Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-10 / 240. szám

(Sakk)királynők a Technika Házában A kivételes képességű Polgár-lányok Zsófi kivételével az MTK-VM színeiben Szolnokon jártak a Mezőgép OB I-es sakkozóinak csapatbajnoki ellenfeleként. Felhasználva az alkalmat munkatársunk interjút készített Polgár Lászlóval, aki többek között elmondta, hogy miért nem hagyhatták el évekig az országot, továbbra is fenntartja kivándorlási szándékát, miről társalgott az amerikai el­nökkel, a fővárosban intézményesen is alkalmazzák ne­velési módszereit és hamarosan megjelenő könyvéből mit tudhat meg az olvasó. Mindezekről és még sok másról a 7-ik oldalon számolunk be olvasóinknak. Pártelnök Nyers Rezső, köztársasági elnökjelölt Pozsgay Imre Megválasztották az MSZP Elnökségót A kongresszus politikai programnyilatkozatot fogadott el—A párt vagyonáról ós a munkás­őrségről szóló vita éjszakába nyúlt Az alapszabály és a programnyilatkozat elfogadásával folytatódott az MSZP kong­resszusának tegnapi napja. Majd este ki­lenc óra után csaknem 5 órás zárt tanács­kozást követően plenáris ülésen hozták nyilvánosságra a Magyar Szocialista Párt elnökségének névsorát. Az MSZP elnöke Nyers Rezső lett. Az elnökség tagjai: Boros László művezető, Fábry Béla is­kolaigazgató, Géczd József egyetemi ad­junktus, Hámori Csaba pártalkalmazott, Horn Gyula külügyminiszter, Kárászné Rácz Lídia főiskolai adjunktus, Katona Béla pártalkalmazott, Kosa Ferenc film­rendező, Kovács Jenő pártalkalmazott, Kö­­rosfői László mérnök-tanár, igazgatóhe­lyettes, Lakos László tsz-elnök, Mádlné Maár Ilona pártalkalmazott, Menyhárt La­jos pártalkalmazott, Nagy Imre a DEMISZ elnöke, Németh Miklós miniszterelnök, Or­mos Mária egyetemi rektor, Pál László ipari minisztériumi államtitkár, Pozsgay Imre államminiszter, Szabó György ta­nácselnök, Szili Sándor esztergályos, Vass Csaba osztályvezető, Vastagh Pál pártalkal­mazott, Vitányi Iván szociológus. Bejelentették: a Magyar Szocialista Párt köztársasági elnökjelöltje a kongresszus tá­mogatásával Pozsgay Imre lett. A 10,3 milliárd forintos pártvagyonról és a munkásőrség feloszlatásáról a vita lap­zártakor még tartott. Személyi kérdésekben a zárt ülés mellett döntöttek a küldöttek — A Magyar Szocialista Párt kongresszusa ihétfői munkanapját is ügyrendi javaslattal kezdte, amely azt kívánta elősegíteni, hogy a tanácskozást még aznap befejezhessék. Mivel a kongresszus az elfogadott menetrendjéhez képest je­lentős időhátrányba került, a megyei küldöttcsoportok vezetői azt javasolták, hogy az alapszabály és a prog­ramnyilatkozat után már csak azokat a kérdéseket vitassák meg, amelyekben a döntést, az állásfoglalást a kongresszus a legfonto­sabbnak ítéli, a többit utal­ják át a párt újonnan létre­hozandó vezető testületéi­nek hatáskörébe. Egyben azt is kérték a platformok­tól : a személyi kérdésekkel kapcsolatban tájékoztassák a küldötteket, hogy milyen megegyezés, milyen politi­kai megfontolások alapján állítják ö6Sze a vezető posztokra jelöltek listáját. A tárgyalásra javasolt egyéb kérdések közül a leg­nagyobb vitát a munkás­őrség váltotta ki. Egyesek szerint a munkásőrség lé­téről vagy megszüntetéséről nem feladata a kongresszus­nak dönteni, hiszen a szer­vezetről az MSZMP lemon­dott, így azt az új párt nem is örökölhette meg, illetve ez a kérdés már amúgy is a kormány hatáskörébe tar­tozik. Mások szerint vi­szont tisztességtelen lenne ezt a feladatot a kormányra áthárítani; de a kongresz­­szus ne határozzon, hanem csak javasolja a munkás­őrség tagjainak, hogy ők magúk szüntessék meg tes­­tületüket. A küldöttek vé­gül is úgy szavaztak, hogy a munkásőrség kérdésében szükségesnek ítélik a kong­resszus állásfoglalását. Ugyancsak megvitatásra fo­gadták el a pártvagyon, va­lamint október 23-a, minta nemzeti megbékélés napja megítélésének a kérdését, nem tartatták szükséges­nek viszont az önkormány­zatoknak, a párt és a szak­­szervezetek viszonyának, illetve a tulajdonreformnak a külön megtárgyalását. Szavazás döntött arról is, hogy — egy ' indítvánnyal ellentétben' — nem térnek vissza arra: mit ajánl a párt munkahelyi jelenlétét illető­en a tagságnak és az Or­szággyűlésnek az MSZP. A már szokásossá vált hapkezdő ügyrendi polé­­máit követően tovább foly­tatták a részletes vitát a Magyar Szocialista Párt alapszabályáról. A küldöt­tek döntöttek arról, hogy 1989. október 31-ig az alapszervezeteket össze keli hívni. Aki az MSZP alap­szabályát és programnyilat­kozatának alaptételeit el­fogadja, és azt aláírásával hitelesíti, az megerősíti el­határozását, hogy tagja a Magyar Szocialista Pártnak. Az alapszabály előírja, hogy az Országos Egyeztető Bi­zottság vizsgálja felül az MSZMP 1989. október 7-én érvényes testületi döntéseit. Mindazokat, amelyek össze­egyeztethetetlenek a Magyar Szocialista Párt . alapszabá­lyával, helyezze hatályon kívül. A párt szimbólumai­ról a kongresszus donit, de első alkalommal, ideiglenes jelleggel erről az országos választmány hoz határoza­tot. A vitában elhangzott ja­vaslat szerint a küldöttek egy része a vörös szegfűt ajánlja pártjelképnek. A tételes vita után az alapszabályt a küldöttek a már megszavazott módosí­tásokkal együtt nagy több­séggel elfogadták. Döntöttek az MSZP vá­lasztási szabályzatáról is. Az elfogadott dokumentum szerint a párttag a választás jogával abban a politikai közösségben élhet, ahová szervezetileg tartozik. Min­den párttag bármely tiszt­ségre megválasztható. Ám kivételek is akadnak. Így az elnökségi tag nem lehet a választmány tagja. A fegyveres erők és a rendőr­ség hivatásos állományú tagjai a párt országos és területi szerveiben, illetve a rendőrség 'hivatásos állo­mányú tagjai a szolgálati helyük szerinti közigazgatá­si egység területén működő pártszervekben vezetői tisztséget csak a majdani párttörvény szabályozásá­(Folytatás a 2. oldalon) Mi újság a Tisza mentén? A természetbarátok szeme mindent lát Magyar Szolidaritás Lengyel támogatás Lech Walesa, a lengyel Szolidaritás vezetője támo­gatásáról biztosította a Szo­lidaritás Szakszervezeti Munkásszövetséget amikor annak képviselői — nemré­gen — tapasztalatszerző körúton jártak Lengyelor­szágban — közölte a Mun­kásszövetség sajtótájékozta­tóján Kerényi György, a vá­lasztmány tagja. A tájékoztatón elhang­zott. hogy a magyar Szoli­daritásnak mintegy 3 ezer tagja van, többségük vidé­ken, elsősorban a nagy mun­káskörzetekben, például Özdon, Miskolcon és Tata­bányán. A helyi csoportok önállóan tevékenykednek, a befizetett tagdíj 80 százalé­ka náluk marad. A tagság nagy többsége munkás, de várják az értelmiségieket is. Hangsúlyozták, hogy a szövetség egyetlen párttal sem épített, ki kapcsolatot, ugyanakkor az alapszerveze­tek együttműködnek a pár­tokkal. A Munkásszövetség va­gyonmegosztást követei a SZOT-tól. Arra a kérdésre, hogy hol tudják majd üdül­­tetni tagjaikat, elmondták, hogy a lengyel Szolidaritás­sal csereüdültetésben egyez­tek meg. A nyár folyamán az MDF Szolnoki Szervezetének Kör­nyezetvédelmi Csoportja el­lenőrizte a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet tisztasá­gát. A látottak alapján az alábbi mérleget alkották: rendezett, mondhatni ren­des és mindössze némi ár- Vízanaradványit őrzött Tisza­­püspöki, Cibakháza, Tisza­­bő. Tiszainoka és Martfű partszakasza. Határozottan javult Rákócziújfalu térsé­gében a Tisza partszakasza. Vezsenyen a templom ol­dalában és a gátőrház kör­­■nyékén, Tiszavárikonyban a szabadstrand tájékán a nyúl­­gáttól jobbra, Szandaszőlősön, a Vörösmező út végén, Rákó­­czifalván a Papi hodályi ré­ten ,Nagyréven a gátőrház környékén hagyott kívánni valót maga után a tisztasá­gi helyzet. Nem találták' megnyugta­tónak a képet Tiszaroff, Ti­­szabura. Tiszakécske Tisza­­szőlős és Tiszaderzs térségé­ben. A KÖTI-KÖVIZIG meghatározott időnként nagytakarítást végez, ám ez a megoldás nem tűnik elég­ségesnek. Sajnos egy-egy faluban még a néhány kon­téner megvásárlása is anya­gi problémát jelent. Vigyáz­hatnának jobban a környe­zetükre a horgászok és a fürdőzők: gyakran hagynak maguk után csatatért idé­ző hulladékkupacokat. Hogy mi lehet a megoldás? Több szemétgyűjtőt kellene elhe­lyezni a partszakaszokon, aztán ellenőrizni ezek hasz­nálatát. Ha a szóbeli figyel­meztetés nem használ, nem kellene visszarettenni a pénzbírság alkalmazásától sem. A környezetvédők egyéb­ként október 4-én átadták Mohácsi Ottónak, a megyei tanács elnökének a több száz aláírással nyomatéko­sított tiltakozásukat, mely­­lyel a Kétpó térségében tervezett veszélyes hul­ladéklerakó ellen emel­ték fel szavukat. A pe­tíció sorsáról kérdeztük a megyei tanács elnökét, aki elmondta, hogy az ügy je­lenlegi állásában a megyei tanács nem kíván hatósági­lag beavatkozni, hiszen je­lenleg a szakemberek vizs­gálódnak és egzakt mérési adatokkal fogják alátámasz­tani a hulladéklerakó ter­vezett helyének alkalmassá­gát. vagy pedig a hely ki­választásának megalapozat­lanságát. Ez után ad majd építési engedélyt az első fokú építésügyi hatóság és csak az esetleges fellebbezés után kerül az ügy a megyei ta­nács elé. Tehát a megyei ta­nács a szakmai vitákba nem kíván beavatkozni, véle­ményt majd akkor nyilvá­nít. ha a hatósági csatornán hozzájuk kerül az ügy. (pb) Paprikarajt Mezőhéken Előreveti árnyékát a piros arany fekete piaca Kevés termett a földeken, hiányzik a boltokból Az étolaj és a cukor mellé — remélhetőleg azokhoz hasonlóan csak időlegesen — az őröltpaprika is felzár­kózott a közelmúltban a hiánycikk listára. A tradi­cionális magyar terméket az üzletekben hiába kereső há­ziasszonyok már most — pedig hol van még a disznó­ölések ideje — érzékelik, hogy valami nincs rendben az étrendünkből, nélkülözhe­tetlen ételízesítő-színesítő, pontosabban annak alap­anyaga, a fűszerpaprika kö­rül. Mi is a helyzet tulaj­donképpen? — ezt tudakol­tuk Mezőhéki Táncsics Tsz­­foen, amely a piros aranyáról világhírű tájegységhez, pon­tosabban a Kalocsa-kömyéki Agráripari Egyesülésihez csatlakozva immár jónéhány éve koordinálja a fűszerpap­rika termesztést a Tiszazug­ban. A rendkívül kézimunkaigé­nyes, tehát a háztájiban jól bevált növényt a saját, va­lamint a környékbeli négy téesz és egy állami gazdaság földjein tavaly több mint 400 hektáron termeltette a Mező­héki Táncsics Tsz. A közös gazdaság szárítóüzemében 7440 tonna nyerspaprikából gyártottak a kalocsai papri­kamalom részére félkész ter­méket, azaz szári tmányt. Amint az már lenni szokott, jó terméssel — megyénkben ez hektáronkénti 18 tonnás volt — együtt járt az alap­anyag felvásárlási ár csök­kenése. A fűszerpaprika minőségtől függő átvételi átlagára nem érte el tavaly a kilogrammonkénti 9 forintot, miközben ismételten, mond­hatni folyamatosan növeked­tek a termelési ráfordítások, az előfeldolgozás • energia­­költségei. A mezőhékiek így éppen csak, hogy rentábilis volt az 1080 tonna szárít­­mány értékesítése, és meg­felelő jövedelmezőség híján a tagok egy része is lemon­dott a háztáji paprikaterme­lésről. (Folytatás a 3. oldalon) Folyamatosan érkezik a fűszerpaprika a me zőhéki szárítóüzembe, ahol két műszakban | naponta 100 tonna alapanyagot készítenek elő a kalocsai paprikamalom részére (Fotó: T, F.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom