Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-16 / 299. szám

1989. DECEMBER 16. 5 Néplap Pár héttel ezelőtt Új Exodus cím­mel új, keresztény folyóirat jelent meg. A lapról nemcsak a rendkívül szép, esztétikus külső formája mi­att érdemes beszélni, hanem azért is, mert megjelenése, az a tény, hogy megjelenhetett, mintegy jel­képezi a magyarországi változáso­kat, a demokratizálódást és a re­mélhetőleg hamarosan igazából tért hódító, jó értelemben vett gon­dolati, lelkiismereti szabadságot.- A lap és a gyülekezet útja ­A budaörsi (jelenleg, átmeneti­leg budapesti) Hit gyülekezete in­dította útjára ezt a folyóiratot. A Hit gyülekezete tízéves "illegali­tás" után hivatalosan elismert gyü­lekezet, ami már önmagában is nagy dolog. Hivatalos vallásfele­kezetté nyilvánítása alkalmából a Budai Vigadóban tartott sajtótájé­koztatón Németh Sándor a gyüle­kezet vezető pásztora (egyben az Új Exodus főszerkesztője) magá­ról a gyülekezetről a következőket mondta el: "a gyülekezetét az öröm, a szabadság, a reménység, a hit hatja át. Nem keresztény nosz­talgiaklubként működik, nem a hí­vőket kárhoztató, bűntudatban tar­tó módon hirdeti az Igét. A gyüle­kezet 1979-ben még mindössze 7 tagú imacsoportból fejlődött ki. Mára a több mint 2000 lelket szám­láló budapesti közösségen kívül Magyarország harmincnál több te­lepülésén jöttek létre kisebb-na- gyobb létszámú helyi csoportja­ink". Az Új Exodus című folyóirat és Hit gyülekezetének bemutatását Szolnokon éppen az teszi aktuális­sá, hogy itt is alakult egy közössé­ge, melynek a Hazafias Népfront szolnoki székháza adott termet. Péntek esténként a gyülekezet tag­jai ott tartják zenés evangélizáció- jukat minden alkalommal 6 órától este 9-ig. A lap első számában Németh Sándor többek között elmondja a gyülekezetről, hogy "az Egyete­mes Egyháznak ahhoz a csoportjá­hoz tartozunk, amelynek példaké­pe a korai egyház erkölcsi, szel­lemi arculata... célkitűzéseink kö­zött szerepel az új stílusú egyházi kultúra, művészet és zene kialakí­tása. Ennek érdekében már mű­ködnek keresztény értelmiségiek­ből, művészekből álló csoportja­ink. ... elítéljük a fajgyűlölet min­den formáját... szolidaritást válla­Van új (lap) a nap alatt lünk az üldözöttekkel, közöttük az erdélyi menekültekkel. Bibliai meggyőződésünk alapján megkü­lönböztetett figyelmet fordítunk a zsidó-keresztény kapcsolatok ápo­lására. A gyülekezet változatos struktúrájú és sokféle tevékenysé­get folytat. Ilyen a gyülekezeten belül létrejött Józan Élet Egészség, Család- és Ifjúságvédő Keresztény Egyesület és a Szórna Sport­egyesület. A formális szervezeti működésen túl megemlíthetjük például az albérleti közösségek fontosságát is, az egyéneknek ilyen módon támaszt nyújtó, ezek­ben kialakuló spontán baráti kap­csolatokat." A lap tartalmi törekvéseit a szer­kesztők az alábbiakban foglalják össze: 'Törekvésünk az, hogy a keresztény gyökerű európai gon­dolkodásmód újjászületéséhez hozzájáruljunk... segíteni akarjuk a mindent viszonylagossá tévő "modem", arelativisztikus, szituá­ciós erkölcsi magatartás világából való kikerülést" Az elmondottak azt jelentik, hogy nemcsak a gyülekezeti élet­ről számol be az Új Exodus, hanem helyt kap hasábjain a keresztény irodalom, megjelennek híres, is­mert evangélizátorok gondolatai, megszólalnak olyan fiatalok is, akik korábban sehol nem találtak gyógyulást a kábítószer, az alko­holizmus rabságából. Kátai Szilvia Egy gyülekezet és egy újság Új Exodus Csokoládé és country zene Elkezdődött a téli szünet előtti klubdélutánok ideje. A Varga Ka­talin Gimnáziumban zenés Christ­mas partyt tartottak az angol tago­zatos diákok. A műsort ők maguk állították össze, volt vers, színi e- lőadás, tánc, különböző tréfás jele­netek. Szórakozva tanulnak, mé­lyül angol tudásuk és végre öröm­mel látjuk, hogy vannak már Ma­gyarországon is az idegennyelvet magasfokon beszélő diákok. Képünkön: A negyedikes angol fakultációs csoport jelenete. Levél a miniszterelnökhöz Ünnep közeleg November közepén rettenetesen nehéz perce­ket töltöttem egy délután a tévé képernyője előtt. Jó szokásom, hogy ha csak lehet, képernyőn kö­vetem az országgyűlés eseményeit, mert vallom, hogy minden összefoglaló éppen azt hagyja el belőle, ami a legérdekesebb: a hangulatát, a le­vegőjét, az életteli perceket. Nos, akkor ért a kel­lemetlen érzés, ami mintha kilátástalan keserű­ségbe torkollott volna. A személyi jövedelemadó és a vállalkozási adó napirendjének vitájában szót kért egy - ő mondta - szavát ritkán hallató képviselő. Kicsit tájszólással beszélt, kicsit vétett itt-ott a magyar nyelv szabályai ellen, nekem mégis sokat mon­dott Egy levelet olvasott föl, amelyet egy vá­lasztója, egy ötgyermekes, kisvállalkozásból élő asszony írt a miniszterelnöknek. Arról, hogy ki­látástalan az egész családja élete, hogy lassan nem használhatja a jelzőt: "szerető" családja he­lyett egy civakodó, marakodó, kedv eszegett kö­zösséget mondhat magáénak, ami nem is bizo­nyos, hogy a közösség szót is kiérdemli már. Mindez az - hányszor szemlesütve kiejtett - anyagiak miatt van így, azért, mert ennek a csa­ládnak a személyi jövedelemadó bevezetése óta legalább 35-40 százalékkal csökkent a havi jö­vedelme, ami azt jelenti, hogy öltözködésre, a két éve épült ház részleteire, ételre nem egészen tizenötezer forintjuk van havonta. Mindenki át­gondolhatja, ahol hét embernek kell ebédet, va­csorát adni, ahol egy két éve épült ház OTP rész­leteit, kamatait kell havonta fizetni, ahol öt gye­rek kinövi évszakról-évszakra a cipőt, a ruhát, a kabátot - mi az a tizenötezer forint! Azt írta az asszony: "én, aki mindig tanulásra biztattam a gyerekeimet, már küldeném dolgozni a tizen­négy, de még a tizenkétévest is - csakhogy nincs hová!" A világért se gondolom, hogy amennyire rit­ka a mai magyar társadalomban az ötgyerekes család, oly an ritka az ilyen nehéz megélhetésről, mindennapos anyagi gondokról panaszkodó ember! Sok van, egyre több olyan család lesz, ahol valóban nagy gond, anyagi gond a gyer­meknevelés, s ahol nem tudják segíteni - még ha minden érzésükkel szeretnék is -, a három-né­gyezer forintos nyugdíjból tengődő nagyszülő­ket, vagy nem tudják magukhoz vermi (mert ki­csi a lakás, mert kicsi a pénz, mert látástól-vaku- lásig dolgoznak) az özvegységében elárvult Édest. Hát ez a helyzet a magyar családok legalább harminc negyven százalékában most, 1989 ka­rácsonya előtt, amikor ugye sokan csak kiszorít­ják azt apár forintot, s a legkedvesebb rokonnak, barátnak megírják a szép képeslapon a jókíván­ságot: "Kellemes karácsonyt, boldog új eszten­dőt kívánunk!" Kellemes karácsonyt? Nézzék csak, mekkora halmokban áll az üzletekben a tavaly még oly kapós szaloncukor. Kell-e mostanában sorba áll­ni, veszekedni banánért, narancsért, mandari­nért? Ugye, ha van, napokig eltart, nem teheti meg mindenki, hogy akár csak annyit vegyen be­lőle, mint tavaly. És ha benéztek a karácsonyi díszben csillogó-villogó áruházakba, látják-e, hogy a "sok éves megszokás szerint" tüleked­nek, tolonganak a vásárlók? Ugye, hogy nem? Kevés a tehetős ember, s az is egyre kevesebb, aki kispénzű lévén, egész évre tudott erre, az év és a családok legszebb ünnepére spórolni, hogy ajándékot vegyen, kedves, kellemes meglepetést szerezzen családjának. Hát mondhatják erre, hogy a pénz nem minden, attól még lehet kelle­mes a karácsony! Biztosan van benne igazság, de ahol pénztelenség van, ahol napi filléres gon­dok vannak, aligha lehet a szeretet ünnepén min­dent elfelejtve összebújni, gyereket simogatni (amikor ilyenkor nem is csak a simogatásra vá­gyik!), üres kézzel öreg nagyszülőhöz látogatni - mondjam-e, soroljam-e tovább? Ünnep közeleg, s a társadalom egy jelentős ré­sze aggodalommal tekint a jövőbe. Miközben töltött káposztát - legalább azt, ha már a szép kö­vér pulykáról le kell mondani - tervez szent es­tére (óh, halat se, a világért nem szabad, igen drá­ga a jó hal is már...) szóval, miközben rizzsel jól földúsítja a tölteléket, nem az jár-e sok házi­asszony fejében, ugyan jövőre mibe kerül egy kiló hús? S hány férfiember agyán fut át: le kel­lene mondani a dohányzásról (úgyis egész­ségromboló) a pénz miatt, s tán ahhoz az egy es­ti sörhöz se szabadna ragaszkodni már. Az értel­miségi kispénzű ember messzire elkerüli aköny- vesboltokat, s még újságot se vesz lassan any- nyit, amennyi érdekelné. És nincs a gyereknek szép Lego, meg alvósbaba, meg hiába hirdetik a Mickey Mouse amerikai gyönyörű ruhákat gye­rekeknek. Az ember kimegy a lengyel piacra, s olcsón (olcsón?) vesz, ami nagyon szükséges. Pedig az ünnep közeli. Feledni kéne egy-két este a sok bajunkat, s legalább a pénzbe nem ke­rülő szeretetből adni bőven a családnak. Kér- dés.mennyire vagyunk, lettünk érzelmeinkben is szegényedők? Gyanítom érzelmeink is károsodtak, s mégin- kább károsodnak most, a mindennapos hajsza, a gyötrő gondok közepette. Bár hihetné az ember, hogy mindebből van gyors kiút Vajon van, le­• • Örökletes hátrányok ellen Megalakult az Alföldi Megyék Szövetsége Nem tudni, hogy mennyi lehet a kormány postaköltsége, de hogy az utóbbi időben meg­növekedhetett - s nem csak a postai árak emel­kedése miatt -, az bizonyosra vehető. Alig akad olyan szakma, réteg, amely ne küldene egy-egy levelet Németh Miklósnak. Utóbb - mint arról lapunkban már beszámoltunk - az alföldi me­gyék tanácselnökei is levélben fordultak a mi­niszterelnökhöz. Mindezt pedig tették akkor, amikor az Alföldi Megyék Szövetsége megala­kításáról döntöttek. Mi is tette időszerűvé a szövetség létrehozá­sát. Milyen céllal, milyen reményekkel alakí­totta meg Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Haj- dú-Bihar és Szolnok megye ezt a "véd- és dac- szövetséget"? Mit is tartalmaz az említett levél? A kérdésekre válaszolva Mohácsi Ottó, a me­gyei tanács elnöke arról tájékoztatott, hogy az együttműködés gondolata már hosszabb ideje érlelődött, az utóbbi idők változásai azonban felerősítették ezt az igényt. Eredetileg a hetedik ötéves terv megfogalmazott célja volt többek közt, hogy a korábbi fejlesztési aránytalansá­gok felszámolására törekszik, tehát az elmara­dott települések, térségek kapnak nagyobb le­hetőséget a felzárkózásra. Minderre - ismerve a jelenlegi helyzetet - nem került sor. A terv ir­reálisnak bizonyult, a különbségek pedig nem mérséklődtek. Sőt, úgy tűnik, a lemaradás mér­téke konzerválódik, ha a szemléletben nem tör­ténik változás, az alföldi régió hátrányos hely­zete "örökletessé" válhat. Az Alföld történelmi, társadalmi és gazdasá­gi szempontból is sajátos térsége hazánknak. Az itt élők érdekei is sajátosak, melyek érvé­nyesítésekor - nem elszakadva az ország más tájaitól, s nem szemben állva az ott élők érde­keivel - arégió értékeinek megfelelő helyet kér­nek az ország társadalmi és gazdasági életében. A szövetség elvi állásfoglalása is abból indult ki, hogy olyan társadalmi és politikai reformok­ra van szükség, amelyek helyt adnak a vidék szavának, építenek a helyi viszonyokban rejlő politikai és gazdasági újítóképességre, fellendí­tik és gazdagítják a térség szellemi, tudo­mányos, kulturális életét, s ezáltal enyhítik a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlensé­geket is. Ezért az Alföld megyéi olyan összefogásban és közös fellépésben gondolkodnak, amelyek a megyék sajátosságainak maximális tiszteletben tartása, elismerése mellett hatékonyan biztosí­tják közös érdekeik érvényesítését. Ehhez kérik az érintett megyék lakosainak, a helyi tanácsok­nak, az Országgyűlésnek, a minisztertanács­nak, a pártoknak és egyesületeknek, a tudo­mányos, társadalmi, a gazdasági, az érdekkép­viseleti és a térségben működő egyéb szerveze­teknek egyetértő támogatását. A miniszterelnökhöz írt levél megfogalma­zását is ez a felismerés motiválta. A kormány ugyanis 1990-re megváltoztatja a költségvetés gazdálkodási rendjét. A legalapvetőbb válto­zás: a helyi tanácsok döntően a saját bevételük­ből gazdálkodnak majd, s a létszámarányos központi forrás szerepe lecsökken. Az önmagá­ban helyes elv, hátrányosan érinti az elmaradott alföldi településeket. A tanácsok - arányát te­kintve - legnagyobb bevételi forrása ugyanis a személyi jövedelemadó. Az Alföldre általában jellemző, hogy a döntően mezőgazdaságból élő lakosság jövedelme az átlag alatt van. A térség szociális összetétele is kedvezőtlen: a maga­sabb képzettségűek általában elhagyták(ják) az alföldi megyéket, ugyanakkor magas a nyugdí­jasok, illetve a létminimum alatt élők száma. Ez az intézkedés tehát kétszeresen hátrányos az al­földiek számára. Mert korábban más térségek fejlesztésére fordították az Alföldön megter­melt értékek java részét, miközben maga az Al­föld infrastruktúrája leszakadt az országos át­lagtól is. A mostani döntés ezt az egykori gya­korlatot, illetve ennek következményét csak sú­lyosbítja, kilátástalanná téve a felzárkózás esé­lyét is. Csak Szolnok megyében azt jelenti ez, hogy - a modellszámítások alapján - mintegy 1,4 milliárd forinttal kevesebb állna jövőre a ta­nácsok rendelkezésére. Ez pedig azt eredmé­nyezi, hogy jónéhány intézmény működését nem lehetne biztosítani. A helyzet alakulásának kritikus voltát az or­szággyűlési képviselők is érzékelik, hiszen ne­kik kell választóiknak számot adniuk. A Laki­telken legutóbb megtartott tanácskozásukon is úgy foglaltak állást az alföldi képviselők, hogy a költségvetést csak akkor szavazzák meg, ha az az országos teherviselésre épülve e régiónak is megfelelő gazdasági feltételeket biztosít. A miniszterelnök válaszából kiderült, a kor­mány érzékeli az alföldi megyék sajátos hely­zetét, és a terv véglegesítése előtti egyeztető szakaszban figyelembe is veszi a speciális igé­nyeket, megadva ezáltal azt a lehetőséget, hogy a Dunától keletre elhelyezkedő országrész je­lentős hányada további leszakadás helyett fel­zárkózhasson az ország fejlettségi szintjéhez. Sz.Gy. A Göngyöleggyártó- és Forgalmazó Szövetkezeti Vállalat szajoli gyáregy­ségében üzemel egy francia - Rapidex - ládagyártó gépsor, melyet 20 millió forintért vásároltak. Közép-Kelet-Európában ez az egyetlen.Naponta 8-10 ezer zöldség-és gyümölcsláda készítésére képes.A vállalat erre az évre terve­zett 60 milliós bevételéből 6-8 millió forint nyereségre számít.Ennek elérését segíti a 700 ezer darabos olasz exportrendelés teljesítése is. Fotó:Mészáros

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom