Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-28 / 257. szám

4 1989. OKTOBER 2 MlÉBáP. S/xtnuJípoJU. itxjtj'ZAJt 2,033 000X 2000 Ne kezdjenek fejszámolásba, mennyi is az. Csak azért adtam ezegyszer számokat gondolataim címéül, mert szabályosan föl akartam hívni a figyelmet, hátha így töb­ben elolvassák, s meg is gondolják a tényt, ami minden különösebb örömhír­adási jelzők nélkül a héten vonult be a köztudatba, — ha bevonult. Ugyanis az az érzésem, hogy Sg- utóbbi hetekben annyi jeles, érdemes politikai eseményre figyelt az ország, hogy lassan más se érdekel so­kakat, mint a hét végi kongresszusok, or­szágos találkozók,^ pártok különféle ren­dezvényei, s a pártok vívódása — hol tagjaikkal, hogy egymással, hol hatalom­mal. (Hol van itt már hatalom, persze...) Szóval a héten volt egy kormány—SZOT- tanácskozás,' ahol persze ugyancsak vita volt, hogy már azt ne sértegessem cívó­­dással, pedig lehetséges... S ezen a ta­nácskozáson arról vitáztak, az idei, az előre jelzettnél valamivel — valamivel? — nagyobb áremelések kompenzálására egyszeri juttatásként kapjanak-e a nyug­díjasok karácsony előtt 2000 forintot, vagy nem. Természetesen azok a nyugdí­jasok, akiknek havonta hatezer forintnál kevesebbet visz a postás. No, itt a címből a szorzó, a 2000. Mielőtt azonban a na­gyobb számot is megjelölném, gyorsan hozzá kell tennem, hogy ezt a kétezer fo­rintot Németh Miklós kormányfő vala­mikor szeptember végén már jelezte, igaz, amolyan szándéknyilatkozat-féle volt az akkor, nem határozat, csak lehetőség. Nos, most úgy néz ki, valamivel már több. És a SZOT mellérakta a gyermeke­sek gondjait is, s eljutottak a vitában, számolgatásban addig, a gyermekes csa­ládoknak is adni kellene gyermekenként legalább 700 forintot karácsonyra. Az ilyen hírnek mindenki örül, talán még azok a nyugdíjasak is, akik nem számíthatnak a „kalácspénzre”, mivel meglehetősen szép pénzzel távoztak az aktív dolgozók sorából. Ég talán örülnek azok a családok is, akik már fölnevelték a gyerekeiket — egy jobb. nyugodtább korban, amikor igaz, nem ezresekben szá­molták még a cipőt, a kabátot, s nem kellett jövedelmük nagy részét élelmiszer­­boltokban meg piacon elkölteniök. Mon­dom, úgy gondoltam, sokan örömmel fo­gadják a hírt, s a hír meglelíetősen elő­kelő helyet is kap a sajtóban. Hát nem is tudom, meglehetősen szerény tálalásban, sok újságban szinte töltelékanyagként ír­tak róla, hozzátéve, a megegyezés nem sikerült teljesen, a SZOT több pénzt sze­retne a gyermekeseknek, ezért majd az Országgyűlés mondja ki a végső szót. Még jó, hogy mostanában a T. Ház szin­te folyamatosan ül — s lehet reményked­ni is — ez a parlament politikában, gaz­daságban, szociálpolitikában mintha job­ban érezné, értené a bajokat már. így lehet bizakodni, talán lesz kis pénz öregnek, gyer­mekes családnak. Ami persze dehogy lesz kai ács pénz — inkább pár mázsa szén, vagy meleg ruha, gyermekcipő, kabát — az olcsóbb fajtából. Mert aki szükséget lát, egyre riadtabb, ha közelítő zimankó­ról, vagy a tavaly még jó volt vásott gyermekcipőkről gondolkozik. Sokan már most is örülnek az idős emberek közül: jó ez a nyári október, hál istennek, nem kell fűteni, szenet, fát pocsékolni. Idáig jutottam gondolatban, amikor én nagyon örültem ennek a hírnek, s bocsás­sa meg mindenki, aki haragszik érte, többre tartottam, mint azt. hol, hogyan halad a pártok szervezése, akciója stb ... Akkor nyitottam ki kedves napilapomat, amelyben nemcsak a hír volt, nemcsak a 2000, meg a gyermekenként 700 forint, hanem ez is: „ a 6 ezer forintnál keve­sebb nyugdíjat élvezőknek (ilyen 2 mil­lió 33 ezer ember van Magyarországon) kétezer forintnyi kiegészítést adnának.” íme, a második, illetve a cím szerint az első szám. Kétmillió 33 ezer! Tessenek csak belegondolni, az ország lakosságá­nak durván egyötöde legfeljebb havi hat­ezer forint fölött intézkedik, rendelkezik. Ennyiből fizet lakbért, villanyt, gázt, tévé­díjat, vagy ebből kell vennie szenet, fát és télikabátot olykor, meleg cipőt és eb­ből kell naponta élelmet, s mert öreg, gyógyszert, és ebből kellene még egy kis gyümölcsre is futnia. Hát aligha futja, bár reménykedem benne, a több mint 2 millió ember között sok házaspár van, s a kétszer hat, vagy kétszer ötezer forinto­kat csak jobban lehet osztani, szorozni, mint az egyszer hatot. Igaz, ahol lehet szorozni, "ott jobban megoszlik a lakbér; a villany, a gáz és így tovább — de ketten esznek! A mi tájunkon, pontosabban a mi me­gyénkben már százezer körüli a nyugdíja­sok száma. Egy múlt évi számadás sze­rint az átlagnyugdíjak nem érik el a me­gye nagyobb településein a hatezer forin­tot, elvétve akad csak helyenként egy­­egy „fiatal” nyugdíjas, aki szép pénzt kap havonta, megérdemelt vagy „kiérde­melt” munkája után. Miközben kapko­dom a levegőt, hogy az ország egyötöde ilyen életnívón él, könnyen kiszámolha­tom, az arány egy cseppet se jobb a me­gyében sem. Persze, miért is lenne, le­hetne jobb? A nyugdíjasok zöme téesztag, gyári munkás — s a nyugdíjasok között rengeteg a régi nyugdíjas, a magas élet­kornak örülő, (örül vajon? örülhet? — Aligha!) És nálunk 6 ezer forintos nyug­díj szépnek számít.) Hát ezek után szorozzunk. 2 033 OOOx 2000 az annyi mint 4 066 000 000. Ugye, kimondhatatlanul sok pénz? Hogyan, miből telik ennyi pénzre hir­telen? Ezt kérdezem én, de lehet ezt, ugyanezt kérdezi a hírnek örvendező is. Kedves napilapom erre is választ adott': ez a pénz az Országos Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság bevételi többletéből adható, ugyanígy a gyermekes családo­soknak kilátásba helyezett összeggel. Te­hát a mi, az én. a te pénzünkből, a ma­gunk minden hónapban nem is látott, le­vont járulékából, r a munkahelyeink be­fizette hatalmas összegekből. Mint a SZOT rámutatott, a megtakarítás, vogy a többletbevétel ennél jóval több. Fizethet­nék tehát nyugodtan, van miből. Végre, valahol van miből! Csakhogy: ezt a pénzt a kezelő (már­mint a többlet jelentősebb részét) befek­tette. Lakásfinanszírozási kötvényeket vál­tott. Hogy fiadzon, gondolom. Mégis az a kérdés izgat: ezt, ezt valóban meggon­dolták? Akkor, amikor az ország egyötöde megélhetési gondokkal küszködik, ami­kor várva vár egy — most még nem is egészen biztos — egyszeri, év végi kis „ajándékpénzt”. Ajándék lesz az, ha lesz? INGÁZÓK Minden akácfát ismerek Az ötvenes évek feszített ütemű iparosítása, a mező­­gazdaság kollektivizálása és a hetvenes évek munkahely növelései után megszelídült az ingázási hullám. Lecsön­­desedett, de a lakóhely és a munkahely között így is városnyi ember utazik nap mint nap, ide-oda. A me­gyén belüli „eljárók”, száma több mint 30 ezer. Ök a be­járók és a városokból kijá­rok. E tekintélyes nagyságú népesség létét eddig sem le­hetett nem tudomásul ven­ni és a munkahely „ra­cionalizálások" időszaká­ban egyenesen * felelőtlen­ség lenne. Hagyományos in­gázási célpontok — a me­gyeszékhely, Jászberény — mellett kialakultak olyan 'kisebb vonzásközpontok, mint tiszafüredi és a martfűi. Az ipartelepítés következménye (eredmé­nye?) Füreden a döntően egyirányú mozgás a volt járási központ felé. R „leányvállalat” Tiszai gar közel van Fü­redihez. Péter Angéla autó­busszal négyed óra alatt jut el az ipartelepekhez. A szakmunkásképző intézet elvégzése óta már meg­szokta az utazást. Akkor, 1986-ban itt í> városban talált megfelelő mun­kát, otthon csak a bútorgyárban helyezkedhetett volna el. A Há­­mán Kató Tsz varrodájában al­kalmazták, s amikor a Főváro­si Kézműipari Vállalat Zsanett Leányvállalata megnyitotta ezt az üzemet — a korábbinál más­félszer több fi­zetésért — átjött ide. Ez a több mint száz embert foglalkoztató munkahely, érez­hetően enyhített az elhelyezkedé­si nehézségekkel küszködő telepü­lés gondjain. Nem lehet elvi­tatni <a vállalat­telepítést szorgalmazó ta­nács érdemeit. A képzetlen, de szakmá­val rendelkező asszonyok­nak nem könnyű kereseti lehetőséget találni. A Zsa­nett sok olyan nőnek bizto­sít megélhetést, aki az álta­lános iskola elvégzése után már nem tanult tovább. Természetesen vannak — mint beszélgetőtársaim is — képzett női ruhakészí­tők is. Az alkalmazottak között feltűnően nagy számban találni gyors- és gépírónőt. A munkaadók igényesebbek, válogatósab­­bak lettek. Úgy tűnik, a szakiskola a hivatalokban már .kevés. Angéla, hogy el­érje a buszt, hajnali fél öt­kor kel. A délelőtti műszak kevéssel 6 óra előtt kezdő­dik és délután 3-ra ér haza. Amikor a másik műszak­ban dolgozik, este 11 után száll le a buszról. Reggel még nem zsúfolt az Ika­rus, de visszafelé már jön­nek a tanulók is. Most már nem tudjuk nél­külözni ezt a pénzt, no meg, jól jön majd a nyugdíj öregségemre. A délutános műszakból éjjel 12-re ér haza. A me­netidő egy óra. Nagyobbik fia katona, szakközépisko­lás lánya csak hétvégép hagyja ott az albérletet. A kisebbik fiú Kunhegyesen tanul. Mindenki utazik. Férje A b'á'dsza 1 ókon dolgo­zik a téeszben. Nem könnyű a helyzete annak sem, akinek t kis­gyermekei vannak, és* in­gázni kényszerül. Szeren­csés, ha a házas t ársnak nem .kell korán indulnia. Az óvpda. a ibölqsgde nyitá­sáig jó esetben a*® nagyszü­lő, vagy a szomszéd vigyáz a picinyekre. — Nekem szerencsére már 16 éves a fiam — szó­lal meg Szabó Józsefné. — De vannak néhányan, akik­nek a gyermek elhelyezése nem kis fejtörést okozi Több olyan 20—30 éves fiatal anyuka él Egyeken, akiknek még dolgoznak a szülei. Ö nem panaszkodik a távolságra, sem az. autó­­buszmenetrendre. Ha vissza­felé nincs járat, akkor au­tóval jön. — Megéri? Zsanett leányvállalat ké időpontmódosítást. A szí lító alapvetően teljesíti k telezettségeit ám az a tér hogy se járatot sűríteni, többet szállítani nem kép< meglehetősen szűk játé teret enged a változtatásod nak. A bejárók tömegköziek dési eszközzel, leginkább t volsági busszal ..utazna Vállalati — vagy' berjármi vei — egyik üzem sem sza lit dolgozókat. Az ősz téli. időszakban természeti sen többen váltanak béri tét. Motoron, robogón, m hideg van. A munkaidő után ne mennek be a VÍLrosb egyébként is messze van központ. Szinte mindenk vár otthon a kert, a ház munka. Élelmiszert — 1 lehet kapni a keresett ári — falujukban vásárolna! Füreddel csak „munkakai csolatuk” van. Tiszafüreden a hatezí aktív kereső ■ felének e ipar ad kenyeret. A Fű: és Kosáripari Vállalat heh üzemében bejelentett lé számcsökkentésen túl újat munkahely-megszüntetése­ket szerencsére nem jele: tek. Az idén .már eddig többen kerestek munká mint tavaly egész évben. Tiszafüred legtöbb lakóját és bejáróját foglalkoztató vállalat a Ganz Danubius — Igen. Itt jóval többet keresek, mint otthon a Medicorban és ez a 20 kilo­méter — hiába van közbe megyehatár — igazán nem sok. Évek, érvek, kilométerek Mindenki utazik Az ipartelepen egymást érik az üzemek. A Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár Ki­szerelő III. Üzemének pati­katisztaságú előterében ta­lálkozom a tiszaderzsi Me­zei Pálnéval. Ilyen messzi­ről ide csak ő jár egyedül. Kertész, otthon nem tud elhelyezkedni szalkmájábanl — A táskavarró üzemben lenne munka — mondja —, de ott keveset fizetnek. Korábban háztartásbeli vol­tam, hat éve jöttem ide. Sűrűn kerülgetjük a ke­rékpárosokat az Alumíni­umgyár környékén. Vége az egyik műszaknak, kezdődik a másik. A helybeliek ke­rékpárra szállnak és haza­­pedáloznak. A többiek a buszmegállóhoz iparkodnak, néhányan gépkocsival jöt­tek. Száznál többen járnak be, főleg Tiszaszentimré­­ről. Tiszaörsről, Egyekrőd. — Már minden akácfát és kanyart ismerek Tisza­­örs és Tiszafüred között — jegyzi meg Somodi István. A hosszú évek alatt hoz­záedződött ő is, meg két je­lenlevő földije is a buszo­záshoz. Csak úgy véletlenül kerül szóba, hogy ők is hajnalban kelnek. Ügy tet­szik, ez szinte mellékes. Az már nem, hogy miként utaznak. Megemlítik, télen fűtetlenek a járművek, kés­nek, olykor kimarad egy já­rat. — Ha már idetelepítették az üzemeket, gondolhattak volna a közlekedés javításá­ra is — erősíti meg kolle­gája véleményét Fazekas Imre. A buszmenetrendet csü­törtökön egyeztették a Vo­lán 7. számú Vállalat, a na­gyobb vállalatok és a ta­nács szakemberei. Most a A betanított és a segé munkásak — váltakozva magasan elsők az érdekl dők között. Elgondolko tató, hogy a „szellemiek” • zömében érettségizettek a sorrendben megelőzik szakmunkásokat. Az utó biaknak vasas — eszterg. lyos, hegesztő, marós állásokat tudnak ajánlat míg az előbbiek közül jo ban csak a diplomások sz míthatnak végzettségükTM megfelelő munkára. A sza manélkülieknek mar: a két varroda és a he] háziipari szövetkezet. A város továbbra is környék fontos központ lesz. Az még nyitott kérd« miiként alakul a mezőga daság helyzete, mindenes« re kevés a valószínűsé egy. a falvakba irányi visszaáramlásnak. A term lés racionalizálásával neh egyeztetni a tudatos mir kaerőgazdálkodást. A Zs nett példája mutatja, ne lehetetlen a kettő összeha golása. Mivel a környék műnk hely-lakóhely szerkezetébe aligha várható alapvető ve tozás, az ingázással hoss távon kell számolni. Va! színű, hogy a demográfj hullám következtében a j üenleginél nagyobb arán; lesz. Túl a „csikorogva illeszk dő számitgatásokon: az i gázónak csak Szerencs esetekben marad ideje munkán túl önmagára, belső energia egy része úton felemésztődik. Ne tesz jót neki a zötykölőct Szurmay Zoltán Pillanatkép a tószegi általános iskola napközijéből. — nzs —

Next

/
Oldalképek
Tartalom