Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-15 / 298. szám
4 Mébap 1989. DECEMBER 15. 'VÁROS ÉS VIDÉKE!" Szolnok térben és időben Nemrég, igaz majdnem egy év késéssel, jelent meg az "Alföldi tanulmányok 1988" című tanulmánykötet, amely egyben egy sorozat XD. része az MTA Regionális Kutatások Központja alföldi kutatócsoportjának gondozásában Békéscsabán került kiadásra. A kötetben egy-egy írással Szolnok megyei szerzők is képviseltetik magukat, így dr.Varga Lajos, nyugdíjas gimnáziumi tanár és dr.Nagy Rózsa főiskolai docens is, megyénket több más tanulmány is érinti. Ezekből adunk közre néhány gondolatot. Három igazi város A kötet néhány tanulmánya a most folyó, az önkormányzat körüli meditációhoz is nyújt olyan adalékokat, amelyeket érdemes megszívlelni. Dr.Tóth József tanulmánya megyénk térszerkezeti problémáit is példaként hozva, felhívja a figyelmet arra, hogy "végtelenül ésszerűtlen, hiszen nem szükségszerű, hogy országhatár menti területeink s még kevésbé, hogy megyehatár menti térségeink periférikus helyzetet konzerváljanak." Ma súlyos gond például a tiszafüredi térség széttagoltsága,, hiszen a térség több megye által feldarabolt, s abból egy- egy megyére csak a probléma "ki-, sebbik része" jut, így az adott megye nem is érzékeli a szükséges mértékben. Más jellegű gondokat, de hasonló problémákat vet fel például Abony helyzete, amely Szolnokkal szoros szimbiózusban él, de nem része a megyének. A centrális irányításban ezeket a problémákat igen nehéz felszámolni, és sok esetlegesség határozza meg a megoldásukra tett kísérleteket. Tóth József foglalkozik az Alföld térszerkezetének lehetséges variációjával is. Ó 12 egységre osztja az Alföldet, amelyek közül az egyik a szolnoki térszerkezeti egység. Itt felhívja a figyelmet arra, hogy a térség hét városa közül igazából csak 3 tekinthető dinamikusnak, bár nem probléma- mentesnek. Ezek Szolnok, Jászberény és a Martfű-Tiszaföldvár településpár. A helyzet megváltoztatása Szolnok tehermentesítése érdekében is szükséges. Más jellegű proglémákat érint dr.Hegedűs József és dr.Tosics Iván tanulmánya, amely a "Város- politika és lakáspolitika Szolnokon" címet viseli. Alapgondolatuk, amely akár vitára is adhat okot az, hogy amíg korábban nagy mennyiségű lakás épülhetett Szolnokon, egy-egy területre koncentrálva, ma már ez nem járható út. Az új lakások számának csökkenése, azt is jelenti, hogy a figyelmet egyre inkább azokra kell koncentrálni, akik rendelkeznek olyan szintű megtakarítással, amely lehetővé teszi a további építkezéseket. A szerzők szerint ilyen lehetőségekkel a lakással már rendelkezők bírnak, tehát az igényeiket messzemenően figyelembe kell venni. így fogalmaznak: "a város további fejlődésének kulcskérdései közé tartozik, hogy a városfejlesztés korábbi szakaszaiban megépített nagy tömegű lakásállomány, illetve az ezekben a lakásokban lakó családok hogyan kapcsolódnak az új lakásépítésekhez." A korábbi építkezéseket elemezve rámutatnak, hogy például a Zagyva-parti lakótelep a mai értékek alapján nem a legszerencsésebb formában készült el. A belváros közelsége miatt másféle beépítésre lett volna szükség, nem beszélve arról, hogy a közművek fejletlensége miatt, a költségek összehasonlításakor, a szanálás miatti lakásszámveszteség súlyosan terheli az építkezés szaldóját. 1975-től, a közösségi pénzek szűkülésének következtében is, az építkezések áttevődtek a központtól távolabb eső területekre. Ez is, és az akkori várakozásoknak megfelelően százezresre képzelt város motiválta a Széchenyi lakótelep építésének megkezdését. A megvalósítás kezdete már akkor is késett, de nem is ez a lényeg. A szerzők két olyan problémára hívták fel a figyelmet, amelyek egyéb hibáktól eltekintve is, előrevetítette annak árnyékát, hogy az itt lakók nem fogják jól érezni magukat. Már a tervezők is aláhúzták, hogy amennyiben a Kisgyep beépítésre kerül a helyi klímát javítani kell. Reálisan erre azonban nem lehetett számítani, figyelmeztetnek a szerzők, hiszen amíg az infrastruktúra szükséges elemei nem készülnek el, ilyesmire egyszerűen nem lehet pénzt kiadni. Ebben a megállapításban "már benne rejlik a lakótelep mai sivárságának, rendkívül kedvezőtlen klímájának lehetősége." A másik probléma, amely idejekorán felmerült az az, hogy a Kisgyep városszerkezeti kapcsolata csak bizonyos lakásszámig megfelelő, s az a mai ' keretek között optimálisra nem fejleszthető. Aki kint lakik a városnak ezen a részén és naponta utazik nem kell ecsetelni, hogy az valóban reális gond. Még az a "szerencse", hogy az állami lakásépítés radikális csökkenése nem teszi lehetővé az eredetileg tervezett beépítést. Szandaszőlős lesz az új Széchenyi? A nyolcvanas években Szandaszőlős lett a sláger. Viszonylag olcsó telekárak mind a tanács, mind a lakosság számára vonzóvá tették az itteni építkezést. Az új tiszai híd építése talán lehetőséget ad arra is, hogy ne egészen értsünk egyet a szerzők borúlátó álláspontjával, mely szerint "komoly a realitása egy olyan álláspontnak, hogy Szandaszőlős ilyen ütemű fejlesztése esetén ugyanilyen ellátási, közlekedési és egyéb problémák kialakulása várható, mint ma a Széchenyi lakótelepen." Azt azért ők is elismerik, hogy Szandasző- lősön még mindig jobban érzi magát az odaköltöző, mint a panel- dzsungelben. Feltehetjük a kérdést: mit tehetünk ebben a helyzetben? Igazából a szerzők erre nem adnak választ, talán nem is tűzték ki maguk elé ezt a célt. Ilyet szakértelem híján mi sem tudunk javasolni. Csak azt tudjuk, tapasztalatból is, hogy a "város peremén" ma sem jó élni, nemcsak József Attila idejében Budapesten. A város tágan értelmezett közepe pedig, amely sok tekintetben is rekonstrukcióra szorul, az egyszerű halandó számára szinte megfizethetetlen. S kivételesen a tanács is idesorolandó. Szolnok városával, de más megközelítésben, foglalkozik dr. Nagy Rózsa is. Ő a város vonzásviszonyait elemezte 1949-1980- as időperiódusban. Az eltérő megközelítés természetesen nem jelenti azt, hogy a szerzők ne jussanak hasonló következtetésre. Nagy Rózsa tanulmánya is rámutat az adminisztratív határok és a gazdaság objektív folyamatainak ellentmondására. így a már említett Abony és más települések szoros kapcsolata Szolnokkal olyan objektív tényező, amely az önállóvá váló települések kistérségi együttműködését méginkább elterelheti az adminisztratíva kijelölt irányoktól. Szolnok számára az objektív helyzetet az jelenti, hogy a vizsgált időszak végére, 1960-ban visszonyítva, a korábbi 4 településsel szemben már 10 település aktív dolgozóinak több, mint 30 százaléka járt be a városba dolgozni. "E tíz település relatíve még Szolnokra történő ingázási aránya, azt igazolja, hogy a várost agromerációtérség veszi körül -" vonja le a következtetést a tanulmány szerzője. Természetesen több más tényező is meghatározó ebben a folyamatban, mégis a legfontosabb a munkahely-lakóhely közötti rendszeres napi ingázás. Részletesen vizsgálva a népszámlálás adatai adták a legnagyobb segítséget, ezért az azóta eltelt időszak a tendencio- nált csak megközelítőleg tudjuk meghatározni. A szerző elemzése szerint kismértékben csökkent az ingázók száma, csakúgy mint az aktív keresőké Szolnokon. Hozzátehetjük az országos tendenciák is hasonlóak sok más város esetében. Hatékonyságkényszer Szolnok vonzata nemcsak a közvetlen környezetére erős. A megye egészére kiterjedt iparszervező funkciója. Ebben azonban meg kell osztozni Budapesttel is. Erre azért térünk ki, mert a szerző fontos problémára hívja fel a figyelmet. A vállalati központok, melyek telephelyei találhatók megyénkben, egyre inkább kénytelenek hatékonyan gondolkodni. Az önmagában üdvözlendő elv, komoly gondot okozott a megyében, hiszen a vidéki telephelyekről köztudottan, hogy az esetek nagy részében , s nem is mindig önhibájukból, kevésbé hatékonyan termelnek. Az esetleges felszámolás amely 1990-ben a korábbiaknál is élesebben vetődik fel, először őket fogja érinteni. Erre már most fel kell készülniük az illetékeseknek. Füle István Karácsony a Könyvtárban A szombat délelőtti klubfoglalkozásra érkező gyerekeket Süni karácsonyfa várja a karcagi Csokonai Könyvtárban. Kéri az érkezőket, hozzanak alája egy-egy kis saját készítésű ajándékcsomagot, majd kisorsolják azokat, így mindenki részesül meglepetésben. Karácsonyi muzsika mellett sok érdekeset hallhatnak a résztvevők a fenyőfáról, megemlékeznek az ötven éves magyarországi természetvédelemről - ez a témája az előcsarnokban látható kiállításnak is. Aki a múlt havi keresztrejtvény megfejtéseit is magával viszi, ha jól fejtette meg a feladványokat, részt vehet a nyereménykönyvek sorsolásán is. Zene- k a r i próba Mozgalmas évet zár a Szolnoki szimfonikus zenekar. A hazai fellépések mellett áprilisban Tallinn- ban és Tartuban, júniusban az ausztriai Klanusá- ban és Admontban, valamint Linzben és Francia- országban vendégszerepeit. Decemberben Szolnok megye szakmunkástanulóinak ad hangverseny- sorozatot. Felvételeink a Báli József karnagy által vezetett egyik zenekari próbái pillanatokat örökítették meg. Fotó; Korényi Éva
