Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-10 / 268. szám
Néplap 1989. NOVEMBER 10. Hazánkban csaknem 2,5 millióan kényszerülnek arra, hogy szemüveget hordjanak, ebből huszonötezren a kontaktlencse használatát választották. Egy éve még hiánycikknek számított az apró lencse a szaküzletekben. Az Auróptic amerikai— magyar optikai kft. létrehozásával megszűnt a kontaktlencsehiány, mivel évi százötvenezer különféle típusú lencsét készítenek. MTI-fotó: Balaton József A természet mostohái Járandóság állampolgári jogon Meg kell fizetni a gyermeknevelést A jelenleg megalázó, csa- ládipótlék-rendszer helyett állampolgári jogon járó járandóságra lenne szükség, amely a nők fizetésének körülbelüli a 80 százalékát tenné ki. Ezzel megszabadulna a társadalom a hasonló nagyságrendű munkanélküli segélyek és átképzési díjak kifizetésétől — nyilatkozta dr. Ugrin Emese, a Kereszténydemokrata Néppárt főtitkára. — Egy gyermek tehetsé- , gének kibontakoztatása elsősorban a család erőfeszítésein múlik. Megkülönböztetett támogatásra érdemesek tehát azok a családok, amelyek a gyermekek nevelésére nagyobb energiát fordítanak. Két megoldás kínálkozik: vagy közvetlenül a szülők kapnának egy meghatározott összegét, vagy az iskolák finanszírozása révén, egy ottani önkormányzat juttatna a gyermeknek ösztöndíjat. Fel kellene kutatni azokat a munkafajtákat, amelyekhez nem szükséges munkahelyre járás, amelyeket otthon is el lehet végezni. — A hazánkban fennálló paternalista rendszer a függőségre épít. Aki egyedül van, az nem tud boldogulni, szüksége van a szülői segítségre. Ez viszont kiszolgáltatottsággal jár. Az állam sem segíti az önálló embereket, csak a házasokat, s főleg a gyermekeseket. A fiataloknak nincs saját lakásuk, nem kapnak lehetőséget az önálló életvitelre, s ebből szükségszerűen feszültségek keletkeznek. Az, amit generációs problémaként szoktak emlegetni, az voltaképpen szociális probléma — zárta gondolatait dr. Ugrin Emese. Lesz reform 7 Pénzt kereső egészségügy Januártól — állítólag — változik az egészségügyi intézmények finanszírozása. Biztosat még senki nem tud, de az elképzelésekről már szót válthattam dr. Bagdi Lászlóval, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatójával. — ön szerint milyen hibák, tévedések- nyomasztják leginkább a magyar egészségügyet? — Az elmúlt évtizedekben nemcsak ott épültek kórházak, ahol szükség lett volna rá, hanem ott is, ahol a vezetőknek jó kapcsolataik voltak, persze senki nem nézte, hogy azok a kórházak milyen gazdaságosan működnek. Az osztályok pedig abban érdekeltek, hogy minél magasabb legyen az ágykihasználtságuk, ezért akkor is fektetik a pácienst, ha nem muszáj. Az egészségügyben semminek nincs valóságos értéke. Rádöbbentek, hogy ilyen gazdagok azért nem vagyunk. Ez még csak az első lépés — Ügy hallottam, hogy már 1989. januárjától lesznek változások. Mit tud ön erről? — A minisztériumnak az az elképzelése, hogy az egészségbiztosítás, mint a. betegségbiztosítás része, a társadalombiztosítás keretébe tartozna. Hangsúlyozom, hogy csak elképzelésekről van szó, amelyekről úgy tájékoztattak bennünket, hogy a jövő évtől bevezetik. — Konkrétan mi történik januártól? — Ügy tervezik, hogy az egészségügyi intézmények működtetési költségei a társadalombiztosításhoz, tartozzék — országos szinten. A finanszírozás a családi pótlékok összegéből történne. Ezt ugyanis az állami költségvetésből kapják majd a családok. Az évi 50 milliárd forint, amelyet eddig a családi pótlékokra fizettek ki, a társadalombiztosításnál marad. — És ez lesz az egészségügy fenntartására? — Állítólag évi 60 milli- árdból fedezhető az intézmények működése. A társadalombiztosítás tehát tulajdonképpen a befolyt járulékokból fizeti majd azt az évi 60 milliárdot. — Ez viszont csak arra elég, hogy az intézmények működjenek. Fejlesztésről, beruházásról még szó sincs. — A beruházás és a fejlesztés marad tanácsi, ön- kormányzati hatáskörben. Szó van arról, hogy évek múlva a helyi egészségügy működtetése a helyi társadalombiztosítási igazgatóságokhoz kerül. — Januártól milyen változást fog észrevenni a beteg? — Tulajdonképpen nem lesz kézzelfogható változás vagy javulás az egészség- ügyi ellátásban. Az első lépéseket viszont meg kell tenni, mert nélkülük nem lehetne továbblépni néhány év múlva. Eredményt igazán csak a következő lé-' pések hoznak majd, úgy 4—5 év múlva, amikor teljesítmény szerint ^finanszírozzák az egészségügyet. — Ez mit jelent? — Hogy az egészségügyi intézmények kialakított szisztéma szerint kapíák majd a pénzt. Például egy epeműtétre adunk x forintot. Ha az osztály vagy a team jól csinálja, kevesebb pénzből ki tudja hozni, mint amennyit kapott rá. Ha viszont rosszul dolgozik, gondja lesz, mert nem tud kijönni a biztosított pénzből. Ehhez társul majd a szabad orvosválasztás. — ... és kórházválasztás. Ki fizessen 7 — A szabad orvosválasztás tulajdonképpen a szabad kórházválasztást is magában foglalja. Ügy tervezik, hogy először a fekvőbetegellátás kerül át a társadalombiztosításhoz, majd az alapellátás és a szakrendelések. A kórházakban, rendelőkben számlákat fognak kiállítani minden betegről, és ezek után fizet majd a biztosító. A számlán szerepel minden olyan vizsgálat, kezelés, amelyben a beteg részesült. Hogy a számlákat ki és hogyan fizeti majd a rendelőkben, erre egyelőre nincs válasz. Az megvalósíthatatlan, hogy a beteg fizessen a helyszínen, majd elhozza a biztosítóhoz a számlát, és mi yisz- szatérítjük neki a pénzt. Az emberek többsége ugyanis nem tudja — úgymond — hitelezni a költségeket. Hiszen ezek, különösen műtét esetében, sok ezer forintra rúgnak. Hogy a számlák kifizetése milyen módon történik, még ez is eldöntetlen kérdés. — Van egyáltalán tökéje a társadalombiztosításnak? Hiszen ha végső soron működtetik majd az egészség- ügyi intézményeket, azokat fejleszteni is kell. — A fejlesztés a helyi önkormányzatok dolga lesz hosszabb távon is. De elképzelhető, hogy a biztosító is beszáll; megvásárol olyan műszereket, gépeket, amelyekkel rövidebb idő alatt, olcsóbban lehet gyógyítani. A társadalombiztosítás egyébként 1989-ben országos szinten 260 milliárd forinttal gazdálkodott, és nyereségesnek bizonyult. — Ha az egészségügy finanszírozását elvállalja a társadalombiztosítás, ki fog dönteni arról, hogy mennyi pénzt kap az egészségügy? A pénzért várnak is valamit — Helyi önkormányzatokra lenne szükség, amelyekben minden réteg képviseltetné magát (pl. a mozgás- sérültek, a nyugdíjasok stb.), és ezek az önkormányzatok döntenének a helyi társadalombiztosítási igazgatóságok pénzéről. Ebben a döntésben szerepelne az is, hogy mennyit kap az egészségügy. Persze ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok létrejöhessenek, központi önkormányzat szükséges. Mindezeket parlamenti döntésnek kell megelőznie. — Hogyan ellenőrzik majd az egészségügyi dolgozók munkáját? — A biztosítóknak lesznek olyan szakembereik, akiket az orvosok is elfogadnak. — Elfogadnak? — Hát ez nehéz kérdés. Az a tapasztalat, hogy addig fogadják el a biztosító szavát és akaratát, amíg arról van szó, hogy mi folyósítjuk a pénzt az egészségügynek. De a pénzért nyilván azt várjuk, hogy az ellátás elfogadható színvonalú legyen. P. É. A tiszafüredi református gyermekotthonban A politikai pártok csatározásai közben a város egy olyan szigetén jártam, ahová nem hallatszik- a fegyvercsörgés, ahol mindig nyugalom, béke van, ahol olyan gyerekek találnak fedelet, táplálékot, gyógyító, simogató kezeket, akiket így szokás nevezni — nem teljes értékű tagjai társadalmunknak. Magyarországon 6 egyházi intézet van, s közülük a tiszafüredi a legnagyobb. A városbeliek csak úgy emlegetik Szeretetház. szobájában járunk. Különböző korú magatehetetlen gyermekek fekszenek ~ itt, akik teljes gondozásra szorulnak mint a ’csecsemők, fürdetik, etetik, pelenkáz- zák őket.. Most érzem csak igazán, milyen adománya a sorsnak, ha az embernek egészséges, ép gyermekei vannak. A kirándulás a legcsodálatosabb... Mindennapjukat rendszeresség, életrendjük tudatos megtervezése jellemzi. A járni tudókat folyamatosan foglalkoztatják gyógypedagógus és óvónő vezetésével. Egész életre ágyhoz kötötten Az öt magyar holdnyi területen s a rajta álló épületekben az itt élő 180 gondozott éli a maga csendes, észrevétlen életét. Mikor és ■kinek a fejében született ■meg az egyházi gyermekotthon létesítésének gondolata? Mártha Irén intézetvezető meséli. — 1936-ban Kiss Ferenc lelkész aki később a Szere- ‘ tét Szövetség elnöke ' lett, járta a falvakat, s egy fogyatékos gyermeket, akit szégyelltek a szülei, istállóba kötve talált. Ez indította arra, hogy egy olyan intézetet alakítsanak, mely emberhez méltó körülmények között tartja a természet mostoháit. Egy nemesi kúriát megvásroltak, s funkciójának megfelelően alaposan átalakítottak, bővítettek. Család nélkül is otthon Egri Piroska főnővér készséggel kalauzol a három pavilonban. A fiúk épülete a legrégibb, ahol jelenleg három csoportba osztva élnek. A másikban a lányok négy kisebb egységbe elhelyezve. Mindenütt rend. tisztaság. Egyszerű ágyak, éjjeli szekrénykék, virágos ágytakarók, kedvenc játékok, a falakon szépen festett mesefigurák. Majd olyan látvány fogad, melyet nehéz elviselni 'lelki megrendülés nélkül. A legnagyobb épületben a fekvő osztály hat Ez teszi színesebbé az életüket. Ottjártaimkor is kíváncsian nézték a Moziüzemi Vállalat által vetített filmet. Megtelt a nagy- foglalkoztató, a kicsik és nagyok ragyogó szerrirnel bámulták a vetítővásznat, melyen egy távoli, számukra ismeretlen világ alakjai elevenedtek meg s tetszésüket hangosan kinyilvánították a tolókocsikban ülők is. Később ugyancsak itt az ügyesebbek kisebb csoportokban szőttek, kézi,munkáztak, de akadt, aki éppen a könyveket forgatta. Ö Tibi, ki nem kis büszkeséggel újságolta, hogy a kisegítő iskola hetedik osztályát végzi. Délutánra kisütött a nap is, erőtlen sugaraival végigsimogatta a teraszon napozó magatehetetlenek, s a játszótéren játszó fiúk és lányok arcát. Hamar hűvösödni kezdett, s a három televízió előtt ülve lassan mindenki a vacsorát várta. Szóba került a fürdés, s az is, hogy ezt menynyire szeretik a gyerekek. Csakhogy nem a lefekvés előttit! Egymás szavába vágva mesélik, nyáron van fürdés az udvaron lévő medencében, de a legcsodálatosabb, mikor kirándulásra Abádszalók.ra mennek. Itt aztán a hatalmas vízfelületen kedvükre pancsolhatnak, vízibiciklizhetnek, és sokan még a csúzdát is kipróbálják. A járók közül néhányan igen hasznos segítőtársai a gondozónőknek. Naponta négyszer is részt vesznek gyámoltalanabb társaik etetésében. De végeznek más hasznos ■munkát is. A fürösztésiben, a .takarításban és az ebédosztásiban is szívesen szorgoskodnak. A nagylányok önállóan mosogatnak, ágyat húznak. A jól végzett munka jutalma jelképes „fizetés”, amelyből azt vásárolhatnak, amit szeretnének. Messziről jön a segítség Minden elismerést megérdemel az a 47 dolgozó, aki szolgálatnak tekinti hivatalát, különösebb erkölcsianyagi elismerést nem várva nyújtja az itt élők számára a mindennapi biztonságot. Különösen igaz ez Mártha Irén intézetvezetőre. aki a diakonisszaképző elvégzése óta életéből 25 évet Tiszafüreden töltött, s ■ma is azon munkálkodik, hogy a maguk termelte zöldségfélékkel, a hulladékot hasznosító sertések nevelésével minden napra változatos, ízletes ételt juttasson a sok éhes szájba, s biztonságérzést minden itt élő szívébe. Szőkébb környezetük nem nagyon vesz tudomást létükről, annál inkább támogatják őket a különböző gyülekezetek az ország minden részéből. Van olyan termelőszövetkezet, amely a nyírségből 150 láda almát küldött, mások burgonyát, balbot, száraz- tésztát, hagymát, tojást, különböző élelmiszereket juttatnak el az otthonban élőknek. A külföldi egyházak szervezete, így a hollandiai, svájci, NSZK-beli gyülekezetek műszaki tárgyakat, ruhaneműket, könyveket küldenek az intézetbe került. többnyire állami gondozott gyermekeknék. Külön ünnepnap számukra, ha több száz kilométerről egy- egy külföldi csoport meglátogatja őket, s bemutathatják nekik versikékből, gyermekdalokiból álló műsorukat. Bartha Ferencné 9 éve lelkészként tevékenykedik az intézetben. — Számomra az igazi értelme a munkámnak, hogy ezek a gyermekek egy melegebb légkörben vannak, s a maguk módján boldogok. Érzékelik, hogy örömet, sze- retetet kapnak. s viszonozzák is. Az ágyhoz kötöttek csaknem ki u granak az ágyból egy-egy simogatásra. Fájdalmasan nehéz, de felemelő a szeretetük. J. J. A. A filmvetítés alkalmából megtelt a nagyfoglalkoztató <
