Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-18 / 275. szám

2 1989. NOVEMBER 18. jj^ÉPLAP 11 Magyar Szocialista Párt Elnökségének állásfoglalása a megyei sajtóról A Magyar Szocialista Párt Elnöksége megállapította, hogy a megyei lapok a vi­déki Magyarország — a nem­zetet alkotó lakosság döntő többsége — tájékoztatásának meghatározó bázisát képe­zik. Ezért e lapok igen fon­tos eszközei a mai magyar valóság sokoldalú bemutat­kozásának, annak, hogy a lakosság hűen legyen tájé­koztatva mindarról, ami ma Magyarországon és a világ­ban történik, illetve, hogy az olvasók felelősséggel tud­janak dönteni mindennapi társadalmi és politikai ügye­ikben. Mindennek biztosításához az MSZP Elnöksége határo­zatban vetette el a korábbi sajtóirányítási gyakorlatot és úgy foglalt állást, hogy tá­mogatja az újságírók mesz- szemenő alkotói függetlensé­gét, s a maga részéről biz­tosítja is azt. Szövetséget kí­nál mindenkinek, aki vál­lalja azokat a baloldali ér­tékeket, amelyeket — ha­zánk haladó társadalmi erői­vel karöltve — a Magyar Szocialista Párt is magáénak vall. Az MSZP állást foglalt amellett is, hogy záros ha­táridőn belül korszerűsíti a tulajdonában levő megyei kiadó vállalatok működésé­nek mechanizmusát. Az MSZP Elnöksége úgy döntött, hogy soron követke­ző ülésein egyenként foglal­kozik a megyei kiadóvállala­tok és lapok helyzetével, s további együttműködésre ké­ri az ott dolgozó kollektívá­kat. Budapest, 1989. november 15. Kongresszust tart az MSZMP Az MSZMP XIV. kong­resszusát december 17-ére összehívják — adja tudtul az a felhívás, amelyet az MSZMP XIV. kongresszusát előkészítő bizottság nevében Grósz Károly írt alá. A do­kumentum — amelyet pén­teken juttattak el az MTI- hez — a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjaihoz és ba­rátaihoz fordulva tudatja: „A legfontosabb feladat a munkások, a panasztok, az értelmiségiek egységes marxista pártjának újjászer­vezése annak érdekében, hogy képesek legyünk meg­őrizni a négy évtized alatt áldozatos munkával elért vívmányokat, leküzdjük a fojtogató válságot és meg­találjuk a szocialista eszmé­nyek kiteljesedéséhez vezető utakat”. n kormány tekintse elsődleges feladatának az infláció letörését Országos szakszervezeti gyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban Rendhagyó szakszervezeti gyűlés színhelye volt pénteken a Nemzeti Sportcsarnok. Az ország minden tájáról összese- reglett több mint ezer résztvevő a szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsának kezdeményezésére mintegy mun­kaértekezleten vitatta meg a mozgalom álláspontját a dol­gozók széles rétegeit érintő kérdésekben. A szakszervezetek a le­hetséges együttműködés szempontjából alapvetőnek tartják, hogy az egyes pár­tok és a kormány hogyan vi­szonyulnak programjukban a gazdasági növekedés, az inf­láció, a reálbérek és a fog­lalkoztatási helyzet alakulá­sának kérdéseihez. A társa­dalmi béke megőrzésének, a válságos gazdasági-szociális helyzetből való kilábalásnak a szakszervezetek szerint vannak olyan minimális fel­tételei, amelyekből a moz­galom nem engedhet. Ezeket sorolva Nagy Sándor főtit­kár kiemelte, hogy a kor­mány, az egyes pártok, a Gazdasági Kamara, a szö­vetkezetek és a szakszerve­zetek részvételével egy olyan válságkezelő bizottságot kell létrehozni, amely a gazdasá­gi átalakulás valamennyi fontos kérdésével foglalkoz­na az országos és a helyi konfliktusok megelőzése ér­dekében, jlletve ha azok már kialakultak, megoldásukról az érintettek bevonásával konzultációkat folytatna. A nehéz helyzetből való kiút közös keresésének előfeltéte­leként említette, hogy az érdekelt felek mindegyike rendelkezzék a szükséges in­formációkkal. Ezzel össze­függésben javaslatot tett ar­ra, hogy a Központi Sta­tisztikai Hivatal legyen va­lóban nemzeti intézménnyé, s közvetlenül a parlament­nek alárendelve működjön. A szakszervezetek elfo­gadják a struktúraváltás szükségességét, és támogat­ják azt, még akkor is, ha tudják, hogy elkerülhetetle­nül foglalkoztatási feszült­ségekkel jár. Ezzel kapcso­latban azonban leszögezte: az átalakítás, a modernizá­ció árát nem fizettethetik meg kizárólag az érintett munkavállalói, szakmai cso­portokkal. A szakszervezetek azt ajánlják, hogy a kormány az adórendszer módosítása so­rán olyan javaslatot ter­jesszen a parlament elé, amely a vállalkozások nye­reségét terhelő adók mér­séklésével egyidejűleg köte­lezővé tenné a nyereség meghatározott százalékának befizetését egy központi fog­lalkoztatási és intervenciós alapba. A szakszervezetek által követelt minimális fel­tételek között említette még: a kormány tekintse elsődle­ges feladatának az infláció letörését. Egy valódi és el­lenőrizhető antiinflációs program megvalósítása során a szakszervezetek is készek együttműködni abban, hogy a bérek is csak egy bizonyos határok között, az árakkal összehangoltan emelkedje­nek. További követelmény a reálbérek csökkentésének megállítása, s már a jövő évtől a bérmechanizmus minden kötöttségének meg­szüntetése. A szakszerveze­tek szót emelnek az adóter­hek csökkentéséért, az adó­rendszer teljesítményvissza­tartó hatásának mérséklésé­ért. Szükségesnek látják, hogy a kormány és a par­lament a szakszervezetekkel közösen kidolgozott koncep­cióval forduljanak a fejlett ipari országok kormányai­hoz és szakszervezeteihez, amelyben javaslatokat ten­nélek a hazánknak nyújtan­dó gazdasági segítség tar­talmára, lehetséges módoza­taira. a szociális szempontok figyelembe vételével. Nagy Sándor ugyanígy az átalaku­lás feltételei közé sorolta az állami és nemzeti vagyon esztelen kiárusításának meg­akadályozását, működőképes elgondolások kidolgozását a tulajdonreform keretében a közösségi tulajdonformákra, valamint azt, hogy a kor­mány terjesszen elő javasla­tot a parlamentnek a társa­dalombiztosítás önkormány­zatára. Véleménye szerint szükség van továbbá az ér­dekegyeztetés új, hatékony intézményrendszerének ki­építésére és működtetésére. A Nagy Sándor által em­lített alapkövetelményekkel a felszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek. Mint mondották, ez az a mini­mum, amelyekből a szak­szervezetek nem engedhet­nek. Tárgyalások a Külügyminisztériumban (Folytatás laz 1. oldalról.) nek az EGK pénzügyminisz­terei, illetve a központi ban­kok vezetői, s megbeszélé­sük témája éppen a magyar és a lengyel pénzügyi hely­zet lesz. A helyzetfelmérés a huszonnégyek magyaror­szági és lengyelországi se­gélyakciójának megalapozá­sához is szükséges. Mint is­meretes, az Európai Közös­ség Jacques Delors vezette bizottsága koordinálja ezt a segélyakciót, együttműködve a Nemzetközi Valutaalappal. A huszonnégyek külügymi­niszteri tanács várhatóan december végén ül össze, hogy megtárgyalják a ma­gyarországi és a lengyelor­szági demokratikus reform- folyamat támogatására irá­nyuló nemzetközi akciót. Roland Dumas és Jacques Delors a Külügyminisztéri- umiban folytatott tárgyalá­sok után az esti órákig meg­lehetősen feszített progra­mot bonyolított le. Még a délelőtti órákiban fogadta a vendégeket Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági el­nök a Parlamentiben. Az MSZP székhazában Nyers Rezső pártelnök fogadta a két politikust. Roland Dumás és Jacques Delors percre be­osztott tárgyalássorozat ré­szeként időt szakított arra is, hogy megbeszélést foly­tasson Antall Józseffel, a Magyar Demokrata Fórum elnökével, illetve a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőivel. A délutáni órákban Né­meth Miklós kormányfővel ült tárgyalóasztalhoz az Eu­rópai Közösség két vezető beosztású képviselője. A kormányfővel folytatott megbeszélések eredményei­ről, illetve a magyarországi látogatás céljairól, tapaszta­latairól nemzetközi sajtó- konferencián számoltak be. Jacques Delors arról be­szélt, hogy Nyugaton nagy rokonszenwel követik a ma­gyarországi változásokat, nagyra értékelik Németh Miklós erőfeszítéseit. El­mondta, hogy társaságában Magyarországon tartózkod­nak az európai beruházási bank vezetői is, akik tájé­kozódtak arról, miként le­hetne Magyarországot segíte­ni a gyorsabb léptű gazda­ságátalakításban. A sajtókonferencia után Roland Dumas-t és Jacques Delors-rt fogadta Paskai László bíboros, esztergomi érsek a Budai Érseki Palo­tában. A politikusok a késő esti órákban találkoztak Pozsgay Imre államminisz­terrel. Roland Dumas és Jacques Delors magyarországi láto­gatása befejeztével késő es­te Budapestről Varsóba uta­zott. LevÓI Németh Miklós miniszterelnökhöz Hozzák nyilvánosságra a lapterjesztés költségeit A tervezett postai lapter­jesztési árak emelése nem­csak szerkesztőségünket il­letve a lapkiadó vállalatun­kat érinti, hanem minden pnás megyei napilapot és ki­adóvállalatot is. Egyetértve a felszólalással közöljük e levelet. Tisztelt Miniszterelnök Űr! Mi, a nyilvánosság mun­kásai a deklarációk és nyi­latkozatok dömpingje idején psak vonakodva folyamo­dunk ehhez a megoldáshoz. De szorult helyzetünk rá- kényszerít bennünket, hogy nyílt levélben forduljunk Önhöz. Az elektronikus és az írott sajtót egyaránt súlyos megrázkódtatások érik nap­jainkban. A magyar demok­rácia születésénél buzgón bábáskodó sajtót ma több­irányú, részben körein kívü­li, részben saját környezeté­iben felbukkanó veszély fe­nyegeti. Mindez olyan kö­vetkezményekkel járhat, hogy a demokrácia kibonta­koztatásához. az ország előtt álló rendkívüli feladatok végrehajtásához egy erejét vesztett, színvonalában meg­gyengült, anyagi lehetőségei­ben a működésképtelenség határán egyensúlyozó sajtó­ja marad a nemzetnek. E levelünk közvetlen indítéka a bennünket feszítő veszé­lyek egyike. Ez az írott saj­tót érinti, anyagi természetű és igen közeli: november 20-ra, hétfőre kell az ország valamennyi lapkiadó hivata­lának válaszolnia arra a postai diktátumra, amely a terjesztési költségeket úgy emelné meg, hogy például a Hírlapkiadó Vállalathoz tar­tozó napilapok mai árából, tehát egy 4,80-as újságból több mint a felét csak a pos­tai terjesztési költség vinné el. Ez év elején az újságolva­sók már megszenvedtek egy drasztikus áremelést, amely­ben a terjesztési költségnö­vekedés is tetemes részt kép­visel. A posta mostani dön­tése, amihez a papír és a nyomdai árak tervezett illet­ve már végrehajtott emelé­se társul, elkerülhetetlenné tesz egy újabb nagy áreme­lési hullámot. Ez a nyilvá­nosság mai színvonalát az írott sajtó területén alapjai­ban rendítené meg. Nem a piaci realitásokkal szándé­kozunk szembeszállni, ha­nem azzal, hogy a piaci erő­fölénnyel visszaéljenek. A Magyar Posta a kiadó vál­lalatokkal folytatott tárgya­lásokon közölte, hogy ha a kiadók nem fogadják el a Posta feltételeit, akkor a Postás Szakszervezet egyet­értésével dolgozóik sztrájk­ba lépnek. Egyben azt is a kiadók tudomására hozták, hogy azok a lapok, amelyek a diktált árakat nem fogad­ják el. január 1-jétől nem kézbesítik. A Magyar Posta piaci erő­fölényével él vissza, s sza­vakban ugyan már nem ra­gaszkodik terjesztési mono­póliumához, ezt a több év­tizedes kizárólagosságot még­sem lehet a valóságban egy jogszabálymódosítással meg­szüntetni. A posta hol piaci szereplőként, hol országos hatáskörű költségvetési in­tézményként jelenik meg, — attól függően, hogy me­lyik kedvezőbb a számára. Ezért kérjük önt: járjon közbe, hogy a Magyar Pos­ta, mint tényleges terjesztői monopolhelyzetben levő költ­ségvetési intézmény, hozza teljes részletességgel nyil­vánosságra, elkülönítve a lapterjesztésre vonatkozó valamennyi adatát, a költ­ségek mértékét és összetéte­lét, valamint a klasszikus postai tevékenység költsé­geinek a hírlapterjesztéshez kapcsolódó részletező téte­leit. Ezen adatok átvizsgálásá­ig, a megtakarítási lehetősé­gek feltárásáig pedig kérjük, a sajtó súlyos megrázkódta­tásához vezető áremelést függesszék fel. A Hírlapkiadó Vállalat lapjai: Esti Hírlap, Figyelő, Fo­ci, Ludas Matyi, Képes Üj- ság, Kritika. Magyarország, Népszabadság, Nők Lapja, Pest Megyei Hírlap, Riport, Szabad Föld, Valóság, Vilá­gosság, Vasárnapi Hírek. Becsületes játék az egyetlen út! (Folytatás az 1. oldalról.) melynek szószólója az illető téma legjobb hazai isme­rője volt. Elsőként dr. Ist- vánfy Csaba egyetemi tanár, a Testnevelési Egyetem rek­tora állt elő meghökkentő felméréssel. Franciaország, Finnország, Hollandia és Magyarország munkaképes polgárainak halálozási gra­fikonjait vetette egybe, méghozzá 1950—78-ig terje­dő időszakot felölelve. Nos, hát hazánk valósággal „ki­lőtt” a másik három ország közül: bizony a halálozási grafikon olyan meredeken szökött a magasba, hogy látványnak valósággal meg­döbbentő volt. Siralmas egészségi állapotunk sok- mindennel magyarázható, de mindenekelőtt talán az az indoka, hogy a férfiak napi három, a nők pedig napi két percet fordítanak az egész­ségmegőrző mozgásra — és ebben már a versenyspor­tolók teljesítménye is ben­ne van! Különösen siralmas a felnövekvő generáció kon­díciója: a gyerekek életük legértékesebb részét az is­kolapadban töltik, és a kevés mozgás már olyan pá­lyára állítja őket ifjonti korban, melynek végered­ménye a meredeken emel­kedő halálozási grafikon le­het. Áltatjuk magunkat, hogy dolgos nemzet va­gyunk, de vannak bátor po­litikusaink, akik már ki­mondják: lusta ország let­tünk, ráadásul emögött mo­rális elszegényedés húzódik meg. De legalább lélekben gaz­dagok vagyunk-e? Sajnos, az ankéton erre is nemleges választ kaptunk. Schmitt Pál a Magyar Olimpiai Bizott­ság és a MOA elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság magyar tagja a társa­dalmi produktum és a ver­senypályán elért ered­mény között mutatott ki párhuzamosságot. Mondan­dójának lényege a fair-pley szellemének követése volt mindennapjainkban. Sajnos, ; ó hírrel nem szolgálhatott, Schmitt Pál bejelentette, hogy a MOB egy lélekneme­sítő mozgalmat indít a becsületes játék a társa­dalomban is csorbát szen­ved. Hiszen közállapotaink ismérve — sajna — a jogta­lan előnyszerzés, az ala­csony közlekedési morál. De nem kell a közutakra menni ahhoz, hogy lehangoló ta­pasztalatokat szerezzünk: az egyetemi felvételeknél há­nyán, de hányán próbáltak jogtalan kedvezményt sze­rezni? Az újságot fellapozva igaztalan álllítások sorjáz­nak, melyeket egyikét so­ros helyreigazítás követ. Az­tán a beszéd durvasága; a társadalom állandó kábító­szerezése; bizony, fogyaszt­juk a kávét, az alkoholt, a fájdalomcsillapítót, mond­hatni, az orvosok és gyógy­szerészek kezében vagyunk. Mi hát a járható út? Is­mét életre kelteni az udva­riasság, a lovagiasság nemes szellemét. Olyan erkölcsi normákhoz kell visszatérni, mint a tisztességgel elviselt vereség, az ellenfél megbe­csülése, és hát a saját önbe­csülésünk is végül. Schmitt Pál a futballról mint jelenségről külön szólt, mondván, milyen iskolája lehet az emberi épülésnek egy olyan játék, ahol a vi­lág fiataljainak pérdaképé- vé válhat az a Maradona, aki a világbajnokságon a legfontosabb, a győztes gólt, kézzel ütötte a hálóba. Mindehhez tapsolt a sport­világ, istenítették azt, akj szemmel láthatóan sutba vágta a fair-play nemes esz­méjét. A Magyar Olimpiai Bizottság éppen katasztrofá­lis helyzet láttán szánta el magát arra, hogy a „Becsü­letes játék az egyetlen út!’’ jelszóval mozgalmat indít, melynek résztvevője lehet mind a tíz és félmillió ma­gyar állampolgár. Legyen a tisztesség versenye ez a mozgalom, szikrázhasson fel nemes eszméket, tiszta in­dulatokat. Alighanem la­punkban lát először napvi­lágot e sokra hivatott kez­deményezés híre, és min­denképp üdvös lenne, ha megyénk az elsőség jogával élve — becsületesen járna ezen az egyetlen úton. Dr. Csabai Csaba, Szolnok megye sportfőorvosa felol­vasta azoknak a levelét, akik nem tudtak jelen lenni az ankéton, majd egy lehangoló statisztikával állt elő. Szol­nok megye dicséretes kez­deményezése volt, amikor a gyógytestnevelői képzésben iskolaszerepre vállalkozott. Képeztünk is ki annyi szak­embert megyeszerte, hogy ők könnyedén megoldanák azoknak a tanulóknak az is- tápolósát, akik számára túl­zott terhet jelent egy nor­mál testnevelési óra. Sajnos, ezzel a kivételes lehetőség­gel nem élnek a megye is­kolaorvosai, így a sok-sok diploma, melyet a gyógy- testnevelők szereztek meg, holtértékként a fiókokban hever. A testnevelési kategorizá­lás napi gondjairól tartott előadást dr. Szabó Veronika, Bács-Kiskun megye sport­egészségügyi felügyelő szak­orvosa és Grosán Pál test­nevelő tanár, majd a diák­sport helyzetét elemezte Földesiné dr. Szabó Györgyi egyetemi tanár, a Testneve­lési Egyetem rektorhelyette­se. Késő délután pedig ke- rekasztalbeszélgetésre és konzultációra került sor. Ma kilenc órától a záróértekez­leten a három nap hasznát és tanulságát összegzik majd a résztvevők. —pb—

Next

/
Oldalképek
Tartalom