Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-30 / 309. szám
7 Kelemen István volt rendőr főtörzsőrmester visszaemlékezése: "Az újerdő-tőtevényi tanyavilágban lakott egy igen beteg öreg paraszt. Egyszer csak hlresztelni kezdte, hogy Jézus megjelent náía és megmutatta neki a kert sarkában azt a helyet, ahol - ha kutat ás - olyan vizet talál, amely a nyomorékokat is meggyógyítja. A “csoda" hírére tömeges búcsújárás indult a kútra. Pünkösd hetében volt a legnagyobb forgalom, amikor egy nap legalább tízezer ember fordult meg ott. A határt teljesen letaposták. A kutat ezért hatóságilag betemették, a rendőrség pedig megakadályozta az odavándor- lást. A tömeg és a rendőrség között összetűzés nem volt, de amikor a rendőrök egyik lovát megsimogatta valaki, az meg idomított lévén letérdelt, a hívők ebben is isteni hatást véltek felfedezni." A CSODAKÚT LEGENDÁJA Itt volt a kút • mutatja Kovács Péter A kocsmában mindent tudnak. Miért lenne másként ez a Jászberénytől karnyújtásnyira lévő újerdő-tőtevényi tanyavilágban? A szemrevaló fiatal kocsmárosné azonban "kivétel erősíti a szabályt" jelszóval tétován néz rám:- Semmit nem hallottam erről, csak másfél éve vagyok itt. Próbálják tán meg Magyaréknál, itt a szomszéd tanyában, azok itt élték le az életüket. Magyaréké a tanyák tanyája. A nyolcadik évtizedben járnak, mégis patikai tisztaság, példamutató rend uralja a házat és környékét. Mária asszonyból fiatalo-' kát megszégyenítő temperamentum árad. Készségesen idézi a régi történetet:- Ami létezett a földön, mindenhonnan jöttek. Úgy hívták az akkori polgármestert, hogy Beszteri Mihály. Amikor becsináltatta a kutat, felugrott a tetejére, s ugrálva kiabálta: még ha az atyaúristen idejön, akkor sincs itt gyógyvíz. Az emberek nem hittek neki: Magyarné bizonyítja:- Uram, abból a kút- ból még a sarat is elhordták. Olyat még nem látott a nép, hogy mivolt itt. Olyan szélesen mentek, mint egy félhektár föld. Olyan szélesen. Arról volt szó, hogy mindenki meggyógyul. Ha magának olyan óhajtása van, hogy el akar menni abba a tanyába, szívesen elkísé- reim mert itt van a szomszédban.- És tényleg csoda tévő kú t volt ?- Volt itt egy gyerek, olyan tizenkét éves volt, úgy hívták, hogy Galla Pista. Úgy beszélt, hogy plötötö, plötötö. Azután, hogy ivott a vízből, meg lehetett érteni, hogy mit mond. Nem úgy beszélt, mint mi, de meg lehetett érteni minden szavát. Mindent mondtak, azt is, hogy egy teljesen bénult is meggyógyult. Az öreg Magyart sokmindennel lehet vádolni, de szószátyárkodással nem. Megfontolt, bölcs parasztember.- Amikor Beszteri Mihály felugrott a lefedett kútra, azt kiabálta: no, ha van isten, sillyesszen el engem. Végül el kellett neki menni Szolnokra megyei alispánhelyettesnek, de ott valami történt, hogy miért, miért nem, kirúgták. Egyszer, amikor mentem Berénybe, látom, ott a birkaistállónál, hogy egy nagy trágyadombnál hányja Miska a trágyát a kocsikra. Én meg odaszóltam neki, hiszen szomszédok voltunk, hogy ugye van isten? Odanéz: miért? Mondom: elsillyesztett téged is, mert a trágyát hányod, pedig nagyon ugráltál annak idejében.- Visszatérve a csodakútra. Hogy volt az?- Hát annak borzasztó híre ment, de azzal, hogy az egész nem igaz, ilyen nem létezik, a rendőrség elállta az utat.- Hány rendőr jött ki?- Volt itt harminc is. Minden útelágazásnál álltak, mégsem bírtak a néppel. Kigyütt a honvédség is. A nép mégis nekiment a határnak. Búza, szöllő, kukorica nem állta útjukat. Mindent legázoltak, semmi nem volt érdekes számukra, csak a kút. Akkor jött ki a várostól a polgármester, oszt be- temettette a kutat.- És a csodakút gazdája meggyógyult a víztől?- Meghalt. Előtte vagy tizenöt évig betegeskedett.- És meggazdagodtak a csodákéból?- Nem kértek ők semmit, de mindenki dobott valamit. Egy pár forintot. A felesége közbeszól:- Olyan értelemben kell ezt venni, hogy nem fogadták el. Az emberek mégis adták. Az öreg a betegágyban feküdt, nem tudott velük beszélni, de azok úgy kúsztak az ablakon, mint a kígyók, mert reménykedtek, hogy közbenjárására meggyógyul a beteg, béna hozzátartozójuk.- És milyen volt az a víz? Mária néni veszi át a szót:- Tetszik tudni, milyen volt az a víz? Olyan, mint a salétrom. Először a földből buggyant ki, csak úgy magától. Olyan forrás volt. Pista bácsi hozzáfűzi:- Azt a fényességet, ami ott lecsapódott, s amire a forrás lett, többen látták. Bata Pista is látta, éppen a lánytól jött. Katonatiszt lett a végén, alezredes, Nagyká- tán lakik. Kommunista ember volt, meg az apja is, mégis elmesélte, hogy egy nagy világosság ott lecsapódott.- Vihar tombolt?- Holdvilágos este volt.- Milyen időszakban történt?- Olyan félaratáskor. Május lehetett. Nem telt el egy-két nap, halljuk, hogy Kovács Péter bácsinál egy nagy fényesség becsapódott és utána felfakadt a víz. Mondták, ahogy egy kisgyerek pisil, úgy folyik. Én nem láttam, csak azt, hogy özönlött ide a nép. Az országban olyan táj nem volt, ahonnan ne jöttek volna.- Jószerével szomszédok voltak, mégsem néztek át?- Dehogynem, de már akkor olyan volt a kút, mint a malter, mikor kavarjuk az építéshez.- Nem vizsgáltatták meg a vizet?- Volt nekem egy unokabátyám, Bata Jánosnak hívták, a Rókus Kórházban dolgozott. Orvos volt, ők jöttek le és megállapították, hogy másfél százalék jód van a kút vizében. A gyógyhatás- sal Beszteri Miska mit sem törődött, s mivel öt elemivel felvitte az isten a dolgát, betemettette a kutat. Felsőbb nyomásra - gondolom én, pedig már egy kápolnát is akartak ide építeni. Van ugyan itt egy másik is, de azt mondták, ha már így történt, építenek egy másikat, de nem így történt, mert jött a nyomás, a kutat be kellett temetni. Ezt nem tudta a nép, jöttek még utána a cseh, meg a román határról. Csak nagyot néztek... Az újerdei részt csak egy dűlőút választja el a tőtevényi határtól. A hajdani búzatáblák helyén nyárfaerdő húzódik. Mária néni kíséretében ugrunk át a csodakút színhelyére. Akácokkal övezett tanyában a "látomást megért" néhai Kovács Péter ugyanerre a névre hallgató fia fogad. Együtt forgatjuk vissza az idő kerekét. Azt mondja:- Volt nekünk elég bajunk ezzel. 50-ben kezdődött. Az édesapám beteg volt. Idegbetegnek volt orvosilag mondva. Különben hátgerincsorvadása volt. Hát, hogy nyíltan mondjam, ránk szállt a párt, mert gyütt a nép, nem zömivei, hanem tömegivei...- Bocsásson meg, de mi volt az előzmény?- Az öcsém szintén beteg volt, édesapám törte magát azon, hogy betegségéből kigyógyítsa. Kö- nyörgött az istenhez ezért. Egyszer aztán látomást mondott. SzeMagyar István: - Nagy fényesség csapódott le... rinte a Szűz Mária állt a tanya mellett, s mutatta, hol kell kutat fúrni. Hogy aztán miként terjedt el a nép körében, nem tudom. Valahogy úgy, mint ahogy a liba- tollat felkapja a szél. A hasonlat nagyon is testközeli. A tanya kerítése mellett a szomszéd megannyi libája gágog. A betonsimára taposott libasétálón mutatja Kovács Péter:- Itt volt a kút.-Milyen mély volt?- Hét betongyűrűnyi. A három felsőt kiszedték, a többit betemették. Az isten se szedi ki. Egy almafa állt a kút mellett, az vetett rá árnyékot.- Azt mondják, forrás volt itt _- N em volt semmi, csak közönséges cementkút. Nagy kölöncöt cipelő parányi kutya csaholva kísér bennünket a tanyaudvaron. Kérdem a gazdától:- Mit ért azon, hogy magukra szállt a párt?- Vallásüldözés volt, mondjuk meg. Kijött a párt, a tanács, a karhatalom és eltiltotta a népet. Nem ment az gyorsan.- Maguknak nem lett bájuk? Arca sem rezdül, úgy tűnik, régen túltette magát mindenen.- Egyik este, úgy tizenegy óra tájban, itattam a lovakat. Láttam, hogy jön két autó. Rosszat sejtettem, beszóltam, hogy vigyázzatok, mert baj lesz, aztán gyorsan elosontam. Az öcsémet meg a feleségemet átvitték a szomszédba, közben édesapámat idegbetegnek nyilvánítva kórházba szállították. Úgy volt megfigyelés alatt. Édesanyámat meg börtönbe vitték. Csak egy hónap elteltével tudtuk meg, hogy a Mosonyi utcában van, Pesten.- Bántalmazták?- Különösebben nem panaszkodott. Csak dolgoztatták. Olyan nőknek való munkát végeztettek velük. Fonalakat hajtogattak, meg ilyesmi. Májusban vitték el, s karácsonykor szabadult meg.- És magával mi lett?- Részemről vége lett. Egy darabig azért még kijártak szétnézni.- És tényleg csodatévő volt a kútjuk vize?- Hát, híre hallatszott, de megbizonyosodva nem lett, mert eltaposták... Kovács Péter felesége közbeszól:- Én még akkor nem éltem itt, de az egyik unokatestvérem fülfájásban szenvedett. Innen vittek vizet, s csepegtették a fülébe. Meg is gyógyult tőle.- És maguk hisznek a csodákban? A házigazda veszi vissza a szót:- Részemről semmi pozitív tapasztalat nincs. Kósza hírekből meg ki tudja, mi igaz, és mi nem. Bottal is nehezen jár, nem lehet zokon venni tőle, hogy búcsúzáskor nem kísér ki a kapuig. Felesége teszi meg helyette. Kibuggyan belőle a keserűség:- Nincs itt szó semmi csodáról. Péter tíz év alatt háromszor volt kórházban. Amikor legutóbb hazajött, ránéztem és arra gondoltam: ha ebből még ember lesz, akkor a halottak is feltámadnak. Tudja, nekem nagyon jó szüleim voltak, vallásos szellemben neveltek, de annyi keserűség ér - isten bocsássa meg nekem -, hogy nem tudok mit tenni, állandóan ká- romkodok... Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt Magyarné és a Kovács család idézi a régi időket MaaazL. < >v Nem minden arany, ami középút Egy év — a legátlagosabban A jövő év majd jobban sikerül - véljük ilyentájt Az év vége felé az ember óhatatlanulvisszatekint, mérleget készít. Mi is történt az év folyamán, mi maradt fenn az emlékezet rostáján. Bár a megyében ebből keveset érezhettühk, sokan mégis úgy vélik, több történt egy év alatt, mint az azt megelőző évtizedekben. Valóban, a belpolitikában nagy változások mentek végbe, ezúttal nem csak az árakban. A megyében is volt változás: előbb egy elsőtitkár tűnt el, majd egy párt. De mint a költő mondja, egy helyébe száz is akad. Nincs ok a panaszra hát, a megye egy főre jutó demokráciája az országos átlag körül alakult. Mert azért hívek voltunk régi megyei önmagunkhoz, jobb nekünk a nagy átlagban meghúzódnunk, csak semmi szélsőség, csak semmi feltűnőség, csak semmi kiemelkedés, az átla- gostól-eltérés. Maradjunk csak a tisztes középszerűnél. A jelzett belpolitikai változások dacára is tartja Szolnok megye az átlagot. Bocsánat, hamarosan végleg Jász-Nagykun-Szolnok megye. Hiszen ahol most tehetik, általában visszatérnek a hagyományos megyenevekhez. Azért ez se semmi, nem kell lebecsülni a megyei változásokat, még akkor sem, ha ezek névlegesek, mint az iménti példa is mutatja. De azért voltak mérhető eredmények is 1989-ben. A statisztikák szerint, miközben itt a legritkább a közutak sűrűsége, a tízezer lakosra vetített motorok száma a legmagasabb. Országosan Szolnok