Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-07 / 238. szám
Tanácskozik az MSZMP kongresszusa Kérdések az előadói beszédekkel kapcsolatban (Folytatás a 2. oldalról) Az előadói beszédek utón a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal s az elmondottakkal kapcsolatos kérdéseiket fogalmazták meg. Grósz Károly a hozzá intézett és a személyére is vonatkozó kérdésekre válaszolva elmondotta, hogy az elmúlt 16 hónap alatt a Központi Bizottságban a tartalmi és a szervezeti kérdésekről egyaránt sok v.ta folyt. Ennek alapján jutott áprilisban arra a következtetésre: kezdeményezi, hogy a főtitkár és a Politikai Bizottság tagjai mondjanak le. A KB a párt legfelsőbb vezetőségét bizonyos módosításokkal újjáválasztotta, ám a következő KB-ülésen a főtitkárt többen ismét lemondásra szólították fel. Grósz Károly elmondotta: arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha egy hónappal azelőtt — bár akkor lemondott — mégis újjáválasztották. akkor nem ajánlja fel ismét lemondását. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a partnerek a nyílt vitát nem vállalták, ám mindent elkövettek, hogy a főtitkár politikai helyzetét megnehezítsék. Pozsgay Imre szerint a létrejövő új párt az MSZMP jogutódja lesz. működésének anyagi feltételei ennek révén teremthetők meg. Mivel a pártvagyon manapság meglehetősen nagy viták tárgya, ezért a kongresszus döntésének megfelelően az új párt működési feltételeit biztosító vagyontárgyak maradjanak birtokában. de semmiféle olyan kölönc, amely az „abszolutizmus hatalom- és tulajdongyűjtő törekvéseiből származik”. Vajon az új párt a munkásosztály pártja lesz-e? Erre a kérdésre Pozsgay Imre elmondotta: mindez nem attól függ, hogy a párt nevében viseli-e a jelzőt vagy sem. A korábbi körülmények között a munkásosztály és a párttagság egyaránt nem vett részt a párt felső szervezeteiben meghozott döntések kialakításában. A munkásosztályra való hivatkozás gyakran csak arra volt jó, hogy eltakarja a diktatórikus szocializmus tényét. Nem a munkásosztály és nem a dolgozó társadalom ellen irányul az új párt megalakításának terve. Az öncsalás állapotából ki kell lépni. Csak így jöhet létre olyan párt, amely a munkások érdekeit is szolgálja. Platformok képviselőinek hozzászólásai A kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak. Ágh Attila a Reformszövetség nevében szólt a küldöttekhez, s elöljáróiban leszögezte: a jelenlegi kongresszusnak történelmi lehetősége és egyben komoly történelmi felelőssége egy baloldali szocialista párt megalakítása. A pártszakadás esélyeit latolgatva Ágh Attila rámutatott: a pártban jelenleg nincs egység, amelyet meg lehetne védeni vagy helyre lehetne állítani. Hozzátette: új egység szükséges, mégpedig egy olyan egység, amely a platformok elvi egyensúlyán nyugvó akcióegységet jelent. „A pártnak meg kell válnia hitelüket vesztett vezetőktől, a politikai múmiáktól, s nem szabad helyet adni a rejtőzködő konzervatívok átmenekítésére sem”. A sztálini eredetű struktúrák lebontásában a Népi demokratikus platform szerint a hatalom és az állami tulajdon társadalmasítása a járható út — mondta a tömörülés véleményét ismertetve Krausz Tamás. Ebben a folyamatban sem a keleti, sem pedig a nyugati modellek nem másolhatók, vissza kell térni a magyar népi demokratikus hagyományok pozitív vonásaihoz. A fejlődés során a platform elképzelései szerint fennmaradna a több szektoré vegyesgazdaság, de abban a kapitalizmus, a profitcentrikus gazdálkodás társadalmilag korlátozott és ellenőrzött formában terjedne ki újra. A kibontakozó privatizációt a dolgozói önkormányzatoknak kellene ellenőrizniük. Zentai Gábor, a Platfonm az MSZMP-ért képviseletében kifogásolta: hogy a munkásőrség létét kritizálva senkinek sem jut eszébe, hogy emberségesen megköszönje több évtizedes munkásságukat, s felhívja a testület tagjainak figyelmét: a történelem most mást kíván. Figyelmeztetett: a küldöttek többségének nincs mandátuma arra, hogy az MSZMP-t — bármilyen néven működjék is mint utódpárt — megszüntesse, szétszakítsa. Udvarhelyi László az öszszefogás platform nézeteit összefoglalva hangoztatta: A küldötteknek nem szabad szem elől téveszteniük, hogy a strukturális fordulatot a pártnak olyan körülmények között kell végrehajtania, amikor nagyon erős egv jobboldali polgári restaurációs folyamat elmélyülésének veszélye, s amikor bizonyos szociális feszültségek esetleg kezelhetetlenné teszik a társadalmi folyamatokat. A tömegbázis megtartása érdekében a kongresszusnak nem szabad olyanfajta szélsőségekbe belemennie, amelyeket az emberek nem értenek meg, amelyeket nem tudnak követni. Az ifjúsági platform képviseletében felszólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hangsúlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a magyar történelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP története is végétért. Nem megtagadni kell, hanem befejezni, értékeit mentve újat, mást kezdeni. A továbbiakban azt elemezve, hogy mitől lesz új, más a párt, úgy fogalmazott: új program, új szabályzat, új vezetés szükséges, de ezektől még nem lesz más a párt. Valóban új pán csak akkor lesz, ha az előzőekhez újjáépített tagság, szervezetek, új apparátus és új struktúra párosul. Rámutatott: a párt igazi megmérettetése a választásokon lesz, hosszabb távon pedig abban, hogyan tudja elfogadtatni magát az új és még újabb generációkkal. Hozzátette: az új párt megalapítása még nem választási siker, csak belépőjegy, nélküle nem lesz szabad választás, csak vértélen leszámolás. Nap mint nap tapasztalható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság többsége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövővel, azzal, hogy a ma oltárán sorozatosan feláldozta a holnapot. Ezt a helyzetet meg kell fordítani. A fiatalok kérdéseire adandó megfelelő válaszokra van szükség, s terepet kell adni az ifjúságnak, hogy ebben a pártban akarja formálni gyermekei jövőjét. Hiszen a fiatalok nélkül nincs és nem is lőhet progresszió — hangsúlyozta végezetül Nagy Imre. Thirring Ákos, a vidék esélyegyenlőségéért platfonm képviselője azt fejtegette, hogy a vidékiség fogalmán azokat az egyenlőtlen élet- és gazdálkodási körülményeket értik, amelyek gazdasági, infrastrukturális, elosztási, kulturális és belpolitikai téren egyaránt hátrányosan érintik a kisebb településeket. Mint mondta, platformjuk nem fővárosellenes, de harcol az indokolatlan központi megkülönböztetések ellen, az egyenlőtlenségek felszámolásáért. Reformer mivoltuk pedig abból fakad, hogy ők is gyökeres változásokat akarnak. Bejelentette: létre kívánják hozni a párt agrárgazdasági tagozatát. A különböző platformok megbízásából szólók után a megyei, illetve a megyei jogú küldöttcsoportok képviselői kaptak szót a vitában. Egy jellemző vélemény szerint „a pártvezetés koncepciótlansága, taktikázása, esetenkénti mérhetetlen arroganciája a tagságot teljes bizonytalanságba kergette”. Ezért olyan új szocialista pártra van szükség, amely szakít az MSZMP eddigi tevékenységével, — vélekedett Keserű Imre Csongrád megyei küldött. Mint mondotta: e teremben ül a Tiszatáj főszerkesztője, s az is, aki ezt a folyóiratot 1986-ban betiltotta. A küldöttek egy része a Next 2000 Kft-ről itt hallott először, de itt vannak a kongresszuson azok is, akik ezt a vállalkozást megalapították. Ha ezek a csoportok a kongresszuson kompromisszumot kötnek, akkor a társadalom ezt a pártot már nem fogadja el többé hitelképes erőként. Megújulásra van szükség, de nem szakadásra — fejtették ki viszont mások, hasonló határozottsággal. Ám a pártsnakadást ellenzők közül is többen hívták fel arra a figyelmet, hogy az MSZMP olyan politikai gyűjtőhellyé vált, amelyben egymással homlokegyenest ellenkező nézeteket vallók is megférnek. Körösfői László Pest megyei küldött az időközi választáson képviselőjelöltként elszenvedett vereségéről szólva rámutatott: csupán azért vált hiteltelenné a választópolgárok előtt, mert az MSZMP színeiben indult. E negatív társadalmi közmegegyezést a párt csak úgy küzdheti le, hogy a jövőben tettekkel bizonyítja: valóban a nép pártja. A vidék-Magyarországra is jobban kell figyelnie az MSZMP-nek — fogalmazták meg többen —, s e gondolathoz kapcsolódva szorgalmazták, hogy a pártszervezetek országszerte alakítsák ki saját helyi programjaikat. Az effajta helyi kötődés nélkül elképzelhetetlen a tagság mozgósítása. A felszólalók többsége egyetértett abban: az új, baloldali, szocialista értékrend alapján szerveződő pártnak el kell búcsúznia mindazoktól, akik nem mernek szembenézni a múlttal, nem vállalják az új szerveződési elveket, s a visszarendeződés veszélyét hordják magukban. Így vélekedett a Külügyminisztérium küldötteként felszólaló Horn Gyula is, aki — sokak véleményével egyezően — kijelentette: a párttagok százezrei nem tehetnek a pártban, az országban kialakult helyzetről, mert mindig helyettük döntöttek. Most azonban a kongresszus dönt, s az eddigi vita ennek felelősségét érzékeltette. A párttagok egy olyan párttal küszködtek mostanáig, amelyet nem ők konstruáltak, nem ők alkottak. Most lehetőség van arra, hogy nem csupán megszabaduljanak a párt romjaitól, hanem új pártot hozzanak létre. Az MSZMP kongresszusa szombaton reggel folytatja a beterjesztett dokumentumok fölötti vitát. Megemlékezések az aradi vértanúk napján A Damjanich-szobornál a Néplap előtt tartott demonstráció után gyújtottak gyertyát Sajtófoglalás kézrátéttel (Folytatás az 1. oldalról) sóhajtottak fel a jelenlévő újságírók — tehát felértékelődött. Ami pedig az elvárást illeti, azt Fodor Tamás így fogalmazta meg: — Színesebb, érdekesebb, olvashatóbb Néplapot kapjunk a kézbe. Bajunk van a Néplappal, de úgy gondolom, nem az újságírókkal. Mi olyan feltételeket kívánunk nekik, ahol gondolataiknak szabad teret adhatnak. Fodor Tamás felsorolta azokat a pontokat, melyeket az ellenzék követelt az érdekegyeztető megyei tárgyaláson. Először: a fejlécen szerepeljen a független napilap minősítés. Másodszor: az MSZMP által kijelölt főszerkesztő helyét pályázat útján töltsék be, személyéről az újságírók döntsenek. Harmadszor: legyen a Néplap gazdaságilag független. Negyedszer: a kiadó hivatalból és a szerkesztőségből vonuljon ki az MSZMP alapszervezete, — ez a szerkesztőségben időközben megtörtént. — Ötödször: a belpolitikán ne az MSZMP politikáját értsék, feltétlen egyenlőséget minden politikai erő számára. Hatodszor: legyen egy „hivatásos olvasóbizottság”, amelyik a felsorolt öt pont betartásán őrködik. Ezután a jelenlévők a szerkesztőség épületének falára téve kezüket, jelképesen lefoglalták az újság gondolatiságát. _________ — Pb — (Folytatás az 1. oldalról) Oldal Szervezetei a megyeszékhelyen a Damjanich-szobornál emlékeztek meg a mártírokról. Gyertyákat, illetve mécseseket gyújtottak, majd Halász István, az MDF és dr. Mizsei Béla, a Független Kisgazdapárt nevében emlékezett meg az aradi vértanúkról. Állásfoglalás A Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége a megyei érdekegyeztető fórum 1989. szeptember 22-i ülésén a nyilvánossággal kapcsolatban megfogalmazott nyilatkozattal egyetértett. Véleményük szerint azonban a vitás kérdéseket a tárgyaló asztalnál lehet és kell megoldani, nem pedig nemzetünk történelmének egy szomorú évfordulóján szervezett békés tüntetéssel. Érthetetlen számunkra, hogy a tüntetés szervezői között a DEMISZ Szolnok megyei szervezetei szerepeltek, holott ehhez a Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége nem adta a nevét. Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége Polfíinrcnlni 517 oiiriíiuii álhninb kiÍ7P 3JGIVC3IJIsOUIill Ofc vili U|lul QllUlllUvl AULb Interjú Szoidla Unnál, az észt minisztertanács első elnökhelyettesével — A közelmúltban olvashattuk, jláthattuk, hogy a három balti |köztársaság több tízezer embere lélő /láncot alkotott a határok mentén. Mi volt a ,rendezvény célja? — Tiltakozás a Ribbentrop—Molotov paktum aláírásának az ötvenedik évfordulója ellen. Az élő láncnak én is tagja voltam, hiszen ennek az állásfoglalásnak nagy a jelentősége. Valami olyasmi: a népeik elítélik a fejük fölött kötött alkukat, egyúttal a demonstáció bizonyította, hogy az emberek peresztrojkát, változást akarnak. — Arról is tudunk, népes az ellendrukkerek tábora. — Nem csoda, hiszen az előző, sztálini rendszer kiépítette a maga elnyomó, a tényeket elhallgató hálózatát, apparátusát. Ez jellemző volt a későbbi időre is. így azután a mai hibák nem a peresztrojka következményei, hanem az előző vezetéstől örökölt nehezékek, amelyek ránk maradtaik. — Mindezek ismeretében arról kérdezem, milyen önállósodási törekvés jellemzi ma önöket, az észteket? — Például az. hogy nem hagyjuk magunkat szembeállítani más, szovjet népekkel. Ez is az önállósodásra törekvő nemzetek egyik jellemző sajátossága. Rendkívül fontos, hogy minden Észtországot, azaz minden érintő dolgot itt kell eldönteni. Mostanáig a „központ” állandóan megmondta: mit és mennyit csinálhatunk. Kérem, mi észtek négyezer éve lakunk a Balti-tenger környékén, és nincsen más helyünk a világban, bármilyen tágas is az. Ezt tudomásul kell venni mindenkinek, és azt is mondjuk: ezen a területen nekünk van elsőbbségünk. Tévedés ne essék: mi, ez a kis nép nem •küldünk el senkit. Mindenki, aki elfogadja politikánkat, elveinket, velünk élhet. — Mi ennek a politikának a lényege? Részletezné olvasóinknak? — Gazdaságilag önálló, itteni szóvá] önelszámolási rendszerben akarunk élni. Ez azt jelenti, hogy az ellátásban végre igazodni kell az emberek igényéhez. Jelenleg jegyrendszer van az országban, és megkérdezem öntől: hogyan lehet ezzel jómódot, elégedettséget teremteni? Tudom, kis ország vagyunk, és egy maroknyi népnek mindig nehéz az önállóságot megszerezni. De elkezdődött a folyamat, és ebben az is benne van, hogy majd saját, konvertibilis pénzt bocsátunk ki. — Ezek szerint pnök állam lesznek az államban ... I — Aligha, inkább a köztársaságok olyan föderációjára gondolok, Szovjetunióként. amely 1922-ben, Lenin idejében volt. Ebben a szerződésben majd azt is meghatározzuk, hogy milyen funkciókról mondunk le. és adjuk át. a központnak. — Melyek lesznek, jobban mondva lennének ezek? — Ma még nehéz lenne felsorolni, de például a védelmi feladatokat a központnak adjuk. Azután a közlekedés, az energiarendszer is ezer szállal köt össze bennünket. Viszont a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában a döntés joga a miénk. Mondok két példát: Tallinnban svéd és finn konzulátus nyílt — mivel ők szomszédaink. 'Nem érdekünk például román konzulátust nyitni, de Moldáviának bizonyára igen, saját területén. — Mennyire népszerű a törekvésük az országban? — Nem is kevesen azt gondolják, ezek az elképzelések földarabolják a Szovjetuniót. Én inkább azt hiszem, majd a többiek is eljutnak eddig a gondolatig, amelyben például az is benne van, hogy a nemzeti nyelv mindig az adott állam nép nyelve legyen. Sőt, mi azt szorgalmazzuk — ami két éve még eretnekségnek számított —, hogy a köztársasági állampolgárságot is be kell vezetni. Minden köztársaságnak külön állampolgársága lenne, amelyik az adott területen különböző előnyökkel járna. — Külön útlevelet is terveznek? — Ellenkezőleg: mi a határok megsemmisítéséért, eltemetéséért küzdünk, hiszen a mi országunkat, és a Szovjetuniót is be szeretnénk kapcsolni az európai államok közé. — Hisz ennek megvalósításában? — Más lehetőség nincs. Tapasztaljuk, kemény ez az út. és az is. lehet, újabb nadrágszíjhúzás is szükséges, mielőtt jobbra fordulna az ügyünk. Ezt nem sztrájkokkal, hanem tárgyalással kell megoldani. Tudjuk, hol élünk, a földrajzi helyzetünk adott, a múltat lehetetlen meg nem történtté tenni, de újraértékelni kötelező. Nekünk is, meg másoknak is, pártállástól függetlenül. — önöknél is vannak csírái a többpártrendszernek? — Ahogy Magyarországon, nálunk is elkezdődött ez a folyamat, és Észtországban röpke másfél év alatt négy párt alakult. Azután újdonság az is, hogy a pártapparátus felét elbocsátották, és nálunk az észteknél észrevehető a párt és az állam szétválása. Ez azt jelenti, hogy például a pártvezetés nem szól bele a gazdasági dolgokba, az állami élet irányításába. Ismétlem, a folyamat elkezdődött... — Köszönöm az interjút, és kívánom: távoli rokonai között Szolnok megyében érezze úgy magát, mint otthon. D, Szabó Miklós
