Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-25 / 281. szám
Néplap 1989. NOVEMBER 25. Szombati jegyzet Szájöli légvárak Fordítva jártunk mi, mint az egyszeri ember, akitől azt kérdezték: akarsz földet vásárolni? Akkor fizesd ki, aztán hordd el, mert a helyére szükség van. Többen osztják e véleményt mostanában a szajoli- ak közül. Történt ugyanis, hogy annak idején telkeket vásároltak a régi és az új négyes főút által határolt területen kialakított portákból. B ár ne tették volna! Mert most úgy érzik, rászedték őket. Bár ha légvárakat építenének, jól jártak volna. Csakhogy a döntő többségükben alacsony jövedelmű új telepesek nem kacsalábon forgó palotákat, hanem lehetőleg minél olcsóbb,lakható házakat szerettek volna felhúzni. Aki arra jár, láthatja is munkájuk eredményét, ők azonban elégedetlenek. Ezért kerestek meg a szerkesztőségben, miután Szajolról írott korábbi cikkemet olvasták. Az írás az Azt beszélik... sorozatban jelent meg. Noha a település gondja felől is érdeklődtem, a tanácselnök a négyes menti telepen élők ügyéről hallgatott. Pedig, mint utóbb kiderült, erről is beszélnek a faluban. Van is miről. Ez már azon a rögtönzött "lakógyűlésen" derült ki, amelyre meghívtak, ugyan hallgassam már meg őket is, vigyük csak a nyilvánosság elé, ami itt történt. A Pálma ételbárban fértünk csak el. Tizen- egyen jöttek el a találkozóra. Egy ember azonban nagyon hiányzott. Czakó Sándor vb-titkárt is invitáltam erre a spontán kezdeményezésű fórumra, hogy az érintettek előtt tisztázzuk, kinek is van igaza. Ő azonban a választási előkészületekre hivatkozva távol maradt. Pedig többek állítása szerint a panasszal hozzá fordulóknak már kijelentette: mehetnek maguk a jó istenhez is, semmi sem fog megváltozni. A történtek ismeretében úgy gondolom, az lett volna a meglepő, ha a tanácsi vezető, aki hivatalból foglalkozik az üggyel, érdeklődést mutatott volna az iránt, miért is lázonganak az emberek. De hát ő már csak ilyen, hivatali ember, aki aktákban, jogszabályokban gondolkodik. De mi is történt valójában? Mi az, ami ezen az összejövetelen kiderült? Még 1986-ban alakított ki telkeket az ominózus helyen a tanács. Annak rendje s módja szerint értékesítette is a portákat. Mintegy hetven telek talált így gazdára, 90-170 ezer forint közötti áron. Jó néhány an Szolnokról kívántak áttelepülni, hogy családi fészekhez jussanak. A tanácsnál a helyszínrajz alapján lasztották ki a számukra megfelelőnek tűnő telket/ majd be is fizették a kirótt összeget. Ki úgy, hogy megtakarított pénzét fordította erre, ki eladta, amije volt, mások bankkölcsönt vettek fel. Papírt is kaptak róla, meg arról is, hogy a telek a rendezési terv alapján beépíthető. A bajok akkor kezdődtek, amikor az építkezés már elérhető közeibe került. Ekkor tudták meg ugyanis, hogy a szó szoros értelmében, házaik a levegőben lógnak. A telekkialakításkor ugyanis senki sem gondolt a tereprendezésre. Arra tehát, hogy az építkezések úgynevezett nulla szintje magasabbra kerül, a két út magassága lesz a kiinduló pont. Szóval gödörbejutottak a tanács jóvoltából, közreműködésével.Ebből a valóságos gödörből pedig kijutni nehéz, magas árat kell fizetniük érte. A portákat fel kell tölteniük 20-120 centiméterrel. Esetenként ez százezer forint többlet- kiadást is jelenthet. Az anyagi veszteség sem csekély, ám azt is sérelmesnek tartják, hogy minderről egy árva szót sem ejtettek, amikor a megvételre sor került, hogy költségbe verték magukat, hogy kényszerhelyzetbe hozta őket a tanács, hogy félrevezették, becsapták őket. Most pedig már valóban mehetnek a jó istenhez is; földet ő sem tud adni. Az építkezés amúgy is anyagi csődöt jelent napjainkban egy-egy családnak, de mégsem erre panaszkodnak. Sérelmeiket sorolják, melyekre nincs orvosság, segítő, megértő szándékkal nem találkoznak. Mert kiemelt övezetként vették meg a területet, ám - bár a tanács erre kötelezte magát - a bekötőutak csak nem akarnak elkészülni, a járda sem épül. A tanácsi tájékoztatás szerint erre ebben az ötéves tervben nem is lesz fedezet. De feltűnő az is, hogy csak a portákat kell feltölteni, a tanács kezelésében lévőutakra ez már nem áll. Érdekes módon a nulla - vagy ahogy itt mondják keserű gúnnyal - a nulla-nulla szint ott már nem kötelező. Aztán akkor, amikor az eladásról volt szó, az országút mellett egy zajcsökkentő erdősávot is ígértek, parkot, játszóteret is. Mondani se kell talán, ezekből sem lett semmi, de még valószínűsíthető időpontról sincs fogalma Czakó Sándornak. "Hivatalból, felelősen" ezt nem lehet megmondani.Szóval nincs védősáv, de van a kertek alatt egy szántó. Mezőgazdasági művelésre adja ki a tanács. A telepesek most kénytelenek ennek minden átkát elviselni, a kukoricásból egér- és pocokcsaládok keresnek menedéket a családi házakban. Erről a nemkívánatos társbérletről sem volt szó eleinte. Meg aztán maguk is tudnának konyhakerteket művelni. De ugye a tanács már ötéves bérleti szerződést kötött a "szerencsésekkel". Igaz, ezt nem hirdették meg, nem tájékoztatták a lakosságot, hanem akik tudtak róla (valahonnan), aláírták a szerződést. Más ugyanis - miután nem tájékoztatták a lehetőségekről - nem jelentkezett. Szajoli Czakó-féle demokráciaértelmezés ez is a javából. Na, de mi lesz most a megoldás? A panaszosok kártérítést követelnek, pontosabban azt szeretnék, ha a tanács hozzájárulna a többletkiadáshoz. Úgy ítélik meg, a tanács a ludas, részt kell vállalnia a megoldásban is. A tanács viszont, élén Czakóval, széttárja a karját: nincs rá jogszabály, nincs rá fedezet. Ez a cinikus mentalitás azonban tarthatatlan. A telkek árbevételéből (eladásából) legalább hétmillió forinthoz jutott a tanács, miközben ennek csak kis részét fordította a telkek kialakítására (azt is láttuk, hogyan). De hova tűnt a különbség, miért nem jut a kárvallottak helyzetének javítására, a jogos igények (út, járda stb.) kielégítésére? Czakó Sándor - a találkozót követően kerestem fel őt is - általános településfejlesztésre hivatkozik. Csakhogy a tehót az új telepesekre is kivetették. Hadd fizessen a magyar! Nincs ez így jól - hangoztatják a becsapott emberek. De elszántak, azt mondják, perre viszik az ügyet. Döntsön a bíróság, ne a tanács, hiszen ez a testület előttük már lejáratta magát. Lejárattamagát, mert ahelyett, hogy az állampolgárok érdekeit szintetizálná, kész tények elé állítva kijátssza, becsapja őket. Mintha nem értük, ellenük volna. Mintha Szajolban még mindig nem döbbentek volna rá arra az egyszerű igazságra: a fedő nem attól az, hogy füle van. A szajoli tanács még mindig fordítva, felülről építkezik. Meglehet, éppen azok, akik ezt nem ismerik fel, vagy nem akarják, valóban légvárakat építenek... A Jászberényi Hűtőgép- : gyárba« február 1-töl hat férőhelyes automata gépsorral történik a siek-^ rénytest-gyártás korábban legtöbb erőkifejtést Igénybe vett mfi velete. a habosítás, a hűtőszekrény üzemben. A gyár az automatát az olasz. Ferros cégtől vásárolta. Hasonló automaták lépnek a gyártásba 1990 elején a kompresszoros kötőgép /Bőseit? özemben és a jászá- j rokszálíSsl Hűtő- és Klímatechnikai Gyárban is, abol a • fagyasztóláda-testeket ha- bosttják majd. nzs 1975-ben tizenöt éves programot fogadott el az akkori MSZMP kongresszusa. A dokumentumban többek között az állt, hogy 1990- re teljes körűvé kell termi a középfokú oktatást. Igaz, még van néhány hét a határidóig, ez azonban már nem jelent semmit, s valószínűleg senki sem kéri már számon a határozat végrehajtását. Annál is inkább, mert sok más elképzeléssel együtt illuzórikus, a tényekkel nem számoló célkitűzés volt ez. Legalábbis a középfokú oktatás néhány jelenlegi adata szerint. A diákok húsz százaléka gimnáziumban, nyolcvan százaléka pedig valamilyen szakképzést nyújtó iskolában tanul tovább. Ez utóbbin belül ötven százalék hároméves szakmunkásképző intézetben. Az évek tapasztalata szerint száz szakmunkástanulóból azonban huszonöt nem végzi el az iskolát, még úgy sem, hogy enyhén szólva az oktatás nem áll a kor színvonalán. XIX. századi szakmastruktúra szerint képezik a fiatalokat az országban háromszázféle szakmában, mintegy 1500 féle könyvből. A tankönyvek korszerűségéről csak annyit, hogy hatvan százalékuk a jelenlegi tantervek életbe lépése előtt íródott, csupán egyhar- madát készítették az utóbbi öt éven belül. Ebben ahelyzetben hirdettemeg a kormány a gazdaság szerkezetátalakítását, a piacgazdaságot, s a legfontosabb követelményként a minőséget, a szakértelmet... Ha kell, hát kell... A szakmunkásképzés gondjairól, a fejlesztés lehetőségeiről szerettem volna szót váltani a megye intézeteinek igazgatóival. Jó alkalomnak kínálkozott a napokban egy szolnoki tanácskozás utáni időpont, amikor is valamennyi intézmény vezetője jelen volt. Az indítványomra azonban kosarat kaptam. "Erről reggelig lehetne beszélni" - hangzott el az egyik elutasító válasz. A barátságtalan gesztus valódi okait persze később mégis megtudtam. A szakmunkás- képzők igazgatóit, s természetesen valamennyi intézménytípus Vezetőit, arról tájékoztatták aznap, hogy december 31-ig el kell készíteni az iskolai kollektív szerződést. Az iskolákban ugyan v an működési szabályzat, házirend, most mégis kell egy másik dokumentum is, amely azonban csak két esztendeig lesz érvényben, s utána majd más rendelkezés születik. Megint egy újabb feladat, amely aligha viszi előbbre a nevelés-oktatás ügyét, de hát ha kell, hát kell! Fájdalmasan érintette a nevelőket a szeptemberi béremelés körüli hercehurca is, amely igazából nem oldott meg semmit, a közvélemény mégis ellenérzésekkel vette tudomásul, miközben egynémely más munkahelyen csinnadratta nélkül húsz százaléknál magasabb béremelés volt az idén. A szakmunkásképzők igazgatóinak rossz hangulatát még fokozza a bizonytalanság az intézmények sorsát illetően, s sok más egyéb gond is, amelyekről egy ipari és egy mező- gazdasági szakmunkásképző intézetben érdeklődtem. Csak néhány dolgot - nem tudnak A törökszentmiklósi ipari szakmunkásképző intézet 1970-ben lett önálló intézmény. Jelenleg tizenkét féle vasipari, villamosipari, műszeripari, építőipari és ruhaipari szakmára oktat 460 tanulót. Két évvel ezelőtt elektroműszerész szakmában szakközépiskolai osztályt is indítottak. Az első és második osztályban öszesen hetven diák tanul. Az iskola adottságai körülbelül 350 gyerek befogadására, képzésére alkalmasak, de a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamainak továbbtanulása miatt több diákot vettek fel.- A nagyobb létszám bizonyára azt is jelenti, hogy jobb tanulmányi eredményű gyerekek jelentkeztek az iskolába - jegyzem meg, de Zafír László igazgató az ellenkezőjét mondja:- A "bukásmentes iskola" mozgalom, amelyet rákényszerítettek az alsófokú oktatásra, meghozta "gyümölcsét". Azt szoktuk mondani, hogy a szakmunkásképző intézetekbe jelentkező diákok csak néhány dolgot nem tudnak; írni, olvasni, számolni, beszélni.- Hogyan tudják akkor elsajátítani a szakmát?- Ki így, ki úgy. Iskolánkban a tanulók tizennyolc százaléka nem fejezi be a tanulmányait. A képességeken túl persze ennek más okai is vannak. A gyerekek tizennégy éves korukban még nemigen tudják eldönteni, hogy milyen pályát válasszanak, az adottságaik megítélésében is sokan tévednek, ráadásul nem mindenkinek sikerül a kiszemelt szakmát tanulni. A divatos, jól jövedelmező szakmákra nagy az érdeklődés, más pályák pedig egyáltalán nem vonzzák a fiatalokat. Az iskola nem tehet mást, mint "átcsoportosít", felajánl másik szakmát a gyerekeknek, s a tulajdonképpen kényszerből vállalt pályát vagy megszeretik vagy nem.- El tudnak-e helyezkedni a végzett szakmunkásfiatalok?- Eddig még nem volt gond a munkába, állásuk. Az persze előfordult, hogy nem a tanult szakmában helyezkedett el némelyik tanulónk. Más pályára vágyott, de arra is van már példa, hogy a vállalat nem tudja alkalmazni minden tanulóját a végzés után.- Ezért is lenne jó, ha a fiatalok szakmacsoportos képzésben részesülnének.- A jövő útja mindenképpen ez lehet. A felismerés azonban bennünk sem ma fogalmazódott meg. Igazából mégsem történik semmi. Úgy tűnik a gazdaság egy helyben toporog, áll a szerkezetátalakítás, senki nem mondja meg, milyen munkaerőre lesz szükség két, három, öt év múlva. S ez visszahat az iskolára is, a szakképzés állapota ugyanis az ipar állapotától függ. Emellett a szakmunkásképző intézeteknek jelenleg legalább öt felügyeleti szervük van, de mégsincs igazi gazdájuk... Eszközfejlesztésre 1,988-ban például bruttóban kevesebb pénzünk volt, mint 1985- ben.- Mégis, nemrégiben új tanműhelyt avattak.- A saját bevételeinket spórol- gattuk össze, de természetesen kaptunk hozzá jelentős segítséget is az Ipari Minisztériumtól, s más intézményektől. Modem gépeket vásároltunk. A gyerekek, mondhatni, korszerűbb eszközökön tanulják meg a szakmát, mint amilyennel majd a gyakorlatban találkoznak. A képzés minőségét szeretnénk javítani a szakközépiskolai oktatással, amelyet bővíteni fogunk, mihelyt a nagy létszámú évfolyamok befejezik a középfokú oktatást. Ez kicsit még várat magára. A középfokú iskolákban 1988-tól jelentős mértékben emelkedik a tanulók száma, s az 1991/92-es tanévben éri el a csúcsot. Ez azt jelenti, hogy 1985-höz képest 3700- zal több diákot kell elhelyezni a középiskolákban, illetve szakmunkásképző intézetekben. Ennek a feltételeit nem könnyű megteremteni. Harminchetes osztályokkal számolva ez legalább százzal több tanulócsoportot jelent. A szakmunkásképző iskolákban jelenleg 47 tanulóra jut egy tanterem! Miként annak idején az óvodában, majd az általános iskolában, a középfokú oktatásban is igen sok gondot okoz a demográfiai hullám nagy létszámú évfolyamainak elhelyezése, taníttatása. Ráadásul ebben a helyzetben kellene átalakítani a szakmaoktatás szerkezetét a minőségi szakemberképzés érdekében. Hogy honnan lesznek meg hozzá a feltételek? Esetenként ésszerű szervezéssel megoldást lehetne találni. Például a mezőgazdasági szakmunkásképző intézeteknél. Gépészek, — malteroskanállal A kenderesi mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben növénytermesztő gépészeket képeznek. Az iskolával kapcsolatban álló szövetkezetek azonban olyan szakembereket szeretnének, akik a gépszerelő szakmát is elsajátították. A mezőgazdasági gépszerelőket egyébként másik három iskolában oktatják. A gazdaságok ugyanis így tudnák egy szakemberrel elvégeztetni azt a munkát, amihez jelenleg kettőt foglalkoztatnak, illetve nem tudnak megfelelően foglalkoztatni. A gépészeknek ugyanis tavasztól őszig, a gépszerelőknek télen van munkájuk. A gépészeket telente általában "kölcsönadják" az építőiparnak vagy más munkahelynek. Ezek után szinte hihetetlen, a kenderesivei megegyező mezőgazdasági gépész szakot indít a jászapáti szakmunkásképző intézet is. A kenderesi iskola 11 millió forintos költségvetéséből nem tudja megoldani a megfelelő színvonalú géppark kialakítását. Egy lehetetlen rendelkezés értelmében a vállalatok, szövetkezetek szakmunkásképzési alapjából ugyanis csak a szakközépiskolák részesülhetnek. Igaz, máskor már az is előfordult, hogy a szakmunkásképzési alapot nem is iskolák kapták. Azt rebesgetik a megyében, hogy az országos alapból kapott pénz tekintélyesrésze "beépült" a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba. A kenderesi iskola is megpróbál persze segíteni magán. Nyaranta például kiadják a kastélyt kirándulóknak. Ebből azonban inkább csurran, mint csöppen, hiszen a bevétel után adózik az iskola. A megye munkaerő-kereslete egyértelműen a körültekintőbb szakképzésre figyelmeztet. Az idei álláskínálat kisebb az előző évinél, s inkább a kvalifikált szakembereket iránt van kereslet. S egyre inkább őket keresik majd a jövőben a vállalatok, szövetkezetek. Miközben ez kívánatos és örvendetes tény, felmerül a kérdés, hogy mi lesz az egyes, kettes tanulókkal, akiket jelenleg még felvesznek a szakmunkásképző intézetek? Tál Gizella Sok bába közt Magukra maradt iskolák
