Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-30 / 309. szám

I Népgazdaságunk jövő évi költ­ségvetésének az országgyűlés által történt szentesítésével,elérhetőbb közelségbe került a "huszonné­gyet tőkecsomagja", azaz az USA-tól Belgiumon és Japánon át az EGK-ig kéttucatnyi fejlett tőkés ország és pénzszervezet részéről hazánknak ígért jelentős valuta-se­gítség. Aggodalommal teli az or­szágos várakozás. Nem csak azért, mert még nem tudhatjuk "zse­bünkben" a dollár, márka, font és schilling milliókat. Azért is, mert váratnak még magukra azok a kor­mány és ágazati gazdasági progra­mok, amelyek garanciával biztat­nának: ezúttal jó helyre kerül, jól hasznosul majd, ha jön a külföldi kölcsön. Az utóbbi hetekben, na­pokban hivatalos és baráti beszél­getések témája is lett mindez, s kiben-kiben - nem minden szak­mai elfogultság nélkül persze - az is megfogalmazódik, ő vajon mire költené a dollármilliókat? A gyárigazgató Drukkoltam, vajon a két ünnep közötti kurta héten lesz-e egyálta­lán ideje velem szót váltani Fehér- váry Rudolfnak, a Jászberényi Ap­rítógépgyár igazgatójának. Elége­dett mosollyal nyugtatott meg:- Nincs szükség nálunk már né­hány esztendeje - a hagyományos értelemben vett - év végi hajrára. A tőkés exportkötelezettségeink különben is olyan évközi üteme­zést diktálnak, ami nem teszi lehe­tővé, hogy az esztendő utolsó nap­jaira nagyobb késztermék halmo­zódjon fel. Már a karácsonyi ünne­pék előtt eleget tettünk az idei szál­lítási kötelezettségeinknek.- A folyamatos tőkés kivitel lehe­tősége eredményes évzárást sejtet.- A csaknem négy évtizedes fenn­állása óta az eddigi legnagyobb ár­bevételét érte el 1989-ben az Aprí­tógépgyár, másfél milliárd forin­tot. Az ezen belüli, zömében építő­gép-részegységek értékesítéséből származó 410 milliós tőkés ex­portbevételünk is gyári rekordnak számít. A teljesítmények persze akkor értékelhetők igazán, ha hoz­záteszem, hogy alig több, mint ez­ren produkálták a 130 milliós nye­reséget, és hogy 35-40 forint kö­zötti értéken állítottunk elő egy dollárt. Biztatóak ajövőévi kilátá­saink is, a már aláírt szerződések csaknem teljes egészében lekötik az 1990 évi gyártási kapacitásun­kat.- Egész népgazdaságunk számára nyugati kölcsönök formájában ígért dollármilliók teszik biztatób­bá a jövő évi kilátásokat. Ön mire költené azokat?- Nagyobb részt elsősorban erő­teljes műszaki-technikai fejlesz­tésre az ipari szférában. Csakhát nekem az a véleményem, hogy nem az olyan, elnézést a kifejezé­sért Samu vagy Róbert bácsi jelent igazán segítséget a magyar gazda­ságnak, aki csak pénzt ad. Termé­szetesen vállalatunk is zászlajára tűzi a külföldi működő tőke foga­dását, de nem önmagáért akarunk vegyesvállalatot, kft-t alakítani. Hiába a pénzbeli segítség, sőt hiá­ba a segítségével olcsóbban előál­lított korszerűbb termék is, ha an­nak nincs megfelelő piaca. Olyan, amelyiken nem csak megtérül, ft- adzik is a dollár. Megítélésem sze­rint a gazdaságunk talpraállásának feltételei így sorolhatók: piac, pénz, versenyképes termék. A téesz-elnök Elcsendesedett a kengyeli határ. Mire "kifagytak" volna a földből az ekék - igaz eddig csupán néhány hideg novemberi napon mutatta ki foga fehérjét a tél - már el is felej­tették az őszi talajmunkákat a Dó­zsa téesz traktorosai. A mezőgaz­dák többsége ilyenkor tölti a sza­badságát, csak ajószágok nem nél­külözhetik a napi gondoskosko- dást. No, és persze az állattenyész­tőkön kívül talpon vannak a köz­ponti iroda dolgozói is, készülnek a zárszámadásra.- Az előzetes mérlegadatok mivel biztatnak - tudakoltam Sipos Zsig- mondtól, a közös gazdaság elnö­kétől.- Ha azt mondom, hogy teljesítet­tük a ’89 évi húszmilliós nyereség- tervünket, az önmagában ugye nem hangzik rosszul. Csakhát mi marad abból a közösnek fejlesz­tésre? Jó, ha kétmillió forint. Talán kapunk érte egy vetőgépet. Gon­dolja meg: a 43 százalékát eleve elviszi a nyereségadó. Mást mon­dok: ez a húszmillió 5 százalékos árbevételarányos nyereséget je­lent. A termelési ráfordításaink tíz százalékkal nőttek az idén.- A számadással együtt a terve­zés napjait, heteit is jelenti a gaz­dálkodóknak a mostani időszak.- Féloldalas árpolitikára nehéz tervezni. Azt már közreadták a központi szervek, hogy előrelát­hatóan mennyivel kapunk majd többet jövőre gabonáért, húsért, cukorrépáért és más alapanyago­kért. Azt is, hogy mennyivel lesz­nek drágábbak a végtermékek fo­gyasztói árai. Annak viszont, hogy a termeléshez szükséges eszkö­zök, anyagok mennyivel drágul­nak, egyelőre nincs megmondha­tója. Ami biztos: 18 százalékról 25 százalékra nő a folyószámla hitel­kamat. Amit rebesgetnek: 25-30 százalék közötti kamatért kapunk jövőre rövidlejáratú hitelt. Szem­ben az 5 százalékos nyereséghá­nyaddal! Márpedig üzemviteli hi­tel nélkül kevés gazdaság húzhatja ki aratásig, az első jelentősebb ár­bevételig.- És az ígért külföldi hiteleket ön mire fordítaná?- Haladéktalanul felszámolnám azt az áldatlan állapotot, amivel a miénkkel együtt a világon mind­Sipos Zsigmondi • Csak a komplex élelmiszeripari fejlesz­tést támogatnám össze három ország agrárgazdasá­ga "dicsekedhet": csak befizet az államkasszába, támogatás nélkül. Vagy a hazai mezőgép ipart fej­leszteném -, de úgy, hogy ne a gyártmányainak ára, hanem a mi­nősége, használati értéke legyen világszínvonalú, vagy a tőkés gé­pek piacán teremtenék rendet. Ha már 5-6 millió forintért kapok egy valamire való traktort, hát választ­hassak, hogy a John Deere, Mer­cedes, Fiat vagy Fendt típus felel meg nekem leginkább. Elvégre a mi termékeinkből, például húské­szítményekből, vagy akár tejter­mékekből bőséges a választék. Ha már az élelmiszeriparnál tartunk: ebben az ágazatban csakis komp­lex, vertikális fejlesztésre, szerke­zet-átalakításra költenék a külföl­di kölcsönből. Mert hiába kap egy konzervgyár vagy húsüzem akár csúcstechnikát képviselő csoma­gológépet, ha megfelelő eke, vető­gép, vagy kombájn hiánya miatt nem kerülhet jó minőségű termék a dobozba, a palackba. A tanácstitkárnő Majdhogynem zavarba jön, ami­kor hellyel kínál Ragály Erika, a tíz évi "hármas házasság" után idén január óta ismét önálló Tisza- sülyi Községi Tanács vb-titkára. Irodájában minden asztal és ülőal­kalmatosság dossziékkal teli, a ja­nuár 2-án kezdődő népszámlálás előkészületei adnak munkát az év végi ünnepek közé ékelődött né­hány hétköznapon a tanácsiaknak.- Hogyan tudtak élni az önálló­sággal, hogyan gyarapodott ’89- ben Tiszasüly?- Örömmel mondhatom: a körül­ményekhez képest szépen. Az önállóság egyelőre nem járt együtt jobb anyagi lehetőségekkel, de azért nem panaszkodhatunk. Űj abc-áruházat avattunk karácsony előtt. A Szolnok és Vidéke Afész vállalta az oroszlánrészt a megva­lósításból, de saját és megyei for­rásból, valamint az elmaradott tér­ségek kereskedelmi fejlesztésére kiírt pályázaton nyert pénzből összesen mintegy hárommillió fo­rinttal mi is hozzájárultunk. Fel­újítottuk idén az orvosi rendelőt úgy, hogy oda, egy helyre költöz­hetett a fogászat és az anya- és csecsemővédelem is. Hétszáz mé­terrel hosszabbodott a községben a szilárd útburkolat. A lakosság mintegy 15 milliós társadalmi munkával új járdákat épített, rend­6 Ragály Erika: - Emberi értekek is gazdagodnának a vidék gya­rapításával be tette az utakat, rendezte a tere­pet a temetőben. És persze az is a község gyarapodásához tartozik, hogy tizennégy családi ház lakha­tási engedélyét adtuk ki ebben az évben.- A soroltak alapján nem kétsé­ges, jól sáfárkodnak á tanácsi pén­zekkel, a sülyiek önkéntes munká­jával. Jóval nagyobb pénzzel, az országnak ígért dollármilliókkal hogyan gazdálkodna a tanácstit- kámő?- Tudom, hogy az csak nagyon áttételesen képzelhető el, de jelen­tős összeget fordítanék belőle a vidék, elsősorban a falvak fejlesz­tésére. Mindenekelőtt az embe­ribb életmódot, környezetet jelen­tő infrastruktúra kialakítására. Nem mindenütt van ám annyi be­tonjárda, szilárd út és olyan ivó- vízhálózat, mint Sülyön. Szenny­vízcsatorna hálózatról viszont mi sem álmodhatunk egyhamar. Nem sajnálnám semmiképpen a külföl­di tőkét új, vidéki munkahelyek teremtésére. Nem olyanokra gon­dolok, amelyek városi nagyüze­meknek a hasznát gyarapítanák, hanem a helybeliek munkájának eredményéből a falut, a községet. Tudom, persze tudom, hogy mind­egy honnan vonja el az állam, de hátha mégis több, fejlesztésre for­dítható pénz maradna itt. Nem­csak anyagilag gyarapodnánk - azt hiszem - az új munkahelyek által. Nemcsak a máshol lecsapódó ha­szon miatt nézek szomorúan reg­gelenként az ingázó sülyieket el­szállító autóbusz után. Arra is gon­dolok, mennyivel kevesebb idejük jut ezeknek az embereknek a csa­ládjukra, a gyerekeikre. , T.F.. Lapunk úgynevezett "újévi interjúja" most alaposan eltér a korábbiaktól. Tudniillik ré­gebben mindig valamelyik "elsőszámú" megyei vezető­vel készítettünk beszélgetést erre az alkalomra. Az ilyen interjúk elkészítése az újsá­gíró számára nem jelentett különösebb nehézséget. Elő­fordult, hogy még a kérdése­ket sem kellett megfogal­maznia. Egy helyen születtek meg a kérdések és a gondo­san csiszolt válaszok. Ha úgy tetszik: az apparátus vála­szolt saját kérdéseire. Azt, hogy ezek az interjúk mennyire érték el szándékolt céljukat, csak az olvasó tud­ná megmondani, de félő, hogy a beszélgetések nem a legolvasottabb hasábjait ké­pezték a lapnak. Interjúalanyunk ez alka­lommal Tóth Károly hegesz­tő, a Ganz Villamossági Mű­vek Hegesztett Gépszerkeze­tek Gyárának munkása. Vá­laszait "csiszolás nélkül" kö­zöljük.- Kérjük, hogy először élet­körülményeiről tájékoztassa az olvasókat!- Egy közel hatvan négyzet- méteres, kétszobás lakásban lakunk immár tizenhárom éve. A lakás nagyon megfelel az igényeinknek és azok a körülmények is, amelyeket sikerült megteremtenünk ott- honunkban. Családunk négytagú. Két lányunk van, a nagyobbik már tizenhat éves, az egészségügyi szakközép- iskolába jár. A kisebbik ne­gyedik osztályos általános iskolai tanuló. Feleségem a Bőrtexnél dolgozik raktárve­I ____Újévi interjú Tóth Károly hegesztővel É letét jövőre is A munkahelyemen sem tör­téntek nagy dolgok, bár a hir­telen jött politikai változások engem megzavartak. A mun­kámmal elégedett vagyok. Társaim szakmai sovinisztá­nak neveznek, és én ezt el is fogadom.- Tekintsünk most túl a ma­gánéletén, a munkahelyen. valósításán fog munkálkodni 1990-ben?- Lehet, hogy most szépeket kellene válaszolni a kérdés­re, de akkor elhallgatnám az igazságot. Megmondom őszintén, nincsenek különö­sebb céljaim. A család meg­élhetésének biztosítása fogja lekötni az energiámat jövőre. a munka határozza meg zetőként. A család kedvence a nyolc éves Skoda gépko­csink, ami két éve van ná­lunk. Nagyon sokat "hajtot­tunk" azért, hogy összejöjjön az ára. Anyagi viszonyaink­ról azt tudom elmondani, hogy bruttóban kb. 14-15 ezer forint folyik be a család kasszájába havonta^ Amikor mindent kifizetünk - törlesz­tést, gázt, villanyt - 8-9 ezer forintunk marad. Ezt kell be­osztogatni, ami ma egyálta­lán nem könnyű. Az az igaz­ság, hogy egyre nehezebben éldegélünk. Kicsit könnyít a helyzetünkön, hogy van egy mellékfoglalkozásom is - kényszerből, mert szükség van a plusz jövedelemre. Nem nagyon éri meg, mert a pénz hatvan százalékát elvi­szi az adó. Nagyobb kiadása­ink szerencsére évek óta nem voltak, kivéve az említett, két éve vásárolt gépkocsit. Jöve­delmünket gyakorlatilag fel­éljük, anyagi tartalékaink nincsenek, mindössze 5-6 ezer forintunk van váratlan esetekre.- Az elköszönd esztendőt hogy könyveli el önmaga és családja számára?- Nézze, nagyobb terveink 1989-ben nem voltak. Egy olyan átlagos életet éltünk, amit a munkáscsaládok zö­me. Az egész év gyakorlati­lag úgy telt el, hogy reggel elmentünk dolgozni, az esté­ket pedig családi körben töl­töttük. Én a mellékállásban eltöltött munkaidőmet úgy igyekszem beosztani, hogy legalább minden második hétvégén a családdal lehes­sek. Életünket tehát a munka határozza meg. Ami úgy vá­ratlanul jött 1989-ben: au­gusztus közepén, négy év után voltunk egy kéthetes vállalati üdülésen Balaton­szárszón. Ez a család vala­mennyi tagja számára óriási felüdülést jelentett - nagyon jól sikerült, jó társaság jött össze. Az üdülés sikerét iga­zolja az is, hogy a feleségem az első hét után sem vágyó­dott haza. Tagadhatatlan, hogy külön kiadásokkal járt az üdülés, de nagyon szíve­sen és jó érzésekkel emlék­szünk vissza arra a két hétre. Véleménye szerint az ország életében mit jelentett 1989?- Igyekeztem állandóan fi­gyelemmel kísérni az ország helyzetének alakulását. Úgy látom, óriási változások tör­téntek, különösen az év má­sodik felében. Ezeken a vál­tozásokon az országnak át kellett mennie. Azt hiszem, hogy mégsem ez az esztendő volt az igazi fordulópont az ország életében, hanem majd a következő lesz az. Vízvá­lasztónak is nevezhetjük az új évet. Eldől a politikai ha­talom kérdése, megalakul az új parlament. Remélem, a gazdasági élet szempontjá­ból is fordulópont lesz az 1990-es esztendő. Környe­zetemben, munkahelyemen is ezt várja mindenki. Na­gyon sokat politizálunk, de végső soron mindig a gazda­sághoz, a megélhetéshez ju­tunk el.- Milyen egyéni célok meg­ás valószínű még azután is. Ahogy most élünk, azt pró­báljuk jövőre megtartani. Az új évet nehéznek és bizony­talannak látom. A fizetésem nem valószínű, hogy emel­kedni fog, az árak viszont igen, a lakástartozás is. Ezek érzékenyen fognak érinteni bennünket. Még többet kell dolgozni azért, hogy a meg­szokott életszínvonalunkat tartani tudjuk. A munkahe­lyem helyzete is labilis, most úgy néz ki, hogy kevesebb lesz a munka. Tehát tartok 1990-től, mert még nehezebb lesz az életünk. Viszont úgy vagyok vele, hogy amíg az ember egészséges, addig van lehetősége dolgozni és ke­resni. Alapvetően én optimista beállítottságú ember vagyok, nem nagyon ismerek meg­oldhatatlan ügyeket. Ezen túl azonban nagyon zavar, hogy mostanában az ember nemi­gen tudja megtervezni a jö­vőjét. Sajnos nem lehet tud­ni,- hogy ha tisztességesen dolgozik valaki, akkor mire viszi egy fél, vagy egy év múlva. Jó lenne már eljutni oda, hogy mindenki a vég­zett munka arányában kapja a javakat. Ez eddig nem így volt se "fent", se "lent". Ezenkívül legyen érdemes jól és többet dolgozni és ne vigye el az adó' a fáradságos munkával elért jövedelmet.-Ha mondjuk jövőre Ön lenne az ország vezetője, mi­lyen gyors intézkedéseket tenne?- Ilyesmin természetesen még sohasem gondolkod­tam. Nem tudom. Nem tudok a kérdésre válaszolni. Talán valahol a gazdaság területén kezdeném keresni a teendő­ket. Én azt tartom a legfonto­sabbnak. Az emberektől nem kémék áldozatot, az ilyen ké­réssel már mindenkinek "tele van a padlása". Azt hiszem, ki is nevetnének érte - most a munkatársaimra gondolok. Az emberek konkrét, értel­mes célért mindent képesek megtenni, hihetetlen teljesít­ményeket tudnak produkál­ni. Saját munkahelyem pél­dáját említem. Az elmúlt hé­ten rengeteget dolgoztunk, egy hét alatt fejenként plusz 52 órát teljesítettünk. Össze kellett fogni,hajtani kellett és mindezt kb. két-kétezer fo­rintért tettük. Tehát össze tudnak fogni az emberek, ha kell,a lelkűket is kiadják. Fantasztikus értékelőállító képesség van bennük! Bizto­sítani kell a lehetőséget, hogy kibontakoztathassák.- Köszönöm a beszélgetési! Berki Imre Fehérváry Rudolf: - A befekte­tett tőke csak akkor működik jól, ha van piac Nem ismer megoldhatatlan ügyeket ilfs ON| ért tfivi I R Ei k öl t e n e?J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom