Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-24 / 253. szám
1989. OKTÓBER 24. j^ÉPlAP Nincs megegyezés az áremelések kompenzálásáról A kormány és a SZOT vezetőnek megbeszélése Jegyzetlapok Előre nézve élni A kormány- és a SZOT- vezetők hétfői megbeszélésének megkezdése után három és fél órával sem tudtak még konkrét megállapodásokról beszámolni a tárgyaló felek szóvivői. Mint ismeretes, a SZOT képviselői azzal a céllal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy a családi pótlékok és a nyugdíjak tekintetében az újabb áremelések kompenzálásáról tárgyaljanak a kormánynyal. A kompenzációk ügyében a több mint ötórás tárgyalás végére sem sikerült konkrét megállapodásra jutniuk a kormány és a SZOT tárgyaló csoportjainak — tájékoztattak a szóvivők. A keretösszegek tekintetében azonban közeledtek az álláspontok. A tárgyalás kezdetekor a kormány összességében 5 milliárd forintos kompenzációs javaslatot terjesztett elő, amivel szemben a SZOT összesen 9,1 milliárd forint igényt támasztott. Mivel azonban a javaslatok csak közelítettek egymáshoz, a tárgyalófelek abban maradtak, hogy mind a kormány, mind pedig a szakszervezetek indítványát beterjesztik az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának, hogy az tárgyalja meg keddi ülésén. ” elképzelések meggyőződve arról, hogy a szervezőbizottság által felsoroltak a valós okai a kiválási szándéknak, nem látja elvi akadályát a tiszajenőiek és a vezsenyiek kiválásának, ha mindkét kollektíva érdekeinek megfelelő, az eredményes gazdálkodást egyik szövetkezetben sem veszélyeztető vagyonelosztásban meg tudnak egyezni. Más a saját és más a megváltott told Ez utóbbival kapcsolatos, egy háromtagú előkészítő bizottság által kialakított elveket Sánta Péter főállattenyésztő ismertette a közgyűléssel. Élénk vitát váltott ki ezek közül a földterület megosztásának kérdése. A kiválni szándékozók — amint azt képviselőjük elmondta — ragaszkodnak ahhoz, hogy ha nem is 'tart velük valamennyi tiszajenői és vezsenyi tag, akkor is állítsák vissza az egyesüléskori területi határokat. A Petőfi Tsz tagjai természetesen sérelmezték, hogy tíz, húsz, esetleg száz kiválás mellett döntő tag a többiek földjét is úgymond magával vigye az újjáalakuló szövetkezetbe. Már-már a tiszajenői—vezsenyi és a tószegi—várkonyi „tábor” egymásra mutogatásává fajult a közgyűlés, de szerencsére mindkét részről elhangzottak olyan reális, józan hangvételű hozzászólások, amelyek érdemi mederbe terelték a vitát, Attól óvták tagtársaikat ezek a hozzászólók, hogy egymást hibáztassák egy elrontott agrárpolitika következményeiért és hogy acsarkodással nehezítsék a két szövetkezet békés elválását, az igazságos vagyonelosztási. A közgyűlés végül is — minimális ellenszavazat és tartózkodás mellett — úgy foglalt állást a tagság, hogy azok a Petőfiből kiváló tagok, akik még tulajdonosai az általuk vagy családtagjuk által a téeszszervezéskor bevitt földnek, azt magukkal vihessék az új szövetkezetbe. Az egyesült szövetkezet 10 ezer 200 hektárjából 2800 hektárt tesz ki az ilyen földterület. A közös gazdaság által már megváltott földeken — és természetesen az egyéb vagyonon és terheken is — a taglétszám arányában osztozzanak. A tényleges kiválásról pedig egy újabb közgyűlésen a tagság egésze dönt majd, miután egy háromtagú bizottság előtt — amelyet a szombati tanácskozáson meg is választottak — mind a négy településen élő valamennyi téesztag nyilatkozik: jövőre a Petőfi vagy az újjáalakuló Tiszamenti Tsz-ben kíván dolgozni. Temesközy Ferenc Dntoniewicz Roland a nyilas röplap készítője — Bebizonyosodott, hogy provokáció terméke volt a közvéleményt napok óta foglalkoztató nyilas röplap. A röplap készítésének hátterében Antondewicz Roland áll. Az ismeretlen tettes ellen megindított büntetőeljárás során október 22-én 21.00 órakor a BRFK vizsgálati osztályának munkatársai kihallgatták Antoniewiicz Rolandot. áki a Kádár János Társaság Ideiglenes Központi Bizottságának első titkára. A gyanúsított kihallgatására azért került sor. mert a rendőrség rendelkezésére álló szakértői vélemények egyértelműen rátereíték a gyanút. Aotoniewicz Roland — akit a Btk. 270. paragrafuséinak (1) bekezdésébe ütköző rémhírterjesztés vétségének alapos gyanúja miatt, szabadlábon védekező gyanúsítottként hallgattak ki — elismerte, hogy az úgynevezett „Magyar Nyilaskeresztes Párt Intéző Bizottsága nevében” október 2-án röpiratot készített. Ezt eljuttatta a tömegkommunnlkácdós szerveknek és különböző társadalmi szervezeteknek. Mint ismeretes, a röplapon ismert ellenzéki szervezetek telefonszámait jelölte meg, mint olyandkat, ahol jelentkezni lehet az úgynevezett nyilaskeresztes pártba. A cselekmény elkövetését azzal indokolta, hogy Orbán Viktornak, a Fidesz egyik vezetőjének Zalaegerszegen elmondott beszéde, melyben hangsúlyozta, hogy a kommunistákat agyagba kell döngölni, mély ellenérzést váltott ki belőle. Mintegy erre válaszolva, fel kívánta hívni a közvélemény figyelmét az ellenzék szélsőséges megnyiilvánulásalina. Cselekményét egyedül, minden csoportos háttér nélkül követte el. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által ez év tavaszán társadalmi vitára bocsátott Tanulságok és válaszutak című dokumentum — a múlt reális értékelése, a szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztése, az állam és a szövetkezetek viszonyának új alapokra helyezése, az érdekképviselet megújítása — mellett a mozgalom jövője szempontjából fontos szerepet tulajdonít a szövetkezeti tulajdonreformnak. A Tiszafüred és Vidéke Áfésznál a vitaanyag közreadását jóval megelőzően már az elmúlt év októberétől napirendén tartotta az igazgatóság a tulajdonosi éFdekek újraformálásának, a vagyonreformnak a kérdését. A lehetőségekről igyekeztek az áfész működési területén minél szélesebb körben szót váltani a tagokkal. Azt, hogy' napjainkra mennyire időszerűvé vált a tagsági tulajdonosi érdekeltség rendezése, mi sem bizonyítja jobban, mint a küldöttcsoportértekezleteket, tagi fórumokon résztvevők aktivitása. A döntést előkészítő munkába bekapcsolódott több mint félezer tag közül az igazgatóság által előterjesztett elképzelésekről 134-en nyilvánítottak véleményt. Többen, mint a körzeti áfésznál az utóbbi tíz évben megtartott szokásos tavaszi küldöttközgyűléseken együttvéve. Az igazgatóság a szövetkezet mindeddig oszthatatlannak Negyedik köztársaságunk létrejöttekor érdemes felidézni egykori köztársasági elnökünk, Károlyi Mihály 1954-ben, hetvenkilenc éves korában megfogalmazódott néhány gondolatát. „Most, hogy minden szenvedély kialudt már bennem, jól tudom, hogy végeredményben sohasem az az abszolút valami valósul meg, amire az ember törekedett, hanem valami hasonló.” Ahány ember, anynyi szándék, akarat, tett. Harcol az egyes ember, harcolnak a kisebb-nagyobb csoportok érdekeik érvényesítéséért. Ma látványosan omlik szét a hafalom régi struktúrája. Vagy nem igaz az elmélet, miszerint a hatalomra került osztály és vezetői — ha ideiglenesen el is szakadtak egymástól — válság idején újra összefognak; vagy igaz az elmélet, s ekkor nálunk arról van szó, hagy a hatalmi elit csupán névleg tartozott a társadalom zöméhez, s önmagát felhizlalván, mint nagyra fújt szappanbuborék pattan szét. Újfajta arányok kezdenek kialakulni társadalmunkban, elemi igény van a demokráciára. Ám a többség hallgat, az erőviszonyokat felmérni szinte lehetetlen. Az egyszerű emberek többsége a politikai kavalkádot nem érti, riasztja annak szenvedélyessége. „Az ember cselekedeteit többnyire nem értelmi megfontolások, hanem vérmérséklete és érzelmei határozzák meg.” Ez elsősorban tagiadásban nyilvánul meg, elutasításban, s igen nagy mértékben — éppen a keserű kijózanodás következtében — egyfajta biminősített vagyonának fokozatos tagi vagyonná alakításában látott garanciát a tagsági érdekek formalitásának felszámolására. A tiszafüredi elképzelések konkretizálásához jelentős segítséget adott az idén júniusban megjelent, az 1971. évi szövetkezeti törvényt módosító jogszabályt, amely lehetővé tette a szövetkezeti vagyon maximum a felének nevesítését, a szövetkezetek sajátos döntése, saját feltételrendszere szerint. Élve a törvénymódosítás adta lehetőséggel, az igazgatóság kidolgozta a szövetkezeti üzletrész kibocsátásának feltételeit, amelyeket a napokban küldöttközgyűlésen vitattak meg és fogadtak el az áfész ötezres tagságát képviselő küldöttek. Az ország áfészei közül — amint azt a küldöttközgyűlésen felszólaló dr. Szilvasán Pál, a Szövosz főtitkárhelyettese elmondta — Tiszafüreden döntöttek először a vagyon egy részének nevesítéséről. A szövetkezet egyenként 20 ezer forintos névértékben 5500 üzletrészt hoz létre. Ezek forrása fele részben a 110 milliós közös vagyon nevesíthető 50 százaléka, fele részben pedig a tagok által 10 ezer forintra kiegészített részjegy lesz. A küldöttgyűlés döntése szerint a valós tulajdonosi kötődést a vásárlási visszatérítésen kívül a tagok által jegyzett és a nevesíthető vagyonrész alkotta 20 ezer forintos üzzalmatlanságban minden újjal szemben. Pedig ezt fel kell oldani. „Az ember csak tévedésekből, csalódásokból, vesztett csatákból tanul, és csak így tudja mindig újrakezdeni a harcot.” Hinni kell abban, hogy egyének, szervezetek, pártok, mozgalmak harcai egész népünk jövőjéért, népünk boldogulásáért zajlanak. S mint ahogy a közelmúltban volt már rá példa, méltósággal is lehet küzdeni. El lehet ismerni a másik eredményeit, figyelembe lehet venni a többiek érdekeit is, s a kezdeti, hangos nekibuzdulás után a régi demagógiát majd nem egy új demagógia váltja fel. „Hiszek abban, hogy az eszmék és a szemben álló társadalmi erők jelenlegi küzdelméből — HA MARAD RÁ IDŐ — új szintézis fog születni.” Akkor nem maradt elég idő, de MOST VAN IDŐ, most kellúj szintézist teremtenünk. Nem politikai, gazdasági kérdésről van csupán szó, hanem etikairól. Magasabb rendű, egészségesebb, igazságosabb társadalom megteremtésében kell bíznunk. „A fiatalok és a szenvedélyesek számára nélkülözhetetlen a küzdelem és az illúzió.” Küzdelemre nekünk is szükségünk van. Senki sem fog kényszerrel Európához zárkóztatni bennünket. De külső segítséggel nem is akarunk, elegünk volt már belőle. Magunknak kell döntenünk és cselekednünk. Illúziókra viszont már nincs szükségünk, csak „hitre, illúziók nélkül.” letrészek osztaléka jelenti majd. A vagyonreformról nagyon körültekintően, a teljes szövetkezeti tagság érdekeit figyelembevéve döntött az áfész küldöttközgyűlése. Az üzletrészek piac- és versenyképességének biztosítására az osztalék és a vásárlási visszatérítés összege már az indulás évében sem lehet kevesebb 3000 forintnál. Gondoltak azokra a tagakra is, akiknek a csaknem 10 ezer forintnyi üzletrész jegyzést az anyagi helyzetük nem teszi egy összegben lehetővé. Részükre lehetővé teszik a részletekben történő befizetést és a küldöttek megbízásából az igazgatóság azt is kimunkálja, hogyan tudják megtartani az ületrészt váltani egyáltalán nem tudó, de a szövetkezethez évtizedek óta kötődő tagokat. Az országban elsőként megszületett döntést Tiszafüreden is csak részmegoldásnak tartják, mivel az üzletrész bevezetésével is csak a közös vagyon legfeljebb felének válnak valós tulajdonosaivá a tagok.A jövő szövetkezeteit azonban csak úgy lehet elképzelni — foglaltak állást a küldöttközgyűlésen —, ha a működésüket és a tagsági érdekeltséget nem kizárólag oszthatatlan vagyon biztosítja. Remélhetőleg új szövetkezeti törvény a közös vagyon másik feléről való ésszerű döntés jogát tagság kezébe adja majd. A szombati közgyűlésen, Tószegen Válófélben a Petőfi és a Tiszamenti Tsz Élénk vitát váltottak ki a „föld(el)osztási Két esetben adtunk már bint a közelmúltban — először az érintettek szóvivőjével folytatott beszélgetést közreadva, majd a Tiszajenőm megtartott tagértekezletről tudósítva — arról, hogy a Tószegi Petőfi Tsz Tiszajenőn és Vezsenyen élő tagjainak egy része 1990 januárjával ki akar válni az 1982-ben létrejött — létflz elnök lehet tiszteletdíjas is A jelenleg négy tiszamenti település határában gazdálkodó Petőfi Tsz elnöke, Csomós Béla által vezetett tanácskozáson elsőként a kiválni szándékozók által megválasztott szervezőbizottság vezetője állt 'ki a tiszajenői, vezsenyi, tiszavárkonyi és tószegi téesztagok elé, hogy ismertesse elhatározásuk okait, valamint azt, hogy a szándékaik szerint újjáalakításra kerülő Tiszamenti Tsz-ben hogyan képzelik el az önálló gazdálkodást. Mindjárt a mondandója elején leszögezte: nem a tószegieket és a várkonyiakat azaz nem a Petőfi Tsz-t hibáztatják az 1982 évi erőszakolt egyesítésért, sem a véleményük szerint amiatt bekövetkezett hátrányos helyzetükért. Nem akarják mások nyakába varrni az akkori politika hibáit, csupán a téeszt akarják visszaadni jogos tulajdonosainak, és a téesztagságot pedig a településeknek. Idézett Hatvani Lajos az egyesülésről való döntést alátámasztó érvanyagból, sorolva, hogy véleményük szerint mi mindent nem va-Házasság adóssággal Az egyesült szövetkezet vezetősége részéről Kalmár József elnökhelyettes reagált az előbbiekre. A vezetőség — mint mondta — elsősorban azért fogadta fenntartással a kiválási szándékot alátámasztó érveket, mert azok nem reálisan állítják szembe az egyesüléskor megfogalmazottakat és az azóta hozott intézkedéseket. Elfeledkeznek például arról a tényről, miszerint csak az egyesülés utáni pénzügyi revíziók révén derült ki, hogy a később időlegesen a Tószegi Tsz tartalékainak feléléséhez vezető nagyságrendű terhekkel és adósságokkal „házasodott” a Tiszamenti Tsz. Végeredményben a Hatvani Lajos által vezetett bizottság részéről az „egyesülési érvek” meg nem valósításával kapcsolatban elhangzott feltevések x majd mindegyikét tényekkel cáfolta az elnökhelyettes. Sorolta többek között Kalmár József, hogy elkészült az egyesülés óta csakrehozott?! — egyesült szövetkezetből. A kiválásuk előkészítéséről való újabb híradásra a hét végén Tószegen megtartott rendkívüli közgyűlés adott alkalmat, amelyet az érvényes szövetkezeti jogszabályok értelmében a tagság több mint tíz százalékának 'kívánságára kellett összehívni. lósított meg azokból az egyesült szövetkezet vezetősége. Mint elmondta, az egykori Tiszamenti Tsz tagsága többek között a létszámhoz képest méltatlanul aránytalan üzemen belüli érdekképviseletet, a más községekbe való napi munkába járást, a szociálpolitikai és egyéb kedvezményeknél történő hátrányos megkülönböztetést sérelmezik. Ezenkívül azt is, hogy az egyesülés után sem megfelelő területükön az öntözött földek művelése és nem fejlesztették az ígéreteknek megfelelően az állattenyésztést és a melléküzemági tevékenységet. A jövőt illetően a régi néven egy olyan új típusú termelőszövetkezet létrehozásának szándékáról tájékoztatta Hatvani Lajos a közgyűlést, amelyben elképzeléseik szerint önelszámoló egységek és 'belső vállalkozások garantálják az eredményes önálló gazdálkodást és amelyben nem tartják kizártnak azt sem, 'hogy tiszteletdíjasként töltse be valamelyik szakvezető az elnöki tisztet. nem húsz milliós költséggel a termelés biztonságát növelő vezsenyi Tisza-gátrész; hogy a jószágtartó épületek kihasználásával biztosított az állattenyésztésben dolgozók foglalkoztatása; hogy az ágazat veszteségessé válása miatt kellett a közösben is a háztájiban is megszüntetni a kertészetet; és hogy Vezseny kivételével igenis minden településen kialakítottak ipari üzemágat. Ami pedig a tagsági jövedelmek alakulását illeti: az 1988 évii 122 ezer forintos átlagkereset több mint a kétszerese volt az 1982 évinek. A tiszajenői és a vezsenyi tagok hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó állításokat a vezetőség és a szociális- kulturális bizottság részéről is visszautasította az elnökihelyettes, azt viszont elismerte, hogy a területi érdekképviseleti arányokat már korábban korrigálni kellett volna. Bár a vezetőség — szögezte le. mondandója végén Kalmár József — nincs B. M. Elsőként az ország áfészei közül Üzletrész erősíti a tagsági érdekeltséget A szövetkezeti vagyon nevesítéséről döntöttek Tiszafüreden
