Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-13 / 296. szám

1989. DECEMBER 13. fflÉPlAP 3 Mit kezdhet a megyei tanács? Lakáshelyzet kérdőjelekkel A pártok képviselői is kifejtették véleményüket A Szolnok Megyei Fényképész Kisszövetkezet egy szuper- VHS editáló videostúdiót hozott létre mintegy másfélmillió forintért. A berendezés alkalmas komplett referencia- és reklámfil­mek készíté­sére. — nzs — Tiszántúli képviselők vitája a költségvetési tervezetről Nagy harc várható a Parlamentben A honatyák dilemmája — avagy mit vállalhat még fel az Országgyűlés? Az már biztos, hogy túl sok derűset nem hoz szá­munkra az 1990-es esztendő. Erről a lehangoló prognózis­ról adott részletes tájékoztatót tegnap Lakitelken négy ti­szántúli megye tanácsi vezetőinek és országgyűlési képvi­selőinek a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium és az Országos Tervhivatal illetékese. Ha kivonul a Valutaalap, az nekünk tragédia Csökken az építkezések száma Elsőként Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyet­tes ismertette azt a költség- vetési tervezetet amely a hétfőn kezdődő országgyűlé­si ülésszakon a képviselők asztalára kerül. Nem tagad­ta a pénzügyminiszter-he­lyettes, hogy válságtervezet­ről van szó, melynek célja az, hogy országunk megőriz­ze fizetőképességét, evégből megakadályozzák a túlkölte­kezést, és kemény takaré­kosságra szorítják a költ­ségvetési szerveket. Bár Já­rai Zsigmond válságköltség­vetést emlegetett, azért el­mondta, hogy a programbe­vétel determinált és az elő­terjesztésben különös hang­súlyt kaptak a szociális jut­tatások. Ugyancsak javasol­ják az előterjesztők a hu­mán szférában — az egész­ségügyben és az oktatásban — az átlagosnál gyorsabb bérnövekedést. Az viszont ténykérdés, hogy az élvezeti cikkeket és a motorizáció­hoz kapcsolódó árufélesége­ket kemény adó sújtja majd, de egyelőre befagyasztják a védelmi kiadásokat is. Mindezt pedig teszik azért, mert a Nemzetközi Valuta­alap ezt terjesztette elő kő­kemény követelései során. Egészen pontosan nem is volt annyira embertelen ez a pénzügyi szervezet, hiszen mindössze azt kérte, hogy ugyan tartsuk már be azt a gazdasági programot, amit mi szabtunk saját magunk­nak úgy 1987-ben. Akkor ugyanis azt mondtuk, hogy 1990-ben mind a fizetési de­ficitünk, mind pedig a költ­ségvetési hiányunk kifut majd nullára. Más kérdés, hogy ezt nem tudtuk betar­tani, ezért hát a Nemzetközi A hallgatóság felhördülé­sére Járai Zsigmond a kö­vetkezőkkel érvelt. — De kérem, ebbe az or­szágba be van építve 20 milliárd dollár: házakba, hobbikba, gépkocsikba. Most ezt kell visszafizetni. A széksorokban a méltat­lankodás erősödött, és ilyen közbeszólások hallatszottak: — Persze, ennyibe került a pazarlás, a meggondolat­lan beruházások sora a nép­gazdaságba. az oktatás és az egészségügy szűkössége az egyik oldalon — és az esz­telen tékozlás a másikon. Ezután Ribling Ferenc, a Belügyminisztérium főosz­tályvezetője a tanácsok gaz­dálkodását prognosztizálta. Mi tagadás, ez az előadás sem aratott osztatlan sikert. Mint a főosztályvezető el­mondta, az állami támoga­Valutaalap rászorít majd bennünket. A költségvetés tehát immár ennek az elvá­rásnak a szellemében ké­szült, és reálisan számol az árak alakulásával, így jövő­re 19 százalékos árindexet tervez, melyből 5-6 százalé­kot tesz ki a költségvetés miatti emelés. Csökken a támogatások összege is, méghozzá 40.6 milliárd forintról 31 mil­liárdra — amennyiben az Országgyűlés a költségvetést elfogadja persze — a nyug­díjakat 800 forinttal emelik, és a családi pótlékot is 300 forinttal gyermekenként és havonta. Ez lesz az első olyan költségvetés, amelyben — állítólag — már senki nem hazudik. Most a kama­tok egy valós adósságállo­mány után vannak kiszá­molva, míg korábban a pub- likus állomány után számol­ták ki és tették közzé őket. Hogy mi az a teher, ami nyomja a vállunkat? A jövő évi kamat és törlesztés 3 milliárd dollár, melynek ki­fizetése csak akkor garan­tált, ha a költségvetés fent említett, egyes első számú variációja kap szavazat többséget az Országgyűlés­ben. Ha elvetik a honatyák? Nos erre még gondolni is rossz. Ebben az esetben nem kapunk hitelt a Nemzetközi Valutaalaptól, alighanem há­tat fordítanak nekünk a bankok is, így nem elkép­zelhetetlen a százszázalékos infláció és az, hogy akár félmillió ember is utcára ke­rülhet munkanélküliként. Jön a jegyrendszer és az egyik út előttünk az lehet, melyet Lengyelország járt meg, a másik pedig az, me­lyen Románia halad. tás, ha lesz is, normatív­ként működik majd: a ren­dezőelv a lakosság száma, vagy valami más objektív mérce lesz és az elosztásáról nem az alku pozíciója dönt. Egyébként is a tanácsok gazdálkodjanak a saját be­vételeikből, a területükön beszedett személyi jövede­lemadóból, gondolkodjanak vállalkozói szellemben, hoz­zanak létre alapítványokat, állami óvodák helyett szer­vezzenek magánóvodákat, bármit, csak az állami költ­ségvetésnek hagyjanak bé­két. Jó, a jövő esztendőre még csak adnak 16 milliárd forintot a 19 megye taná­csának, hogy befejezzék az elkezdett célcsoportos beru­házásokat, ám a későbbiek­ben már a kormányzat csak amiatt vállal garanciát, hogy egyetlen létfontosságú in­tézmény sem fog ellehetet­lenülni, így iskolát nem zárnak be azért, mert nem lesz pénz krétára. Természetesen ennél a na­pirendi pontnál is élénk vi­ta kerekedett. Elmondták a képviselők és a tanácsi szak­emberek, hogy a személyi jövedelemadó szóródása nem egyenletes. Olyannyira nem, hogy egy idő után akár há­rom ország is lehet a fej­lettségi szint alapján; így a főváros növekedik majd to­vább, ugyancsak fejlődik az a gazdag vidék, ahol sok az adózó, és egyre hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek azok az elhagyatott települé­sek, ahol jószerével alig van személyi jövedelemadó-fize­tő állampolgár. A válasz nem volt megnyugtató, mindössze annyi derült ki belőle, hogy a főváros adó­fizetői fogják állni azt a 8 milliárd forintos deficitet is, amennyi a helyi közlekedés hiánya jelen pillanatban. Lakbéremelés és kamatadó a láthatáron? Antal László, az Országos Tervhivatal főosztályvezető­je egy kifejezetten lehan­goló tervezetet ismertetett, amely ugyancsak a költség- vetés része. Ezek szerint megszavazásra vár az az el­képzelés, amely február 1- től 50 százalékkal emelné a lakbéreket, és havonta 5—800 forintos kamatadót róna ki mindenkire, aki épí­tési vagy lakásvásárlási köl­csönnel tartozik az OTP- nek. Az utóbbi magyaráza­ta az lenne, hogy az ala­csony kamatozású kölcsönök az infláció miatt amúgy is értéktelenednek, és ezt kom­penzálni már nem bírja az állami költségvetés. A kép­viselők természetesen a vá­lasztóik szemszögéből álltak le vitatni, ezt a rossz hangu­latot keltő javaslatot, s töb­ben azt mondták: ha ezt el­fogadnák, nem mernének ki­jönni a tornyosházból, mert félő lenne, hogy az állam­polgárok már az Országház előtt várnák őket. Való igaz, — érveltek a költségvetés hivatalos védői — minden magyar állam­polgárt súlyos adósság szo­rongat, dehát ezt a pénzt úgyis ki kell fizetni valaki­nek: vagy azokon vasalják be, akik ezekben az ottho­nokban laknak, vagy pedig valamennyi magyar állam­polgáron. Hiszen a 3-4 szá­zalékos kamatozású OTP- kölcsön azokból a betétek­ből jutott, melyekért több mint 20 százalékot fizet már az OTP. A képviselők utol­só szava akkor is ez volt: nem! Ne akarjanak velük elfogadtatni mindent, ami népszerűtlen a kormány számára — és ebben a pár­tok is kiállhatnának a hon­atyák mellett. Mit tehetünk mindehhez hozzá? A folytatás hétfőn, az Országgyűlés üléssza­kán ... Palágyi Béla Tegnap együttes ülést tar­tott a megyei tanács telepü­lésfejlesztési és környezet- védelmi. valamint a tervgaz­dasági bizottsága. Napiren­den szerepelt egy beszámo­ló a megyei tanácsnak a la­kásépítés, fenntartás, -gaz­dálkodás és elosztás helyze­téről, a továbbfejlesztés le­hetőségéről, továbbá a la­kásépítés új pénzügyi felté­telrendszere hatásának ta­pasztalatairól. Ezt követően két tájékoztatás hangzott el. Az egyik az 1990-ben beve­zetésre kerülő tanácsi sza­bályozási rendszerről, a má­sik pedig a megyék közötti együttműködés alakulásáról. Az ülésen részt vettek a pár­tok és a politikai mozgal­Az előző három év alatt a tervezett 744 állami lakásból csak 498 épült fel, s azok kö­zül is mindössze 332 volt ta­nácsi bérlakás. Az idén vár­hatóan 40—45 állami lakás használatbavételére kerül sor. A személyi tulajdonú lakásépítés az ötéves terv­időszak első éveiben terven felül alakult, de a lakosság fizetőképességének csökke­nése, a pénzügyi lehetőségek szűkülése napjainkban már erősen érezteti hatását. 1986- ban 3328 személyi tulajdo­nú lakás épült, 1987-ben 2525, tavaly pedig már csak 1968. Az építkezések száma az idén tovább csökken. A kedvezőtlenné vált jog­szabályok miatt ugyanez jel­lemző a gazdálkodó szerve­zetek által értékesített sze­mélyi tulajdonú lakásokra. Ugyanakkor a lakásárak folyamatos emelkedésével számottevően megcsappanj a fizetőképes kereslet. Az Otthonhoz legnehezebben a fiatal házasok és a több- gyermekes családok jutnak, — még akkor is, ha a taná­csok kedvezményes kamato­zású központi lakástámoga­tási hitellel segítik őket. Ilyen célra az utóbbi három évben 171 millió forintot használtak fel, az idén pe­dig 75,8 milliót fordítanak. Lehangoló tény: a lakás­igénylők száma nem csök­ken jelentősen megyénkben, mindig újratermelődik. Az idén, januárban elérte az 5583-at. Az igénylők 29 szá­zaléka fiatal házas, a két- és többgyermekes igénylők aránya pedig 23 százalék. 1986 és 1988 között 868 tanácsi bérlakásról mondtak le a bérlők. Ezért — az idei­vel együtt közel 200 millió forint pénzbeli térítést fi­zettek. illetve fizetnek ki a tanácsok. A megyei tanács elé kerii­(Folytatás az 1. oldalról.) a korábbi egypárti agrár- és szövetkezetpolitika támoga­tása helyett jelenleg a több­párti agrár- és szövetkezeti reformkihívások ellen vaey azok mellett kell állást fog­lalni. Ilyen viszonyok mel­lett szükség van egy olyan erős érdekképviseleti szerve­zetre, amely közvetíteni tud­ja a mezőgazdaságban dol­gozók véleményét, adott esetben követeléseiket. A kongresszust megelőző tanácskozásokon olyan el­képzelések kerültek felszín­re, hogy az érdekvédelmi szervezet legyen a területi, illetve szakmai szövetségek szövetsége. Az új szervezet vezető testületét illetően fő­leg az volt a vélemény, hogy a kongresszus a továbbiak­ra is fogadja el az Országos Tanács intézményét. mák képviselői is, — kifejt­ve álláspontjukat az elhang­zottakról, illetve az írásban beterjesztett anyagokról. Az eszmecsere résztvevői nemcsak azért tulajdonítot­tak különös figyelmet az első napirendnek, mert az a megyei tanács elé kerül, s ezért hivatalból ki kellett fejteni a beszámolóval való egyetértésüket, azt módosító vagy elvető javaslataikat, hanem elsősorban azért, mert a lakáshelyzet a köz­életet foglalkoztató kérdések egyik legfontosabb tényező­je. Mielőtt az eszmecsere ta­nulságait leszűrnénk, meg­említünk néhány jellemző tényt: utóbbi három év alatt a la­kások átlagára négyzetméte­renként 12—13 ezer forint­ról közel húszezerre nőtt. Rontja a helyzetet az is, hogy igen magas a lakás- megszjűnések aránya. Elléri az utóbbi ihárom év alatt építetteknek a 37 százalékát! A családiházat építők ked­vét az is lohasztja, hogy a megyénkben nem gyártott, de alapvető cikkek (tetőfe­dő anyagok. faszerkezetek, burkolóelemek) gyakran hi­ányoznak a tüzéptelepeken. Kedvezőbb a kép a tel­kek tekintetében. Az utóbbi három év során mintegy 1700 állami telek kialakítá­sára kerül sor, évente 35— 76 millió forint ráfordítás­sal. Telekhiányról tehát nem nagyon lehet beszélni, — más kérdés a telkek fekvése, és közművekkel való ellátá­sa. Egy részükre ezért nincs tényleges kereslet. lő beszámoló az említettek mellett — többek között — kitér arra, hogy a lakáscse­réket kedvezőtlenül befolyá­solja a tanácsi bérlakások kevés száma, a rendelkezés­re álló állami lakások össze­tétele, a vállalkozói lakás­építés hiányossága, a bérla­káshasználat jelenlegi sza­bályozása. A lakásállomány jobb ki­használása érdekében tett lépések között tartja számon a megyei tanács azt, hogy tavaly felmérték a megye te­lepülésén az üresen álló csa­ládi házakat és lakásokat. Közel 1700, többségében for­galomképes, üres lakást vet­tek nyilvántartásba. A tények azonban egészé­ben véve arra vallanak, hogy a tanácsok minden jószán­dékú lépése ellenére a la­káshoz jutás a következő években egyre nehezebb lesz. Egy átlagos lakás ára már A vita sarkalatos kérdésé­vé vált, hogy az érdekvé­delmi szervezet e"”általán milyen termelői köröket képviseljen. Jó néhányan amellett kardoskodtak, hogy a TOT utóda pusztán a ter­melőszövetkezeteket fogadja be, míg mások — a többség — azon az állásponton volt: ne zárják ki körükből a kistermelőket és az állami gazdaságokat sem. A vita végeztével a kong­resszus elfogadta a TOT utódaként létrejött Mező- gazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövet­ségének alapszabályát, lét­rehozva ezzel a szövetséget. Ezt követően határozatot ho­zott, amelyben — egyebek között — leszögezik, hogy a mezőgazdasági alaptevé­kenység vagyonarányos nye­resége érje el az iparét, méghozzá ne a kormányzat által ígért három év alatt, most is közel 14 évi átlag­munkabérrel azonos. A ta­nácskozás résztvevői ezért joggal kérdőjelezték meg az eléjük terjesztett beszá­moló címének „a továbbfej­lesztés lehetőségeiről” szóló részét, tekintve, hogy sem­milyen kiút képe nem rajzo­lódik ki. Az MDF képviselő­je feltette a szónoki kérdést: Van értelme annak, hogy a megyei tanács ülése foglal­kozzon a lakáshelyzettel? Meg is adta rá a választ: van értelme, mert a beszá­moló legalább tükrözi a je­lenlegi helyzetet és. rámu­tat arra, hogy mennyire megvan kötve a megyei ta­nács keze. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez a helyzet alapvetően nem módosul, hiszen a jövőben sokkal inkább az országos intézkedések és a helyi ta­nácsok döntéseinek rendsze­rében kell elképzelni a la­káshelyzet gondjainak or­voslását. Ez a mostani hely­zetelemzés csupán alapot nyújthat egy későbbi érde­mi munkához. Most koncep­cionális és pénzügyi tám­pont hiányában nincs egyéb lehetőség. Arra viszont igen, hogy a megyei tanács kérje fel a megyei képviselő cso­portot (az SZDSZ képviselő­jének javaslata) arra, hogy a parlamentben lépjen fel a lakásgondok enyhítése ér­dekében. Higgadtan, sokoldalúan Adódott még egy tanulság ebből a bizottsági ülésből. Nevezetesen az, hogy hig­gadtan, sokoldalúan kell megvizsgálni minden rész­letkérdést. Vegyük például a tanácsi lakások eladását. Volt aki azt javasolta: az összkomfortos lakásokat na­pi áron adja el a tanács. Kontraként hangzott el: a használatbavételi dijat és annak kamatait használja a tanács, és a felújítás költsé­gei is jócskán terhelik a bér­lőt. És olyan tényeket is fi­gyelembe kell venni, hogy a tanácsi értékesítésű szövet­kezeti lakások árának mint­egy 50 százalékát térítésként kapták a vevők. Minden időszaknak megvan tehát — a társadalmi ütközést nem nélkülöző — támogatási rendszere. Ezt is figyelem­be kell venni. Summa-summárum: nem valószínű, hogy a megyei ta­nács merőben új utakra fog lelni a lakáshelyzet megol­dásában, de ha eléri, hogy az illetékesek dinamikusab­ban rugalmasabban foglal­koznak feladatukkal, akkor már nem lesz haszontalan ez a napirend. Simon Béla hanem előbb. A dokumen­tum megállapítja: a szövet­kezeti tulajdonban lévő föl­deket a tsz-ek az államilag előírt módon és áron váltot­ták meg, ezért nincs sem törvényes, sem erkölcsi alap arra, hogy ezek értékét a szövetkezetektől utólag bár­ki is követelje. A kongresz- szus leszögezi, hogy a szö­vetkezeti vagyon a tagok tulajdona, éppen ezért egyet­ért azzal, hogy a közgyűlés a teljes vagyont a tagok kö­zött akár száz százalékig is nevesítheti. A kongresszus megválasz­totta az érdekképviselet tisztségviselőit. A Mezőgaz­dasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetségé­nek elnöke Nagy Tamás, fő­titkára Eleki János lett. Az Ellenőrző bizottság elnöké­vé Hetyei Jánost az adonvi Március 21. Tsz elnökét vá­lasztották. A kormány garantálja, hogy az iskolákban lesz kréta Legnehezebb helyzetben Tanács helyett szövetség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom