Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-10 / 268. szám
1989. NOVEMBER 10. ^/ébup Nagy Iván határában örökítette meg felvételünk a Középtiszai Állami Gazdaság szürkegulyáját, amint a letört kukoricaföldön legelészik Török Imre gulyás felügyelete alatt Fotó: Mészáros KB IlflU V lllll ^91 MM 9«^»99 KH 99 99 9 mMMp ff EBw9'9m Viharos tagértekezlet a válóperes közgyűlés előtt Jócskán visszaeshetett szerdán este a brazil tévé- filmsorozat, az Idő é$ a szél nézettségi indexe Nagykörűben és Csataszögön. A Kőtelki Ady Tsz e két településen élő tagjainak többsége ugyanis késő estébe nyúló tagértekezletet tartott a nagykörűi művelődési házban. A délután hattól estte tízig tartó tanácskozásnak a témája az volt, hogy az 1975-iben egyesített körűi Haladás és csataszögi Szébb Élet Termelőszövetkezetnek az Ady Tsz-ből való kiválásával kapcsolatos előkészítő munka hol tart jelenleg, alig egy héttel a válásról döntő közgyűlés előtt. Egymásra utalt válótársak Az önállósulást előkészítő szervezőbizottság nagykörűi képviselője beszélt az előzményekről. Mint elmondta, alulról jövő, tagi kezdeményezésre már augusztusiban gyűjtötték a kiválási. szándékot kinyilatkoztató aláírásokat az 1990. januártól újjáalakulni akaró csatászö- gi és nagykörűi tagok körében. Alá is írták 430-an, ami több, mint az egyesült szövetkezet tagságának egy- hairmada. de a jelenleg érvényben lévő hézagos — annak idején az egyesítésekhez jó, de most a kiválásokhoz kedvezőtlen feltételeket biztosító •—szoyetke- zeti jogszabályok értelmében . nem teszi lehetővé, hogy mindkét szövetkezet csaknem másfél évtized után. ismét az önálló gazdálkodás útjára lépjen. A megyénkben mégindult és mindinkább felgyorsuló termelőszövetkezeti önállósulási folyamatban résztvevő más közös gazdaságokkal szemben a nagykör üiek és a csataszögiek helyzetét tehát az nehezíti, hogy az 1975-ben létrejött „háromtagú családiból” ketten kétfelé akartak válni. Akartak, mondom merthogy az egymásrautaltság összefogásra késztette a két tábort. A nagykörűieknek a jogszabályok szerint elegendő létszámra van szükségük a csataszögiek pedig ki szeretnék hozni vagyonukat az egyesült szövetkezetből. Ezért az egykori Haladás és a Szebb. Élet . tagjai, most már egy új közös szövetkezet alakításának szándékával kívánnak dönteni á közgyűlésen a kiválásról. A második fordulóban ehhez már 470 aláírást sikerült összegyűjteni a szervezőbizottságnak. Akár az oroszok ’44-ben hez biztatták egymást a jelenlévők. Á földelosztás kérdésénél nem kisebb vihart kavart a vitáiban az, hogy a Csataszögön működő vasipari üzem hovake- rülésén is állhatnak vagy bukhatnak az önállósulási törekvések. Ha az ott dolgozók és többségben lévő nagykörűi és csataszögi té- esztagok mind aláírnák a szándéknyilatkozatot, a vezetők diktálta tagarányos osztozkodás elvei szerint az új szövetkezetbe kerülne az üzem. Megfélemlített téesz-vasasok Nyilván tudják eztaz Ady Tsz vezetői is. akik mondták él többen fölháborodva — nap mint nap a legkülönbözőbb valótlan információkkal, sőt megalapozatlan fegyelmi intézkedésekkel félem! ítiik meg az Ipari részlegben dolgozókat. Kezdjék azzal a közgyűlést, javasolták többen indulatosain, neveket is sorolva, hogy váltsák le azt a tagok által eltartott és most a tagságot terrorizáló néhány választott vezetőségi tagot. Azokat, akik a kisebb szövetkezetben, esetlegesen feleslegessé váló, jól fizetett posztjukat féltve és az egyesült szövetkezet. elnökét is rossz irányba terelve akadályozzák az igazságos vagyonelosztási. A szervezőbizottság tagjai megkísérelték ugyan kompromisszumra — a földelosztásnál elfogadható tepületengedményre — bírni a szerda esti • tagértekezlet résztvevőit, de a közösség hajthatatlan maradt. Jó szomszédokhoz méltóan, .békés kiválásra, és a kőtelki tagtársaik további boldogulását is biztosító vagyonfelosztásra voksolnak ugyan a jövő heti közgyűlésen, de a földjüket, azt nem adják. A közigazgatási terület jelenlévő közéleti képviselői a támogatásról biztosították a szövetkezetieket. A közös tanács elnöke például akár helyi népszavazás összehívásával, a megyei tanácstag körzeti orvos pedig a tagsági- tulajdonosi akaratot gúzsba kötő szövetkezeti jogszabályok elleni törvényességi óvással is. Az utóbbi felszólaló elmondta azt is, hogy idejében jelezte a körzetében' előállott problémát a megyei tanács vezetőinék, de az érdemi segítség. jeleit mindezidéig nem tapasztalta ... TF A csataszögieknek az előkészítő munkában részt 'vevő képviselője felhívással fordult a jelenlévőkhöz. Támogassák azt a földelosztási elvet, ha a közgyűlés. dönt a kiválásról, mindhárom szövetkezetben állítsák. vissza az 1974 év végi határokat. Kiderült ugyanis, hogy amíg az egyébb vagyon — például ingatlanok; gépek —: elosztásában nagyjából meg tudott egyezni a szervezőbizottság az Ady. Tsz vezetőivel, a szántóterületeket is csak a' 'taglétszám arányában ' hajlandóak . elosztani, és ehhez az idejét múlta a törvény is lehetőséget ad. Ezt hallva f öl- moraj lőtt a jelenlévő tagság és még is kezdődött az -a majd négyórás indulatoktól és érzelmektől . fűtött Vita, amelyben huszonötén nyíl-, vámíto'ttak véleményt. Nem egy hozzászóló .minősítette zsarol ásnak az egyesült szövetkezet vezetőinek földelosztási ajánlatát, aminek a végeredményeként -jóval kevesebb . szántó- területük lenne az új szövetkezetét alakítóknak, mint amennyivel 1975-'ben házasodták. Ez pedig nem csupán a kiválók foglalkoztatását. családjaik megélhetését veszélyezteti, hanem á faluközösségek érdekeit is sérti. Nem él ég, hogy a jobb jövedelemtermelő területekről másfél évtizeden át csaknem teljes egészéből „a koltségfatóbb” • Kőtelekre vándorolt a haszon —• hábo- rogtak néhá'nyan —- most már a földjüket is akarják? Többen feltették- a kérdést: mi hasznuk volt ebből á házasságból, hiszen azóta is az megy áz. Ady Tsz-ben, amj annak idején. -Alig -két nappal az egyesülés után —- emlékeztetett egy -idős téesztag — megjelentek az akkor éppen rossz passzban lévő kőteleki téesz szállítójárművei, és. mint az oroszok ’44-toen, ' széthordták mindent. alomnak való szalmát, trágyát, építőanyagot, miegymást Nagykörűből és Csataszögről is. Ha már a napokig ott nyüzsgő járási és -megyei pártibizottságiak, tanácsiak miatt nem volt bátorságuk leszavazni az egyesülést, hát, most ne legyének, gyávák ragaszkodni a. jussukI „pozitív diszkrimináció" negativ hatása Hz előítélet ragályos betegség Beszélgetés a cigányságról Az utóbbi húsz évben tárcaközi koordinációs bizottság irányította a cigánylakosság helyzetének javításával foglalkozó kormányhatározatok végrehajtását. Számon kérte a megyéktől, a főhatóságoktól, hogy mit tettek ennek érdekében. A közelmúltban a Belügyminisztérium kezdeményezte a koordinációs bizottság megszüntetését. Indokként az szerepeit, hogy a nemzetiségi kollégium felvállalta az etnikumok ügyeivel való foglalkozást is. Erről az intézkedésről és álta- ' Iában a cigányság helyzetéről beszélgettünk Kozák Istvánná doktorral, a Belügyminisztérium osztályvezetőjével, Váradi Gézával, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztályának cigányügyi főmunkatársával és Kollár Józseffel, a megyei tanács cigányügyi titkárával. Közismert, hogy a cigányság érdekében alkalmazott* „pozitív diszkrimináció” — például a középiskolai kollégiumi elhelyezés biztosítása — nem hozta meg a várt eredményeket. Nem sok várható a gomba módra szaporodó és egymással is rivalizáló cigányszertveze- tektől sem. S fni várható el ebben a tekintetben a nemzetiségi kollégiumtól, amely a hazánkban éíő összes nemzetiség gondjával hivatott törődni. Kozák Istvánné ígv összegezte erről véleményét: Az utóbbi húsz évben óriási változások történtek a cigányság életében, mégis egyre több a megoldásra váró gond. Emellett most a cigányság kisebbségi jogának megadása is elodázhatatlan. A nemzetiségi kollégium valószínűleg kisebbségi oldalról közelíti majd ezt a kérdést, de ez nem csak kisebbségi kérdés. Addig ugyanis, amíg a hazai nemzetiségek teljesen integrálódtak a társadalomba, a cigánylakosság körében most is súlyos szociális problémák vannak. S amit én még súlyosabbnak tartok: iskolázottságban — annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben a legnagyobb lépést e tekintetben tették meg —- óriási elmaradás. — Helyzetük megváltoztatására irányuló szándékot tapasztal-e a cigányság körében? — Még mindig nem érlelődött meg bennük az, hogy nekik mit kell tenniük azért, hogy felzárkózzanak a társadalomhoz. Értelmiségüktől is’ csak azt halljuk, hogy értük mit tegyen a társadalom, de olyan írást, nyilatkozatot, hogy „nekünk, cigányoknak ezt kell tennünk”, nem találunk. Arról egyáltalán nem lehet hallani, hogy a cigányságot belülről akarná formálni a saját értelmisége, pedig minden nép csak akkor tud felemelkedni, ha körében van erre igény. tatni. Szellemi és tárgyi értékeik gyűjtése is kívántatik. Korábban felvetődött egy cigány múzeum - vagy múzeumi részleg alapítása. Folytathatnánk így tovább, de minden cigánysággal kapcsolatos munka alapja a művelődés kell legyen. Szolnok megyében cigányügyi témákban kialakult egy olyan szakértői gárda, amely hivatásnak tekinti a cigányok helyzetének javítását. Van tehát miről számot adnia Kollár Józsefnek: — Létrehoztuk például azt a „normakövetéses” lakótelepet, amelyről nem állítom, hogy minden tekintetben jó, de az biztos, hogy sokkal jobb, mint a régi lakások sora. A munka során sok kudarc is ér bennünket. A cigányokkal való foglalkoKozák Istvánné dr„ Váradi Géza és Kollár József — Ezek szerint egyértelműen külső segítségre várnak? — Igen, bár ugyanakkor a cigányok egy része éppen azzal vádol bennünket, hogy kívülről és felülről foglalkozunk velük —, de hát ha belülről nincs igény a felemelkedésre, akkor bűn ez? Bűn az, hogy tömegesen vittük be gyermekeiket az iskolába, hogy segítettük a nyomortelepek felszámolását? Persze, életmódjuk, álláspontjuk tekintetében egyaránt hiba lenne a leegyszerűsítés, az általánosítás. Mindenesetre jó lenne helyzetüket tisztán látni. Hetvenegyben készült azonban róluk utoljára országos felmérés. Kettös kötődés —A mi munkánk kettős kötődésű — mondta Váradi Géza. — Ügy véljük ugyanis, hogy a cigányság helyzete nagyon kihat az egész magyar társadalomra. Egy népességet nagyszerűségeivel- együtt kell megítélni, s jó tulajdonság, különleges képesség a cigányok körében is van, amit rém vitathatunk. Gondoljunk például szülő és gyermekszeretetükre. Rengeteg hibájuk is van, de így is vállalnunk kell őket. Ügy érezzük, hogy közöttük igen nagy jelentősége van a művelődésnek, a Művelődési Minisztérium szakmai munkájának. A cigánykérdésnek klaszikus fejezetei vannak : lakáskérdés, egészség- ügyi kérdés, és így tovább. Közülük az egyenlők között elsőként nagyon fontos a cigányművelődés, amin közoktatást és közművelődést egyaránt, értek. Ügy érzem, ezen belül is a közoktatás az elsődleges. Nagyon fontosnak tartjuk az iskolai előkészítést, az óvodáztatást, s azon belül is a hároméves kortól való kezdést. A másik fontos kérdés a tankötelezettség. Az általánosság mögött rengeteg probléma húzódik: évvesz- téség, túlkorosság, a szülők viszonya az iskolához, a speciális programok hiánya. Tovább gondolkodva: az általános iskola befejezése utáni időszak ma már más, mint régebben volt. A szakképzés széles skálájára gondolok, annak elérésére, hogy a cigányfiatalok olyan mesterséget tanuljanak, melynek művelése révén eltudják tartani családjukat. Nem mondhatunk le természetesen a felsőfokú képzésben való részvételükről sem. Mindez két dolgot alapvetően megkíván. Először egy olyan oktatási programot, mely speciálisan a cigányságra épít, másrészt a pedagógusok felkészítését erre a munkára. — Ezzel minden művelődési gondjuk megoldódna? — E^ek a fő irányok, de ezek mellett számtalan a. teendő. Például: a cigánygyerekek mintegy huszonegy százaléka az úgynevezett oláhcigány nyelvet beszéli. Iskoláztatásuk előtt nyelvművelésre van szükségük, a magyar nyelv olyan fokú ismeretére, amely segíti ismeretszerzésüket. A másik a közművelődés, az ismeretnyújtás számukra. Olyan készségeik fejleszté-. se, melyek életmódjuk megváltoztatásában segít. Kis-' mamaklubokra, főzőtanfolyamokra gondolok például, egyszóval azokra, melyeknek a hétköznapok során hasznát vehetik. Azután ott van a hivatásos és az amatőr művészet. A cigányság ilyen értékeinek bemutatása, hogy ne mindig csak a rosszat lehessen hallani róluk. Meg lehet nézni, hány cigány művészeti együttes, hány jó festő tűnt fel az utóbbi években. A cigányság színlátása, kolo- ritása megdöbbentően szép. Értékeik sok tekintetben túlnőnek már a magyarnó- tás muzsikán. A közművelődésnek be kell ezeket muzás nem valami nagy tisztség ebben ' az országban. A cigánytitkárok nemigen kapnak kitüntetést. S amikor az ember azt a tizen- négy-tizenöt ügyfelet fogadja, tapasztalja, hogy az előítélet olyan, mint a . ragályos betegség. Csak a hátrányos * helyzet számítson Egészében véve azonban mégis a sikerélmény éltet bennünket. Sokszor elgondolkozom. amikor azt hallom : - a magyarság zárkózzon fel Európához. Ilyenkor felvetődik bennem a kérdés: és a cigányság hová zárkózzon fel? Szolnok megyében még mindig két- háromezer cigány él putriszerű viskókban. összeszorul az ember torka, amikor néha elemi segítséget sem kapnak munkatársai a községi tanácsoktól. A tanácsi dolgozók nagyon ritkán keresik fel a cigányokat. Pedig a cigány- kérdés valójában magyar kérdés. Az „elcigányosodás” — jaj de csúnya kifejezés — megyeszerte tapasztalható. Ha kellő felelősségérzettel intéznek valamit, annak cigányügyekben is van eredménye — számtalan példa bizonyítja ezt. A tiszabői iskolával közösen működtetünk például egy olvasótábort, aminek hatására legalább hatvannal sikerült növelni a továbbtanulók létszámát. — Miben látja a megye legnagyobb feladatát a cigányság tekintetében? — Amit elértünk, azt minőségi szinten fenn kellene tartani, mégpedig úgy, hogy áldozzunk újra rá. Ne szüntessük meg például az óvodai csoportokat, legalább írni, olvasni tanítsuk meg a cigánygyerekeket az iskolákban, mert sok olyan van köztük, aki a nevét sem tudja leírni. — Ebből úgy tűnik, mintha külön cigány szociálpolitikát óhajtanának .. — A hátrányos helyzetűek __ segítésére gondolok. Nincs tehát arról szó, hogy a cigányok segítéséért, a hátrányos helyzetű magyarok rovására követelődzőnk. Elsősorban a hátrányos helyzet a mérvadó, s nem az, hogy cigány, avagy magyar valaki. S.B. A nagy kérdés
