Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-21 / 251. szám

1989. OKTÓBER 21. j^ÉPlAP 3 A parlament elfogadta a választási törvényt Megkezdte második országos gyűlését az MDF (Folytatás a 2. oldalról) mindig lehetőség, mert a kár értéke nehezen mérhető fel, például abban az esetben, ha a törvénysértések áldozatául esett személyeket kivégezték. Javasolta, hogy fogadják el a Horváth Lajos által is­mertetett határozat-terveze­tet, s ígéretet tett rá, hogy a javaslatot még ebben az év­ben az Országgyűlés elé ter­jesztik, amennyiben arra mód lesz. Megvitatását ugyanis a legszélesebb társa­dalmi nyilvánosság bevoná­sával tervezik. Határozathozatal követke­zett. Először az 1956-os nép­felkeléssel összefüggő elíté­lések orvoslásáról szóló tör­vényjavaslatról döntött az Országgyűlés: 278 támogató, 4 ellenző szavazattal és 28 tartózkodással elfogadta. Ezután a törvénysértő el­ítélések, internálások, kite­lepítések áldozatainak kár­talanításáról szóló határo­zattervezetét az Országgyű­lés 287 igenlő, 2 nemleges szavazattal és 13 tartózko­dással elfogadta. Ugyancsak elfogadta az Országgyűlés — 289 egyetértő. 3 ellenző sza­vazattal és 12 tartózkodás­sal — a rendőrhatósági őri­zetben fogva tartott (inter­nált), valamint a kitelepített személyek sérelmeinek or­voslásáról szóló országgyűlé­si határozat-tervezetet. Mielőtt rátértek a követ­kező napirendi pont meg­tárgyalására, az elnöklő Szű­rös Mátyás üdvözölte a Ma­gyar Demokrata Fórum kül­döttségét, amely a szervezet második országos gyűléséről érkezett, hogy részt vegyen az ülésen. Az MDF nevében Debre­­czeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.), szólalt feli. — Örömmel és megnyugvással töltötte el a Magyar De­mokrata Fórum országos gyűlését az a tény — mon­dotta —, hogy a parlament elfogadta a sarkalatos tör­vényeket. Ezzel lehetővé tet­te, hogy a demokratikus át­menet megvalósuljon ha­zánkban, kinyíltak a kapuk Európa felé. Üdvözlendő, hogy a képviselők azokról az alternatívákról is kedvezően döntöttek, amelyek a mun­kásőrségre illetve a munka­helyeken való pártszervező­désre vonatkoztak. Az MDF- nek meggyőződése, hogy eb­ben az esetben nem egysze­rűen az ellenzék álláspontját tette magáéivá a parlament, hanem a demokrácia állás­pontját. Szűrös Mátyás képviselő­­:ársai nevében is megkö­szönte az elismerő szavakat. Rátérve az október 23-ával kapcsolatos napirendre, a következőket mondotta: — 1956. október 23-ára, a nép­felkelés napjára való emlé­kezés szervezésére — több po­­itikai szervezet kezdeménye­zése alapján —, társadalmi bi­zottság jött létre. Az Októ­ber 23-a Bizottság Budapest :öbb terén és utcáján nyil­vános megemlékezést, em­­éktábla-avatást tart, majd i rendezvények egy tömeg­­iyűlésen, a Parlament előtt, i Kossuth Lajos téren feje­ződnének he. A bizottság ve­zetőinek első, nagy visszhan­got kiváltó kérése az volt, hogy szereljék le az Ország­ház kupoláján lévő vörös csillagot. Amikor ennek technikai akadályait az Országgyűlés hivatala jelezte, kérték, hogy a csillag kivilágítását szün­tessük meg. Ez október 13- án megtörtént — mondotta Szűrös Mátyás. Október 23-a megünneplé­séről Németh Miklós minisz­­:erelnök terjesztette elő a kormány javaslatait. Elöljáróban'kifejtette: ok­tóber 23-a máris kitörölhe­­:etlen dátumként van jelen, óz Országgyűlés most arról natároz — mondotta —, hogy íz a nap államilag is elis­­nert ünnep legyen. Népsza­vazás dönt viszont majd arról — a kormány javasla­­a szerint —, hogy egyúttal aemzeti ünnep lesz-e. Sajátos körülményként ér­tékelte, hogy éppen október 23-a előtt néhány nappal fo­gadta el a parlament