Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-11 / 269. szám

Néplap 1989. NOVEMBER 11 SxrudjpaJU jtqtjXif Elveszett paradicsom "Legközelebb én is másképp csinálnám. Csak hát nincs legközelebb. Ádám meg Éva is nyilván fenemód bánta, hogy kiűzték őket a pa­radicsomból - dehát segíteni már nem lehetett rajta. Az elveszett paradicsom - elveszett" Tűnődöm. Láttam a televízióban, hogy a Nemzeti Színházban újra játsszák Sarkadi Im­re: Elveszett paradicsom című drámáját. Beval­lom: először csodálkoztam. Ahír majdhogynem - mellbevágott. Hiszen szerettem én is, láttam én is néhányszor - parádés szereposztásokban. Mégis... Elveszett paradicsom most? Éppen most? Mit mondhat nekünk egy Sarkadi-dráma, mely 1961-ben született? Mit üzenhet, amire ér­demes odafigyelni? Amire oda kell figyelni? Mit mondhat nekünk a főszereplő, Sebők Zol­tán története? Zoltán fiatal orvos, karrierje csú­csán, sikeres, befutott, mindene megvan. Ám műhibát követett el - műtét közben megölte a szeretőjét Börtönbüntetés vár rá, és ekkor talál­kozik egy olyan lánnyal, akiért - úgy érzi -: ér­demes lenne élni. Csakhogy késő már. Mit üzenhet nekünk az Elveszett paradi­csom? Azt nem, hogy egy tehetséges ember fia­talon kibontakozhat, és minden anyagi, erkölcsi támogatást megkap. Ki hinné el ezt? Hiszen any- nyi meg annyi példa bizonyította: a kimagasló képességűek belerokkantak a középszerűségbe, amelyet az utóbbi évtizedek biztosítottak mind­nyájunknak. Ha erkölcsi elismerést kapott is az illető, hát az anyagiakat mérték szűkén: nemzet­közi hírű szakemberek is kaptak-kapnak mor­zsányi fizetést. A tehetséges emberek nem az al­kotásra fordították az idejüket, hanem arra, hogy otthont teremtsenek a családjuknak. Vagy ha ebbe az igába nem akarták belehajtani a fe­jüket, hát alkoholisták, kiállhatatlanok lettek - család nélkül. A tehetség kiteljesedésében mi most még nem hiszünk, mert tudjuk: megnyir­bált szárnyakkal repülni nem lehet. Akkor hát mit? Mit mondhat nekünk Sebők Zoltán története? A bűntudatot? Abűnhődés vá­gyát? És pont az orvosi szakmában? No nem mintha manapság nem fordulnának elő műhi­bák vagy tévedések. Csakhogy .. ilyenkor nem a bűntudatot, a megbánást vagy a felelősség vál­lalást tapasztaljuk, hanem inkább azt: mindenki igyekszik "megúszni” az ügyet. Eltussolni. Ki­mosni magát valahogy. Ez persze nemcsak az egészségügyben érvényes. Valahogy ilyenek lettünk: ha vétünk, próbáljuk bebizonyítani, hogy mindenki hibás, kivéve bennünket. És valljuk be: nem is divatos figura manapság az önmarcangoló, a bűntudatos. Sikk gátlástalan­nak lenni, keresztültaposni másokon, erőszako­san tömi a cél felé. Végül is: sokáig nem nézték, milyen áron jut valaki előre. Protekció, össze­köttetés, megvesztegetés van esetleg a siker mö­gött? Kit érdekelt? A fő, hogy eredményt ért el! Mit mondhat hát nekünk Sarkadi Imre? A szerelemről üzenhet? Hogy azért nem veszett még ki hideg, racionális világunkból? Hogy azért nem gépiesedett el még minden emberi ölelés? És ha ezt üzenné, vajon elhinnénk-e? Mert addig rendben van és hihető, hogy Sebők Zoltán és Mira a szinpadon egymásba szeret ­és mi? Mi, akik a né­zőtéren ülünk, mi, akik az utcán járká­lunk, mi szeretünk- e? Szerethetünk-e? Sarkadi Imre nem látta (mert már nem érte meg) a hamu- szürke arcú fiatal nő­ket. Akik kifejezéstelen tekintettel vonszolják maguk után gyerekeiket Vajon minek örülhet­nek ezek a nők? Akik reggeltől estig dolgoznak, akiknek a terhek alól nincs menekvés, akiknek egyetlen hosszú munkanappá nyúlik az élet; akik nem tudnak pihenni és kikapcsolódni, akik már szépek se tudnak lenni, mert csak festékre futja az arcukon, mosolyra már nem... Sarkadi nem láthatta a széteső családokat, az örömtelen asszonyokat, az ideges gyerekeket, a hallgatag apákat. Nem tudhatta, hogy eljön még az idő, amikor az utcán megbámulják a nevető embert. Mert ritkaságszámba megy! Az érzelmekről üzenhet Sebők Zoltán törté­nete? Hiszen lassan alig vannak már érzelme­ink: úgy kihúztak az életünkből, mint ősszel a vándormadarak. Csakhogy a fecskék, meg a gó­lyák visszajönnek tavasszal. Tavaszra nyár jön, nyárra tavasz, de a mi madaraink - örömünk, szeretetünk, szerelmünk - nem térnek vissza. Talán nem fémek bele az életünkbe? A modem építészet szorította ki őket? Legelőször csak a gyászt: a lakásunkban semmi se jelzi már. Ré­gen még a tükröt is beborították feketével, ha meghalt valaki a házban: csak az eltávozottra gondolhattunk. Aztán az öröm is kiszorult, la­kótelepen nem illik nagyot nevetni: áthallatszik a szomszédba. Persze sími se illik: vékonyak a falak. Meg veszekedni se szabad, holnap az egész ház tudja. Gyűlölködni csendben - azt le­het. Szótlanul kerülgetni egymást - azt lehet. Érzelmeinket felőrölték az érdekek. Mit mondhat hát nekünk Sebők Zoltán? Arra figyel­meztethet, hogy a paradicsom - elveszett? Ezt tudjuk, ezt megéltük. Vannak, akik elvesztették; vannak, akik meg se találták. Mi nem a tehetsé­günket és a lehetőségünket tékozoltuk el, mint Sebők Zoltán, hanem a szívünket. Az értékein­ket elveszítettük, csupán ingatlanunk és ingósá­gunk maradt: lakás, kocsi, színes tévé. És mert hirtelen nagyon üressé vált az életünk szeretet nélkül, hát kikiáltottuk értéknek a lakást, a ko­csit, a színes tévét. Mit üzenhet nekünk az Elveszett paradi­csom? Talán azt, hogy még nem késő. Talán azt, hogy a reményt azért még nem tékozoltuk el. Hogy ez az utolsó tartalékunk még megvan. Úgy féltettük, óvtuk, hogy átmentettük - jobb időkre. Szükségünk lesz rá. Hiszen sokan kény­szerülnek újrakezdeni mindent: munkát, hiva­tást, életet, családot. Az újra nekirugaszkodók- nak szól az Elveszett paradicsom üzenete: "Nincs olyan, hogy élőiről ne lehetne kezdeni, akár abba a szál ruhába is." A Szolnok Megyei Fényképész Kisszövetkezet Martfűn megnyitotta újra, régebben bezárt üzletét. Ehhez nagy segítséget nyújtott a városi tanács. Iskolai balesetek "T. Gábor, 8 éves, felállt felelni, közben társa egy ceru­zát tett alá állítva. A sérült nagy erővel beleült F. Katalin, 16 éves, szakkö­zépiskolás alól társa kirúgta a széket. Agyrázkódást kapott. B. Brigitta, 15 éves, gimna­zista, matematika órán lenyelte a rotring ceruza fémtűjét. B. János, 11 éves, környe­zetismeret órán a térképpel le­verte a hangszórót, amely a fe­jére esett. Négy öltéssel varrták össze a sebét N. Tamás, 13 éves, a tanár kérését rosszul értette, és a kén­szalag helyett kénsavas üveget vett ld a szekrényből. Az üveg kicsúszott a kezéből, a sav az arcára, a fejére fröccsent. B. Zoltán, 7 éves, ebéd köz­ben társát bosszantotta, aki ha­ragjában késsel Zoltán szemé­be szúrt. K. Annamária, 17 éves, szakmunkástanuló tornaver­senyre készült. Mikor a szek­rényre ugrott, a szekrény szét­esett! F. Péter, 5 éves, játék köz­ben figyelmetlen volt, és a pi­henés céljára földbe épített fa­rönknek szaladt. Bal lába el­tört. K. István, 15 éves szak­munkástanulóra a szél rádön- tötte a kézilabdakaput. Borda­törést szenvedett." A fenti részleteket tanulói baleseti jegyzőkönyvekből idéztük. Jóllehet mindenki tud­ná saját vagy gyermeke életé­ből folytami a sort, mint szem­tanú, vagy mint a baleset szen­vedő alanya. Ilyesmiről azon­ban hivatalosan, egészen az utóbbi időkig, nem szoktak be­szélni. Csak a végzetes balese­tek jutottak el a legszélesebb nyilvánosságig, mint például a tavalyi csécsei tragédia, ami­kor egy kisdiákra rádőlt a kézi­labdakapu, vagy a közelmúlt­ban egy Hajdú megyei falu óvodásának ugyancsak halálos balesete. E szomorú tények hallatán felhördül a közvéle­mény, a vétkesek felelősségre vonását követeli, aztán elcsitul a zaj. Az óvoda, a iskola éli to­vább a maga életét, amelynek úgy tűnik, velejárói a kisebb- nagyobb balesetek. S hogy ezek mennyire háttérbe szorul­tak, jól bizonyítja Szálkái Pé­ter, a Művelődési Minisztérium munkatársa Mi lesz veled em­berke? című, az iskolai balese­tekről tavaly készült tanul­mánya, amelyben többek kö­zött ezt írja: "a művelődési tár­ca történetében először sikerült egy kézbe összegyűjteni ekko­ra adathalmazt." Mármint összesen 3973 baleseti jegyző­könyvet. Az 1987-es évben ugyanis ennyi balesetet regiszt­ráltak az ország óvodáiban, is­koláiban. Az adatot Szálkái Pé­ter is kétkedve fogadja, "a tanu­lói balesetek száma közel a duplája a hivatalosan, jegyző­könyvben bejelentettnek" - szögezi le. A tippelésben azon­ban alaposan tévedett. Október - "fekete" hónap A Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium 1987-es évkönyve 66. oldalán olvasha­tók az iskolaorvosi adatok. Eszerint az 1986-87-es tanév­ben 1631 óvodás, 9721 általá­nos iskolás, 1707 gimnazista és szakközépiskolás, 1509 szak­munkástanuló szenvedett isko­lai balesetet. Vagyis összesen 14.568 gyereket láttak el az is­kolaorvosok, illetve küldtek to­vább kórházba a baleset sú­lyosságától függően. Ez már sokkal valóságosabb adat, de valószínűleg ez sem teljes, hi­szen kisebb zúzódás, kivert tej­fog, stb. miatt általában nem vi­szik orvoshoz a gyereket. Ha a 14.568 regisztrált bal­esetet elosztjuk a tanév napjai­val, akkor kiderül, hogy napon­ta közel nyolcvan baleset törté­Ne hagyd magad! Jól körülhatárolhatóak vi­szont a baleseti helyszínek. A statisztikák egyértelműen bi­zonyítják, hogy a gyerekek számára az óraközi szünetek, a tanítás előtti várakozás, a nap­közi, a testnevelési óra, és a sportköri foglalkozások jelen­tenek elsősorban veszélyt Az előzőek valószínűleg azért, mert a gyerekek felügyelet nél­kül, vagy kevés pedagógus je­lenlétében töltik el a szabad idejüket. Minden gyerek mel­lett persze nem állhat egy peda­gógus, s a diákok ezt termé­szetesen ki is használják. Saj­nos a gyerekek egyre durváb­bak egymás között, a testi erő tekintélyt parancsoló tényező. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a tv-ben, a moziban mást se látni, csak erőszakot, íme néhány cím a jászberényi Lehel Filmszínház novemberi műsorából: Halálos mánia, Ke­mény fickók, Halálosztó, A ré­mület éjszakája, Aki legyőzte A1 Caponét, emellett még né­hány "erotikus" film, s vígjáték lesz műsoron. S ami a legara­nyosabb, a mozi rajzpályázatot hirdet a gyerekeknek "Legked­vesebb filmélményem" cím­mel. Vehettük volna a filmkíná­latot persze máshonnan is, hi­szen ugyanazok a filmek ván­dorolnak moziról-mozira. Sokszor durvaságra biztatja gyerekéta szülő is. Ismerősöm, miután kisfiát többször is el- agyabugyálták a társai, "ne hagyd magad" felkiáltással a "harcmodor" felvételére buzdí­totta a gyereket. így aztán elin­dul a láncreakció. Nem egy pe­dagógus panaszkodik, hogy ha a tábla felé fordul, a padokban már el is kezdődik a "balhé". S aztán az ártatlannak tűnő csip­kelődésből, macerálásból be­következik a baj. Jóllehet az iskola, mint in­tézmény önmagában is rejteget balesetveszélyt. A megyei népi ellenőrzési bizottság a testne­velés helyzetéről készít vizsgá­latot. Noha a munkabizottság elsősorban a hatékonyságc kutatta, szóba került ülésükö a tornatermek száma, a spor udvarok felszerelése, állapot is. Ez utóbbiról az általános! ható kép: a sporteszközök szí ma kevés, állaga elavult, kői szerűden. Persze iskolája ví lógatja, de nem sokkal külön az épületek helyzete sem. Ki a vétkes? nik az ország óvodáiban, isko­láiban, de csak alig több, mint negyed részéről készül az isko­lában jegyzőkönyv... Ennek oka nyilván abban keresendő, hogy az intézmé­nyek megítélésében nem jó pont a tanulói baleset. Szolnok megyéből 1987-ben egyébként 118 baleseti jegyzőkönyvet to­vábbítottak a Művelődési Mi­nisztériumnak. Tavaly 278, az idén eddig 221 esetben készült jegyzőkönyv. A legtöbb baleset az általános iskolákban törté­nik, s ezen belül is inkább a fel­ső tagozatban. A fiúk és a lá­nyok aránya 58, illetve 42 szá­zalék. A leggyakrabban az őszi hónapokban fordulnak elő bal­esetek, a "fekete hónap" általá­ban az október, a hét napjai kö­zött azonban nincs különbség. Bozsó Bélát, a megyei u nács művelődési osztály munkavédelmi és tűzvédeln tanácsadóját, s Hasznos M hálynét, az osztály főelőadój: arról kérdeztem, mennyit biztonságos "munkahely" a iskola. Mennyire? Az egyik jól ban, a másik kevésbé. A lej több veszélyt a villamos vez< tékek elhanyagolt állapota j< lenti. Ez majdhogynem mii den iskolára jellemző. Az épi letek jelentős része nem isk( lai célokra készült, a karbai tartások sorozatos elmaradás; vagy csak az úgynevezett "ti zoltó munka", a halaszthata lan javítgatások elvégzése m att, állapotuk egyre romlik. A iskola szempontjából bizon sajnálatos, hogy megszűnt szocialistabrigád-mozgalom. Érdekes módon a balese jegyzőkönyvek szinte méj sem jelzik okként a rossz ép tészeti megoldásokat, vagy taneszközök, az óvodai játt kok állapotát. (Ez utóbbi aki egy külön cikk témája lehetni Mindmáig nincs szabván; műszaki előírás a mászóka, hinta, a csúszda, stb. készíti sére.) A legtöbb esetben a ba esetet szenvedett gyereket je zik vétkesnek. Az esetek dör tő hányadában a balesete semmiféle intézkedés nem ki veti, vagy ha igen, az is kévé: bé lényeges. Ennek egyik példája: ” három éves Bernadett az ud vt ron az óvónő háta mögött gug golf Az óvónő hirtelen hátn lépett, a gyerek jobb kezéne középső ujjára, amelyről a se bészeten lé kellett venni a kői möL Intézkedés: fokozottab odafigyelés, az óvónők lábbe liviseletére." Az eset pikanté riája, hogy az óvónő éppen a intézmény munkavédelmi fe lelőse volt Természetesen mindéi óvodában, s általános iskolá ban megbíznak valakit mun kavédelemmel. Általában pe dagógusnőt, a pálya sajátossá gából adódóan. Miként az ért járó - 0-tól 500 forintig teijedi - tiszteletdíj, a feladat ellátás is majdhogynem jelképes. Ál tálában évente egyszer "kidé tátják" a gyerekeket, hogy n száguldozzanak a lépcsőn, a udvaron, ne hajoljanak ki a ablakon, óvatosan közieke djenek az üvegajtón, stb. egyáltalán vigyázzanak ma gukra, s egymásra. Mint tud juk, a gyerekek többségénél azonban nem elég egyszer ál talánosságokat mondani. / kultúrált viselkedésre kel őket megtanítani, először ; családban, s ha ott elmaradt akkor az óvodában, iskolában Tanulói baleset természetesei akkor is előfordulhat, de bizo nyára kevesebb. S ha má megtörténik, erkölcstelen do log eltussolni, elbagatellizál ni. Hiszen ha nem is marat nyoma, attól még megtörtént S legalább szolgáljon okulásu a hasonló esetek kivédésére. Tál Gizell:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom