Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-06 / 264. szám
4 ±ÉPtAP IA szerkesztőség postájából | A nép érdekében mentek az utcára Kedves G.Zs.tiszaburai polgártársunk! Ne haragudjon, hogy így s itt válaszolok, tekintve, hogy teljes nevét és pontos címét az október 3o-i Néplapban megjelent olvasói levelében nem adta meg. /A nép nevében tisztességes szavazást volt a címe - a szerk./ ön bizalmatlan, s ezt én, mint szabad- demokrata, megértem. Hiszen, mint állítja, azok közül való, akiket "népnek" neveznek. Népszavazást követeld aláírást gyűjtő al- ciónkkal kapcsolatban, érzékenysége tollat ragadtatott Önnel, hogy "megtámadhatatlan tisztességet" követeljen azoktól, akik a népre hivatkoznak. Bár, ha ez az érzékenység milliókban fölébredt volna az elmúlt évtizedekben! Akkor nem kellett volna élnünk alkotmányban rögzített jogunkkal, hogy népszavazást követeljünk azokban a sarkalatos kérdésekben, amelyekben - a hatalmat eddig kizárólagosan birtokló és az ország katasztrófális állapotáért felelős /azóta összeomlott/ - állampárt nem tudott megegyezni az ellenzékkel, amely fegyelmezetten korlátozta magát, hogy - a néppel együtt - ne vonuljon az utcára a döntésért. Miután ezekben a kérdésekben az uralkodó párt megmakacsolta magát a tárgyalóasztalnál, a szabaddemokraták kénytelenek voltak mégis az utcára menni, de csak azért, hogy Önt valamiképpen elérjék. Önnek csupán négy, világosan megfogalmazott mondatot kellett elolvasnia, mely minden ív tetején szerepelt, s ha mind a néggyel egyetért, aláírhatta. A 2oo ezer aláírónak nem lehetett könnyű dolga,hiszen elő kellett vennie személyi igazolványát és egy politikai ügyhöz adnia nevét, ismeretleneknek kiadni a lakcímét. Az emberek nem könnyen írnak alá valamit /ezt Ön nyilván átérzi, hiszen levele alá is csak monogramját írta/, aki mégis könnyen megteszi, az már ott tart, hogy nincs oka mástól félni, csak attól, hogy ezt a biztató politikai folyamatot valakik, akiknek ez az érdekük, visszafordítják. A parlamenti döntés utolsó pillanatáig kétséges volt a munkásőrséggel és a párt vállalati jelenlétével kapcsolatos állásfoglalás. Az a váratlanság, amely- magát az érintett testületet és pártot is meglepve- feloszlatásról illetve kivonulásról intézkedett, nem utolsósorban az aláírásokban megmutatkozó, fenyegető népakarat eredménye volt. A négy kérdést nem mi kapcsoltuk össze. A nemzeti tárgyalásokban résztvevő, magát ekkor még erősnek tartó "munkáspárt" volt az, amely ezekben a számára akkor nyilvánvalóan összefüggő kérdésekben ragaszkodott a NEM-hez. Gondolja meg: fönn egy köztársasági elnök, lent egy százezres hadsereg, melynek vezetője ő, s az elkerülhetetlenül Moszkvában végzett vezérkari főnök; egy másik hatvanezres magánhadsereg; körülöttünk egy támadó jellegű katonai tömb; az egyetlen párt ismeretlen nagyságú vagyona; minden intézményben egy pártszervezet - s mindez egy szabadnak mondott választás előtt!? - ön ezt tisztességesnek érzi? S ha nem, hol találhatna meg bennünket, ha mi máshol nem találkozhatunk Önnel, csak az utcán vagy a kocsmában /a WC talán túlzás/?! Ez a szűkösség annak a következménye, hogy ez a közösségekre hivatkozóállam módszeresen számolt fel minden történelmileg kialakult közösséget és ezeknek helyiségeit, de legalábbis nem igyekezett létrehozni olyan fórumokat, amelyek ne egyetlen párt birtokában lettek volna. A "szavazókör- zetek"-kel Ön nemsokára találkozik majd, mérje fel: micsoda anyagi, személyi, technikai konzekvenciái lehettek volna, ha íveinket ott akartuk volna aláíratni. És vajon Ön megkeresett volna minket? Aktivistáink között valóban nagyon sok fiatal volt, hiszen a felnőttek többsége életük puszta fönntartásával van elfoglalva, és ha ezek a fiatalok netán rágógumit rágtak, vagy cigarettát szívtak, kérem, ne haragudjon rájuk, lehet, hogy a sok aluljáróban való ácsorgastól megéheztek, s nem volt idejük hazamenni, ők ugyanis ezért a munkáért nem kaptak pénzt /a hitelesítőkkel ellentétben/, viszont elég sokszor kaptak megvetést, megiegyzése- ket, sok helyütt agresszív durvaságot. De vállalták, mert egy olyan országban akarnak felnőni, amely nem hasonlít a csődbe jutott előzőre. Végül: ha Önnek pontos tudomása van arról, hogy listáinkra halottak is felkerültek, kérjük, jelentse ezt a levelében aposztrofált Népességnyilvántartó Hivatalnál. A döntésig, amit feltehetően a nép hoz, üdvözli: Fodor Tamás a Szabad Demokraták Szövetsége tagja Szolnok, Zagyvaparti st.5.IV/69. 1 420903 2359 A DEMISZ tagszervezetének válasza "Sérelmezzük a lakásvásárlás felfüggesztését" címmel olvasói levél jelent meg a Néplap október 26-i számában. A levél írói a Kossuth tér 5. szám alatti tanácsi bérlakások megvásárlásának leállítását sérelmezik, s hátrányuk okát a tanácsi bürokráciában és a DEMISZ városi tagszervezetének javaslatában vélik felfedezni. Szeretnénk szervezetünk véleményét is nyilvánosságra hozni, mert ez ideig a tömegtájékoztatás ritkán használta valós érveinket. Az eladás mellett érvelők első indokai között szerepel: a megyei, városi vzetők "kedvezményes" lakásvásárlását követően ne zárják ki a kisembereket. Sajnálatos, hogy visszaélésekre is lehetőséget adó jogszabályok jelenhettek meg az elmúlt időszakban, ezért a megkötött szerződések felülvizsgálatát is támogatnánk, de erre a mai napon nincs jogszabályi lehetőség. Természetesnek tartjuk, hogy a város 29 ezer lakásából eladásra szánt 7.4oo tanácsi lakás bérlői - élve a kedvező ajánlattal - meg akarják vásárolni lakásukat, azonban úgy gondoljuk, e kérdésben a város más polgárait is meg kellett volna kérdezni. Feltette valaki a kérdést a városban élőknek, hozzájárulnak-e a tanácsi /s így a városi/vagyon elherdálásához? Egyetértenek-e a bérlők anyagi előnyhöz juttatásával? Tudott-e erről a város lakossága, a közvélemény? Szerintünk nem mindenki, s ezért most szeretnénk néhány adatot közzé tenni: 1989. június 15-ig 133o lakást adtak el, az Ingatlankezelő Vállalat szerint ezen lakások forgalmi értéke 583 millió forint, ez lakásonként átlagosan 438 ezer forint! Ismerve az eladott lakásokat, az értékelt összeg feltűnően alacsony. A tényleges vételár, a lakás korától függően, a felértékelt ár 15-5o százaléka. A fenti időszakban a több mint félmilliárdos értékhez képest 31 millió forintot fizettek ki a vevők, ebből az eladó szervezet majd 7 milliót kapott a bonyolításért, tehát a "haszon" 24 millió. A városi tanács szerint a tényleges árbevétel a 3 százalékos /?/ kamatozású részletfizetési kedvezmény miatt még az 5 százalékot sem fogja elérni. Úgy gondoljuk, a fentiek is bizonyítják, hogy a tanácsi lakások megvásárlóinak érdeke nem esik egybe a többség érdekével. A város sok ezer családja oldotta meg súlyos anyagi terhek vállalásával lakáskérdését, s ők is jogosan tehetik fel a kérdést: a tanácsi lakások eladása hogy képezhet választóvonalat állampolgár és állampolgár között? Megértjük az Önök érveit is, a mai körülmények között természetes, hogy a bérlők éltek a jogszabályok adta kedvező lehetőségekkel, de befejezésül szeretnénk feltenni egy kérdést: Ha albérlőjének megtetszik a bérelt lakásrész és az érték egynegyedét kínálja, Ön belemenne az üzletbe? DEMISZ Szolnok Városi Tagszervezet Buszvezető segített az idős nénin Többször jelent már meg a Néplapban buszvezetők magatartását, udvariatlanságát kifogásoló olvasói levél.A kép úgy lesz teljes, ha olykor az ellenkező példa is a nyilvánosság elé kerül. Ezek közé tartozik az az eset, mely október 3o-án, hétfőn történt: 16 óra után pár perccel érkezett az 1-es számú busz a szolnoki, Vörös Csillag mozi előtti megállóba. Mindenki gyorsan felszállt, az első ajtónál azonban egy idős néni topogott - bizonytalanul. Az autóbuszvezetője megkérdezte tőle, hogy utazni akar-e, majd kiszállt a fülkéjéből, felsegítette a nénit és leültette. Az utasokat jóérzéssel töltötte el az emberi segítségnyújtás nem mindennapi példája, hiszen rohanásaink közben már alig figyelünk egymásra. A busz vezetője megérdemli, hogy magatartásáért a nyilvánosság előtt mondjunk köszönetét. Neve ismeretlen, de az autóbusz rendszámát feljegyeztem: BX 97-08. Erdei Ilona Szolnok ..., de az is lehet, hogy álarc mögé bújva, itt vannak közöttünk. Mondjuk Jászberényben, a Lehel vezér tér 44 lakásos ház udvarán, folyosóján, vagy valamelyik emeletén. Nevük ismeretlen - reméljük, csak egyelőre, amit tudunk róluk: a fáradságos, becsületes munkával megszerzett értékek elpusztítói, tisztességes emberi törekvések kigúnyulói, vagyis emberi mivoltukból kivetkőzött lények. Az említett ház udvarán - elegendő garázs hiányában - lo-15 személygépkocsi parkol a szabadban. Kevés, vagy tán egy sincs köztük olyan, amely csak luxus célokat szolgál, és csak úgy az égből pottyant volna gazdája ölébe. Legtöbbjük hosszú évekig, vagy évtizedig tartó spórolással került a tulajdonos birtokába és leginkább azért, hogy segítse annak munkáját. Ez az, ami cseppet sem érdekli a vandálokat. Ők az éjszaka leple alatt "bátran" betörik a szélvédőket, leszerelik a kerekeket, ha nagyon sietős a dolguk, éles tárggyal "csak” összekarcolják a frissen festett kocsit. Legutóbb a magasból /feltehetően valamelyik emeletről/ súlyos követ dobtak az egyik kocsi tetejére. Alapos munka volt, mert a mellette éjszakázó, két hónapja vásárolt Trabant is megsérült. A még ismeretlen tettesekről annyit tudunk, hogy távoli őseik ógermán törzs tagiai voltak, akik a Róma elleni háborúban tették ismertté nevüket. Kegyetlen harcok árán, 455-ben letiporták Rómát, megsemmisítették műkincseinek, kulturális értékeinek jelentős részét. A köztünk lapító vandálok nem ilyen harciasak, de pusztító kedvük felér az ősökével. illés Jászlndány /Fotó: Tarpni / Úgy érezzük, nincs igazi gazdája a nagyközségnek A Néplap október 21-i számában megjelent, Azt beszélik a faluban című írás híre csak most jutott el hozzám. /T.i. nem járatjuk ezt a kissé kozmetikázott újságot./ A lap már tudósított annak idején a Tiszaföldvári Polgárok Társulatának megalakulásáról, illetve annak programjáról. Ez a társulat a haladó szellemű, a településükért tenni akaró polgárok 1989. NOVEMBER 6. IA tárgyalöteremböi \ Egyetlen kihagyás A jásztelki Drozgyik Lajos számára emlékezetes marad egy útkereszteződés. Hiába vezetett le ugyanis eleddig mintegy hároiji- százezer kolométert balesetmentesen, elég volt egy figyelmetlen pillanat, s a megállapítás máris a múltté. Ma már nem mondhatja el magáról, koccanás nélkül megúsztam. Történt ugyanis, hogy egy márciusi nap délutánján Alanyán belterületén, a Kossuth úton haladva, amikor elérte a 32-es út betorkolását, figyelmen kívül hagyta az elsőbbségadásra kötelező táblát. Megállás nélkül hajtott ki a főútra. Hamarosan, pillanatokon belül csattanós feleletet kapott ebbéli mulasztására. Szolnok felől ugyanis egy gépjármű közeledett. A féktávolságon belül kikanyarodó Drozgyik Lajos autóját már nem lehetett kikerülni. A két jármű összeütközött. Az ezzel járó anyagi kár csak a következmények kisebbik részét jelentették. Sajnos azonban a vétlen járművezető nyolc napon túl gyógyuló közepes sérüléseket szenvedett. Az eddig büntetlen Drozgyik Lajos életében elég volt egyetlen kihagyott pillanat, hogy bíróság elé kerüljön. A Szolnoki Városi Bíróság bűnösnek találta közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért - enyhítő körülményként figyelembe véve a vádlott beismerő vallomását - kilencezerötszáz forint pénzbüntetésre ítélte. Ha a durva közúti-szabálysértésért kirótt összeget Drozgyik nem fizeti meg, az ítélet szerint 85 napos fogházbüntetésre kell változtatni. ■csoportosulása. Az a türelmetlen tenni akarás hívta életre, amely már nem tudta tovább tétlenül nézni a helyi tanács ej, ráérünk arra még politikáját, "nincs rá pénz, szegények vagyunk!" problémamegoldó gondolkodását. Mert igenis szégyelljük a lehetőségek ki nem használását és hogy - úgy érezzük - nincs igazi gazdája a nagyközségnek. Azon a nevezetes alakuló gyűlésen pont az elnökasszony volt az, aki a programunkat megcáfolta, megvalósíthatatlannak, kivitelezhetetlennek nevezte. A teremben ő volt az egyetlen, aki nem bízott a sikerben, eredményekben. Akadékoskodásával akarta kedvünket szegni, hogy beleszóljunk saját környezetünk életébe. Éppen ezért nagyon furcsának találom, hogy most büszkén nyilatkozik a Társulat nevében,minden önkritika nélkül. A legilletékesebb a vezetőség bármely tagja lett volna. Vajon miért elégedett meg az újságíró a régi hatalom még jelenlegi képviselőjével? Igaz, így csupa szépről, jóról írhatott. Biztosan volt, aki egészen meghatódott a felsorolt eredményektől.- Kerékpáron: Igen, van kerékpárút, körülbelül egy kilométeren, de az is hol és mi a feladata? Sokunk előtt nem tiszta, és ha összeadnánk az elpocsékolt benzin árát, ami a sok fékezés és az az újra indításból adódik - a befizetett régi községfejlesztés, teho, adókról nem is beszélve -, abból már lehetne a 442-es út mellett, azt megszélesítve, végig a falun kerékpárút. Az MDF-ről: A "jól értesültek" mégsem jól értesültek, mert ez a párt nem az a párt, amelyik háza előtt őrség áll és portás fogad. S nem, hogy kora délután, de még késő esté is dolgoznak. Magának kell eltartnia magát és nem a nagykalapból dotálják, ahova a dolgozók zsebéből folyik a pénz.- Nagymama tanyája: A papír, az papír. Hiába, ez már csak egy ilyen társadalom: a szó elszáll, az írás elvész, a tanú nem hiteles. No most ki a hibás, ki a felelős? Mert a hiba, a baj megtörtént - az, akitől elvették a földet,tanyát, papírt, hitet, mindent, vagy az, akit megbíztak ezek kezelésével? A híres termelőszövetkezetben lehet, hogy nincsenek, akik emlékeznek rá, de meg kellene kérdezni a volt "Szabad Nép Tsz" tagjait is, akik itt születtek, itt éltek őseik is."... alig található már a nagyközségben a régmúlt időket átélt, hiteles tanú...” - írja a cikk írója, s hogy a párttitkárból lett "szociális ügyek előadója, miért is ülne az irodájában", amikor "csak nyugdíjasból négyszáz van." Kérdezem én, hány évesek ezek a nyugdíjasok, hogy nem emlékeznek, nem hitelesek vagy nem éltek 1948-52-ben? Végül a tájkép, Tiszaföldvár: Ez csak Földvár, amit a fényképezőgép lencséje befogott. Az íróasztalnál mesélt infrastruktúra csak ide vonatkozik, de hol van Ószőlő, Újszőlő, Kincsem, Aranykert,Aranyhegy, Kurázsi, Virághegy stb., s a 12.8oo lakosú nagyközségben hány főre vonatkozik, hogy "minden közmüve" meglesz a falunak? Molnár István Tisza föld vár-IIomok mindenki láthatja, de senkinek nem jut eszébe, hogy netán megszült? Felelősség, szaktudás: Kinek a dolga, hogy figyelje, mi történik a betegekkel, kinek és kiknek kell azonnal szólni, "ha zörög a ha- raszt"? Egymásnak, az orvosoknak? Vagy nincs elég nővér a harmadikon? Dehát sok van a hatodikon... Csak figyel a nővér, s nem is azon a szinten, ahol kéne, vagy eltéveszti, hogy kit kell figyelni - csak a doktort nézi. Nincs, aki biztos információt adjon a kezelőorvosnak, mikor kell. A műtőasztalon - ha a 2o másodpercbe nem fér bele az orvos kérdésére egy biztos igen vagy nem válasz - a bizonytalanság az orvost átbillentheti a ló másik oldalára. Kevés az esélye arra, hogy a biztos jót teszi, "a lovon ül". Pontos információk hiányában átesik rajta, s ez a kockázat. Minden ember felelős azért, amit tesz, amit mond, de azért is, amit nem tesz, amit nem mond! Az egyetemeken a professzorok évtizedeken keresztül felhívják azokra a hibákra a figyelmet, amibe beleestek és tanítják, hogy másokkal ne történjen meg. Egri Piroska dr. Összeállította: Csankó MikJósné "Ki zörgeti a harasztot ?" címmel jelent meg a Néplap október 24-i számában az a cikk, mely szívhez szól, hiszen kiderült, hogy egy kismama a WC-kagyló- ba szülte gyermekét, és utána megcsászározták. Dr. Molnár Sándor vallja, hogy az ügy felmelegítése csupán az orvos lejáratására alkalmas, és hogy "a koldusszegény magyar egészségügynek nincs elég kötszere, gyógyszere..." A kórházban történtekről eszembe jutott a 12 vakról szóló hindu tanmese, melynek az a lényege, hogy mindenki mást mondott az elefántról. Vajon segített-e nekik valaki, aki nem vak, és mindent lát, hogy a mozaikból összeálljon számukra a kép? A nép bölcsessége végtelen! Dr.Zsembeli József, a Karcagi Kórház igazgatója - az újságíró szerint "őszinte ember". Én viszont teljesen ember vagyok! Tudom, hogy az igazmondás olykor kevés, a tények ismertetése is kötelesség, mely az ügy szempontjából lényeges. Nem mentség, hogy a beteg nincs teljesen a szellem- i képességei birtokában, hogy "félrevezette" a nővéreket és az orvosokat! Beleszüli gyermekét a kagylóba, aztán letakarja papírral, hogy meg ne lássák, vagy meg ne fázzon? Omlik belőle a vér,
