biztos, hogy nagyobb lesz a harc, a felelősség is, és amint mondtam, növekszik a tennivaló, ezt tehát magam már nem vállalom. A lassan lepergő öt esztendős ciklust véleményem szerint lelkiismeretesen teljesítettem, ám átadom a faragott székemet az Országházban. Egy ciklus elég volt, folytassa más.- Palágyi Béla Ládával, zászlóval gyűjtöttek a szegényeknek- Csalók vagy jó szándékú, de tapasztalatlan aktivisták jártak Jászjákóhalmán? A népszavazás előtti napokban bement egy ember a tanácshoz Jászjákóhalmán, hogy nézzenek már utána, mert cigányok kéregéinek a jásztelki úton.- Ládával, fehér zászlóval járnak házról házra - mondta -, és valamilyen demokrata pártot is szerveznek. Ugyanakkor telefonon is beszólt valaki a körzeti megbízottnak, hogy ő ugyan már adott 300 forintot, meg alá is írt valami papírt, de úgy érzi, nincs valami rendben. Nem sokkal később ott ültek bent a gyűjtögetők a tanácselnök szobájában, és közösen próbálták tisztázni az ügyet.- Én se tudtam pontosan, mit csináljak - mondta Sziráki Benedek - , mert ilyen eset még nem fordult elő, de a község nyugalma érdekében legalább tájékozódni kellett. Nem akartuk mi behozni őket. Az egyik kollégámat küldtem, hogy nézzen utána a bejelentésnek, így kötöttek ki itt az irodán, ahol legalább nyugodtan beszélgethetünk. Kiderült, hogy szabad demokraták, Pestről érkeztek, és adományokat gyűjtenek a szegények karácsonyi megsegítésére. Egy jól kiöltözött lány, takarítónő, és három férfi, munkanélküliek. Manapság ezekben nem lehet semmi kivetnivaló, de a gyűjtés módja annál inkább adott gyanúra okot. Először is nem volt megbízó- levelük az adomány gyűjtésére, továbbá a pénzadományokról semmiféle elismervényt nem adtak. Ehelyett kitöltöttek egy belépési nyilatkozatot, azt aláíratták az adományozóval, és az egy példányos nyilatkozatra odavésték az átvett összeget, hogy annak is maradjon nyoma. A papírt szépen eltették, az adományt megköszönték, és mentek tovább. Persze volt magyarázat, mert, mint mondták, a belépési nyilatkozat fénykép nélkül nem ér semmit. Találtak valakit, aki valóban az SZDSZ-be is be kívánt lépni, annak vitték is a fényképet. Terjéki Jánosék, akik 100 forintot csúsztattak a nemzeti színű szalaggal átkötött tulipános lá- dikába, nem kértek elismervényt. Nem is kaptak. Közben rendőrök is megjelentek a tanácselnöki irodán, akik szintén tanácstalanul, zavartan érdeklődtek, nehogy megbántsák az aktivistákat. A gyűjtés módján azonban ők is elcsodálkoztak.- Nincs még kialakult gyakorlata az ilyen jótékony akcióknak - mondta Fancsali Ágnes százados - , látszott rajtuk is, hogy tájékozatlanok. Finoman felhívtuk a figyelmüket a szükséges dokumentumokra, többet nem tehettünk. A körzeti megbízott Poór László már gyanakvóbb volt az idegenekkel. A közelmúltban törtek be egy boltba, megszaporodtak a besurranó lopások a faluban. Nem mintha összefüggés lenne a két dolog között, de a népszavazás hajnalára kifosztották a gázcseretelepet is. A jótékonysági akcióval egyidőben régiséggyűjtők is házaltak Jákóhalmán, a feltételezések szerint nem is függetlenül egymástól. Még mielőtt a Jászságból elszármazott társaság tagjai, megszívlelve a jó tanácsokat, eltávoztak volna, ígéretet tettek, hogy másnap hozzák az írásos megbízást. Azóta se tették tiszteletüket.- Nem is fogják - mondja az akció hallatán felháborodottan dr.Kiss Zoltán, az SZDSZ jászberényi szervezetének ügyvivője. - Elhatároljuk magunkat ettől a kétes tisztességű akciótól. Itt a Jászságban semmiféle gyűjtést nem rendeztünk, épp elég feladatot adott a népszavazás. De dolgozhatunk mi, ha ilyen kompromittáló módszerekkel járatják le a pártunkat. Éppen ez hiányzott nekünk a nép- szavazásra! Az meglehet, hogy Pesten indítottak valamit, de annak is szigorú rendje van. Bármiféle adományt, befizetést 3 példányos pénztári bevételi bizonylattal igazolunk. Fényképről pedig szó sem volt eddig sehol. Nem tudjuk, milyen karácsonya lesz a szegényeknek, de a Jászságban az gyűjtés a rövid nekirugaszkodás után befejeződött. Pedig a néhány száz forinton, meg a két ruhadarabon túl talán több is ösz- szejött volna, ha nem rögtön az elején vesztik el a bizalmat az adományok gyűjtői. LP Tél a tanyán A tanyaudvar barátságos, tiszta tenyérként nyílik a műútra. Jó tágas a porta, olyan egyholdnyi területű.- Nem volna ez akkora, felszántották volna tán az ereszig, ha a kút nem volna olyan lent - mondja a gazda, a hetven éven felüli Monoki Lajos bácsi. - A régi gazdánál az udvar végén volt az istálló, azért van ott a kút. Kisújszállás jó tíz kilométerre van ide. A ködbe vesző, kifosztott határt tekintve irdatlan messzeségben. Lajos bácsit ez nem zavarja:- Jó a buszjárat. Van egy reggel fél hétkor, délben a következő, aztán délután kettőkor egy gyerekbusz, meg este fél négykor az utolsó. Ha elmegy az utolsó járat, kétszeres magány köszönt a tanyára. Lajos bácsi megy éjjeliőrnek a Tisza II. Tsz. állattenyésztési telepére, a felesége meg odaül a parányi konyhaablakhoz, és nézi a ritkán feltűnő autók fénycsóváját. Villany nincs, se tévé.- Nem is kellene nekem a tévé - mondja Mari néni.- Mit lessek rajta? Azt, hogy hogyan gyilkolják meg a magános öregasszonyokat? Nem azért, mintha félnék. Hál istennek, sosem félek. Ha este meggyújtom a petróleumlámpát, akkor sem húzom el a függönyt. Éjjel is kimegyek az udvarra, ha ugat a kutya. Megnézem, jár-e ott valaki. Madárcsontú, aprócska asszony. Hetvenkilenc éves. Úgy látszik, igaz az a közmondás, hogy ki mint él, úgy ítél. Aki becsületesen tölti napjait, tisztességet feltételez másokban is. A lakás patyolattiszta, az udvar rendezett. Fotós kolléganőm csodálkozik:- Hogy lehet ilyen tiszta minden, ha nincs mosógép, sem porszívó? Mari néni elnézően mosolyog:- Én súrolok mindent, ezzel a kis öreg kezemmel. A lányom mindig mondja, hogy ne kínlódjak a mos- nivalóval, gyűjtsem egy zsákban, s vigyem haza, majd ő géppel kimossa, de amíg bírom magam, nem viszem. Megbirkózók én mindennel, csak apjukom munkásruhájával nehezen, de hát segít a kefe. Jó félméteres vályogfal állja útját a hidegnek. A konyhai tűzhely árasztja a meleget. Ä szobában olajkályha foglalja el- a kemence helyét.- Szalma- meg csutkaszártüze- lésre épült a kemence - derül Lajos bácsi. - Én meg jól megraktam fával, meg morzsolt csutkával, s egyszer csak azt látom, hogy szétnyílik, és a szemem előtt parázslik a tűz. Az ablak alatt minden jóval megrakott ajándékkosár. Az ötvenedik házassági évfordulójukra kapták a tsz-től. Mari néni arcán mosoly fut át:- Azt sem tudtam, hogy házassági évfordulónk van. Egyszer csak ideállít egy asszonyka, és azt mondja, menjünk haza, mert minket akarnak köszönteni. Szabadkoztam, de azt mondta: ugyan kiket ünnepelnének, ha nem a munkában megöregedett tagjaikat. A pusztai emberek azt mondják, ha Kisújszállásra visz az útjuk: megyünk haza, pedig nincs ott házuk. Szívük-lelkiík a határhoz kötődik, mégis azt mondják visszatérőben: megyünk kifelé. A szobát a határ tiszta lehellete tölti ki.- Ide nem hozzuk be a petróleumlámpát, ne rontsa a levegőt - magyarázza Mari néni. - Itt csak zseblámpával világítunk. Nekem is van egy, meg apjukomnak is. A falat a család fotói díszítik. Van már dédunokájuk is. Nagy ünnepeken összejönnek itt. Jól érzik magukat a pusztán. Úgyannyira, hogy a fiuk mindig hajtogatja:- Édesapám, sosem adjuk el ezt a tanyát. A testvérem részét is megváltom. Vevőt nem kellene keresni, sokan tesznek ajánlatot a tanyára. Lajos bácsi nem csodálkozik ezen:- Elbomlott már a tanyavilág, alig van egy-két tanya. Kisújszállásig ott az erdő mögött van három. Kettőben még laknak, a harmadikból kihaltak. Az örökösök meg nem tudnak megegyezni, várják, hogy majdcsak meghal valaki közülük, könnyebb lesz az osztozkodás. Van még itt két szolgálati lakás a tsz istállójánál. Jószerével ennyiből áll a népesség.- És régen?- Nagyon sok tanya volt. A Petőfi Tsz hatszáz holdján huszonnégyet tartottak nyilván. Ezen a területen is minden dűlőúton tanyák voltak. Nem tudnám megmondani mennyi, de nagyon sok. Most meg öt-hatnál nincs több az egész területen. Még ha akarna, sem perlekedhetne senki a szomszédjával. Nyolcezer hektár nem kis dolog. A rombolásban megelőztük Ceau- sescut, legalábbis ami a tanyavilágot illeti. Nagyon sokan kijönnének most lakni, mert jószágot csak tanyán lehet igazából nevelni. Nekem is van nyolc süldőm, meg egy hízóm. Sokkal nem foglalkozom már én sem. Jószág nélkül azért nem szeretek lenni. Néhány évvel ezelőtt operálták Lajos bácsit. Az idézve mondja:- Amikor hazajöttem, semmi se volt az ólban, csak egy macska. Annyira megjavultam, hogy jól érzem magam. Most már van jószágunk. Baromfi is vagy hatvan, meg négy kakas. Néma kacsából csak egy maradt, a többit elvitte a róka. Visszakanyarodva a régi tanyai életre, legyint az öreg:- Az a világ elmúlt.- S milyen lesz?- Ki tudja azt?- Hangoztatják, hogy vissza a földet...- Nekem ugyan nem kéne. A fiatalok meg mit kezdenének vele? Nem értenek a gazdálkodáshoz.- Van azért, akinek kellene a föld.- Persze, hogy van. Esetleg néhány középkorúnak, meg néhány régi jóléti embernek. Az egyik komámnak például azt mondja az egyik kisújszállási tanár: - Idefigyelj! Ha visszakapom a harminc holdamat, megműveled-e? - Szóval megint legyek a cseléded, - válaszolt a komám. - Tudod mit? Műveld meg magad.- Felszerelés is kellene a gazdálkodáshoz...- Meg jószág. Itt az egész gazdaságban van tizenkét ló. Mi az? Azelőtt jószággal művelték a földet. Amikor 42-ben kiköltöztem cselédnek Gál Jánoshoz, annak már volt egy traktorja, meg harminc-negyven ökre és tizenkét lova. Mit csinálnánk, ha kivennénk azt a négv-öt holdat? Gépet nem tudnánk venni, és egy ló is annyiba kerül, mint egy gépkocsi. Ez a mi termelőszövetkezetünk igencsak megmarad, mert elég jól fizet, nem ugrálnak ki belőle az embe- rekk, mint kutyából a bolhák.- S mi van, ha megbetegednek?- Hetente kétszer orvosi kijárat van Csorbára. Egyszerre nem vagyunk betegek. Áki egészséges, bemegy oda, és kihívja az orvost. Nézem a két szeretetreméltó öreget, akiktől egy panaszos szót sem hallok, pedig már megették a kenyerük javát. Hazafelé tartva visszanézek. Az útmenti és a tanyát övező akácsort fénylő zúzmara borítja. A homályba hajló délutánon olyan a táj, mint gyermekkorom ábrándos mesevilága. Simon Béla Fotó: Korányi Éva Hasznos időtöltés a favágás Disznóvágásra készül a csigatészta
