Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-25 / 281. szám
Magazin 10 Egyelőre jó üzlet is Divat a szex és a félpornó Hogyan vélekednek róla a nők? A változást csak a vak nem látja. Az utóbbi időben új képet mutatnak az újságos pavilonok. Nem, nem az új független lapok megjelenéséről van szó. Igaz, ezek is színesítik a kirakatot Ami szemet szúr: egyre több lap címoldalán tűnnek fel hölgyek ledér öltözékben, vagy éppen pucéran. A sajtószabadságnak, azt hiszem, egyértelműen örülnünk kelL Más kérdés persze a sajtószabadosság, melynek látványába lépten-nyomon beleütközünk. Van, aki megütközve, van, aki belenyugodva veszi tudomásuk Mindenesetre tény: elszaporodtak az ál- és valódi látszatát keltő szexmagazinok, a magyaros félpornó kiadványok. Vívjon milyen is ezek fogadtatása, hogyan is vélekednek minderről maguk a nők?- Két-három éve jelent meg az első ilyen magazin - állítja egy sajtóterjesztő hölgy. - Azt megelőzően mindössze két alkalmi kiadvány: a SZÚR és a Tollasbál jelent meg. Ezekben közöltek először félmeztelen nőkről képeket. Szenzációszámba mentek, az emberek - mondanom sem kell: a férfiak - vették, mint a cukrot. A helyzet azóta nagyot változott. Ma már kevés az olyan lap, amely nem él ezzel az üzleti fogással. Nap mint nap kijön egy-egy új magazin, az erre szakosodott időszaki kiadványok, a havonta, kéthetente megjelenő sajtótermékek mellett. Üzletről van szó Az újságárusok - ha az érdekeltséget nézzük - kedvezően fogadják. Hogy miért? Üzletről van szó.- Mi a forgalom függvényében részesedünk. Ezek a lapok pedig megnövelik a bevételt - mondja egy vidéki elárusító. Ma nagyon sok lapból marad a nyakunkon, de ezekriek elég jó a kereslete. Engem túlzottan nem érdekel, hogy ki miért vesz meg egy kiadványt. Én ebből élek. A szexmagazinok pedig drágák. Nem egy közülük 100 forint fölötti áron kel el. A sajtóterjesztő véleménye szerint is mesterségesen magas az ár, de nem kötelező megvenni.- Gondolom, nem csak szakmai szemszögből van véleménye. Ér- dekli-e magánemberként az, aminek a terjesztésével foglalkozik?- Általában belelapozok, de túlzottan nem érdekel az egész. Szerintem ezt inkább a férfiak kultiválják. Bár lehet, hogy a nőket is izgatja. Végül is ez ma divat, mely nálunk most érte el a csúcsot, de szerintem hamarosan lankad majd az érdeklődés, aztán majd kitalálnak az ügyes üzletemberek valami mást. Mert hogy üzlet ez a javából, az egy pillanatnyilag sem vitás.- Nem igaz, hogy csak a férfiak veszik a szexmagazinokat - vélekedik egy huszonéves, divatosan öltözködő nő -, hiszen a téma mindkét nemre tartozik. Én nem szégyellem, átnézem ezeket a lapokat is. Érdekelnek. Szerintem jó, hogy most már nálunk is elterjedtek.- Miféle érdekességet lát bennük?- Egyáltalán a témát, azt, hogy ezzel is lehet nyíltan foglalkozni. Hogy az álszemérem nem borít homályt erre az igencsak mindenkit foglalkoztató kérdésre.- Elégedettsége egyértelmű tehát?- Kivcsit megkésettnek tartom az egészet. Akit érdekelt, nyugati magazinokból tájékozódhatott. Hozzánk most jutott el. Az is igaz, színvonaluk messze azok alatt marad. Ismeretterjesztésbe burkolt álmegoldások mutatják, hogy még mindig sok gátlással küzdenek maguk a létrehozók is.- Sokan ellenzik, más véleményen vannak.- A tiltás se volt jó. Igaz, most hirtelen szakadt ránk ez az áradat, de ez épp a korábbi tilalom eredménye. A helyére fog kerülni hamarosan. Akit érdekel, megveszi, akit nem, az elmegy mellette. Végül is én mellette vagyok, mert az élethez tartozik a szex is, és amit az emberek csinálnak, arról beszélhetnek is, lehet róla véleményük, és jó, hogy erre nyílt lehetőséget adnak ezek a kiadványok. A magyarok ugyanis igen szegényesek e tekintetben, a szexuális kultúrájuk nem valami magas. Hadd mozgassa meg a fantáziát legalább a látvány. Ezt a véleményt közvetítve fordultam egy egészen más korosztály képviselőjéhez. A nyugdíjas asszonyban felháborodást váltva ki ezáltal:- Látom én a tévében is, meg újabban az újságokat is. Ez már túl van a mércén. Az én koromban szó se lehetett ilyenről, aztán mégis két gyereket neveltem fel. Szodoma, ami most van, nem egészséges. Mit tanulnak a gyerkek, mert ők is látnak ám, észrevesznek mindent, a szemérmetlen képeket is. Mit akarunk tőlük, ha tálcán kínáljuk fel a fajtalankodást, ha ráneveljük őket. A múltkoriban is az unokámért mentem az óvodába. Hát mit mond az egyik gyerek? Apu, neked olyan néni kellene, mint az óvónéni, jó nagy didkója van. Azt hittem, leszédülök a székről. Mi lesz ezekből a gyerekekből, ha már most ilyenekkel foglalkoznak? Ez ellen valamit tenni kéne, én nem is tudom, hogy kik engedélyezhetik. De én már semmin sem csodálkozom. A férfiak nem adjak ki magukat Igen, azt hiszem, kényszerűen kell együtt élnünk a jelenséggel, még azoknak is, akik nem értenek egyet vele. - ismeri el tárgyilagosan egy még gyermekttelen fiatal nő, aki hajlandó arról is beszélni, milyen szubjektív véleménye van az egészről.- Mit is érezhet egy nő, amikor tudatosul benne, hogy egy nembeli társa meztelen képét látja?- Megnézem én is, nem tagadom. A női test szépsége mindig is foglalkoztatta a művészeteket, különösen a fotóét. Számomra elsődlegesen az esztétikai megjelenés a fontos. Ezért a képileg jól megoldott aktfotók nem keltenek bennem visszatetszést vagy megvetést. Igaz, ez csak kevésről mondható el. Nagyon is nyilvánvaló a nyers szexkapcsolat.- Nem érzi, hogy - mint nőt - provokálják ezek a képek? Hiszen összehasonlításra is késztetnek.- Van ilyen érzés bennem is, de külön kell választani az újságok mesterségességét, mesterkéltségét a magánélettől. A modellek sokszor váltanak ki bennem is elismerést, főleg azért, mert látszik rajtuk, hogy igényesek a testükkel szemben. • Én azt hiszem, ezek a modellek kihívást is jelentenek. Nem véletlen, hogy több magazin is közöl amatőr fotókat Vállalkozna-e erre?- Soha. Nem érzem szükségét, hogy magamat mutogassam. Ez igenis az intim szférába tartozik. Ez valahol mindig két ember ügye, tehát érzésektől, érzelmektől soha sem lehet mentes.- A magazinokban mégis kizárólag nők fotózta fiák magukat, vqjon a férfiak szemérmesebbek lennének?- Szerintem a férfi test legalább olyan érdekes fotótéma lehet, mint a nőé. De valóban, a nők könnyebben kaphatók erre a szerepre. Ebben talán valamiféle női hiúság játszik közre. A nők szívesebben vállalják, mert természetüknél fogva van bennük tetszenivágyás. Hogy a férfiak miért nem? Ezen nem gondolkodtam még, lehet, hogy valóban zárkózottabbak. Nem adják ki magukat., Lehet, hogy nekik van igazuk. Tanácstalan pedagógia • Miért ilyen népszerűek nálunk manapság a szexmagazinok? A válaszra egy sajátos helyzetben lévő nőt kértem, egy pedagógust:- Előrebocsátom, hogy nem tartom magam prűdnek, de nem is támogatom a szexuális felvilágosítás eme formáját, sőt elítélő a véleményem. Azért, mert az élet természetes dolgát szenzációként tálalják; egy egészséges párkapcsolat torz megjelenítését adják. • Egyúttal példát is sugallva.- Példát, méghozzá felhívó jelleggel, és ez a fiatalok számára sok veszélyt rejt magában. Ha féltek valakit, azokat féltem, akik élettapasztalat nélkül, kritikátlanul veszik kézbe azokat a kiadványokat, koruknál fogva őket izgatja leginkább a kérdés.- Ilyen helyzetben mit tehet a pedagógus, hiszen nem egy lap épp a felvilágosítás ürügyén adja el áruját?- Tanácstalan vagyok, de tanácstalan az egész pedagógia. Mert a szexuális felvilágosítás valóban kritikus pontja szakmánknak. Tiltakozom a pornólapok ellen, de igazán megfelelő megoldást még nem találtak ki. És ezen az űrön tör be a szex, a pornográfia. Ezt használja ki, mert nincs alternatíva. Kissé tanácstalanok vagyunk mindannyian. Nem akarunk maradiaknak sem látszani, túl modernnek sem. De tőlünk függetlenül épp ezt a bizonytalanságot kihasználva - élelmes üzletemberek tényhelyzetet teremtenek. De azért valamiféle halvány bizakodás van bennünk: a ránk engedett szabadsággal élni is tudunk majd, nem csak visszaélni. És nem csak a szexmagazinokat illetően. Szőke György Nekem Móra László mester cukrász már az első perctől kezdve gyanús volt. Igaz, ismeretségünk krémesekkel, dobostortákkal, Gundel-palacsintákkal, rétesekkel kezdődött, de az ínyes élményen túl egyszer csak feltűnt a tortaszobrainak, marcipán katedrálisainak feltűnően esztétikus választékossága, megalkotott építménye. Ha ránéztem az alkotására - amit ma már Európa egyre több országában is ismernek - nem volt nehéz megállapítani, hogy azt bizony egy müvészkedö vagy ahhoz közel álló ember követte el. Aztán kiderült, nem tévedtem: a Móra család elkötelezett híve a képzőművészetnek. Az egyik ős nevesfestő és jó ízlésű műgyűjtő volt, így örökségül Móra Lászlóra márkás képeket, patinás festményeket hagyományozott. És ezeknek kényszerítő erejük van. A mestercukrász maga is ecsetet fogott, és ugyan indokolatlanul szerény alkotásaira, képein meglátszik a jó ősöktől nyert örökség. De ha nem is lesz soha hírneves alkotó, mindenképp jó ízlésű műpártolónak vallhatja magát, akinek ráadásul abban a gyönyörűséges élményben is része van, hogy maga körül egész múzeumot tudhat. Képeit a biztosító úgy tízmillió forintra értékeli, ám tulajdonosukat nem az összeg érdekli, hiszen ha túl is ad valamelyik alkotáson, azt csak azért teszi, hogy ízléséhez közelebb állót vásároljon az árából magának. És ha valaki igaz gyűjtő - miként Móra László -, annak meg sem fordul a fejében, hogy a halhatatlan kincseket napi hívságok- ra váltsa át. Olt lógnak hát a vagyont érő képek a falon, és tulajdonosuk naponta áll a vájlingok elé, majd a cukrrászpult mögé, hogy hétköznapi emberként - és semmiképp nem irigyelt milliomosként - ledolgozza a napi 10-12 órát. Ha pedig az ideje engedi, akkor előkerül a festőállvány, az ecset, és a képek ihletésében újabb képek születnek. Aki pedig ismeri Móra Lászlót, a mestercukrászt, az tudja, hogy esetében a jó ízlés maga az egész ember. — pb — Fotók: Tarpai Utolsó simítások a Bécsbe kerülő cukrászfigurán A jó ízlés maga az ember? Egyik kedves képe Szardínián készült A festmények között Bécsbe, a múzeumba kerül a cukrász alkotása
