Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-07 / 238. szám

4 J^ÉPSAP 1989. OKTÓBER 7. A Néplap vendége: Császár János, a Martfűi Növényolajgyár igazgatója Alapítvány a színházrekonstrukcióra A szürkeállomány kamatozó tőke A Martfűi Növényolajgyár, ta­lán az ott alkalmazott korszerű technológia miatt, ma is újnak szá­mít. Az 1980-as átadás óta eltelt idó nem csökkentette a vállalat iránti érdeklődést. Termelési ered­ményei a megye iparának élvona­lába állította a martfűi gyárat. La­punkban időről időre számot adunk a gyár gazdasági sikereiről. Ezúttal azonban nem ezért keres­tem fel Császár János igazgatót. Beszélgetésünknek a Növényolaj­gyár kezdeményezése adott apro­pót, most - mint megtudtam - a gyár kollektívája alapítványt ho­zott létre: egy alapítványt a Szigli­geti Színház rekonstrukciója érde­kében. - De miért? - A megye egyetlen színházának méltatlan körülményei, azt hi­szem, mindenki előtt ismertek. A művelődési kormányzat anyagi le­hetőségeinek korlátái is köztudott. Úgy gondoltuk, hogy ezzel együtt nem elég, ha a kialakult helyzetre hivatkozunk, ha - és felteszem, so­kak szándéka ez - a megyei szín­házi élet színvonalát szeretnénk megőrizni, abban kinek-kinek ere­jétől mérten részt kell vállalnia.- Úgy gondolom, a felismerés az abból fakadó segítő szándék ön­magában aligha elégséges. Hiszen itt pénzről van szó, ezt pedig előbb meg kell termelni. A mai világban ez is gond. Önöknek mégis futja ilyen íáadásokra is?- Ami a kérdés lényegét illeti: valóban nincs okunk panaszra. Az annak idején ezer tonna naprafor­gó feldolgozására készült gyár ka­pacitása mára naponta 1600 tonnát ért el. Mindezt pedig relatíve kis anyagi ráfordítás, de annál jelentő­sebb szellemi értékek realizálása révén értük el. Ez a szellemi poten­ciál járult hozzá ahhoz is, hogy rö­videsen befejeződik nálunk az or­szág legkorszerűbb étolajgyártó rendszerének beruházása, amely­nek technológiája világszínvona­lat jelent. Ennek kialakítása az itt dolgozó magyar és NSZK-beli szakemberek munkája. Végül is, ami az eredményeinket illeti: az itt előállított olaj 95 százalékát dol­lárért exportáljuk. Ez azt jelenti, hogy fennállásunk óta 600 millió dollár értékű exportot bonyolítot­tunk le.- Az elmondottakból úgy tűnik föl, a szürkeállományt itt tökének tekintik.- Egy gyár eredményes műkö­désével szorosan összefügg annak műszaki, szellemi kultúrája. Ez a záloga a fejlődéssel kapcsolatos fogadókészségnek. Ha nincs meg ugyanis a szakmai háttér, nem adaptálható a legcsodálatosabb technika sem. Ebben az értelem­ben az alapfeltétel megteremtése döntően fontos. A képzést, a to­vábbképzést, legyen az bármilyen szintű, támogattuk, támogatjuk. Anyagilag is erre ösztönözzük munkatársainkat. Hogy miért? A kérdésében a válasz. Magyarán: csak a kellő tudás, szakértelem le­het az előrelépés egyetlen, de nél­külözhetetlen kritériuma.- Mit jelent mindez a gyakorlat­ban?- A szakmunkásképzéstől kezd­ve, a dolgozók gimnáziumán és a technikusképzésen át egészen a nyelvtanfolyamokig széles a ská­la. A nálunk dolgozókat arra kapa­citáljuk, hogy éljenek a felkínált lehetőséggel, a maguk, a gyár ér­dekében használják ki a gyár által felkínált lehetőségeket. Használ­ják ki, hogy hasznosulhasson. És ezt tágabb értelemben is igaznak tartjuk. A kulturáltság általános szintű emelkedése ugyanis óhatat­lanul - természetesen áttételeken keresztül - visszahat a termelésre is.- Az Ön által képviselt szemlé­letnek ismereteim szerint nem szab határt a gyár kerítése.- Helyzetünkből is adódik, a környező települések, ahol dolgo­zóink élnek, igénylik a gyár támo­gatását. Ha pedig mi hosszabb táv­ban gondolkodunk, eleget is kell tennünk az ilyen jellegűelvár ásók­nak. Nélkülözhetetlen például, hogy a vállalati dolgozók lakás­építéseit támogassuk. Évente erre mintegy 6 milliót szánunk. Szóval nélkülözhetetlen, de nem elégsé­ges. A környező településeket más módon is támogatjuk. Az elmúlt években négy iskolában éppen a gyár anyagi hozzájárulásának kö­szönhetően vezethették be a szá­mítógépes képzést. Különösebben nem kell magyarázni ennek a be­ruházásnak a szellemiekben meg­térülő hatását.- Aki Önt hallgatja, aki szétnéz a gyárban, meggyőződhet arról, joggal hiheti, hogy Ön a szellem- i értéket valóban értékén kezeli. Egyfajta, ma még nem is oly gya­kori személyes ügynek érzem ezt.- Olvasó ember vagyok. Tu­dom, milyen élményt jelent a könyv, tudom, mit köszönhetek a könyveknek. Ugyanakkor meg kell vallanom, a zene kimaradt az életemből. De elég csak az olvasás nyújtotta élményre gondolnom, ha a zenét is be tudnám fogadni, tel­jesebb lenne az életem. A kultúrát számomra tehát döntően a köny­vek jelentik, és a színház, mely semmivel sem pótolható élményt jelent. Hozzá kell tennem, nem va­gyok nagy színházlátogató. Csalá­dommal évente három-négy alka­lommal jutok el egy-egy előadás­ra. De szerencsére jó néhány fe­lejthetetlen darabot láttam, raktá­roztam el magamban, olyanokat, amelyek nélkül szegényebb lenne az ember személyisége.- És most a gyár egésze révén ismét kapcsolatba került a szín­házzal. Igaz, ezúttal más szerep­körben.- Igen. Tudtunk róla, hogy ne­héz körülmények közt működik a Szigligeti Színház, s hogy az el­odázhatatlan rekonstrukcióra nem áll rendelkezésre annyi összeg, amiből az megvalósítható lenne. A segítő szándék bennünk is meg­van, mert - s ez talán az elmondot­takból is kitűnt - a kultúrát mi a sa­ját gyakorlatunk alapján is hasz­nos és nélkülözhetetlen, de jöve­delmező befektetésnek tekintjük. Azt szeretnénk, ha a megye egyet­len színháza fennmaradna. Ezért vállaltuk, hogy anyagilag is részt veszünk a feltételek megteremté­sében, egy alapítványt hoztunk létre.- Sajátos, ha úgy tetszik, mer­­kantilszemléletü ez a támogatás.- Két lehetőség kínálkozott. Az egyik, egy bizonyos összeget fel­ajánlunk. Egyszerűen: átadunk másfél millió forintot a saját va­gyonalapunkból. Viszont ekkor a tőke is elvész, mihelyt beépítésre kerül. Gazdasági megfontolás szólt a másik, azaz az alapítvány létrehozása mellett. Ennek lénye­ge, kétmillió forintot helyezünk el alapítványként a bankban, s ennek kamatát /ez 20-21 százalékos ka­mattal számolva mintegy 400 ezer forint/ ajánljuk a színházrekonst­rukcióra három éven át. A tőkénk, tehát maga az alapítvány így meg­marad. A három év letelte után Martfű művelődési helyzetének és sportéletének szánjuk az éves ka­matokat. Azt gondolom, ezzel mind a színház, mind a város jól jár, s a gyár sem rövidül meg. Mert ezt a pénzt - mint közcélú ado­mányt - leírhatjuk az adóalapunk­ból. A szellemi érték - a példa is bi­zonyítja - gyorsan kamatozó tőke. Sz. Gy. "Emlékezés az aradi vérta­núkra" címmel rendezett á szolnoki Levéltár időszaki kiállítást Az érdeklődök a tárlókban elhelyezett anya­gokból nyomon követhetik az 1848/49-cs forradalom és szabadságharc eseményeit, jellemző mozzanatait, külö­nösen a megtorlás éveit. A korabeli írásos dokumen­­tumok egy része saját anyag, de kölcsönöztek a szolnoki Damjanich, illetve a Ceglédi Kossuth Múze­umból Is. A kiállítás decem­ber végéig várja a látogató­kat. "Dicsértessék” az iskolában "Engedjétek hozzám a kisdede­ket" - mondotta Jézus Krisztus - "mert övék a mennyeknek orszá­ga". Jóllehet Magyarországon az utóbi negyven évben nem volt olyan rendelet, utasítás ami meg­tiltotta volna a gyerekek iskolai hittanoktatását a hivatalos világ­nézet nyomán kialakult szokás azonban mégsem engedte közel az Mára nagyot változott a világ. Az idei tanévben ugyanis ismét megkezdődött az iskolai hitokta­tás. A megyeszékhelyen egyelőre még csak egy intézményben a Tal­linn Általános Iskolában tart hitta­nórákat Gacsári Kiss Sándor ka­nonok, esperes, plébános, akinek nem újdonság az iskolai hittan ok­tatás.- Egy kivétellel akárhol működ­tem mindenütt tartottam eddig is órákat az iskolában - emlékezik vissza. - Szolnokon persze valóban újdonságnak számít az iskolai hit­oktatás. De csak az iskolai, hiszen a templomokban, majd a nyolc­vanas évek elejétől egy plébánián tanították a gyerekeket. Két éve a Főplébánián ( Várplébánia ) és a Belvárosi plébánián, illetve az idén már a Tallinn iskolában is. Véle­ményem szerint a hitoktatás termé­szetes helye az iskola. Azért, mert a hit, miként az iskolai tantárgyak is az észre épülnek. Ugyanúgy ér­telmi teljesítménnyel ismerhetők meg a hittételek, mint például a matematikai tételek.- Tavaly hány tanítványukvolt a városban?- Száz.- És az idén?- Háromszáz.- A Tallinn iskolából hány diákot Írattak be hittanra?- Harmincnyolcat.- Milyen ismeretekkel rendelkez­nek a kisdiákok?- Az elején azt hittem, hogy jó lesz ha karácsonyig megtanulják a Miatyánkot, de az első órán kide­rült, hogy a gyerekek 60 százaléka már tudja.- Kanonok úr szerint miért járat­- Sehonnan sem értesítettek el­utasításról, vagy bármilyen más problémáról - szögezi le. Mind­össze az okozott némi gondot, hogy eléggé későn jelent meg a miniszteri utasítás, amely a beirat­kozásról rendelkezett, de gyorsan igyekeztünk tájékoztatni az érde­kelt intézményeket. Amíg koráb­ban az iskolákban kellett a szülő­nek vagy gondviselőnek beíratni hittanra a gyereket, az idén a plé­bániákon, lelkészi hivatalokban. Ugyancsak újdonság, hogy amíg eddig csak az általános iskolákban és a gimnáziumokban lehetett be­iratkozni, az idén bármelyik okta­tási intézményben tanulók számá­ra legális a hitoktatás. Egy intéz­ményről a nevelő otthonokról azonban sajnos nem rendelkezik az utasítás. (Felhívtam telefonon Rózen­­berszki Lászlót, a Gyermek és Ifjú­ságvédő Intézet igazgatóját, akitől megtudtam, hogy az otthonokban nevelkedő gyermekek gondviselő­je az adott otthon igazgatója. Ilyenformán az ő joga a beiratás a hitoktatásra. A GYIVI igazgatója azonban nem értesült arról, hogy a megye nevelőotthonainak vezetői éltek volna e jogukkal. Jóllehet a családból "kivetett" gyerekeknek különösen jólesne az ilyenfajta tö­rődés, a lelki vigasz.]- A miniszteri utasítás mindene­setre látványos elmozdulást hozott a hitoktatásban - folytatja Nánási Mihály. - Tudomásom szerint ti­zenhárom általános iskolában tar­egyházakhoz a "kisdedeket". Az iskolai beiratkozásoknál az igaz­gatók olykor igyekeztek lebeszél­ni a szülőket gyermekük hittanra történő oktatásáról. A lebeszélés az esetek többsé­gében sikerrel járt. Az iskolákban gyakorlatilag - néhány kivételtől eltekintve - megszűnt a hittan ok­tatás. ják a szülök gyermekeiket hittan órára?- A mostani szülők már 1945 után születtek. Az ő életükből, ta­nulmányaikból kimaradt a Biblia. Nyilván azt szeretnék ha gyermek­eik műveltsége és embersége telje­sebb lenne. S segít az is, hogy fej­lődött a kultúra, s ma már nem kell emiatt diszkriminációtól tartaniuk. A Tallinn Általános Iskola orosz tagozatos iskola. Nem mindennapi paradoxon, hogy épp ott tartanak először mégis hittanórákat. - Nem zavarja ez a tantestületet? - fagg­atom dr.Bereczki Lajosné igazga­tónőt.- A tanítványaink között eddig is voltak olyanok, akikről tudtuk, hogy hitoktatásra járnak. Ez végül is a szülők magánügye. S ha már ennyi diákot beírattak miért ne le­hetne az óra az iskolában. Nincse­nek ellenérzéseink, hiszen a hitok­tatás célja azonos a miénkkel csu­pán a tanítandó anyag, a módsze­rek, az eszközök mások. Egyéb­ként a Bibliát a kultúra részeként fogjuk fel, bizonyos területeiről a tanórákon is szó van, az irodalom, a történelem megfelelő elsajátítása lehetetlen bibliai ismeretek nélkül. Kértük is a kanonok urat, hogy hozzon az iskolába bibliai tárgyú könyveket, s megvásárolhassák a hittanra nem járó gyerekek is. Tiszteletre méltó felfogás, együttműködési szándék, amelyet megerősített Gacsári Kiss Sándor is. De vajon mindenütt ilyen euró­pai módon történt-e az idén az is­kolai hitoktatás újabb nyitá­nya? Többek között erről beszél­gettem Nánási Mihály megyei egyházügyi titkárral. tanak hittanórákat az új tanévben. S emellett persze templomokban, plébániákon, lelkészi hivatalok­ban is ugyanúgy mint korábban.- Hogyan oszlik meg a megye la­kossága vallások szerinti- Erről nincsenek friss adatok. Azl941-esés 1949-es népszámlá­láson volt legutoljára olyan kérdés ami a vallási hovatartozást is ku­tatta. Az 1949-es adatokat azon­ban nem hozták nyilvánosságra, így a 41-es népszámlálás alapján becsülhető meg, hogy a megye la­kosságának mintegy 60-65 száza­léka római katolikus, 30 százaléka református, a fennmaradó néhány százalék evangélikus illetve már felekezetű. Az persze más kérdés, hogy mennyien gyakorolják a hi­tüket.- Hány "hittanos" gyerek volt ta­valy?- Becsült adatok szerint 1000- 1500. Kilencven százalékuk álta­lános iskolás korú.- Hány pap s lelkész működik a megyében?- Közel száz, de vannak üres ál­lások is elsősorban a katolikus plé­bániákon. A hiány enyhítésére Jászberényben néhány éve teoló­giai tanfolyamot indítottak, ahol hitoktatókat képeznek. Hogy mennyi elfoglaltsága van egy papnak megtapasztalhattam, amikor Farkas Mátyás jászberényi apátot, a tanfolyam igazgatóját ke­restem. Csak többszöri telefonálás után sikerült otthon találni, hogy megbeszéljük a találkozás idő­pontját. Hol éppen hittanórára ment, hol tanácsülésre, hol a te­metői ravatalozó ügyét intézni. Farkas Mátyás korát megha­zudtolva csupa fiatalos lelkese­dés, tettvágy. Szinte vég nélkül sorolja az elképzeléseit, s az eddi­gi eredményeket Szeretne cser­készcsapatot alakítani, feléleszte­ni a régi társulatokat, köröket mint például a Szent Vendel Társulat a Jézus Szíve Társulat, a Legé­­nyegylet Leányegylet, az olvasó­köröket a betlehemes játékokat. Szeretnék visszakapni a tizenöt korábban elvett épületnek leg­alább egy részét. Először is a ho­moki templom mellett lévő egy­kori iskolát - ma munkásőr bázis - hogy ott hétvégeken a nagycsalá­dosok pihenhessenek, s az lenne majdan a cserkészcsapat otthona is. S a hitoktatás? Az új tanévben 600 általános is­kolást tanítanak. Jövőre szeretnék ha a középiskolások is nagyobb számban iratkoznának be hittanra, de szívesen tartanának szeminári­umokat a tanítóképzőben is.- Feltétele-e a beiratkozásnak a kereszt ség?- Nem. Bárki beiratkozhat Aki nincs megkeresztelve azt megke­reszteljük. Most lesz éppen egy olyan eset amikor előbb a ke­resztapát kereszteljük meg. Szeretetre, megbocsátásra, megbékélésre- Van-e elég hittankönyv?- Jelenleg többféle könyvből ta­nítunk. A napokban jelenik majd meg a Katékizmus amely egysé­gesen kötelező lesz a hitoktatás során.- Milyen érdeklődés kíséri a vi­lági hitoktató képzést?- Most tizenöten jelentkeztek. A feltétel: érettségi bizonyítvány, erkölcsi bizonyítvány, a helyi plé­bános ajánló levele, s 55 év a kor­határ. A tanulmányi idő három év félévenként vizsgával. Eddig ha­tan szerezték meg az oklevelet, ők már tanítanak is ugyanolyan óra­­díjjal mint a pedagógusok. Szívesen fogadnának több je­lentkezőt is, hiszen az apát úr becslése szerint csak a Jászságban kétezer körüli kisgyereket taníta­nak hittanra, azaz a Biblián túl il­letve általa szeretetre, megbocsáj­­tásra, megbékélésre, összefogás­ra. Az idén növekedett a hittanra járó gyerekek száma a református lelkészi hivatalokban is. Hamar István szolnoki református lel­kész jelenleg huszonnyolc általá­nos iskolást tanít a hivatalban hi­szen ahány gyerek annyi iskolá­ba jár. Korábban tíz-tizenöt tanít­ványa volt. Szolnokon viszonylag kevés református él. A vasárnapi istentiszteleteken általában szá­zan vesznek részt. Hamar István­nak egyébként nemrég jelent meg egy könyve tíz év munkájának gyümölcseként Az ember a te­remtett világ élén címmel, amely a Biblia első tíz fejezetével foglal­kozik.- Miért fontos az, hogy az em­ber higyjen? - kérdezem a lel­készt.- Kiss Dénessel szólva "Hit nél­kül az ember béna csak önmaga maradéka". Hitet viszont - vallom - csak Isten adhat. Hogy hogyan képzeli el az Is­tent egy tizenéves marxista alapo­kon nevelkedett úttörő? A kérdés­­re egy jászsági kisfalu diákja így válaszolt:- Az Isten bennünk van, álta­lunk létezik. így van jelen egy­szerre az egész világon. Tál Gizella Hittan és orosz óra Beíratás a plébánián

Next

/
Oldalképek
Tartalom