megyében található a legkevesebb törpefalu, tehát amelynek népessége nem éri el az ötszázat. Mindössze egyetlen ilyen települése van a megyének. A következő adat kevésbé meglepő. Ismerve a térség földrajzi adottságát, nem tűnik különösnek, hogy a búza vetésterülete a megyében a legmagasabb /meghaladja a 130 ezer hektárt/, hogy itt öntöztek a legnagyobb területen /mindössze 50 ezer hektár/, itt használták fel a legtöbb öntözővizet /140 ezer köbméter körül/. Még mindig a mezőgazda- sági jellegből adódik, hogy Szolnok megyében termelték a legtöbb rizst, s itt állították elő a legtöbb növényolajat is az országban. Miután pedig az országban másutt nem gyártanak hűtőket, viszonylag könnyű volt e téren rekordot felállítani. A statisztikai kimutatás szerint ha hiszik, ha nem, az országban előállított valamennyi hűtőszekrény, fagyasztó- szekrény és láda megyei termék, minthogy ugyebár Jászberény itt található. Azt már a kereskedelmi kimutatások teszik közzé, hogy ezeknek csak töredéke marad a megyében. Igaz számuk gyarapszik, hiszen amíg 1987-ben 11405 darabot vásároltak a fagyasztószekrényekből megyénk vásárlói, addig idén már az első háromnegyedévben /a nagy év végi rohamot nem számítva is/13618 darab talált gazdára. A szerencse fiai Ók a szerencsésebbek voltak. Meglehet azonban, hogy a szerencsejátékok kedvelői még rajtuk is túltettek Fortuna jóvoltából, aki 1989-ben a megyében egy túrkevei lakost részesített a legnagyobb kegyében. A magát megnevezni nem kívánó szerencsefia egy 13 + 1 találatos szelvénnyel 5.415.573 forintot vehetett át. Hozzá képest akár csalódott is lehetne az a tiszaörsi háziasszony, aki szupersorsjegyet vásárolt az abc-ben, s a legnagyobb nyereményt, megütve egymillió forintot kapott. Az OTP kimutatásai persze arról is árulkodnak, hogy a lakosságnak általában folyamatosan romlik az anyagi helyzete. A növekvő hátralékok is erre a tényre utalnak. Az átutalási betétekre sem tud már minden számlatulajdonos kellő fedezetet biztosítani. Az ebből származó hátralékok összege a megyében idén júniusban elérte a 8,3 millió forintot. És akkor még nem is szóltunk azokról, akiket a balszerencse látogatott meg az idén. Hogy szép számmal voltak ilyenek is, arról az Állami Biztosító adatai győzhetnek meg bárkit. Az Állami Biztosító ebben az évben növénykár miatt kifizetett legmagasabb összege, melyet egy termelőszövetkezetnek utalt át, 9.396.040 forint volt. Egy gazdaság pedig állatkárért vett fel 3.286.000 forintot. A bolti betörések után fizetett legmagasabb kár összege 240.220 forint volt, s a lakástűzesetek legmagasabb kártérítése 870.907 forint volt ebben az évben. A következő jobb lesz? Egyszóval - mint látjuk - jó- és balszerencse egyaránt meglátogatta megyénket.Körülöttünk a fél kontinens átalakulhatott, Szolnok megye taktikusan, megfontoltan ragaszkodott az arany középúthoz, bár most azt is tudjuk, aranyra a középúton se számíthatunk. De azért csak semmi feltűnősködés, kirobbanó eredmény. Szolnok megye nem akar a Legek könyvébe bekerülni. Ha csak nem azzal, hogy ez - bármennyire is paradox a szóhasználat - a legátlagosabb megye. Az a felszínes megállapítás pedig, miszerint ebben a megyében semmi sem történik, a látszatra épül még akkor is, ha a valóság látszatáról is van szó. Mert igenis, átlagos évet zárunk. Ahogy szoktuk. Életünk Szolnok megyében az Országos átlag körül alakult 1989-ben is. Bízunk abban, mint rendesen, hogy a következő jobb lesz, aztán előbb-utóbb igazat kell adnunk a mondásnak: a múlt év mindig jobb a mostaninál.- Szűke EGY ALMAF^ ÁRNYÉKÁBAN^ Egyetlen törpefalu