a Ma­gyar Köztársaság alkot­­mánytörvényét, amely kihir­detése napján lép hatályba. Bejelentette: a kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a törvény ki­hirdetésének és azzal hatály­ba lépésének napja október 23-a legyen. A javaslatok sorát azzal zárta: október 23-án a Par­lament erkélyéről vagy fő­lépcsőjéről az Országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársa­ság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, meg­felelő külsőségek között ki­áltsa ki a Magyar Köztársa­ságot. Szűrös Mátyás a kormány elnökének hozzászólását kö­vetően — megköszönve Né­meth Miklós szavait — kije­lentette: a tapsból úgy ítéli meg, hogy az Országgyűlés egyöntetűen támogatja a ja­vaslatot. Ezután Szűrös Mátyás be­jelentette, hogy az 1956. ok­tóber 23-áról szóló nyilatko­zat-tervezetet a képviselők­nek kiosztották. Megkérdez­te a képviselőket, van-e va­lakinek észrevétele a terve­zettel kapcsolatban. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) egyetértett azzal, hogy hazánk lakossága nép­szavazással döntsön nemzeti ünnepünkről. A nyilatkozat-tervezet­től függetlenül Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) ter­jesztette önálló képviselői indítványát 1956. október 23-a megünnepléséről az Or­szággyűlés elé. Reményét fe­jezte ki, hogy a parlament ünneppé nyilvánítja ezt a napot, amelyet a nép úgyis ünnepelni fog. Tiltakozásá­nak adott hangot amiatt, hogy a napoknak neveket adjanak, de legfőképpen az ellen, hogy október 23-át a megbékélés napjának kiált­sák ki. Felvetette azt is: nem szabad választásra feltenni, hogy március 15-e, augusz­tus 20-a, vagy október 23-a legyen a magyar nemzeti ün­nep. A népet nem lehet ilyen döntés elé állítani. Egyik ün­nepet nem szabad a másik ünnep alá rendelni, mind­egyiknek megvan a maga je­lentősége. Még a határozathozatal előtt Roszik Gábor felhívta a figyelmet: akármiképpen is határoz most az Ország­­gyűlés, a népszavazás ered­ménye más is lehet; a mos­tani állásfoglalás nem zárja ki, hogy erről a kérdésről később népszavazással dönt­senek. Határozathozatal követ­kezett: a képviselők 200 el­lenszavazattal, 42 támoga­tással, 51 tartózkodás mellett elvetették azt az indítványt, hogy október 23-át határo­zattal nemzeti ünneppé nyil­vánítsák. Ezután az elnök ugyancsak szavazásra tette fel: egyetért-e az Országgyű­lés azzal a javaslattal — bár ez a kérdés a kormány ha­táskörébe tartozik —, hogy október 23-a munkaszüneti nap legyen. A képviselők ezt az indítványt sem támo­gatták: 224-en ellene, 38-an mellette szavaztak, míg 29- en tartózkodtak. Ezután az állami tulaj­doniban lévő, de az MSZMP és más társadalmi szervek által kezelt vagyonról szóló 'pénzügyminiszteri tájékoz­tatót tárgyalták meg a kép­viselők. Békési László pénzügymi­niszter az írásos tájékoztató­hoz szóbeli kiegészítést fű­zött. Elmondotta, hogy nem tudnak valós képet adni a szervezetek tulajdonában, illetve kezelésében lévő in­gatlanok vagyoni értékéről, hiszen azok nyilvántartása nem reális forgalmi értéket, hanem különböző időpontok­ban született, úgynevezett nyilvántartási értéket tar­talmazza. Így a nem egészen' 12 milliárd forint összesített értéken nyilvántartott va­gyontömeg forgalmi értéke annál lényegesen több. Hiá­nyos a tájékoztató azért is, mert egy-egy ingatlan ve­gyes kezelői jogának valódi értékét nem tudja bemutat­ni. Torzítanak az adatok a költségvetési támogatás ösz­­szesített bemutatásakor is. 1968-tól kezdődően az MSZMP, illetve más társa­dalmi szervezetek költség­­vetési támogatása 47,4 mil­liárd forint összegre rúg. A párt, a KISZ és a szakszer­vezetek közvetlen irányítá­sával működő vállalatok 8.6 milliárd forint összegű adó­jának elengedésével az ál­lami támogatás együttes ösz­­szege 56 milliárd forintra te­hető. Ez azonban valorizálás nélkül alkalmatlan a köz­­gazdasági összegzésre. Ennek ellenére az Ország­­gyűlés képet tud alkotni ar­ról az infrastruktúráról, ame­lyet a — felmérés idején még — MSZMP, illetve a társa­dalmi szervezetek kezelnek. A nyilvántartások adatai szerint ez az infrastruktúra 1384 olyan épületet tartal­maz, amelyet a párt és a tár­sadalmi szervek kizárólago­san kezelnek, és további 1500 olyan épületet, ame­lyeknél a kezelői jog más szervekkel megosztott. Az elmúlt 31 év alatt te­hát 1957-től az MSZMP mű­ködésének költségeit 21 szá­zalékban fedezte állami tá­mogatás, 75 százalékban pe­dig a párttagok tagdíja. Ez az arány fokozatosan meg­változott, és 1988-ban az ál­lami támogatás a párt ösz­­szes bevételi forrásainak több mint 50 százalékát tet­te ki. A Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, vagy a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság működését tel­­jeskörűen az állami költség­­vetés finanszírozta. 1977 óta a párt minden in­gatlana állami tulajdonban van, az MSZMP csupán ke­zelői joggal rendelkezett. Tu­lajdonrendezésre tehát nincs szükség, csupán az ingat­lanok hasznosításáról kell dönteni. A kormány a párt ingatlanvagyonának haszno­sításakor három rendező el­vet követ. E vagyonból kí­vánja megteremteni a pár­tok, így a Magyar Szocialis­ta Párt működéséhez elen­gedhetetlenül szükséges fel­tételeket, összhangban azzal az elfogadott elvvel, hogy a többpártrendszer sem kerül­het többe, mint az egypárt­­rendszer. A kormány az in­gatlanvagyon másik részét oktatási, egészségügyi célok­ra kívánja igénybe venni, bevonva e munka előkészí­tésébe a fővárosi, a megyei és a helyi tanácsokat is. Az ingatlanvagyon harmadik részéből a jogállamiság ki­építéséhez nélkülözhetetlen intézmények elhelyezésére és a pártok közötti elosztás kor­rekciójára is célszerű tar­talékot képezni. A folyó költségvetési tá­mogatások összegéről a párt­­törvénynek megfelelően, Il­letve az éves költségvetés keretében a parlament fog dönteni. Ez a pártokra és társadalmi szervezetekre egyaránt vonatkozik. A kormány a pártingatla­nok felosztásának előkészíté­sére kormánybiztost állított. A vagyon elosztása két sza­kaszban bonyolítható le. Az első szakasz előkészítését ez év végéig célszerű befejezni. Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), szerint a ma még meglévő 22 ezer szociális otthoni hely mellett továb­bi 12—15 ezerre lenne szük­ség, s az információk sze­rint ezek kiaiakíthatóak len­nének a funkciót vesztett középületekben. Nagy Sándor (országos lis­ta), a SZOT főtitkára fenn­tartását fejezte ki a tájé­koztatóban szerinte meglé­vő módszertani probléma miatt. Nevezetesen arra gon­dolt, hogy a beszámoló össze­mosta a pártok, a politikai szerveződések és a társadal­mi szervezetek vagyoni, pénzügyi kérdéseit. A szak­­szervezet vagyonával kap­csolatos tisztánlátást az ne­hezíti — mondotta —, hogy a 'hatvanas években jelentős értékű szakszervezeti va­gyont államosítottak. Hámori Csaba (országos lista), az MSZP Elnöksé­ge nevében kért szót. Tájékoztatta az Ország­­gyűlést arról is, hogy az MSZP kezelésében lévő in­gatlanok pontos és hiteles felmérését követően decem­ber 31-éig tisztázni kíván­ják: melyek azok az ingat­lanok, amelyek a párt mű­­ködéséheá nélkülözhetetle­nek. A pénzügyminiszteri tájé­koztató elfogadását követő­en személyi kérdésekben döntöttek a képviselők. Elsőként — az országgyű­lési képviselők választásáról szóló törvénynek megfelelő­en, a belügyminiszter javas­latát elfogadva — megvá­lasztották az öttagú orszá­gos választási bizottságot, amelynek titkára dr. Kara ■Pál lett. Döntöttek arról, hogy az Országgyűlés elnöki teendő­ivel — mindaddig, amíg a ház jelenlegi elnöke a köz­­társasági elnöki funkcióból adódó feladatokat látja el — Fodor István alelnököt bíz­zák meg. Szűrös Mátyás szavakban, a parlament pedig tapssal köszönte meg az Elnöki Ta­nács tagjainak és elnökének, Straub F. Brúnónak, a kie­melkedő tudósnak és kiváló személyiségnek a tevékeny­ségét. Ezt követően Szűrös Má­tyás befejezettnek nyilvání­totta az ülésszakot, mond­ván: az elmúlt napokban becsületes és nem könnyű, sokak szerint történelmi je­lentőségű munkát végzett az Országgyűlés. Bejelentette: a legközelebbi ülésszak októ­ber 30-án, hétfőn 10 órakor kezdődik. Kérte a képvi­selőket, akinek lehetősége van rá, vegyen részt október 23-án, a déli harangszó ide­jén a köztársaság kikiáltásá­nak ünnepi ceremóniáján. (Folytatás az 1. oldalról\) telére, a magyarországi de­mokratikus erők nagy fele­lősségére figyelmeztetett az elmúlt másiel év szédítő tempójú változásai nyomán olyan eredmények születtek, amelyeket korábban csak re­ményeikben fogalmazhattak meg a demokratikus gondol­kodású emberek. Ezek a je­lentős eredmények azonban fokozottan megkövetelik a politika színpadára lépők fe­lelős magatartását. Ez a fe­lelősség itt és most, a totális diktatúra — hol enyhébb, hol szigorúbb — négy évti­zede után azt jelenti, hogy a demokratikus erőknek az al­kotmányos Magyarország megszületése felett kell bá­báskodni. Magyarország most ebben mutatott fel jelentős eredményeket. A demokrá­cia hazai vívmányai köze­pette fontos feladat átgon­dolni Magyarország külpoli­tikai környezetének alakulá­sát. A nemzetközi feltételek alakulását elemezve Antall József hangsúlyozta: a kül­föld barátságos, biztató ma­gatartása mellett tisztában kell lennie az országnak, hol húzódnak a határok. Miköz­ben Magyarország a demok­rácia kiteljesítéséért küzd, s ebben számít a világ segít­ségére is, tudnia kell azt is, hogy mind bel-, mind külpo­litikai érdek a stabilitás, a békés átmenet biztosítása. Ha a demokratikus jogál­lam, a független magyar ál­lamiság nem párosul a poli­tikai stabilitással, a politikai felelősséggel, és elharapód­­zik a szabadosság, illetve az irrealitások mezejére téved az ország, akkor ennek tör­ténelmi felelősségét is a de­mokratikus erőknek kell vi­selniük. Az MDF külpolitikai prog­ramjában nem adja fel a magyar semlegesség iránti vágyat, de azt is tudni kell, hogy a semlegesség egyetlen ország esetében sem volt pusztán proklamáció kérdé­se, hanem világpolitikai, re­gionális egyezmények, lehe­tőségek függvénye. A magyar belső helyzetet értékelve leszögezte: az or­szág gazdasága válságban van, s még súlyosabb válság felé halad. A gazdasági krí­zis könnyen szociális vál­sággá válhat, ami együtte­sen minden politikai erőt el­sodorható Nagy taps fogadta Für La­jos elnökségi tag bejelenté­sét: az Országgyűlés elfogad­ta a munkásőrség jogutód nélküli feloszlatására beter­jesztett javaslatot. Az orszá­gos gyűlés Csoóri Sándor ve­zetésével küldöttséget me­nesztett a Parlamentbe, hogy az MDF nevében üdvö­zöljék a képviselők döntését. Ezt követően Zimányi Ti­bor, a Recski Szövetség el­nöke üdvözölte a volt kény­szermunkások, internáltak, kitelepítettek, hadifoglyok és politikai üldözöttek érdekvé­delmi szervezete nevében az MDF-tanácskozás résztve­vőit, majd felolvasták az A rendőrség segíti az 1956. október 23-i népfelkelés év­fordulójának megünneplésé­re a törvényes rendelkezé­seknek megfelelően szerve­zett ünnepi rendezvények zavartalan lebonyolítását — tudatja a Belügyminisztéri­umnak az MTI-hez eljutta­tott közleménye. A szerve­zők igényeinek megfelelően tanácsokkal is közreműkö­dik a rendezők felkészítésé­ben. Az ünnepségek, a felvonu­lások zavartalan lebonyolí­tásában, az ideiglenes forga­lomkorlátozásokban közre­működő és a biztosításban résztvevő rendőrök felada­taikat — a bizalom erősítése MDF Országos Elnöksége és a Recski Szövetség oittóber 20-án kötött megállapodását. Ebben a felek leszögezik: el­engedhetetlenül szükséges­nek és elsődleges fontossá­gúnak tekintik az ország je­lenlegi politikai és társadal­mi stabilitásának megterem­tését és biztosítását, mert csak ez vezethet el egy ki­egyensúlyozott parlamentá­ris demokráciához. Az MDF szervezeti beszá­molóját Lezsák Sándor el­nökségi tag terjesztette elő. Közölte, hogy a Magyar De­mokrata Fórumnak 20154 tagja van és az ország 306 településén 327 szervezete működik. Ezenkívül van még 30—40 szakmai csoportjuk. A feladatokról szólva ki­emelte, hogy erősíteni kell az MDF belső szervezetét. Ki kell alakítani a területi, a megyei és a választókerületi választási irodákat. Ezután Zala Tamás, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület vezetőségének tag­ja üdvözölte a gyűlést, mél­tatta az MDF és az MZSKE közötti szervezeti együttmű­ködést. Ugyancsak üdvözöl­te a gyűlés résztvevőit Ki­rály Béla, az 1056-os Nem­zetőrség volt parancsnoka, sok szerencsét kívánva a résztvevőknek a tanácskozás munkájához. A Szabad De­mokraták Szövetségének üd­vözletét Mécs Imre, az SZDSZ ügyvivője tolmá­csolta. A Magyar Demokrata Fó­rum gazdasági programter­vezetéhez Bőd Péter Ákos fűzött szóbeli kiegészítést. Pősze Lajos az MDF vá­lasztási felkészüléséről szá­molt be. Elmondta, hogy mindhárom — köztársasági­­elnöki, országgyűlési-képvi­selői, helyhatósági — vá­lasztásra hasonló szervezési munkával kell készülniük. Horváth Balázs az MDF alapszabályának módosításá­val kapcsolatos javaslatokat összegezte. Az alapszabály módosítására azért van szük­ség, hogy az megfeleljen az egyesülési törvény és az Országgyűlés mostani ülés­szakán elfogadott párttör­vény szabályainak. Ezt követően az esti órák­ban megkezdődött a prog­ram vitája. Debreczéni József ország­­gyűlési képviselő egyenesen a parlament üléséről érke­zett a tanácskozás helyszí­nére, s a Tiszteit Házban szerzett élményeit megosz­totta küldött-társaival. Meg­elégedéssel nyugtázta, hogy a parlament — bár a viták során kétkedő hangok is hal­latszottak — teljesítette tör­ténelmi feladatát; törvény­erőre emelte a sarkalatos törvények tervezeteit. A képviselő azonban mé­gis „ötös-alára” értékelte a törvényhozás munkáját, mi­vel a parlament nem foglalt állást arról, hogy október 23. legyen pirosbetűs nemzeti ünnep. A kongresszus este 8 óra­kor fejezte be első munka­napját. Szombaton szekció­üléseken folytatódik az MDF1 programtervezeteinek vitá­ja. érdekében — szolgálati fegy­verük nélkül látják el. A Belügyminisztérium fel­kéri a szervezésben közre­működő politikai pártokat és szervezeteket, hogy az ünnepségeket az alkalomhoz illő méltósággal tartsák meg, tartózkodva az olyan szélső­­iséges megnyilvánulásoktól, amelyek sértenék a nép, a nemzet kegyeletét és aláás­nák országunk tekintélyét. A résztvevők közmegegyezést és megbékélést demonstráló magatartása legyen bizonyí­téka fejlett politikai kultú­ránknak és európaiságunk­nak, s ehhez szükség van minden törvénytisztelő ál­lampolgár közreműködésére és segítségére. fl Belügyminisztérium közleménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom