Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-28 / 257. szám
Pótkávé Bizonyára sokan ismerik azt a legújabbkori mesét, miszerint egy szegény embernek volt három felnőtt fia. A legnagyobb elment maszeknak, a középsőből munkás lett, a harmadik meg úgy döntött, hogy menedzserré szeretne válni. Mit gondolnak, ha az első csuda módon meggazdagodott, a középső látástól vakulásig dolgozott, hármójuk közül melyikük az, aki még a mai napig sem találja a helyét? Nem nehéz kitalálni: hát persze, hogy a menedzserről van szó. Egyáltalán: kicsoda ő? Kétségtelen, hogy elég nagy a bizonytalanság körülötte, márcsak azért is mert a gazdasági vezetők is más-másképpen definiálják a menedzser fogalmát. Hogy tiszta vizet önthessünk a pohárba, felkerestük dr. Kovács Sándor egyetemi docenst, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Főiskolai Karának dékánját, akit e kérdéskör avatott ismerőjeként tartanak számon hazánkban. vagy citrom ízű szörp- Valóban nehéz kérdés - ezdte válaszát dr. Kovács iándor mert a menedzser ontos fogalma valami klaszzikus és tiszta közgazdasági eltételrendszer alapján rajzolató meg; illetve alakult ki vaumkor a századforduló táján. képlet szerint el kell válaszinunk a tőke tulajdont a tőke mkciótól - tehát attól, hogy asznot hozó módon működin - nos, ez utóbbit végzi az a zemély, akit menedzsernek ívnak. Tehát a menedzserség gazdaság szerkezetét tekinte a tőke tulajdon és a tőke mkció szétválásának idején Vetkezett önálló tevékenyyíg- Magyarországon van-e, s a igen, milyen is az a menezser típusú vezetés? Nos, a boltok áruválasztékáól merítve a hasonlatot, lyan mint a citromízű szörp, agy mint a pótkávé. Vagy a 'órakoztatóiparból vett hajlattal élve, olyan, mint a 5imitátor: műhaj, műszemillák, műmell, s legalul meg... jy negyvennégyes körömci- 5, amitől olyan libegővé vált a járás. Vagyis, egy olyan alami, ami nem az igazi. Vaminek a pótléka. Mondhatím úgy is, hogy a mai magyar enedzsertipusű vezető a vádi menedzser látszata, hamis iánzata. Persze nem ez az ;yetlen látszatunk, s nem is :ak a vezetőt vádolhatjuk ipmutatással. Társadalmunk, izdaságunk telis tele van a Lsonló látszatokkal, kezdve a ocializmussal, ami nem az azi, a párttal, ami nem való, a nyereséggel, ami számvili mutatvány, az árral, ami anipuláció és még sorolhatim... Pont a menedzser le/en igazi? Ilyen feltételek költi nem 1? lehet az. S mivel e iptelen helyzet hatékonyságntó hatása óriási, és bűnbakint többnyire a vezetők kínálónak, így tulajdonképpen landó bizonyítási kényszer á kerülnek. Ezért megpróilkoznak mindenféle "korerű" módszerrel - számításchnika, marketing, szervetfejlesztés - igazolni azt, >gy ugyanolyan fejlett az zköztámk, mint a valódi medzsereké bárhol a világon, ajtuk nem múlik. A baj csak ., hogy a látszatok tengeré;n ezek az önmagukban hasz)S technikák formális játékerekké válnak. Viszik a nzt, érdemi haszon nélkül.- Véleménye szerint miért rültünk ilyen helyzetbe? Elsősorban azért, mert Maarországon az elmúlt nény évtizedben nem volt mód még most sem lehet igazán zetni. No persze, ez a helyt zavarta, zavaija a vezetők yikét-másikát, elsősorban a bbakat. Ám nem minden mai zető tudna és nem is mindegyikőjük akar menedzserré válni. Ez nem furcsa, sokkal inkább egy természetesnek tekinthető dolog. Gondoljon csak bele: ha valaki menedzser akar lenni, vállalnia kell az ezzel együttjáró összes kockázatot is. A legfőbb kockázat éppen az, hogy bebizonyítsa magáról, alkalmas-e az adott posztra. Eddig ugye nem kellett, s nem is lehetett vezetni, s így ki sem derülhetett igazából senkiről, hogy valójában mennyire rátermett. Hisz fölötte dőltek el a dolgok. Tőle csupán azt várták, hogy végrehajtó legyen. Ebbe a szerepbe bele lehet rögzülni, s ezért fordulhatott elő, hogy egy csomó alkalmatlan ember is vezetővé vált. De ez viszont sosem derülhetett ki, mert ugye a vállalat nem bukhatott meg, és el lehetett bújni ezernyi kifogás mögé. lehetett mondani, hogy "én ugye megcsinálnám, de..." A legkiválóbb vezetők persze őrlődtek is amiatt, hogy egy seregnyi egészséges gondolatot, tervet nem tudtak megvalósítani. Ám ez a helyzet ugyanakkor azoknak, akiknek se tervük, se szándékuk nem volt arra, hogy kockázatot vállaljanak, egy ragyogó fennmaradási lehetőséget jelentett, hisz az igazi, tét nélküli, a vezetői előjogokkal együttjáró kellemességek - kiemelt státusz, presztízs, fizetés - kihasználás sára is alkalmuk nyílt. Hisz, ha - tegyük föl - nekem megvan az összes előnyöm abból, hogy vezető vagyok, annak lényeges hátrányai nélkül, akkor miért legyek valódi vezető az igazi hátrányok és kockázatok elviselésével. Igazán ez tőlem rengeteg munkát, a tehetségem kibontakoztatását, de nem létező rátermettségem nagyon pontos kimutatását és dokumentálását is jelenti. Hát miért ragaszkodjam ehhez? Szóval, nehogy azt higyje, hogy mai vezetőink tömegesen éljeneznének, örülnének egy valódi menedzseri szituáció kialakulásakor. / " X Épp a gazda ^ hiányzik j- Márpedig úgy hiszem, hogy elöbb-utóbb el kell jutnunk odáig, hisz a jelző nélküli piacgazdaság feltételezi, sőt megkívánja a jó vezetőket, menedzsereket. Ugyanakkor pedig ön elég sötét képet fest ezzel kapcsolatban. Nem túl borúlátó?- Nem. Azt kell mondjam, hogy szemben a kapitalista feltételrendszerrel, nálunk a menedzserré válásnak még több bizonytalan, elhomályosító és zavaró, a tiszta helyzetet lehetetlenné tevő pontja van. A látszatok eloszlatásának folyamatában első dolgunk eldönteni, hogy kiről is beszélünk tulajdonképpen. Hisz a vezetőről azt sem tudjuk e pillanatban megmondani, kicsoda is valójában. Az állam képviselője a vállalatnál? Állami hivatalnok? A vállalati kollektíva vá• lasztott vezetője? Tulajdonos? A menedzser burzsoázia álszent, agyafúrt, erőszakos, ügyes képviselője? Az uralkodó elit része? Ä tőke funkció megvalósítója? Szakértő bürokrata? Kik lesznek azok a menedzserek, akikre várnak a vállalatok, akiket a főiskolákon, egyetemeken ki kell képezni a majd kialakuló piacgazdaság számára? Nagy a tanácstalanság, sok még a kérdőjel. Egy-két dolog bizonyos csupán. Egyrészt az, hogy a vezetői szerepet a tulajdonviszonyok, a hatalmi rendszer és a társadalmi munkamegosztás együtt alakítja. Másik ilyen dolog, hogy ez a szerep fokozatosan előtérbe kerül, hiszen a jelenlegi válság vezetési válság is. Az uralom elvesztette legitimitását, s ezzel együtt vezetési képességét is. Hisz nem tudta időben megnevezni a problémákat, a felmerülő gondokat nem hagyta igazán felszínre jutni, és amikor már nem lehetett előlük kitérni, akkor meg hallatlanul lassan reagált ezekre a bajokra, és nagyon nehézkesen, vagy sehogy sem fejlesztette ki megoldóképességét. Hisz a vezetés feladata pontosan az, hogy felismeri a problémát és megpróbálja megoldani. Mégpedig időben! Tehát a jelenlegi válság azért vezetési válság is, mert erre nem volt képes. S így a nekik alárendeltek - például vállalatok - sem működtettek másképp. Ami pedig a tulajdonviszonyokat illeti: ma már világos szándék rajzolódik ki a tulajdonos, a vezető és a munkavállaló szétválasztására, s ezen belül a tulajdonos és az államapparátus elkülönítésére. Ez nagyon fontos, mert a menedzseri szerep kialakításának lényegi feltételéről van szó, legalábbis az árútermelő gazdaságok klasszikus modellje szerint. Ahogy ezek összemosása lehetetleníti a valódi menedzser megjelenését, szétválasztásuktól - mintegy automatikusan - a megszületését várjuk. Persze a probléma lényege valószínűleg nem a szétválasztás, hanem az, hogy legyen tulajdonos. Legyen hosszú távú vagyonérdekeltséggel rendelkező gazda. Hisz nálunk pontosan a gazda hiányzott és hiányzik még ma is. ílymódon nem alakulhatott ki egy világos profilú vezetői szerep. Ám nemcsak a tulajdonviszonyok miatt történt így - bár azzal szorosan összefügg az állami tulajdon döntő szerepe és funkcionálása - itt elsősorban arra a centralizációra gondolok, ami az irányítást is jellemezte és a hatalmat is elválasztotta úgyszólván mindentől. Tulajdonképpen ez volt az, ami a párt és állami tisztviselők mellett a gazdasági vezetőket is bekapcsolta egy sajátos uralkodói elittbe. S azok a vezetők igazából a politikai hatalmat képviselték a vállalatnál. De menedzserré azért sem lehetett nálunk lenni, - ez a fajta vezetői szerep a munkamegosztás rendszerében azért sem alakulhatott ki - mert a szocialista országok nem valami szerves társadalmi, gazdasági fejlődés eredményeként jöttek létre, hanem ilyen-amolyan politikai, történelmi fordulatok - javarészt a második világháború - következményeként és annak kapcsán vettek át egy sztálinista modellt, s rendelték alá a társadalmi, gazdasági folyamatokat. Ám ezek a gazdasági alapok gyengék voltak, s így kezdettől fogva alapvetően egy politikai indítékú és tartalmú szerveződésről volt szó. A hatalom megőrzése, kiépítése, fenntartása, újratermelése élethalál kérdésévé lépett elő.- És gondolom, hogy ebben a helyzetben az egyik legfontosabb hatalmi eszköz éppen a káderállomány volt... ÍOnállóság nélkül nem megy- Pontosan erről van szó, hisz a rendszer csak úgy tudta fenntartani, kiépíteni magát, hogy kiválasztotta a számára legmegbízhatóbb embereket és azokat tette a fontosabb pozíciókba. Vagyis a káderpolitika, a vezető személye és szervezetekben való elhelyezése volt a hatalom megszerzésének, megőrzésének, fenntartásának, továbbélésének a legfőbb eszköze. Ezt jól mutatja, hogy amikor államosítottunk, munkásigazgatókat neveztek ki egy-egy cég élére. Az volt a fontos, hogy a "mi emberünk" legyen az illető. Nem a vállalat hatékony vezetése, működtetése volt a vezetőki választás alapja, hanem a hatalom megszerzése és megőrzése. S hogy mi évtizedeken át teljesen alárendeltük a hatékonyságot a politikának, tulajdonképpen ennek a levét isszuk most A menedzserség számunkra sokáig másodrangú kérdés volt, s ezért fordulhatott elő, hogy a vezetőnek sokkal inkább egy politikailag kiemelt jelentőségű személy és nem gazdasági szakember került egy-egy vállalat élére. Hát ezért nincsenek ma Magyarországon igazi menedzserek.- De reméljük, hogy lesznek, márcsak azért is, mert egyre gyakrabban érezzük a menedzser típusú vezetés hiányát.- Hát persze, hisz időközben rájöttek, hogy tényleg hatékonyan kellene vezetni, mert a legszilárdabb hatalom sem tud ingatag gazdasági alapon fennmaradni. Akkor kezdték felülvizsgálni a régi modellt, amikor kiderült, hogy a hatékonyság ílymértékű alárendelése a hatalomnak veszélyezteti annak fennmaradását. Egyszer csak rájöttek, hogy hoppá... Megszereztük a hatalmat, de tönkre is tesszük. Tulajdonképpen a jelenlegi válságnak ez az alapja, vagy mondhatnám úgy is, hogy végső forrása. Csak emlékeztetnék arra, hogy folyamatosan voltak - vannak? - káderpolitikai és szervezési határozatok. A vezetésről viszont soha egy árva határozat sem született. Vagyis a vezetőről hoztak határozatokat, mert ez a hatalom megőrzése szempontjából döntő jelentőséggel bírt, születtek a szervezésről - mintegy fontos végrehajtó tevékenységről - is rendelkezések, mivel a hatalom birtokosai azt remélték, hogy a hatékonyságot szervezéssel, a végrehajtást előmozdító lépésekkel el tudják érni. De hogy odáig eljussanak, hogy lehetővé tegyék a nagy gazdasági egységeknek azt, hogy vezessék saját magukat - nos, erre senki sem gondolt. Pedig ez a menedzserség lényege, hisz ha vezetést mondok, akkor autonómiáról beszélek. Azt kell elérnünk, hogy a társadalmi, gazdasági létszférák - így a kultúra, a tudomány, a gazdaságpolitika - elváljon egymástól, mindegyik a maga szerepét töltse be, s a saját törvényszerűségeit követve fejlődjön. Tehát az önállóságért kiáltok, mert enélkül vezetésre, vezetőkre, menedzserekre sincs szükség...- Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor Miért hiánycikk nálunk ma az igazi menedzser?
