Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-25 / 281. szám

Csapdában Mennnyi az idei árbevételi tervük?- Ez nálunk nincs kimutat­va.- Nyereség?- Arról sem tudok mondani semmit.- Veszteség?- Az van.- Piackutatás, kereskedelmi tevékenység?- Ez a vállalat vezetésének privilégiuma.- Önállóság?- Legfeljebb csak álmodha­tunk róla.- Hányán dolgoznak a gyár­ban?- Ezerötvenen. avagy mi lesz veled BHG? Púp a vállala­tok hátán így kezdődött beszélgetésünk Golyha Józseffel, a BHG Híradás- technikai Vállalat kunhegyesi gyá­rának igazgatójával, akit tulajdon­képpen azért kerestünk meg, mert az a hír járja, hogy a BHG Kunhe­gyesi Gyára az idén utoljára küld­heti az itt készült telefonközponto­kat a Szovjetunióba. Ha ez igaz, akkor mindjárt adódik a következő kérdés: mit tesznek a termékszerke­zet váltás érdekében, s egyáltalán hogyan látják a jövőjüket?- Az, hogy az idén szállíthatunk utoljára telefonközpontokat a Szovjetunióba, nos, ez nem egé­szen így van, de hogy mit hoz a jö­vő, azt tényleg nem tudjuk. Úgy néz ki, hogy 1990-ben még az ide­ihez hasonló nagyságrendben átve­szik tőlünk ezt a terméket a szov­jetek. S az eredeti elképzelések szerint 1991-ben befejezzük ennek a típusnak a gyártását, s majd egy modernebb változat kerülne a he­lyébe. Ám nem is ez a legfőbb gond, hanem a szovjet piac jelenle­gi ingatag helyzete az, ami komoly fejtörést okoz számunkra.- Arra gondol, hogy ma már nem részesítik előnyben, sőt büntetik azokat a cégeket, ame­lyek szocialista exportra ter­melnek?- Pontosan erről van szó. Hisz míg pár esztendővel ezelőtt a szocialis­ta exportot államilag ösztönözték, támogatták, preferálták, addig most ma már például nekünk 24 százalékos büntetőadót kell fizetni utána. Akkora púp lett ez egyik pil­lanatról a másikra a vállalatok há­tán, hogy egész egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele. Ugyanak­kor szeptember 1-től a forintot is felértékelték a transzfer rubelhez képest, s ez a mi esetünkben rögtön 50 millió forint veszteséget jelen­tett. Szóval az egész szocialista pi­ac jövője kérdéses, már csak azért is, mert jelenleg az a kereskedelmi gyakorlat érvényesül, hogy - némi túlzással - egy rühes kutyáért két rühes macskát adnak, vagy fordít­va. Az árucserére gondolok, s ma már országosan ott tartunk, hogy egymilliárd rubel - vagy már ennél is nagyobb összegre rúg - a kiszál­lítási többletünk. Magyarul: ennyi értékű áruért nem kaptunk tőlük még semmit. Ez tulajdonképpen akár kamatmentes hitelként is föl­fogható, amit az államnak kell fi­nanszíroznia. Úgyhogy további szigorítások várhatók. Beszélnek ma már olyanról, hogy újabb forint felértékelések után a mostani 27,50 helyett csak 19-20 forintot ér majd egy rubel. Ennyiért viszont nagyon kevesen, vagy tán senki sem tud egy rubelt kitermelni.- Tulajdonképpen a forint felér­tékelésével az állam a szocia­lista export visszafogására akarja ösztönözni a vállalato­kat.- így van, csakhát azok a hazai cé­gek, amelyek ma jelen vannak a szovjet piacon - így mi is - hosszú­távon arTa rendezkedtek be, sőt gyárak épültek azért, hogy az otta­ni igényeket kielégítsék. A termék­szerkezet-váltáshoz viszont nincs pénz. Arról lehet beszélni, hogy ezentúl ne keletre, hanem nyugatra szállítsanak, csak éppen megvaló­sítani nehéz. Elsősorban azért, mert az a termék, amit a szovjetek megvesznek, nyugaton eladhatat­lan. Ez van. Viszont, hogy olyan áruféleséggel álljunk elő, ami eset­leg a Lajtán túl is piacra találna, nos ehhez termékszerkezetet kell vál­tani. Ezt mindenki felismerte, de ennyi kevés, mert amikor belép a pénz, abban a pillanatban megáll a tudomány. A nagy kalap mindent elta­kar- A BHG-nek van valami hosszútávú elképzelése, hogy mit kellene csinálniuk?- A vállalat szemszögéből nézve sokkal bonyolultabb és összetet­tebb a kérdés. Jóllehet, hogy a cég összes termelésének több mint negyven százaléka a szovjet piacra kerül, a BHG azért több lábon áll. Ám, ha a vállalaton belül csak a kunhegyesi gyárat nézzük, ennek viszont nincs másik lába. Mi va­gyunk azok, akik kizárólag csak a szovjet piacra termelünk. Minden tevékenység, ami itt folyik, az első embertől az utolsóig ahhoz kötő­dik.- Eddig főleg csak a külső okok­ról szóltunk, de beszéljünk a belső gondokról is.- Az ma már érzékelhető, hogy ez a cég a jelenlegi szervezeti felépí­tésében majdhogynem működés- képtelen. Tulajdonképpen egy a ’60-as, ’70-es években létrehozott vidéki telepekkel rendelkező, tipi­kusan felülről vezérelt nagyválla­latról van szó. A BHG-nek kilenc gyára van, amelyek önállósága meglehetősen korlátozott. Gyakor­latilag, mint említettem, ez azt je­lenti, hogy csak végrehajtó felada­tokat látunk el. Mi csak termelünk, a piaccal közvetlen kapcsolatunk nincs, kereskedelmi munkát nem végzünk, nem vállalkozhatunk. Mindez a legfelső vezetés kiváltsá­ga. Például nincs kimutatva az sem, hogy mennyi termelési érték képződik az egyes gyárakban, mennyi a nyereség, vagy a veszte­ség. Van egy nagy kalap, de hogy abba ki mit tesz bele, ez úgy lát­szik, nem érdekes. Ez az egész leg­inkább a sötétben tapogatózáshoz hasonlít.- Akkor ön például azt sem tud­ja megmondani, hogy a jelenle­gi tevékenységük hasznot hoz-e vagy kárt?- Tudom, hogy amit gyártunk, az veszteséges. De nyereségessé le­hetne termi.- Hogyan?- Ma már világosan és egyértelmű­en látszik, hogy ennél a cégnél kik az eltartók és kik az eltartottak. Megkérdőjelezhető, hogy kell-e nekünk egy ilyen óriási irányítói apparátus, ekkora vízfej.- Milyen nagy létszámról van szó?- Avállalatnál tízezer ember dolgo­zik, s ebből - a fejlesztési intézetet is ide számolva - legalább kétezren az irányítással foglalkoznak.- Hogy lehet így hatékonyan dolgozni?- Sehogy! Már csak azért sem, mert hiányzik a vezetők és a dolgozók érdekeltsége. Hisz nálunk az a szo­kás, hogy van egy terv, amihez úgymond hozzárendelik a bértö­meget, s abból kell megoldani min­dent. És akkor azt mondják, hogy gazdálkodjunk. Dehát gazdálkodni csak azzal lehet, amit napi, heti, ha­vi vagy negyedévi rend­szerességgel teljes egészében mér­ni tud az ember. Itt viszont erre - mint említettem - nincs lehetőség. Forrasztópá­ka és világszín­vonal- Pedig most már a társasági törvény jó alkalmat adna a vál­tásra. A vállalat vezetése nem jutott el addig a felismerésig, hogy nyereségérdekeit egysé­gekké, mondjuk rész­vénytársaságokká, korlátolt fe­lelősségű társaságokká, vagy esetleg vegyesvállalatokká kel­lene szétdarabolni ezt a hatal­mas monstrumot?- De igen. A részvénytársasági for­ma lenne a legjobb, csakhogy az alapításhoz nincs már pénz. Hisz az rt-be bevitt termelőeszközök mel­lett az alaptőke 30 százalékát a vál­lalatnak csörgő forintban kellene letennie. Erre ma már nincs lehető­ség, hisz a hitelezőknek a BHG tö­mérdek pénzzel tartozik, s mahol­nap már az egyszerű újratermelés feltételei is hiányoznak, mert a hi­telező cégek kezdik megtagadni a szállítást. Ugyanakkor pedig a ve­gyesvállalat alakítása sem lehetsé­ges. A jelenlegi gyártmány nem ér­dekli az idegen tőkét. Ennek már nagyon alacsony a jövedelmezősé­ge és a piaca is bizonytalan. Ezt a fajta telefonközpontot csak a szov­jetek veszik meg. A mi technológi­ánk - mint ahogy maga a gyártmá­nyunk is -, annyira speciális, hogy ezeken mást nem lehet csinálni. Ha megszűnik a szállítás, itt maradunk csupasz kézzel, mert a termékkel együtt a berendezéseink nagy ré­szét is kidobhatjuk. Esetleg a laka­tosüzem szerszámait, a forrasztó­pákákat, meg a fogókat használhat­nánk másra, de azokkal meg nem lehet világszínvonalú termékeket csinálni. Én már régóta próbálok munkát szerezni, tárgyalgatok, de nem dönthetek. Pedig volnának le­hetőségek, hisz elég sok külföldi jár ebben az országban. Azt nem mondom, hogyha egyik napról a másikra bedugulna a szovjet piac, rögtön lehetne az itt dolgozó 1050 embernek munkát találni. De leg­alább pár százan nem kerülnének az utcára, s a jelenlegi helyzetben ez is eredmény lenne.- A munkások tudnak ezekről a súlyos gondokról?- Két hónappal ezelőtt tájékoz­tattuk őket, hogy az itt készülő AT - SZK 100/2000 típusú telefonköz­pontoknak a piaca meglehetősen bizonytalan. Nem is csoda, hisz ezek nagy jóindulattal jó, ha a hat­vanas évek elején gyártott, hason­ló berendezések színvonalát elérik. Tudja, a műszaki fejlesztés sokáig ugyanolyan állóvíz volt a szovjet­eknél, mint nálunk. Évtizedekkel le vagyunk maradva a fejlett nyu­gati országokhoz képest. Évtize­dekkel! S az álom csak, hogy a tő­kések majd csúcstechnológiát hoz­nak ide. Miért? Mi adnánk, ha ne­künk lenne? Aligha. Csak a követő technológiák átadásáról lehet szó. Valljuk már be: a nyugatnak gazda­sági, anyagi érdeke fűződik a legú­jabb technológiákhoz, ők azzal előznek a piacon. Az csak mese, hogy mivel most nálunk változik - liberalizálódik - a politikai helyzet, ezért csúcstechnológiákhoz ju­tunk, s akkor majd mi is ott leszünk a spiccen. Egyik napról a másikra behozni évtizedes lemaradásokat egyszerűen képtelenség. Egyik megol­dás rosszabb, mint a másik- Mi a megoldás?- Arra nekünk van még esélyünk, hogy néhány hónapig szállíthatunk a szovjet piacra. Ám, hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Nemrégi­ben jött ugye a nagy ötlet, hogy szüntessük meg a Szovjetunióval a jelenlegi kereskedelmi gyakor­latot és ezután valutában számol­junk el velük is mindent. Vagyis térjünk át a dollár elszámolású ex­portra. Persze számunkra ez sem perspektíva, mert ha nekik min­denképpen dollárt kell adni a ter­mékért, akkor arrébb mennek két­ezer kilométerrel nyugatabbra és ott olcsóbban és jobbat vehetnek a mi gyártmányainknál. Az ő helyzetükben mi is így gondol­kodnánk. Nem? Szóval ez egy csapda.- Akkor marad az üzem felszá­molása, s az emberek meg az utcára kerülnek...- Jó, igaza van. Legyen munka- nélküliség, mert a veszteséges üzemeket be kell zárni. Akkor legfeljebb a mostaninál sokkal többen fognak a létminimum alatt élni. De kérdem én: egy morálisan és fizikailag megnyomorított nemzettel - amikor már ma is több százezer embernek a napi létfenn­tartása is gondot jelent - lehet-e reformot csinálni? Aligha. Avál­lalatnál még egy évvel korábban sem lett volna késő a változtatás, mert kis nyereség érdekeltségű egységekké alakulva ma hatéko­nyan dolgozhatnánk.- A jelenlegi helyzetben mi len­ne, ha a cég mondjuk szanál­ná önmagát, vagyis a vagyo­nának egy részét pénzé tenné?- Gondoltunk mi is erre, csak az a baj, hogy az így befolyt összeg­nek az 54 százalékát vállalkozói nyereségadó címén be kell fizetni az államkasszába. Akkor megint mi marad?- De van egy másik lehetőség is: amikor egy cég úgy próbál megszabadulni vagyonának egy résziétől, hogy létrehoz egy részvénytársaságot és utána piacra dobja saját rész­vényeit.- Igenám, csakhogy ebben az eset­ben meg ott a bökkenő, hogy a részvények árának 80 százalékát ugyancsak a költségvetésbe kell befizetni és csak 20 százalék ma­rad a cégnél. Ez is rossz megol­dás. Dönteni kell- Ezek szerint nincs kiút?- A vállalatnál több mint féléve dolgozik egy átalakulási bizott­ság, amely különböző javaslatok­kal, elképzelésekkel áll elő. Véle­ményem szerint a cégen belül ma már olyan szervezeti reformot nem lehet csinálni, amely mind a tízezer ember elképzelésével ta­lálkozik. Az idén félévkor a BHG négy vi­déki - a debreceni, a szekszárdi, a tatabányai és a kunhegyesi - gyá­rának vezetői - tehát mi is - letet­tek a vezetés asztalára egy kész üzleti tervet, ami tartalmazta, hogy ezzel a termékszerkezettel hogyan lehetne nyereségessé ten­ni a termelést. Még akkor sem lett volna késő, hogy a szóbanforgó négy gyár részvénytársaságot ala­kítson. Csakhát ugye rögtön azt kaptuk, hogy el akarjuk vinni a vagyont, a többiek meg haljanak éhen. Voltunk mi a négyek bandá­jától kezdve minden. Pedig csak azt akartuk, hogy vállalkozási szabadságunk legyen, s akkor bármilyen munkát, amit meg tu­dunk csinálni, behozhattunk vol­na az üzembe és az embereinket elláthattuk volna feladatokkal. Korszerű termék ide, vagy oda, én úgy vélem, emberi szempontból az a korszerű, amiből meg tudunk élni. Nem? Az igazgató súlyos mondatai még hosszan elkísérnek. Nincs megol­dás! Nincs megoldás? - hajtó ga tóm magamban. Kellene, hogy le­gyen. Csak merni kéne végre már dönteni, s a rossz lehetőségek kö­zül a legkevésbé rosszat meglép­ni. Már csak azért is, mert a jó le­hetőségek közül a legjobbat kivá­lasztani nem nagy kunszt. Ahhoz tán még vezetők sem kel­lenek... Nagy Tibor Fotó: Korényi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom