Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-11 / 269. szám

1989. NOVEMBER 11.

Néplap

3

I postások követelése nyomán

A villámhárítás sikerült, de a viharveszély nem múlt el

A szolnoki 2-es posta dol- igozói, még október 19-én, egy bérkövetelést tartalmazó levelet intéztek a Debreceni Postaigazgatóság és a szaikszervezet vezetőihez. Ebben meghallgatást kértek, valmint azt is jelezték, hogy amennyiben a tárgyalások nem vezetnek eredményre, úgy az egész megye lakosságát érintő módon fejezik

Halóin sokan ismerik azt a viccet, amikor a leköszönő igazgató három 'borítékot hagy az utódjára azzal, hogy 'ha 'baj lesz, akkor azokat sorira bontsa fel. Nos, a baj bekövetkezik, a vállalat termelési mutatói romlanak, a dolgozók elégedetlensége fokozódik. Az utód igazgató felbontja az első borítékot, amiben ez áll: „Hivatkozz az elődödre!”. Amikor a helyzet tovább romlik, akkor jön a második boríték — „Szervezd át a céget!” —, majd a harmadik — „írj újabb három borítékot!” — tartalmú tanácsokkal.

Hát kérem itt felbontották azt a bizonyos első borítékot, amiben az állt, hogy súlyos örökség nyomja a vezetők vállát, hiszen februárban nevezték ki az új igazgatót, a jelenlévő dr. Kovács József szeptembertől, amíg a szakszervezet első embere április óta viszi hivatalát. Aki el is mondta, hogy ő ugyan mindent megtett azért, hogy az

• Dr. Kovács József egymilliós csomaggal érkezett. Ez egy 230 forintos fejenkénti átlagos ibérfejlesztést és olyan jutalomkeretet jelent, amelyet általában az év végi ünnepek nagyobb forgalmának lebonyolítása érdekében amúgy is beterveznek, és kifizetnek a dolgozóknak. Ezt a „komoly” előrelépést az indokolja, hogy más hasonszőrű hivatalokkal összehasonlítva

ki tiltakozásukat, élnek törvény adta jogaikkal. Meghallgatásukra november 9-én. csütörtökön délután sor ikerült. A dolgozók mintegy 80—100 fős csoportjával Kónya Lajos, a Területi Szakszervezeti Bizottság titkára, és dr. Kovács József postaforgalmi igazgatóhelyettes tárgyalt.

év eleji bérfejlesztés nagyobb legyein, de a szakmai 'vezetők sajnos nem vállaltak kockázatot, s merész prognózissal nem építettek a várható eredményekre, Pedig 1987 óta, év végére, mindig komoly bérmegtakarítás jelentkezik, amit sokszor úgy. osztanak ki egyszeri jutalomként a dolgozóknak, hogy azok azt sem tudják, miért kapták a pénzt. Persze Kónya Lajos magyarázatából nem maradt el a cégen kívüli és azon belüli okok részletes, s valljuk meg, a dolgozókat igazán nem érdeklő felsorolása sem.

A jelenlévők egy része ekkor már távozott. Nóhá- nyuk nyomába eredtem, s megtudtam, hogy átlagosan 4000—5000 forintot ikeresnek, sőt egyiküknek úgy van 6000 forintja, hogy ebből 800 forint az éjszakai pótlék, mivel munkáját túlnyomórészt éjjel végzi. Ezért úgy gondolják, 2—3 ezer forintos azonnali bér- fejlesztésre lenne szükség.

jobban áll Szolnok 2., valamint megyén belül is kifejezetten jő a relatív helyzetük. Egyébként is a bér- fejlesztés alapja, a munka, tehát ha a postásak többet és jobban dolgoznak, akkor van lehetőség többletbérre.

Igen, ez az utóbbi, ez a jól ismert vezetői fordulat is részese ama bizonyos súlyos örökségnek. Mert az objektív gondokon túl, egy monopolcégnél szemléletet

a legkönnyebb örökölni. A dolgozók tudására apellálni. Vigyetek ki több levelet és csomagot, hordjatok több újságot, kezeljetek több pénzesutalványt, s majd meglátjátok, sorsotok jobbra fordul. Ha ez nem megy, akkor létszámot csökkentünk, s a maradóknak több lesz a fizetése. Csakhogy félő, nem ott vannak sokan, ahol a kétkeai munkát végzik.

A kézbesítő kapott jutalmat, csak nem vette észre

Sok mindenről hallottunk ezen a tanácskozáson. Elsősorban arról, hogy mit értsenek meg a dolgozók. Megtudtuk azt is, hogy az igazgatóhelyettes az emberek 2—3 ezer forintos igényéről csak most szerzett tudomást, s ez számára az újdonság erejével hatott. Előzetesen nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a hathatós érvelés — kiegészítve a „jelentős” 230 forintos béremeléssel — örömköny- nyeket csal a postások szomorú szemébe. Sőt, pozitív hozzáállást bizonyítandó még sok-sok borravalót is kívánt beosztott jfalinakj

csakhogy azok jobban élhessenek.

Arról viszont nemigen 'hallhattunk a vezetőktől — túl a „mindent megteszünk, mert ez a cég elemi érdeke” sztereotípián, — hogy a mostani helyzetet miként akarják érdemben is megváltoztatni. Hiszen a 230 forint alamizsna, ezt ők is tudják. Persze másként érzékelik ezt a dolgozók akik közül az egyik, amikor megkérdezte a főnökét, hogy hol a beígért .mozgóbér, az így válaszolt: „.. már

megkaptad a jutalmat, csak nem vetted észre”.

Ezért aztán a csütörtöki tárgyalás anyaga nem tehető irattárba. A helyzet — az egymilliós „fájdalom- csillapító” ellenére — megoldatlan. A villámhárítás sikerült, de a viharveszély még nem múlt el.

Szilas Péter

Iz első borítékot felbontották

Örökölni szemléletet is lehet

Most már végérvényesen

Két szolnoki rendőr elbúcsúzott az egyenruhától

Minden létezhető fórumot végigjárt a megvesztegetéssel vádolt szolnoki rendőrök ügye, s ebben csütörtökön a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma mondta ki az utolsó szót.

De nézzük az előzményeket: az idén május 9-én 22.30 tájban Szolnokon a Gutenberg téren teljesített járőrszolgálatot Bódi Ferenc rendőr törzsőrmester, Kocsis Antal rendőr törzs- őrmester és hozzájuk csatlakozott a szabadságon lévő Szűcs Miklós rendőr hadnagy is. Az ellenőrzésük során hozta össze a sors őket Ambrus Tamással, aki úgy közlekedett autójával, hogy utasának biztonsági öve kilógott az autóból, ezért a rendőrök megállították,

majd megszondáztatták. Ettől a ponttól kezdve eltértek az állítások: Ambrus Tamás szerint a rendőrök 10 ezer forintot kértek azért, hogy a feledés jótékony fátyla boruljon az ügyre, így hát elindultak megszerezni a pénzt. A Széchenyi lakótelepen az egyik barát segített, ám látni akarta az intézkedő rendőröket, akik erre nem számítottak, s amikor ketten tűntek fel Ambrusék — á „közegek” elhajtottak a helyszínről.

A rendőrök viszont azt állították, hogy Ambrust — mert hogy édesapját ismerték — mindössze 500 forintra szándékoztak büntetni. Ennek ellentmond az a tény, hogy Ambrusnál és utasánál megközelítően ezer forint volt, így az éjszakai „taxizásnak” nem lett volna értelme.

A Budapesti Katonai Bíróság az első variációnak adott hitelt, és az első rendű vádlottat, Szűcs Miklóst hivatalos személy által elkövetett vesztegetés miatt 1 évi, 3 évi időtartamra felfüggesztett, szabadságvesztésre ítélte, és 10 ezer forint mellékbüntetéssel sújtotta, valamint méltatlannak találta a rendőri szolgálatra, ezért lefokozását rendelte el. A másodrendű vádlottat, Bódi Ferencet is hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében találta bűnösnek, ezért őt 8 hónapi szabadság- vesztésre ítélte, melyet két évre függesztett fel, mellék- büntetésként pedig 5 ezer forint pénzbírságot szabott ki rá, s az ő lefokozását — és az ezzel járó leszerelését — is elrendelte, Kocsis Antalt bizonyítékok hiányában felmentette. A fellebbezés során jutott az ügy a legmagasabb fórumra, melyet Szűcs Miklós és Bódi Ferenc kért. Végül a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma az első fokú — tehát a fent ismertetett — ítéletet hagyta jóvá. ezzel a rétestésztaként nyúló ügy végére pont kerüli

Sikeres MDF-ruhavásár-akció után

Karácsonyfa-piacot szervezünk az ünnepekre

Sikerrel tartotta meg ruhavásárát az MDF szolnoki szervezete a SZETÁ-val karöltve Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előterében november 3-án és 4-én. A ruhákért, cipőkért amelyeket 20—100 forintos áron adtak — befolyt összegből ugyanis 75 ezer forintot számoltak össze a kétnapos akció végeztével.

Az MDF szolnoki szervezetének ügyvezető elnöke, az országos választmány tagja, Tóth István elmondta, hogy több héten keresztül vették át — kedden és péntekenként — a hozzájuk bevitt ruhaféleségeket, amelyeket szétválogatás

után a Kossuth Lajos úti irodaház pincéjében helyeztek el. A ruhákat kellő szervezés után eladásra átszállították — egyik tagjuk ingyen vállalta a fuvarozást — az MMIK-ba, amely az előrészt térítés nélkül bocsátotta a rendelkezésükre, amelyért ezúton mondanák köszönetét az MDF-esek. Amint tapasztalni lehetett, itt kultúrált körülmények között nyílt lehetőség válogatni a kisebb és nagyobb holmik között. Egyrészről a segítő, másrészről a szervező készséget mutatja, hogy a Skálától vállfákat szereztek, a

Centrumtól pedig gondolákat kaptak a ruhák kirakásához. A kétnapos akció során 30 emberük árulta a portékát eqymást váltva, folyamatosan. Az elnök elmondta, hogy benyomásai szerint nemcsak kimondottan szegények jöttek el vásárolni, de a zömén látszott, hogy bizony ráfér az ilyenfajta segítség. Voltak Erdélyből áttelepültek,

nagycsaládosok, idősek, kisnyugdíjasok, s volt olyan, akinek ingyen adták a ruhát.

Mik a további tervek? — kérdeztem. Erre Tóth István elmondta, hogy még most is hoznak be hozzájuk ruhát, tehát tart még a lendület (a beszélgetés közben jött egy fiatalember, aki egy zsák alig használt gyermekcipőt ajánlott fel). A duzzadó „ruhatárat” decemberben szeretnék tovább apasztani egy hasonló eladással, amelynek helye még bizonytalan. Arra, hogy mi az oka ennek a nagy ruhaáradatnak, az MDF vezető azt válaszolta, hogy -az emberek segítőkészsége a fő vonzerő, másrészt így legalább könnyen megszabadulhatnak feleslegesnek vélt ruháiktól.

Tulajdonképpen ez a sajátos piac kettős célt szolgált: egyrészt „természetben” segítem az embereken, másrészt a befolyt összegből a városban fellelhető szegényeken fognak segíteni éBelmiszerosomagok vásárlásával és átadásával. Ezek névsorát az MDF szolnoki szervezetének szociális csoportja írja össze. Az ösz- szeg nem lesz egyforma, az függ az összeírt szegények számától, a családok létszámától, stb.

Hogyan értékeli az MDF szempontjából az akciót? — tudakoltam a helyi vezetőtől, aki azt felelte, hogy érzékelhető a rokonszenv irántuk, létszámuk is fokozatosan nő, ugyanis a jelenleg a városban majd kétszáz MDF-tag van, s a megyében 16 helyi szervezetet tudhat magáénak a pártszerű fórum. Tóth István hangsúlyozta, hogy ők nem a maguk érdekeiért szerveznek olcsó gyümöles- és ruhapiacokat — ez utóbbi bevételéből egy cseppnyi sem duzzasztja a pártkasz- szát —, hanem az embereken való segítés vezérli őket. Legközelebbi tervük, ha minden sikerül, karácsony előtt egy karácsonyfa piacot akarnak szervezni a városban.

Tóth András Fotó: Mészáros

Felére csökkenthetőek az energiaköltségek

Jelentős költségmegtakarítást eredményezhet a szolnoki IKV-nál az a találmány, amelyet augusztus óta két helyen kísérleti jelleggel alkalmaznak. Az eddigi tapasztalatokról Ondi Gábort kérdeztük.

Az osztályvezető elmondta, az előzményekhez tudni kell, hogy az IKV állományába tartozó 6533 lakáshoz és 326 nem lak ás jellegű bérleményhez ' tartozó közös helyiségek villanyáram-szükséglete háromnegyedéves szinten több mint egymillió kilowatt, amiért — mivel közüzemi szolgáltatóként 4,1 forin/tért kapják a villanyáramot — 5 millió forintot

fizet ki a vállalat. Érthető tehát, hogy hathatós érdek fűződik ahhoz, hogy ezt a fogyasztást és a pénzfelhasználást jelentősen leapasszák, hiszen a Széchenyi lakótelepen 2 ezer lakásuk van, míg a József Attila úton 10 épületük található, s ezekben a házakban a belső terű helyiségek szellőzését csak ventilátorokkal tudják megoldani, amelyekhez szükséges villamos energia ára a következő időkben nem hogy csökkenni, de növekedni fog.

A szellőzőberendezések fogyasztáscsökkentésére Sándor László gyöngyössolymosi kisiparos szabadalmát alkalmazzák, amelyet eddig Szolnokon a Csanádi körút és a Kisfaludy út egy-egy épületében szereltek fel. A számok felsorolása helyett legyen elegendő annyit megállapítani, hogy szinte a felére csökken a villamos energia felhasználása úgy, hogy természetesen a hatékonyság nem változott.

Az IKV-nál biztatónak mondják a kísérletek eredményeit, s remény van arra, hogy további helyeken is alkalmazni tudják a szabadalmat — egy speciális kapcsolótáblát —, melyre a tárgyalások most vannak folyamatban.

’‘ .J -'■:>>,-.igaSäBLcC: ..\-'ttl?\?£J>-Í& h -