Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-30 / 258. szám
I 1989. OKTÓBER 30. J^ÉBAP A jászberényi Lenin téren formabontó üzletház a tömblakások között A Lenin téren az egyik hosszú épülettömb végén manapság egy különleges formájú építmény látható. Megjelenésével ’félkész állapotban is megbontja a Szövetkezeti úti lakások merev egyszerűséget, jellegtelenségét. A többi kis üzletből álló épületet az Ybl-díjas Jánossy Péter építész tervezte, aki a Lenin-szobor környékének építészeti formáját is megalkotta. Ez az azonosság, külön kikötése volt a hatóságnak, amivel arra törekedtek, hogy legalább az újonnan kialakuló térformák között legyen összhang. A többszintes épület csupasz végfalának támaszkodó különleges, gúla alakú épületben zöldség, gyümölcs, és virágbolt, tejivóreggelizőt, valamint teázót rendeznek be. Tömege a környező egy-kétszintes épületek léptékét követi, a tervező ügyesen kihasználta a terepszint különbségekből adódó lehetőségeket, így kis területen, eltolt szintekkel 100 négyzetméter alapterülettel gazdálkodhatott. A magánvállalkozásiban üzemelő üzletek nyitása jövő év tavaszán várható, és vele egy érdekes részlettel gazdagodik a kevés fantáziáról tanúskodó Szövetkezet úti lakótelep. • — Ip — fotó: Mészáros Tévhitek a közvéleményben, az orvosok körében Aki rákos, menjen haza? (Folytatás az 1. oldalról) — Az onkológiai osztályokról az a tévhit él, hogy ide élve jön és holtan távozik a beteg. Pedig ez egy aktív osztály, a 28 ágyunkról havonta százan-százötvenen mennek haza. A társszakmák azonban nem nagyon tartanak igényt az onkológiára, fölöslegesnek tartják, hogy ide küldjék a beteget, mert nem hisznek a gyógyulásban. Ezért még az időt is sajnálják, hogy erről a lehetőségről egyáltalán beszéljenek. Ugyanakkor azért is hallgatnak, mert még tartja magát az az álhumánus nézet: meg ne' tudja a beteg, hogy daganata van — mondja Pécsi doktor. — Tehát így vész el a beteg? 1 — Annak, hogy végül is elvész, sok oka van. Többek között az orvostudomány hiányosságai; hogy nem ismerik fel a betegség korai szakaszát, vagy hogy egy részüket nem tudják gyógyítani, pl. bizonyos fehérvérűséget, bizonyos tüdőrákot. Nagyon nagy baj. hogy nincs rendesen megszervezve a szűrővizsgálat. Ha valaki elmegy az úgynevezett komplex szűrésre, és nem találnak-nála semmiféle bajt, az illető teljesen megnyugszik. Holott a szűrés korántse volt komplex, kimaradt például a szájüreg, a bőr vizsgálata, a végbélrák szűrése. Pedig még csak azt se mondhatjuk, hogy ezekhez rettenetesen drága műszerekre van szükség. De manapság már nem divat levetkőztetni a beteget és tetőtől-talpig megvizsgálni. — De ha észrevesznek valamilyen elváltozást. akkor se biztos, hogy továbbküldik a pácienst. — Ez a lemondó hozzáállás,miatt van. Ha az orvosban fölmerül a daganat gyanúja, az a véleménye, hogy fölösleges továbbküldeni a beteget, mert úgyis meghaL Ezzel még attól az 50 százalékos gyógyulási esélytől is megfosztja. — Milyen jogon? — Nálunk a daganatos betegekkel nem illik őszintén beszélni. Illik elhitetni velük, hogy valami más bajuk van. De ha elhiszik, hogy nem rákjuk van, akkor nem is járnak el a kezelésekre! — Akkor tehát meg kell mondani? — Nehéz erre válaszolni. A kezelési tervet meg kell beszélni a hozzátartozókkal, de nehéz eldönteni, hogy a betegnek is megmondjuk-e az igazat. Ezt végül is az ő személyisége határozza meg. A döntéshez az orvosnak időre és beszélgetésre van ■szüksége. Egy sebész viszont hamarabb megszabadul a pácienstől, ha nem mondja meg a baját, és nem kell magyarázkodnia. Ez viszont álhumánus, mert így tovább rontja a beteg esélyeit az életben maradásra. Lemondanak a betegről Eltitkolni a bajt? Felkészületlenül is műtőnek — Ha viszont a sebész (tisztelet a kivételnek!) operálhatatlan beteggel találkozik, hazaküldi — meghalni. Nem irányítja az onkológiára, hogy itt gondozzák, kezeljék, csillapítsálc a fájdalmát. — Inkább nem küldik ide a beteget, nehogy megtudja, hogy mi baja van. Pedig valahogy mégis tudnia kell róla, hiszen kezelésekre kell járnia. Űgyhogy sokszor én adok felvilágosítást a páciensnek, mert amíg hozzám eljut, senki semmit nem mond neki. Ami pedig az operálhatatlan betegeket illeti, azokat se szabad elküldeni, hiszen lehetőségünk van az ápolásra, a fájdalomcsillapításra. Nekünk lehetőségünk van rá, a betegnek pedig joga van ezeket igénybe venni. — És ha mégis elküldik őket? — Nézze, 1952 óta kötelező a daganatos betegek bejelentése. Tehát elméletileg minden daganatos betegei be kellene jelenteni az onkológiai gondozóba. — És ha az orvos nem jelenti be? • — Senkit nem lehet erre kényszeríteni... A rákos betegekkel szembeni álhumánum egyébként a végletekig tartja magát. Volt egy orvos, aki azzal az indokkal nem adott morfiumot a végstádiumban lévő betegnek, hogy attól fél; morfinista lesz. Hát azt hiszem, ha valaki hamarosan meghal, azt nem a kábítószer függőségtől kell félteni. — ön nemrégen írt egy levelet a megye valamenynyi kórházának. Fölhívta a figyelmet arra, hogy ne végezzenek daganatok operációját ott, ahol helyben nincs kórbonctan. Miért küldte el ezt a körlevelet? — Nyilvánvalóan azért, mert végeztek ilyen műtéteket. Én tulajdonképpen csak a szakmai kollégium állásfoglalását ismételtem meg. A szakmai kollégium a daganatos betegségek operációját a kórbonctan meglétéhez köti. A műtét közben ugyanis szövettani vizsgálatot kell végezni, hogy megállapíthassák: jó- vagy rosszindulatú-e a daganat. Ettől függően ugyanis a műtétet másképp folytatják. Amelyik kórházban viszont nincs kórbonctan, ott nem lenne szabad daganatos betegeket operálni. Ezeknek a műtéteknek olyan centrumokban keli történniük, ahol megvannak a feltételek. Erre a. levelemben is felhívtam a figyelmet. — És nincs módja utasítani, hogy szüntessék , be ezeket a műtéteket? — Utasítani a kórházigazgatónak, a megyei főorvosnak ,a szakmai kollégiumnak van joga. Én csak felhívhatom a figyelmet. Miként az újságíró* is. Mivel az orvosok már gondoskodtak a saját védelmükről, legalábbis a Magyar Orvosi Kamara ezt a célt is szolgálná, úgy gondolom; ideje lenne valakinek a betegek védelmét is megszervezni. És mivel erről jelenleg egyáltalán nincs szó, ezúton felhívom a betegek szíves figyelmét: ha bármilyen (jó vagy rosszindulatú), daganattal operálnák őket, csak olyan kórházban egyezzenek bele a műtétbe, ahol van kórbonctan. Ha a helyi kórházban nincsenek meg a feltételek, forduljanak a megyei kórházhoz. Paulina Éva Beszéljünk róla Kiválóság idején . Ez is egy reflex. Közeleg november első hetének vége és szállnak a kitüntetéseki Bár azt gondolom, mindannyian szívesebben látnánk zuhanni mondjuk az árakat, amire ágén’csekély az esély, s tudnánk eképpen feledni, hogy nem fürdik az ország dicsőségben. Triplán is meglenne az okunk erre. Egyrészt azért, mert a dicsőség nem a mi dicsőségünk, hanem nagy keleti szomszédunk elődeié. Másrészt, "mert a dicsőség nem is olyan nagy dicsőség, lagalábbis lényé kopni látszik, amire nemcsak romániai viszonyok utalnak, hanem ezt példázzák talán a tengnapelőtti Vencel téri események is. Harmadrészt, igazán mi sem mondhatjuk magunkról, hogy kiválóak vagyunk, elegendő csak anyagi viszonyainkra tekinteni. Vagy mégsem? Kollégám, nevetgélve nyugtázta valakiről: kiváló dolgozó?! — jó, jó, de honnan? S van benne valami. Kiválóak sokan a pártból — ki egyikből, ki másikból, kiválóak sokan a tömegből — újdonsült és minden bizonnyal nevet szerző politikusok lesznek — megint mások nagy csapatban kiválnak bizonyos kötelékekből és lehet, • hogy egy másik osztályt őriznek majdan, megint mások — még nem találták ki nevüket, talán antitábristáknak lehetne titulálni őket — sláger nélküli életet szeretnének élni — mondják. Szó sincs valami popzene nélküli világról, bár tudom jobb lett volna, ha az s betűt kissé odább szedi a nyomdász, bár van egy érzésem, mintha ennek még nem jött volna el az ideje. Tehát, iha nem is vagyunk túlzottan jók — minden jel erre mutat — a nemzetközi mezőnyben, annyi bizonyos, elnyerhetnénk a kiváló címet. A kiválóság idejét éljük, kiváló a leány — az anyavállalat megrendíthetetlen —. hogy mai jelzőt használjunk, már-már sztálinista — szorításából kiváló a téesztagság, amelyet oly áldozatos munkával sikerült hozzácsapni a centráiitás és a bak — jobbak — jegyében egy másik, hetedik határban lévő téeszhez. Kiváló a község, amely egy másik település hüllőket kedvelő,, mondhatnánk terrarista vezetésének hatalma alatt áll, kiváló a város, mely önkormányzatot akar. Nem tudom, mennyi lesz a kitüntetések száma. Korábbi esztendők tapasztalata volt: amikor az ország éppen a fizetésképtelenség határán állt, az okozott gondot például e lapnak is, hogy irdatlan terjedelmet visznek el a közlendő kitüntetési listák. Ami a dolog első részét illeti, a , helyzet hasonló, a vállalatok várakoznak, a pénz nem forog, mindenki tartozik, legtöbbel az ország és ugyanakkor mindenki követel. Kivéve a népgazdaságot. Bár tudniillik van némi kintlévősége, de az anynyiban erősíti csak a helyzetünket, hogy nem gyengíti. De mi lesz az elismerésekkel? — kérdezhetnénk. Az elmúlt hónapokban azt hiszem kijutott az utóbbiakból. Elismert dologgá vált, hogy csak több párt működésével válthatók meg társadalmi viszonyaink, mint ahogyan elismerte egy párt, hogy ha nem változtat működési metódusán, életképtelenné válik. Most minden bizonnyal gazdagabbak leszünk egy elismeréssel: mármint azzal a felismeréssel, hogy ha megünnepeltünk egy októbert októberben, milyen októbert ünnepeljünk meg novemberben. A dolgon lehet lamentálni, csak közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy mások külföldön nem jutalmazzák a mi tétova töprengésünket. Öltözhetünk bármilyen ünneplőbe, fizetni csak azért az áruért fizetnek, ami nekik is megéri. Tudni kell ugyanis, hogy a kiváló áruk fóruma még nem párt. ( Hajnal József Nem hosszú távra új eneroíaprogram csak középtávra szol *_________J r ______ Az Ipari Minisztériumban elkészült az új — előző ipari vezetés által összeállított koncepcióitól alapjaiban eltérő — energiapolitikai program. Az energiapolitika fő irányait tartalmazó előterjesztés — amelyet a következő hetekben már országgyűlési bizottságok is megvitatnak — iközéptávra, 10—12 évre szól, mert kidolgozói úgy vélték: az ezredforduló utáni időszakra ma még nem lehet megbízható prognózist készíteni a magyar gazdaságról, illetve a világpiac várható alakulásáról, s annak hatásairól. Az új energiaipari koncepcióról nyilatkozott Szabó Imre ipari államtitkár az MTI munkatársának. Elmondta: a program kidolgozásánál alapvetően azt vették figyelembe, hogy a gazr daságra, az állami költségvetésre a lehető legkisebb terhet róják az ilyen jellegű beruházások. Az energiaellátás — amennyire csak lehetséges — „több lábon álljon”, vagyis szakítani kívánnak azzal a négy évtizedes gyakorlattal, amely csaknem kizárólag a szovjet szállításokra alapozott. Végül, de nem utolsósorban' vállalni szükséges, hogy évente legfeljebb 1,5 százalékkal növekszik a hazai energiafelhasználás, különösen villamos energiáiból, még akkor is, ha ez az arány világviszonylatban nagyon alacsony szintet jelent. „A BUDAPESTI SZÁMOK HÉTJEGYŰEK...” Eddig csak a hangját ismerhettük — Madarász Erika, ő az, aki* a fővárosi telefonok búgó hangja mellett megszólal: „a budapesti számok hétjegyűek... akinek csak a hangját ismerjük. — A Posta Kísérleti Intézetben dolgozom, villamosmérnök vagyok, kéit gyermekem van és én ás sokat szoktam telefonálni. — Nem zavarja, amikor a telefonban saját ' hangját hallja? — Eleinte szokatlan volt, most már azonban megszoktam. — Hogyan esett önre a választás? — A kollégáim készítették a bemondó automatát, s már máskor is előfordult, hogy az en Slangomat „vették ikölesőm”. — Most, hogy a 'hangja alapján ismertté vált, ennek tapasztalta már valamiféle megnyilvánulását? —— Csak a közvetlen ismerőseim tudják, hogy én mondom, idegenek nem szoktak megismerni. — A környezetében tet* tek-e megjegyzést? — Volt pozitív és negatív reagálás egyaránt. Sok embert például zavar, hogy a tárcsahang mellett még valaki beszél, és nem mer tárcsázni. . . Azt hiszi, hogy valaki van a vonalban. — Az országban nem ritka, hogy ketten-ihárrnán — akaratuk ellenére összetalálkoznak a telefon jóvoltából. .. — Valószínű, hogy a telefonálók is erre gondolhatnak. Sokan dicsérték ezt az ötletet, valóban figyelmeztető és sokszor hasznos — mondják, mások viszont"már unják, ilyen véleményt is hallottam. — Meddig kívánja a Posta ezt a figyelmeztetést „szolgáltatni”? — Vizsgálják, hogy menynyire jegyezték már meg, az emberek az új formát. Időnként — próbaképpen — néhány percre visszakapcsolják az eredeti tárcsahangot. Ilyenkor ijesztően megnő a téves — tehát hatszámjegyeshívásoknak is a száma. A szakemberek próbálják megálLapítani, hogy mikor érik el ,a telefonálók azt a 'szintet, amit a hatszámjeggyel is, tehát amikor a téves hívások száma közel ugyanannyira csökken, mint a korábbi formánál. Többen úgy ítélik meg, hogy ehhez még egy hónapra van szükség, van, aki három hónapot mond, van, aki összeköti a legújabb központ átadásával, ami Budafokon lesz az év végén, de pontosan imég nem lehet tudni. — Ezt a figyelemfelkeltő utasítást csak Budapesten lehet hallani. Vidékről Budapestre nehezebbé vált-e a telefonálás szeptember Írjétől? Erről milyen tapasztalatokat gyűjtött a Posta? — Vannak adatok, külföldről és vidékről sokkal több a téves hívás száma, mint Budapesten belül. — És a vidéki telefonokon miiért nem szólal meg a jótanács ? — Ez műszakilag szinte megoldhatatlan lett volna. S talán úgy gondolták, hogy ezt a televízió és a rádióreklámok megoldják. Gyuricza Péter
