Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-15 / 298. szám

1989. DECEMBER 15. jj^ÉIHAP 3 Társadalmi szervezet lesz a TOT utódszerve II megyei titkárt kérdeztük A mezőgazdasági szövet­kezetek hétvégén megtar­tott VI. rendkívüli kong­resszusa feloszlatta a hazai gazdaságirányítási reform­folyamat során létrehozott és 22 évet megélt téesz- érdekképviseleti szervezetet, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsát és létrehoz­ta annak utódszervezetét, a Mezőgazdasági Szövetkezőik és Termelők Országos Szö­vetségét. Milyen változáso­kat jelént az országos meg­újulás a TOT korábbi me­gyei szervezeteinek, a te- szövöknék az életében? — erről kérdeztük Benedek Fülöp. megyei titkárt. — Először is el kell, hogy oszlassak egy tévhitét — kezdte beszélgető partnerem. — Nem az országos válto­zások gyakorolnak ugyanis hatást a megyei szervezeti struktúrára, hanem az utób­binak a már korábban tör­tént megújítása szolgált alá- pul a kongresszus munkájá­hoz. Éppen az a merőben új, a 22 évvel ez előtti tör­ténésekhez képest, hogy ak­kor létrehoztak egy orszá­gos tanácsot, törvénybe ik­tatták annak fenntartását, tehát automatikusan tagja kellett, hogy legyen minden téesz. Most viszont a me­gyékben működő taggazda- ságofcnák, téeszeknek és azok társulásainak, közös vállalatainak a küldöttgyű­lése hozta létre a korábbi teszövök utódszervezeteit, a megyei, területi, vagy szak­mai szövetségeket. Azzal az elvi állásfoglalással, hogy amennyiben az érdekeiknek minden tekintetben megfe­lélő új alapszabályt fogad el a kongresszusi, akkor a teljes önkéntesség alapján döntenek arról, hogy tagjai kívánnak-e lenni az orszá­gos érdekvédelmi szervezet­nek. A létrehozott utódszer­vezet tehát a megyei szö­vetségek országos szövetsé­ge lett. Megyénkben Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Jász-Nagykun Szolnok Megyei Érdekvédel­mi Szövetsége néven még októberben létrehoztuk az új szervezetet. — Több tévériportban hal­lottam, az a vád érte a kongresszust, hogy az csu­pán a korábbi párt és álla­mi akarat közvetítésére be­rendezkedett érdekképvise­leti struktúra átmentésén fá­radozott. Mennyiben új, a szervezeti felépítését és tar­talmát illetően az új megyei szövetség a korábbi teszöv- höz képest? — A tartalmi munkával kapcsolatban mindenekelőtt azt kell lészögeznem, hogy az új megyei szövetségnek sem a választott operatív irányító testületé, sem a szakapparátusa nem vállal fel semmilyen transzmisszi­Mennyiben újult meg a mezőgazdaság érdekvédelmi szervezete? ős feladatot, nem szolgál ál­lami, vagy politikai érde­keket, kizárólag csak fenn­tartóinak szolgálatéiban áll. Nem csupán a korábban meglehetősen egybe mosott tagi érdekek képviseletét, védelmét vállaltuk fel, ha­nem a szövetkezeti tagság, az alkalmazottak és a kis­termelők állampolgári, tu­lajdonosi, munkavállalói, vállalkozási érdekeinek ér­vényesítését is. Sok új ele­met tartalmaz tevékenysé­günk eszközrendszere is. Közreműködünk például a központi és a helyi állam­hatalmi szervezetek képvi­selőinek jelölésében. A ko­rábbinál jóval keményebb gazdasági érdekvédelem ke­retében, ha szükséges, ter­melői, beszerzési, értékesí­tési bojkottot, termelői ön­korlátozást, végrehajtási en­gedetlenséget szervezünk. A fenntartóink érdekeit sértő, egyoldalú, előnytelen piaci és szerződéses viszonyok ki­alakulása esetén gazdasági bírság kiszabását kezdemé­nyezzük, és sorolhatnám. .. — Talán valamit a szer­vezeti változásokról is ... — Tizenegy tagú újonnan választott elnökség irányít­ja a szövetség munkáját, amelynek három-három tag­ját a három tájterületen — a Jászságban, a Nagykun­ságban és a Közép-Tiszavi- déken — működő taggazda­ságok delegálták és válasz­tották. Rajtuk kívül tagja még az elnökségnek a szö­vetség választott titkára és elnöke, az utóbbinak a há­rom helyettese, a tájterüle­tek egy-egy delegáltak. Itt hadd említsem meg, hogy az új országos szövetség 26 ta­gú elnökségi tagjának meg­választották megyénkből Szegő Lászlót, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnökét is. A szakapparátusunkat a ko­rábbi 56 tagú teszöv lét­számról 16 főre csökkentet­tük. Nem létszámban gon­dolkodtunk, hanem az el­nökség álltai megszabott fel­adatokban és ahhoz igazí­tottuk a szakapparátust. Az elnökség feladata annak el­döntése is, hogy melyek azok a klasszikusan érdek­védelmi feladatok, amelye­ket a fenntartási hozzájáru­lás ellenében el kell lát­nunk és melyek a szolgál­tató jellegűek, amelyeket viszont a mi szakembere­ink, vagy a szakmai szerve­zetek külön díjazásért vé­geznek. Az új megyei szö­vetség fenntartása egyéb­ként mintegy 20 százalék­kal! kisébb anyaga megter­helést jelent a taggazdasá- goknaik. — A TOT utódszerveze­te a szövetségek országos szövetsége, nyilván szintén alulról jött kezdeményezés­re állást foglalt abban, hogy társadalmi szervezetként kí­ván működni. A megyei szö­vetség viszonyát hogyan képzeli el a különböző pár­tokhoz, azok megyei szer­vezeteihez? — Valóban, pártoktól, mozgalmaktól függetlenül, társadalmi szervezetként kí­vánjuk érvényesíteni a fenn­tartóink gazdasági és társa­dalompolitikai érdékeit, se­gíteni a működésüket, a gazdálkodásukat. Alapsza­bályunkban rögzítettük, hogy aki a megyei szövetség vá­lasztott testületéinek tagja, az semmilyen pártban nem vállalhat funkciót. Olyan politikai szervezetektől, amelyek tagadják a nagy­üzemi mezőgazdaságok lét- jogosultságát, természetesen elhatárolja magát a szövet­ség. Partnernek tekintünk viszont minden olyan pár­tot, szervezetet, amellyel a kompromisszumos megegye­zés szándékával tudunk tár­gyalni és amely az érdek­védelmi munkánk segítője­ként jöhet számba. Éppen ma délután kerül sor szö­vetségünknél egy párbeszéd­re a Kisgazdapárt megyei képviselőjével az ő kezde­ményezésükre. Szívesen vesszük ha a megyei sajtó hírt ad az eszmecserénkről, annák eredményeiről. T. F. A piac rákényszerítette a Jászberényi Aprítógépgyárat is a szerkezetváltásra. Az addig csak egyedi nagy berendezéseket gyártó vállalat főleg hazai beruházásokhoz, illetve szocialis­ta exportra szállított. Az utóbbi években, hogy talpon maradjanak, váltani kellett, s így tőkés partnerek után néztek, amely egye lőre jónak bizonyult. így Nyugat-Európa számos nagyvállalatának exportálnak építő ipari gép részegységeket, NSZK-tól, Francia- országig. Míg 1988-ban csak 88 millió forint volt a tőkés export, addig erre az évre 410 millió forint várható T. Z. Április 4 - mélyponton avagy az erdő, a kaméleon és egy elesett leány(vállalat) esete Pár nap múlva már 22 esztendős lesz az Április 4 Gépipari Művek örményesi Hun- garotherm Leány- vállalata, amely természetesen más néven 1968. január 1-jén ala­kult meg úgy, hogy a török­szentmiklósi gép­állomás eladta azt a telepét a buda­pesti Április 4 Gépgyárnak, s 1975-ig a főváros­ban lévő nagy­üzem gyáregysé­geként dolgoztak. Abban az eszten­dőben vonták össze a kiskun­félegyházi Vegy­ipari Gépgyárat és a budapesti Április 4 Gépgyá­rat, s így alakult meg az Április 4 Gépipari Művek, melynek továbbra is a gyáregysége maradt az örmé­nyesi üzem. A kezdet kezdetén két­ségkívül jól stratoltak, mert volt egy tiszta profiljuk, ugyanis a ’70-es években vásárolt licenc alapján ther- mogenerátorokat gyártot­tak. Szóval nem úgy indul­tak — mint akkoriban sok más gyáregység —, hogy majd bedolgoznak, segíte­nek a törzsgyárnak, hanem kézzelfogható portéka gyár­Az idén szovjet megrendelésre három darab TL-típusú, 12 ezer köbmé- ter/óra teljesítményű levegőtisztító berendezést gyártottak Örménye­sen. Képünkön a berendezés tűzterének hegesztését végzik. Fotó: Mészáros János tására szerveződött az ör­ményesi kollektíva. Ennek köszönhetően jól fejlődtek, sőt termékszerkezetük is bő­vült, mivel a thermogenerá­torok mellett például a hű­tőipar részére elzáró szele­peket, csőtartókat, gumíro­zott szerelvényeket, vízlá­gyítókhoz pedig kisméretű erőművi edényeket készítet­tek. Biztató kezdet Az utóbbi termékeket idő­közben úgymond kipucol­ták, már csak azért is, mert a thermogenerátorok gyár­tása majdhogynem a teljes kapacitásukat kitöltötte, öt esztendőn át dolgoztak az örményesiek gyáregység­ként, 1980-tól viszont már önelszámoló gyárként tevé­kenykedtek tovább. Ez a szervezeti forma jóval na­gyobb önállósággal járt, s éltek is vele örményesen. Hisz úgyszólván szabadke­zük volt, nem kényszerítet­ték őket semmire — noha a fejlesztési és bérkérdések továbbra is a központban dőltek el — de a kereske­delmi munkába, a termék- szerkezet váltásba föntről nem szóltak bele. így aztán a ’80-as évek elején minden különösebb nehézség nélkül belefogtak az atomerőművi berendezések gyártásába, s jó eredményeket értek el. Talán ennek is köszönhe­tő, hogy 1985-ben megkap­ták a leányvállalati stá­tuszt, ami tulajdonképpen már teljes önállósággal járt. Alapító vagyonuk elérte a 144 millió forintot, amit az­óta 13 millió forinttal növel­tek. Nem voltak ezek világ­raszóló eredemények, de min­den évben tisztességes nye­reséget hoztak, ami az ott dolgozó négyszáz ember megélhetését biztosította. Teltek az esztendők, egyik év jobb volt mint a másik, s egészen ’87-ig emelkedett a termelés. Abban az évben a cég életében minden idők legnagyobb gazdasági ered­ményét produkálták, mivel 250 milliós árbevétel mel­lett 46 milliós nyereséget értek el. Közel voltak ah­hoz, hogy döngessék a mel­lüket, ám akkor jött a hi­degzuhany ... termelésüket, ezért jókora kamatterhek mellett hitele­ket kellett felvenniük, s ez bizony nem volt bekalkulál­va. Az idei évre 8 millió fo­rint körüli nyereség elérését tűzték ki célul, de az előbb említett okok, s a beruházá­si restrikció miatt az első negyedévet 5 milliós veszte­séggel zárták, holott nem voltak kiseperve a műhe­lyeik, vagyis az év kezde­tén akadt munkájuk bőven. Félévre valahogy kiegyene­sedtek, lefaragták a veszte­ségeik jó részét, ám közben tovább romlottak pozícióik, s a harmadik negyedév vé­gére már 7 milliós vesztesé­get szedtek össze, amit ok­tóberben 3 millióval csök­kentettek, de még így is ma­radt 4 millió mínuszban. Mint hallottuk, ez már to­vább nem nő, sőt lehet, hogy még csökken is, de az egy­általán nem biztos, hogy év végére egyensúlyba kerül­nek. Ami pedig a jövőt illeti: az örményesiek még ennek ellenére is bizakodnak, mert mint mondták, tőkés export­juk növelésére is lehetőség kínálkozik. Az NSZK piacai­ra már eddig is szállítottak többféle termékeket, így például kábeldobokat, tar­tályokat, csőelosztókat, edényaljakat és olajtartá­lyokat és újabb megrendelé­sekre is van kilátás. Az idén elszabadult a pokol Nos, innentől akár egy jó­kora panaszáradatnak is tűnhetne ez az írás. Mert amikor az új szabályozó és adórendszer életbelépésével átértékelték az 1986-os — tehát még nem is a ’87-es — mérlegadataikat, akkor de­rült ki, hogy 1988-ban leg­feljebb 6 milliós nyereségre számíthatnak, az előző esz­tendőben elért 46 milliós eredménnyel szemben. Ak­kor már kedték egy kicsit rosszul érezni magukat. So­kat dolgoztak, legalább tíz variációjuk volt a tervre, hogy miként lesz legbizto­sabb az a 6 milliós nyere­ség. Bizonyára ennek is kö­szönhető, hogy végül is ta­valy 7 milliós eredménnyel zárták az évet. Igen ám, csakhogy akkor még min­denféle ár és bérstop volt érvényben, vagyis jóllehet, hogy ők nem emelhették a termékeik árát, de nekik sem kellett többet fizetniük az alapanyagokért. Ebben az évben viszont — mint Mészáros László, a cég igazgatója fogalmazott — el­szabadult a pokol. Hisz partnereik 15—20 százalék­kal emlték az általuk fel­használt alapanyagok árait, s a magas infláció miatt a gyárban a béreket is növelni kellett, ami komoly költ­ségeket jelentett. Ugyanak­kor pedig az általuk '•’-ár­tott termékek árai nem emelkedtek. Ennek az a ma­gyarázata. hogy 1988-ban az adórendszer életbelépésével az áfa-visszaszabályozás mi­att 12 százalékkal csökken­teni kellett áraikat. így ta­valy eljutottak oda, hogy a thermogenerátorok árai ép­pen az 1977-es szintre kerül­tek. Ez még nem is lett vol­na baj, csakhogy közben, mint említettük minden, így például a munkabérek is emelkedtek, hisz 1977-ben a gyári bértömeg 17 millió forint volt, rá tíz évre vi­szont már 32 milliót tett ki, s ugyanakkor a termék ára meg változatlan maradt. Még ezt is kibírták volna valahogy, de a legtragiku­sabb mégis az volt, hogy a nagy állami elvonások mi­att komoly likviditási zava­rok jelentkeztek az ország gazdaságában, aminek kö­vetkezményeként még je­lenleg is keresztül-kasul mindenki tartozik minden­kinek. Magyarul: a megren­delőik nem tudtak időben fizetni nekik. Ám hogy ők finanszírozhassák a napi Volt-e elég idő? Nos, mit lehetne az eddig elmondottakhoz még hozzá­tenni? Talán csak annyit, hogy ebben a kudarcban az objektív körülmények jócskán ludasak lehetnek. Már csak azért is, mert az nehezen hihető, hogy egyik évről a másikra elfelejtettek volna dolgozni örményesen akkor, amikor szinte ugyan­azokat a termékeket csinál­ták az idén, mint mondjuk egy évvel korábban. Szóval úgy látszik, hogy a gyakran változó gazdasági szabály­zók éreztetik csöppet sem ál­dásos hatásukat. Már-már kísértetiesen hasonlít a kor­mányzat és a termelőüze­mek viszonya az erdőhöz és a kaméleonhoz. Mert ugye a kaméleon úgy változtatja a színét, ahogy az erdő szí­ne változik. A kérdés csu­pán az. hogy mennyi idő kell az átváltozáshoz, az al­kalmazkodáshoz? Vajon megkapták-e ezt az időt az örményesiek, meg a többi hazai nagyüzem? Mert ha igen, akkor ők a hibásak, ha viszont nem, akkor máshol kell keresni a bajok forrá­sát. .. —N—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom