Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-13 / 296. szám

2 1989. DECEMBER 13. Gorbacsov a gazdasági megújulást sürgette (Folytatás az 1. oldalról.) — ismét az „uszkorenyie” (gyorsítás) kifejezést hasz­nálta, a reformok ütemének fokozását sürgette, mert az eredmények jelentős előre­lépést jelentenének a szov­jet társadalom konszolidá­ciójának irányában. A NKK munkaelnökséget választott, amelybe az LT elnökén és elnökhelyettesén kívül csak a 15 köztársaság egy-egy képviselője került be. Megválasztották a kong­resszus titkárságát is. Itt egy ukrán képviselőről bon­takozott ki éles vita, amely már csaknem az ukrán na­cionalizmus és történelmi hagyományok boncolgatásá­ig fajult. De végül az elnök fellépése, az ukrán képvise­lőcsoport későbbi állásfogla­lását kérő döntése megnyug­tatta a kedélyeket. Gorbacsov terjesztette elő a napirendi pontokra vonat­kozó javaslatot: a mandá­tumvizsgáló bizottság jelen­tését követően kerülne sor a legfontosabbnak tartott na­pirendi pontnak, a kormány beszámolójának megvitatá­sára. Ez a gazdaság válságá­nak leküzdésével, a refor­mok továbbvitelével, a XIII. ötéves terv célkitűzéseivel foglalkozik. Rizskov kor­mányfő beszámolóját szek­cióüléseken vitatná meg a kongresszus. Ez után. vitat­nák meg a választási reform kapcsán szükséges alkot­mánymódosításokat, tekin­tenék át az LT által elfo­gadott törvényeket, hoznák létre az alkotmányjogi bi­Moszkva: Megkezdődött a Népi Küldöttek 2. Kongresz­szusa a szovjet fővárosban zottságot, hallgatnák meg az első kongresszuson élet­re hívott bizottságok jelen­tését. Az első két napirendi ponthoz nem volt hozzászó­ló. Annál hevesebb vita bon­takozott ki az alkotmány- módosítással kapcsolatos pont körül. A balti képvise­lők, köztük Mariu Lauristin, az észt népfront vezetője szorgalmazta, hogy az NKK foglalkozzék az elavult, a fejlődést akadályozó hatodik cikk felülvizsgálatával is. Ez az SZKP vezető szerepé­ről intézkedik. Kijelentette: a balti államok parlament­jei egyetértenek abban, hogy a korábbi megfogalma­zást el kell vetni és azt a pártokról, esetleg a politikai intézményrendszerrel fog­lalkozó paragrafussal kell helyettesíteni. A Komszomol egyik kép­viselője kezdeményezte azt is, hogy a szakszervezetek­nek, a Komszomolnak elő­jogokat biztosító hetedik cik­kelyt is változtassák meg. Sokan felvetették, hogy ha az alkotmányt változatlanul hagyja, az LT törvénysértés­re kényszerül, hiszen a föld­ről, a tulajdonról, az állami [berendezésekről módosítá­sok nélkül nem lehet dönte­ni. Andrej Szaharov akadé­mikus ezért azt javasolta, hogy a gazdasági reformo­kat akadályozó összes cik­kelyt érvénytelenítsék és tá­mogatta a hatodik cikkely megváltoztatását. Felhívás Könyvtári Védegylet alapítására (Folytatás az 1. oldalról.) Honfi társaink! Barátaink! A jogi, közigazgatási, pénz­ügyi változások könnyen el­emészthetik azokat az érté­keket, amelyek az ország egész területén kiépülit la­kóhelyi könyvtárakban tes­tesülnek meg. Ezt eltűrni súlyos felelősség lemondása művelődés, tájékozódás, az autodidakta módon önmeg- * valósító személyes szellemi vállalkozás útválasztásénak lehetőségéről. Lemondás ar­ról a művelt közönségről, melynek óriási szerepe le­hetne példaadással, véle­ményformálással, munkában, közéleti magatartásban, csa­ládi szerepvállálásiban. A felelősség elhárítását nem vállalhatjuk a jövő előtt, semmilyen rövid át­menetre, semmilyen nadrág- szíj-meghúzás kedvéért. A struktúraváltás nem ölheti meg a változás folytatását hordozó nemzeti reményeket, az olvasó Magyarország re­ményét. Azokhoz fordulunk, akik tanulni akarnak, hogy érté­kes tagjai lehessenek újjá­születő hazánknak. Azokhoz fordulunk, akiket hajt aszó­nak és a szépnek az éhe, de reménytelen számukra, hogy pénzzel követni tudják a nyomtatott szó árának drá­gulását. Azokhoz fordulunk, akik tudják, hogy Európa nem távoli álom. hanem ha­tárainkon belül elérhető va­lóság, a könyvtáraik jól épí­tett gyűjteményei révén. Az értetlenséggel párosult restrikciós politikát tartsuk távol a könyvtáraktól. Ala­kítsuk meg a Könyvtári Véd­egyletet ! Könyvtári Védegyletbe hívjuk valamennyi olvasón­kat, akik átérzik, hogy a műveltségről szóló hangzatos szavak üres frázisok marad­nák, ha nincs miből műve­lődnünk. Könyvtári Védegyletbe hí­vunk mindenkit, aki erkölcsi támogatást nyújt ahhoz, hogy a pénzelosztás új for­dulójában a sok erőszakos követelőzés között ne szorul­jon háttérbe a könyvtár sorsa. Könyvtári Védegyletbe hí­vunk mindenkit, aki anyagi­lag is támogatni akarja azt a közkönyvtárat, mely neki, családjának. rokonságának, lakótársainak jelenti az em­beri szellemiséghez való tar­tós kapcsolatot. Könyvtári Védegyletbe hí­vunk mindenkit, aki úgy gondolja, hogy a közösség­nek magáról kell gondoskod­ni szellemiekben is, mert megszűnik fölöttük a gyám­kodó állam. Alakuljon minden város­ban, minden községben a közkönyvtár mellett Védegy­let. Elődeinknek és példaké­pünknek tekintjük azokat a támogató baráti köröket, pártoló társaságokat és olva­sóköröket, mélyék már meg­alakultak akkor, amikor a veszélyhelyzet első jelei föl­tűntek. Sorstársaink. Könyvtár- használók! Írjátok alá a védegyleti nyilatkozatot abban a könyv­tárban, melyet leginkább magatokénak éreztek! Ügyünk párton fölötti ügy. Éppen ezért fölhívunk min­den pártot és politikai tö­mörülést, vallási és társadal­mi közösséget, vegyék fel programjukba a környezet­védelemmel, az iskolaüggyel egyenrangú feladatként a Könyvtári Védegylet támo­gatását. A Védegylet a jövő Ma­gyarországát védi. Csatla­kozzon minél több fölvilá- gosult ember bejegyzett tag­ságunkhoz. Mindenkit várunk, aki sza­vának súlyával és anyagi te­hetsége szerint vállalja ve­lünk a sorsközösséget! Kelt Szegeden, a Somogyi Könyvtárban 1989. november 22-én. A nagy-alföldi városi könyvtárosok csoportja. Köszönet Magyarországnak A DP A, az NSZK hírügy- nöiköáge kedden kölni j e­lentésben ismertette a Kö­szönet Magyairországnak cím­mel vasárnap estére műsorá­ra tűzött élő adás tervezett részleteit. A szövetségi köz­társaságban és Magyaror­szágon egy időben sugárzás­ra kerülő adásával az RTL Plus nyugatnémet televíziós társaság az NDK-ból érkezett menekülteknek nyújtott ko­rai magyar segítségről em­lékezik meg. Willy Brandt, az SPD tiszteletbeli éllnöke, volt szövetségi kancellár eb­ből az alkalomból' rövid be­szédet mond a berlini fal­nál1, amit élőben bejátszainak a Fővárosi Operett Színiházr ban rendezett gálaműsorban. A programban beszédet mond Németh Miklós miniszterel­nök és Horn Gyuila külügy­miniszter, valamint Dorothee Wilms, a belnémet kapcsola­tok minisztere. A műsort De­siree Nosibusch és Gyulai István vezeti. Csomagol az MSZP Felszámolják az arehivnmot Saját káderanyagát mindenki elviheti A megyei pártszékházépü­letébe lépve egy ideje alapos változást tapasztalhat a lá­togató. A portán nem szó­lítanak meg senkit, hová, ki­hez akar menni. Nem kér­nek igazolványt, közlékedhet ki-be mindenki úgy, ahogy akar. Az épület előcsarnoka szokatlanul forgalmas és zajos. Karácsonyi vásár fo­lyik, a felkínált portékák pe­dig — állítólag — valamivel olcsóbbak, mint az üzletek­ben. Kínálnak szőnyegéket, kabátokat, ágyneműket, sza­badidő ruhákat és másokat. A panaszirodából pedig pró­bafülke lett. Elterjedt az a hír, hogy a székház ingósá­gait dobták piacra az elő­csarnokban. Mások szerint az akció az apparátus számá­ra nyújt kedvezményes vá­sárlási lehetőséget. Az első pillantásra látszik, hogy az Az évek alatt pedig óriási mennyiségű iratanyag gyü- lemlett fel a szekrényekben. Néhány személyes holmi is található a kiselejtezett anyagok mellett elkülönítve, hazaszállításra várva — könyv, váza, dísztányér. Te­hát pakol az apparátus. Pár nap múlva üres lesz a ház, átadásra készen az új gaz­dának. Mi lesz a székház sorsa? Orvosi rendelő vagy kollégium? A válasz még néhány hétig várat magára. Az elmúlt napokban a köz­vélemény fokozott érdeklő­dést tanúsított az MSZP archívuma iránt. Milyen sors vár az évtizedek alatt fel­gyülemlett iratanyagra? Megsemmisítik a dokumen­tumokat, vagy továbbra is megőrzik? Vannak, akik úgy tudják, hogy az úgynevezett „kompromittáló” iratok ki­maradhat az épületben. A megyei jelzések alapján az MSZP országos elnöksége úgy döntött, hogy az irat­tárak teljes anyagát a Párt- történeti Intézet veszi át. Az archívumiból egyetlen irat sem kerül a zúzdába. Tájé­koztatnak arról is, hogy mintegy hétszáz folyóméter iratanyagot tárolt a megyei pártarchívum 1945-től kelet­kezőén. napjainkig bezáróan. Őrzik a megyei, városi, já­rási, községi alapszervezeti dokumentumokat, a testületi ülések anyagait és jegyző­könyveit, a jelentéseket, a levelezéseket. Itt tárolták a munkásőrség, a DISZ, a KISZ iratállományát — a kiképzési terveket, beszá­molókat stb. Iratmentésiként is felfogható az archívum­ban folyó munkálat — hang­súlyozzák. A dókumentumok említett hírek alaptalanok, a szőnyegek újak. a vásárlók zöme pedig életében talán először jár a megyei párt- székházban. Persze vásárol­hat — és vásárol — az ap­parátus is. Mármint az a néhány ember, aki pár na­pig még a párt alkalma­zottja. A székház emeletei kihal­tak. Van olyan szint is, ahol egyetlen iroda sem műkö­dik már. Az a 8—10 politi­kai munkatárs, aki az utol­só munkanapjait tölti a szék­házban, pakol. Békukkantva a szobákba, félig és téljesen kiürített szekrényéket, asz- talfiőkokat láthatunk. A ki­dobandó, megsemmisítendő anyagok papírzsákba kerül­nek és mennek a zúzdába. Harácsolás felsőfokon (Folytatás az 1. oldalról.) vább a szállítókat addig, amíg a telephelyen lévő tö­meg vásárlóigénye ki nincs elégítve. Pillanatok" alatt tű­nik el a telepekről több száz palack — olykor húszasával is —, s van úgy, hogy verés­sel fenyegetik meg a telep­vezetőt, ha nem ad elegen­dő mennyiséget. Gyakran előfordul az is, hogy félig telt palackot is visszavisz­nek a telephelyre, csak hogy telire cserélhessék, mert ép­pen akkor kapható. A sza­bálytalanságok és visszaélé­sek sorát még folytathat­nánk. Végül is mi a megoldás a propán-bután gázellátásban? Máté Pál elmondta, hogy az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt január elsejétől megszűnik, tehát a merev gazdálkodási formát az ön­álló tevékenység fogja fel­váltani, az alapanyagot köz­vetlen a termelőtől lehet majd megvásárolni, s mind­ezek kedvezően fognak hat­ni az igények kielégítésében. Ismét megemlítette, hogy a pb-gáz a legolcsóbb energia — az állami dotáció 40 szá­zalék —, árát azonban jö­vőre rendezni fogják. A tanácsi szakemberek azt mondták, hogy a helyi tanácsokhoz fognak fordul­ni segítségért, amelyben fel­hívják a figyelmet, próbál­janak odahatni, hogy a te­lepeken csak az indokolt, háztartási célú igényeket elé­gítsék ki. A cikk szerzőjének véleménye, hogy még egy dolog segíthet. Az pedig az öncélú, másokat semmibeve­vő harácsolás megszűnte len­ne. T. A. válogatása és megsemmisíté­se országszerte lázasan fo­lyik. Utánanéztünk a megyei archívumban, hogy mi az igazság a híresztelésekből. A második emeleten levő archí­vumban valóban lázas mun­ka folyik. Négy embert „ál­lítottak rá” az iratanyagok összecsomagolására, rendsze­rezésére, az állványok el­bontására. Az állomány fe­le már „bedobozolva”, sor­számmal, egyéb eligazító megjegyzésekkel ellátva. A teremben egészen a plafonig érnek a dobozok. A bejárat mellett vannak a legrégeb­biek, oldalukon még az MDP felirat szerepel. Beljebb már az MSZMP-anyagok dobozai tornyosulnak, a megalaku­lástól egészen az utolsó kongresszusig — időrendi sorrendben, területi csopor­tosításban. A munkásőrség és a DISZ, majd a KISZ do­kumentumai egyelőre még érintetlenül állnak a polco­kon — nem sokáig, mert az archívum összepakolását né­hány napon belül be kell fejezni. Az iratokat rende­zőik panaszkodnak: már alig fémek a sok doboztól, jó volna, ha az eddig dobozba rakott, összekötött anyagot már elszállítanák. A rend­szerezés komoly fizikai mun­ka, egy-egy csomag 20—25 kilót is nyom. A munkálatok hátteréről, a dokumentumok jellegéről és további sorsáról Rigó Ti- borné és Zelenyánszki And­rás ad tájékoztatást. Sietnek rögtön leszögezni: iratok megsemmisítéséről 6zó sincs, meg lehet nézni, hogy mi­vel foglalkoznak az archí­vumban serénykedők. A pa­kolás magyarázata egyszerű. Az egész házat kiürítik, ter­mészetesen az archívum sem végül is a kor hű tükrei, nagy értéket képviselnek — és persze sok értéktelensé­get is. A városok is beszál­lították az archiválandó anyagokat, azok csomagolása is itt folyik. A rendszerezés­sel megbízottaknak valóban csak a rendszerezés a fel­adatuk, területi egységen­ként időrendi sorrendibe rak­ják a dossziékat, összekötik, hogy szállítható legyein. Mi lesz a káderanyagokkal? — ezt a kérdést is feltettük. A válasz szerint a székházban azoknak a káderanyagait tá­rolták, akik korábban hatás­körbe tartoztak. Saját ká­deranyagát mindenki elvihe­ti — erre fel is hívták az érintettek figyelmét. Száz körüli a ma is őrzött káder­anyagok száma. Feltehetően nem jelentkeznek mindegyi­kért, hiszen vannak közöt­tük olyanok, amelyeknek a túlajdonosai elköltöztek a megyéből vagy elhaláioztak. A megmaradó anyagokat szintér a Párttörténeti Inté­zetbe szállítják. Mi lehet az alapja az archívumok anyagaival kap­csolatos híreknek? Valószí­nű az úgynevezett „házi le­véltárak” felszámolása — hangzik a válasz. Az appa­rátus tagjainál rengeteg, má­ra értéktelen anyag gyűlt össze. Egy-egy jelentés pisz- kozati példánya, másolata, kézirata, az állami szervek, gazdasági egységek tájékoz­tatói, munkatervei, vitaköri brosúrák és más hasonló anyagok, amelyeknek sem­milyen levéltári értékük nincs. Ezeket valóban a zúz­dába szállítják. A pártot sokszor érte az a jogos vád, hogy túlságosan bürokra­tikus. Ez a „házi archívu­mokon” is meglátszik. Berki Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom